28.

Jeremy

Mikor reggel megébredek, kellemes meleg vesz körbe és Masao illata tölti be a teret. Próbálok visszaemlékezni, hogyan is kerültünk ide, mert az egyértelmű, hogy az alvilági ágyában fekszem, de hogy mikor, vagy hogyan hozott ide... Tök homály. Azt hiszem, bealudtam és talán nem is ébredtem fel mostanáig. Picit merek csak mocorogni, pedig ha nem tévedek, Masao már ébren van. Megijesztene, ha nem lenne, de még egy kicsit lehet játszani, azt hiszem. Persze szexbe torkollik az akcióm, amit cseppet se bánok, akartam is. Valahol mélyen bármelyik percben képes lennék rá, hogy lerohanjam ezt a férfi, csak nem akarom, nem merem. Néha muszáj kicsit visszafognom magam, de most nem sikerül, így ösztönösen adom meg magam neki és hagyom, hogy eluralkodjon rajtam a vágyam. Hihetetlen jó menet kerekedik ki belőle, ráadásul utána magához húz és simogatva nyugtat el. Boldognak és elégedettnek érzem magam, teljesen jól és valahol ismerős, nyugodt légkörben, olyanban, amit már régen éreztem. Persze mozdulni kell, így zuhany után következik a reggelikészítés. Masao meglep nem is kicsit, mikor mögém lép és úgy beszélgetünk tovább. Aztán az a csók... Néha annyira bonyolult kiigazodni ezen, de még nem képzelek bele többet, mint aminek tűnik, bár kiélvezem a helyzetet. Már megint nagyon jót csináltam, ez kétségtelen, így nem is csodálkozom azon, hogy degeszre tömjük magunkat belőle. Persze nem tudom megállni, hogy ne kérdezzek rá a programra megint, mert a lehetőség, hogy még egy ilyen reggelt nyerhetek a férfivel, nagyon kecsegtető. Szeretném, de nem akarom, hajlandó vagyok elfogadni, ha ő nem szeretné, de végül beleegyezik.


Na jó, itt az ideje megmozdulni! Gyerünk! Összeszedem minden erőmet és feltápászkodom a székről, majd felveszek néhány tányért és berámolom a mosogatóba, a következő körben viszont már Masao is segít, együtt látunk neki pakolni. Vajon eljött már az ideje befejezni, amit a kenyér félbeszakított? Majd meglátjuk, mindenesetre mosogatni kezd, én meg pakolom alá a tányérokat, edényeket, amiket használtunk, végül mikor minden ott van, finoman átkarolom a hasát és nyomok egy puszit a hátára, bár igyekszem nem feltartani a munkában, csak hozzásimulok arcomat nekitámasztva. Úgy érzem, nem zavarja, amit teszek, ezért nem is csinálok belőle ügyet, egyszerűen kiélvezem a közelségét. Beszélni sincs kedvem, most jó így, aztán a többi kiderül. Igazából úgy mozdul, hogy továbbra is bújni tudjak, inkább lassan és vigyázva. Ez megmosolyogtat és cserébe kap egy újabb csókot a bőrére. Ő is csendben marad, így fejezi be a mosogatást, majd megtörli a kezeit. Elengedem, mivel nem tudom, mit szeretne még, meg hát... mégsem tapadhatok a hátára, mint egy félőrült pióca. Ha már lehet, akkor inkább másképpen fejezném ki az effajta ragaszkodásomat.

- Kérsz kávét? - kérdezi meg gondosan elhelyezve a konyharuhát a helyére.

- Hm... igazából... kérek - döntöm el végül bizonyára olyan határozottnak tűnve, mint ahogy a választ adtam. Nem is tudom, min agyaltam ennyit, mikor kívánom is, meg nem árt, ha van bennem némi töltőanyag. - Megcsinálom - ajánlkozom és már ugrom is.

- Ahogy akarod - mondja nevetve, s nekidől a konyhapultnak. Aha, persze! Elkuncogom magam és csak a hecc kedvéért időnként megriszálom neki a fenekem, miközben bekészítem a kávét.

- Élvezed, mi?

- Természetesen - jelenti ki elégedetten. - Nem mindenki mondhatja el magáról, hogy a kávéját egy meztelen srác csinálja meg az orra előtt.

- És melyik fele a jobb, a meztelen srác, vagy a kávécsinálás? - érdeklődöm meg magam elé vigyorogva, aztán megfordulok felé.

- Ez egy igazán nehéz kérdés, Jeremy - kezdi a választ játékosan -, mivel a koffeinre és a nikotinra szomjazik a szervezetem, míg a srác - mér végig gondosan, amitől természetesen zavarba jövök - igazán vonzó, jó mozgású, formás darab és persze az sem utolsó, hogy alkalmaznám én szívesen másra is, mint állandó házvezetőt.

- Mégis mire? - kérdezek tovább, húzva egy kicsit. Szóval nehéz kérdés? Majd adok neked könnyű választ.

- A főzés megy neked, ezt tudjuk, de a takarításban is jó munkát végzel - ajánlja heccelődve, eljátszva azt, hogy ő most nagylelkű és valóban fontolóra veszi mindazt, amit mond. - Munkaruha felesleges, a fizetés főként természetben...

- Egy idő után elég koszos lenne a ház, tekintve, hogy sokat kell hajolgatni - vágok vissza vigyorogva és közelebb lépkedek hozzá. Masao persze röhög, ahogy vártam.

- Mindenki azt gondolja valószínűleg, hogy a kísértés azért van, hogy minél előbb kielégítsd a vágyát, pedig őrületes jó lehet csak várni, élvezni a helyzetet és végül úgy megszerezni, amit hosszabb ideig akartál, mintha maga lenne a mennyei manna.

- Szóval - simogatom meg a mellkasát - ez valahogy úgy nézne ki, hogy szépen kitakarítom a lakást, amit te élvezettel végignézel, majd mikor szegény, fáradt srác végre pihenhetne, akkor még az ágyadba is cipeled. Talán perverz, de tetszik - nevetem el magam.

- Edzésben lennél, az biztos - neveti felkarjaimon végigcirógatva, onnan felfutva nyakamra egészen az állkapcsomig. Megemeli a fejem és megcsókol. Megint megtámaszkodom a mellkasán, mint korábban is és kedveskedve, szeretettel csókolok vissza, aztán meg csak hozzábújok.

- Másképpen is lehet edzeni - mosolygok halványan. -, bár igaz, az ágytorna mindent visz.

- Ágy? Ugyan... A vázolt esetben valószínűleg alvásra használnád, belezuhannál és már horpasztanál is - ugrat, mire elkuncogom magam.

- Na de nem minden nap kell kinyalni a teljes házat - vázolom a saját elképzelésem. - Akkor meg mondjuk a heti egy mellett még marad hat nap arra, hogy megkapjam a fizetésem.

- Részletfizetést ajánlok a napi teljesítmény alapján.

- Szóval mikor szuperül dolgozom, akkor végigszexeljük az éjszakát? - kérdezem ártatlan tekintettel nézve fel rá.

- És mikor alszunk? - kérdezi nevetve.

- Hm... Ez egy remek kérdés. Takarítás helyett? - vigyorodom el.

- Amennyiben aznap nem szeretnél fizetséget... - válaszol szándékosan félbehagyva a mondatot.

- De az neked sem éri meg - emlékeztetem ravaszul mosolyogva.

- Hidd el, én tudom, mi az az önmegtartóztatás és mint látod, még nem haltam bele egy esetbe sem - vág vissza elégedetten.

- Azt hiszem, rendesen be lennék húzva a csőbe - ismerem el végül. - Hacsak... előleg van?

- Egy bizonyos idejű ittlét után esetleg szót ejthetünk róla, előtte viszont keményen bizonyítanod kell.

- És mennyi ez a bizonyos idő? - kérdezek rá, aztán visszamegyek a kávéfőzőhöz, de nagyon figyelve, hogy rendesen odategyem magam. Bögréket keresek, de bevillan valami és úgy csinálok, mintha nem érném el, majd segítségkérően Masaora sandítok.

- Nem meghatározott idő - válaszol könnyedén, s ellöki magát a pulttól. Mögém lép, megmarkolássza a fenekem, majd maga felé fordít és felültet a konyhapultra, lábaim közé áll, leveszi a két bögrét és leteszi, visszacsukja a szekrényt, persze vigyázva rám, azzal megrohamozza ajkaimat. Ha akarnék, se tudnék tiltakozni, ezért felesleges erre időt pocsékolni, inkább átkarolom a nyakát és élvezettel tapadok hozzá, lábaimmal átkarolom a combjait, hogy véletlenül se tudjon nélkülem menekülni. Percekig smárolunk, de utána leállít. Sejtettem, hogy így lesz, nem is akartam nagyon belemelegedni, bár határozottan nem sikerült ezt kivédeni.

- Ennyit az önmegtartóztatásról - kuncogom el magam végül. Masao is jót mosolyog, de azért megcsinálja a kávékat. Cigarettát keres, aztán visszaáll a lábaim közé és rágyújt. Nem fújja rám a füstöt, a cigit is eltartja tőlem, de kortyol hozzá a kávéból is. Csendben iszogatom a sajátomat és csak figyelem a férfit, de már ösztönösen fogtam megint magamhoz a combjainál. Ez kell, valahogy ténylegesen azt érzem, hogy itt van és megnyugtat. Furcsa és különleges ez a nap nekem, bár magam sem tudom, pontosan miért. De abban biztos vagyok, hogy pozitív és reményt ad nekem ez a felállás. Masao megkínál a dohányból, amit végül elfogadok tőle és leszívom a füstöt, majd lassan engedem ki. Érdekes érzések és gondolatok keverednek bennem, de a tény, hogy nem utasít el, hogy bővültek a határaim, annyira jólesik. Szeretem, ezzel már nem tudok mit kezdeni, de nem akarok ráakaszkodni sem, mert az nem lenne helyes. Megsimogatom a mellkasát, aztán csak megkapaszkodom az oldalában és figyelem az arcát, de semmit nem tudok róla leolvasni. Olyan, mintha ez egyfajta megszokottság lenne neki, bár határozottan jófajta. Most egyáltalán nem tudok kiigazodni ezen, így amint elfogyott a kávém, lerakom a bögrém és a homlokom a mellkasához döntöm. Ő elnyomja a csikket és a fejem kezdi el simogatni, én meg bújok a keze alá. Olyan szép lenne, ha sokszor kelhetnék vele, ha így lennénk. Közelebb csúszom hozzá és átölelem rendesen, hogy meg tudjak kapaszkodni a hátában és teljesen hozzásimulok.

- Csak bújós vagy, vagy baj van? - kérdezi meg lepillantva.

- Nincs baj, csak jó így - válaszolok csendesen, de most már tényleg próbálok elbújni előle. Nem tudom, mi tört rám, de most erre van szükségem. A férfi szó nélkül simogat tovább, szóval vagy tudja, mi játszódik le bennem, vagy nem érti, miért vagyok ilyen. Nem tudom, melyik lenne a jobb változat. Végül erőt veszek magamon és felsóhajtok, majd kap egy újabb puszit tőlem csak úgy, majd megemelem a fejem és felpislogok rá. Már átrohant rajtam az érzelmi töltet, így most megint kezd helyrebillenni a világ. Masao leteszi a bögréjét és ölbe véve visz fel a szobájába. Megkapaszkodom benne, a nyaka köré kulcsolom a kezem és a vállára hajtom a fejem, amíg fel nem érünk. Jó érzés vele lenni, tiltakozni sincs miért, szóval simán hagyom magam cipelni.


Leül az ágyra és hátradől, én meg automatikusan mozdulok vele és elhelyezkedem rajta, fejem a nyakához fúrom és várok még mindig. Csak simogatja a hátam, továbbra sem tesz mást, vagy szólal meg. Nem bírom tovább, a kíváncsiság nyer, így nagyon finoman megtámaszkodom a mellkasán és felemelkedem annyira, hogy a szemébe tudjak nézni. Vajon még mindig kiolvashatatlan lesz a számomra? Kíváncsiságot és nyugalmat fedezek fel az arcán, ami jobban meglep, mintha semmit sem látnék. Végül nagyot nyelek és előre dőlve, gyengéden megcsókolom. Ugyanolyan gyengédséggel viszonozza, miközben felhúzza a lábait. Megtart, de aztán enged lassan rádőlni, úgyhogy hozzásimulva tapadok az ajkaira. Összekavar rendesen, de ez most nem érdekel annyira, majd kibogozom magam, de ha már így adódott, akkor igyekszem kihasználni az időt, ami nekem adatott meg vele. A testem cirógatja, bejárja kezeivel teljesen, ezzel izgatva tovább. És még nekem vannak bajok az önuralmammal? Ha nem lennék elvarázsolva teljesen, most a képébe is vágnám. De minek? Inkább lazán simogatni kezdem én is mellkasát, hasát, oldalát, ahol hozzáférek. Hosszan folytatjuk ezt, lassan elbódít az érzékjátékkal, na meg a levegőhiánnyal. Amikor fulladozni kezdenék, természetesen elenged és a nyakam, vállam ostromolja tovább. Lehunyt szemmel élvezem, sóhajtva, nyögve fogadok tőle mindent és fokozatosan megint elveszítem az eszem a játékban. Egyre jobban szeretem ezt is, a hosszú érzékborzolást, amire Masao képes, különleges és igazán elvarázsol vele, szóval ellenkezés kizárva. Csak éppen visszaadni nem tudom úgy, mert már gondolkodni sem nagyon vagyok képes.


Masao végül óvszert vesz elő, amit el is kobozok tőle azonnal és kinyitom, mert szóban már nem nagyon sikerülne kifejezni, hogy akarom a folytatást is. Igyekszem úgy tenni, mint aki tudja, mit csinál, de ez már elég régen nincs így, szóval némi segítségre szorulok majd. Masao sem tétlenkedik, így hamarosan lekerül róla az alsó, a farkára meg az óvszer, bár azért... szóval remélem, még kapok némi előkészítést. A férfi most nem kapcsol, én meg hirtelen nem tudom, mit csináljak. Félek egy kicsit, holott nemrég voltunk együtt, de... az úgy nem oké. Akkor, Jeremy, rajtad a világ szeme, tessék megszólalni! Pláne, hogy Masao ösztönöz, hogy csináljak is valamit, szóval ideje lépni valamerre. Zavartan, vörösödve támaszkodom rajta, de végül nagy levegőt veszek.

- Készíts elő - kérem csendesen, nyökögve és végül a fülemnél köt ki a forróság.

- Rendben - mondja, s egy csókot nyom a nyakamra. - Ne haragudj, azt hittem, még kész vagy - kér halkan bocsánatot, majd felül, közelebb csúszik ölében velem a szekrénykéhez és előkutatja belőle a síkosítót.

- Nem tudom - ismerem el inkább. - De inkább így - bújok hozzá és apró harapásokkal, csókokkal járom be a nyakát.

- Természetes - jelenti ki lassan simogatva. Kell pár perc, mire megint sikerül visszalazulnom, de Masao is csak akkor kezd el megujjazni, mikor túllendültem a dolgokon. Lehet, hogy túlreagáltam, de... így biztonságosabbnak érzem.


Nem akartam elrontani semmit, de azt hiszem, nem is tettem, mert újabb csókot kapok. Élvezettel csókolok vissza, ahogy egyre hosszabb, forróbb és szenvedélyesebb lesz, de közben megmarad a gyengédség is. Igyekszem ugyanígy tenni én is, visszaadni, amit kapok, végül úgy ítélem meg a helyzetet, hogy kész vagyok és ezt egy csípőrázással jelzem is. Azt hiszem, nem lett volna gond az előbb sem, de most nagyobb biztonságban érzem magam. Masao a jelzésemre kihúzza belőlem az ujjait, majd síkosítót nyomva a markába ingerli farkát egy rövid ideig, aztán hátrább húzódik. Megemelkedem és lassan az ölébe ereszkedem magamba fogadva. Felnyögök közben, nem tudom visszafogni magam ilyen téren, majd kényelmesen elhelyezkedek, amennyire tudok és visszahajolok ajkaira, s mozogni kezdek, bár még csak kicsiket. Nem akarom elkapkodni, mostanában szeretem hosszan élvezni Masaot, és tudom, hogy ez neki sincs ellenére. Nyakát, vállát, mellkasát simogatom a művelet közben, bár ennyi mindenre figyelni már megterhelő feladat lesz egy pár percen belül. Ráadásul ugyanazt kapom vissza is, a férfi csókol, simogat, cirógat, finoman markol, ahol ér. Hagyom, hogy elborítson a kéj, meg az ösztönök és igyekszem mindent megadni a férfinek, amire csak képes vagyok. Bújok, simulok, mozgok, csókolok, tapizok és az egész egy folyamba olvad össze, amit mintha nem is én irányítanék, érzésre csinálom, ahol éppen jólesik, vagy ami hirtelen eszembe jut. Időközben persze a hangom is megjön, csak néha sikerül Masao bőrébe rejtenem, mennyire jó ez az egész. Nem kell sok, hogy elveszítsem a ritmust is, úgyhogy megint a férfire kell hagyatkoznom ebben, mert vissza sem találok hozzá.

- Ha elfáradtál, cserélhetünk - ajánlja fel szuszogva, mire elnevetem magam, bár sikerül egy újabb sóhajba fullasztani.

- Benne... vagyok... - vigyorodom is el hozzá, bár nem világos ebben a pillanatban, hogy pontosan mire is gondol, de kíváncsi vagyok. Óvatosan kihúzódik belőlem, majd elfektet az ágyon és fölém magasodik, a lábaimat felemeli, de megvárja, míg kényelmesen elhelyezkedem, úgy, hogy mindkettőnknek jó legyen. Nem tart sokáig, pláne, hogy lüktetve várom, hogy újra bennem legyen. Nem kell sokáig küszködnöm ezzel, mert belém nyomul lassan, majd egyre mélyebbre hatolva kezd el lökni bennem. A karjain támaszkodva figyeli az arcom, amitől azonnal elönt a pír és inkább lehunyt szemmel, a karjába kapaszkodva hagyom, hogy megint az ösztön vezessen és hangosan nyögdécselve vergődjek alatta. Ködös tekintettel nézek fel rá valamivel később, de már remegve, meg-megfeszülve élvezem a szexet. Nem tudom meghazudtolni magam, nyöszörögve próbálok még kitartani, még egy kicsit élvezni ezt a helyzetet, figyelni egy kicsit a fölöttem tevékenykedő alvilágit, aki egy pillanatig sem könnyíti meg ezt nekem. Persze győznek az ösztönök és felkiáltva, ívbe feszülő háttal, remegve ér el a gyönyör. Hullámokban halad át rajtam és igyekszem mindet ugyanúgy megélni, mert szuper érzés, így viszont percekig nem érzékelek semmi mást.


Mikor végre visszatalálok magamhoz, Masao már mellettem fekszik felkönyökölve és kéjes mosollyal vizsgál, miközben simogat. Morogva fordulok felé és közelebb húzódom, majd lassan simogatni kezdem a mellkasát. Imádok vele lenni és bár az elmúlt huszonnégy órában ez volt a negyedik körünk együtt, de még simán bírnék legalább ennyit. Irgalmatlanul kívánom, felizgat és minden együttlétünk más és más. Megbolondít, megőrjít és egyre jobban elcsavarja a fejem, pláne, hogy azok a pici dolgok, csókok, érintések már nem csak ágyban jelennek meg, hanem azon kívül is. Jól megmosolygom a gondolataimat, bár közben automatikusan cirógatom Masaot is.

- A morgás mit jelent nálad? - kérdezi meg. - Régebben nem volt szokásod - teszi hozzá. Ujjait nyakamtól indítva vezeti végig vállamon, oldalamon, csípőmön és combomon, majd tenyerét ráfekteti bőrömre és finom mozgatással gyengéd masszírozást képez.

- Ezzel leplezem, hogy zavarban vagyok - ismerem el őszintén, majd kitör belőlem a kuncogás. - Zavar? - kérdezem meg a biztonság kedvéért.

- Csak furcsa - válaszolja köröket és spirálokat írva a bőrömre. - Nem kell leplezned egyébként, igazán aranyos és semmi szégyellnivaló nincs benne, ahogy azokban sem, amik zavarba hoznak.

- Annyiféle módon zavarba tudsz hozni - válaszolok könnyedén. - Mondjuk mikor úgy vigyorogsz, mint most is, mert... - és persze már vörösödöm is el -, mert sose tudom, mire gondolsz.

- Nem szoktam semmi olyanra gondolni, ami aggodalommal kell, hogy eltöltsön. Tetszel - mondja meg egyszerűen, széles mosollyal. És akkor ne legyek zavarban, mi? - Ha meg kíváncsi vagy, kérdezz - teszi hozzá végigjátszva a hasamon, mellkasomon.

- Akkor kérdezek - kuncogok továbbra is, de most nem próbálok menekülni, vállalom, mert nem szégyellem, hogy ég az arcom. - Mit látsz ilyenkor rajtam? - tudakolom.

- Kielégültséget. Jó rád nézni, bár nem csak most, hanem általánosan is - teszi hozzá egy félmosollyal.

- Naná! Melletted nem lehet kielégületlen maradni - mosolygok fel rá. - És miért jó rám nézni? - kérdezek tovább. Akkor essünk túl ezen a dolgokon, mert ez mindig is érdekelt.

- Nem igazán tudok mást mondani, minthogy tetszel - feleli egy félmosollyal, majd a hátára fordul, de továbbra is engem nézi. - Jól nézel ki, az ideálomat lefeded, ez nem elég? - kérdez vissza.

- Tulajdonképpen de - ismerem el, miközben megkönnyítem a helyzetünket azzal, hogy felmászom rá és megtámaszkodom a mellkasán, hogy a szemébe tudjak nézni, ugyanakkor ne legyen köztünk akkora táv sem. - És még a szex is jó velem - teszem hozzá vigyorogva.

- Igen - ért egyet könnyedén. - Néha túl gyors és heves vagy, de ez egyáltalán nem baj, amennyire tudlak vagy akarlak, lassítalak, te meg szólsz, ha szeretnél valamit, máshogy vagy mást kívánsz.

- Hát.. - elnevetem magam. - Ami azt illeti, egy dolgot szeretnék majd - ismerem be. - Vagyis... hát... szóval... mi lenne, ha egyszer majd felvennénk videóra? - hadarom el a kérdést. Masao szemöldökei megemelkednek, arcára csodálkozás ül ki, ajkai mosolyra húzódnak. Pár pillanatig még emésztgeti a kérést és nagyot vigyorog végül rajta.

- A magunk örömére? Vagy milyen célra, céllal? - kérdezi meg.

- Kíváncsi vagyok rá. Igazából Akemi keltette fel az érdeklődésem, Deon meg csak alám tett még eggyel. Mármint... a szöszinek tetszett és... nem tudom, csak szeretném látni kívülről, amit így nem lehet. Aztán ki tudja - nevetem el magam. - Az is, lehet, hogy öt perc után menekülnék.

- Akemi? - kérdezi értetlenül és meglepődve. - Akemiről biztosan tudom, hogy elzárkózna attól, hogy felvétel készüljön róla - mondja komolyan. - Kamerát, állványt kell szereznem, egyébként nincs akadálya - jelenti ki aztán.

- Hülye - nyomok puszit a szájára. - Akemi azzal hatott rám így, hogy másodszor is kilesett minket és valami furcsa volt a tekintetében, ami kíváncsivá tett. Nem őt akarom felvenni, hanem magamat. Meg... azt mondta, hogy szép, és kíváncsi vagyok, hogy mire gondolt, vagy mi lehetett az. - Masao jót nevet rajta, de azt hiszem, nincs annyira ellenére a dolog.

- Abban biztos voltam, hogy nem a kölyköt akarod felvenni, Araki nem hiszem, hogy jó szemmel nézné, én pedig nagyon igyekszem megtartani őt egy bizonyos határon belül, hogy leválasszam magamról - mondja még mindig kuncogva. - Csak azon akadtam fenn, hogy a kölyöknek eszébe nem jutna a kamerázás, mégis ő adott neked ihletet erre, de így már világos minden.

- Ezek szerint nem tartod akkora hülyeségnek, mint amennyire én tartottam attól, hogy bedobjam az ötletet - állapítom meg kuncogva és elnyúlok rajta homlokom az arcához támasztva. - Mi a terved következő pontja mára?

- Nyitott vagyok sok mindenre, de ezt, azt hiszem, tudod is - mondja a hajamat túrva. - Videóra még nem vettem ilyesmit, csak kaptam ízelítőket - árulja el elvigyorodva. - Szerintem még olyan öt-tíz percig fetrenghetnénk, aztán nekem el kéne intéznem pár telefont.

- Ízelítőt én is láttam már - ismerem be kuncogva, gyengéden simogatva Masaot. - Lehet tizenöt? És akkor utána nagyon rendes kissrác leszek és békén hagylak, amíg elintézed a dolgaidat - közlöm teljesen ártatlanul. Masao persze megint jót nevet, de ezt mosolyogva fogadom tőle.

- Megegyeztünk - mondja vidáman, ezután csendben simogat tovább. Nekem sincs kedvem beszélni, inkább gyengéden viszonzom neki. Néha belecsókolok a nyakába, vagy a mellkasára helyezek el belőle, de inkább csak kiélvezem a közelségét és az állapotot, ami köztünk uralkodik. Még mindig villog az agyamban, hogy igen, ez egy új esély, és ez feldob, így somolygok is közben, meg persze igyekszem minél többet megjegyezni, megragadni ezekből a pillanatokból.

- Min bazsalyogsz? - kérdezi meg végül Masao elkuncogva magát, de mielőtt válaszolhatnék, végigsimítva arcomon állkapcsom a tenyerébe fogva emeli meg a fejem és megcsókolja ajkaimat. Mosolyogva csókolok vissza és lehunyt szemmel élvezem ki a smárunkat. Mikor elenged elkuncogom magam.

- Pontosan ezért - vallom be végül. - Mert itt lehetek és mert itt vagy és ez az elmúlt nap és most és minden... - hadarom el nagyon értelmesen. Nevetve csóválja meg a fejét, aztán újabb csókot lop tőlem, amit élvezettel adok meg neki, sőt, repetát is bőven.


Eljátszom az ajkaival, apró csókokat lehelek rá, picit nyelvemmel is érintem, végigkóstolom, aztán mélyítek rajta. Komótosan, kiélvezve lép be a játékba, miközben kezei a fenekemen meg a derekamon nyugszanak. Tök furcsa, régen utáltam, ha a fenekem fogta, most meg tök jólesik, sőt, valahol igénylem is, hogy megtegye. Mellkasán támaszkodva folytatom ostromlását táncba hívva nyelvét. Könnyedén sikerül elérnem, Masao gyengéden, szenvedélyesen csókol tovább. Nem maradok adósa, forrón, de visszafogottabban teszem én is, nem akarom, hogy elkapjon a hév megint. Érzem, hogy lassan szakad azért a cérna nálam, így még inkább próbálok koncentrálni. Naná, hogy az alvilágimnak nincsenek ilyen problémái! Nyugodtan játszadozik ajkaimmal, nyelvemmel és időnként apró harapásokkal is tarkítja ezt. Igyekszem visszahűteni a fejem, de még nem igazán tudom, hogyan is csináljam. Egyelőre sikerül, nem kapkodom el, nem követelek, csak hagyom és viszonzom a ténykedést, ellenben nekem ezt még gyakorolni kell, mert egy idő után levegőfogytába fogok kerülni, ahogy már most is csak nehézkesen sikerül a dolog. Szerencsére mikor már nagyon oxigénhiányba kerülnék, Masao is kapcsol és elenged, nyugtatóan kezdi simogatni a hátam, én meg visszabújok a nyakához. Azért fejlődőképes vagyok, egyre hosszabb ideig bírom az ostromot és egyre jobban vissza tudom fogni magam. Persze csak határok között... Elnevetem magam azon, hogy komolyan képes vagyok ilyen faszságokon agyalni ilyenkor, a férfi meg nagyot vigyorogva csavargatja meg a hajam.

- Megosztod velem, vagy nevetsz rajta egyedül tovább? - kérdezi. - Túl érdekfeszítően csinálod ezeket - teszi hozzá játékosan.

- Bocsi - kuncogok még egy kicsit. - Azon agyaltam, hogy lassan megtanulok levegőt venni csók közben, meg visszafogni egy kicsit magam, de aztán bevillant, hogy ki az a hülye, aki ezen agyal ilyenkor. Szóval összességében képen röhögtem magam - foglalom össze. - Mit értesz azalatt, hogy érdekfeszítő?

- Ja, értem. Nem nehéz a levegőt beosztani, amikor tudsz, veszel, aztán lassan fújod ki az orrodon, kapkodni nem érdemes - mondja könnyedén. - Ilyen monológokat én is folytatok magamban, csak mivel nem látványosan röhögök fel, nem szoktak rákérdezni, mit találok ennyire viccesnek.

- Jól van na! - bökdösöm meg. - Én sem szoktam, de most jött. Azt a levegős dolgot meg tudom, de mikor éppen visz a lendület, akkor nehéz nem szuszogni.

- Nekem nem gond, figyelek úgyis - mondja elvigyorodva.

- Merem remélni, mert különben beléd fulladok - nevetem el magam. - Akkor meg vége a szép időknek.

- Nem vágyom rá, hogy a velem való együttlétbe vagy azalatt haljon meg valaki - jelenti ki komolyan.

- Az durva lenne - váltok én is komolyra. - Nem is feltételeztem ilyet.

- Csak az előbb hoztad fel. Na, megindulunk? - Sóhajtok egy nagyot, nyomok még egy puszit az ajkaira, aztán lekászálódom róla.

- Meg. Na menj telefonálni, addig én megnézem, mit eszünk ebédre.


Masao kimászik mellőlem és elmegy megfürdeni, aztán visszajön telefonálni, így inkább elhúzok én is a fürdőbe, rendbe szedem magam, aztán lemegyek a konyhába. Megint nem veszek fel semmit, mert nem tartom fontosnak. Nekiállok keresni a hűtőben valami cuccot az ebédhez.

27.

Masao

Sikerül annyira kellemes helyzetet teremteni Jeremynek, hogy végül elalszik rajtam. Simogatom, míg végül teljesen mélyre merül az álmok világában, aztán nagyon óvatosan leteszem és felöltözöm. Hívom Hachit is, mert mára befejeztük itt a ténykedést. A lány nagyon zavarban van, hiába próbálom oldani, újra és újra a törölközőkön heverő srácra pillant, engem is többször végigmér, bár lopva, a figyelmemet azonban ilyesmi nem kerüli el. Szégyellős mosollyal beszél hozzám, szemeit többször lesüti, de végül megegyezünk mindenben, hazavihetem a yukatában a kölyköt. Nem akarom felkelteni, hadd pihenjen, ezért miután mindent elrendeztünk Hachival, a karjaimba veszem, ő pedig az összehajtott ruháit hozza utánam. Az egyik srác nyitja előttem az ajtókat, szégyellősen túr bele kérésemre a zsebembe, hogy a kocsit kinyithassa, végül rendben útra kelek az anyósülésen szunnyadó Jeremyvel. Nem sietek az utakon, de remélem, a srác nem ébred fel. Végül rendben hazaérek vele, s addig ügyeskedek, míg eljutunk az ágyamig, ám amint leteszem a kölyköt, az felriad.

- Semmi baj - szólok neki rögtön, csendes hangon -, hazahoztalak, aludj nyugodtan.

- Ne hagyj itt - nyöszörgi félálomban belém kapaszkodva, de már alszik is vissza.

- Nem hagylak - mondom nyugtatóan, megsimogatva a fejét, s amint elenged, levetkőzöm és mellé bújok. Átölelem. Álmában közelebb fészkelődik hozzám, egészen mellém simul, aztán érezhetően visszanyugszik, s nagyot sóhajt. Jót vigyorgok rajta.

- Szeretlek - suttogja.


Nézem az arcát. Nem sokat látok belőle a kevés fény miatt, de addig figyelem, míg el nem nyom az álom. Azt hiszem, korán ér az ébredés, mikor mocorogni és dörgölőzni kezd, bár csak nagyon óvatosan, mintha nem akarná, hogy felkeljek, holott tudja, hogy aggódnék, ha éber rezdülésére nem térnék magamhoz. Hasra fordítom az ágyon és fölé telepedve simulok a testéhez. Nyughatatlan egy kölyök, tele van szívbéli és ösztönös vággyal. Először meglepődik, megdermed alattam, így én is mozdulatlanná válok, míg fel nem fogja, mi a helyzet, s csak azután dörgölőzöm tovább hozzá, hogy elnyúlik alattam. Becsatlakozik, finoman mozdul, játékosan, talán kíváncsian, mire nyakát kezdem csókolni. Azonnal félremozdítja a fejét, hogy nagyobb teret járhassak be bőrén, miközben törleszkedik, megadva magát provokál. A yukatán keresztül cirógatom végig az oldalát, aztán letámaszkodva dörgölöm fenekéhez a férfiasságom. Halkan felmordul, aztán elkuncogja magát és igyekszik tovább izgatni. Heves, de próbálja visszafogni magát, amin én vigyorodom el. Húzom egy kicsit, szórakozom az érzékeivel, teste alá nyúlva simogatom végig mellkasát, hasát, utána csípőjén kihaladva markolok bele fenekébe és lassan a nyakába is beleharapok. Újabb, jóval hangosabb morgás hagyja el a torkát, aztán nyögésbe fordul végre a dolog. Továbbra is küzd, hogy ne kapkodjon el semmit, de végül csak nem bírja ki, erőteljesen, határozottan kezd el mozdulni. A türelme elfogyott, amit most morgásokkal ad a tudtomra, meg azzal, hogy igyekszik megemelkedni alattam. Halvány félmosollyal szorítom le, míg síkosítót kerítek, nyomok belőle az ujjaimra, majd belekezdek az előkészítésébe.


Nyögdécselve, morgolódva kezd velem küzdeni, ám érzem, hogy ez a nem túl erős ellenállás cseppet sem abból fakad, hogy nem akarná, amit teszek vele, hanem most épp így élvezi, ellenállva a leszorításnak. Nem sokáig teszem ezt, visszavonulok, lábai közé telepszem és csípőjénél fogva négykézlábra húzom és folytatom szabad kezemmel a combjai, feneke, dereka simogatását. Válla felett néz rám hátra, még ezzel is a tudtomra adja, hogy élvezi, amit művelek vele a sóhajtozáson, nyögdécselésen kívül. Kipirulva rám mosolyog, zavartan, mégis hívogatóan, félelem nélkül kínálja fel magát teljesen. Deja vum van... mintha ez már megtörtént volna egy másik fiúval nem kevés alkohol elfogyasztása után...


Befejezem az ujjazást, s míg óvszert húzok, apránként végigcsókolok Jeremy gerincének vonalán. Mivel hajlamos megugrani, fél kézzel a csípőjét tartom, másikkal pedig testébe vezetem a férfiasságomat. Kiabálva nyög fel, s bár megadja magát, a biztonság kedvéért még tartom a csípőjénél fogva, mert azt is érzem rajta, hogy pillanatokon belül beindul, én azonban nem csak egy heves kefélésre vágyom, mert azt akárkitől megkaphatnám, hanem érzéki együttlétre, olyanra, amire nem képes mindenki. Talán engednem kéne, mert a szexhez két ember kell, de ez nem megy mindig. Jeremy élvezi a dugást, amit szemérmetlenül ki is mutat, nyíltabb lett, őszintébb, de hevesebb is, ami nekem egyszerre tetszik és sarkall arra, hogy visszafogjam.


Reszketés indul meg a srácon, majd ahogy egyre mélyebbre lököm benne magam, az alkarjára esik. Simogatom, mialatt gyorsítok, ő pedig ösztönösen elkezdi magát beletolni a lökéseimbe. Hagyom elszabadulni. Hagyom, hogy átvegye felette a nyers állatiasság az uralmat, s ennek megfelelően hajszolom őt az élvezetek csúcsáig. Hangos a kölyök, ha nem lenne jól szigetelve a ház, aggódhatnék a szomszédok miatt, ami tetszik, arra ösztönöz, hogy erősen húzzam bele a lökéseimbe, aminek a legkevésbé sem áll ellen, teljesen a fejét vesztve engedi át magát az ösztönnek és nekem, végül remegve, nyüszítve és kiabálva élvez el alattam. Addig mozgok még a testében, amíg jólesik neki, aztán kihúzódom belőle, megszabadulok az óvszertől és magammal húzom, hogy együtt feküdjünk el. Simogatom, s utójátékként adom meg neki mindazt, amire előjátékként nem volt igénye. Most van, bágyadtan, szédülve, mosolyogva, hozzám simulva fogadja és igyekszik lélekjelenlétéhez mérten viszonozni is. Csókokat lehet a bőrömre, simogat, de ahogy cirógatom, halk sóhajok, apró nyögések törnek fel a torkából. Elvigyorodom azon az elégedettségen, amit látok rajta, s hogy macskamód törleszkedik.


Becsukom a szemem és élvezem az orgazmus utáni perceket. Időt utazok, kilépek a térből, érzésileg legalábbis biztosan és újra eszembe jut az a képtelen gondolat, hogy ha húsz-huszonöt éves lennék, mihez kezdenék, ilyen lennék-e. Ha nem találkozom Raktarival, de valamilyen csoda folytán nem öl meg az alvilági sötétség, milyen ember lettem volna? Még most sem tudom, ahogy azt sem, milyennek kellene lennem, mihez kellene kezdenem az életemmel. Itt fekszik a karjaimban egy kölyök, aki szerelmes belém, akivel újrakezdhetném és én csak kifogásokat keresek... Öreg vagyok én már ahhoz, hogy változzak.

- Zuhanyzunk? - kérdezem meg tőle, ezzel terelve a saját gondolataimat más vizekre.

- Ühüm - válaszol Jeremy halkan, bólintva is hozzá, de még előtte felágaskodva csókot kér. Az ölembe húzva adom meg neki, aztán testemhez fogva kászálódom ki az ágyból és a fürdőbe viszem. Leteszem a tusba, utána beállítom a vizet. Mosolyogva áll neki letusolni, de háttal fordul nekem és mindent úgy csinál, hogy figyelemfelkeltő legyen. Zavarban van egy kicsit, de nem sokkal később addig araszol, míg hozzám nem tud simulni és fel is sandít rám. Nekiállok habos kézzel simogatni, lefürdetni. Elmosolyodik, aztán rövidesen ezután megfordul, hogy viszonozza az érintéseket, a simogatást, így mosdatva engem. Kicsit koncentrál, de aztán felvigyorog rám és megint hozzám simul átölelve a derekamat. Ragaszkodó, érzelmes, bújós kölyök, meg sem lepődöm, inkább a mellkasomhoz húzom a fejét és átfogva testét hagyom, hogy a víz lemossa rólunk a habot. Azon csodálkozom csak el, hogy némi fellesés után belém harap.

- Hát ezt meg miért? - kérdezem tőle.

- Csak - kuncogja el magát, de aztán puszit is nyom oda. - Bocsi.

- Ugyan - mondom a fejem is megcsóválva, jelezve számára, hogy nem történt semmi, ami problémás lenne. - Mit reggeliznél? - érdeklődöm.

- Hm... Bundáskenyeret - jelenti be végül.

- Ahhoz van is itthon minden. - Azzal még utoljára átöblítem magunkat, s elzárom a vizet, majd törölközőt adok Jeremynek és én is nekiállok megszárítkozni. - Magában, vagy valamit azért együnk hozzá?

- Zöldséged van? Mármint ilyen uborka, paradicsom jellegű - kérdezi rám felnézve törölközés közben.

- Akad.

- Akkor mit szólnál abból salátához?

- Rendben. A salátát vagy a bundáskenyeret vállalod?

- Amelyiket te nem - vigyorodik el. - Bármelyiket szívesen.

- Akkor megcsinálom a salátát - döntök végül, azzal kiterítem a törölközőmet és visszamegyek a szobába ruhát keríteni.

- Rendben. - Követ, aztán elgondolkodva néz körbe. - Ruháim?

- Ott, az enyém alatt - mutatok a székre. - Ha akarsz, öltözhetsz a szekrényemből - ajánlom fel. Nem vagyunk egy méret, de ha csak alsónadrágot vesz és egy pólót, úgy is tökéletes, ahogy simán egy szál pólóban ellehet, ha az enyémek közül választ, leérnek hosszan rajta. Nem mintha a meztelenség zavarna.

- Megfontolandó - neveti el magát és pillanatok alatt a szekrénynél terem, majd előkap egy alsógatyát ás felveszi. - Mehetünk? - Kuncogok rajta, mert épp csak le nem csúszik a csípőjéről, de végül egybe belebújva biccentek. Megindulunk, a srác meg vágtatva előz meg és a lépcsőn le is csúszik róla az alsónadrág, ő meg elegánsan kilép belőle. Kitör belőlem a röhögés, úgy szedem fel utána a ruhadarabot, mivel a kölyök süvít is tovább, aztán a korlátra akasztom és a konyhában érem be.

- Festői - jegyzem meg játékosan Jeremynek, azzal nekiállok előpakolni. Tojás, zöldségek, fűszerek, tányérok, eszközök...

- Ha nem tetszik, majd szólsz - közli elvigyorodva és nekiáll tojást feltörni, majd összekeverni őket. - Még egy kicsit nőnöm kell, azt hiszem.

- Nem gondolnám - jelentem ki zöldségmegmosás közben. - Pont jó vagy így.

- Igen? - kuncogja el magát, miközben kenyeret szel. - Mindenhez?

- Te nem úgy érzed? - passzolom vissza neki a kérdést.

- Egyedül abban nem vagyok biztos, hogy ez az alvilágban tényleg előnyös lehet, de szeretek ilyen lenni, csak valahogy bennem van, hogy talán kicsit nehezebb lesz. Persze ez lehet, hülyeség.

- Az alvilágban bármit előnnyé lehet kovácsolni és bármiből hátrányt lehet csinálni - mondom könnyedén, mialatt dolgozunk. - Lóg ott egy póló - mutatok is rá -, különféle dolgok sütéséhez érdemes felvenni, mert a forró olaj nem simogat - javaslom neki így a felvételét.

- Tudom, és igyekszem is rájönni, hogy mit hogyan tudok jobban alkalmazni, vagy mivel tudom előnyössé tenni ezt a dolgot - válaszol, miközben belebújik a pólóba és csak utána teszi oda az olajat melegedni. - Amit még nem tudok igazán kezelni, az a passzív voltom, ami valahogy furcsa, ugyanakkor Tsujin látom, hogy működőképes.

- Annyi az egész, hogy az alvilág felé nem azt mutatod, hogy passzív vagy, hanem azt, hogy egy közülünk.

- Csak... egyelőre azt hiszem, az nem megy. Vagyis fogalmam sincs, hogy megy-e, de élesben meg necces próbálgatni.

- Maradsz ma estére is? - kérdezem meg hirtelen ötlettől vezérelve.

- Miért? - kérdez vissza meglepetten.

- Elviszlek pár helyre.

- Akkor maradok, majd beszélek Teruval, meg Tsujival - dönt végül.

- Azt javaslom, azért nézzünk vissza a szalonba, hogy mennyi maradt belőle, meg te is át tudsz akkor öltözni.

- Rendben van. Mit takar a mi maradt belőle? - kérdezi meg kis aggodalommal a hangjában.

- Valószínűleg végigszexelték az egész kócerájt és Tsuji gyakran keményen szereti csinálni - osztom meg a kölyökkel.

- Ezt említette nekem, csak én meg nem értettem, mi a jó abban, ha közben felsebzik vagy fájdalmat okoznak.

- Remélem, nem tőlem várod, hogy megmagyarázzam - nevetem. - Tőlem távol áll az ilyesmi, de azt meg tudom erősíteni, hogy Tsujinak ez élvezetet okoz.

- Nem vártam, hogy megmagyarázd, mert Tsuji is próbálkozott vele, de ez azt hiszem, vagy bejön valakinek, vagy nem. Ti... azaz hogy te is? - kérdezi meg nagyon óvatosan.

- Fogalmazz pontosan, ha felteszel egy kérdést - kérem komolyan.

- Te is szexeltél vele úgy?

- Ez még mindig nem elég pontos - jelentem ki némi szigorúsággal. - Az alvilágban kiforgatják a jól megfogalmazott mondatokat. El tudod képzelni, egy nem nyilvánvalóan és pontosan feltett kérdésből hol kötsz ki? Ne félj kimondani semmit, még akkor sem, ha kínos vagy intim dolgot kérdezel.

- Jó - adja meg magát, aztán nagyot sóhajt. - Szóval... te is szexeltél vele durván?

- Nem. Szenvedélyesen, hevesen igen, ösztönhajtva igen, de durván, nyersen, erőszakosan nem.

- De akkor honnan tudod, hogy bejön neki a durvaság meg az erőszak?

- Kérte és megpróbált rávenni - válaszolom őszintén. - Kétszer ki is hajítottam a fenébe, mert nekem a legkevésbé sem jött be, hogy lenyúzta a bőröm, ami nem csak azért jelentett problémát, mert Raktarinak valahogy meg kellett magyaráznom, hanem azért is, mert a harapás az egyik legdurvább sebtípust okozza. Ha elég nagy, mély és erős, akkor roncsol és fertőz, ráadásul valamilyen szinten tép is, így az orvosi ellátása hosszadalmas és igényes.

- Ezt tudom, vagyis láttam már. Deon... - Nagy levegőt vesz és inkább gondolkodik egy kicsit, én pedig kivárom, végül befejezi-e, hiszen az a kölyök érdekel, mégsem akarom sehogy sem rávenni Jeremyt, hogy beszéljen róla. - Szóval Deon egyszer szétharapta az ujját, de nagyjából csontig. Elég durva volt, ráadásul valahol mindkettőnk hibája miatt. Meg Tatsukinak is van egy harapásnyoma tőle a kulcscsontja felett jobb oldalon, amit egy kitörés közben sikerült elkövetnie.

- Az emberi és a macskaharapás a legsúlyosabb. Mindkettőnek olyan anyagok vannak a nyálában, ami finoman szólva sem jó, ha bekerülnek a bőr alá. Persze most nem beszélünk olyan fajokról, amelyekkel nagyon kicsi az esély, hogy találkozhatunk az állatkerten kívül - teszem hozzá elmosolyodva.

- Meg elég durva is, mármint látni vagy érezni is. Egy időben Lucas is szívesen harapott, bár annyira nem durván, mint amilyeneket Deon tud produkálni.

- Akkor teljesen megérted, számomra miért nem összeegyeztethető ez a szexszel.

- Meg. Én sem szeretem annyira, csak olyan mértékben, hogy ne hagyjon nyomot, maximum akkor látsszon, de másnapra tűnjön el.

- Úgy gondolom, elég fájdalom ér az életben ahhoz, hogy a szexben ne okozzunk egymásnak többet - osztom meg a kölyökkel. Mivel a zöldségeknek csak egy kicsit be kell szívniuk a rájuk szórt fűszereket, megterítek. - Sokkal jobb módszereim vannak arra, hogy megőrjítsem a másikat anélkül, hogy kínoznám, nyomorgatnám, bántanám, megaláznám, vagy úgy bánnék vele, mint egy érzéketlen tárggyal.

- Régen ezért szerettem veled lenni - ismeri el. - Mert még akkor sem aláztál meg, mikor úgymond fizettél nekem azért, hogy elhoztál. Ez furcsa volt és jó. - Közben az első adag kenyeret kiszedi az olajból és belepakolja a következőt. Mögé lépek és csípőjére teszem a kezem, állam a fejéhez érintem.

- Elárulom, mindenki azért akar velem lenni, mert másképp szexelek, mint a legtöbben. Nem te voltál az első és még csak az utolsó sem, akinek valamilyen módon fizettem, de sosem gondoltam úgy, hogy aki a testével kereskedik, az megaláztatásokat érdemel ezért. Egy olyan világban nőttem fel, ahol az erkölcstelenség, a pszichopataság, a gerinctelenség és társaik voltak a normálisak, amit ugyan elfogadni nem igazán tudtam, mert másfajta értékrend alakult ki bennem, attól függetlenül azt hiszem, tudok objektíven viszonyulni akármihez. No meg most már tudod, hogy az első szerelmem egy szajha volt - teszem hozzá.

- Igen, tudom - válaszol halkan, kicsit közelebb mozdulva hozzám. - Csak akkor furcsa volt és különleges, azóta kapott magyarázatot. Miért fizettél szexért? - kérdezi meg végül őszintén.

- Mindenki úgy kezdi, hogy kicsi és gyenge - fogok bele a magyarázatba -, ez alól én sem voltam kivétel és gyorsan rájöttem, hogy abban a környezetben, amiben élek, én nem azon az oldalon kapnék helyt, mint amelyiken lenni szeretnék. Igen, serdülőkorában mindenki átesik azon, hogy ukeként azonosítják - teszem nyilvánvalóvá, miről beszélek. - Erre különféle reakciók vannak, Tatsuki például brutálisan kivégezte és közszemlére tette az első ilyet, más elfogadta és tanult, majd megerősödve átállt a másik oldalra, megint mások nem igazán tudtak választani, én meg inkább egy könnyebb útra léptem, elmentem kurvázni. Ez alapján számomra nem volt idegen fizetni a szexért - magyarázom meg könnyedén.

- De nem kaphattál volna meg bárkit ingyen is? - kérdezi be. - Mármint persze később, szóval Raktari után. Nem hiszem, hogy annyira nehéz lett volna bárkit ágyba cipelned. Vagy tévedek?

- Voltak kalandjaim is bőven, ne aggódj - nevetem.

- Egy pillanatig nem jutott eszembe aggódni - neveti el magát ő is. - Miért szedtél fel annyiszor?

- Nem egyértelmű? Jó volt veled.

- Ez a része de. Csak mitől volt jobb, mint mással?

- Nem állítottam, hogy jobb volt, csak azt, hogy jó volt. Odaadó, őszinte, nyitott szerető vagy, van is érzéked a szexhez.

- Tudod, hogy csak veled mentem el ennyiszer? - kérdezi meg hirtelen. - Két ember volt még, akikkel kétszer, de ennyi.

- Most már igen - mondom elnevetve magam, mire a srác felém fordul és rám nyújtja a nyelvét.

- Nem mintha olyan sokat számítana most már.

- Ha neked nem, nekem sem - passzolom a dolgot könnyedén. Jeremynek a személyisége is tetszett, kedveltem és természetesen felkeltette bennem a patronálót is. Segíteni akartam neki, kicsit jobbá tenni az életét, de csak annyira, hogy ne mondhassuk el, közünk van egymáshoz. Semleges akartam maradni, mégis tenni érte annyit, amennyit lehet ezen feltétel mellett. Mint Akemi esetében. Csak végül, mint ahogy azt a példa is mutatja, másképp alakult. Nagyon másképp. Megemelem Jeremy fejét állánál tolva, majd megcsókolom. Gyengéden és szeretettel csókol vissza, keze a mellkasomra csúszik és kicsit nekem támaszkodik, azonban nem hagyom, hogy elszaladjon velünk a ló, kíméletlenül visszafordítom a tűzhely felé, nehogy megégjen a bundás kenyerünk, mert fél nap szellőztetés sem lesz neki elég. Nevetve veszi tudomásul, hogy dolog van, én pedig, hogy ne zavarjam, hiszen ismerem annyira, hogy tudjam, ennyivel nem zárta le, ellépek mögüle és átforgatom a zöldségeket.


Mikor végez, asztalra szervírozzuk a magunk készítette ételrészt, aztán helyet foglalunk. Jó étvágyat kívánunk, s én nekiállok vigyorogni, mert a kölyök nem tudja megtagadni magát, úgy fal, ahogy mindig, mintha éheztetnék, pedig már közel sincs abban a helyzetben. Nem baj, engem sosem zavart. Elpusztít vagy négy szeletet a bundás kenyérből salátával együtt, én meg a maradékot. Pukkadok is, így hátradőlök a széken és elégedetten, megtelve élvezem a helyzetet. Jeremy is hasonlóan jól érezheti magát, mert vigyorogva hátradőlve simogatja meg a hasát.

- Ez jó volt - jelentem ki.

- Aham, ügyesek vagyunk - kuncogja el magát. - Szóval hova viszel ma?

- Néhány alvilági területre. Főként azokra gondoltam, amelyek a tiétek - teszem hozzá -, nem árt, ha ismered őket.

- Ez mennyire lehet necces? - kérdezi meg némi gondolkodás után.

- Mit értesz ezalatt? - kérdezek vissza.

- Hogy lehet-e balhé, keveredhetünk-e bajba, sodorhatlak-e veszélybe, vagy magamat - sorolja fel.

- Mindig lehet balhé, az alvilág egy ilyen hely - válaszolom könnyedén, újra elmosolyodva, mert ez az aggodalmaskodás aranyos -, veszélybe meg nem hinném, hogy bármivel is sodorhatnál, de ha igen, fel vagyok rá készülve, megszoktam már ezt az életet.

- Akkor jó. - Láthatóan megkönnyebbül egy kicsit, amin már csak kuncogni tudok. - De ez azt jelenti, hogy ma éjjel is itt alszok?

- Ha akarsz, igen, ha nem akarsz, visszaviszlek a szalonba.

- Szeretnék maradni - fogalmaz inkább így, halvány mosollyal az arcán.

- Rendben - egyezek bele, s elkezdem megtervezni a napom, amit talán úgy kéne kezdeni, hogy megmozdulok.

27.

Jeremy

Jól érzem magam és csak egyre jobb kezd lenni ez az egész helyzet. Élvezem Masao közelségét, visszacsúszunk a vízbe és csak bújok hozzá. A megnyugvásra, beszélgetésre is szükségünk van, ezt érzem, így nem tiltakozom egy percig sem, de feszegetni sem akarom azokat a dolgokat, amiket ő sem. Tőle is meghallgatok részleteket, momentumokat és előkerülnek újra bizonyos dolgok köztünk. Kíváncsi vagyok, és valahol csak még jobban szeretem őt most. Hiányzott, ilyenkor érzem csak, mennyire nagyon, hogy ez a tizenkilenc nap most mennyire sok volt. Talán magamnak sosem vallottam volna ezt be, ha akkor Tatsuki nem kérdez rá, de most már nagyjából mindegy is, itt vagyunk, ráadásul kaptam lehetőséget, olyat, amiben sosem hittem, sosem bíztam és talán lehet belőle valami. A kérdésre azonban olyan nehéz válaszolni, hogy mit is akarok tulajdonképpen. Nem tudom... randizni, megismerni egymást, aztán meglátjuk, mi hogyan alakul. Ez az egész beszélgetés most őszinte, megnyugtat és valahol vágyakkal, kíváncsisággal tölt el.


Végül csak kikászálódunk a vízből, bár ezt főleg Masao intézi, én meg nem tiltakozom ellene. Yukatát veszünk fel, aztán némi vacillálás után helyet kérek a férfi ölében és mivel nem ágál ellene, így kényelmesen elhelyezkedem, majd kérek is. Nem szoktam és most is zavarba hoz a gesztus maga is, de hihetetlenül kellemes érzés. Végül hátradőlök és Masao vállára hajtom a fejem, míg meg nem érkezik az újabb adag étel. Megint csöngetnek, így kikerülök a férfi öléből és elfoglalom a helyem, amíg tálcát cserél Hachival.

- Köszönöm - mosolygok rá, mikor megkapom az adagom, de egyelőre nem kezdek hozzá, csak méregetem.

- Nagyon szívesen - válaszol a férfi és nekilát a pudingjának. - Kérsz egy falatot? - kínál meg egy kiskanálnyit nyújtva, amit vigyorogva kapok be. Ilyet még sosem kóstoltam. Abban biztos vagyok, hogy vanília puding, azt hiszem, meg van sütve és a tetején törékeny cukorszirup van.

- Ez tök finom - állapítom meg végül és most már nekikezdek az enyémnek is, de azért felsandítok Masaora és végül ez első falatot neki nyújtom egy hatalmas mosolyt mellékelve hozzá. Masao szívesen fogadja a kóstolót, így elégedetten tolom a számba a következő adagot. Húúúú! Ez isteni, már nem is emlékszem, mikor ettem utoljára, így szinte leolvadok a székről, ráadásul jólesően morgok is hozzá. Hoppá! Igyekszem nem zavarba jönni, de azért na... ilyenkor gasztronómiai orgazmusom van. Persze kinevetnek, szóval csak sikerült megint magam alatt vágni a fát. Szabadulni próbálok, így ráöltöm a nyelvem a férfire.

- Örülök, hogy ízlenek.

- Nagyon szuperek - ismerem el, aztán veszek még egy adagot. - Ahogy a hely is nagyszerű. Szép, csendes, nyugodt és különleges.

- Ilyet kerestem.

- Imádom - ismerem el. Lassan pusztítom be a sütimet és élvezkedve dőlök hátra, mikor befejeztem. Még elnyammogok az utolsó falaton egy darabig, aztán megajándékozom egy újabb mosollyal Masaot és megpaskolom a pocim. - Húúú! Ha így folytatom, igen kövér leszek.

- Nem félek én attól - mondja nevetve, s félreteszi a kitakarított tálkát.

- Végülis amíg van kivel lemozogni... - húzom el a végét a mondatnak, de hagyom magam kényelemben.

- Nos igen, ez is egy fontos szempont, meg amilyen eleven vagy...

- Hát most nem tudnám háromszor körberohanni a háztömböt - ismerem be vigyorogva.

- Nem is lenne egészséges - neveti.

- Hát nem - hagyom ennyiben a dolgot, aztán mégiscsak felkelek és ismét az ölébe igyekszem kéredzkedni. Most nem hagyja, de azt hiszem, csak némi türelemre int. Megágyaz a törölközőkből és oda ül le, én meg kíváncsian vizslatom a művelet közben, aztán int nekem, hogy valahol foglaljak helyet, így végül mellé telepszem le. Elfekszik és simogatni kezd, mire elmosolyodom és hasonló módon végigsimítok az oldalán, s azon gondolkodom, hogy bejátszam-e már most a bújást, vagy még várjak egy kicsit. Végül persze nem sikerül legyőzni magam és a fejemet mellkasára hajtva simulok hozzá, fél kézzel és lábbal átkarolva. Átfog és úgy helyezkedik, hogy nekem is kényelmes legyen.

- A következő helyszínt te választod - jelenti ki egyszeriben. Meglepődöm, így hirtelen nem is tudom, hogy mit mondjak, aztán csak elmosolyodom.

- Rendben van - válaszolok végül és végigcirógatok a mellkasán. - Még gondolkodom rajta - teszem hozzá, de ez most nagyon kellemes meleget váltott ki a mellkasomban. Valami szupi hely kellene, olyan, ami az enyém, de mégis jó. Hűűű! Gondolkodni kell rajta egy darabig, az biztos.

- Még időben szóltam szerintem.

- Valahogy úgy sejtem, igen - nevetem el magam. Masao nem válaszol, csak lehunyja a szemeit és így marad, csendben. Mosolyogva fekszem vissza rá kényelmesen és gyengéden cirógatom őt. Jólesik nekem és remélem, neki is, bár ha nem, akkor majd megállít úgyis. Aztán eszembe jut valami, így nagyon csendesen teszem fel a kérdést. - Meddig maradhatunk?

- A hely nonstop, tehát amíg jólesik - válaszol halkan. - Gondolom, nálam alszol.

- Ha lehet, igen, mert Tsuji megint be akar újítani valakit, nekem meg nem nagyon lenne ahhoz hangulatom - ismerem be. Meg egyáltalán... jobban szeretnék Masaoval maradni. - Meg szeretnék veled maradni - mondom ki ezt is, még mielőtt azt hiszi, csak az az oka a dolognak.

- Rendben. Ne felejtsd el, hogy a szalonban te vagy otthon - jelenti ki komolyan.

- Tudom, de reméltem, nem dobsz ki - árulom el csendesen. - Teru meg otthon van, szóval így végülis szabad a hely.

- Eszemben sem volt kidobni, úgy számoltam, hogy jössz velem haza. - Hatalmasat vigyorgok és nyomok egy csókot a mellkasára. Nagyon reméltem, hogy így lesz, sőt, igazából erre építettem egy kicsit talán.

- És holnap visszaviszel? - érdeklődöm azért meg. Gondolom, Teru sem akadna ki, ha hívnám, de jobb tisztázni előre.

- Elfuvarozlak, persze, de nem vagyok időhöz kötve, csak néhány telefont kell elintéznem, egyébként ráérek.

- Szuper! - lelkesülök fel egy kicsit. Akkor majd beszélek Teruval is, hogy nem kell kapkodnia. Aztán gondolok egyet és felmászom Masao mellkasára és elhelyezkedem rajta. - Szólj, ha nagyon nehéz vagy kényelmetlen vagyok - kérem csendesen.

- Nehéz... - ejti ki kétkedőn. - Te? - kérdezi nevetve, mire megemelem a fejem és kinyújtom a nyelvem rá. - Ha felszedsz még vagy húsz kilót, már aggódhatsz ilyesmin, addig nem hiszem, hogy kéne, de lepakollak magamról, ha kényelmetlenné válik a pehelysúlyod - jelenti ki vigyorogva. - Mesélj a testvéreidről - kér, mire hatalmas vigyorba szalad a szám.

- Van egy öcsém, Rick. Ő amolyan ellentétem, de nagyjából mindenben. Heves, bátor, jó kiállású, lassan magasabb mint én, ráadásul ő is hajlik arra, hogy bekapcsolódjon ebbe a világba. Tatsukinak megakadt rajta a szeme, ezt érzem. Igazi kis nőcsábász lett belőle egyébként, rá sem lehet ismerni, mióta szeretetet kap Yanamitól. Annyira jó látni, hogy kinyílt, nem kell szorongania és feszengeni sem a bátyám miatt. Megerősödött, felszedett pár kilót is, most már emberkinézete van. Végre normális tizenhét éves lehet. Meg van két húgom. Imádom őket, két kis királylány. Roxy az idősebb, ő tizennégy, míg Amy a kisebb, ő tizenkét éves. Imádnivaló cserfes leányzók, akik mindenben megtalálják a szépet. Szerencsére sikerült kihagyni őket a nehéz dolgokból, már anyámat sem hiányolják rég, szépen fejlődnek, tanulnak. Nagyon okosak és most, hogy adottak a körülmények sorban hozzák a szebbnél szebb eredményeket. Roxy szeret rajzolni, mint én, bár főleg azóta műveli, mióta Tatsukival megismerkedett. Olyan édes volt, teljesen beleesett a tetoválómba és még arra is rá tudta venni, hogy japán ételt egyen, amit előtte senkinek. Azóta meg csak kupálódik ki, tanul főzni, különórákra jár, meg versenyekre, meg ilyesmi. Amy meg úszni szeret nagyon, ügyesen is csinálja, de csak annyira kell neki, amíg még élvezi is. Nagyon szép helyen laknak, van külön szobájuk, de a lányoknak akkora az ágya, hogyha igénylik, Rick is ott lehessen, vagy ha olyan az alkalom, akkor velük tudjak aludni. Rickkel elég sokat beszélünk, a legtöbb dolgot tudja rólam, míg a lányok ebből szépen kimaradnak és csak a jobbakat. Annyira jó, hogy végre boldogok, Yanami pedig saját gyerekekként kezeli őket, megöleli, megpuszilja, ilyenek, amiket nálunk otthon sosem kaptak meg. Nem is csodálom, hogy egyre többet és jobban fejlődnek, ráadásul a körülmények is adottak, elő van készítve minden a számukra. - Masao nagyokat mosolyog az elmondottakra. Nagyon szeretem a többieket, szerintem ez érezhető.

- Még a végén Tatsukinak összejön egy kis aranyos feleség - heccel, mire aprót harapok a bőrébe, de csak nagyon finoman. - Igazán szerencsések vagytok a testvéreiddel. Te kaptál egy olyan mestert, akivel jó dolgod van, a testvéreid pedig egy olyan anyát, akire akárki irigykedhetne.

- Nagyon hálás vagyok mind Tatsukinak, mind Deonnak és Yanaminak is. El sem tudom mondani, mennyire szeretem őket és most látni, hogy boldogok és egyenesbe kerültek, mindennél többet jelent. Elmúlt a fenyegetettség, a félelem és normális életet élhetnek saját, szabad döntésekkel. Tudod... nekem Tatsuki olyan, mint egy apa, szóval nagyon sokat jelent - ismerem be egy kis szünet után.

- Örülök - mondja csendesen, mosolyogva, lehunyt szemekkel. Lassan végigsimogat a hátamon, majd kezét visszateszi a derekamra. Picit törleszkedem hozzá, bújok és simulok, de csak lassan, kedveskedve. Igazából el tudnék így aludni most, mert biztonságban érzem magam és elégedettnek. Aprókat mozdulva cirógatom a férfi mellkasát és a gondolataimba merülök, Masao is hallgat, nem töri meg a csendet, ez viszont még inkább elnyugtat most. Néha jólesik csendben maradni egy kicsit, csak élvezni a helyzetet, hallgatni a másik szuszogását, bújni és egészen másra figyelni. Köröket, ábrákat simogatok a férfi bőrére, miközben azon agyalok, hogy ez most pontosan mit jelenthet, mit találjak ki, merre tovább. Elmúlt a kétségem és a félelmeim, nem akarok másnak látszani és ezt igyekszem meg is mutatni neki. Ez ma nem csak a szexről szól, nem csak arról, hogy összejövünk, aztán elköszönünk és ez valahol hihetetlenül jó érzést kelt bennem. Nem élem bele magam semmibe, csak igyekszem élni a lehetőséggel, de nem fogok erőszakoskodni, majd minden szépen alakul és ez nekem így meg is felel. Lehunyt szemmel ismerkedem megint Masao testével a pici, kedves simítások által. Nincs ebben semmi, csak valahogy jó megtenni, akkor meg nem állok neki ellent, már ha az alvilágit sem zavarja ez a ténykedés. Aztán persze eljön, amire számítanom kellett és bár nem tudom mikor, de a gondolatok összefolynak és beleveszek a sötétségbe, halkan szuszogva alszom el.

26.

Masao

Laza, kötetlen, kellemes időtöltést gondoltam Jeremyvel. Valamit, ami nem pusztán a szexről szól, hanem a szokásos beszélgetés mellett egy kicsit más jelleget is kap a találkozó, ezért nem is az otthonomba hívtam, hanem elviszem egy remek helyre. Másképp akarom csinálni, mint eddig, nem kizárni lehetőségeket, elfogadni, hogy tovább kell lépnem és esélyt adni arra, hogy akár ezzel a kölyökkel, akár valaki mással működhet valami, amit korábban minden létező módon gátoltam. Nem akarom Jeremyt hülyíteni, ezért nem szándékozom beavatni semmibe, egyszerűen csak próbálom csinálni, amit eddig: élvezni vele az együtt töltött időt, s most annyi gátat sem szabva neki, mint eddig. Sok szeletét nem ismeri annak, aki vagyok, ezért megpróbálom megmutatni neki az eddig fel nem fedett részeimet. Hogy sikerül-e, még nem tudom, nem ma fog eldőlni.


Onodera jelenléte bezavar egy kicsit. Számítottam rá, hogy kikezd velem és ha elutasítom, belém köt, ahogy arra is van sanszom, hogy megtömte Jeremy fejét mindenféléről rólam. Nem lennék meglepve, ha a srác tudná, hogy míg Raktarival együtt voltam, szedtem fel Onoderát is, s nem ő volt az egyetlen, akivel még keféltem. Igen, ez csak ennyi volt, szex, érzelmek nélkül, gyakran elvakult, vad módon. Úgy, ahogy Raktarival sosem tettem volna semmit. Zűrös időszak volt... gyönyörű és gyötrelmes, förtelmes és fantasztikus... Jeremynek az elmenetelem előtt megmondtam, hogy az eszem arra hajt, adjam fel a hiú ábrándokat, legyek vele, szabaduljak meg a béklyóktól, hiszen jól tudom, hogy sokkal jobban járnék minden szempontból, hogy ő sokkal rátermettebb arra, hogy a vágyaimat kiéljem, gátlások, félelmek, játszmák és félrekefélések nélkül megélhessem a boldogságot, de attól tartok, jócskán félreértett. Legalábbis az arckifejezéséből erre következtettem, ám nem akartam nyilvánvalóbbá tenni semmit, nem akartam, hogy hülyítésnek vehető legyen akármi, amit mondok, mert bár hetek óta dolgozom magammal, még most sem mernék semmit biztosra kijelenteni arról, hogyan is alakul majd a szexuális, szerelmi, párkapcsolati életem. Lutri, ahogy normál esetben általában az, s én nem attól félek, mint a többiek, a visszautasítástól vagy a kudarctól, hanem attól, hogy már elvesztettem valamilyen képességet, amely elengedhetetlen szükséglete annak, hogy Raktarin túllépve boldog lehessek.


Kettesben maradva a kölyökkel elindul a beszélgetés. Sydneyről és Onoderáról beszélgetünk főként, a két aktuális témáról. Tsuji remek alvilági, de rémes személyiség, ha engem kérdez Jeremy, az Ausztráliában töltött napok pedig felértek a Paradicsomban töltöttekkel. A legjobb döntéseim egyike volt kimenni. Aztán persze előkerül az, hogy eljátszottam a gondolattal, hogy kiköltözöm Sydneybe, noha a kölyök nyíltan bevallja, hogy hiányoztam neki, amit anélkül is tudtam, hogy kimondta volna. A reakcióin látom, hogy megviselné rendesen, ha megtenném, ha elhagynám az országot. Ez sem ér váratlanul, mégis egy rohadt görény vagyok, míg meg nem mondom neki, hogy bár játszottam a gondolattal, az én hazám Japán.


A Taokyuban jókat mosolygok magamban a srácon. Édes a zavara, az izgalom, ami kiütközik rajta, mégis úgy fest, hamar rájött, miféle helyre hoztam, mert bár elmondtam, talán túl burkolt voltam. Kiszúrja a nyílt étkezőben lévőket, a két leszbikus párt, a zavart srácokat, akik láthatóan nem mernek egymással kezdeni semmit, hiába izgatja őket a hely, a lehetőségek tárháza, a vegyes párost, ahol a nőt jobban izgatja a két sutyorgó srác, mint a neki hevesen udvarló fickó, talán még a két idősebb yakuzát is, akik üzleti tárgyalást intéznek itt. Végül eljutunk a lefoglalt helyig, amivel meg vagyok elégedve. Hűen tükrözte a telefonos elmondás, igazán kellemes, ráadásul Jeremynek is tetszik és mintha rájönne, hogy egyáltalán nem viccből mondtam, hogy bátran kiélhetők itt a vágyak. Zavarba jön, de nagyon örül.


Hamar túlesünk az ételek és italok kiválasztásán, aztán máris a szenvedély kerül terítékre. Akarom Jeremyt, hihetetlenül kívánom, de csak azután szeretném elfogyasztani, hogy megrendeltem a menüt. Nem is tétlenkedek, a telhetetlenségét úgy elégítem ki, hogy máris az ölembe rendelem őt, majd falni kezdem. Sydneyben sem unatkoztam, meglepő módon sokan tapadtak rám, panaszom ugyan nem lehetne arra, hogy üres és hideg maradt volna az ágyam, noha nem szexeltem végig a kint töltött napokat. Úgy volt jó, ahogy. Ez a kölyök azonban más, lehetetlenül odavagyok érte, hiszen érzékeny, szenvedélyes, nyitott és kíváncsi. Remek szerető, de tényleg. Odaadó és ügyes is, hamar feltalálja magát, a zavara pedig gyorsan oldható, s még csak alkohol sem kell hozzá. Hamar felfektetem az asztalra és addig ingerlem tettekkel és szavakkal is, míg könyörögni nem kezd a szexért. Még véletlenül sem akarom megalázni, egyszerűen jólesik hallani, látni a türelmetlenségét, érezni a tüzelő vágyát. Persze mikor máskor hoznák meg a kaját, mint mindennek a közepén? Murphy... Lefogadom, hogy élvezi, vagy pedig forog a sírjában, annyit emlegetik világszerte. Mindenesetre engem aztán most az sem érdekel, ha omlik az épület, a kéjek hullámait meglovagolva akarom a gyönyörig hajszolni mindkettőnket, amiben Jeremy is partner. Tetszik, mennyire elveszti lassanként az eszét, s bár sosem voltam oda azért, ha látható nyoma marad akárminek rajtam, nem zavartatom magam különösebben a hátamra karmolt barázdák miatt. Gyorsan elmúlnak, egy remek menet meg megér ennyit bőven.


Meglepően ragaszkodik hozzám ez a srác, s tudom, hogy nem csupán a szex miatt. Szeret, rajong értem és velem lenne, ha engedném. Ez elgondolkodtat egy pillanatra, ám inkább nem mélyedek bele, csak kibontakozom a lábai és karjai közül, majd bepakolom az ételt. Hachi zavartan pislog tisztes távolságból rám, de egy pillantással intek neki, hogy nyugodtan elmehet. Kezdő létére kikapott két igen szabad hímegyedet, amelyek ki fogják használni a hely adta lehetőségeket. Nem bánja, talán még kíváncsi is, ám a tisztesség úgy kívánja, hogy ezt igyekezzen eltitkolni. Előlem felesleges. A kettőnk incidense után megterítek, s hamar nekilátunk az ételnek, ám az Onodera-téma elveszi az étvágyam egy időre. Bevallom Jeremynek, hogy félredugtam hajdanán és részletezés nélkül megosztok vele két okot, hogy miért. Nem akarok magyarázkodni, s bár ő nem vetne meg, mégis felbosszantana, ha megtenné. Tudom, hogy gerinctelen dolgokat műveltem, ám akkor arra voltam képes. Nem lennék előrébb, ha szembe köpném a tükörképem, változtatni utólag már semmin sem tudok és talán nem is kell. Csak tartok tőle, hogy Onodera megpróbál majd tönkretenni. Meg is mondom Jeremynek, hogy szemrebbenés nélkül őt is ki fogom nyírni és eltüntetem, ahogy Arahammal tettem, ha az utamba kerül. Nem érdekel Tatsuki, nekem már tényleg nincs mit veszítenem, a meghasonulást viszont nem várhatja el tőlem. Nem alkuszom, aki megkísérel kicsinálni valahogy, annak annyi.


Eljutunk végül az ominózus témához is, de csak burkoltam fogalmazok meg mindent, amibe Jeremy bele is nyugszik. Meglep, hogy nem akar pontosan tudni mindent, ugyanakkor ez bizonyára érezhetően nehéz téma a számomra, mivel semmi biztosat nem tudok neki mondani. Nem jelenthetem ki, hogy összejönnék vele, mert semmit nem tudnék letenni az asztalra, ami azt biztosítaná, hogy ez helyes döntés volna. Egyelőre valószínűleg semmiképp, de a későbbiekre nem zárom ki a lehetőségét. Most elkezdem őt más szempontból is vizsgálni, nem csak mint szeretőt, annak megfelel, ezt már rég tudom. Éppen ezért nem mondok semmit sem arra, mikor bevallja újra, hogy hiányoztam neki. Fogalmam sincs, mit szeretne hallani. Hogy ő is? Nem vele voltam elfoglalva, ezzel viszont megbántanám, azt hiszem. Témát terelek és be is jön, hamarosan beülünk a dzsakuzziba, csak a kölyök teljesen be van indulva újra. Igyekszem visszafogni egy picit, de nem lehet, s az, ahogy élvezi, engem is felhúz. Van még mit tanulnia, ha úgy akar szexelni, ahogy én, érzem a próbálkozást erre, ezért vezetem egy kicsit, aztán annyira belejön, hogy végül elvesztem a fejem.


Hű... most pótoltatni akarja velem ez a srác a három heti szexadagot? Szép kis hajrá lesz akkor... Visszacsukom a szemem és cirógatva a hátát, átboronálva a haját várom, hogy egy kicsit megnyugodjunk mindketten. Kíváncsi vagyok, meddig tart nála ez az állapot és lerohan-e újra. Egyelőre csak fekszik rajtam és pihen, simogat, néha felsóhajt vagy mocorog, így van időm nekem is kifújni magam rendesen.

- Ázunk még egy kicsit? - kérdezi bátortalanul. Válaszul átfogom és belecsúszom vele a vízbe, ezzel az ölembe véve Jeremyt. Nagyot szusszanok, mert most az optimális leginkább a mozdulatlanság lenne még egy ideig, annyira teleettem magam és még meg is tornáztattam mindenem. A kölyök még jobban hozzám bújik, óvatosan helyezkedik rajtam még valamennyit, aztán elengedi magát, de mintha nagyon vigyáznia kéne. Pehelysúlyú, mégis alig mer teljesen rám nehezedni, amin jót mosolygok.

- Egy picit mintha ki lennél éhezve - jegyzem meg azért hosszú hallgatás után, ami alatt sikerül helyre raknom mindent a bensőmben.

- Három hét után csodálod? - kérdez vissza halkan kuncogva. - Sosem a cölibátusról voltam híres.

- Rajtam kéred számon? - heccelem tovább.

- Inkább veled élem ki - vág vissza. Sejtettem...

- Csak egy vasat tartasz a tűzben? - érdeklődöm.

- Mivel nem nagyon van jelen helyzetben választék, így igen - vallja be csendesen. - Nem volt kedvem lófrálni meg mások után futkosni, Teru mellett nem is akartam, Tsujival meg egyelőre ilyen helyre nem akartam menni, szóval ennyi - vonja meg picit a vállát.

- Ez nem volt valami előnyös rám nézve - ugratom. - Ha nincs ló, jó a szamár is?

- Hülye vagy - közli nyíltan. Meglepetten felnevetek a válaszán. - A nincs kedvemben elég erősen benne vannak bizonyos tényezők, de ha azt mondom, hogy vártalak, akkor megijesztenélek - mondja ki őszintén némi szünet után.

- Nem vagyok annyira ijedős - mondom neki halvány félmosollyal -, egyébként is a tudtomra adtad már kétszer ma, hogy hiányoztam.

- Mert így is van, sokat gondoltam rád - ismeri el. - Néha észre sem vettem, csak miután kész lett a rajz, vagy befejeztem az elmélkedést.

- Voltaképpen mit akarsz tőlem? - kérdezem meg, hátha bevállalja a választ.

- Akarni semmit, maximum szeretnék - próbálja ezzel lepasszolni a kérdést, mire tenyereimbe fogom az arcát és úgy mozdítom, hogy egymásra tudjunk nézni. Nem hiszem, hogy nagyon szükséges lenne feltenni máshogy vagy újra a kérdést, ráadásul Jeremy szemében pici félelem csillog, szorongás és idegesség, s hogy oldjam, apró csókot nyomok ajkaira. Talán valóban nem kellene feszegetnem ezt a kérdést... még nem. Elengedem és visszafekszem, beérem ennyivel, hiszen tulajdonképpen mindent elmondott. Vissza is bújik hozzám, simul testemhez, ahogy tud, arcát a nyakamhoz fúrva rejti el, így nyugtatóan megsimogatom. - Szeretni - mondja végül nagyon-nagyon halkan, szinte suttogva. Ez nem válasz volt a kérdésemre, de nem baj, megsimogatom a fejét.

- Ezt tiltani sem lehetne neked - jelentem ki csendesen.

- Csak azt nem tudom, meddig viseled el - válaszol halkan.

- Korábban sem azért nem szívleltem, mert valami bajom lenne vele, hanem mert nem akartam viszonozni és így tartottam fairnek - vallom be a srácnak. - Nem akartam egyenlőtlen kapcsolatot, vagy hogy rám fogható legyen, hogy kihasználtam volna bárkit is.

- Még mindig nem akarod? - Őszinte kíváncsiság cseng a hangjában, én pedig játszani kezdek a hajával.

- Még mindig nem akarok egyenlőtlen viszonyt, de nem utasítom vissza a szeretetedet azzal a feltétellel, hogy elfogadod, nem tudok annyit se garantálni, mint amennyit normál esetben más tudna - válaszolok komolyan neki.

- Már megint olyan világosan fogalmazol, hogy fogalmam sincs, mire gondolsz most konkrétan - ismeri be. - Sosem kértem, hogy meghazudtold magad, vagy meghasonulj, még csak hajlítani sem próbáltalak nagyon, csak egy kicsit.

- Ne haragudj - kérek tőle elnézést -, nem akartam túlhomályosítani. Arról van szó, hogy még kell idő, hogy lecsengjen nálam, ami volt és ha ez megtörténik, sem vagyok benne biztos, hogy az érzéseid képes lennék viszonozni. Nagyon kedvellek, fontos vagy nekem, vonzódom hozzád, jól érzem magam veled, ezeket kijelenthetem, de azt nem, hogy ennél lehet több is. A lehetőségét nem vetem el, nem próbálok mindenáron szabadulni tőle, ám nem akarom, hogy úgy érezd bármi miatt, hogy becsaptalak.

- Már az is jóval több, mint eddig, hogy nem zárkózol el előle - világít rá csendesen. - Amiket felsoroltál, tudom, érzem. Igazából nincsenek elvárásaim, nem akarok, szeretnék dolgokat, de ezek nem csak rajtam múlnak. Nekem már az is sokat jelent, hogy engem nem zártál ki az életedből véglegesen és valamiféle esélyt adsz.

- Miket szeretnél? - kérdezek rá most már konkrétan.

- Találkozni, együtt lenni, olyan tök normális, hétköznapi dolgokat csinálni, mint egy mozi, vagy csak bezárkózni és megnézni egy filmet. Nem tudom... semmi nagyon extra dolgot, csak megismerni a másikat minden oldaláról. Azt is, ami esetleg nem olyan szép, vagy nem annyira jó.

- Rendben - egyezek bele. - Ezért sem csak áthívtalak. Milyen filmeket nézel szívesen? Vagy miket szeretsz még, mik érdekelnek? - kérdezgetem meg kicsit mindjárt Jeremyt.

- Régen nem sokat filmeztem, újabban kaptam rá a dologra - kezd el mesélni érezhetően nyugodtabban. - Mostanában főleg kaland, akció és történelmi filmeket néztem, mert Teru ezeket szereti, így a gépén fellelhető egy pár. Meg Deonnal is néztünk párat, volt klasszikusabb, meg kevésbé klasszikus, újabb mozifilmek is. Nagyjából mindenevő vagyok, ha nem folyik és csöpög lehetőleg se a romantikától, se nagyon a vértől. Mit szeretek még csinálni? Hát... mostanában úszni, bár a kiköltözés óta nem nagyon volt rá lehetőség. Aztán imádok csacsogni Deonnal, élőben vagy telefonon, az mindegy. - Ezen csak mosolyogni tudok, mert arra, ami miatt kérdeztem, egyáltalán nem segítség, de nem baj, Deon érdekes személyiség, mindig érzem azt a feszültséget a levegőben, amiről nem egészen tudom eldönteni, milyen eredetű vagy természetű. - Amint gondolom, tudod, rajzolni, festeni, alkotni, vásznat csinálni az emberekből, bármit. Meg edzeni és erősödni, mostanában még pszichológiát is tanulok. Most hirtelen ennyi jut eszembe - kuncogja el magát zavartan. - Jah, meg vezetni tanulok - újságolja büszkén. - Akkor te jössz! - dobja vissza sokkal vidámabban a kérdést.

- Ez az embervászon egészen furcsán, de jól hangzik - említem meg neki, mert nem vagyok biztos benne, hogy jól értelmeztem ezt a dolgot. - Motorozni és vezetni szeretek, sokféle helyre szívesen megyek, legyen az bár, fürdő, étterem, mozi, színház, az ország különböző pontja, vagy külföld. Az edzés nekem is fontos, ideális feszültséglevezető, megnyugtat. Amit nem igazán szoktak rólam tudni - kezdek bele elmosolyodva -, hogy bírom a kölyköket. Szívesen foglalkozom velük, mindegy a koruk.

- Kíváncsi lennék, mit kezdenél a húgaimmal - mondja halványan elmosolyodva. - Az az embervásznas dolog... szóval szeretek másra festeni. Olyan, mint egy lemosható tetoválás, de sokkal csinibb is lehet és könnyebben javítható. Tatsuki szerint jó gyakorlás, így ki is használom a környezetem ép bőrfelületeit - ismeri be. - Igazából én legtávolabb a tengerparton voltam eddig, annál messzebb sosem jutottam, de nagyon kíváncsi lennék, milyen lehet máshol, városban, faluban, a semmi közepén, egy sátorban - kezd kicsit hadarni. - Sosem akartál saját kölyköt?

- De, ez azonban nő hiányában eléggé nehezen kivitelezhető - nevetem. - Eszembe sem jutott egy alvilági nővel szarakodni, egy normális nő meg sikítva rohant volna el tőlem. Raktarira nagyon sokáig a sajátomként tekintettem.

- Pont ezért nem értem, miért tartod kivitelezhetetlennek, hiszen ma már szinte bárki örökbe fogadhat gyereket. Vagy én tudom rosszul?

- Alaposan elkéstem már vele.

- Nézőpont kérdése. Kölcsönadjam a húgaimat néha? - kuncogja el magát, én meg kérdőn nézek rá.

- A fiúkkal jobban boldogulok - árulom el végül.

- Mondanám, hogy öcsém is van, de ő már idős - válaszol kedvesen. - De sosem akartál betanítani, vagy oktatni, vagy mondjuk harcművészetet tanítani, vagy ilyesmi?

- Mindent annak rendeltem alá, hogy Raktari mit akart - vallom be. - Az ő nagy álma az volt, hogy továbbvigye a családi hagyományokat és testőr lehessen Asaménál, aztán később dojot nyisson. Amikor fiamként kezdtem tekinteni rá, eltűnt mindenfajta törekvésem arra, hogy kölyköm legyen bárhogy.

- Nagyon szeretted őt - mondja ki, aztán felsóhajt. - Kibékülsz vele?

- Nem vagyunk összeveszve, csak neheztel rám, mert olyan titkaim vannak előtte, ami nem az alvilággal kapcsolatosak - válaszolok újra elmosolyodva. - Az ember akárkiért nem vállal akármit - jelentem ki aztán komolyan. - Akkoriban, mikor megismertem Raktarit, erősen gondolkodtam azon, hogy az, amit élet címszó alatt kínált nekem az apám, maga a pokol és inkább a halál, mint az. Amíg élt az öreg, esély sem volt menekülésre, a föld alól is előtúrt volna, így hát maradt a fénykeresés, ezt pedig Raktariban találtam meg. A kölyök nekem olyan volt, mint számodra Tatsuki, a legmélyebb szarból jelentett kilépőt, ezért nem létezhetett semmi, ami eltántorított volna. Ehhez aztán szerelem társult, amit jó tíz évvel azelőtt éreztem utoljára és ezzel zárult a kör - mesélem el Jeremynek.

- De ugye fogsz vele beszélni? - kérdezi meg csendesen. - És Akemivel hogyan tovább?

- Letisztázok magamban mindent és beszélek Raktarival is természetesen. Hívtam őt nemrég, mondtam neki, hogy jártam Sydneyben, majd összeülhetnénk elsimítani a dolgokat, csak még legyen egy kicsit türelmes és ezzel ő meg is nyugodott. Korábban eszembe sem jutott, hogy elmondjam neki, hogy rákos vagyok - vallom be a kölyöknek. - Hogyhogy hogyan tovább? - kérdezem meg értetlenül. - Akemi remek helyen van, Araki nagyon kedveli, a két sráccal meg egy kicsit még elutasító, de egy hónap múlva tökéletes lesz minden.

- Felhívott - ismeri be végül felsóhajtva. - Elújságolta, hogy elmentél hozzá, meg hogy mennyire jól nézel ki, satöbbi, de akkor már lassan jöttél, így finoman igyekeztem lepasszolni, csak persze összekapcsolta a dolgokat. Azt hiszem, most dühös rám, vagy csalódott, vagy megsértődött, vagy valami ilyesmi - halkul el a hangja és inkább furakszik még egy kicsit. - Nem akartam bántani, meg semmi, meg nem az orra alá dörgölni, először hazudni akartam, de azt meg nem tartottam fairnek.

- Ne, azt ne - kérem. - Most is úgy gondolom, hogy Akemit le kellett adnom Arakinak és bár nagyon szeretem azt a kölyköt, semmilyen esetre sem adnék neki olyan lehetőséget, amire vágyik. Fáj neki valószínűleg, hogy veled jobban tartom a kapcsolatot, de el fog múlni, Araki kárpótolni fogja. Őneki még annyi fogalma sincs az életről, mint neked - teszem hozzá. - Nem beszéltem a kölyöknek semmiről veled kapcsolatban, de akkor majd megteszem, te meg ne rágódj ezen.

- Rendben van, ahogy gondolod - mondja halkan, aztán gondolkodik egy kicsit és végül kinyögi a kérdését. - Akit Raktari előtt szerettél... szóval őt bántotta Araham?

- Igen - válaszolok tömören. Ha a kölyköt érdekel valami, úgyis kérdez, de mesélni arról csak így nem tudok.

- Kérdezhetek, vagy inkább hagyjuk ezt a témát? - kérdezi halkan.

- Kérdezhetsz - mondom neki végigsimítva a hátán.

- Igazából Tatsuki mondott nekem dolgokat, de szeretném, ha te mondanád el inkább, mert az a biztos. Szóval... valami olyat tudok, hogy az illető szajha volt, de a tiéd, amit így nem nagyon értek - ismeri el, aztán inkább nyom egy csókot a nyakamba és csendben marad.

- Ikurának hívták - kezdek bele. - Három évvel volt nálam fiatalabb és tizenhat éves kora ellenére edzett szajha volt. Beleszerettem és kivásároltam a futtatójától, így lett csak az enyém. Lakást béreltem neki, tanítót fogadtam mellé és igyekeztem meggyőzni róla, hogy nem kell tovább árulnia magát, azért meg aztán főleg nem, hogy visszafizesse mindazt, amit adtam neki. Így került össze Arahammal, aki puszta kedvtelésből kínozta. Nem tartott sokáig neki teljesen tönkretenni Ikurát, mígnem holtan találtam a neki bérelt lakásban. Önkezűleg végzett magával, ráadásként pedig betoppant Araham. Utána kezdtem vadászni rá, de amit akkoriban én tudtam, az kevesebb volt az ő tudásánál, nem mellesleg meg elvakított a harag és a gyűlölet. Végül Tatsuki vetett véget a háborúskodásnak, mivel apránként elpusztítottam Araham környezetét.

- Sajnálom - mondja ki őszintén. - Araham egy szemét rohadék volt, ez bőven kiderült számomra is azalatt az idő alatt, amit mellette töltöttem. De... jobb lett attól idebenn - közben megsimogatja a mellkasomat -, hogy bosszút álltál?

- Nem vártam tőle csodát, megnyugvást vagy bármit - felelem könnyedén. - Már rég feldolgoztam, túlléptem rajta, megvetés van bennem harag és gyűlölet helyet, és mivel volt egy jó okom, hogy eltüntessem, hozzácsaptam a személyes tartozásom. Ez nem bosszú volt - jelentem ki komolyan.

- Mi volt a jó okod rá? - kérdezi meg finomkodva.

- Akartam a helyét - felelek vigyorogva.

- De hol?

- Tanítódként. - Erre Jeremy felszusszan és helyezkedik megint egy kicsit, majd rám néz. Tetszhet neki, amit hall, mert mosolyog.

- Miért pont engem szerettél volna tanítani? - kérdezi meg tőlem.

- Kézenfekvő, nem? Évekig voltál a szeretőm, az teljesen nyilvánvaló, hogy annak a kevés embernek, akit megkedvelek, ahogy tudok, segítek.

- Te meg tudod mondani, hogy mit látsz bennem, amitől érdemes tanítani? - kérdezi meg kíváncsian. Nem nagyon tudom hova tenni ezt a kérdést, de válaszolni szerintem tudok rá.

- Szívességi alapon döntöttem el - mondom meg őszintén -, de elsősorban gyarapítani akarlak a tudásommal. Hogy érdemes-e, az nem kétséges, minél többet tudsz, márpedig neked véleményem szerint többet kell, mint Tatsuki tud, annál jobb és könnyebb lesz az életed. Ez nem az én érdekem, hanem a tiéd.

- Tudom - válaszol csendesen. - Hálás is lennék érte nagyon és szívesebben is tenném, mint Arahamtól tettem, és talán kevesebb ellenállásba ütközött volna ő is, ha képes normálisan viselkedni velem. Én akartam tanulni, de nem olyan körülmények között.

- Araham sosem volt normális, de ezt hadd ne részletezzem.

- Tudom, feltűnt. Pláne az utolsó húzása után. Még sosem féltem annyira, mint akkor - ismeri el. - De mikor megláttalak titeket, akkor úgy jó lett.

- Araham kicsit túlbecsülte magát akkor - jelentem ki. - Ha fel tud készíteni, jól is összejöhetett volna az a dolog, de nem készült fel eléggé. Omoi neki túl nagy falat volt.

- De semmit nem akart nekem mondani, még csak azt sem igazán, hogy ki az a fazon, akivel találkozni akarunk. Aztán ő ijedt meg a legjobban, nekem meg fogalmam sem volt, mit kéne tennem. - A hangja halk, de kirázza a hideg is. - Féltem és tanácstalan voltam, azt hittem, meg fogunk halni. - Nem mondok neki semmit, mert nem hiszem, hogy bármit is érdemes volna, inkább combjait fogva kiemelkedem vele a vízből, majd hátramegyek az öltöző részbe és letéve törölközőt adok neki. Én is megtörölközöm, utána egy yukatát veszek magamhoz és a hátamra kanyarítom.

- Még most sem kérsz semmit? - kérdezem meg a kölyköt.

- Nem, köszi, most így jó - mosolyog fel rám és ugyanúgy tesz, mint ahogy mutatom neki a yukatával, végül kérdővé válik a pillantása.

- Megkívántam valami édességet - árulom el néhány törölközőt magamhoz véve, amiket könnyedén ledobok a járólapra, amikor kiérek a helyiségbe, aztán elfoglalva korábbi helyem az asztalnál kézbe veszem az étlapot.

- Hát... - kuncogja el magát, aztán az asztalhoz lépked, elgondolkodik egy percre, végül kérlelő szemekkel befészkeli magát az ölembe. Nagyon ragaszkodó kölyök...

- Biztos nem kérsz semmit? - kérdezem meg újra, mert tudom, hogy mennyire szerény tud lenni, ráadásul ezek az édességek etetik magukat.

- De, esetleg... - Elkezdi tanulmányozni a lapot, mire mosolyra húzom szám. - Dobostortát - csillannak fel a szemei. Megbúbolom, aztán leadom a rendelést és összepakolom a tálcára, ami már nem kell, hogy ki tudjam adni.

26.

Jeremy

Lassan a harmadik hét telik el, mióta Masao elment. Nem is próbáltam keresni, hiszen megmondta, hogy nem visz magával telefont. Remélem, helyre kerül és tényleg visszajön. Hogy hiányzik-e? Nagyon. Maga a tény frusztrál, hogy nincs itt, hogy hiába akarnám keresni, nem lehet. Mikor visszautasít, az egy dolog, de ez egészen más. Most már minden nap várom, hogy jelentkezzen, hívjon, írjon, vagy akármi, de eddig minden eredménytelen volt. Talán ma... talán...


Beköszönt a délután a szokott módon, és nem történik semmi. Annyira szeretném... Már megint gondolkodással és agyalással telik az idő, de megzavar a telefonom csörgése. Ránézek a kijelzőre és nagyot lódul velem a világ. Masao neve villog a kijelzőn, szóval futok még egy kört, mielőtt felveszem.

- Hali - köszönök bele leplezve az izgatottságomat.

- Hali - mondja elnevetve magát. - Ma ráérsz?

- Megoldom - vigyorgok egy nagyot, de visszafogom magam. - Mikor, hol?

- Hatra érted megyek valahova. Ne legyen tele a gyomrod és legyen nálad fürdőgatya - teszi hozzá. Érzem, hogy vigyorog hozzá. He? Mire készül?

- Rendben. Jelenleg a szalonban lakunk - tájékoztatom róla. - Hármasban - teszem hozzá. - Akkor így hol?

- A szalonba is érted mehetek, ha akarod.

- Nekem jó, de tudd, hogy a harmadik Tsuji - árulom el végül ezt is, ő pedig jót nevet. - Így is okés?

- Amennyiben nem az én fejemet akarja, igen.

- Majd megtudakolom tőle, mit szólsz? De hova megyünk? - próbálkozom azért, bár nem hiszem, hogy sikerül.

- Jó helyre. Addig izgulj - mondja rekedt hangján dorombolva, utána kinyom. Elnevetem magam, de ezt teljesen pozitívan értékelem. Hát most jön a bezsongok, mint egy szűzlány az első randi előtt állapotom. Imádni fogják. Mindenesetre visszarobogok hozzájuk és kikapom Tsuji kezéből az aktuális olvasmányt.

- Masao hazajött, este értem jön - tájékoztatom őket vigyorogva, majd belenézek abba, amit a kezemben tartok. Elszörnyedek és inkább ledobom Tsuji mellé a magazint.

- Héj! Héj! Héj! Óvatosan az újságjaimmal, kölyök! - szól rám. - Értem én, hogy izzik a segged, de még bírd ki azt az időt, hogy idejön az az állat és elvisz egy álomutazásra!

- Tsuji! - csattan fel Teruki felháborodottan. Nem nagyon bírja a srác szabadszájúságát és olyan aranyosan tudnak morogni egymásra. Persze a srác sem tétlen és megrebegteti a műszempilláit Teru felé. - Én akkor Mayuval alszom - jelenti ki.

- Semmi kifogásom ellene - mosolygok rá. - Ellenben áruld el, neked mi bajod van Masaoval? - kérem számon a srácot, de inkább csak kíváncsian.

- Bajoooom?! - kérdezi csodálkozva. - Dehogy van nekem bajom vele! Inkább irigykedem, mert a te segged tömi. - Őszinte kijelentését egy zaklatottan felugró és felé lendülő Teru követi, de cirkuszi artistákat megszégyenítő módon tér ki előle és még rá is vigyorog. - Ugyan, kutyus, add fel. A macskák mindig is győzedelmesek lesznek felettetek.

- Betapasztom azt a mocskos szádat!

- Elég! - kérem őket komolyságot erőltetve magamra. - Teru, szerintem inkább látogasd meg Mayut kicsit korábban, biztosan örülni fog neked. Te meg fogd vissza magad! - kérem a srácot is. Az a helyzet, hogy annyira viccesek tudnak lenni és olyan nehéz megállni röhögés nélkül. Tatsuki nem tudom, mit gondolt, de így én vagyok a legnehezebb helyzetben. Bár szerintem azért Teru is kedveli a srácot, még ha az idegein táncol is.

- Mondjuk most? - kérdez rá a testőr.

- A nőcskéd is megérdemli, hogy abajgasd.

- Tsuji, elég volt, csak egy kicsit fogd be! - tartom vissza a kuncogást. - Mondjuk akár azonnal is - fordulok vissza Teruhoz.

- Kösz - mondja hálásan. - Ezek szerint csak te maradsz hoppon - szól oda a fejvadásznak, aki erre nagyot röhög.

- Ugyaaaan. Hiszed te azt csak, kutyus. Az éjszaka hosszú, az utcák pedig mindig tartogatnak megfelelő kandúrt.

- Csak nehogy megint elijessze, amit a ruha alatt talál! - neveti, s most Tsuji vörösödik bele, mégis elismerően vigyorog. Igazából bírom ezt a két hülyét még így is. Igazán élvezem, ahogy szívják egymás vérét és mi tagadás, most Teru rendesen betalált. Ciki, nem ciki, a srácot simán lehet néha nőnek nézni, még a hangját is képes megváltoztatni, ebből meg már volt galiba.

- Örülnék, ha a legújabb hódításod nem itt kötne ki - tájékoztatom a srácot. - Teru, neked meg sipirc, mielőtt megeszitek egymást. Mayunak üzenem, hogy puszilom.

- Szerintem valami hasonlót küld neked - mondja a férfi.

- Én is üdvözlöm - jelenti ki komolyabban Tsuji, majd megrebegteti a szempilláit nekem is. - Miért? Hiszen nem lesztek itt...

- Mert ez a szalon Tatsukié és nem tartom helyesnek - vallom be neki, miközben Teru távozik. - Viszont most akkor regélj nekem, hogy is volt ez Masaoval?

- Részletkérdés, hogy a tiéd vagy az övé, amíg titeket szolgállak, részem van belőle és máshova nincs kedvem menni. Találtam pár aranyos játékszert is, úgyhogy örülök, hogy végre elhúzzátok a beletek hosszabb időre és igénybe vehetem őket - közli pimaszul. - Masao... Masao... várjál csak, most be kell azonosítanom, melyik arc is tartozik hozzá... - húzza az agyamat.

- Üsse kő, gyertek ide, de rendesen viselkedni és elpakolni magatok után - csapom csípőre a kezem, majd lehuppanok a kanapéra inkább. - Tudom, hogy a sok dugás szenilissé tesz, de hogy ennyire...

- Igazad van, Masao túl extrém ahhoz, hogy összekeverjem a többivel. Ráadásul ő levágta az elején, hogy nem valami bige vagyok mellek nélkül. Hát az valami fergeteges volt! - csattan fel örömből, lehuppanva mellém és ezzel kis híján feldöntve a kanapét. - Belemarkolt a seggembe és megharapott. Csodálod, hogy állatnak hívom? Úgy keféltünk, mintha hetek óta ezt akartuk volna. Sajogtam rendesen, de elviselhetetlenül elégedett és kielégült voltam.

- Mikor is volt ez? - tudakolom vigyorogva. - Fogadjunk, hogy rámásztál, igaz?

- Ritka erotikus volt az a harapás, naná! - ismeri be szégyentelenül. - Rég. Nagyon rég...

- Masao nagyon tud - erősítek rá én is. - Mennyire rég?

- Ööö... két éve? Kettő és fél?

- Mintha az annyira régen lett volna - nevetem el magam. - De már értem, Masao miért rötyögött a telefonban. Ellenben ha a közelébe mész, kiheréllek - mosolygok rá angyalian.

- Az nagyon régen volt! Hű, a kis heves! - vigyorog izgágán. - Egy jó dugásért te mindig ilyen féltékeny leszel?

- Embere válogatja. Néha igen, sőt... olyankor emberevő fenevaddá is tudok változni.

- Nem hiszem el - jelenti ki. - Masao független, mindig megkefélte, aki megtetszett neki, szóval ha sokáig akarsz vele henteregni, ne sajátítsd ki, mert azt nem bírja.

- Hm... Lassan öt éve hetyegek vele - kuncogom el magam. Nem akarom kisajátítani, vagyis dehogynem... vagyis... passz! - Bár igaz, alvilágiként még nem.

- Akkor nagyon jól csinálsz valamit, mert ilyen sokáig tudtommal senkit se tartott meg. Oké, mi összejártunk... - Úgy fest, fejben számol, mire megemelkedik a szemöldököm. - Jéé, mi is négy évig összejártunk! De elég ritkán... Aztán szépen lepasszolt és nem kerestem többet. - Érezhetően meg van sértődve Masaora. Ez végülis jó nekem.

- De ennek nem volt semmi oka? Mármint látszólag sem? - tudakolom a sráctól.

- De. Rám unt szerintem. Sose vett komolyan, ami nem izgatott, a szex isteni volt vele, a többi nem érdekelt - meséli könnyedén. - Járt valakivel, amikor megismerkedtünk, akkor azért hanyagolt, később szerelmi bánata lehetett, vagy én nem tudom, mert kevés betöretlen segg maradt utána, aztán kattant benne valami és asszittem, az összes szeretőjét leváltotta. Most kiderült, hogy egyet mégis megtartott - mondja búgó hangon, ujjával végigcirógatva az állkapcsomon. - Jó ribanc lehettél... És vagy is - közli vigyorogva, mire ráöltöm a nyelvem.

- Pontosan elég időm volt gyakorolni, egyébként annak tartom magam minden egó nélkül - mondom meg komolyan, miközben igyekszem azon túllendülni, hogy... szóval... Masao szeretőt tartott Raktari mellett? Megdöbbent, de... ahogy Yoshinak is vannak gondjai vele... Hát... elképzelhető... - Irigykedsz, mi? - kérdezem be vigyorogva, miközben megint az fordul meg a fejemben, hogy milyen lehet ezzel a sráccal csókolózni. Igyekszem elhessegetni a képet, pedig elég élénken él bennem.

- Aha. Nem vesztek be? - kérdezi vigyorogva.

- Nem! - vágom rá azonnal. - Egy időre marhára elegem volt a hármasokból - magyarázom is meg, mire elképed.

- Na, miért?! - csap le rá röhögve.

- Az utóbbi pár nem egészen úgy sült el, ahogy terveztem - magyarázom ennyivel.

- Két kannal a jó pedig - mondja. - Mennyire vetetted ki a hálód Masaora?

- Ezt hogy érted? - kérdezek inkább vissza.

- Ma a tiéd. Később meg se próbáljam megkeresni? Csak hogy tisztázzuk - teszi hozzá játékosan, affektáló kézmozdulatot téve.

- Örülnék neki, ha nem tennéd - ismerem el.

- Komolynak tűnsz.

- Ne feszegessük, de... nem értékelném pozitívan, azt hiszem - mondom meg tényleg komolyan a srácnak. Az, hogy ebből mit von le, az ő dolga, de nem viselném jól, féltékeny picsaként viselkedni meg nem akarok vele szemben. Bár Akemivel sem tettem meg, de jobb nem kísérteni.

- Van más kan is, én nem karmoskodok veled, de kezdek aggódni érted. Ugye ez nem valami jelentős dolog azzal a répával? Nem mondom, kiváló partner, de többnek nem jó.

- Miért gondolod így? - kérdezek rá finoman.

- Egy ideje ismerem és én nem csak az ágyban találkoztam vele.

- Most arra gondolsz, hogy mire képes, mint alvilági?

- Neeeem, az mellékes. Arra gondolok, hogy volt valakije, akit szeretett, de az összes valamire való ribancot megrépázta maga körül, amikor olyanja volt, aztán meg még bánkódott, mikor annyi volt a kapcsolatnak. Nem mintha sokat tudnék róla - teszi hozzá cigarettát elvéve a kisasztalról -, de nekem nem kéne olyan kan, amelyik félredug. Ha kefe kell a seggemnek, az van bőven, a hülye fejemet meg nem mindenki fogadja el - magyarázza rágyújtva hosszú, vékony, elegáns cigarettájára.

- Erről a részről egy kicsit több információval rendelkezem, mint te - mondom meg komolyan. - Ismerem a múltjának ezt a részét, tudok indokokat, tényeket, egyéb dolgokat is. Szóval ebből nem indulok ki.

- Most csodállak - jelenti ki nagyot nézve. - Masaoból alig lehet valamit kihúzni, én is csak azért tudok dolgokat, mert ha alvilágival vagyok, tudni akarom, kinyír-e szex közben, vagy megúszom élve - közli lazán, miközben kifújja a füstöt. - Ezt majd neked is érdemes lesz, ha rád akad egy kan, úgyis hamar rájössz, hogy mocsok-e vagy civil.

- És honnan informálódsz? - kérdezem kíváncsian.

- Legtöbbször magam megyek utána. Követem, figyelem, kikkel van kapcsolatban, kérdezek... Ez a foglalkozásom, töki.

- Jól van na - nevetem el magam. - Nekem ezt még szokni kell. És milyen kanokra gerjedsz legjobban?

- Izmos, ravasz pillantásúak a gyengéim, amelyikek rám néznek és belefőznek a ruhámba, ha nem veszem le azonnal őket.

- Hm... érdekes lehet, mikor az utcán futsz velük össze - kuncogom el magam, Tsuji pedig felnevet.

- Az izgalmas. Kevés olyan hely van, ahol még nem kettyintettem - árulja el kihívóan.

- Na mesélj! - vigyorgok rá. - Nekem is van egy történetem, bár határozottan ágyban szeretem a legjobban.

- Musho park, az a legjobb! Áthajítottak a bokrokon, aztán megdöngettek, a hülye kretének meg moziztak - meséli röhögve. - Aztán szaladtunk a parkőrök elől - teszi hozzá.

- Visszavonom - nevetek fel. - Mégsincsen ehhez hasonló történetem.

- Mondd a tied, most már felizgattál!

- He? - mérem végig kihívóan. - Hogy mondod? - Tsuji kuncog, majd elszívja az utolsó slukkját, s mialatt kifújja a füstöt, a csikket a hamutartóba öli, végül megpöccinti az orrom.

- Érdekel a történeted.

- De ehhez képest egy nagy nudli. Ami eddig úgymond a legdurvább volt, azt egy szórakozóhelyen alakítottam egy alig ismert sráccal.

- Mindig a felcsípett kanokkal lehet a legjobbakat kúrni, mert azok nem foglalkoznak faszságokkal. Jó? Akkor ami a csövön kifér! Úgyse lát többet, ha meg igen, vagy pattan, vagy a segged érdekli megint - magyarázza. - Bezzeg, ha megkötöd, nekiáll előszedni a baromságait. Nem jó hosszúságú a fanszőröd, hortyogsz éjjel, büdös a lábad, nehogy már másra nézzél, mert az enyém vagy és társai...! A szórakozóhelyek amúgy frankók, volt, hogy a buli nekem abból állt, hogy egy fél órát nyaltuk egymást a kannal, aztán kikötöttünk hátul a sötétben és vagy hatan átmentek rajtam. Ez egy kibaszott jó éjjel volt, utána azt se tudtam, hol vagyok.

- Uh! Ez már nekem is sok - ismerem el. - Azért ennyire vadul nem szeretem a dolgokat. Néha kell a nyers kefélés, de azért szeretem, ha kicsit jobban odafigyelnek rám. Tudod... a luxusprosti énem megmaradt.

- Cica, van nálad tőr, nem? Elég odatenni a farkához annak, aki fasz veled, utána mindjárt tudja, mi a dörgés. Ha meg nem, nyissz, úgyse kár érte. Van egy takarító barátod, majd elintézi, hogy ne legyen bajod belőle. Vagy hívsz mást, Tatsuki legalább hatot ajánl, aki megoldja.

- Hm... Te így szoktad intézni? - kérdezem meg játékosan, miközben kicsit borzaszt az elképzelés is.

- Volt rá példa - vallja be vállát megvonva.

- Azért kíváncsi lennék, milyen veled csókolózni - vallom be végül. - Bár ezek után... - kuncogom el magam.

- Ezek után mi? - kérdezi izgágán, hirtelen hajolva nagyon közel hozzám.

- Kezdek félni - vigyorodom el.

- Drága mulatság lenne rendbe hozatni magam, ha bántanálak. Amúgy kis cuki nyunyó vagy és bírlak, vagyis félj mástól. Például attól - mutat rá az asztalon araszoló pókra.

- Az csak egy pók. - Lesek arra, de aztán visszafordulok felé. Nem húzódik el tőlem, szinte összeér az orrunk, én meg gondolok egyet és felé kezdek dőlni.

- Ja, egy ártalmatlan pók - ért egyet. Végig a szemembe néz, amíg össze nem ér a szánk. Ajkait puhán csukja rá az enyémre, de ennél többet egyelőre nem tesz. Aztán mégis végigsimít a nyelve az ajkaimon, majd forrón csókol meg, amit szenvedélyesen viszonzok. Megérte? Azért meg. Ez csak egy csók. Amint elválik a szánk, hátradőlök.

- Hűűűű - összegzem ennyiben.

- Mit tudtál meg? - kérdezi vigyorogva. - Azon kívül, hogy vaníliás cigit szívok - teszi hozzá.

- Hogy megéri veled smárpartit rendezni - közlöm nyíltan.

- Mást is - jelenti ki magabiztosan, hátravetve a haját.

- Mit? - kérdezek vissza. Másra nem nagyon figyeltem.

- Aki eddig velem kúrt, nem panaszkodott - jegyzi meg. - Olyan kis naiv vagy.

- Miért vagyok naiv? Mármint nem vagyok naiv - közlöm morcosan.

- Olyan vagy, mint egy hópehely. Könnyű, pici, különleges és tiszta. Csak mocsokba esel. Majd rájössz, hogy miért mondtam, hogy naiv vagy.

- Utálom a metaforáid - jelentem ki, de elmosolyodom. Most tényleg nem értem, miről beszél.

- Nem vagy te buta, hogy ne érts! - csattan fel, majd összeborzolja a hajam. - Olyan nyunyi vagy, aki szívesen élne együtt a kanjával, főznél, mosnál, takarítanál, mint egy édes kis feleség, imádnád, körbenyalnád és boldog lennél. Ehelyett az alvilágba kerültél, ahol majd jobb, ha téged nyalnak, különben Tatsuki nagyon megszopat és nem lesz jó az neked.

- Szerintem ez a kettő szintben tartható - közlöm vele a véleményem. - Egyébként valamikor nagyon régen tényleg úgy képzeltem el, ahogy leírtad, de már nem.

- Néha én is úgy érzem, tök beérném ennyivel és aztán eszembe jut, hogy nincs olyan kan, akinek sokáig kellek.

- Ez hülyeség! - csattanok most én fel. - Keress és találnál! Nem vagy te rossz srác, csak nem a megfelelőket csíped fel. Szóval ha kicsit mozdulnál és komolyan gondolnád, simán menne.

- Nem sok dolgot gondolok komolyan, de erre már rájöhettél volna, amúgy meg az olyan kanok jönnek be hosszútávon, mit a kutyusod. Kompenzál, de nem tud sokáig elviselni, agybajt kap tőlem. Egyébként nem zavar a szingliség, én is mindig mást akarok, meg fullasztanak a kötöttségek.

- Én vágyom bizonyos szintű kötöttségre, mert az biztonságérzetet ad. Az állandóság néha szükséges velejárója az életnek és igénylem is. Sosem volt komolyabb kapcsolatod? - kérdezem kíváncsian.

- Dehogynem volt! - mondja felpattanva, majd a hűtőhöz megy, hogy magához vegyen egy adag fagylaltot. - Mondom, sokáig engem nem lehet elviselni. - Visszahuppan mellém, majd felnyitja a dobozt és a második falatot a számba tolja. Most tényleg nem tudok kiigazodni rajta.

- Gondolom, nem fogsz róla beszélni - feltételezem, miután megbirkóztam az adaggal. - Egyébként van olyan, amit még nem próbáltál ki szexben?

- Biztos van - válaszol könnyedén. - Az emberek kreatívak, perverzek, kíváncsiak, szóval mindig adódhat valami új. Mustárt például még nem nyaltak le rólam - veti fel a kanállal hadonászva. - Mit akarsz tudni? Kérdezz, töki, ne a szádat fáraszd! - szól rám játékosan, a kanállal kenve az arcomra a fagylaltból.

- Tsuji! Akkor most szedd le! - nyaggatom hisztit imitálva. - Szóval... Egy csomó mindent ki akarok próbálni igazából. Kíváncsi vagyok, neked milyenek a tapasztalataid. - Előrehajol és lenyalja az arcomról.

- Finom vagy, te kis édes - heccel, mire megint rányújtom a nyelvem. - Találsz rá egy jó partnert, nem rettensz vissza, kellő mennyiségű óvszer és síkosító van nálatok, aztán hajrá, kicsi! Nekem a legnagyobb buli együtt élni valakivel és táncolni az idegein. Terukit kifejezetten imádom hülyíteni, mert tündéraranyos, ahogy felhúzza magát, izgatóan villognak a szemei és szívmelengetően morog. Jópofa pasi - árulja el. - Kár, hogy hideg, mint a kő. Nem lehet kicsit se felmelegíteni? Persze tudom, hogy nem, de te szunyókálsz a mellkasán minden éjjel. Jó kutya, igazán szerencsés vagy. Hol teremnek az ilyenek? - érdeklődik.

- Ő is bír szerintem, még ha másképp is mutatja ki. Sokat beszélgettem vele erről, nem lehet megváltoztatni. Nekem olyan, mint a tesóm, ezért alszom vele, megnyugtat, segít. Amúgy keresd valamelyik yakuza testőrségében őket. Vagyis szerintem ott találhatóak meg - kuncogom el magam. - Amúgy hány menetig bírod?

- Az a hosszától és az intenzitásától függ, de egy huszonnégy órás maraton közbeiktatott kajálással, esetleg pár óra alvással simán belefér, viszont a yakuzák közelébe nem megyek, mert ragaszkodom a vörös fejemhez. Nyírtam már ki néhány vérebet tőlük, ritkítottam szövetségeseiket, üzletfeleiket, hasonló, szóval nekem nagyon nem tanácsos ott ringatni a seggem - magyarázza vidáman. - Ha nem bírna a kutyád, már széttépett volna. Igazából élvezi ezt a macska-kutya harcot, mióta rájött, hogy addig tök édes vagyok, amíg nem feladatom kinyírni titeket. Még azt is megkockáztatom, hogy téged szórakoztat - teszi hozzá kedvtelve, majd mikor leeszi a pólóját, simán bekapja az anyagot és leszopogatja. - Mi az, amit szeretnél kipróbálni?

- Inkább tedd a mosógépbe - indítványozom. - És igen élvezem, nagyon - nevetem el magam. - Csak nem merlek kinevetni titeket, mert nehogy sértődés legyen. Hát... a kötözést már kipróbáltam. De például bilincs, aztán vibrátor, meg ki akartam a fojtogatást is, meg a korbácsot, meg hát van egy csomó minden. Olyasmik, amikről hallottam, hogy jó - ismerem be.

- Nincs kedvem levenni - mondja. - Masaonál nyugodtan kérvényezz akármit, kevés dologra mond nemet, ha meg valami új kanra vágysz, bemutatok párat, akikkel jó kettyinteni - ajánlja fel lazán. - Szerintem a park a legjobb... néhány helyen már vérdíj van a fejemen - újságolja vidáman. - De bírom az uszodákat, vagy plázákat is, bár ott inkább csak a budiban lehet nyugta az embernek...

- Ahogy gondolod - vigyorgok rá, aztán belemászom ujjal a fagyijába és lenyalogatom. - Na és szaunában? Meg hallottam olyat is, hogy állószoláriumban, persze csak kikapcsolt állapotban. Egyelőre nem vágyok másra, vagyis... Most ilyen megtartóztatás koromat élem - ismerem be. - Illetve inkább csak... nincs kedvem ismerkedni. Ma újat vadászol, vagy valami régivel jössz? És mit próbálnál ki a szekrényből?

- A szauna fullasztó, de jó összetapadni a gőzben a másikkal - közli vigyorogva és mivel nem zavarja, hogy nyúlkálok, folytatom az eszegetést. - Bárhol lehet, ahol kedved támad, csak figyelj oda arra, hogy ne kapják el a segged a hivatalos szervek, mert kicsipkézik, aztán megtanítanak kesztyűbe dudálni. Bár, ha te azt szeretnéd... - kuncogja. - Mondd ki, babám, te most csak Masaot látod és másnak akármilyen csinos is a farka, az övét nem übereli! - bátorít röhögve. - Újaaat! Valami nagy dákós állatot keresek, most ahhoz van kedvem, de ha nem jön össze, akkor mindent végigpróbálunk a szekrényből.

- Így is lehet mondani - hagyom rá mosolyogva. - Na és honnan tudod, hogy nagy neki? - érdeklődöm vigyorogva. - Amúgy mindről tudod, hogy micsoda? Mert én nem - nevetem el magam. - De majd taníthatsz ám!

- Tanítalak szívesen, de legvégső esetben interneten megnézel egy szexshopot, vagy kreatívan használod fel az eszközt - jelenti ki vidáman, majd felpattan és kiviszi a fagyasztóba a jégkrémet. - A nagy kezű, hosszú ujjú pasik általában nagy dákóval bírnak - árulja el.

- De az nem olyan, mintha olyan magyarázza el, aki már ismeri is a dolgot - mondom vidáman. - Szerinted mit vegyek fel? Meg hova fog vinni, amihez fürdőnadrág kell, meg félig üres has?

- Tök egyértelmű, töki, enni meg fürdeni fogtok, többet nem is kell tudnod és zsír jó lesz! - vágja rá nevetve. - Menj valami olyanba, amiben ha meglát, nem bír a gatyájában maradni - javasolja.

- Segíts! - állok fel és kezdem el rángatni a kezét. - Valami olyan kell, ami húúúú... Vagyis azt hiszem, olyan kéne.

- Menj meztelenül - javasolja egyszerűen, majd magára ránt és beletúr a hajamba, én meg megsimogatom. A faszomat a feszültségbe, amit bizonyos emberek iránt érzek még akkor is, ha ő például olyan uke, mint én!

- Másnak nem akarom megmutatni a tökéletes testem - nevetem el magam. - Meg tudom, hogy szeret kicsomagolni - kuncogom el magam.

- Ó, persze, Masaoról beszélünk! - tetteti, mintha csak most jutna el a tudatáig ez az információ. - Végülis csak egy fürdőnadrágot kért kitételnek... - folytatja, miközben igyekszik levarázsolni rólam a felsőm. Üsse kő! Hagyom neki, még kicsit segítek is.

- Annyira nincs meleg, hogy egy szál fürdőalsóban rohangáljak - nevetem el magam. Most tulajdonképpen mit is akar tőlem ez a srác?

- Ezzel egyetértek, bár mindenképp látványos beugró volna kimenni a hóba mezítláb. Mire odaérnél hozzá a kicsi lépteiddel, már kékülne a szád, reszketnél és alig várnád, hogy a forró testéhez simulhass - magyarázza kéjesen, mialatt szorgalmasan bont ki a nadrágomból, én meg még mindig nem ellenkezem. - Biztosan tetszene neki, játszhatná a szuperpasit, a gáláns gavallért, aztán győzz észnél maradni és ne szétfolyni, mint az olvasztott csoki. - Miután szétrángatta a nadrágom, könnyedén kipakol az öléből, feldobja a lábát az asztalra és nekiáll kicsatolni a holdjáróját. Figyelem a mozdulatait és nagyon agyalok azon, hogy mi a tökömet csinálunk, meg hogy miért nem ellenkezem ellene.

- Így is folyni fogok - kuncogom el magam. - Sajnos ilyen hatást ér el nálam, akármit is csinál. De végülis vicces lenne, bár lehet, lekeverne nekem egyet a hülyeségért - tűnődöm el, aztán csak nem bírom tovább. - Most mégis mire készülsz?

- Hát meg kell mosni a kis hab testedet, hogy puha és illatos legyél, az este meg hamar itt lesz - válaszolja, s az egyik holdjáró már puffan is a szőnyegen, ő pedig esik neki a másiknak. - Ha még ruhát sem bírsz válogatni, mi lesz így veled? Most már legalább tudom, hogy olyan gönc kell neked, ami feléled és összerak. Ugye van ilyened? - érdeklődik, majd amint megszabadul a másik cipőtől is, amit történetesen fennhagy az asztalon, felpattan a kanapéról, megfogja a kezem és álló helyzetbe ránt, aztán lehúzza rólam a nadrágom. - Előbb megsikállak, aztán rendbe teszlek. Rád sem fog ismerni! - újságolja lelkesen.

- Tsuji, azért ha lehet, csak annyira, hogy... szóval nem kell túlzásba esni. - Bár felettébb vicces, hogy mennyire megijesztett. - Smink kizárva teljesen, és nem tudom, hogy van-e olyanom, amilyenre gondolsz - ismerem be. - De válogass! - Pillanatok alatt összefogja szanaszét álló, hosszú, lángvörös haját és a feje tetejére gumizza, majd nekiáll vetkőzni.

- Én nagyon bírom, mikor szétkenik rajtam a rúzst és a kanom ajkain is ott van. Szexesen fest, ha így veszi a szájába a farkam és ott is marad a szopásának a nyoma. Na azt tagadja le! - neveti.

- Na ezt én kihagynám, ha lehet! - tiltakozom hevesen. - Ez nem az én stílusom és nem is jön be igazán - vallom be neki.

- Nem lehet - közli vigyorogva. Sorra kerülnek le a karjairól a különféle dolgok, majd ledobja a trikóját, aztán esik neki az övének. - A hajadba szőke tincseket festek, mert az szép. Bár lehet, hogy az a vörös jobb lenne, mint amilyen az én hajam. A szemed füstös lesz, a szád meg valami nagyon élénk színt kap. Kifestem a körmeid is, meg szúrok egy ékszert a köldöködbe és valami olyan toppot kapsz, amiből kilóg a pocid - tervezi széles vigyorral.

- Lassíts! - most már tényleg ijedt vagyok. - A hajamhoz nem nyúlhatsz, azt csak Deonnak szabad és nem akarok szőkét semmiképpen sem. És nem szúrhatsz, azt nem - vázolom tovább dacosan. - Meg... ez tetszik Masaonak? - kérdezem meg hitetlenkedve egy kicsit. Elneveti magát és megáll a vetkőzésben is.

- Hogy megijedtél...! Nagyon édes - duruzsolja. - Mondtam én, hogy naiv vagy, simán benyelted. A vörös nem is menne a szemed színéhez - jelenti ki, mire megkönnyebbülten sóhajtok fel. - Töki, sose az a lényeg, a másiknak mi tetszik. Persze felvehetsz tangát az ő elkápráztatása érdekében, de neked fogja vágni a segged, míg le nem vakarja rólad - magyarázza, aztán folytatja a nadrágja lehámozását magáról. - Tetszik neki - mondja eljátszva pirszingelt mellbimbóival. - Hajdanán megrakott egy párszor, szóval valószínűleg bejönnek neki az extrém dolgok - teszi hozzá vállvonva.

- Akkor most mit akarsz? - kérdezem követelőzve, de közelebb lépek hozzá és végigsimogatom a mellkasát, csak mert kellett. Nem hiszem, hogy nagy problémát csinálna belőle. Lenéz a kezemre, majd elkapja és ujjaim közt végignyal.

- Megfürdetlek, mint egy kutyust - közli magabiztosan. - De ha összevizezel nyaktól felfelé, meg is nyírlak és tényleg átszúrom a köldököd - fenyeget meg.

- Nem foglak, majd vigyázok - közlöm vigyorogva. - Tiszteletben tartom a kérésed, pláne, hogy ha elkenem a sminked, az húúúú - kuncogom el magam. - Mit csinálnál velem, ha szégyenlős lennék? - kérdezem kíváncsian.

- Hmm... - Megáll és nagyon elgondolkodó képet vág. - A szégyenlős ukék nagyon aranyosak. Lassan, óvatosan, sokat csókolva kell megpuhítani őket - vélekedik. - Nem nekem való feladat, de nem baj, te nem vagy szégyenlős - jelenti ki, azzal egy szál alsónadrágban megragadja a csuklóm és maga után vonszol a fürdőbe. Szándékosan riszálja a csípőjét, majd beállít a zuhany alá és forrón lesmárol. Nem ellenkezem, hevesen viszonzom nyelvjátékát. Együtt fürdeni valakivel néha olyan furcsa, de ez tök vicces lesz, pláne, ha még kapok ilyen csókokat.

- Látod, milyen szerencséd van velem? - kérdezem vigyorogva. - Engem csak zavarba könnyű hozni.

- Az is édes - közli levetve az alsónadrágját, majd mivel még rajtam is rajtam van a sajátom azt is lehúzza mindenféle szarakodás nélkül. - Igazából ez tök jó, mert azt jelenti, hogy még nem vált számodra közönségessé a szex.

- Szerintem az mindig különleges - vallom be, és mikor feláll, újra megsimogatom a mellkasát. Tökre vonzanak azok a bigyók a mellbimbóiban. - Mármint... régen nem akartam annyira, de mostanában már azzal vagyok, akivel tényleg akarok, így csak jó lehet. Vagy nem?

- Basztak úgy meg, hogy nem akartam - kezdi, miközben beállítja a vizet. - Hát az kurva szar volt. Volt, hogy mindkettőnket mentő látott el - teszi hozzá. - Egy valamit jegyezz meg, öcsi! - mondja komolyan, s összevizezi a testem. - Egy faroktörés sokkal jobban fáj, mintha szárazon dugnak meg és maradandóbb is, ráadásul könnyű kivitelezni, csak szándékosan rosszul kell mozdítani a csípőt. Nem valami kellemes, ám a szenvedéseidnek garantáltan vége szakad, ugyanis nemhogy utána kirántja belőled a lompost az a fasz, de őrjöngeni fog a fájdalomtól. Engem az alvilágban gyakorlatilag kurva számba vesznek - árulja el lazán -, de már rég nem mernek velem úgy bánni, ha én nem akarom. Nem csinálnak nagy hírt belőle a kanok, hogy egy kis picsa ilyen durván elbánt velük, mindegy, hogy megkéseled, levágod a faszát vagy eltöröd, garantáltan szétmegy az infó és utána óvatosak lesznek veled. - Uhhh! De elraktározom az információkat, mert sosem árt ilyeneket tudni, ugyanakkor bírnám, ha nem kellene használnom is. Bár tuti mindig préda leszek ilyen szempontból, csak hagyni nem fogom magam. Azt már nem!

- Téged ez nem bánt? - kérdezem meg őszintén. - Mármint hogy így kezelnek. Vagy még élvezed is? Egyáltalán nem akarsz belőle kiszakadni néha?

- Nem bánt a legkevésbé sem. Ha nem fejvadász lennék, valószínűleg necces lenne, de így tiszteletet tanúsítanak felém, máskülönben nem biztos, hogy túlélik velem a kört - jelenti ki, majd kilép a zuhanyzóból és otthagy. Csak nézek utána, hogy most mi a csoda van, de pár perc múlva visszatér egy marék hóval és megdobál vele. Heeeee?! Tsuji, te hülye barom! Sikítva ugrok meg, de nem nagyon van hova menni. Ez hideg!

- Te nem vagy normális! - állapítom meg röhögve.

- Miért? Ez tök jó volt! - vág vissza nevetve, miközben beáll mellém és még a hecc kedvéért a mellkasomra nyomja vérvörös, átfagyott ujjait is. - Melegíts fel! - mondja közben. - Nagyon cukin tudsz sikítozni, a kanok biztos imádnak - jegyzi meg széles vigyorral.

- Nagyon ritkán sikoltozom - kuncogom el magam, majd kezem a srác derekára teszem és egészen közel húzom magamhoz. Ha már melegíteni kell, hát tessék! - Amúgy is... izé - vörösödöm el. - Miért kedvelnék ezt? - Tsuji lazán hozzám simul, majd picit táncolni kezd.

- Azt jelzed ezzel nekik, hogy jó, amit csinálnak. Simogatod a büszkeségüket és begerjeszted őket. Szerinted miért kedvelik? - kérdez vissza vigyorogva.

- Nem tudom, de a hangok jók. Mármint tök izgatóak tudnak lenni, bár erről kábé egy tapasztalatom van. Általában én vagyok az, aki fejvesztve nyöszörög, kiáltozik és sikoltozik, nem az, aki bennem jár - vallom be és fejem a mellkasához rejtem, mivel már fülig vörösödtem. Persze ő teljes nyugalommal mosdat, ahogy azt meg is mondta előre.

- Általában ez így szokott lenni. Én találkoztam olyan kannal, amelyik hangosan nyögött a végén. Hát... imádtam.

- Te is nyöszörögsz meg kiabálsz? - kérdezem meg felsandítva rá.

- Ami jólesik. Van, hogy csak kiabálok és nyögök, van, hogy beszélek. Fogták már be a szám, mert átdörömböltek a túlfélről, hogy túl hangos vagyok - árulja el vidáman. - Nem mintha nagyon zavart volna minket, csak a kanomnak nem volt kedve megszakítani azt az orbitális menetet azzal, hogy elpüföli a másikat a nyugalomért.

- És mitől orbitális egy menet? - kíváncsiskodom tovább, közben néha megsimizem Tsujit, csak mert jólesik. Olyan érdekes ez az egész dolog, hogy csak így simán megfürdet minden izé nélkül.

- Ha Masaoval dugsz, valami fogalmad csak van a kurvajó szexről - veti oda csodálkozva. - Az orbitális olyan, csak sokkal vadabb, durvább.

- A kurvajóról van, sőt... de én az orbitálist kérdeztem - nevetem el magam. - Meddig mész el durvában? - kérdezem ezt is meg végül.

- Ameddig jólesik. Fétis klubban vertek már véresre, de kefélték is szét a seggem. Kis utókezelést igényel, azt' ennyi. - A tőle szokott módon lazán válaszol, majd leakasztja a zuhanyrózsát és az arcomba locsolja a vizet, mire prüszkölve fújtatok. Utána nekiáll lemosni rólam a habot.

- Én nem szeretem a fájdalmat annyira. Vagyis inkább nem mindig. Volt, hogy nagyon akartam, hogy vad és durva legyen a partnerem, de ez nem jellemző. Inkább szeretgessen, borzolja az idegeimet, húzzon fel teljesen. Az a kurvajó szerintem.

- Ezér' vagy te úgy oda a Kígyóért... - duruzsolja. Hajsampont vesz a markába, szétkeni a két kezében, majd nekiáll megmosni a fejem. - Téged Tatsuki is megkefélt, ugye?

- Meg... kétszer... - ismerem be végül egy sóhaj után. Nem hiszem, hogy ezt annyira titkolni kéne. - Mert ez mit jelent?

- Jó volt? Engem egyszer megszopatott, aztán annyi.

- Jó - ismerem be. - Na ő durva, nyers és féktelen. De tud, nagyon tud. Kurvára élveztem mindkettőt, még akkor is, ha a második nem éppen a legjobb pillanatomban volt.

- Eléggé keményen megdugta a torkom, de nem panaszkodom - jelenti ki. Lemossa a habot a hajamról, miután hátrahajtatta a fejemet, aztán újabb mosókörbe kezd.

- De... ezt te akartad? Vagy... hogy? - kérdezem puhatolózva. Tök durva, ahogy elvagyunk és ilyenekről beszélgetünk. Végre valaki, aki nem izgat fel rögtön, ugyanakkor jó vele dumálni, hülyülni.

- Jobban szerettem volna, ha a másik végemen át folytatja le azt a heves menetet, de jó volt így is. Miért csodálkozol ennyire? - kérdezi meg értetlenül. - Balzsamot szoktál használni?

- Nem csodálkozom semmin sem - kuncogom el magam. - Nem szoktam - teszem hozzá. - De mikor kerültél ilyen kapcsolatba Tatsukival?

- Ööööööö... Úgy három éve, asszem. Endorfinban vettem a bátorságot és félrelökve egy szajhát bepróbálkoztam nála - meséli el készségesen.

- Azt hittem, az ilyenért nála halál jár - ismerem be. - Külsőleg kik jönnek be neked?

- Hát simán befért az a pillantás egy pisztolylövésnek, amit bezsebeltem tőle, amikor félreállítottam a kurvát, de szerintem sikerült kárpótolnom - jelenti ki vidáman. - Magas, férfias, erős, izmos.

- És testékszerek? Meg miért van neked pölö itt? - kérdezem megbirizgálva megint a botot. - Tudod kicsit vonz - ismerem be.

- Pont azért, mert vonzó. Imádom, ha a mellbimbómat nyalják, tépik, csavargatják, dörgölik, így meg duplán sokat foglalkoznak vele - vallja be lazán. - Szeretem az ékszereket és a tetoválásokat - jelenti ki mancsát a rózsámra csúsztatva. - Szexiiii!

- Én rajzoltam - büszkélkedem el vele. - Egyébként alig várom, hogy még többet tanulhassam, annyira szuper lesz. Szeretnék már ott tartani, de az még tudom, hogy nagyon messze van.

- Főleg, ha az ő szintjén akarod csinálni. - Kiszáll és törölközőt kerít, majd elkezd megtörölközni.

- Rosszabbul nem is lehet, hiszen nem ronthatom a nevét. Nagyon fontos, hogy teljesíteni tudjak ebben is - vallom be a srácnak, miközben kerítek törölközőt magamnak is. Nem is törölte még meg magát rendesen, de felcsavarja a törölközőt és odacsap nekem, mire felsikkantok.

- Most megint tetkót akarok - nyafogja.

- Ne nyafogj, hanem légy türelmes és ha megtanultam, akkor csinálok neked. Na? - kérdezem rávigyorogva a srácra, de visszatámadok. A törölközővel hárít, összegabalyítja a kettőnkét, majd azon keresztül magához ránt, mivel nem engedem el az anyagot.

- Szerinted mi mutatna rajtam szépen és hol? - kérdezi meg tetszelegve.

- Többféle is lehetne - morfondírozom el. - Amit el tudok képzelni, liliom valahova csípőtájékra elől vagy hátul akár. Aztán ördögfióka a fenekedre, vagy a combodra. Szárny a hátadra. Gyík, bár nem tudom, miért, de szóval mondjuk a válladra, vagy a hátadra. Aztán sárkány, de azt mondjuk nem kifejezetten, csak a gyíkból jött. Meg pillangó - sorolom fel, ami hirtelen eszembe jut. Tsuji nagyokat nevet, nem is számítottam másra tőle. Pláne, hogy a fele csak ilyen hirtelen jött ötlet.

- A liliom szerintem vállon mutatna, de vállra és karra nekem valami nonfig összefüggő minta jönne be - kezd magyarázni, miközben folytatja a törölközést. - Ördögfiókát majd tetoválsz másra, a fenekemre amúgy is csak tenyérnyom és pálcanyom mehet ideiglenes ott tartózkodásra - közli vigyorogva. - A szárny túl átlagos a hátra, én valami egyedibbet akarok, a gyík viszont tetszik. A sárkány és a pillangó nem az én állatom, de a gyík egészen nyerő ötlet.

- Majd rajzolok neked párat, ha szeretnél - vigyorgok rá. Már látom is a vörös fejcsíkos, amúgy élénkzöld, csusszanó, sikló kis négylábút. - A nonfig meg... hát olyat még soha az életben nem rajzoltam, nem is próbáltam, nem is valami - nevetem el magam.

- Rajzolj - hagyja rám. - Kész vagy már? - sürget vigyorogva.

- Kész - kuncogom el magam és befejezem a törölközést. - De kis türelmetlen lett valaki!

- Ja, még ruhát is akarsz válogatni. - Kisétál a fürdőből, majd sürgető mozdulatot tesz nekem, hogy menjek, így nincs mit tenni, követem.

- Akarok? - kérdezem be vigyorogva. - Inkább fogsz nekem, nem?

- Mutasd, mid van! - Elkuncogom magam és nekiállok előpakolni a Deontól kapott felturbózott holmikat. Póló, ing, hosszabb, rövidebb, mindenféle szín, minta, egyesekre én rajzoltam, vagy varrtam át.

- Kábé ennyi - rakom ki az utolsót is felsőből. - Alulra mindenképpen farmer, valami passzos sötét.

- Fürdőnadrág lesz már rajtad, vagy nem?

- Úgy gondoltam, lesz, maximum alsó nélkül veszem vissza - vonom meg a vállam.

- Vagy viszel egy kisebb táskát és abba teszed az alsód.

- Úgy nézek ki, mint akinek van kisebb táskája? - kérdezem meg mosolyogva. Hát, nem nagyon rendelkezem ezzel a kiegészítővel.

- Öreg hiba - jelenti ki. - Az a baj, töki, hogy nem vagyunk egy méret, pedig adnék neked cuccokat. De amúgy én ezt a válogatósdit viccnek szántam, ahogy a sminkelést is - közli komolyan.

- Pedig válogatni tényleg így szoktam - mondom meg őszintén. - Mármint kirámolom az összes cuccomat és akkor elkezdem nézegetni, hogy mi jön éppen be, mi nem - ismerem el.

- Én is, de én nem gondoltam komolyan, hogy majd én megmondom, mit vegyél fel. Te miben érzed szexisnek és jól magad? Nem valami baba vagy, amit öltöztethetek - magyarázza a ruhák közt válogatva.

- Nem tudom... Most ehhez lenne kedvem - bököm meg az egyik felsőt, amit átalakítottam kicsit.

- Tökély. Akkor öltözz fel, megcsinálom utána a hajad - adja ki, s elvonul. Elmosolyodom és felöltözöm, ahogy jólesik, majd előszedek egy alsót. Kisebb táska... hát, ez a világ legjobb kérdése, bár zsebre még mindig tehetem.

- Kész vagyok - jelentem be végül, miután elpakoltam mindent. Tsuji is felöltözött egy passzos bőrnadrágba, amin mindenféle alkatrészek lógnak, meg egy fekete, passzos trikóba. A kezére is visszakerültek a kiegészítők, haját kiengedte, átfésülte és egy részét kontyba fogta. Hihetetlen, milyen gyorsan készen van.

- Arra gondoltam, hogy dús, szanaszétálló frizurát csinálok a hajadból. Divatos oroszlán fejed lesz. A vágásához illik is - teszi hozzá.

- Rendben van, nekem tetszik az ötlet - ismerem el. - De ugye nem bántottalak meg, vagy ilyesmi? - kérdezem meg finoman, bár nem tudom, mi visz rá.

- Mivel bántottál volna meg? - kérdez vissza csodálkozva, mialatt már keresi is elő a szükséges kellékeket. - Csüccsenj le! - mondja a fésülködőasztallá avanzsált dolgozóasztalnál álló gurulós székre, mire ráhuppanok.

- Nem tudom, csak... ki akartam zárni az összes lehetőséget - ismerem el.

- Biztos tudod, miről beszélsz - jegyzi meg könnyedén, s már fésűt is ragad, hogy átboronálja a a hajam.

- Ez az egész beszélgetés, meg amerre elment - vallom be végül felsóhajtva.

- Teszteltelek. Kíváncsi voltam, mennyire hagynád átalakítani magad, mennyire vagy engedelmes. És nem tetszett - jelenti ki őszintén, komoly képpel a műveletre figyelve. - Ragaszkodj az akaratodhoz, az egyéniségedhez.

- Értem - válaszolok neki komolyan. Azt hiszem, felfogtam, mit szeretne, vagy hogyan gondolta, amit most mondott. - Az a baj, hogy... szóval... a mindenkinek való megfelelés nem megy, de valami belső kényszer arra hajt - ismerem el. - Ez ilyen újabb hülyeség belőlem.

- Hát jó nagy hülyeség. Én úgy vagyok vele, hogy akinek nem tetszik, hogy egy műszempillás ribanc vagyok, az kerüljön el - közli lazán, majd dolga befejeztével hajszárítót vesz kézbe és elkezdi beszárítani a tincseimet.

- Van bennem egy megfelelési kényszer, nagyon félek attól, hogy ha nem vagyok megfelelő, akkor elhagynak, elfordulnak tőlem - avatom be a srácot. - Szeretek olyan lenni, amilyen vagyok, de közben meg van bennem egy kis szorongás mindig.

- Miért gondolod, hogy nem vagy megfelelő önmagadként? - veti fel túlharsogva a hajszárítót.

- Mert eddig sosem voltam - kiabálok vissza.

- Ahhoz képest, amit tudok rólad, az irigylésre méltó. Yakuzák pártfogoltjainak a spanja vagy, az alvilág egyik nagykutyájának a mentorlása alatt állsz, van egy kiváló kutyád és egy másik, csomóan segítenek, meg egy tuti kannal készülsz randizni. Mire fel mondod azt, hogy nem vagy jó? Vagy miben?

- Mindig attól félek, hogy elrontok valamit és utálni fognak, hogy olyan lépést teszek, amit nem úgy értékelnek, ahogy szeretném, és akkor gáz lesz belőle. Szeretem őket és fontosak nekem, így nehezen viselném, ha fordítva nem így lenne - ismerem el, de aztán átpörög az agyamon, hogy mit is mondott Tsuji. - Te milyen randiról beszélsz? - kérdezem meg döbbenten.

- Ha nem állna neked hülyén a szőke, most átfesteném a sörényed, öcsi - jelenti ki hangosan és szedett szemöldökeit megemelve csóválja meg a fejét. - Ha kefélni visz valaki, jó neki a kocsi, egy motel, vagy valamelyikőtök lakásán lezavarjátok az egészet, s a viszont látásra. Masao téged valami frankó helyre visz, ahol megtömheted a hasad és puhára áztathatod a popódat, mielőtt betömi a lyukaidat szép sorban - közli. - Neked nincs ki mind a négy kereked... És még rám mondják, hogy idióta vagyok...

- Engem még sosem vittek randizni - akadok ki egy kicsit. - Amúgy meg sosem mondtam, hogy nem vagyok félig-meddig hülye.

- Teljesen az vagy - állapítja meg, miután kikapcsolja a hajszárítót. A helyére a konnektorba hajsütőt dug, majd másik fésűt kerít. - Most ezen mit vagy úgy oda? Masao ínyenc, bárhol is tosz meg, az összehasonlíthatatlan az átlaggal. Szerelem nélkül is azon a szinten van.

- Igazából mindig is imádtam, amit velem tesz, szóval igazad van. És tényleg felhívott és keresett és találkozni akar - hadarom. - Most megint hülye vagyok, mi? - kezdek el vörösödni.

- Kezdem megszokni - jelenti ki játékos mosollyal. - Most ki vagy akadva komolyan azon, hogy randira visz?

- Inkább izgatott vagyok és kíváncsi - vallom be. - És ideges, hogy nehogy valami hülyeséget csináljak. - Persze a válasz nem marad el és Tsuji belecsíp a fenekembe, mire megugrom kicsit. - Héééé! - Nem szól semmit, csak nekiáll tincsekre vasalni a hajam. - Kezdelek kiakasztani? - kérdezem azért meg.

- Hát ezzel a fölösleges parával igen.

- Jól van, visszafogom magam - ígérem meg és elmosolyodom. - Még a végén kiderül, hogy nekem sikerül, ami neked nem.

- Mire gondolsz? - kérdezi meg kíváncsian.

- Én kiborítalak téged, míg te Terut nem teljesen - kuncogom el magam.

- Teljesen nem is akarom. Még a végén elver - heccel, majd a fejem tetejét kicsit megtupírozza és lakkot fúj rá.

- Félsz, mi? - nevetem el magam. - Ne aggódj, nem hagyom, hogy nagyon bántson. De egyébként te tényleg élvezed szívatni?

- Aha, de ezt azt hittem, érzékeltettem is. - Csak kuncogni tudok ezen, imádom ezt a srácot, meg a természetességet, ahogy viselkedik. Mikor befejezi a hajam birizgálását, megszólal a telóm és Akemi neve villog rajta. Ajaj!

- Szia! - veszem fel végül.

- Héj, még nem vagyunk kész! - szól rám Tsuji.

- Jeremy! - kiált bele vidáman a srác hosszan elnyújtva a nevemet. - Képzeld! Volt itt Masao! - újságolja. - Annyira jól nézett ki! Kipihent volt és valószínűleg nyaralt, mert barnára sült! - Hogy mi? Hm... Érdekes, bár feldob, hogy végre más a srác hangulata, mint eddig volt.

- Örülök neki, hogy elment hozzád. Ezek szerint most jó a kedved? - kuncogom el magam. - Na és mesélj, mi a helyzet?

- Madarat lehetne velem fogatni - ujjongja. - Araki tudta, hogy jön, csak előttem volt meglepetés és úgy örültem, hogy egy ilyet bejátszott, hogy a nyakába ugrottam - árulja el vidáman. - Még ő volt meglepve.

- Gondolom, arra számított, hogy utálod éppen. De tök jó, hogy ennyire feldobott - mondom őszintén.

- Nem, nem, egyáltalán nem utálom Arakit és ezt szerintem tudja is, csak nehezen találom itt meg a helyem. Mindenesetre annnnnyira jóóó vooolt! - lelkendezik.

- Ki az? Még dolgom van veled - szól rám Tsuji megint.

- Ki van ott? - Na erre már tényleg felnevetek.

- Akemivel beszélek és itt velem Tsuji van, aki egy haláli srác - avatom be őket végül. - De így könnyebb lesz most már beilleszkedni?

- Az meg ki? - kérdezi a lángvörös hajú, miközben a nyakába visszateszi a nyakörvét.

- Tsuji? Nem hallottam róla még - jegyzi meg Akemi is. - Már egész jól kijövök a fiúkkal is, Arakival meg néha beszélgetünk. Veled mi van?

- Kiköltöztem Deontól Terukival. Tsuji tanít engem, meg egy kicsit elszórakoztat - vallom be a kissrácnak. - Egyébként minden rendben felém.

- És milyen? - érdeklődik.

- Furcsa, de tök jó. Igazából élvezem a helyzetet, meg azt, hogy sokkal kevesebb a kötöttség. Végre megint főzhetek, járkálhatok, Teru vigyáz rám, Tsuji meg biztosítja a vidámságot, meg alapvetően is tök izgalmas az egész.

- Eddig nem járkálhattál? - kérdezi meglepetten a fiú.

- Hát sokkal kötöttebb volt a dolog, kevésbé működött a csak kimegyek az utcára, vagy elugrom a boltba, vagy egy étterembe dolog. De most sokkal szabadabbnak érzem magam és ez tök poén így már.

- Én is szabadon mozoghatok, csak Araki mellém ad egy huszonkét éves srácot, aki kísérget, vigyáz rám. Nem tudom még most sem eldönteni, hogy attól fél, hogy elvisznek, vagy attól, hogy megszökök, de mindegy, szerencsére Watase jófej - meséli.

- Nem akarlak lelombozni, de hamarosan hat óra - közli Tsuji sértetten.

- Mész valahova?

- Aham, találkozóm van - próbálom ezzel elütni a dolgot. - Mit szólnál, ha holnap folytatnánk? - Akemi lélegzetvisszafojtva hallgat egy kicsit. Ajaj!

- Jeremy... - szólal meg halkan. - Kombinálok, ha azt gondolom, vele találkozol? Mert mondta, hogy hatkor találkozik valakivel, ezért ment már el innen és nem fogadott el ennivalót sem - motyogja.

- Nem kombinálsz - ismerem be végül némi szünet után. Végülis ezen nincs mit ragozni. Mármint nekem miért ne lenne jogom vele találkozni?

- Jó... Szia - köszön el csendesen.

- Holnap felhívlak, jó? - kérdezek még rá azért gyorsan. Nem ártana ezt letisztázni a sráccal, mert így elég ciki a helyzet.

- Jó - egyezik bele komoran.

- Akkor holnap beszélünk, szia! - Szerintem ezt most jobb zárni, mert ebből semmi jóra vezető nem származna. Kicsit kusza a dolog, sőt, nagyon, de majd túltesszük magunkat rajta. Akemi kinyomja a telefont, Tsuji meg csodálkozva néz rám. Nagyot sóhajtok. - Akemi Masao szeretője volt, de beleszeretett, Masao meg talált neki helyet, ahol ellehet, tanítják, vigyáznak rá és a karrierje is töretlen marad - avatom be a srácot. - Ma meglátogatta Masao és gondolom, zokon vette, hogy velem is fog találkozni. - Most én lehetek a ledöbbent, mert Tsuji jót röhög a dolgokon.

- Mit akarsz még, mielőtt befut ez a fasz? - kérdezi meg vigyorogva.

- Te akartál még valamit, nem? - kérdezek vissza mosolyogva. - Amúgy meg rohadtul nem vicces a helyzet.

- De, nagyon is. Masao után mindig összetört szívek maradnak - jelenti ki. - Én tennék valami parfümöt magamra minimum, meg zokni, cipő sem ártana, mert a hó hideg. És kabát is elkél.

- Jól van, igazad van - nevetem el magam és nekiállok összeszedni a maradék cuccot, ami kell. Zoknit húzok, meg cipőt veszek fel és előhalászom a kabátomat is. - Adsz kölcsön parfümöt? - nézek kiskutya szemekkel a srácra. - Hogy érted ezeket az összetört szíveket?

- Adok. - A pihenő komódjából szed elő három félét. - Szerintem ezek illenének hozzád, de nyugodtan szagold végig az egészet. És aranyszabály, a ruhára fújjuk, mert keserű - teszi nagy komolyan hozzá. - Mit nem értesz azon, hogy Masao után csak összetört szívek maradnak?

- Ezek szerint nem mi vagyunk az elsők, akik kicsit többet akarnak tőle? - kérdezem meg finoman a sráctól, miközben megszaglászom a kínálatot, majd végül abból választok, amit ő mutatott, mert az tetszik a legjobban. Követem az utasítást, szóval ruhára kerül az anyagból.

- Nem én vagyok az egyetlen, aki járni akart vele és közölte, hogy azt elfelejthetem, mert együtt van valakivel. Na, akkor komolyan elgondolkodtam, hogy kinyírom - árulja el. Öööö... Ezt most le kéne reagálnom valahogy? - Egész népes kis tábor lenne azokból, akik epekedtek utána.

- Hát... ez most kicsit... szóval... nem mintha csodálkoznék rajta, mármint hogy ennyien akarják, vagy akarták... de... furcsa. - Ja! Én meg baromi értelmes.

- Miért furcsa? - kérdezi meg, mialatt magára is fúj az egyik üvegcséből.

- Csak mert tényleg ismerem azt az időszakot, vagyis egy részét és nem hittem volna. Szóval ez tök új információ nekem, és még meg kell emészteni.

- Velem lazán közölte, hogy szexuálisan kevés neki a srác, egyébként minden másban tökéletes, mikor már egy fél órája ordítoztam vele - árulja el vállvonva.

- Nagyon rosszul esett? - kérdezem meg csendesen.

- Neeem, deeehooogy! - válaszol elhúzva a szavakat. - Kikezd velem, megőrjít, aztán mikor fél év múlva megkérdezem, hogy tulajdonképpen miért nem járunk, beközli ezt... áh, dehogy akadtam ki.

- Sajnálom - mondom meg őszintén. Kicsit kezd aggasztani, hogy itt mindenki mindenkivel valamilyen módon kapcsolatban van. Kiakasztóak tudnak lenni az információk, pláne a mennyiségük.

- Áh, már rég volt - közli könnyedén, de amikor a szalon elől ismerős duda szólal meg, már iramodik is kifele. Megcsóválom a fejem, s már indulok is utána magamra húzva a kabátomat. Masao a kocsijának dől, fehér alapon sötétkék-világoskék-fekete csíkos ing van rajta, meg egy vastagabb kabát. Tsuji felé száguld, ő meg csak keresztbe fonja lábait és karját, úgy várja be a dühös srácot. Hogy itt mi lesz még...?

- Sziasztok - köszön könnyedén.

- Te még mindig kurva jól nézel ki - közli vele a fejvadász az ingét felfele tornázva, mire Masao könnyedén félresöpri a kezét.

- Te sem változtál, ugyanolyan csontkollekció vagy, mint hajdanán - vág vissza mosolyogva, majd mielőtt Tsuji nagyon belemerülne egy újabb támadásba, ráfog a vállára. - El kell keserítselek, de nem érted jöttem. - Azzal félreállítja és int nekem, hogy üljek be.

- Hülyíted a kis tököst? - vonja kérdőre sértődötten, villámokat szóró szemekkel.

- Törődj a magad dolgával, Onodera! - utasítja határozottan rendre őt a férfi. Nem hiszem, hogy ezt értelme lenne folytatni, így inkább beülök és megvárom, hogy Masao is beszálljon. Tsuji ideges lesz, talán haragudni is fog, de most ezt találtam legjobb megoldásnak.

- Szia - nyögöm ki végül. Masao még vet egy utolsó pillantást Tsujira, aztán elhajt. Kicsit most furcsán érzem magam, tekintve, hogy ez ma már a második ütközés, ami Masaohoz kapcsolódik. Jó kis statisztika. - Hogy vagy?

- Remekül - válaszol őszintén. Úgy is fest, kipihent, vidám, ezenkívül sokat süttethette magát a napon, mert kellemesen napbarnított színű az arca. - Alig pár órája értem haza és mivel a nyárból jöttem el, a hó látványától is fázom, de pár nap alatt szerintem hozzá fogok szokni, ahogy a sydneyi meleghez is sikerült. Te?

- Sydneyben voltál? - teszem fel a leghülyébb kérdést először, amivel remekül zavarba is hozom magam. - Hát élek még, kiköltöztünk, ahogy látod, Teru meg Tsuji vigyáz rám most éppen. Tanulgatok, néha csavargok, igyekszem csinálni, amit kitűztek nekem. Egyébként semmi más. A te három heted biztos izgalmasabb volt - teszem hozzá.

- Tatsukinak igazán jó humora lett - jelenti ki. - Tsuji... El sem merem képzelni, mit taníthat neked az a félnótás, de ha legalább annyi ideje veled van, minthogy én kimentem Sydneybe, te sem unatkozhattál.

- Nem is unatkoztam - kuncogom el magam. - De igazán ügyes a srác, szóval... ha mást nem, azt megtanultam, hogy kell sminkelni és körmöt festeni. Na és merre jártál, meg mit csináltál? - kérdezem izgatottan.

- Azért annál többet tud - jelenti ki egy félmosollyal. - Elvegyülni, beleolvadni is, s ha elkezd magával hurcolni, majd még láthatod, mit rejt. Bejártam szinte az egész várost - kezd mesélni vidám mosollyal az arcán. - Főképp flangáltam, nézelődtem, figyeltem az embereket, ismerkedtem, meg hevertem a tengerparton. Isteni jó volt, naphosszat semmi lényegeset sem csináltam, egyedül az edzések változtak meg, sokszor többet úsztam és a súlyok emelgetését is fekvőtámaszokra, felülésekre és hasonlókra cseréltem. Esténként a tengerparton futottam, éjszaka nagyokat buliztam, hajnalban estem haza a szállásra és délig magamhoz sem tértem.

- De tök jól hangzik. Annyira érdekes lehetett, meg jó - élem bele magam teljesen. - Ugye élvezted? Én is úgy szeretnék egyszer elmenni innen!

- Nagyon élveztem - jelenti ki. - Nem látszik? - kérdezi meg nevetve.

- De igen, csak... Váááá! Ez annyira tuti. Biztos kipróbáltál egy csomó jó kaját, meg helyet, meg sok szép dolgot láttál. - Erre Masao elneveti magát, mire fülig vörösödöm. Remek lesz így! Akkor tereljünk. - Hova megyünk?

- Hamarosan megtudod - válaszol ennyivel. - Csináltam egy csomó fényképet, majd megnézheted őket, ha akarod. Sydney gyönyörű és pörgős, hemzseg a látnivalótól, az élménytől, él a kultúrától, ezért egy teljesen más világ, mint Japán. Ha nem lett volna nehéz megszervezni a repülőjegyet, simán kint maradtam volna még egy pár hetet, mert tizenkilenc nap kevés volt belőle.

- Azért én örülök, hogy visszajöttél - csúszik ki a számon, aztán zavaromban felnevetek. - De még visszamehetsz, nem? Mármint ha szeretnél, akkor nem lehetetlen.

- Persze. Gondolkodtam rajta, hogy kiköltözöm - árulja el, mire a következő adag levegő bennem ragad egy pillanatra. Apám, ez így nem lesz jó!

- De az messze van. - Értelmesebb kijelentés már nem jutott eszembe.

- A messzeség relatív. Ha eladom a házat, a motort és az autót, felmarkolok mindent, ami az enyém, csak ki kell utaznom. Körbejártam a helyet, úgy érzem, tudnék ott élni, mindent újrakezdeni, megtalálnám a helyem.

- Értem. - Igyekszem jó mélyre letolni, amit okoz ez a pár mondat és nem felvenni azt a pici sajgást belül.

- Hazajőve viszont arra is rájöttem, ez itthon sem lehetetlen - jelenti ki halványan elmosolyodva. - A házat el fogom adni, máshova költözöm, ezt a járgányt azonban túlságosan szeretem, a motorral pedig még nem döntöttem, mi legyen - vallja be.

- Ezek szerint elfogadod Tatsuki ajánlatát? - kockáztatom meg a kérdést.

- El - válaszol csendesen. - Mielőtt elutaztam, még összeültünk beszélgetni, mert bár elég útravalót kaptam tőle, néhány dolgot tisztázni akartam. A saját példáján keresztül mutatott be néhány tényt, így vitathatatlanná váltak azok a számomra. Sydneyben alaposan elgondolkodtam mindenen. Játszottam a képzeletekkel, tervezgettem, miután eljutottam oda, hogy képes legyek ilyesmire.

- Akkor ezek szerint nem csak élményekben volt gazdag a három heted - állapítom meg csendesen. - És a költözésen kívül mire jutottál még?

- Az egész utazást úgy terveztem meg, hogy semmire se legyen gondom, csak arra a bezárkózásra, amiről korábban beszéltem neked. Holnap vagy utána fogok beszélni Tatsukival. Egyezkedni akarok vele - pontosít. - Egyetlen Yuusukét akarok élve tudni, ez nem változott, de hagyom, hogy szálkát keressenek bennük, segítek is, cserébe szövetséget kötök vele és néhány szövetségesével, tanítalak és talán elfogadom a további terveit is velem.

- Akkor feladod a semlegességed? - kérdezem meg végül. - És mik a további tervei veled? Vagy ezt ne akarjam tudni?

- Még én sem tudom őket, de ha elég jók, feladom a semlegességem nagyrészt.

- Nem lesz furcsa? Meg... nem tudom. Attól is függ gondolom, hogy mit ajánl fel neked - fejezem be sután.

- Mindenképpen függ tőle. Ha nem tudunk megegyezni, újra kell gondolnom néhány dolgot, de törekedni fogok egy közös nevező megtalálására - árulja el. - Azt hiszem, nem lesz olyan furcsa. Nem akarok olyan kötöttségeket, mint egy kutyáé, az egész abból állna, hogy ha kellek, szólhat és valószínűleg megyek, takarítok utánatok, egyébként ahogy eddig, meggondolom, mit vállalok el és mit nem.

- Ez nem is hangzik annyira rosszul szerintem, mármint ha neked sem. Én bíznék benned, az tuti. És hova akarsz költözni? Vagy ez még sokára fog kiderülni?

- Nem tudom, lehet, hogy negyedet váltok - mondja vállvonva, majd leparkol az autóval egy hatalmas, kastélyszerű épület előtt. Lenyűgöző. - Megérkeztünk - jelenti ki, azzal kipattan a volán mögül.

- Hova is? - kérdezem meg, miután kiszálltunk és felnézek az épületre.

- A Taokyu egy különleges hely, ötvözi a fürdőt és az éttermet, a tradíciókat és a modern elképzeléseket. Egyaránt alkalmas egy üzleti beszélgetés lebonyolítására is, ha olyan a partner és arra is, hogy az ember elhozza a szeretőjét egy kellemes hancúrra - mondja csendesen, miközben az ajtó felé halad a kocsi lezárása után. Kicsit megremegek, de követem. Kíváncsi vagyok és izgatott is, már alig várom, hogy lássam, mi van odabenn. Az ajtóban egy elegánsan öltözött férfi fogad minket mély meghajlással, majd elveszi a kabátjainkat. Masao egy másik készséges, fiatal férfihoz lép, engem meg egyelőre bőven elvarázsol a hely ahhoz, hogy ne gondolkodjak nagyjából semmin sem. A hely kellemes, az előcsarnok ugyan apró, de utána egy ajtó vezet a nyitott étteremhez, de van még egy csomó másik is, plusz galéria, onnan talán szobákba lehet eljutni. Masao mellé lépek és megérintem, aztán picit hozzá is bújok. Idegenkedem még a helytől, de ez el fog múlni, amint megszokom. - Tsunematsu Masao névre foglaltam - jelenti be, mire a férfi gyorsan rákeres a számítógépen.

- Meg is van. Hachi, mutasd meg a vendégeknek, merre találják bokszukat! - kér valakit, s hamarosan egy apró, mosolygós nő jelenik meg. - Kellemes időtöltést kívánok! - búcsúzik a férfi.

- Üdvözlöm önöket, kérem, kövessenek! - Masao minden gond nélkül kézen fog, és úgy indulunk el a nő után. Lassan elkezdek figyelni a részletekre is. Az étterem ugyan nincs dugig, de több asztal is le van foglalva, ahogy látom, ráadásul mindenfélék a népek. Van itt olyan, ahol négy nő ül egy asztalnál, vagy éppen két férfi, akik közel ülnek egymáshoz és sutyorognak, tehát elég közeli kapcsolatban lehetnek. Ha jól látom, akkor van itt elegáns nőnek udvarló férfi is.


A helyiség maga nem teljesen kivilágított, a fény csak szórt, főleg a mécsesek világítanak. Végigvezetnek minket a termen, de bal oldalon, nem mindennek a közepén. Ezután egy folyosó következik, amin tolóajtók nyílnak. Ugyan hallok némi zajt bentről, de összességében hangszigeteltnek tűnnek. Most már tényleg nagyon kíváncsi leszek, hogy milyen helyre kerülök. Masao nagyon tudja a módját a dolgoknak.

- Ha szükségük lenne valamire, a hívógomb segítségével szólhatnak nekünk. Kérés nélkül nem zavarjuk önöket, efelől kétségük sem lehet - teszi hozzá szelíd mosollyal a nő. Ez most azt jelenti, hogy simán együtt lehetünk? - Parancsoljanak - mondja elhúzva egy tolóajtót. Benn egy nem túl nagy, de kellemes helyiség található fának tűnő járólappal és falakon festői tájjal, beépített, elegáns dzsakuzzi, meg egy kisebb alacsony asztal székekkel. - Öltöző a darucsoport mögött található - tájékoztat minket a nő. - Ott találnak mindent, amely a kényelmüket szolgálná, de különleges szolgáltatások esetén bármit hozunk a számukra. Vacsora a rendeléstől számított körülbelül fél óra múlva érkezik, az üdítő szinte azonnal - mondja újra elmosolyodva. Azt hiszem, a lány zavarban lehet, mintha csak protokollt tanult volna be, de még nem elég régóta van itt, hogy természetesnek is kezelje a helyzetet. - Kívánnak esetleg már most valamit? - Megrázom a fejem, egyelőre szokni kell a helyet.

- Nem, köszönjük - bocsátja el Masao, majd előre enged és csak utána lép be, eltolja a tolóajtót, s kibújik a cipőjéből. Utóbbiban azonnal követem a példáját.

- Ez csudijó - kuncogom el magam zavaromban, aztán megfordulok és megölelem a férfit, mire fél kézzel átfog és elmosolyodva lenéz rám.

- Örülök, hogy tetszik és még semmit sem láttál. Azt javaslom, válasszunk ennivalót, ha te is éhes vagy, aztán leadjuk a rendelést és yukatába öltözünk.

- Okés - vigyorgok fel rá. - Mit nem láttam még?

- Ha mindent lelövünk előre, az miért jó? - kérdez vissza, s kibontakozva félig az ölelésből invitál az asztalhoz, ahol az étlapok, itallapok és az egyéb szolgáltatásokat kínáló lap áll a tartójában. Van itt minden, ahogy nézem, mind japán, mind mindenféle országok ételei, és mindenféle ital is a víztől a koktélokig. Vaóóóóó!

- Hát... én nem is tudom - vallom be őszintén, miután átbogarásztam mindent. - Te mit kérsz?

- Grilltálat.

- Én meg akkoooor... Legyen gombás-tejszínes makaróni - vigyorgok fel rá.

- Jól hangzik. Mit iszol? - kérdezi meg az itallapot kézbe véve.

- Citromos teát - döntök végül rámosolyogva. Vajon, ha választottunk, kapok egy csókot is? Majd megpróbálom.

- Mást kérsz? Vagy majd később?

- Szerintem majd később esetleg. Illetve... tőled is kérhetek? - vigyorodom el. Masao ezen meglepődik.

- Kérhetsz - felel végül.

- Akkor csókolj meg - nézek fel rá kiskutya szemekkel. Masao elneveti magát és áthajolva az asztalon teljesíti a kívánságom, méghozzá egy hosszabb, kiélvezett csók formájában. Idülten vigyorgok, mikor elenged, de rádöbbenek a dologra és már vörösödöm is el, szóval nem nézek rá. Ő nem húzódik vissza, csak megnyomja a gombot és vár, közben engem figyel, így végül ránézek és elmosolyodva hajolok én is vissza. Az a lány, aki idekísért minket, megszólal a másik oldalon, Masao meg lazán adja le a rendelést. Pislogok egyet, mikor valami egészen másról is beszél, de tök kíváncsi vagyok, hogy mi lesz még. Mikor befejezi, elkuncogom magam és kérek még egy csókot, de Masao magához int, én meg pattanok is meg hozzá. A combjaira húz, és a mozdulat tele van szenvedéllyel meg vággyal. Alig ülök le, a számra tapad és hevesen csókol, miközben fél kézzel a ruhám fogja, a másikkal meg átkarol és a fenekembe markol. Viszonzom a csókját, akarom, hiányzott nagyon és annyira jó, hogy hazajött és itt van. Átkarolom a nyakát és beletúrok a hajába is. Az ajkaimmal játszik, kapok egy kisebb harapást is, aztán csak folytatja a forró csókot. Élvezem a dolgot és egy cseppet sem tiltakozom ellene, inkább még jobban igyekszem hozzásimulni. Annyira kíváncsi vagyok, hogy mit talált még ki nekünk, mert érzem, hogy ez még bőven nem a mai nap csúcsa. Vajon fél óra elég arra, hogy egy kicsit mást is csináljunk? Vagy türelmesebbnek kéne lennem?


Masao belekapaszkodik a combjaimba és felállva rak fel az asztalra, de nem hagy fel a szenvedélyes csókkal sem. Kezei felcsúsznak az oldalamon és finoman a bőrömbe nyomva ujjait húz még közelebb, mintha nem simulnánk még teljesen össze. Halkan belenyöszörgöm a szájába, a kezem meg végigcsúszik az oldalán és igyekszem befúrni magunk közé, hogy megszabadíthassam az ingétől. Nehezen szakad el tőlem, de aztán csak elmosolyodva figyeli, ahogy megküzdök a gombokkal meg az engem uraló vággyal. Bezzeg neki könnyű dolga van, csak benyúl a felsőm alá és cirógatni kezd. Na ezért még megkapod ma a magadét, de édes lesz ám az a bosszú! Végre sikerül az utolsó gombot is kigombolni, szóval szétfejtem az ingét és megpróbálom lesimogatni róla az anyagot. Aprót mozdulva segít nekem, miközben újra csókolni kezd. Hevesen viszonzom, aztán végigtapicskolok a bőrén, simogatom az izmait, élvezettel tapizom meg teljesen. Lekerül rólam is a felső, és puhán a földön landol az inge mellett. Felhevülten simogat végig, közben végignyal a nyakamon, majd csókokkal halmoz el. Sóhajtozva élvezem ki, amit tesz, magamhoz ölelem, simulok és még véletlenül sem engedném távol magamtól. Ilyenkor elvész minden más, csak Masao marad. Lesimítok a hátán és végighúzok az oldalán, majd beleakaszkodok a nadrágjába, de már indulok is vissza rajta. Az ágyékát az enyémnek dörgöli, miközben rásóhajt a nyakamra, majd nekiáll megszabadítani a nadrágomtól. Elkuncogom magam és megemelkedem, hogy segítsek neki.

- Min kuncogsz? - kérdezi közben.

- Hogy már értem, miért maradt ki az előétel.

- Az te leszel - közli lazán, miközben minden ruhámtól megszabadít, én meg csábosan felvigyorgok rá és szégyen, nem szégyen, de felkínálom magam neki.

- Semmi ellenvetésem nincs a dolog ellen.

- Reméltem - neveti. Ledönt az asztalra, s újra csókolni kezd. Előbb megint ajkaimmal játszik el, aztán mellkasomra tér át.

- Akkor most alaposan felfalsz? - kérdezem be halkan nyögve.

- Igen. - Rekedtes hangján búg, ajkai vigyorra húzódnak. Hosszabban időz el a testemen, izgat, majd a lábaim is felpakolja az asztalra. Na akkor most szedjem össze magam, mert egyelőre nem akarom abbahagyni a szópárbajt sem.

- De utána nekem is csurranjon valami - kuncogom el magam megint.

- Hogy mondtad? - kérdezi meg kihívóan. Rafinált félmosollyal húzódik el, majd az asztalon támaszkodva néz le rám.

- Most hagysz kihűlni? - kérdezek vissza ugyanígy nézve rá. Nevetve hajol vissza rám.

- Dehogy - felel az ajkaimra suttogva a szót. - Van, ami csak forrón finom - közli szenvtelenül, s ugyanúgy közel maradva kezdi cirógatni a testem, főleg mellkasom és combjaim belső és alsó felét.

- Például mi? - húzom az agyát én is, de ha így folytatja, nem sokáig fogok kitartani.

- Megmutatom - ajánlja, s markába fogva a farkam húz rajta végig, ezalatt pedig ujjai ismerkedőn kúsznak fenekemre.

- Mutasd - sóhajtok fel és kíváncsian pislogok fel rá, mintha még semmit nem kaptam volna.

- Nem figyeltél - ró meg játékosan és kézbe veszi a férfiasságom, hogy egy kicsit eljátsszon vele.

- De - vigyorodom el, bár a nyögés is kiszalad a számon. - Csak éppen akarok még - közlöm be búgva.

- Azt lehet - mondja suttogva. Tovább játszik velem, miközben a combomat kezdi el csókolni. Halkan nyöszörgöm fel tőle, de lassan kiborít tényleg.

- Kérlek - nyekergek most már, mire végre belém hatol síkosítós ujjal, mintha csak erre várt volna. Lassít a keze játékán is, de combom csókolását a másik oldalon folytatja. Megőrjít ezzel teljes mértékben, elvesztem a kontrollt és kiengedem a hangom is. Most jólesik, és alig várom, hogy folytassa tovább. Néz engem, igyekszem tartani a szemkontaktust, de nem mindig sikerül, időnként hátradobom a fejem, pláne, mikor újabb ujjat kapok magamba. Ha így folytatja, nem fogom sokáig bírni, sőt... Akarooooom! Masao elvigyorodik, majd abbahagyja a játékot és sietősen óvszert húz. Megemelem a lábam és már alig várom, hogy visszajöjjön.


Kapaszkodom a férfibe minden lehetséges módon és igyekszem észnél maradni, ami marhára nem egyszerű. Masao fél kézzel simogat, miközben megdug, ráadásul fújtatva csókol. Elszakadok a szájától, különben megfulladok, de percek múlva vissza is térek, mert akkor meg a hangom nagy. Vörösödve csókolom meg újra és egyre feljebb csap bennem a kéj. Végigkarmolok a hátán és még szorosabban ölelem lábaimmal is, pedig csak észt próbálok magamba tölteni. Masao már nem sokáig marad rám hajolva, folyamatosan elemelkedik tőlem, miközben gyors ütemben, mélyre lökve kefél meg. Még egy picit figyelem, ahogy csukott szemmel, elnyílt ajkakkal, halkan, mély hangon nyög. Istenem, ez a pasas...! Hátravetem a fejem, ahogy a következő lökést beviszi és végigremegek, majd még két ilyen után nem bírom visszafogni magam és megmerevedve élvezek el alatta. Látni akarom, így próbálok felnézni rá. Nagyon ritkán tudom elkapni, mikor őt ragadja el a gyönyör, ezért most nagyon szeretném. Vet rám egy pillantást, de utána folytatja a mozgást, aztán megfeszül egy pillanatra és felnyög. Az arcán szétterül az élvezet, majd fújtatva, halkan nyögve, remegve dug addig, míg véget nem ér az orgazmusroham.


Elnyúlok alatta teljesen és csak figyelem, miközben bizseregnek az izmaim a kielégültségtől. Talán el kéne engednem, de még mindig fogom a lábaimmal, csak mert nincs kedvem hozzá. Nem hiszem, hogy nagyon bánná, mert ő sem engedi el a csípőm. Nem néz rám azonnal, pár pillanatig még élvezi a szédülést, aztán nyitja fel a szemeit. Elmosolyodom és kinyújtom a kezem, hogy jöjjön közelebb, mire lassan lehajol, alkarjaira támaszkodik körülöttem, én pedig átkarolom a nyakát. Kapok egy apró csókot a számra, de nem hiheti, hogy ennyivel megszabadulhat tőlem, így most feljebb húzom magam és ő is kap egyet. Homlokát letámasztja a fejem mellett az asztalra, és a vállamra kapok egy újabb csókot. Elmosolyodom, és gyengéden cirógatni kezdem a tarkóját, hátát, ahol elérem kényelmesen. Még mindig imádok vele lenni, ehhez nem férhet kétség. Megsimogatja a combjaimat, aztán kihúzódik belőlem.

- El kéne engedjelek? - kérdezem meg rekedten.

- Most igen - neveti erőtlen.

- Aztán visszabújhatok? - kérdezem meg azért a biztonság kedvéért.

- Mert ha nemet mondanék, el sem engednél? - kérdezi újra elnevetve magát.

- Pontosan - kuncogom el magam.

- Nem mondok nemet - jelenti ki, azzal felnyomja magát és kibontakozik a béklyókból. Elgondolkodom rajta, hogy mit kéne, de végül csak lecsúszok az asztalról és élvezem a kellemes lüktetést.

- Fel kéne vennem valamit? - kérdezem be, mielőtt valamit elcseszek.

- Ha nem akarsz, nem, nem fognak zavarni minket - válaszol teljes természetességgel, miközben kidobja az óvszert és kicsit rendbe rakja magát. - Csak akkor jön be valaki, ha behívunk, egyébként minden, amit kérünk, az ajtó előtt marad, míg mi be nem hozatjuk, vagy ki nem megyünk érte - teszi hozzá. A tolóajtóhoz megy és beemeli elegáns mozdulattal a tálcát, utána visszacsukja azt, s végül az asztalra pakolja az ételeket és italokat.

- Csúcs ez a hely - ismerem be, miközben elhelyezkedem az egyik széken. - Ez annyira király!

- Örülök, hogy tetszik - mondja, mialatt az evőeszközöket is kimért, precíz mozdulatokkal elhelyezi. Kaptunk mindent, kést-villát és evőpálcikát is, a teához meg jár méz, cukor és citromlé is. Elgondolkodva figyelem a dolgokat és a mézet félreteszem későbbre, ki tudja, még mire lehet jó.

- Köszönöm, hogy elhoztál - mondom meg őszintén neki, aztán végül a villa mellett döntök. - Jó étvágyat!

- Jó étvágyat neked is - kívánja elmosolyodva és enni kezd. Csatlakozom hozzá, de aztán csak nem bírom duma nélkül.

- Tsuji miért fúj rád ennyire? - kérdezem meg végül tőle is.

- Ez egy... igen hosszú történet - válaszol talán kínos félmosollyal együtt. - Kicsit többet látott bele abba, ami volt és mikor megpróbálta rám erőszakolni magát, közöltem vele, hogy mi a helyzet, azóta fúj rám, de minden egyes alkalommal, mikor találkozunk, kikezd velem.

- Azt kérdezte, hogy nem vesszük-e be harmadiknak - ismerem be egy halvány mosollyal. - Aztán megpróbált lebeszélni, bár csak burkoltan. Vagyis én így értelmeztem - vonom meg a vállam és inkább újabb falatot tolok a számba.

- Eszemben sincs engedni Onoderának - jelenti ki halálos komolysággal. - Nem csak ő gondolkodott rajta, hogy kinyír, mikor közöltem vele, hogy akkor se járnék vele, ha nem lenne más, hanem én is azért, ami utána következett. Büszke rá, hogy az alvilág háromnegyede megdugta, téged meg persze, hogy megpróbál lebeszélni rólam, hiszen féltékeny rád.

- Mert mit csinált? És ezek szerint... Raktari mellett... Na jó, inkább felejtsd el - fejezem be végül így, mert nem akarok tolakodni. Masao felsóhajt és leteszi az evőpálcát.

- Igen, Raktari mellett szexeltem másokkal - ismeri el komolyan. - Ennek két oka is volt. Az egyik, hogy ővele ha heti egyszer lehetett, már örülhettem, a másik pedig, hogy fenn kellett tartanom egy látszatot magamról az alvilágban. Onodera rémes alak - jelenti ki őszintén. - Amíg úgy tartja kedve, a tenyeredből eszik, aztán amikor megbántod, megsérted, vagy olyanja van, úgy harap beléd, hogy el se tudd felejteni. Nem aggódom miattad, mert Tatsuki a mestered, akitől tart, Bakari pedig aprólékosan szedi miszlikbe, ha gondot okoz vagy nem teljesíti a feladatát, de arra készülj fel, hogy fogod kapni miattam az ívet.

- Nem érdekel, kerek-perec megmondtam, hogy kiherélem, ha a közeledbe megy. - Észbe kapok és zavartan elvigyorodom, majd a kajába tolom inkább az orrom, Masao pedig meglepetten felnevet.

- Féltékeny vagy rá? Vagy az lennél? - tudakolja az arcom fixírozva.

- Csak... versenytárs. És akkor kikaparom a szemét - ismerem be végül, felnézve a férfire.

- Onodera? Labdába se rúg melletted. - Kicsit döbbenten, félmosollyal nézek rá és hirtelen azt sem tudom, hogy mi jut eszembe, csak végigszáguld pár millió gondolat a fejemben.

- Tényleg? - nyögök ki valami választ, ami annyira béna, hogy legszívesebben seggbe rúgnám magam.

- Onodera egy gátlástalan szajha minden szépítés nélkül - jelenti ki Masao. - Mindenre nyitott, akármit meg lehet vele tenni, ha az neki éppen bejön, de a srác inkább közönséges, mint sokszínű - osztja meg őszintén a véleményét. - Régen nem igazán hordtam haza a szeretőimet, nagyon ritka kivétel volt. Na őt a második alkalommal éjjel kettőkor kitettem az utcára, én meg hazamentem az otthonomba, mert ha még egy percet kellett volna vele töltenem, biztosan megfojtottam volna - árulja el feszültséggel a szemeiben. - Abban leli örömét, hogy idegesít másokat, teszteli a tűrőképességét a többi embernek, hatásvadászatot folytat, zaklatja a másikat. Ha valamit akar, levakarhatatlan és messzemenőkig elmegy, ha valamit nem, kést fog a torkodhoz. Szélsőséges, szeszélyes, de nevezhetném kiszámíthatatlannak és agyamentnek is. Kifejezetten rossz véleménnyel vagyok róla, ha komolyan kell vennem a kérdést, mit gondolok Onoderáról.

- Terut is kóstolgatja és idegesíti - ismerem el. - Ugyanakkor neki is megvan a lelke és hiányoznak neki dolgok, amiket elnyom magában inkább, mert nem kaphatja meg őket. Bár lehet, egy kicsit neki is változnia kéne hozzá. Teruval már nagyjából nevetséges, amit csinálnak egymással, ahogy acsarkodnak, szívják egymás vérét, ráadásul jó ellenfélre akadt, mert Teruki is beviszi neki a mélyütéseket - vallom be. - Vagy egyszerűen elmenekül, mint ma is. - Masao felsóhajt, majd kifordul a széken és a falnak dől, fejét hátraveti.

- Bizonyos ideig Onodera szórakoztató, jópofa és jó értelemben őrjítő. Addig, amíg nem közöltem vele, hogy eszemben sincs komoly kapcsolatot létesíteni vele, egyébként is nekem van valakim, kifejezetten kedvemre való volt, de aztán elkövette az egyik legsúlyosabb hibát, amit nálam el lehet. Ha valaki nekem fontos, azt védem, ez gondolom, nyilvánvaló. Nincs olyan ár, amit ne fizetnék meg azért, hogy rendben legyenek a dolgai annak a kevés kölyöknek, akit a pártfogásomba vettem - vallja be a plafont bámulva. - Onodera nekiállt nyomozni Raktari után és mivel zsarolt is, elmérgesedett köztünk a viszony. Legyél vele óvatos, mert ha az útjában vagyok, megpróbál kigolyózni.

- Esélytelen - mondom meg nagyon komolyan. - Ugyan bepróbálkozott nálam is, hogy lebeszéljen, de ez nem ilyen egyszerű, ahogy Tatsukinál sem. Tekintve, hogy kicsit többet tudok a helyzetről, mint ő.

- Jött azzal, hogy mekkora szemét vagyok? - kérdezi meg keserű mosollyal.

- Aham - vallom be. - Meg hogy biztos vagyok-e abban, hogy nem hülyítesz.

- Tudtommal nem is konkretizáltunk semmit - jelenti ki csendesen.

- Ezt én sem mondtam, csak azt, hogy összejárunk, meg a kiherélős dolgot, amire azt kaptam vissza, hogy vigyázzak veled, mert átvághatsz.

- Ez majdnem mindenkivel fennáll veszélyként - passzolja el.

- És fordítva is megtörténhetne - teszem hozzá csendesen. Azt hiszem, ez egy olyan pont, ahova nem kellett volna eljutnunk, legalábbis még nem.

- Természetesen - ért egyet nyugodtan. - Én nem váglak át. Hiába ígérem meg, a szó elszáll, írásba meg feleslegesnek tartom adni, úgysincs hitele. Számomra a szó a fontos és ha Tatsukit követed, akkor számodra is, hiszen ő is amit megmondott, azt betartotta. A becsület, még ha nyakatekert is a mi esetünkben, olyan tényező, amellyel számolnunk kell, ha önmagunk akarunk maradni.

- Igazából nincs is miben. Amit megígértél, azt eddig betartottad, másról meg nem volt szó, így nem is mondhatnék ilyet. Az átvágás relatív, néha azt is annak vesszük, amit mi értelmeztünk félre.

- Az átvágás nem feltétlen ezért átvágás - mondja halványan elmosolyodva -, de a gondolat kiváló és örülök, hogy képes vagy elvonatkoztatni.

- Végülis beszélgetünk, vagy nem? Amúgy sem nagyon tudom, miben vághatnál át - vonom meg a vállam.

- Onodera arra gondol, hogy számomra te is olyan szerető vagy, mint ő volt és hitegetlek. Ezzel csak az a probléma, hogy én őt sem hitegettem semmivel - jelenti ki. - Mindig volt egy határa a viszonyomnak vele, ahogy veled is. Érezted mindig, hogy meddig mehetsz el, mi az, ami belefér számomra a viszonyunkba és mi nem. Ha most nem érzed, az azért van, mert folyamatosan tágul a tered - teszi hozzá komolyan. - Azon voltam mindig, hogy a másik tisztában legyen azzal, meddig érnek a határok, de Onodera szeret megfeledkezni róla, hogy van realitás is a világban. Senkit nem akartam becsapni, arra pedig nem vagyok büszke éppenséggel, hogy a színfalak mögött mit műveltem, de akkor úgy tudtam megoldani, hogy a kecske is jól lakjon és a káposzta is megmaradjon.

- Kellett - tudom le ennyivel ezt a dolgot. - De... azt hiszem, azt is kezdem érteni, Yoshi miért mondja néha, hogy nehéz. Tsuji meg furcsa, de valahol mélyérzésű is lenne, ha nem akarná betakarni azzal, amit kifelé mutat. Mert szerintem ez csak egy álca, egy smink, amit felrak, hogy ne lássák a sérülékenységét - mondom meg őszintén a véleményem.

- Néha gondoltam rá, hogy felhívom Yoshit, mennyire boldogul, de úgy gondoltam, vagy megtalálja a saját kiskapuit, vagy végső soron ő megkeres - árulja el őszintén. - Raktarival nem egyszerű, pláne úgy nem, hogy nagyon sok mindenről, gyanítom, nem beszélt, amik okozzák a vele való nehézségeket. Nekem azért volt könnyebb dolgom, mert tíz évig nevelgettem, mielőtt kialakult volna köztünk a párkapcsolat, ott voltam azoknál az eseményeknél, amik most is befolyást képeznek rá, míg Yoshinak annyi áll rendelkezésre, amit ki bír húzni Raktariból. Az meg valószínűleg nagyon kevés, mert ha a srác eldönt valamit, ahhoz képes nagyon keményen ragaszkodni - mondja egy félmosollyal. - Onoderában nincs mélység, Jeremy.

- Yoshi fél tőled - kuncogom el magam. - Mármint attól szerintem, hogy még mindig rossz véleménnyel vagy róla. Meg igyekszik megoldani magának a problémákat, merthogy már nagyfiú. Amiben viszont biztos vagyok, hogy azért megvan köztük az az egyensúly, ami arra készteti, hogy ne csalja meg sosem Raktarit. Miért gondolod, hogy nincs?

- Nem feltételezem, hogy nincs - mondja. - Sőt, szerintem Raktari is túl sokat várt rá ahhoz, hogy ne igyekezzen minél többet lealkudni a kikötéseiből.

- Olyan furcsa nekem ez az egész... olyan határozott volt és nem tudom... annyira ellentmond azzal, ami utána történt. Akartam vele beszélni erről, de végül elvetettem az ötletet, nehogy összekeverjek valamit - ismerem be.

- Mi után?

- Hogy hárman... - hebegem.

- Talán jobb is, hogy nem próbáltad meg - mondja elmosolyodva. - Raktari úgy vélekedett arról, hogy azt nem ő csinálta, vagyis ő csinálta, de mintha nem ő lett volna.

- Nem tudom, már igazából teljesen mindegy - ismerem el. - Jó, hogy együtt vannak, valahogy béke lett mindenhol, Yoshi is sokkal jobban ügyesedik mellém.

- Raktari ösztönzi - kuncogja. - De hagyjuk őket - kéri.

- Bocsi - kapok észbe és inkább a kiürült tányéromat kezdem mustrálni. Bennem van az a kérdés, de mégsem akarom feltenni, így jobb, ha hallgatok egyelőre.

- Nem baj, ha van mondanivalód vagy kérdésed, ki vele - buzdít elmosolyodva és a fejét csóválva.

- Én csak... azt mondtad, tágulnak a határok, de ez... mit jelent? Tényleg nem értem most, hogy pontosan mi a helyzet - árulom el zavartan.

- A pontosant még én sem - mondja őszintén. - Úgy hiszem, majd alakul, én pedig igyekszem nem kizárni semmilyen lehetőséget sem. Talán nem a legokosabb ötlet, hogy nem nyitok teljesen új lapot, de mindent nem akarok leselejtezni az életemből. Inkább újrahasznosítok, átminősítek egyes momentumokat.

- Rendben van - válaszolok egy félmosoly kíséretében. Igazából nem tudom, erre mit lehetne mondani. Érzem, hogy változik a helyzet, csak nem tudom, merre és meddig, szóval most jön egy kavarca időszak, azt hiszem, ami után majd meglátjuk, mi lesz. Kortyolok egyet a teámból és kíváncsian vizslatom Masaot.

- Mit szeretnél tudni? - kérdezi meg újra az asztal felé fordulva és kézbe véve az evőeszközöket, hogy folytassa a grilltál elpusztítását. - Kérsz? - kínál meg.

- Kérek, de csak kóstolót - mosolyodom el és át is nyúlok az asztalon, Masao meg villán nyújtja át nekem egy falatot. - Nem tudom, majd alakul. Csak érezzük jól magunkat és kész. Meg kíváncsi vagyok, mit tartogatsz még.

- Mindenképpen kipróbálnám az ázást - jelenti ki széles mosollyal. - Lényegében minden információ a rendelkezésedre áll arról, hogy mit tartogathatok még a számodra, de pontos forgatókönyvem nekem sincs - árulja el, s folytatja az evést. - Ha valamihez kedvünk szottyan, azt csináljuk.

- Okés, ez így nekem tökéletes - mondom meg őszintén. - Hiányoztál - ismerem be végül. Aprót mosolyog, de inkább tömi a fejét.

- Költözésen és Onodera hülyeségeinek hallgatásán kívül mivel telt ez a három heted? Meg milyen a külön élet? - kérdezi meg.

- Szeretem, hogy végre nincsenek annyira megkötések. Mármint Deonéknál ha menni akartam valahova, szólnom kellett, vagy legalábbis szabadon nem mozoghattam annyira, most viszont kiugrom a boltba, elmegyek kajáért, felmegyünk Teruhoz, időnként kiugrunk valahova. Tsuji egy hete csatlakozott hozzánk, azóta megy a húzás köztük, nagyjából kabaré lett az élet, és egyre inkább úgy érzem, hogy Teru egyszer megfojtja, holott kedveli is. Jah, Teru odaköltöztette a barátnőjét a lakására, így végre megismertem - mesélem el. - Yoshi is halad, szerintem majd nemsokára ő is kijöhet hozzánk, de addig nem akarom, míg Tsuji ott van. Nem tartanám jónak, azt érzem, hogy nem kellene, és ezekhez tartom is magam.

- Arra kérlek, Onodera semmilyen körülmények közt ne találkozzon Raktarival. Természetesen a srác nem tud semmit az alvilági életemről és ez jó lenne, ha így is maradna - teszi hozzá komolyan. - Ellenkező esetben kénytelen leszek újabb tanítódat eltüntetni a föld színéről - mondja meg komolyan, de halvány félmosollyal. - Nem javaslom Yoshimit magad mellé venni, amíg nincs rá szükség, főleg nem Onodera ottartózkodása alatt - mondja meg őszintén. - Teljesen biztos lehetsz benne, hogy Onodera megpróbál rámászni, amiből gondjaitok lesznek.

- Nem fog, ezt mindenképpen el akarom kerülni, pláne az ismeretek fényében. Amúgy is szeretném végre elválasztani valahogy ezeket a dolgokat. Nem félek attól, hogy Yoshi ne tudna ellenállni neki, sokkal inkább a hisztik és viták, meg a próbálkozások nem jönnének be nekem, ezeket meg ha lehet, elkerülném. Mindenképpen. Nem kell ilyen fennakadás már. Tsuji úgysem lesz sokáig velünk, addig Yoshi fejlődik, tanul és majd utána szépen összekovácsolom a hármast, de ezt szerencsére nem kell elsietni.

- Onoderának nem fogsz tudni parancsolni, mert nem egy engedelmes házikedvenc, inkább öntörvényű, makacs és kiszámíthatatlan. Én sem attól tartok, hogy Yoshimi nem tudna ellenállni, inkább azt kellene elkerülni, hogy Onodera megorroljon rá, mert még mindig egy alattomos fejvadászról beszélünk az ő esetében. Mindenesetre ha megoldhatatlan gondod van vele, szívesen átrendezem a fejét - teszi hozzá elvigyorodva. Befejezi az evést, majd iszik pár korty kólát. - Ízlett? - kérdezi a tányéromra biccentve.

- Aham, nagyon finom volt - mosolygok rá. - Majd szólok, ha gond van, de bírnám, ha nem esnétek egymásnak. Meg tudom én is oldani a dolgokat szerintem - kuncogom el magam. - Akkor ázunk?

- Nem akartam kétségbe vonni, nagyfiú vagy-e már - heccel felállva. - Ázzunk - egyezik bele vidáman, s beszáll a süllyesztett dzsakuzziba. - Pezsgést akarsz? - kérdezi vigyorogva, mire elkuncogom magam és követem.

- Mintha már nem pezsegne így is a vérem - nevetek fel. - Vagy fokozni akarod a hatást?

- Ha van hova... - válaszol játékosan, s magához húz, miután hátradőlt.

- Mindig van hova - kuncogok tovább és szembe fordulok vele, hogy hozzábújhassak. A nyakához fúrom a fejem, és végignyalok a bőrén, de Masao csak a hátam simogatja, ezért elnyugszom a vállán.

- Talán.

- Talán mi? - kérdezem vigyorogva, aztán gondolok egyet és aprókat harapdálok a bőrén. Igazából nincs miért gátlásosnak lennem, ráadásul már most vágyom rá megint. Tenyerei közé fogja az arcom és lassan csókolni kezd. Elmosolyodom és élvezettel viszonzom, miközben simogatni kezdem az oldalát, nyakát. Annyira jó ez a hely, ráadásul ketten vagyunk és annyira különleges. Most viszont én jövök, én akarom megőrjíteni, már ha sikerül, meg kibírom addig. Mikor befejezi ajkaim bitorlását, lejjebb csúszik, kényelmesen elfekszik a kádban és fejét hátrahajtja. Szemeit becsukja, miután vetett egy pillantást rám, ajkai mosolyra kúsznak. Na kapd be! Elkuncogom magam és elhelyezkedem rajta kényelmesen, de nem hagyom abba a cirógatását sem. Egyértelmű szerintem, mit akarok, pláne, hogy továbbra is bejárom a vízből kilógó bőrfelületet a számmal, gyengéden csókolom, harapdálom Masaot. Jó játék lesz, csak attól félek,én bírom kevés ideig. A férfi elneveti magát és a fenekem kezdi simogatni. - Maradjak inkább nyugton? - kérdezem morogva, újabb csókot helyezve el a nyakában.

- Képes vagy te olyanra? - kérdez vissza játékosan, s megemelve a fejét néz rám. Ujjaival cirógatva járja be a testem lassan, érzékien, kedveskedve. Elmosolyodom és viszonzom a gesztust, majd végül nagyot fújok Masao vállára.

- Ha nagyon szeretnéd, három percig talán - nevetem el magam, de aztán nagyjából két másodperc múlva folytatom a játékot vele. Megcsóválja a fejét, majd magához húz és a nyakam kezdi csókol, mialatt folytatja testem cirógatását. Hát így merőben nehéz lesz a tervemet kivitelezni, de nem adom fel. Simogatom, tapicskolom, játszom vele és hasonló módon igyekszem megtalálni a gyengébb pontjait. Szeretnék nyerni, de ez marhára nem egyszerű az engem érő támadások mellett.


Masao lassan, szelíden, céltudatosan ostromol, bár sikerül megmozdítani benne a vért, de érezhetően elszánta rá magát, hogy az őrületbe kerget. Ráadásul milyen jól is halad felé! Igyekszem viszonozni a támadásokat, hajtani őt is, de már felszakadnak a nyögések belőlem és megremegek, ha olyan ponton érint meg. Húz, izgat és a legjobb úton halad afelé, hogy megint elveszítsem az eszem a karjaiban. Még tovább húz, amivel nyüsszögést és nyöszörgést csal elő belőlem, de nem adom fel, azonban komoly vereséget szenvedek, mikor a farkamra fog, én meg nagyjából megugrom a kezei között és hangosan felnyüszítek. Fejem a nyakához rejtem és vörösödve igyekszem leplezni, mennyire zavarba hoztam saját magam. Válaszul apró harapásokkal falja a nyakam, miközben tovább játszadozik velem. Ösztönből kínálom fel magam neki még jobban, nyöszörögve, sóhajtozva, de aztán erőt veszek magamon.

- Neh így - nyögöm ki végül, mert vele akarom, együtt, így pedig egyelőre semmire nem vagyok képes.


Masao visszavonul, elenged és lassan dől neki teljesen újra a kád szélének. Elégedetten néz rajtam végig, a mancsaimat emelkedő-süllyedő mellkasára teszi, majd lassan kezdi vezetni magán, közben végig a szememben néz, ajkain halvány mosoly játszik. Elmosolyodom és teszem, amit kér tőlem, miközben érzem, hogy táncol bennem a vágy és elő fog törni nemsokára. Simogatom és élvezem érinteni, tartom vele a szemkontaktust és igyekszem nem kapkodni, hagyom, hogy irányítson, nem veszem el tőle ezt most. Hasáról csípőjére, majd combjaira vezeti a kezeimet, végül elengedi a csuklóm és a tenyereit a combjaimra fekteti. Elmosolyodom újra és lassan masszírozni kezdem az izmokat a kezeim alatt, majd merevedésére fogok és ahogy tanította, játszani kezdek vele. Szabad kezem újra megfogja és lassan cirógattatja magát velem, hasától indulok felfelé, majd pár pillanatra megállít mellkasán, így érezhetem a tenyerem alatt dobogó szívét. Nem sokáig, mert Masao tovább vezet nyakára, végül arcára, ahol szemeit becsukva időzteti el a mancsomat. Ahogy így játszunk vele, úgy lesz teljesen kemény a kezemben a férfiassága. Ez tök szuper, nagyon élvezem, így előredőlök és bekapcsolom ajkaimat is a játékba. Lassan, inkább figyelve kezdem el kóstolni a bőrét, nyalok és harapdálok, ha úgy esik jól, figyelve a hatást, amit esetleg kiváltok ezzel. Engedi magát érinteni, elengedi megint a csuklómat és újra cirógatni kezd. Gyengéden, érzékien csúszkál a testén a tenyerem és igyekszem legalább annyira kényeztetni, ahogyan ő szokta velem megtenni. Szeretnék neki legalább annyit adni, mint amennyit kapni szoktam. Nem sietek sehova, lassan igyekszem felhúzni őt annyira, mint ő szokott engem, s egyre biztosabb vagyok benne, hogy élvezi, amit teszek. Hamarosan ugyanazzal a szelíd szenvedéllyel húz az ölére, mint korábban húzott magához, szemeiben csillog a vágy, ujjai finoman mélyednek a bőrömbe. Felegyenesedem és gyengéden megcsókolom, miközben finoman mozdítom meg a csípőmet is, végül picit megemelkedem és igyekszem magamba vezetni őt, bár ezzel a vízben akad némi problémám és vörösödve bénázom egy kört.

- Várj egy pillanatot - kér csendesen, majd kiültet, ő pedig feláll, kiszáll a kádból és a rejtett ajtó mögé megy. Kérdően nézek utána, de lassan minden lekoppan és még mélyebb árnyalatot ölt a képem. Megtörli magát, a törölközőt könnyedén a földre ejti, végül leül mellém. - Ülj vissza - kér újra, miközben óvszert húz. Mosolyogva teljesítem, amit kér, és elhelyezkedem az ölében, majd elrejtőzöm előle, mert még mindig ég az arcom. Kicsit elfelejtkeztem dolgokról, mert... igencsak elvette az eszem és a türelmem. Elkuncogom magam és csak finoman kezdem el simogatni, mire beletúr a hajamba és nyakam, vállam csókolva ujjaz meg röviden, majd fenekembe markolva emel fel, hogy rá tudjak ülni. Rámarkolok férfiasságára és lassan magamba engedem, ahogy már korábban is akartam. Égve lüktet mindenem a folytatásért, így amint tövig merül bennem, finoman körözni kezdek csípőből, hogy szokjam, meg egy kicsit játsszak még vele. Ha akar, úgyis irányít. Visszatér a bátorságom, így simogatom, markolászom és csókolom őt. Néha úgy érzem magam mellette, mint egy gátlástalan szajha, holott tudom, hogy nem ezt akarja kihozni belőlem és valójában nem is úgy viselkedem.


Lehunyva szemét élvezi a játékom, de kezei siklanak a testemen. Nem akar irányítani, teret hagy nekem, izgat, szórakozik az érzékeimmel, csókol, amivel a józanság határára taszít. Lassan viszek egy kis fel-le mozgást is a játékba, de szinte őrjítően lassan teszem mindezt. Kíváncsi vagyok, mik a határaink, mert ezzel mindkettőnket tesztelem. Végigjárom kezemmel a hátát, a vállait, karjait, mellkasát, nyakát, közben ahol érem, csókokkal is beborítom a testét. Szeretni akarom, forrón ostromolni és élvezetet nyújtani a számára. Hihetetlen jólesik, amit kiváltok belőle, hogy akar, hogy együtt vagyunk és ezt szeretném minél jobban kihasználni, így nem kapkodok el semmit sem. Tartom a tempót, habár nagyon lassú a számomra is, de még várok, tűrök. Masao sóhajt és megremeg az élvezettől, csípőjét lassan mozdítja, de továbbra sem veszi át az irányítást, csak élvezi a játékomat. Nekem ez nagyon tetszik, így még véletlenül sem változtatok rajta semmit sem. Eldöntöttem, hogy hallani akarom a hangját, a nyögéseit és ha kell, ezért a bolondulásba kergetem, addig húzom, hogy már ne bírja tovább. Sokkal jobbak ezek az alkalmak, mint mikor ész nélkül kefélünk, most nemcsak az ösztön vezérel, hanem az adni akarás is. Megkeresem a gyengéit, rátalálok az érzékeny pontjaira, ismerkedem és tanulok. Elragad az, amit kiváltok, amit elérek és okozok, ezért nem is foglalkozom a lüktetéssel magamban, ami hajtana előre, visszafogom és megszelídítem az ösztöneimet, hogy Masaonak adjak minél nagyobb élvezetet. Igyekszem a szorítás mértékét is befolyásolni, hol összehúzom az izmaimat, hol pedig elernyesztem őket, bár ezt így sosem próbáltam még rendesen.


Masao folyamatosan remeg, aprókat mozdul a csípőjével ösztönből felvéve egy ritmust. Alkalmazkodom hozzá hallgatva nehézkes légzését. Ujjai reszketve simítanak végig hátamon, fenekemen, majd combomon és végül belemarkol az izomba, ugyan erősen, de nem durván. Nem zavartatom magam ettől, kapaszkodom belé, és még mindig igyekszem simogatni, izgatni így is, bár lassan nem tudok ennyi felé figyelni, ezért valamivel fel kell majd hagynom. Marad a mozgás, arra kezdek főleg koncentrálni és elengedem magam teljesen, így előjönnek a nyögéseim is. Igazából fogalmam sincs, pontosan mennyire sikerült felizgatni Masaot, de már ott tartok, hogy ezzel nem is igazán tudok foglalkozni. A férfi veszti el végül az önuralmát és határozottan rámarkolva csípőmre belehúz a lökéseibe. Átkarolom a nyakát, hogy ne boruljak meg ettől és hangosan kiáltozva engedem, hogy ezt tegye velem. Élvezem, nagyon is és megborul bennem minden. Halkan nyögve dug tovább, mígnem össze-összerándulva élvez el, de folytatja a mozgást, bár lassulva és gyengülve. Zihálva bújok hozzá, de még erőteljesen feszülök odalenn és ez kicsit zavar, de jelen pillanatban csak az ő forró testével és levegővételeivel tudok foglalkozni.


Masao csukott szemekkel, lihegve dől hátra és elnyúlik a földön, én meg ösztönösen követem és elfekszem rajta, ugyanakkor mozdulok is, mert egyszerűen muszáj dörgölőznöm egy kicsit. Átkarol, én meg nyöszörögve igyekszem a tudtára adni, hogy csináljon velem is valamit, mert begőzölök ettől. Alig hallhatóan felnevet, aztán eltol magától és szemeit kinyitva simít végig rajtam lassan csúsztatva a kezét a mellkasomról a hasamra. Várok, szinte feszülten akarom, hogy folytassa, nehogy lemaradjak bármiről is, végül a farkamra fog és játszani kezd velem, miközben lassan alám lök, ezzel automatikus nyögést húzva ki belőlem. Megtámaszkodom a mellkasán és inkább lehunyom a szemem, mert zavarba jövök a saját viselkedésemtől, meg attól, ahogyan ezt Masao kezeli. Ettől elfelejtem, hol vagyok, vagy miként kerültem oda és hangosan nyögdécselve élvezem, amit kapok a férfitól. Nem kell sokáig foglalkoznia velem, mert pár perc múlva megfeszülök és hevesen élvezek el. Eddig tartott a nagy kitartásom és lassan összecsuklik a kezem, amin támaszkodok, ugyanakkor igyekszem finoman ráborulni a férfi mellkasára, ahol az én élvezetem csillog.


Nem sokkal ezután az alvilági leemel a farkáról és megszabadul az óvszertől, de utána nyugtatóan cirógatni kezd. Halkan szuszogva igyekszem magamhoz térni és apró csókot nyomok a mellkasára, majd kényelmesen elhelyezkedem, remélve, hogy őt sem nyomom sehol. Most jó így, és ha lehet, még egy kicsit maradnék.