9.

Raktari

- Nem, de hogy én rohanok egy kört, az biztos - mondom zavartan elmosolyodva. - Lemegyek a blökikhez - jelentem be, azzal kocogva már el is indulok. A kutyák mindig jó hatással vannak rám. Kiugráljuk magunkat, mint a kattantak, jól összenyalnak, lenyugtatnak, utána nem feszül bennem az energia, meg bírok maradni egy helyben. Nem szeretem ezt az érzést, talán ilyesmi rezeghet az alágyújtott rakétákban is kilövés előtt és az igazat megvallva nem túl kellemes, főleg nem hosszútávon.


Yoshimivel ketten érünk ki és már bent is vagyunk a kutyáknál. Mind örül nekünk és én viszont nekik. Dögönyözést kapnak jutalmul, s bár érzem, hogy a szőke testőr engem figyel, nekiállok bolondozni a kutyákkal. Ugrálok, mint egy kerge, de jólesik, érzem, hogy lehiggadok. Hosszú percekig játszom az állatokkal, végül lerogyok a fűre, mire vagy hat nyal képen, de nem baj, ezt is szeretem, majd az egyiket átölelve lihegek velük. Ránézek a velem érkezett srácra, érdekel, milyen képet vág ahhoz, amit én most itt leműveltem - mintha nem ismerne elég ideje és elég jól -, ám ő csak a füvön fekszik egy kutyával a mellkasán, aminek a fejét vakargatja és a hátát simogatja, s engem figyel mosollyal az arcán.

- Kitomboltam magam - jelentem be és csak gondolatban teszem hozzá, hogy csupán egy időre.

- És ez mennyi időre elég? - kérdezi huncutul.

- Nem tudom. Még jön egy jó kis edzés - Jut is eszembe, írnom kell Jeremynek! Mondat közben kutatom elő a telefonomat. -, tehát várhatóan nyugodt éjszakám lesz.

- Akkor még majd rásegítek egy kicsit, és biztosan.

- Hogyan is gondoltad? - kérdezem meg meglepetten, felpillantva az sms-ről rá.

- Gondoltam, megkapod végre a masszázst, aztán nyomunk még egy ilyen csókolózást, majd bedobjuk a szunyát - mosolyog rám. Szívem szerint rászólnék, hogy ezt halkabban újságolja, de megállom.

- Tökéletes. Bár tartanánk már a masszázsnál! - ábrándozom sóhajtva, majd az újabb puszit az egyik kutymorgótól elutasítom.

- Meguntad a nyalakodást? - kérdezi vigyorogva, de nagy nevetés lesz belőle, mert az eddig békésen szunnyadó kutyus felébred és őt nyalja képen.

- Tudod, a kutyákkal ez nem olyan jó és a szájuk is büdös - magyarázom játékosan, heccelve Yoshit.

- Legközelebb hozzunk nekik Tic-Tacot, vagy inkább tedd velem. Hm... A második lehetőség biztatóbb és csábítóbb - állapítja meg végül vigyorogva. Határozottan osztom a véleményét.

- A kutyákat meghagyom neked, ha ennyire bejön a dolog, de azért moss fogat, mielőtt velem is szeretnéd, jó?

- Annyira nem vágyom rájuk, nem olyan kifinomult a nyelvjátékuk.

- Ú... - Jó, azt hiszem, megfújom a feladást jelző kürtöt és meglengetem a fehér zászlót. Ez ütött. De legalább tényleg mély nyomott hagyott az a hosszú csókolózás Yoshiban. Talán felválthatjuk nagyrészt a szexet azzal, összebújással és egymás kielégítésével...


Felülök és kirázom a hajamból a beleragadt fűszálakat, majd sóhajtva nyújtózom egyet. Persze a kutyák nem hagynak békén, ezért dögönyözve, csikizve, vakarászva vágok vissza nekik. Hamarosan nem egyedül hadakozom játékosan az ebekkel, Yoshi mellém kúszik és segít visszaverni a galád támadásokat. Viccből megcsikizem, mire nevetve visszatámad. Kicsit sok lesz így a támadóm, mert a kutyák is belendülnek a mi viháncolásunkra, ezért felkelek a földről, majd inkább kimegyek a kenelből és megnézem, időközben mit válaszolt Jeremy. Afelől érdeklődik, készüljön-e valami különlegessel. Elnevetem magam, aztán visszaírok neki, hogy amit szeretne. Nem gondoltam semmire, hiszen már valóban az meglepő lesz az újoncoknak, hogy nem hagyományos edzés lesz, hanem megnézzük, kinek milyenek a képességei. Jeremy felől nem kételkedem, de remélem, a kenelt elhagyó és visszacsukó Yoshi nem a testőrködéshez szükséges technikákat fogja alkalmazni, ha beszáll, hanem bármit és akármit. Kíváncsi vagyok, Kakuya ránk néz-e. Valahogy úgy vélem, kezd kíváncsi lenni arra, hogy mit csinálok, ha valóban megkedveltek az újfiúk. Nyolc húszéves, én pedig bizonyos kereteken belül bárkivel kijövök. Na mindegy.

- Van már annyi, hogy átöltözzünk?

- Negyed három, lassan nem ártana - válaszol rám mosolyogva.

- Remek. - Elindulok befele, bár bevárom Yoshit. - Szerinted milyen különlegességgel képes készülni Jeremy egy ilyen alkalomra?

- Felpakolja a fél fegyvertárat, esetleg kiöltözik, vagy csak bemelegít a cukin nézésből - kuncogja el magát. - El sem tudom képzelni igazából.

- Kiöltözik? - kérdezek rá gyanakodva.

- Azt el tudom képzelni, hogy valami feszülősebb cuccot választ ilyen alkalomra - árulja el. - Megmutatja magát. De ez nem biztos azért.

- Azért remélem, tisztában van vele, hogy én valódi edzésre gondoltam, ahova a feszülős cuccok nem lesznek alkalmasak - mondom kissé hitetlen mosollyal.

- Szerintem a legegyszerűbb, ha benézel rá - vonja meg a vállát. - Nem hiszem amúgy sem, hogy nagyon elragadná a hév.

- Áh, én nem aggódom olyasmi miatt, hogy ha nem megfelelő öltözetben jelenik meg, akkor visszaküldjem átöltözni - közlöm könnyedén. A szekrényhez érve előkerítem az edzőruhám, majd elkezdek átöltözni abba.

- Te tudod. - Elvigyorodik, majd maga is elkezd öltözködni. - Mit tervezel?

- Kötöttségek nélküli harcot, egyfajta képességfelmérést és játékot.

- Jól hangzik. Kíváncsi leszek, mit sikerül kihozni belőle. Előtte még bedobjuk a stócomat Ryuunak?

- Aha, az enyémet is le kéne adni.

- Okés, akkor még kiránduljunk egyet előtte - javasolja, majd mikor felöltözött ő is, mögém lép és mosolyogva átölel. Felé fordítom kicsit a fejem, mire puszit nyom az arcomra. Ráfogok a karjaira és csak maradok kicsit nyugton, mert jó így, szeretek összebújva, ölelkezve lenni.


Nem is értem néha, miért a szex jelent valamit mások számára. Beledugni valakibe egy testrészed könnyű, erre jó akárki, a kielégülés sem függ attól, kivel vagy, mert idővel megtörténik akár magától is. De összebújni valakivel, ezt nem tudod megtenni bárkivel, csak azzal, aki fontos neked, akiben bízol, akit szeretsz. Engedni ezt nem lehet akárkinek, mert valami odabent a testben ellenáll neki, nem bírja elviselni. Ezek az apró dolgok sokkal bensőségesebbek, őszintébbek, tisztábbak.


Fejem Yoshiénak döntöm és lecsukom a szemeim. Szerencsére tetszett neki a hosszú csókcsata és szeret hozzám bújni, velem lenni. Ilyenkor elönt az öröm és a remény, mégis úgy érzem, rosszul működöm, ha idővel nem kezdek arra vágyni, hogy meztelenül simuljunk egymáshoz, tapogassuk a másik testét, míg az őrületbe nem tudjuk kergetni, aztán valamelyikünk megkapja a másikat. Pedig nekem teljesen elég ennyi.


Végül eleresztem és a paksamétáinkat kiosztva Ryuuichihez vezénylem magunkat. Leadjuk a munkáinkat, majd elindulok az újoncokért. Mernek késni? Szeretek szigorkodni is, úgyhogy nem probléma az sem. Intek Yoshinak, hogy egy perc, azzal belesek a pihenőbe. Még kettő nagyban beszélget, ám mivel nem Kakuya foglalja le őket, ha késnek, ellátom a bajukat, azzal az edzőterembe megyek. Jeremy már lent van és úgy fest, egy ideje már melegít. Mázli, mert nem lett igaza Yoshinak, normál edzőruhában jelent meg.

- Kukucs - mondom neki rámosolyogva, azzal én is nekiállok bemelegíteni.

- Szia - köszön Yoshi is, de egyelőre nem csinál mást, csak figyel minket.

- Sziasztok - mosolyog ránk a fiú, de nem hagyja abba a gyakorlatot. - Hányan vannak amúgy? - kérdez is rá rögtön. - És mit nem szabad? - hadarja izgatottan.

- Nyolc veled egykorú srác. Az alapképzést megkapták, egész jók is, ráadásul képesek csapatként gondolkodni, úgyhogy megkockáztatom, egy helyről jöttek, illetve jó haverok lettek, mióta itt vannak. Nem is csodálkoznék egyiken sem, ma viszont olyan helyzeteket szeretnék szimulálni, amiben a megtanultak nem feltétlen segítenek. Az első órában le kell fárasztani őket, a másodikban kettészedem őket és két csapatkapitánnyal egymás ellen ugrasztok mindenkit.

- Szuperül hangzik - jelenti ki elvigyorodva. - Mi a feladat? - kérdez rá azért erre is.

- Az egyik csapatnak harcképtelenné kell tennie a másikat, ám a csapatkapitányok titokban a saját csapatuk ellen lesznek. Te vagy a másik - tájékoztatom Yoshimit határozottan, mire vigyorogva bólint. - Az a feladatotok, hogy elhitessétek a csapatotokkal, hogy őket vezetitek, egymást kell kicseleznetek, de igazából a másik csapatot kell segítenetek úgy, hogy a lurkók ne jöjjenek rá a cselre.

- Arról volt szó, hogy őket teszteled, nem minket - neveti el magát Jeremy.

- Nekünk ez gyerekjáték, nem? - száll be Yoshi is.

- Naná! De ugye nem kell precíz, pontos, és szabályos módon harcolni?

- Nem, épp ellenkezőleg - válaszolok komolyan. - De a halálos technikák és a komoly károkozás nem megengedett.

- Ez egyértelmű - vált komolyra ő is. - Csak kicsit megdolgoztatjuk őket a nem megszokott dolgokkal. Amúgy sem szeretem a többit - vallja be. - Tanulni is kínkeserves.

- Teljesen mindegy, hogy szabályszerű, kötött formákat tanulsz meg, vagy nem, mindent tanulnod kell.

- Tudom, de szeretnem nem kell - kuncogja el magát. - Ez érdekes lesz egyébként.

- Kösz - mondom elmosolyodva. - Szeretek kreatív feladatokat kitalálni.

- Nekem nagyon tetszik - ismeri el. - Ráadásul nem csak a srácoknak kihívás, hanem nekünk is. Úgyis össze kell szoknunk Yoshival, ez meg segít - mosolyog a srácra. Most olyan, mintha a délelőtti meg sem történt volna, aminek nagyon örülök és rá is érzett, miért őket választottam csapatkapitánynak és miért bonyolítottam be a feladatukat. Nem a tesztelésük, hanem az egymással való kapcsolatuk javítása érdekében.

- Pontosan és még jó móka is lesz - válaszol vissza csevegve. Remek, Yoshimi is túl fog tudni szerintem lépni a butaságokon.

- Mi alapján pakolod a csapatokat? Vagy majd spontán jön?

- Egy óra után azért fárad az ember, ha folyamatosan mozgatják, meg a harcmodoruk is kiderül, így ezek lesznek a szempontok elsősorban - válaszolok a kölyöknek.

- Akkor már csak egy kérdés maradt. Mikor jönnek?

- Háromra rendeltem ide őket - válaszolom vállat vonva.

- Hm... Akkor még kábé öt perc.

- Igazából már csak három. - Jót mosolygok rajtuk. Ha túljutnak azon, hogy szakítottak, szerelmesek voltak egymásba, remek páros lehetnek, Teruval kiegészülve pedig mesteri trió.

- Tök mindegy, aki késik, az erősítéssel kezd - jelentem ki vidáman.

- Milyen szigorú valaki - nevet fel. - Szegények, hogy félhetnek tőled.

- Ehhez képest, amint láttad, fanklubot alapítottak Tarinak.

- Tényleeeeg! Már biztos van kitűzőjük, meg zászlójuk, meg fanpólójuk is - tesz rá egy lapáttal.

- Jah, Raktari feje látható rajta, alatta meg a “Szeretünk!” felirat és sok szívecske.

- Ti félelmetesebbek vagytok, mint amit előadtok - közlöm velük feléjük fordulva. - A nyolc lurkóból ezt nem nézem ki, de belőletek simán.

- Hm... megfontolandó - neveti el magát. - Ha kapok pólót, megrajzolom - jelenti ki Jeremy rám kacsintva.

- Már tudom, mi lesz az első óra fő feladata... - mormolom széles vigyorral, visszafenyítve a fiút.

- Mi? - néz fel angyali mosollyal, szinte kiskutya szemekkel.

- Likvidálni téged - jelentem be.

- Azt hittem, lehetetlen feladatot nem kapnak. - Jeremy még nagyon vigyorog, ám ahogy befut négy srác, majd alighogy becsukódik az ajtó mögöttük és köszöntenek, már robog is be újabb kettő. Ellenőrzöm az időt, ám ők hatan még belefértek a pontosságba, a másik két fiú viszont már késik. Bemutatom őket az alvilági kölyöknek, aki csak biccent, Yoshit már futólag ismerik és fordítva, azzal elindítom az edzést. A két késő alapos dorgálást kap, aztán büntetést, öt perc késésért ötven fekvőtámaszt, azzal beállítom őket a többi kölyök közé és miután már kifuttattam a belüket, fájósra ugráltattam a lábaikat, védőfelszerelésbe parancsolom mindet, Jeremyt és Yoshimit pedig magamhoz intem, míg a fiúk felkészülnek. A srác izgatott, még a száját is rágja, de úgy fest, tetszett neki, amit tőlem látott. Igen, én keményen megkövetelem, amiről úgy gondolom, hogy meg kell és talán szadistának gondol, pedig ez tőlem elsősorban szigor, noha elismerem, nagyon tudom élvezni ezt a helyzetet. Yoshimi a kölyökkel szemben teljesen nyugodt és várakozó. Megeresztek egy apró mosolyt nekik.

- Most jön az a rész, amikor kicsit leharcolják egymást - osztom meg velük szinte suttogva. - Figyeljetek oda, hogy ne csináljanak baromságokat, legyenek kontrollált, tiszta, izomba küldött ütések és rúgások, gyengítsék, de ne károsítsák egymást! Aki nem felel meg ezeknek a kikötéseknek, az elsőre figyelmeztető hókon nyomást kap, másodjára megy öltözni a fenébe és látni se akarom holnapig! - jelentem ki határozottan, ezzel kissé utasítva is kettejüket, de nem hinném, hogy ezt nagyon zokon vennék tőlem. - Mozogjon mindenki folyamatosan, egy húsz percig egy mozgó csendéletet szeretnék, ami alatt tényleg lemerülnek, mint a fényképezőben az elem a legkellemetlenebb pillanatban, aztán jön egy tíz perces szünet és indul a játék! Figyeljetek rá oda, hogy ki hogyan harcol, taktikázik vagy csak csépeli a másikat, milyen a habitusa! - kérem őket. - Egy újoncot választhattok magatoknak, akit biztosan a saját csapatotokban szeretnétek tudni. Itt a saját azokat jelöli, akiket mellétek osztok be, de rejtve ellenük kell játszanotok - teszem hozzá, mert ez fontos, azzal elvigyorodom.

- Okés! - suttogja izgágán Jeremy. - Ők tudják, vagy tudni fogják a játékszabályokat? - kérdezi ezt meg komolyabban. - Mármint, hogy mit szabad és mit nem.

- Majd a pihenő után tájékoztatom a fiúkat, addig semmit nem kell tudniuk. A választásotok is majd a szabályok ismertetése után kerül kihirdetésre.

- Rendben van - biccent Yoshi is. - Mi is csépeljük őket most?

- Ne, most inkább figyeljetek arra, hogy ne kapja el egyiket se a hév! - kérem komolyan.

- Naná! Még a végén korábban kidőlnek, mint kéne. Akkor kezdjük?

- Olyasmi. - Az újoncok felé fordulok, majd rájuk szólok és tapsolok a biztos hatás kedvéért. Természetesen azonnal rám irányul minden figyelmük, én pedig ismertetem az elvárásaimat a következő feladatot illetően. Nem túl lelkesek, ez azonban engem cseppet sem érdekel, amíg teszik, amit mondok nekik. Teszik, amint elindítom a szabadharcot, mind nekiáll a másik módszeres püfölésének, szétrúgásának. Remek látvány, holnapra valamennyi kék-zöld-lila lesz. Persze van, aki kicsit tágan értelmezi a szavaimat, annak lesózok egy jókora nyaklevest, amitől pár pillanatra megfagy a környezetem, de jelzek, hogy mindenki folytasson mindegy, aztán figyelmeztetem a srácot, hogy még egy ilyen és repül az edzésről. Párt cseréltetek velük, később újra, végül leállítom az egészet. - Tíz perc után lesz egy játék, utána végeztünk - jelentem ki határozottan. - Lehet inni, ledőlni, kinek mi kényelmes.