2.

Shinji

Annak ellenére is megébredek, mikor Tatsuki megigazítja rajtam a takarót, hogy tudom, itt azért biztonságban vagyok, ám az ösztöneimet nem tudom leküzdeni. Az évek során belém rögzült, hogy a legkisebb neszre is azonnal felébredjek, s bár tudom, hogy itt maximum annyitól kell tartanom, hogy Tatsuki éhesen rám veti magát, mégsem vagyok képes olyan mélyen aludni, hogy ne kelljek fel azonnal az érintésére, legyen az bármilyen gyengéd és gondoskodó. Felülök az ágyban, és erősen el kell gondolkodnom azon, hogy a tetoválómester mikor cseréltette le az egyszerű kéglijét egy kacsalábon forgó lakásra, vagy pusztán az ágy alá szerelt be egy önműködő körhintát, mely akkor lép működésbe, ha fel mernék ülni véletlenül. Gyanítom, azért egyik sem sanszos. Tatsuki kézbe veszi az egyik bögrét és hűteni kezdi a benne lévő löttyöt, miközben arról beszél, hogy nem megalázni akart tegnap, hogy habár úgy kezel, mint egy szajhát, nem tekint annak és tisztel. Jólesnek a szavai, ez tagadhatatlan. Megnyugtat, s miután a kezembe nyomja a bögrét, belekortyolok a teába. Elhúzom a számat. Nem vagyok édesszájú, ezért roppant hálás vagyok, hogy egy gramm cukor nincs benne, pont tökéletes, de az ízével nem vagyok kibékülve. Mint egy marék gyógyszer, kábé... Azt azonban be kell látnom, hogy hat, még így is, hogy alig ittam belőle jóformán. Őszintén felelek Tatsukinak, mikor kijelentem, hogy túltettem magam a tegnapi dolgon. Én nem beszéltem neki arról soha, nekem ez milyen, ő pedig nem tudhatja, amíg el nem mondom.

- Miért? - kérdezi meg végül, de nem felelek neki azonnal. Nem azért, mert nem érezném azt, hogy elmondhatnám neki, vagy hogy nem hallgatna meg, mert tudom, hogy ez nem igaz. Ennyi idő alatt legalábbis volt időm rájönni, hogy ebben biztos legyek, ha sok mindenben nem is. És valahol magyarázatot is érdemelne, de még nem most. Még nem vagyok rá képes, hogy nyíltan beszéljek olyan dologról, mint ez. Tatsuki a második ember az életemben, aki mellett nem seme vagyok. Az első ilyen nem sokkal Mao halála után történt, mikor elterveztem, hogy végzek Kitaroval. Szinte minden éjszakámat night klubokban töltöttem, hogy a közelébe férkőzzek, ami nem volt egyszerű feladat. Szőkére festettem a hajam és rövidre nyírtam, ráadásul a smink is sokat segített abban, hogy alig hasonlítsak mostani önmagamhoz. Hosszú éjszakák teltek el így, míg végül belefutottam egy olyan fickóba, akibe nem kellett volna, akibe nem akartam, de tudtam jól, hogy ő lesz a belépőm Kitaro ágyába. Ő volt Kitamura, az alvilági nagykutya egyik legjobb embere. Hogy mit kellett átélnem mellette? Mindent, amit nem akartam és semmit, amit igen. Megkínzott, megvert, megalázott. Nem egyszer keveredtem tőle úgy haza, hogy tele voltam vágásokkal, zúzódásokkal, melyeknek a nyoma a mai napig megvan. Köztük talán az egyik leglátványosabb a jobb oldalamon, a csípőmnél húzódó, majd' tíz centis heg, ami nem műtét miatt került oda, hanem azért, mert Kitamurának tetszett az arcomra kiülő fájdalom, undor, megvetés látványa, mely az akkor már bennem lévő vibrátornak köszönhetően élvezettel is keveredett. Talán ezért is tiltakozom és állok ellent Tatsukinak állandóan még akkor is, mikor élvezem azt, hogy megver, hogy durvább velem, hogy megkötöz... mert élvezem és akarom, ezt nem tagadom és sosem tagadtam. Büszkeség? Valahol az, ami dolgozik bennem, mikor nem hagyom magam, mikor meg kell harcolnia velem azért, hogy kikötözzön, hogy megkeféljen. Muszáj küzdenem ellene. Ezt talán sosem fogja megérteni, főleg, ha bőszen hallgatok róla, de talán nem is baj. Valószínűleg egyből pszichológushoz küldene ezzel, ám ettől még az ösztönös ellenállás sosem fog megszűnni. Ugyanúgy látni fogja minden érzésem, amit annyira szeret látni, mert másképp nem vagyok képes reagálni, bármennyire is élvezem az egészet. Hogy miért vagyok mégis vele? Mert ezek ellenére is vágyom, hogy durván bánjon velem, hogy kikötözzön és megkeféljen. És mert valahol érzem, hogy nem bántana. Egyszerűen csak szeretem.

- Maradjunk annyiban, hogy egy rossz tapasztalat következménye. - felelem végül neki kurtán, s Tatsuki sem faggat tovább. Nyilván érzi, hogy jelenleg úgysem tudna belőlem többet kiszedni ennél. Már csak azért is, mert egy ilyen monológ, bármennyire is megerőltetem magam és leküzdöm a fájdalmat, azért rendesen megdolgoztatna. Ráadásul ismét fáradtnak érzem magam, így amint Tatsuki elhatározza, hogy rendet varázsol a hálóban, újra elfészkelem magam az ágyban és szinte azonnal el is alszom. Most még arra sem ébredek fel, hogy a tetoválómester visszatér a szobába. Érzékelem a dolgot, de többre nem futja.


Kínos...!


Mikor újra megébredek, Tatsuki megint nincs a szobában, ellenben egy rajz hever a takarómon. Felülök és elvéve azt nézegetni kezdem. Tetszik, bármennyire is befejezetlen. Persze meg is kapom érte a magamét annak ellenére, hogy semmi él és harag nincs a hangjában.

- Itt hagytad – pillantok fel rá a lap mögül, majd visszaadom neki. Kijelentésén elvigyorodom. Én azért nem halnék éhen, ha most nem nála nyűglődnék történetesen, hanem otthon, de meghagyom abban a hitében, hogy most megment az éhhaláltól azzal, hogy kaját diktál belém. Még mindig vigyorogva, egy rövid mindjárt kíséretében kelek ki az ágyból és vetem be magam a mosdóba, hogy könnyítsek magamon. Lehet, nem kellett volna az ő teáját is meginni, de szomjas voltam, hála a láznak. Amikor visszatérek, Tatsukinak megint csak hűlt helye. Úgy látszik, ma felcsapott ügyeletes kámfornak. Visszamászom az ágyba, majd magamhoz veszem a levest és enni kezdek. Nem tudom, hány embernek tervezte ezt az adagot, de simán jóllakna belőle a japán hadsereg is. Nem is bírok megbirkózni vele, így amikor visszatér és lerakja a bögréket az éjjeliszekrényre, majd betelepszik az ágyba, egyszerűen csak a kezébe nyomom a tányért, jelezve neki, hogy innentől övé a pálya, mert én tele vagyok, és ha lekötöz és megtöm, sem tudok többet enni belőle most. Persze azért látom rajta, hogy nincs megelégedve az elfogyasztott mennyiséggel, de kivételesen hallgat erről. Jól van, anyu, majd később eszek még.


Miután befejezi a kajálást, megint kipattan az ágyból és kiviszi a tányért, megnézi a mosógépet, én meg hirtelen kapok tőle harcifrászt, így utána megyek és mögé lépve karolom át derekát, ráfogva farkára nadrágon keresztül, hogy jelezzem további terveimet.

- Úgy ugrálsz itt jobbra-balra, mint egy elcseszett bejárónő – morgom neki.

- Ugrálhatsz te is, nekem csak a rend a fontos - közli elvigyorodva, majd szembe fordul velem, nekidől a mögötte lévő mosógépnek és elkezdi szétbontani a nadrágját, hogy elővegye a farkát. Elégedett mosolyra húzom ajkaim, mert bármennyire is fáj az egész pofám szinte, nem fogom hagyni, hogy ennyi meggátoljon abban, hogy játszadozzam kicsit Tatsukival. Nem lesz egyszerű valószínűleg, de majd nyűglődöm utána max, egyelőre megteszem, amit tudok azért, hogy ő is élvezze a dolgot.

- Majd a kölykök ugrálnak a homokozóban, nekem más a tervem – lépek hozzá közelebb, megtámaszkodom mellkasán és nyakába harapok, többször is, megküzdve a fájdalommal, ami jelentkezik, de pont leszarom, miközben kezem már farkát kényezteti, épp csak addig, míg meg nem merevedik kezemben, mert akkor elengedem őt és most, mint egy gátlástalan kis szajha, leguggolok elé és ha nehézkesen is, végignyalok teljes hosszán. Eldöntöttem, hogy történjen bármi, kielégítem őt, ha már ilyen kedvesen körbeugrált ma, és mert tudom, hogy imádja, ha leszopják. Néha felpillantok rá, miközben nyelvemmel és számmal kényeztetem őt, keresve azokat a jeleket, amiből tudom, hogy élvezi, mert Tatsuki teljesen máshogy reagál ezekre, mint általában emberek reagálni szoktak. Az első alkalommal is, mikor leszoptam, rezzenéstelen arccal figyelt és egyszerűen nem tudtam hova tenni a dolgot, így mikor végül számba élvezett, egyszerűen elhúzódtam tőle és elvonultam rágyújtani magamban dühöngve, hogy ha nem élvezi, akkor mi a faszért nem szól. Végül utánam jött és elmagyarázta, hogy ne aggódjak, mert ha nem élvezi, akkor pofákat vág közben és ha még utána sem sikerül őt lenyűgözni, egyszerűen csak otthagy a faszba. Most is ezért pillantok fel rá, hogy lássam a szemeiben az élénk, némileg hideg, élvező csillogást, miközben amennyire tudom, a számba engedem farkát. Kicsit olyan érzésem van, mintha nem lenne elég hely most a nyelvemnek és a farkának egyszerre, s egy apró fájdalmas grimasz ül ki arcomra, mely csak pillanatokig tart, mégis állandósul tőle nyelvemben egy tompa lüktetés. Újra kiengedem őt ajkaim közül, ismét játszadozom csak vele.


Tatsuki végül megelégeli a dolgot, vagy egyszerűen megszán és megszabadít a további kínoktól annak ellenére is, hogy imádja, ha szenvedni lát és felhúzva magához nyom egy csókot ajkaimra, majd a mosógépnek lökve fordít a felálláson. Megint nem szarozik sokat, leemeli a közeli polcról a síkosítót, s bekenve vele nyomul belém. Meg kell kapaszkodnom a gépben, hogy ne kenődjek fel rá fájdalmasan, mert bőven elég az is, hogy a hideg fém égeti bőrömet. Végül Tatsuki mozogni kezd bennem. Hajamba markolva, hátrafeszítve fejem kefél vadul, ütemesen, én pedig felnyögve alatta élvezek el, beterítve forró spermámmal a mosógépet. Elengedi hajam, majd rámarkolva csípőmre lök rajtam két erőteljesebbet még, amitől fájdalmasan nyögök fel, s végül ő is elélvez bennem. Rendben, akkor most ne kelljen innen mozdulnom, különben nem jutok el a szobáig, sem sehova. Az izmaim kibaszottul fájnak és remeg mindenem, amit Tatsuki is megérez valószínűleg, mert kihúzódik belőlem, de megtartva karjaiban nyúl ki egy törülközőért és szed rendbe valamelyest, majd juttat el megint az ágyig, és egyszerűen, mint egy nehéz liszteszsákot, dob rá. Fájdalmasan mordulok egyet, de pont leszarja és visszavonul a fürdőbe. Takarót húzok magamra és lehunyom szemem. Csak arra eszmélek, hogy Tatsuki befekszik mellém, és magához ölelve temeti arcát megint hajamba. Még morog nekem valamit, bár már nem fogom fel, mit, hanem csak hagyom, hogy elnyomjon a láz és a fáradtság.


Mikor megébredek, Tatsuki még mindig alszik, ám szorítása most nem olyan erős, mint lenni szokott, így könnyedén kibújok mellőle, hogy a mosdóba vánszorogva könnyítsek magamon. Itt is találok ceruzát és lapot, így rövid elmélkedés után végül leírom neki, amit nem tudtam elmondani, majd összehajtva a papírt teszem azt mellé az ágyba. Szükségem van egy zuhanyra, az majd talán leviszi a lázamat is, így fogom magam és becsukva a fürdő ajtaját magam mögött állok be a zuhany alá és nyitom meg a meleg vizet, hogy utána fokozatosan hűtve rajta hűthessem le testemet is.


Csak ne érezném magam ennyire szarul... !


Homlokom a hideg csempének támasztva folyatom magamra a langyos, de inkább hideg vizet, s várom, hogy múljon a remegés, az izmaimban tomboló fájdalom, míg a lázam is lecsillapszik.