3.

Jeremy

Azt hiszem, mindenki arra beszélt rá, hogy próbáljak meg beszélni Shinjivel, márpedig muszáj lesz valamerre lépni, mert senki nem akarja elhinni, hogy amit mondok, az úgy lenne. Én így érzem, de ha nem így van, csak kiderül. Elég sokáig tartott, míg rábeszéltem magam, hogy igenis öntsünk tiszta vizet a pohárba. Lehet, hogy újabb vita lesz belőle, de ezt nem akarom, nagyon nem.


Azt mondták, itt megtalálom, szóval bekopogok hozzá és várom, hogy beengedjen. Csak akkor nyitok be, mikor engedélyt is kapok rá.

- Szia - mondom csendesen, de zavartan állok meg az ajtóban. Fogalmam sincs, miért vagyok itt, vagy hogyan lesz.

- Szia - köszön vissza, s befejezve a gépen a munkát áll fel és csinál egy kávét magának, majd rám pillant - Mondd!

- Csak... csak beszélgetni szeretnék. - Minden vagyok, csak határozott nem. Lehet, könnyebb lenne megfutamodni, elmenekülni... - Normálisan - teszem hozzá azért, hogy értse, nem veszekedni jöttem, abból már elég.

- Dobd le magad - int a kanapé felé, majd kinyitja az ablakot, rágyújt és felül a párkányra. Leülök én is, de most kibírom cigi nélkül inkább, így is feszengek rendesen. - Miről?

- Arról, ahogyan egymáshoz viszonyulunk - kezdek bele csendesen. - Mármint valahogy mindig rosszul sül el, legalábbis szerintem. Mindig sértegetésbe fullad. Próbálom megtalálni az okát, de eddig nem ment.

- Kettőn áll a vásár - jelenti ki csendesen, belekortyolva a kávéba. Oké, tisztában vagyok vele, hogy én sem voltam éppen kedves.

- Ne haragudj! - mondom végül ki. Sosem akartam igazán bántani, csak mindig olyan hülyén jött ki a dolog. - Tudom, hogy én sem voltam éppen rendes, vagy kedves, de talán változtathatnánk ezen, ha lehet.

- Túltettem magam a dolgon.

- Shinji - kérem csendesen. -, nem lehetne, hogy végre normálisan nyissunk egymás felé és ne a másik torkának ugorjunk?

- Senki nem ugrott a torkodnak emlékeim szerint - mondja őszintén, nyugodtan. - Ha ez történt volna, már akkor megteszem, mikor Tatsuki először dugott meg. Te voltál az, aki túlspilázta a dolgokat.

- Miért nem tetted meg akkor?

- Tisztában vagyok vele, milyen Tatsuki. Elfogadtam azt, hogy lesz ilyen val'szeg nem is egy. Fontosabb az, hogy vele lehetek, mint az, hogy valakit megdug mellettem vagy sem - vonja meg vállait. Furán gondolkodik, ugyanakkor megértem. Szereti Tatsukit, ebben már elég régen biztos vagyok.

- Amikor másodszor... szóval... mikor elrohantál. Miért? - kérdezem meg komolyan. Nekem ez fontos.

- Egyszerűen muszáj volt mennem onnan. - Aprót bólintok hozzá.

- Sajnálom. Akkor az valamennyire csak rajtam múlt. Nem akarok védekezni, mert nagyon nem számít a dolog, de ezt a muszájt éreztem én is - vallom be csendesen.

- Nem érdekel, miért történt meg, az sem, hogy megtörtént. Lépjünk túl ezen.

- Rendben van - egyezek bele végül. - Tényleg úgy gondolod, hogy nem érek semmit? - bukik ki belőlem a kérdés.

- Ha így gondolnám, ki sem álltam volna veled aznap megküzdeni - zárja ennyivel a dolgot. Tényleg nem könnyű vele, ugyanakkor kezdenek körvonalazódni a dolgok bennem is.

- És a szajhaság? - kérdezek rá komolyan. Ez olyan, ami nálam nagyon számít, és ha azt nézzük, már az első este is elhangzott.

- Továbbra is a gyengepontod, ahogy Yoshinak is - von vállat. - Megtanultad kezelni valamilyen szinten, de még mindig nem eléggé.

- Yoshi még mindig képtelen elfogadni a helyét nálam - nem magyarázok, csak megállapítok. - Én meg... Nekem ez mindig is gyengepontom lesz. Kezelni fogom tudni idővel, de akkor is a legjobb hely lesz támadni.

- Mindenki ezzel fog támadni, mert ránézésre sem vagy seme típus. Jobb, ha kezded megszokni és jobb, ha kezded megtanulni kezelni. A szavaknak sosincs jelentésük, ha valaki azt akarja elérni vele csak, hogy felhúzzon annyira, hogy hibázz. A dühös ember pedig hibázik. - Bólintok és elgondolkodom azon, amit Shinji mond. Azt hiszem, igaza van.

- Nem is az a baj, hogy felhúz, illetve nem csak az. Abban a pillanatban elvesztem az irányítást és a bizalmamat is magamban, vagy valami hasonló történik meg - vallom be, mert magam sem értem teljesen. - Mint mikor elfogy a szilárd talaj.

- Ha magad is szajhának tartod magad, akkor mindig ez lesz - jelenti ki. - Amint tudod, mi vagy és nem tudnak elbizonytalanítani, bármit is vágnak a fejedhez, cseppet sem fog érdekelni, hányszor vágják a fejedhez, hogy szajha vagy, mert nem számít, ki mit mond, a lényeg, hogy te magad tisztában légy az igazsággal.

- Éveken keresztül az voltam - vonom meg a vállam. - A tudat nem változik meg ennyi idő alatt, pláne, hogy elég furcsa felfogásom van szex kérdésben és elég szabadelvű vagyok, ennek megfelelően nem vagyok benne biztos, hogy ezen túl tudok lépni - vallom be.

- Ezt magadnak kell leküzdened, de ha nem tudsz változtatni rajta, folyamatosan el fogsz bukni.

- Tudom - bólintok piciket, most valamiért mindenre így reagálok. - Egyébként köszönöm, mikor vigyáztál rám, nekem nagyon jólesett.

- Nem kell köszönnöd - nyomja el a csikket. Így remek lesz beszélgetni, egyszerűen szuper.

- Shinji, végre mondanál valamit arról is, hogy te mit gondolsz, vagy mit érzel? - kérdezem finoman, szinte puhán.

- Nincs mit mondanom. Végzem a munkám, teszem a dolgom és amit jónak látok, és ennyi. Ezen nincs semmi magyarázni való, ilyen vagyok.

- Szerintem ez nincs így - vetek ellen csendesen. - Én látom, hogy szeretsz, hogy fáj, hogy érzel, hogy értékelsz. Te ezt titkolni próbálod, falak mögé zárni, elterelni róla a világ figyelmét, de ott van benned. Gyakran a szemed árul el, még mikor nagyon küzdesz, akkor is.

- Itt van, hiszen ember vagyok, nem egy robot. De csak annak kell látnia, akinek meg akarom mutatni, más nem érdekel, milyennek hisz, mennyire kiismerhetetlennek tart.

- Ezt megértem. Így könnyebb, nem? - kérdezek rá élből. - Egyébként én például semmit nem tudok rólad. Ha csak abból indulnék ki, amit mutattál, akkor nem tartanálak sokra, ugyanakkor tudom, hogy ez hiba lenne, mert nagyon is érzem, hogy értékes vagy.

- Könnyebb, nem könnyebb, célravezetőbb. Sokan nem tudnak semmit, és nem is bánom, ahogy az sem érdekelt, hogy mire vagy mennyire tartanak. Nem attól értékes valaki, mert a környezete úgy vélekedik róla. Nem tartasz sokra? És? Ettől én nem alszom szarabbul éjjel és nem végzem másként a munkám.

- Shinji, kérlek - mondom csendesen. - Már mondtam, hogy nem akarok tovább veszekedni, sem pedig növelni ezt a helyzetet köztünk. Szeretnék veled békülni és normális viszonyt kiépíteni. Te ismersz engem nagy részben, én viszont semmit sem tudok rólad és így nehéz.

- Mit akarsz tudni?

- Csak szeretnélek megismerni. Hogy miért lettél testőr, mi vezetett ide, hogy miért vagy ennyire zárkózott, ilyeneket, de csak akkor, ha el is akarod mondani. Ez nem faggatás, ha nem érzed úgy, akkor ne beszélj.

- Azért lettem testőr, mert ez volt a leggyorsabb és legkézenfekvőbb módja annak, hogy eltűnjek Kitamura elől, utána pedig már akartam és szerettem is csinálni.

- De egyáltalán, hogyan kerültél Kitamura közelébe? - A kíváncsiságot nem tudom kikapcsolni. Ha nem akarja, úgyis elküld a fenébe, hiszen Shinji.

- Megöltem a bátyját - feleli egyszerűen. Kezdem feladni és valamiért kerülget a sírás is. Ennyire sokat szeretnék? Vagy inkább hagyni kéne a fenébe az egészet?

- De miért? - Kérdezek rá végül, bár ennyiben is megremeg a hangom. Remek!

- Bosszúból. A szemem láttára végezte ki azt, akit szerettem... Alig volt tizennyolc. - Megborzongom. Basszus! Ráadásul tudom, hogy a sajnálom marhára nem segít és most... most akár meg is ismétlődhet minden, csak Kitamurával. Bár más a felállás, de akkor is... Ezt nem kívánom senkinek. Na most rendesen meg vagyok lőve, kiszárad a szám és már rendesen fojtanak meg a könnyeim. A hangulatom csodálatos ma...

- Nagyon tisztellek azért, hogy ezt megtetted - mondom meg őszintén. Valahol különleges is ez, és tudom, hogy én is ölnék Yoshiért, bárkit és bármit, ennek ellenére kell egy adag bátorság hozzá. - Te mennyi idős voltál akkor?

- Épp csak elmúltam tizenkilenc. Majd’ két évig készültem a közelébe férkőzni, mindegy volt, milyen áron, csak végezhessek vele, de többet fizettem érte, mint amennyit nyertem...

- Ezt hogy érted? - kérdezek rá halkan.

- Nem volt könnyű Kitaro közelébe férkőzni. A szajhákat, akiket rendelt magának, rendszerint rábízta a két kutyájára, hogy próbálják ki őket, mielőtt hozzá kerülnek, hát én is kikötöttem Kitamuránál - száll le a párkányról és megint rágyújt. - Kitamura és Naoki sosem kímélték a ribancokat, velem sem finomkodtak, de a cél szentesíti az eszközt, a hegek pedig örökre megmaradnak és emlékeztetnek mindenre. - Aprót bólintok, ilyen nekem is van, sőt, a combomon is meg fog maradni, már most látszik.

- Azóta itt élsz, vagy inkább dolgozol? - kérdezek be megint.

- Is-is. Van egy saját lakásom nem messze innen, de nem sűrűn vagyok ott mostanában.

- Ott támadtak meg? - kérdezek rá végül erre is. Ha már beszélünk, lássuk.

- Ott. Lévén ritkán járok haza, nem volt nehéz dolguk annak ellenére, hogy minden körülmény gyanús volt, mindenképpen meg kellett néznem, igaz-e, amivel megkerestek. Biztos voltam benne, hogy csapda az egész, így felkészültem arra, hogy megtámadnak, mégis hibáztam, ami megbosszulta magát.

- A lényeg, hogy nagyobb baj nem lett belőle. - Csendesen beszélek még mindig, s tudom, hogy furcsán csinálom, de őszintén. - Milyen Deon testőrének lenni?

- Mindenképpen kihívás és egyben megtiszteltetés. Magam akartam a kölyök mellé kerülni, miután megismertem őt, ahogy magam választottam ki azt is, hogy mindenképpen Asame testőreként akarok szolgálni. Utóbbiért keményen meg kellett küzdenem, az előbbiért pedig ugyanúgy megtettem volna, ha Asame nem dönt úgy, hogy Deon mellé ad. - Elmosolyodom. A srác nem kispályás, az biztos, de ezt már korábban is tudtam.

- Azt látom, hogy a többiekkel nem jössz ki valami jól. Sosem akartál közéjük tartozni? - kérdezem meg finoman.

- Mikor beverekedtem ide magam, mindenkit kerültem, senkivel nem voltam hajlandó beszélni, ráadásul rögtön az első éjszaka beavatás címszó alatt kihurcoltak az udvarra és kikötöztek, ami nekem betette a kaput, hiszen akkor még friss volt az, ahogy Kitamura elbánt velem, így csak rontott az egészen a dolog. Mindenkit elüldöztem magam mellől inkább, utána pedig, ha akartam is közéjük tartozni, már őket nem érdekelte a dolog, hiába nem tekintettem magamat többnek náluk, hiszen nem voltam az. Most sem vagyok.

- De te nyitottál valaha feléjük igazán? - Nem bántásnak szánom a kérdést, egyszerűen csak nem értem. A srácok annyira befogadóak, még Raktari is, pedig ha azt nézzük, megfosztottam a szerelmétől. Így viszont értelmetlen az egész.

- Ez nem ilyen egyszerű, Jeremy - mondja komolyan. - Mikor idekerültem, senkivel nem voltam hajlandó sem beszélni, sem érintkezni és nem azért, mert nagyra tartottam magam. El akartam tűnni, ráadásul amiatt, amit megéltem előtte, erősen küzdöttem a depresszióval is. Ryuuichinek több, mint fél évébe telt kihúzni belőle, addigra pedig már mindenki úgy kezelt, mintha nem tartoznék ide, hiszen a főnökük foglalkozott velem, ez pedig val'szeg kivételezésnek tűnt, én pedig nem törekedtem arra, hogy mindenkinek előálljak azzal, ami velem történt. Még Ryuu sem tudta egészen fél évvel ezelőttig.

- Ezt azt hiszem, értem, illetve egy nagy részét igen. Azt viszont nem, hogy most, hogy már megváltozott a helyzet, miért nem nyitsz. Ha most azt mondod, hogy mert főnöknek kezelnek, akkor félig igazad van, de mégse. Én úgy láttam, hogy mindenki, vagy legalábbis a srácok nagy része nyitott bármire, szóval szerintem semmiből nem tartana barátkozni velük. Nekem sem voltak barátaim sohasem, de most úgy érzem, vannak.

- Aki többre tartja magát, mint egyszerű testőr, azt kinézik. Sosem tartottam magam náluk többre, sőt... Mindannyian testőrdinasztiából származnak, ha azt nézem, én csak egy egyszerű kölyök vagyok, aki beverekedte magát ide és mégis én lettem kiemelve közülük azáltal, aminek Ryuu szán. Mindegy, mit teszek, a szemükben a főnökük maradok, holott ugyanúgy nem vagyok több egy testőrnél.

- Próbáltál velük beszélgetni, vagy valami hasonlót? - kérdezek tovább. - Egyébként pedig szerintem ők is tudják, hogy megdolgoztál érte és nem csak viccből vagy ott, ahol, ezt pedig el szokás ismerni, nem pedig kiakadni rajta. Legalábbis én így látom - zárom le ezt a részemről. - Ha megint összejön, kiállsz velem küzdeni? Persze csak ha teljesen rendbe jöttél.

- Nem vagyok és nem voltam sosem az a nagy beszélgetős típus, így egyértelmű a válasz. Kiállok veled, ha majd készen állsz rá. - Azt hiszem, kezdem érteni, hogy miért mondta Ryuu, hogy nehéz vele. Tényleg nem könnyű szóra bírni. A vége még jól is esik valamennyire, tudom, hogy még bőven nem tudom legyőzni, de nagyon sokat tanulhatok belőle. Én élveztem a harcot, még ha elég hülyén is viselkedtem közben. Az már nem az én hibám, vagyis de, de mindegy.

- Deon egy csomó edzést beiktatott nekem - vallom be. - Meg lelkileg is próbálok felkészülni, hogy ne az legyen, mint a múltkor. Csak nem tudtam jól kezelni a feszültséget. - Azért vigyorogtam, mint a vadalma végig. - Vagy nem erre gondolsz? - kérdezek rá végül.

- Nem feltétlen erre. - Már megint marha jól sikerül kivennem belőle a dolgokat. Nem nagyon tudok kiigazodni rajta, még mindig gondot okoz megérteni Shinjit.

- Akkor mire? - Könnyebb, ha tisztán megkérdezem, mert ha válaszol a kérdésre, akkor talán könnyebb. Közben cigit kotrok a zsebemből, kerítek egy hamutálat és rágyújtok, így figyelem tovább a srácot.

- Ezek is kellenek természetesen, de nem csak ez. Használd a fejed is és ne csak úgy, ahogy azt tetted az első alkalommal - magyarázza, mire halványan elmosolyodom. Azt hiszem, értem, ezért bólintok.

- Szóval arra gondolsz, hogy legyek kicsit találékonyabb és ravaszabb? - Ha választ akarok, úgy néz ki, nekem kell megfogalmaznom, hogy mit gondolok erről és aztán vagy eltalálom, vagy nem. De így legalább kapok választ.

- Igen, arra - feleli. - Nem mindig az erő az, amivel nyerhetsz vagy megfutamíthatod az ellenfeled. Láttad, hogy Tatsukival nem mentem semmire, mikor erővel próbáltam ellene küzdeni. - Na az valóban egy nagyon tanulságos küzdelem volt. Bár Tatsukival szemben szerintem kevesen jutnának előre pusztán erővel.

- Az nagyon tanulságos volt - vallom be. - Sok mindent megfigyeltem, szerintem komolyan elgondolkodtató volt. Azt hiszem, ehhez még némi bátorságot is össze kell gyűjtenem, de igyekszem - mosolyodom el. Shinji is bólint és halványan elmosolyodik.


Mosolyog? Hirtelen úgy megdöbbenek, hogy fel is szusszanok, pedig csak... csak még nem láttam mosolyogni. Sokszor láttam, mikor villogott a szeme, mikor ideges volt, vagy dühös, de így még talán sosem. Pedig igazán helyessé teszi a mosoly, sokkal lágyabbá és valahogy sokkal természetesebbé is. Újat szívok a cigiből, de nem esik már jól, így inkább elnyomom.

- Gyakrabban kéne mosolyognod - szalad ki a számon, mire elkezdek vörösödni. Már megint sikerült nem gondolkodnom, csak kimondtam, ami eszembe jutott. Nem szeretném, ha félreértené, ennek semmi köze a korábbiakhoz, már rég nem áll fenn az a helyzet.

- Majd mosolygok, ha lesz miért - feleli csendesen.

- Remélhetőleg lesz - hagyom ennyiben, mivel nem akarom ezt most boncolgatni, mert akkor megint sírni fogok, márpedig azt nem kéne. - Csak legyen végre béke - sóhajtok fel mégis.

- Hamarosan talán vége - ül vissza a párkányra és bámul ki az ablakon. Nem bírom ki és felállva közelebb somfordálok hozzá. Semmi nincs benne, csak... nem tudom, csak szeretnék közelebb menni, ennyi.

- Vége lesz és minden rendbe jön - mondom végül határozottan, mert én ebben hiszek. - Nem lesz gond és végre befejeződik a rémálmod is, és békésen élhetsz Tatsukival. - Meglepődöm a reakcióján, mert elmosolyodik és a fejemre teszi a kezét. Még egyel közelebb lépek, de nem merek hozzábújni, nehogy félreértse. Egyszerűen csak, azt hiszem, a békülés útjára lépünk lassan.

- Tatsuki mellett békés élet? - Elkuncogom magam.

- Nem azt mondtam, hogy unalmas, csak azt, hogy békés - kacsintok rá. - Egyébként meg úgyis tudom, hogy ezt szereted, mármint amilyen Tatsuki mellett az életed, szóval... - nézek fel rá.

- Val'szeg unatkoznék, ha másmilyen lenne.

- Na ugye! - mosolygom rá megint.


Legyek bátor, vagy ne legyek? Nem tudom, mit fog hozzá szólni, de még egy lépést lépek, most már egészen közel hozzá és finoman megpróbálok hozzábújni. Persze lehet, hogy élből elutasít, erre is fel vagyok készülve azért. Kérdően pillant rám, de egyelőre vár, így végül csak meglépem és ha csak finoman is, de az oldalához fúrom magam. Valahol törékeny a pillanat és nem szeretném, ha fuccsba menne. Érzem, ahogy átkarol, nem tart sokáig, de nekem éppen elég. Ez sokat jelent, tudom, hogy nehezen indultunk, de most már látom, hogy volt értelme idejönni. Mikor elenged, elhúzódom, val'szeg neki sem volt ez könnyű, ahogy nekem sem. Furcsa érzések kavarognak bennem, és nem igazán tudom megmondani, pontosan mik is. Talán annak az ellentettje, mikor elment a szalonból. Visszamegyek a kanapéhoz és leülök rá. Lehet, mennem kéne, de még nem tudok, csak csendben figyelem Shint és komolyan szeretném, ha tényleg minden jól oldódna meg és egyenesbe kerülne. Furcsa srác, de az, amit már az elején is éreztem, most is megvan; kedvelem, különleges és szívós, ráadásul tiszteletet érdemel és én meg is adom neki. Vágytam arra, ami most van, hogy ne essünk egymás torkának, hogy ne döngöljük a másikat a földbe, ne sértegessünk, hanem haladjunk valamerre. Ez a legjobb, ami lehetett. Shinji megint rágyújt, és kifelé néz a távolba. Próbálom memorizálni őt, mert talán meg lehetne rajzolni, talán... Még meggondolom, de tetszik a dolog. Végül csak nem bírok csendben maradni.

- Min gondolkodsz? - kérdezem meg halkan, lágyan.

- Az elmúlt hat éven - feleli csendesen. Nem tudom, örülne-e, ha faggatnám, így megadom neki a lehetőséget arra, hogy elutasítson.

- Akarsz róla beszélni? - kérdezem meg végül.

- Nincs mit mondani róla. Elmúlt és ha Kitamurát elkapjuk, akkor végleg vége az egésznek. - Halványan elmosolyodom.

- Nem ha elkapjuk, hanem amikor elkapjuk, és akkor vége lesz. - Javítom ki csendesen. Én hiszem, hogy képesek leszünk rá, illetve Tatsukiék lesznek képesek rá. - Neked ez olyasmi lesz, mint a szabadság?

- Valami olyasmi.

- Tartasz attól, mi fog történni? - kérdezek rá komolyan.

- Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem, de mindig racionális voltam. Tisztában vagyok azzal, hogy akár balul is elsülhet az egész. - Bólintok, most már én is tisztában vagyok vele.

- Te ott leszel? - kérdezek rá végül. - Mármint az összecsapásnál.

- Azt Tatsuki valószínűleg nem engedné meg. Nem kockáztatná meg, hogy a végső összecsapásnál mégis elkapjon Kitamura. - Igazából erre a válaszra számítottam és valahol egyértelmű is a dolog. Elgondolkodva figyelem őt, aztán csak kiszalad a számon.

- Nagyon sokáig nem mertem belegondolni, mit is jelent ez az egész, de Tatsuki a maga nyers módján tudatosította bennem a dolgot. - A franc! Már megint lecsorog egy könnycsepp az arcomon. - Nem akar nélküled élni. - Szerintem ezt Shinji nagyon jól tudja, de most kijön belőlem egy csomó feszültség egyszerre. - Én egyenesen rettegek attól, ami jön, csak mutatni nem szabad, azt hiszem. Nem akarom, hogy bárki sajnáljon, azt sem, hogy Tatsuki tegye. Egyre jobban félek mindentől, érzem a szorongást belül most már mindig. Azt mondtam Yoshinak, a múlttal álmodom éjjelente, ezért vannak rossz álmaim, de valójában már rég a jövő kísért. - Azt hiszem, Shinji meg fogja érteni, ugyanakkor nem akarom rá akasztani ezt, így inkább csendben maradok.

- Számolni kell azzal, hogy mi lesz, ha... de mindennap úgy kell tenni, mintha nem így lenne, hogy minden rendben lesz és jól sül el a végén - mondja csendesen, de továbbra is kifele bámul az ablakon. Sosem mutatja ki, mit is érez igazából? Bezzeg én, mert akárhogy is próbálom, most már komolyan sírok és a szipogást sem tudom leplezni. - Én sem nélküle.

- Tudom, de nekem nem megy. Nem tudok szabadulni sem attól, hogy neked vagy Tatsukinak baja esik. Vagy Bakarinak, vagy bárkinek, aki fontos. - Csendesen zokogok. Na ezt még senkinek nem adtam elő, és talán nem is Shinjinek kéne, de már mindegy.

- Nehéz, de ha nem tudsz rajta felülkerekedni, akkor elbuksz. - Tudom, csak kezdeni nem tudok vele semmit. - Az élet nem fekete és fehér, ahogy az alvilág sem... árnyalt, sokszínű... Mindig van köztes még akkor is, ha csak a két végletet látod...

- Na de ebben hol a köztes? - kérdezem meg halkan. Próbálom nyelni a könnyeimet és megnyugodni. Nem igazán értem, mire akart kilyukadni Shinji, de kíváncsi vagyok rá.

- Ha meg tudnám mondani, azt is meg tudnám jósolni, mi lesz a vége ennek az egésznek. - Erre újra elerednek a könnyeim. Csak lenne már vége tényleg, jönne vissza mindenki épségben!

- Ha itt leszel, mikor összecsapnak, akkor... akkor... együtt leszünk? - kérdezek rá végül erre. Engem nagyon megnyugtatna a tény, de lehet, Shinjit marhára nem.

- Nem tudom még, mi lesz, Jeremy. Majd meglátjuk. - Aprót bólintok, nekem ennyi bőven elég is volt valamennyire. Megtörlöm az arcom meg a szemem és próbálok megnyugodni. Előkeresek egy cigit és megint rágyújtok.

- Ne haragudj! Nem kellett volna ezt rád zúdítani - mondom csendesen, a cigi füstjét nézve. - Sajnálom.

- Inkább add ki magadból, mint nem - mondja komolyan. Erre eszembe jut még az, amit meg akartam kérdezni tőle.

- Ezért veszekedtél velem, vagyis voltál olyan furcsa, hogy kirobbants? - kérdezek rá így, nyíltan, mert egyszerűen nem értettem és kerestem a megoldást, de egyedül nem ment.

- Ezért - feleli kurtán, mire apró mosolyba szalad a szám, de utána el is tűnik.

- Köszönöm - mondom csendesen, őszintén. - El sem tudom képzelni, neked milyen nehéz lehet ez az egész. - Nem tudom, miért beszélek, de még csak nem is rá nézek, hanem a cigim égő végét vizslatom. - Hogyan bírod ki? Nem robbansz fel belül? - kérdezek rá, de most már rá is nézek.

- Hat éve csinálom, és több mint hat éve élek ezzel. Megtanultam kezelni, volt rá időm. - Elgondolkodva nézem őt, közben lepergetem a hamut, majd újra szívok egyet a cigarettából.

- De most sokkal több forog kockán - állapítom meg még mindig rászegezve a tekintetem. - Sosem adod ki magadból a feszültséget, a félelmet?

- Nincs mitől félnem - mondja határozottan, komolyan. Attól sem fél, hogy elveszítheti Tatsukit? -, a feszültséget pedig a vezetéssel adom ki magamból. - Na neki legalább stratégiája van rá, nekem még ennyi sincs.

- Azt hiszem, kapizsgálom - mosolyodom el halványan. - Nekem hiányzik az a dolog, amivel ki tudnám adni a feszültséget - vallom be. - Fogalmam sincs, mivel lehetne.

- A rajzolás nem elég? Nem vagyok egy művészlélek, de azt mondják, a rajzolással ki lehet magadból adni mindent. - Aprót bólintok, még igaz is lehetne, de nálam marhára nem jön be.

- Olyankor semmit nem tudok, még csak rajzolni sem. Firkálok, de azt meg nem szeretem, így abba szoktam hagyni. Lehet, ezt kellene felfejlesztenem és elérnem, hogy elég legyen a levezetéshez - sóhajtok fel.

- Próbáld meg. - Még mindig annyira határozott. Nem könnyű vele beszélgetni, de azért lehet, így pedig már nem is olyan félelmetes, sőt, egyáltalán nem az a szemét, amit hittem róla.

- Rendben van - mosolyodom el végül. - Megpróbálom. Egyébként miben zavartalak meg? - kérdezem azért meg, mert ha nagyon zavarom, akkor máris lelépek.

- Csak néhány szokásos papírmunka.

- Maradhatok még egy kicsit? Nem fogok zavarni, csendben leszek, csak szeretnék rajzolni valamit - vallom be. Illetve inkább valakit, az előző ablakos részt, mert nagyon megfogott és megkapó volt. Már persze, ha Shinji beleegyezik.

- Ha akarsz - száll le az ablkaból, majd rágyújt és visszatelepszik a géphez, hogy folytassa a munkáját. Nekem ez bőven elég. Elnyomom a cigim maradékát és felállva átrohanok a saját szobámba.


A térkép csodákra képes, ebben már biztos vagyok, mert pár nap alatt perfektül megtanultam itt közlekedni. Magamhoz veszek pár cuccot és visszamegyek Shinjihez. Csendben vagyok, nem akarom megzavarni. Kényelmesen elhelyezkedem és az ablakot nézve visszaidézem őt, majd rajzolni kezdek. Marhára megfogott az a pillanat. Nem lendületből rajzolok, hanem érzéssel, lágyan és ritmusosan. Alakul a kép, lassan testet ölt Shinji is az ablakban. Teljesen elmerülök a munkában, már megint nem érzékelem, hogy telik az idő. Érzékeltetem a napsugarakat, amik megvilágították, az apró, halvány mosolyt az arcán, a tekintetét, ami most nem volt érzéketlen, voltak benne érzelmek. A falat szürkére árnyalom, ahogy a ruhájának hullámit is megalkotom. Árnyalok és tökéletesítek, bizonyos vonalakat újrahúzok, másképpen színezek. Amit elrontottam, visszaradírozom és újrakezdem azt a részt. Nem elég gömbölyű a válla, nem elég kidolgozott a haja, ezen javítok, s minden gond nélkül születik meg a kép a kezem alatt. Most nem esik nehezemre befejezni, elmosolyodva nézem végig, majd aláírom. Leteszem a papírt az asztalra és már csak figyelem Shinjit, ahogy dolgozik. Valahol végre békesség van köztünk, furcsa és mégis már kellett. Én vágytam rá.

2.

Jeremy

Úgy látom, Asame már keresi is Deont, val'szeg ez a hét-nyolc óra elég hosszú volt, hogy hiányozzunk. Nem csodálkoznék rajta. Persze a yakuza fel is tűnik a körünkben, megtörténik az illendő köszöntés, aztán pakolom tovább a számba a kaját. A jó szex meghozza az étvágyat, ráadásul utána még két filmet is végigtoltunk, így most egyelőre az evésre fordítom a gondolatomat. Hallgatom azért őket fél füllel és valahol meg is nyugszom. Asame szereti Deont, itt nem lehet baj. Persze húzzák egymás agyát, de ezzel nincs semmi probléma. Egészen addig így is gondolom, míg Shabu meg nem jelenik. Nem hiszem el, hogy ez a macsek ekkora fennakadás kettejük között. Most is, mintha csak robbanna a dolog, Deon pedig elviharzik, én meg nagy, kerek szemekkel bámulok utána. Asame egy szót sem szól hozzám, csak nekiáll kávét készíteni, majd Deon után megy, engem meg szó nélkül itt hagy. Ez már nem lep meg annyira, ugyanakkor rohadtul nem örülök, hogy veszekednek. Nem tudom, egyszerűen csak idegesít. Közben befejezem a vacsorát, megköszönöm Ayakonak, majd elindulok Yoshimihez.


Berongyolok az ajtón és elmosolyodom. Yoshi a gép felett görnyed, meg valami papírokat nézeget. Azt hiszem, ő maga kérte, hogy fogják munkára, és nem tiltakoztak nagyon ellene. Felnéz és elmosolyodik, mire az ágyhoz slattyogok és befúrom magam mellé. Kap egy rövid csókot, meg hagyom, hogy magához karoljon, de türelmes vagyok és megvárom, míg végez. Végre kikerül a laptop az öléből, szuper! Legalább most odakerülhetek én. Már tudom, hogy mit szabad és mit nem, hogy hol fáj neki, vagy hol nem, ennek megfelelően nagyon vigyázok, mit teszek, vagy mit nem, de most jólesik hozzábújni.

- Mi jót csináltál ma? Már kezdtem megijedni, hogy Tatsuki csak úgy elhurcolt - mondja kedvesen. Tudom, hogy mosolyog.

- Deonnal voltam. Filmeztünk, pihentünk. Megnéztük a Casanovát - Szexeltünk, méghozzá kurva jót. - meg a a Hannibalos filmekből kettőt, a harmadikat meg holnapra tartogatja nekem. Aztán megvacsiztunk, most meg itt vagyok - kuncogom el magam, mire kapok egy homlokpuszit. - És te?

- Pihentem és dolgoztam. - Na azt hiszem, akkor az én napom sokkal, de sokkal jobb volt. Furcsa, mert még mindig érzem a kielégültséget, minden sejtemben ott van a bizsergés, ugyanakkor az étvágyam is megjött rá. Jó érzés bújni Yoshihoz, ahogy simogatja a hátam, ahogy átölel, csak egyszerűen élvezem.

- Azt hiszem, kiegyezhetünk abban, hogy nekem volt a jobb napom - kuncogom el magam, majd kicsit helyezkedve csókolom meg őt. Lassan, kiélvezve teszem, Yoshi pedig hagyja, hogy kibontakozzak, majd visszafúrom a nyakához a fejem, azonban az edzés ma sem maradhat el, remélem, most jobban veszi az akadályokat. - Ma az egyik testőr utánam szólt a folyosón - kezdek bele. - A lényege az volt, hogy mi lenne, ha vele is összefeküdnék, még fizetne is érte - kamuzok minden gond nélkül. Nagyon remélem, hogy Yoshi végre képes elvonatkoztatni és nem lesz rögtön dühös, mert akkor megint buktam az egészet.

- Ne foglalkozz vele! - A hangja nyugodt, nekem meg apró mosoly jelenik meg a számon. Talán... talán... - Maximum az én szajhám lehetsz, másnak nem megengedett a dolog. - Vaó! Na talán tényleg hatott, amit eddig próbáltam az agyába tuszkolni. Akkor viszont indítsunk komolyabb támadást. Komolyságot erőltetek magamra és dühöt csalok a szemembe is.

- Baszd meg, Yoshi! - közlöm éllel. - Akkor nesze! - Azzal kimászom mellőle az ágyból.

- Most mi van?

- Senkinek nem vagyok a szajhája és ha kell, ezt be is bizonyítom. Megkeresem azt a faszit és kurvajót szexelek vele! - vágok vissza dühösen. Látom, ahogy megdöbben, a fájdalmat, ami végigönt rajta. Ha most megint nem sikerül... A francba már! Gyerünk, Yoshi! Azonban mikor megkeményedik a tekintete, már tudom, hogy végre nyertem.

- Menj csak, jó szórakozást! - Nincs él a hangjában és semmi érzelem. Végre... Elönt a boldogság, de azért hogy lássam, mi lesz ezután, valóban kimegyek az ajtón és még be is vágom magam után. Na akkor most várjunk, nagyjából öt percet kap, hogy mutasson is valami reakciót, bár a legjobb az lenne, ha tényleg nem foglalkozna vele. Nem hiszem, hogy így van, de már ez is előrelépés volt. Végül benyitok, hogy lássam, mi a helyzet. Yoshi szemében megint fájdalom, de amint meglát, rögtön leplezi. Nocsak... Most azért van bennem némi büszkeség is. - Gyors menet volt - jegyzi meg epésen, mire végül elmosolyodom és felnyargalok az ágyra, és hosszan, mélyen megcsókolom. Szerintem már tudja, hogy próba volt, legalábbis remélem.

- Ne haragudj, de kellett - mondom meg komolyan. Látom, hogy még mindig nagyon rágódik a történteken. - Még mindig kínlódsz miatta, márpedig ezt nem teheted meg. Nagyon kérlek, szedd össze magad és próbálj már meg komolyan elvonatkoztatni tőlem! Yoshi, muszáj! Különben saját kezűleg foglak megölni. - Nagyon komolyan beszélek, szerintem ezt ő is érzi, ráadásul végig a szemébe nézek. Megmondtam már neki, hogy nagyon félek attól, hogy a végén nekem kell elvágnom a torkát, márpedig ha így maradunk... Sokat fejlődött és fejlődik folyamatosan, de nem elég. Valahogy ezt a kurva kötődést kéne megszüntetni végre. Szeretem én is, de kimutatni veszélyes, márpedig nem tudja leplezni sem. Nem akarom, hogy ebből legyen bajunk, hogy ez okozzon problémát és nem akarom ezért elveszíteni sem. Átfog a kezével és szorosan magához ölel, hagyom, hogy a fejét a hajamba fúrja. Tudom, hogy nem könnyű, nekem sem az, de feljebb tudok emelkedni a dolgokon. Nem tudok ellenállni neki, így finoman ledöntöm az ágyra és ajkaira tapadok. Yoshival imádok csókolózni, bár ma már volt egy hihetetlenül izgalmas másik csatám, de vele egészen más a helyzet. Talán mert ismerem, és tudom, mit hogyan. Mellé fekszem, egészen közel fészkelődve hozzá és mindig csak annyira szakítom meg a csókot, amíg levegőt veszek. Írni akartam Tatsukinak, hogy akkor most mi van, meg meddig hagy még itt, de végül elszáll a késztetés rendesen. Ráérek később is, most sokkal fontosabb nekem Yoshi. A csókba ölöm minden vágyamat, mindent, amit most szeretnék és tudom, hogy Yoshi is így van vele. Felhevülten, vággyal telve bújok hozzá, szorosan simulva, de vigyázok, nehogy fájdalmat okozzak neki, mire magához karol. Legalább annyira izgatott, mint én, ezért lerángatom a takarót Yoshiról és elhelyezkedem a lábai között, majd hosszan a szemébe nézve az ajkaim közé fogadom. Látom az arcán, hogy ezt nem így gondolta, ugyanakkor én ezt tartom most kivitelezhetőnek és nincs apelláta. De most akarom, érezni akarom, hogy élvezi, látni, ahogy örömet okozok neki.

Lassan, gyengéden kényeztetem, minden pillanatát kiélvezve, figyelve, ahogy a szeme ködössé válik, ahogy fellobban benne a tűz. A hajamban túr és tudom, hogy ezzel jutalmaz, én pedig csak el-elmosolyodom és folytatom a munkát. Nagyon élvezem, hihetetlenül felhúz, de nem nyúlok magamhoz, mert az elvenné az értékét. Yoshi sem bírja sokáig, egyre hangosabban nyög, egyre inkább zihálva veszi a levegőt, majd egy hangos kiáltással élvez a számba. Vadul nyelem forró élvezetét, majd elmosolyodom és felmászva mellette csókolom szájon. Magához von, én pedig nem tiltakozom, majd elkezd kibontani a nadrágomból. Hagyom, hogy csókoljon, meg hogy tegye, amit szeretne. Gyengéden kezd kényeztetni, én pedig nyakához fúrom a fejem, oda sóhajtozom, oda rejtem a nyögéseimet is. Jólesik, amit csinál, és hagyom, hogy elragadjanak az ösztönök, gondolkodás nélkül lököm magam a markába, ő pedig elkuncogja magát, de nem hagyja abba a kényeztetésem. Ki is akadnék, azt hiszem. Nem tudom, meddig tesszük ezt, de engem betölt az illata, az íze, kezének munkája. Végül nem bírom tovább és megfeszülve élvezek markába, mire mosolyogva von csókba. Boldogan viszonzom, de aztán bekapcsolom a nadrágom és a fürdőbe vágtatok, hozok egy lavór vizet, hogy megmoshassa a kezét. Tudom, hogy már járkálhat, de most jobb’ szeretném ágyban látni.


Mikor végzek, mellé fészkelem magam és szorosan összebújunk. Ezek az együttalvások kurvára tudnak hiányozni egy idő után. Magunkra tornázom a takarót és remélem, ma már a kutya nem akar keresni minket. Gyengéden simogatom a mellkasát, miközben ő a hátam cirógatja. Megkönnyebbültem, jól érzem magam itt. Nem tudom, mikor nyom el az álom megint, de nyugodtan alszom, Deonnal álmodva.

2.

Deon

Nem érdemes ragozni a történteket, majd Shinjivel megpróbálom megbeszélni annak reményében, hogy nem ver el. Jó, azért ez túlzás, Shinjit se könnyű kihozni a sodrából, de szerintem rohadtul kilesz azon, hogy megdugtam Jeremyt, főleg, ha tényleg nem bírja a srácot. Erről is ki akarom faggatni, úgyhogy mindenképpen hamarosan fel fogom keresni. Miközben finomsággal tömöm a fejem, megszólal a mobilom. Asame keres, azt kérdezi, hol tanyázom. Teli szájjal vagyok kénytelen válaszolni neki, hogy a konyhában és hívom enni. Jön. Oké. Be is fut, köszön mindenki mindenkinek, majd leül hozzánk. Ayako körbesürögi, én azonban vigyorogva teszek neki pár falatot a fűszeres húsból, amely átvette a szalonna füstös és a hagyma édeskés ízét, meg egy kevés krumplit, hogy megkóstolja a magyar konyha remekjét is.

- Milyen napod volt? - kérdezem meg tőle.

- Lehetett volna jobb is - feleli. - Hiányzott az asztaldíszem - teszi hozzá, majd nekilát enni. Ezen jót röhögök, mert egyértelmű, hogy rám céloz. Bírom, hogy őszinte, s ha burkoltan is, de belefoglalta a válaszába, hogy hiányolt engem. Ez rohadt jó érzés, ami jócskán odateszi a pontot az i-re azzal kapcsolatban, hogy míg ő melózott, mégis hiányoztam neki, én kufircoltam Jeremyvel. Gondoltam rá, nem is egyszer, a hiányát azonban nem éreztem most, jól éreztem magam teljesen a sráccal, lefoglaltak a filmek is. Először azt eszi, amit én tettem oda neki, s láthatóan ízlik is neki, méghozzá annyira, hogy a sajátját félrerakva újabb falatokat csakliz tőlem, mert így valószínűleg jobban esik neki most. Cseppet sem bánom, bejön ez a dolog. Természetesen nem is lenne igazi a vacsi, ha Shabu nem jelenne meg. Álmoskás fejet vág, szóval most keltették a kellemes illatok. Hihetetlen ez a macska, akkora éhenkórász, hogy mindig megérzi, mikor kell megjelennie a konyhában, hogy finom falathoz jusson! Nem mintha nem imádná mindenki annyira, hogy tömjék az aranyos kis fejét.

- Shaabuuu! - szólítom a macskát, mire az megélénkülve ül oda közénk Asaméval és les rám nagy szemekkel. Kicsesszek vele és adjak neki krumplit? Annyira szeretem szívatni ezt a cicust, de már a mozdulat elején látom a yakuzám szúrós pillantását, amitől újra felröhögök. Jó-jó, nyertél, etesd te, etesd a husikámból, majd én eszem a krumplit, persze... Elnyomva érzem magam. Jeremy is elneveti magát, aztán csak mosolyogva figyel evés közben. - Mi megnéztük a Casanovát - kezdek mesélni -, aztán A vörös sárkányt, majd A bárányok hallgatnakot, holnap meg a Hannibal jön. Azt így kaja után már nem ajánlottam Jeremynek - teszem hozzá vigyorogva. Nem mindenkinek bírja a gyomra, ha azt látja, hogy agyat esznek benne épp csak átsütve. Az nagyon kemény rész...

- Izgalmas programok. Ha van rám időd, majd beszélni akarok veled - mondja végül komolyan.

- Kaja után? - kérdezem meg. Most először fordul meg a fejemben, hogy a videószobában esetleg van kamera. Nem hiszem, mert szoktunk ott szeretkezni, de ha csak ez lenne az ok, akkor a dolgozószobájában sincs, márpedig oda emlékszem, hogy anno be lett téve. Azóta kiszedték, vagy amikor ott szexelünk, valaki mozizik? Nagyon ciki lenne... Rohadtul remélem, hogy egyik helyen sincs, vagy nem üzemelnek, mert utálnám, ha egy harmadik személy látná a nemi életünket.


Shabu felkéretszkedik, de ráfújok. Egyedül Yoru engedi meg neki, hogy a konyhában az ölébe másszon, mi viszont nem engedjük, hogy a kishölgy elkanászodjon. A fülét lesomva, a testét összehúzva, sértetten vonul Asame másik oldalához, tőlem távol.

- Ez a cica azt hiszi, nem szeretem, mert mindig én vagyok a rossz, aki fegyelmezi - jelentem ki panaszkodva. Jeremy persze kuncog, de nem zavar.

- Talán mert mindig betartod a szabályokat - mondja komolyan, majd ölbe veszi a macskát. Hát most kikerekednek a szemeim, aztán lerakom az evőeszközömet. Hirtelen nagyon mérges leszek, mert amit megbeszéltünk, azt nem tartja be. - Nekem megfelel kaja után, ha nincs programotok.

- A szobádban leszek - jelentem ki, azzal felállok az asztaltól. - Sorry - kérek elnézést a kikerekedett szemű, értetlen Jeremytől, azzal otthagyom Asaméval.


Mi az, hogy én mindig betartom a szabályokat?! Éééén??? Na jó, hagyjuk! Ezen nem is húzom fel magam, mert nem érdemes. Kinyitom az ablakot és a párkányra ülve cigire gyújtok. Elkezd hiányozni a kávé, de most már nem mászom el érte, majd később iszom egyet. Igyekszem a kinti friss levegőre, az epres ízű cigimre és a kellemes szellő kavarta füstre figyelni, hogy teljesen lenyugodjak, aztán nyílik az ajtó, s Asame jelenik meg két bögrével a kezében. Gondolatolvasó... És még ilyen távolságban is megy neki, bassza meg! Elfojtom a mosolyom, elfogadom tőle a kávémat, meg a homlokcsókját, ő pedig ezek után rágyújt.

- Feleslegesen kaptad fel a vizet.

- Nem - vetek ellent nyugodtan, de a kinti, sötét terepet bámulom. - Megbeszéltük, hogy a konyhában és az ebédlőben nem vesszük ölbe Shabut, max kávé és cigi mellé. Jó, elég sok mindent ledumáltunk, hogy mit nem, aztán mégis eljutottunk oda, Shabu feljár az ágyamra, lazán felpattan a dolgozóasztalodra, felmászik hozzánk a kád szélére, aztán retteghetünk, hogy belecsúszik - Itt már elmosolyodom, mert ez lehet, hogy csak az én parám. Én utálok megsérülni, na. -, meg minden, de na... érted - zárom le ezzel, majd morcos képpel beleiszom a kávémba. - Köszi - mondom azért neki a szemeibe nézve.

- Nem, nem értem - mondja őszintén. - Keményen megkövetelem a szabályok betartását, de egy macska kérdésében néha úgy vélem, elhanyagolhatjuk, vagy megszeghetjük azokat.

- Először a macska, aztán a kutyák, aztán a testőrök, ... Lavina - magyarázom. Bakker, mekkora szigorzsák tudok lenni! - Imádom Shabut, de azért nem ennék vele egy tányérból, meg az is necces nekem, amikor bent marad az ágyban, vagy felugrik, amikor mi együtt vagyunk. Jó, ezek tényleg nem eget rengető dolgok, én is le tudok alkudni, satöbbi, csak az rohadtul szétszed egy állatot, ha két gazdája van és az egyik A-t mond neki, a másik meg B-t. Akkor kire hallgasson? Naná, hogy arra fog, aki kedvezőbbet mond neki, így meg aki szigorúbb vele, attól visszahúzódik és azt nagyon rosszul viselném, ha elkerülne, mert én betartom, amit mi megbeszéltünk vele kapcsolatban - mondom meg őszintén. Fontos, hogy Asame ezt megértse. - Ha valamit változtatni akarunk, azt beszéljük meg, jó? - kérdezem, de igazából kérem inkább ezt. - Én mondtam, hogy a szobámban feljárhat a macska a székre, ágyra, asztalra, ha megunom, lepakolom és kész. Megbeszéltük, hogy kaphat a kajánkból pár falást, de csokisat nem, mert azt nem tudja lebontani, és ugyanígy sok édes és zsíros cuccot se, mert az nem jó a gyomrának, ezért hamar sokat kell vele orvoshoz menni, aztán kereshetünk neki helyet a kertben sírnak. Ugyanígy beszéljük meg, ha valamiben változást akarunk, mert akkor csak ilyen felesleges köröket fogunk futni és én rohadtul veszekedni fogok veled.

- Pedig, ha tudnád, mennyire imádok veled veszekedni is... - mondja mosolyra húzva az ajkait és csókot nyom a számra. Tudom, nagyon jól tudom és én is szeretek vele veszekedni. Vérpezsdítőnek tartom, főleg az utána esedékes szeretkezést, mert hát békülni tényleg az ágyban a legjobb. Leteszem a bögrém az ablakpárkányra, a csikkemet elnyomom a hamutálban, ahogy Asame is a sajátjaival így jár el, aztán felé fordulok, átkarolom a nyakát és megcsókolom őt. Úgy tűnik, lezártuk ezt a témát, val'szeg elfogadta az érveimet, úgyhogy ennyi. Szorosan magához ölel és belecsókol a nyakamba. - Remélem, tudod, hogy rohadtul hiányoztál - búgja a fülembe, amitől borzongás görög végig a bőrömön. Elmosolyodom, majd lassan viszonzom nyakára a csókját, hosszan kitartva azt, utána pedig sok picit kap alig haladva valamerre is a bőrén. Válaszul az ölébe kap és elindul velem a szobaajtó felé. Ugye nem akar kivinni így innen? Az ellen nincs kifogásom, hogy felkenjen a fára, szeretem azt is. Kézzel-lábbal karolom, végignyalom a fülét, majd cuppanos csókot nyomok bele és az ajtónak préselve végzem. Ó yeah...!

1.

Jeremy

Megint a moziteremben kötünk ki kettesben. Igazából szeretem ezt a helyet, nem tudom, miért, de olyan bensőséges. Pláne Deon mellett. Van itt minden, kukorica, kóla, párnák, egy jó film... minden tökéletesnek mondható. Gondolkodás nélkül helyezkedem el megint a srác ölében, s mondjuk, hogy leköt a film, még élvezem is, de valahogy Deon illata és testének melege, ami még így is sugárzik, mindig eltereli a figyelmem. Na meg mikor sikerül a fél tálat a nyakamba öntenie... Elröhögöm magam, de hagyom, hogy dolgozzon, azonban egy idő után kíváncsian pillantok fel rá. Ebből a szögből még jobb a kilátás rá, nem tudom, igazából nagyon megnyerő az arca és jó nézni. Kellemes látvány és még jól is esik. Megint megfordul a fejemben, hogy mit tenne, ha megcsókolnám egyszer, ha lenne hozzá bátorságom, de úgy látom, ő elutasítja ezt a dolgot, legalábbis a hanghordozása ezt súgja nekem... Nem tudom, de jobb lesz, ha leteszek erről. Aztán persze ő sem bírja és megcsikiz. Akkor most mi is van? Visszafordulok felé, de zavarja a szépérzékem az arcán lévő morzsa. Kinyúlok, de úgy kapja el a fejét, hogy azonnal visszarántom a kezem. Nem akartam én semmi rosszat, csak nem áll jól neki, ennyi. Kitol az öléből, én meg felülök. Most mi van? Nem csináltam semmi rosszat, most véletlenül nem gondoltam semmi olyanra. Nem mintha nem tettem volna meg korábban, de most nem... Hogy mi? Mit csinálok? Mi az, hogy úgy nézem? Tényleg nem értem, mit akar ezzel közölni, mert nem is úgy méregettem, mintha akarnék valamit, egyszerűen csak néztem. Tatsukit is szoktam, ő mégsem érti sosem félre. Vagy mégiscsak másképp néztem rá? Már magam sem tudom. Mindegy is, ennek ellenére nem hagyom rá a dolgot, és leszedem az arcáról a morzsát. Látom, hogy meglepődik, vagyis tényleg nem erre számított. Akkor mégis mire, hogy ezzel akarom letámadni? Mi lenne, ha...? Nem, Jeremy, verd ki szépen a fejedből, ez hülyeség! De ha mégsem? Pláne, mikor végignyal az ajkain, nem tudom megállni és én is megteszem. Most már kihívóan nézem, akarom, hogy mozduljon, hogy megtegye azt, ami már egy ideje itt lóg a levegőben és csak egy kicsit kéne lépnünk érte... Ráadásul a tény, hogy Deon ezen az oldalon még szűz, még hívogatóbbá teszi ezt az egészet. Persze megpróbál lehűteni és hasba szúr, mire elnevetem magam, de az a pici fájdalom meggörnyeszt.


Hirtelen nem is tudom, mi történik, arra eszmélek, hogy Deon nyelve a számba nyomul. Hirtelen reagálni sem tudok, nem mozdulok, de aztán hagyom, hogy maga alá gyűrjön és most már megjön az én bátorságom is. Intenzíven, szenvedélyesen faljuk egymás ajkait, percek alatt önt végig a vágy és kezdek el keményedni is. Akartam ezt és most... Mennyei, az íze, a vehemenciája, az ajkai lágyak és puhák, mégis komoly erővel rendelkezik ez a csók. Hihetetlenül élvezem. Azt hiszem, ellenfelemre találtam Deon személyében, legalább olyan jól csókol, mint én, persze nekem eltartott egy ideig, mire ide fejlődtem. Táncot jár a nyelvünk, akkor sem tudnám már abbahagyni, ha akarnám, de nem akarom. Minden feszültség, ami eddig köztünk halmozódott, most előtör és élvezettel habzsolom, amit kapok. Nem tudom megállni hang nélkül, mikor megérzem a kezét a bőrömön. Gyengéden ér hozzám, és én sem bírom ki, hogy ne érintsem, kezem betúr a pólója alá és simogatom a bőrét, egészen végig a hátán. Persze végül a pólóm a földön landol, de nem hagyom magam, akkor az övé is. Látni akarom, érezni a bőrét az enyémen, simogatni, mindenféle akadály nélkül. Úgy csókolózunk, mintha egymás szájából kéne venni a levegőt, zihálva kapkodunk oxigén után, de csak azért sem hagyjuk abba.


Hagyom, hogy birtokba vegyen, hogy érezze, milyen az, ha valaki az övé, márpedig ő biztosan ezt akarja, érzem minden mozdulatában. Húzzuk egymást, játszunk és élvezem, mivel ez hihetetlenül jó. Akarom még, tovább, mindent... Ajkai lecsúsznak a nyakamra, megkínoz, ingerel, nekem pedig megjön a hangom és meg sem próbálom visszafogni. Deon hihetetlen érzékkel találja meg, hogy mit élvezek a legjobban, ezt igen, megőrjít, beindít teljesen. Összedörgölőzünk, simulunk, mindenemmel érinteni akarom, érezni őt. Az illata, íze tölt be, már bőrének érintése is izgató. Azért csak nem hagyhatom magam teljesen, így végighúzok a gerincén. Finoman, gyengéden teszem és nem marad el a válasz sem, Deon ívbe feszül, mire elvigyorodom és lecsapok a nyakára. Ha esélyt ad, nem fogok visszavonulni, ráadásul azok az édes hangok, amik előtörnek belőle... Élvezem, kimondhatatlanul akarom és nem fogom hagyni most már, utána úgyis könnyebb lesz, megnyugszunk mind a ketten. Simogatom, karmolom, de csak úgy, hogy ne hagyjak rajta jelet. Erre nagyon figyelek, az nem érdekel, hogyha ő esetleg hagy, de nekem nem szabad, nem bukhatunk le, így meg pláne nem. Azért ennyire észnél vagyok, még ha nem is könnyű, mert vinne a lendület, de ha már vétünk, akkor azt tegyük úgy, hogy ne derüljön ki.


Deon egyre türelmetlenebb lesz, érzem, ahogy a nadrággal babrál, de nem bánom, inkább segítek neki. Jó érzés végre kiszabadulni, megkönnyebbülten sóhajtok fel, de amint játszadozni kezd velem, megint a nyögések buknak ki belőlem. Rohadt jó, élvezetes, szenvedélyes, amit csinálunk, azonban nekem is el-elfogy a türelmem, így vadul szabadítom meg a nadrágjától. Most már meztelenül fekszünk egymáson, vagyis Deon rajtam. Esztelenek vagyunk, merészek és mégsem akarom abbahagyni ezt, azonban így nem lesz jó a dolog, nem tudom, hogy Deon mennyire van tisztában vele, de nem hiszem, hogy ne érezné. El sem jutna odáig, hogy valóban csináljon is velem valamit, ezért egy picit a kezembe veszem az irányítást, finoman tolom át és kerülök fölé, de egy pillanatra meglep az ellenállása. Nem értem, miért nem hagyja. Mitől tart? Nem tehetek vele semmit, amit nem akar, ráadásul... mindegy. Inkább testének felfedezésébe fektetem az energiáimat. Végigcsókolok rajta, felfedezem az összes kis zugot, izmot, vonalat, miközben hallgatom Deon hangját, figyelem, mit váltok ki belőle. Kimondhatatlanul élvezem a helyzetet és azt is, ahogy végül megadja magát nekem és engedi, hogy leszopva kényeztessem. Mindent beleadok és a hangokból, mozdulatokból arra következtetek, hogy élvezi. Ettől csak még jobban megjön a kedvem, még inkább érezni akarom, ahogy számba élvez. Keze közben a hajamban túr, majd megkapaszkodik a vállamban, mire gyorsítok és még inkább bevetem a nyelvem is, végül megfeszül és átjárja a gyönyör, én pedig vadul nyelem élvezetét. Ez olyan jutalomféle nekem, nem tudom elmondani, miért érzem így, de korábban is így volt. Ez a legnagyobb elégtétel, ami csak lehet. Végül visszafekszem hozzá, hagyom, hogy kifújja magát, cirógat, ahogy én is őt, ellenben nem fogok itt megállni. Esélytelen, hogy most abbahagyjuk, kicsit önző dolog, de ő is felhúzott engem, márpedig így nem maradhat a kérdés. Apró csókot nyomok a nyakába, és csak figyelem élvezettől csillogó szemeit. A kielégültség gyönyörűvé teszi. Ha nem félnék, hogy lebukunk, tuti így rajzolnám le őt. Csodaszép, ahogy a szeme csillog, a halvány, talán kissé bugyuta mosoly. Hagyom, csak figyelem őt, bár a farkam sürgeti a folytatást, de most nem akarok kapkodni, ellenben már magamban akarom tudni őt, teljesen megadni neki magam és ha csak egyetlen alkalomra is, de az övé lenni. Nekem ez különösen sokat jelent, még ha Deon ezt nem is tudja. Első lenni valakinek, bármilyen értelemben is, különleges, így mindent meg fogok tenni azért, hogy tökéletes legyen az együttlétünk. Most már folytathatnánk igazán...


Szerencsére Deon is így gondolja, mert megint maga alá fordít, én pedig nem állok ellen. Most lassabban, jobban kiélvezve csókolózunk. Ennyire jól kevesen csókolnak, mint a srác, így kiélvezem a helyzetet, élvezettel csókolom, bele-belemosolyogva. Nem tudom pontosan, mi játszódhat le benne, de abban biztos vagyok, hogy élvezi ő is ezt a játékot, legalább annyira, mint én. Próbálja minél élvezetesebbé tenni számomra is, én pedig hagyom. Azt hiszem, főleg az ösztön vezérli, de kurva jól csinálja. Visszakapok mindent, még duplán is. Látom, hogy tetszik neki, amit kivált belőlem. Basszus, tényleg megtalálja az összes olyan helyet, amit kibaszottul élvezek! A mellbimbómmal játszik, nekem meg felszalad a kezem a hajába és beletúrok. Kirázza a hideg. Hihetetlen, mennyire kiismerjük egymást ennyire rövid idő alatt. Érintenem kell, muszáj, ahogy ő is érint, csókol engem. Remegek, nyöszörgök, de élvezem minden pillanatát. Keze a combomra téved, Deon olyan édes kínokat okoz nekem, hogy lassan elvesztem az eszem. Lépjünk tovább! A testem már könyörög a folytatásért, de még hangosan nem mondom ki, hagyom, hogy Deon döntsön és lépjen tovább, ugyanakkor arra is felkészülök, hogy végül meggondolja magát. Nem hiszem, hogy így lenne, de ha így lesz, sem történik semmi.


Deon végre síkosítót keres. Azt hiszem, zavarban érzi magát, pedig nincs miért. Mindenesetre elhelyezkedem és várok, aztán végre megérzem az ujját magamban. Kellemetlen érzés, talán kicsit fáj is, de el akarok lazulni, folytatni akarom, amiben sokat segít a csókja, meg az, ahogy újra eljátszik velem. Egyre hevesebb az érzés és a reakcióm is, megfeszülök és kitolom a mellkasom, mert akarom még, hogy újra érintsen. Ahogy elmúlik a kellemetlen érzet, kérem, hogy folytassa és szerencsére nem kell beszélnem, megérti, amit közölni akarok, a második ujjával is belém furakszik. Most megfeszít a fájdalom, de próbálom leplezni. Na ez lehetetlen, ellenben elengedem magam és lassan felengedek. Deon mindent megtesz, hogy így legyen, én pedig hagyom neki, miközben meg akarom őrjíteni, így megint a hajába túrok. Tudom, hogy imádja, ugyanakkor bánom, hogy soha többet nem tehetem majd meg. Most már türelmetlen vagyok, végülis nem én vagyok a kezdő, szóval szerintem itt az ideje, hogy továbblépjünk, nem érdekel az sem, hogy fájni fog kezdetben, az hozzátartozik, ráadásul ahogy Deon vigyáz rám... Nem félek feljebb lépni, akarom, hogy megtegye, hogy végre mélyen bennem legyen, hogy körbezárhassam és hogy a gyönyörig repüljünk együtt.


A srác veszi a lapot és óvszert kerít. Kicsit szenved vele, de még csak el sem mosolyodok, nem akarom még jobban zavarba hozni, sokkal inkább, hogy mozogjon már. Eleget is tesz ennek, majd a lábam közé helyezkedik és kezével segítve nyomul belém. Megfeszülök a fájdalomtól, a szög sem a legjobb, így mozdulok. Nem akarom megzavarni, nehogy visszavonulót fújjon, most már elég rosszul érintene, inkább segítek neki és együtt mozdulok vele. Csókja elszédít, miközben mindenünk együtt mozdul. Minél erőteljesebb élményt akarok adni neki, és tudom is, hogy ezt hogy tegyem. Teljesen egymásra hangolódunk és látom, hogy ezt ő is így gondolja. Próbálom figyelni, de ez már rohadt nehéz, a vágy, az élvezet, minden bennem keveredik, miközben szexelünk. Deon végül megtámaszkodik felettem, én pedig elmosolyodom, akaratlanul is ezt teszem, nem tudom, mi vezet rá. Már nem is nagyon érdekel. Egyre közelebb járok, egyre hangosabban nyögök és egyre hevesebben mozdulok. Akarom a végét, most már vágyom rá, talán Deonnak sincs már sok hátra. Végül elengedem magam és a karjába kapaszkodva hagyom, hogy elöntsön az élvezet. Megfeszülök, azonban mikor elernyedek, már tudom, hogy Deon is hasonlóan járt, mert másképp lüktet bennem és ez hihetetlen elégtétellel tölt el. Végül rám fekszik, én pedig magamhoz karolom. Nem akarom még, hogy mozduljon, hiszen minden lüktetése bennem, minden szuszogása, a hosszú csók, amit a nyakamba kapok... szédületes volt.


Lassan nyugszunk meg, nagyon lassan. Nem olyan egyszerű ez a helyzet ilyen téren, talán Deonnak ez még intenzívebb volt, hiszen először élte át. Boldog vagyok, hogy engem akart, hogy vágyott rám, hogy engem választott erre. Szuszogva, remegve élvezem ezt az apró végjátékot. Azt hiszem, mindketten megnyugodtunk ettől, bár még nincs kedvem mozdulni. Végül Deon vonul vissza, hogy rendbe szedje magát. Talán könyörögve nézhetek rá, mert visszafekszik mellém és gyengéden cirógatjuk egymást, majd magához karol. Furcsa érzés fog el, így felé fordulok. Látom a könnyeket az arcán, a szemében és tudom, hogy igazából most szembesült azzal, hogy mit is csináltunk tulajdonképpen. Letörlöm a könnyeit és homlokon csókolom, mire ő lassan, gyengéden csókol meg. Tudom, hogy ez valami búcsúcsókféle, így kiélvezem minden pillanatát, a lassú táncot, amit a nyelvünk jár, hagyom, hogy még egyszer utoljára birtokba vegyen, aztán Deon elhúzódik, én pedig a hátamra fordulva sóhajtok fel. Bennem nincs lelkiismeret-furdalás, és ha nem fog kiderülni, akkor nincs semmi gond. Nem félek a következményektől, ellenben Deon igen, mivel neki sokkal több forog kockán, mint nekem. A legrosszabb, hogy Asame megöl, de akkor is megérte, akartam ezt, és most sokkal könnyebb. Felülök és szerzek egy papírzsepit, amivel nagyrészt megtisztítom magam, majd egy másikba csavarva végzi a kukában. Nem akarok megszólalni, mert nem tudok mit mondani, és nem hiszem, hogy szükség lenne rá. Mindketten tudjuk, mi forog kockán, ennek megfelelően nem kell, hogy kiderüljön, ennyi. Lassan felöltözöm, miközben Deon újraindítja a filmet és elhelyezkedik a kanapén újra. Nem gondolkodok igazán, egyszerűen csak mellé telepszem és fejem megint a combjára hajtom. Még mindig lüktet bennem a kielégültség, így nyugodtnak érzem magam és jó érzés a sráccal lenni. Deon kedveskedve simogatja meg a fejem, szerencsére most nem jött zavarba ettől, ő is lenyugodott. Azt mondják, a közös titkok közelebb hozzák az embereket. Azt hiszem, ez itt duplán fennáll, sosem tennék Deon ellen, éppen ezért megőrzöm, ami most történt. Nem bántam meg, ahogy azt sem tagadhatom, hogy bármikor hajlandó lennék megismételni, de most már sokkal könnyebb észnél lenni. Most már nem okoz gondot a közelében lenni. Nem mondom, hogy teljesen megszűntek köztünk azok a szikrák, inkább csak lenyugodtunk és a helyén tudjuk kezelni őket. Bár... mindenesetre lehet, soha többé nem maradunk így kettesben, de ha Deon így dönt, akkor el fogom viselni a döntését. Majd meglátjuk... most inkább a filmre kezdek koncentrálni és nyugodtan szuszogva, kényelmesen fekszem az ölében. Megfordul a fejemben, hogy jó lenne így maradni, de nem lehet és el is vetem ezt a dolgot rövid úton. Nem tudom meghazudtolni magam, már azt sem mondtam el Yoshinak, hogy megint lefeküdtem Tatsukival, de ezt meg pláne nem fogom. Talán hazugság, de inkább csak elhallgatás; amit nem tud, az nem fáj neki. Jobb lesz így, ugyanakkor tudom, hogy ők azok hárman, akikkel bármikor megismételném, de érezni csak Yoshi iránt érzek, ezért nincs gáz. Szeretem, ennek elégnek kell lennie, a többivel pedig jobb, ha nem foglalkozik, mert én nem fogok változni, még egy darabig biztosan nem.


Időközben Deon meghúzza a kólás üveget, majd nekem is felkínálja, amit szívesen fogadok el. Valahogy olyan furcsa a csend, ami ránk telepszik, nem feszült, inkább nyugodt, olyan kellemes. Nem hiszem, hogy beszélnünk kéne erről, mindketten pontosan tudjuk, mi a helyzet, hogy ki mit gondol, legalábbis így hiszem. Mikor véget ér a film, felülök, de Deon rögtön szorgoskodni kezd, felsepri a kukoricát, elrendezi a párnákat, végül eltűnik minden, ami erre az egészre utalhat, az élményt azonban semmi nem fogja kitörölni és ez így van jól.

- Akarsz még filmet nézni? - kérdezi meg kezében a Casanova lemezével, amit elpakol. Szívem szerint rávágnám, hogy igen, csak ez nem ilyen egyszerű.

- Csak ha neked is van kedved hozzá - mondom csendesen, ugyanakkor halványan mosolyogva.

- Lenne. Valami keményebbet néznék meg, mint a Hannibal, a Repoman, vagy a Fűrész - árulja el szelíden elvigyorodva. Hoppá! Hát...

- Nem garantálom, hogy nem fogok bújni - mondom meg komolyan. Nem vagyok egy nagy horrorfilmnéző, sőt, így inkább előre lefektetem a dolgokat.

- Igazából csak azért voltam rohadtul zavarban - kezd beszélni, miközben a helyére rakja a filmet és előkeres egy másikat -, mert mindig gyorsan közel kerültem ahhoz, hogy lerohanjalak, egyébként semmi kifogásom az ilyesmi ellen. - Valahogy sejtettem, hogy ez lehet a gond. - A srácokkal mindig úgy nézünk filmet, hogy egymáson fekszünk, Asame le is fényképezett minket és kábé egy kupac srác látszik párnákkal, de tényleg. Vörös sárkány? - mutatja is fel hozzá a dvd-t. - Ez nem ijesztő szerintem, csak ütős.

- Jöhet - mosolyodom el végül, ugyanakkor tudom, hogy olyan vagyok, aki nem viseli jól a durva dolgokat filmen. Maximum majd Deonba kapaszkodom, most tuti nem akar lerohanni, szóval most már nem lesz ebből gond.


Végül elhelyezkedünk és a srác elindítja a következő filmet, én pedig visszadőlök az ölébe. Ez már így marad, egyszerűen jólesik, és amíg nem hadakozik ellene kézzel-lábbal, addig nem fogom megváltoztatni. Remélem, nem is fog, de azért felkészülök rá, hogy mégis. Azt hiszem, tényleg lenyugodtunk mindketten, ugyanis hagyja a dolgot. A film tetszik, bár vannak rizikós részek, nem tudom, pontosan mikor pattan el bennem a dolog, de néha belekapaszkodom Deon combjába. Őt persze lenyűgözi a film, engem annyira nem, de a vége aztán pláne leveri a biztosítékot. Addig keresem, míg meg nem találom a kezét és gondolkodás nélkül húzom a szemem elé, ő meg kinevet, de nem zavar, bár durva, hogy élőben jobban bírom a vért, mint a tévén keresztül.

- Nem hiszlek el - mondja kuncogva.

- Most miért? - kérdezem duzzogást színlelve, de közben azért mosolygok hozzá.

- Hogy lehet valaki ennnnyire aranyos?

- Aranyos? - kérdezek vissza meglepetten. Ez most én lennék? Furcsa, ezt hallani Deon szájából, de mégis jólesik.

- Aha - válaszol könnyedén. Meglepődöm, így gondolkodás nélkül felé fordulok megint, hogy lássam az arcát, miközben tudom, hogy az enyém céklavörös lett.

- Ezt még sosem mondta senki. - Meglep, hogy dadogok. Most én vagyok hihetetlen zavarban, bár nem tudom, pontosan miért.

- Én nem egyszer gondoltam és ez nagyon tetszik benned - árulja el őszintén. Ennél már nehezen tudok vörösebb lenni. Aranyos? Furcsán hangzik, mégis talán igaz is lehet.

- Én csak... Pedig ez ösztönös - vallom be. - De melletted sokkal könnyebb ilyennek lenni, mint Tatsuki mellett - mosolyodom el. - Ő mindig letöri a lendületem.

- Nálam is ösztönös, ha feelingem van hozzá, hogy flörtölök másokkal, húzom az emberek agyát. Ösztönösen ellenállok, lázadok és gerjesztem a feszültséget, legtöbbször a szexuálisat méghozzá - magyarázza. - Tatsukin meg ne csodálkozz, tökre az ideálja vagy. Kicsi, vékony, hosszabb fekete hajú, kék szemű, érzéki... olyan kis cuki uke.

- Cuki uke? - Meglepetten szalad ki a számon a kérdés, aztán viszont elkuncogom magam, végül nagy levegőt veszek és felnézek Deonra megint. - Engem nem tudom, mi vonz benne ennyire.

- Én már rájöttem, engem mi vonz. - Miközben beszél, a képernyő felé néz, amin már a stáblista fut, de nem azt nézi, hanem a távolba mered. - Nyers, durva, erőszakos, kegyetlen... engem mindigis vonzott és amiatt tisztelem annyira, mert tudom, hogy képes lenne minden szarozás nélkül úgy megkínozni, hogy abba beleőrüljek. Az erő, a könyörtelenség, ami benne van, lenyűgöz. Tudom, ez tök beteg, de a tény, hogy képes lenne eltörni a csontom és nem teszi, valahogy megragad. Használ, parancsol, ural, amit senki más nem mer megtenni velem szemben. Amikor meglógtam innen, kaptam tőle két nagy pofont. Mindjárt tudtam, hol a helyem és kegyetlenül tiszteltem érte - meséli el őszintén. Furcsa, amit mond, ugyanakkor van benne valami, amit én is érzek. Ha már őszinték vagyunk, essünk túl mindenen.

- Ez most hülyén fog hangzani, de engem az vonz benne, hogy neki nem számítok, ural, birtokol, ugyanakkor mégis számítok, mert minden durvaság ellenére azt akarja, hogy élvezzem és ez tüzeli fel - próbálom összeszedni a gondolataimat.

- Ja - ért ennyivel egyet, méghozzá elmosolyodva és belenézve a szemembe. Állom a tekintetét és visszamosolygok rá. - Tatsuki a markában tart minket. Shinjit, téged, engem, Bakarit... akik fontosak valamiért neki. Érzem, hogy a jóindulatától nagyon sok minden függ, régen még sokkal jobban éreztem, hogy ha elveszteném a szimpátiáját, kibelezne és a kóbor kutyák elé vetne, ez pedig betegesen vonzott - vallja be őszintén. Igen, ezt én is éreztem, sőt, igazából minden nap ennek megfelelően csinálom a dolgaim. - Az, hogy kiszolgáltatottá tesz, amivel épp csak annyira él vissza, hogy az még jó legyen. A markában tart, és azt akarja, hogy ne félj a markában lenni, ezért dühítette fel, amikor félelmet látott rajtad és anno rajtam is, merthogy amikor először kefélt meg, volt pár pillanat, amikor azt hittem, megöl, ha másképp nem bír megdugni. Akkor komolyan lepergett előttem életem filmje, de amikor rájöttem, hogy nem ölne meg, eszméletlenül élveztem, hogy fojtogat. Nem paráztam, hogy kinyír, mert tudtam, hogy nem teszi meg, hogy pontosan tudja, meddig mehet el, pedig a fulladásos halál kurvaszar, anno a medencében majdnem sikerült egyszer-kétszer megjátszani, csak mindig fasza nagy szerencsém volt - meséli. Megborzongom, ezt az érzést nekem is volt szerencsém megtapasztalni. Ezért is viselem még mindig nagyon nehezen, ha valaki torkon kap. Bár furcsa, mert mikor az a fasz fogott le a nyakamnál, csak még dühösebb lettem. - Az a legszebb a Tatsukival való kapcsolatomban, hogy tisztában vagyok vele, hogy a markában tart és képes lenne összeroppantani, de tudom, hogy nem fog. Ez lehetetlenül bejön. Ez a bizonyosság, ez a helyzet az, ami miatt rohadt könnyen adott nekem beültetéseket, meg ami miatt könnyen begerjedek a közelében. Odaszorít valahova és érzem, mintha áramütés érne, hogy... nem is tudom... nem csak vágyat, vagy nem csak szexuális vágyat, hanem azt, hogy neki kell ugranom. Harcolni vele, mikor nagyon jól tudom, hogy gyakorlatilag esélyem sincs ellene. Ami meg nem igaz, én téptem ki a szemöldökéből a karikát, néha viszek be pár olyan ütést vagy rúgást, amitől kiveri a víz, satöbbi... De sosem felejtem el, hogy csak a gyorsaságom és a találékonyságom miatt vagyok képes felvenni vele a harcot, azok nélkül porrá őrölne. És meg tudná tenni, ha nem jelentenék neki semmit, lazán...

- Azt hiszem, értem, mire gondolsz - mondom komolyan. - Tudom, hogy azt tehetne velem, amit akar, még akkor sem tudnék ellene tenni, ha akarnék, ennek ellenére tökéletesen bízom benne. Egyetlen pillanat volt, amikor elbizonytalanodtam, de csak átfutott rajtam az érzés - vallom be. Ezt nem meséltem el eddig Deonnak, képtelen voltam rá, de talán itt az ideje, hogy elmondjam. - A gyakorlaton... a lényeg az volt, hogy úgy tűnt, Tatsukit megölték. Engem megerőszakolt az egyik fasz - Ennek hallatán Deon elszörnyed. -, Yoshit sem kímélték, de pontosan nem tudom, vele mi történt, mert akkor nem tudtam volna harcolni, így kizártam. Esélyem sem volt, mert hárman fogtak le. Aztán Tatsuki felkelt... - A srác szemei kikerekednek. Hirtelen nem tudom eldönteni, mitől, de inkább folytatom. - Először azt hittem, a drogtól hallucinálok, de aztán rájöttem, hogy nem. Akkor végigszaladt bennem az elárultság érzése, de aztán felfogtam, mit miért tett és elfogadtam, hogy ez a helyzet. Aztán a kezembe adta Yoshi életét. Tudom, hogy megölte volna, ahogy Shinji is, de... nemet mondtam rá és engedett. Ekkor döbbentem rá, hogy tényleg számítok neki, ha csak a terveibe illeszkedve is, de számítok. Aztán megcsókolt, mivel nem mutattam semmilyen érzelmet, én meg pofán vágtam. - Ezen Deon elvigyorodik. Most már én is így gondolok rá, de akkor jó ötletnek tűnt. - Talán hiba volt, talán nem, de felizgattam vele rendesen. Aztán amíg ellátott, nem tudom, mi ütött belém, de kiharcoltam, hogy megtegye. Utólag jöttem rá, hogy éppen az érzés miatt, hogy ugyan tudom, hogy összetörhet, hogy megölhet, de nem teszi meg. Hogy birtokol, de vigyáz rám. Ettől állt igazán vissza a bizalmam benne, ez adta meg a végső választ arra, ami bennem dúlt akkor. Féltem tőle az elején, féltem, hogy bántani fog, de azóta tudom, hogy nem azzal bánt, hogy megüt, az nem büntetés, annál vannak sokkal jobb módszerei. - Ezzel Deon is egyetért, bólint pár aprót. - Azt hiszem, azért hagyta életben Yoshit, mert nekem legalább sikerült nyújtani valamit és nem égtem le teljesen. Ez volt a jutalomféle, hogy dönthettem és ennek megfelelően járt el. Kötődöm hozzá és függök tőle, és nem a jóindulatától, hanem a személyiségétől. Egyébként engem sosem fojtogatott - vallom be végül ezt is. - Lucas mindig ezt tette, sokszor pár másodpercen múlt, hogy túléltem, mert ő sosem tudta, hol a határ. Azt hiszem, ezt Tatsuki tiszteletben tartja, vagy valami hasonló. Bár most a lecke alkalmával az a fasz a torkomnál fogva szorított le, de nem ijedtem meg, csak dühösebb lettem tőle.

- Kissé sokkoltál azzal, amit a gyakorlatról mondtál - ismeri el, pedig nem ez volt a célom vele. - Én biztos sokkal jobban kiakadtam volna és engem rohadtul nem lehet megvigasztalni, vagy kiengesztelni, meg egy ilyet én nagyon nehezen emésztenék meg, de ez szerintem érthető - mondja őszintén. - Két embertől tudom elviselni az erőszakot, az egyik Tatsuki, a másik Asame lenne, de ő ilyesmit nem csinál, nem akar bántani vagy megalázó helyzetbe hozni. Én nem is tudom magam megadni, engem köbö félholtra kéne verni, hogy akivel én nem akarok szexelni, az mégis megdughasson. Asame volt az első, akinek magamban azt tudtam mondani, hogy ha valamilyen módon mégis rákényszerít dolgokra, akkor nem az lesz a reakcióm, hogy minimum az egyikünk meghal, vagy ő, mert megölöm, vagy én, mert ő öl meg engem, amiért nekimentem, hanem olyan élményben részesítem, ami miatt nem fog tudni megszabadulni tőlem - meséli el őszintén. - Ez utólag kurva nagyképű hozzáállás volt a részemről, nem is értem, hogy lehettem ennyire önhitt, hogy egy olyan embernek, aki egy csomó fiút tört be engedelmes szajhának, azt gondoltam, hogy null tapasztalattal tudok ilyen felejthetetlen élményt nyújtani. Ugyanakkor valahol mégis biztos vagyok benne, hogy ezen az úton is oda jutottunk volna el, ahova egyébként eljutottunk - teszi hozzá és halványan elmosolyodik, talán egy picit szégyellősen. Megmosolygom én is.

- Én sem viselem könnyen, de azt hiszem, egy idő után megtanulod, mit csinálj. Ha hagyom, akkor gyorsabban lesz vége, ha ellenkezem, akkor viszont nem csak sokkal tovább tart, hanem el fogja érni, hogy még annál is jobban szenvedsz. Ráadásul élni akartam, nagyon, megbosszulni, hogy megölték Tatsukit, hogy azt feltételezik, hogy beszélni fogok. Rohadt dühös voltam, féltem és elegem is volt, nekiugrottam volna utána bárkinek, csinálhattak volna velem bármit, amíg életben maradok, nem álltam volna meg addig, míg vagy én, vagy valaki más meg nem hal. Nem engesztelt ki, csupán a saját magamban felépített kép állt vissza. Egyébként pedig nem hiszem, hogy Tatsuki külön kérte volna, hogy megerőszakoljanak. Azon a faszon akarok bosszút állni, aki megtette. Tatsuki megígérte, hogy kapok rá lehetőséget, ez nekem elég. Ugyanakkor Yoshi... Nagyon csúnyán elbántak vele, és alaphibákat vétett. Megfordult a fejemben, hogy szakítok vele, hogy befejezzük ezt az egészet szépen, mert így nem fog működni - vallom be végül ezt is.

- Igazad van és tudom, hogy "hagyd magad, előbb szabadulsz", de ha képes lennék ilyesmire, még mindig a medencében úszkáló üdvöske lennék, vagy Lux játékszere. Én simán meghalok, de engedni nem fogok, ha nem akarok - mondja ki komolyan. - Kizártnak tartom, hogy lefektette volna lehetőségként, hogy megerőszakoljanak, viszont az alvilágban az a szabály, hogy amit nem tilos, azt szabad. Az meg szerintem külön tetszik annak a szemétnek - És mosolyog, hogy így nevezi a tetoválómestert. -, hogy bosszút akarsz állni, ahogy az a pofon is. Ha megfigyeled, Tatsuki azokat tartja maga mellett, közel magához, akikben van ellenállás. Shinji, akiről ordít, hogy nem lehet elvenni tőle az önálló akaratát, Bakari, aki ugyan teljesen jól adja a hűséges, csendes kutyát, de amint valamivel nem ért egyet, olyat harap beléd, hogy beszarsz, ... Mindig azoknak az embereknek oszt fontos szerepet, akik ellenállnak, akikben van tűz, spiritusz. Ha ez találkozik egy számára vonzó külsejű sráccal, akkor meg jah, meg akarja dugni - jelenti ki elvigyorodva. Ezzel én is egyetértek. - Shinji egy alaphiba miatt köszönheti, hogy most ott tart, ahol. Utánam lógott alvilági területre, egy terepgyakorlatra, márpedig az a szabály, hogy aki nem lett hívva és mégis ott van, az halott. Tatsuki nekiugrott és majdnem megfojtotta, alig bírtam leállítani. Akkor én is a kezembe kaptam Shinji életét és ennek megfelelően igyekeztem is rá rohadtul vigyázni, távol tartani az alvilágtól, főleg Tatsukitól, mert ő olyan, hogy ha valamit akar, akkor azt megszerzi, eléri, ráadásul nem is igazán tudtam, hogy mit akart, mit vett a fejébe - meséli el. - Lehet, hogy Shinji akkor is ide kerül, ha akkor nem lóg utánam, hiszen neki volt némi előélete, amit Tatsuki kitúrt a földből, és ami miatt vadászott rá, de nem biztos, mert akkor figyelt fel Shinjire szerintem.

- Igen, én is úgy hiszem, hogy ez a két dolog tetszett neki. Én biztos vagyok benne, hogy csak a kereteket adta meg, csak nem is tiltotta. Ettől még megtörtént és kibaszottul idegesít. El sem tudom mondani, mennyire... - mondom meg komolyan. - Tudom, hogy ez nem sokat jelent, de mikor Shinji elhúzott a szalonból, teljesen kétségbeestem - vallom be. - Egyrészt, mert nem tartottam be, amit neked ígértem, másrészt, mert ha ezzel én tettem tönkre Tatsukit... Akármit is mond, tudom, hogy megviselné, ha elvesztené Shinjit, akármit is mutat, szereti őt. Abban a pillanatban ez sokkal jobban izgatott, minthogy Yoshi haldoklik, vagy éppen, hogy mi történt velem. Shinjivel azt hiszem, örökre elvágtam magam, végleges a dolog és talán így van rendjén. Az, hogy kikezdtem vele, majd megdugattam magam Tatsukival, azt hiszem, a végső akadály köztünk. Ráadásul mikor eljött Yoshihoz, akkor sem alakult igazán barátságosan a dolog. Igazából az is megfordult a fejemben, hogy nekimegyek Shinjinek, ha bántja Yoshit, de már nem tenném meg. Ennek ellenére nem fogom hagyni magam, ribancnak tart, talán igaza is van, de én nem így hiszem. Mindegy...

- Hát... - Zavartan turkálja a haját, keresi a szavakat. Lehet, hogy most vágom el magam Deonnál is? Remek lenne... Ugyanakkor szerintem itt az ideje, hogy mindent megbeszéljünk. - Erre nem igazán tudok mit mondani - ismeri el végül. - Shinji nekem előlépett legjobb barát státuszba. Mindig mellettem áll, akkor is, ha oltári faszságot csinálok, nem cikiz, nem tart totálisan hülyének, minden helyzetben igyekszik megvédeni. Számíthatok rá, megbeszélhetem vele a problémáimat, a gondolataimat, az érzéseimet, a vágyaimat. Nincs olyasmi, amit ne tudnék vele megbeszélni, mert nem igazán vannak előítéletei, vagy azok annyira nem számítanak számára. Nem tudom, Shinji nekem kicsit olyan, mint egy báty, akire rettenetesen felnézek és nincs mit szégyellnem előtte, nem félek attól, hogy elítél. - Furcsa ezt hallani, ugyanakkor elmosolyodom. Deonnak tényleg nagyon fontos Shinji. Nem csodálkozom ezen egy cseppet sem, még csak azt sem mondhatom, hogy nem értem meg. - Megmondja, ha valamit helytelenít, ráolvas a fejemre, ha úgy véli helyesnek, de vigyáz rám, kihúz a szarból és bízik is bennem, ami nekem nagyon nagy dolog. Ha valaki rám bízza a titkait, kábé úgy érzek iránta, mintha szentté avatták volna - mondja elmosolyodva. - Úgy érzem, Shinji elfogad olyannak, amilyen vagyok. Hogy bírálat nélkül szeret, ami nem azt jelenti, hogy mindenben egyetért velem, meg ilyenek, hanem... nem t’om, biztonságban érzem magam vele és a titkaim nála. Tudom, hogy ha elmondanám neki azt, ami ma történt köztünk, nem tapsolna meg, val'szeg fogná a fejét és jól lehülyézne, amit én készségesen el is fogadnék tőle, aztán olyanokat mondana és kérdezne, amivel előrébb segít, átlendít egy holtponton és elkezdenek bennem megoldódni dolgok. Nekem ő valahogy tök jól működik, mint katalizátor... hogy amikor a folyamat nem indul el, akkor csak meg kell őt keresnem és... utána megy minden rendben.

- Nekem szerintem már marha mindegy a dolog. Tudom, hogy gyűlöl, hogy semmibe sem néz, hogy minek tart. - Deon felvonja a szemöldökét és látszik a fején, hogy kicsit sem ért egyet azzal, amit hall. - Csak egy újabb adalék lenne a számára, ha tudná. Annyira nem érdekel, mit gondol, de azzal felbaszta az agyam, hogy Yoshit is ezzel csesztette. Ha velem van gondja, akkor nekem mondja, engem csesszen le, velem veszekedjen! - Kerek szemekkel pislog okosan rám, nem értve, miről beszélek. - Persze ezt val'szeg, csak én gondolom így. Tudom, hogy közel áll hozzád Shinji, akkor is tudtam, mikor ezt elmondtam neked. Egyébként... ha nem is a szemembe mondta, de nem tart semmire, sőt... leszajházott, leribancozott, majd ezek után közölte velem, hogy de amúgy nem érdekli, mit csinálok Tatsukival. Mindenesetre nem érdekel, ha ezt gondolja, csak... fogalma sincs, mit miért teszek és nem is érdekli, így pedig nehezen tudok kiigazodni rajta. Nem félek tőle, ugyanakkor az az utálat, ahogy rám néz, vagy az a lenézés, amivel rám tekint... Ő nem lát bennem semmit, ráadásul még rászálltam Tatsukira is a szemében, amiben lehet, hogy van valami, ugyanakkor Tatsuki választhatta volna azt is, hogy nem teszi meg. Kicsit csapongok, azt hiszem - közlöm kicsit zavarban, Deon pedig aprókat bólint. - Nem akarom szidni Shinjit, eszembe sem jutott, mert én tisztelem őt és igazából fel is nézek rá. Különleges srác, ezt kár lenne tagadni, de mi már nem fogunk sosem kijönni szerintem.

- Ha valakit minden joga lenne utálni, az én vagyok - jelenti ki határozottan. - Tatsuki szerelmes volt belém és amikor elkezdtek összejárogatni Shinjivel, nem tűnt úgy, hogy Tatsuki nagyon sokáig tervez még bármivel is. Úgy festett, elrendez pár dolgot és aztán kiharcolja, hogy Asame kinyírja, de aztán valahogy megváltozott a hozzáállása, megpróbált túllépni, amihez Shinji ugródeszkát jelentett. Amikor meglógtam innen, Shinji kapott ki, sokkal jobban, mint én. Igaz, hogy úgy állította be, mintha ő vitt volna ki a házból, falazott nekem, de eszemben sem volt letagadni, hogy megszöktem és ha nincs Shinji, akkor árkon-bokron túl lennék - magyarázza komolyan. - Azt is figyelembe vehetjük, hogy lecsaptam Tatsukira nemrég, ráadásul Shinji az egyetlen, aki tudja, hogy az első kör hogy is zajlott tulajdonképpen, tehát tisztában van vele, hogy az érzéseim Tatsuki iránt eléggé labilisak a vonzalom szempontjából. Összességében és lényegében véve az, amit anno nekem Tatsuki mondott, hogy simán bevállalja, hogy megdug még akkor is, ha nem szakítok Asaméval, működő életforma. Ezek után Shinji nem utál, nem néz ribancnak. Neki elmondtam azt is, ki jön be, ki annyira, hogy akár fantáziálásnál tovább menjek el, és még úgy sem, szóval nagyon erősen kétlem, hogy gyűlölne téged. Az, hogy lenéz... Nem, még ezt sem tudom róla elképzelni - jelenti ki. - Csak azért, mert vonzódsz Tatsukihoz, biztosan nem - teszi hozzá komolyan.

- Nem azért, mert vonzódom hozzá. Az egy dolog, azért szerintem csak egyszerűen megruházna. Tulajdonképpen nem is érdekelne ez az egész, tudtam, hogy megjött és hogy Yoshinál van. Eszembe nem jutott volna bemenni, hogyha mikor arra járok, nem attól zeng a folyosó, hogy mekkora egy ribanc vagyok. - Deon erre kikerekedett szemekkel pislog. - Ő az, akinek nevelnie és tanítania kell Yoshit, és nem érdekel, hogyan teszi, amíg életben marad. Ha nem segít a kedvesség, nem zavar, ha durva vele, az sem, ha velem szívatja, legyen, de ne így tegye! Ez az, amit nagyon sérelmeztem akkor is, de ezt neki is megmondtam. Rendben, én sem voltam éppen finom... Elismerem, hogy beszóltam neki, de azt hiszem, jogom van megvédeni magam. Először nekem is az jutott eszembe, hogy ezzel teszteli Yoshit, egészen addig, amíg rám nem nézett, ettől pedig eldurrant az agyam. Nem volt célom bántani, ahogy azt is kikötöttem, hogy mindent ráhagyok, csak magamat védem meg ellene, Yoshimi ügye az övé. Yoshi is tudja, most már nekem tartozik, én pedig vigyázni fogok rá, de nem féltem Shinjitől, mert tudom, hogy betartja a határokat, ugyanakkor tágítja is őket, amire Yoshinak szüksége van. Ennek ellenére tényleg azt érzem, hogy lenéz, szerintem nem látja bennem azt, amit Tatsuki. Pedig én hiszek benne, hogy bennem van - mondom komolyan.

- Szard le mások véleményét - tanácsolja, én pedig bólintok egy aprót. - Ha lenéz, akkor lenéz, ennyi, majd bizonyítod, hogy nincs igaza veled kapcsolatban. Szándékosan meg se próbáld, mert ez nem olyasmi, amit akarattal el lehet érni. Meg lehet csinálni, de nagyobb az esélye, hogy pofára esik az ember. Majd jön a lehetőség, amikor bebizonyosodik, hogy érdemes vagy arra, aminek Tatsuki akar téged, megvan benned, amit ő lát és kész. Addig meg vársz - mondja el komoly képpel.

- Tudom és igazad van. Ezért nem is foglalkoztam ezzel komolyabban, csak elmondtam, hogy mi a véleményem, nem akartam vele veszekedni, meg semmi hasonló. Nem akarok vele konfliktust, elég, ami van. Sajnálom, hogy ezt rád zúdítottam, nem akartam vele semmi rosszat. Nem vádolom, vagy ilyesmi, egyszerűen csak ezt érzem. Ettől függetlenül talán majd egyszer meg tudunk maradni egy légtérben normálisan. Én szeretném, ha így lenne. El fogod neki mondani?

- Val'szeg - válaszol, miközben a kóláért nyúl. - Kicsit gubancosak bennem dolgok és kell az, hogy segítsen kibogozni, hogy mégis mi a franc van.

- Ezt hogy érted? Vagy inkább hagyjuk? - kérdezem komolyan. Nem kell róla beszélnie, ha nem akar, még csak nem is kíváncsiságból kérdeztem. Visszacsukja az üveget, miután ivott, aztán felém nyújtja, én pedig szintén belekortyolok.

- Szeretem Asamét és mégis megcsaltam, ráadásul kétszer...

- Szeretem Yoshit, mégis rámozdultam Shinjire, lefeküdtem Tatsukival és most veled is... - Erre Deon kínosan elmosolyodik és egyik kezét a homlokára, szemére, arcára teszi.

- Miért? - kérdezi meg őszinte kíváncsisággal.

- Nem tudom. Mármint ez nem igaz, marha egyszerű a válasz, mert akartam - vallom be végül. - Szeretem Yoshit, de nem tudok magamnak ellent mondani, sem pedig a vágyaimnak. Ráadásul megkapom és megnyugszom, túllendülök rajta és elfelejtjük. Nem vagyok határokhoz szokva, pláne nem az ágyban, éppen ezért néha kell, hogy más legyen. Yoshi hihetetlen gyengéd, el nem tudom mondani, mennyire, de mindig ez sem esik jól. Az, hogy Tatsukival miért tettem, már mondtam, ki voltam bukva teljesen, de visszazökkentett. Shinji egy hülye ötlet volt, amit százszor megbántam azóta, ráadásul tudnom kellett volna, hogy hülye vagyok. Ez meg... Én nem érzem hibának, Deon, jó volt, kibaszottul jó volt. - A srác szégyellősen elmosolyodik, pedig ez tény volt. - De akárhogy is nézzük, nem vagyok beléd esve, te sem vagy belém, szexeltünk egyet és továbblépünk. Nem fogok neked hazudni, máskor sem mondanék neked nemet, de ettől még most lenyugodtunk, sokkal könnyebb megmaradni a közeledben. Te megbántad? - kérdezem meg végül őszinte választ várva. Talán fájni fog egy igen, de fontos, hogy ezt tudjam.

- Nem, cseppet sem, sőt, az ismétlés nekem is bejönne, de tudom, hogy ha Asame megtudná, bánnám, rohadtul bánnám - vallja be őszintén. - Yoshimi nem tudom, nekem elnéző és lágyszívű típusnak tűnik, de Asame cseppet sem az. Esztelenül szeretem, a legkevésbé sem félek olyasmitől, hogy megver, vagy ilyesmi, attól viszont igen, hogy bezárja a vaskapuit és kész, vége. Nem akarok egyszerű pártfogoltja lenni, azt meg aztán végképp nem, hogy eladjon szajhának. Kurva nagy baj lenne belőle, mert Tatsuki azonnal ugrana, a kettejük szövetsége felbomlana és ha még egymást is nekiállnának gyilkolni, nem sok esély lenne arra, hogy Kitamurát és a Triádokat vissza tudják verni. Nekem nem csak arról van szó, hogy elveszítem Asamét, hanem arról, hogy akár háborút indíthatok el, mert tudom, hogy Tatsuki neki fog menni, ha bánt, vagy annak a yakuzának, amelyikhez kerülök, ha netán elad.

- Deon, őszinte leszek, szerintem ezt nem tenné meg - mondom meg csendesen, de komolyan. - Szeret, szerintem ez mindent elmond. El tudom képzelni, hogy haragudna rád, vagy hogy kiakadna és talán tombolna is, de lenyugodna és megbocsátana végül. Én magamból indulok ki, vagy szerintem például Shinji is így gondolkodik, szóval nem azon akar bosszút állni, akit szeret és elkövette a dolgot, hanem akivel. Én is azt akarnám kinyírni, ennek ellenére nem félek - teszem hozzá komolyan. - Ha kiderül, mert akármit is csinálunk, előfordulhat, akkor vállalom a részemet benne.

- Jeremy... Asame egy kegyetlen yakuza, nem egy tizenkilenc-huszonhat éves srác. Olyan ember, akinek az alvilágban is összeránt seggeket a neve elhangzása. Érted ezt? Én rohadtul nem építenék arra, hogy majd megbocsát, meg ilyenek, sőt, csalódnék benne, ha a dolog kiderülése után könnyen megúsznám. Igenis engem fog elővenni, mert csalódni fog bennem és hiába szeret, az akár el is múlhat egy ilyen árulás hatására. Én ezt tartom valószínűleg, márpedig ha ez megtörténik, akkor nem lesz többé szeretetképes és ezt Ryuuichi is így gondolja, aki azért elég régóta mellette van. Tudom, mert korábban, amikor Asame majdnem meghalt, beszéltük, hogy lelépnék, hogy motiváljam, vagy megértessem vele, hogy bármekkora hülye vagyok, nekem sem drótkötélből szőtték az idegzetemet és Ryuu is mondta, hogy a kegyetlennél kegyetlenebb, a könyörtelennél könyörtelenebb, az erőszakosnál erőszakosabb lenne Asame, ha megsebezném. Láttam is rajta... Jeremy, el nem tudod képzelni, mennyi minden volt a szemében és az arcán, amikor bevallottam neki, hogy Tatsuki megdugott. Akkor még csak napokban, hetekben mértük a kapcsolatunkat, de azóta elmélyült, összefonódott az életünk, és ha elveszítenénk egymást, az konkrétan olyan lenne, mintha leszakítanának rólunk egy testrészt. Utána már nem tudsz ugyanúgy élni, főleg nem harminc év felett.

- Akkor nem kell kiderülnie, ennyi. - Ugyanakkor felülök és átkarolom Deont, majd homlokomat az övéhez támasztom. Ő is átölel, talán így tudjuk támogatni kicsit egymást. - El tudjuk titkolni, és akkor nem lesz baj. Nem kell tudnia senkinek sem, vagy esetleg Shinjinek, ha úgy érzed. Yoshinak sem szándékoztam előadni. Megtettük, vissza nem tudjuk most már vonni, én megbánni sem fogom, akármi lesz, igazából felkészültem arra, hogy ezért megölhet - vallom be komolyan -, ennek tudatában cselekedtem. Egyébként az árulás fáj, de nem söpri el a szerelmet egy perc alatt, ráadásul te pont az az ember vagy, akit nem fog tudni könnyen elengedni, és nem is fog. Én hiszek ebben, ahogy abban is, hogy ti összetartoztok minden történés ellenére. Deon, ígérem, nem lesz baj, megoldjuk, kitalálunk valamit, nem tudom... de megoldjuk. - Nem az zavar, hogy esetleg meg fogja bánni, sokkal inkább, hogy szenved ettől most, ahogy a következményektől is. Jelen pillanatban bevállalnám az egész felelősséget egyedül, ha ezzel segíthetek neki.

- Úgy csinálunk, mintha nem történt volna semmi - közli, azzal elenged és visszadől a kanapé támlájának. Felőlem rendben, amíg ezt be is tudjuk tartani. Nem arra gondolok, hogy egymásra másznánk, de valami biztosan változott, ami vagy feltűnik másoknak, vagy nem. - Folytatjuk a trilógiát, vagy kimozdulunk innen? - kérdezi meg.

- Szerintem folytassuk. De a többi része is olyan? - kérdezem meg megborzongva.

- Aha. A bárányok hallgatnak következik, de az inkább nyomozós, Lechter börtönben van - válaszol mosolyogva, mire engem újra kiráz a hideg.

- Belefér, hogy továbbra is az öledből nézzem? - kérdezem meg komolyan. Fektessük le akkor a határokat. De ha igen, akkor én benne vagyok.

- Megkeresem a dvd-t, aztán igen - felel továbbra is mosolyogva, azzal úgy tesz, ahogy mondta. Szinte pontosan tudja, hol találja, ez félelmetes azért. Gyorsan megcseréli a lejátszóban a lemezt, majd visszahelyezkedik és szerintem csak arra vár, hogy én is megtegyem, így eldőlök és kényelmesen elfúrom magam, miközben Deon elindítja a következő filmet.


Ez a rész sokkal barátságosabb, mint az előző volt, könnyebben is veszem az akadályokat, sőt, még tetszik is. Sok minden átsuhan azért a fejemben, sok lehetőség, forgatókönyv, nem tudom befejezni a gondolkodást, bár a filmre is figyelek. Furcsa érzés kerít hatalmába, ugyanakkor nem akarom, hogy eluralkodjon rajtam. Mi lesz ha... ha valami olyan történik, amiért Deon engem fog hibáztatni? Végülis legalább annyira az én felelősségem ez az egész, mint az övé. Ha nem derül ki, nincs gond, márpedig ha tartjuk magunkat a dologhoz, akkor nem fog, ennek ellenére fel kell készülni erre is, bár nem tudom, hogyan lehetne. Mindegy, ha kiderül, majd improvizálok, az úgyis megy... Amint vége a filmnek, megint Deon felé fordulok és hezitálok, hogy meg merjem-e kérdezni, aztán végül döntök.

- Van olyan végkifejlet, hogy meggyűlölsz? - kérdezem meg komolyan. A srác nagyot les. Ez most nemet jelent?

- Bakker, te aztán tudsz jókat kérdezni és jókor - jegyzi meg nevetve. - Nem hiszem. Azon parázol, hogy te leszel a bűnbak, meg a szemét, mert elcsábítottál, vagy mi? - kérdezi meg nyíltan.

- Nem teljesen erre gondoltam, de valami ilyesmi - mondom meg őszintén. - Csak nekem sokat jelent a barátságod és ezek után talán még többet is.

- Nem fogom rád kenni, nyugi és önmagában ez nem lesz vízválasztó köztünk, tudom kezelni a helyzetet. Bírlak és nem akarom, hogy ez, vagy más közénk álljon - jelenti ki komolyan, én meg halványan elmosolyodom.

- Nem foglak cserben hagyni sosem. - Ez szinte fogadalom, nem is csak ígéret. Tudom, hogy ez eddig talán nem volt nyilvánvaló, de így van.

- Tudom és köszi. Nem vagy kajás? Lassan Asame is keresni fog, mert lazán hét órája meresztjük itt a seggünk - jelenti ki elvigyorodva.

- Szerintem több - kuncogom el magam. - Kicsit éhes vagyok, de nem vészesen, bár... - Természetesen megkordul a gyomrom. - azt hiszem, mégis. Mehetünk, de még a harmadikat is meg kell majd mutatnod - ülök fel és mozgatom meg egy kicsit magam.

- Alap - közli vigyorogva és ő is feláll nyújtózkodni. - Az kurvanagy - kezd beszélni, miközben elindul kifele -, amikor először néztem végig a trilógiát, csak a harmadiknak a végén akadtam le. Durva lesz, szóval nem biztos, hogy kajálás után azt vissza kéne jönnöd megnézni, mert ha elhányod magad, te takarítasz - heccel, mire elkuncogom magam. - Most nem is mesélek, majd holnap megnézzük. Az ébredését meg nem tudom, látni akarod-e, elég véres. Bááár... - És legyint egyet játékosan.

- Amennyiben a felállás marad és néha kölcsönadod a kezed szemtakarónak, megnézhetjük - mondom kuncogva. Ezen Deon nagyon jót röhög. - Mit eszünk ma?

- Mindjárt megtudjuk Ayakotól. - A néni meglehetősen morc azért, mert majdnem kilenckor megyünk csak enni, de nagyon ínycsiklandozó, amit az asztalon látok. Rablóhús, krumpli és saláta. Isteni hármas és ahogy nézem, Deon már rá is veti magát. Ha nem igyekszem, el fog fogyni, így én is szedek magamnak és nekilátok enni.

2012. augusztus - 1.

Deon

Újabb határához értem a tűrőképességemnek. Egyszer már túlmentem azon a bizonyos korláton, amiről azt gondoltam, nem fogom megtenni, noha kacérkodtam vele, hogy mégis megteszem, most pedig újra ezt boncolgatom. Nem is tegnap óta ráadásul. Nem vágyom rá olyan régóta, mint arra vágytam, hogy Tatsuki uraljon, de sokkal hevesebb és gyakrabban is jön elő, elrejteni Jeremy elől meg eléggé lehetetlennek tűnik, mert... mert látja, kész. Tudom, hogy elég ügyesen csinálok úgy, mintha csak miatta hagynám abba a csikizését, vagy azért húzódnék vissza tőle a dojoban, mert vége a gyakorlatnak, de azt is, hogy nem véletlenül beszéltük meg, hogy van egy határvonal kettőnk közt, amihez mind a ketten közel vagyunk és át tudnánk lépni, ha sikerülne elvesztenünk a kontrollt. Most ezzel a félelemmel a gyomromban vackolom el magam mellette a kanapén, hogy megnézzük a Casanovát. Érdekel a film, azonban a fejemben ott motoszkál az a gondolat, hogy legutóbb Jeremy lazán az ölembe hajtotta a fejét és az eléggé... hú volt. Kíváncsi vagyok, most mit talál ki. Egy mosoly keretében ránézek, mire visszamosolyog rám, de mintha feszengene. Tiszta dinnyék vagyunk, basszus! Mindegy, hogy oldjam a hangulatot, az ölébe rakom a tálat, amibe a pattogatott kukoricát öntöttem, majd kibontom a kólát. Úgy beszéltük, üvegből jó lesz, úgyhogy kinyitom és meghúzom. Őt is megkínálom, s elveszi tőlem, hogy kortyolva igyon egy keveset. Megvárom, míg befejezi, aztán párnát is adok neki, amiből én közben egyet a derekam mögé rakok. A srác az ölembe nyomja, majd nemes egyszerűséggel ráfekszik, miközben a pattogatott kukoricát a hasához teszi, ahol mindketten elérjük. Hát... oké. Nagyot vigyorgok, aztán félig átkarolom és a képernyőt kezdem bámulni. A srácokkal is mókás összegabalyodni, nem is tudom, hogy jött, de valahogy annyira természetes, ahogy négyen összecsomósodunk a mozi alatt.


Elröhögöm magam, mikor sikerül a hajába potyogtatnom egy fél maréknyit a popkornból.

- Bocsi - nyögöm nevetés közben és kiszedegetve eszem meg. Ő is nevet, de elfordul és felnéz rám. Egyelőre igyekszem összeszedegetni a kukoricaszemeket és nem értem, miért engem bámul, mikor megy tovább a műsor. Én azért próbálok figyelni, mert tök jó a film, csak ahogy Jeremy néz... - Mi van? - kérdezem meg végül tőle.

- Semmi - mondja vállat vonva. Hát köszi, most ki lettem segítve tényleg. - Zavar, ha nézlek? - He? Ezen most meglepődöm.

- Miért nem a filmet? Nem tetszik?

- De igen - elmosolyodik. - Igazad van. - Azzal visszafészkeli magát a tévé felé. Képtelen vagyok megállni, hogy ne nevessek.

- Tök dilis vagy - mondom meg neki, s az utolsó kukoricaszemet is kiszedem a hajából.

- Bagoly mondja verébnek - vág vissza kuncogva.

- Jó, de nálam ez megszokott - közlöm vele vigyorogva, és hogy ne tudjon visszaszólni, ujjaimmal kicsit végigzongorázok az oldalán. Halkan felnevet, aztán visszafordul a párnán és újra engem kezd nézni. Egy apró mosollyal makacsul a képernyőre szegezem a pillantásom, azonban érzem, hogy tovább néz, ami zavarba hoz. Kinyúl az arcom felé, én meg annyira meglepődöm és valahogy megijedek, hogy hátrarándulok. Nem mintha lenne hova, mert a háttámlának dőltem alapból, de mindegy. Nem tudom, mit akart, most viszont eléggé begyulladtam. Nem fogok többet kettesben filmezni Jeremyvel, mert kurvára gyorsan úrrá lesz rajtam az izgalom és ha legalább egy valaki van még itt, már van egy komoly visszatartó erő attól, hogy valami olyasmit csináljak, amit nem mondanék el Asaménak. A srác csak meglepődik, a kezét is visszakapta, de tovább vizslat. Na jó, ez így nem pálya, fogom és kitolom az ölemből, egészen addig nyomom, amíg ülő helyzetbe nem kerül, aztán megkeresem a kólát és iszok, hogy lenyugodjak. Persze nem bírom ki sanda pillantások nélkül és a faszom se tudja, mi történt az elmúlt öt perc alatt a filmben, de mindegy. Jeremy is morcos, s néha elkapom a pillantását is, úgyhogy óóó yeeeah. - Tudtad, hogy tök kínos, amit csinálsz? - kérdezem meg tőle, mert elszakad a cérna. - Nem zavar, hogy nézel, de bakker, valahogy úgy csinálod, hogy azt nem tudom jól elmagyarázni! - Frankó vagyok, pedig nem vettem be fogalmazásgátlót.

- Öhm... Mert hogy nézlek? - kérdez vissza kicsit értetlenül. - Én nem érzem kínosnak. Neked az? - Nekem kínos, hogy nem tudok Casanovára figyelni, mert görcsbe áll a gyomrom, hevesebben ver a szívem és áll a farkam.

- Megbeszéltünk korábban valamit, emlékszel? - Hátha erről lekoppan neki, mi van.

- Nem, azt hiszem, ha ezt szeretném megtenni, akkor így néznék - mondja, majd elvigyorodik és tol egy angyali arcot. Oké, most én nem tudom, mi van, úgyhogy zavartan röhögök rajta. Beletúrok végül a hajamba és eligazgatom azt, miközben újra a filmet bámulom, gondolatban azonban már rohadtul nem Casanova körül járok. Mi lenne, ha...? Nem. - Miért van az, hogy most sokkal vörösebb vagy?

- Mert égek, mit a bozót nyáron? - kérdezek vissza így válaszolva, és szerintem még vörösebb leszek, mert még a fülem is lángolni kezd. Haladunk. De hova is?

- Aha, de mégis mitől? - közelebb húzódik hozzám és megint az arcom felé nyúl. Engedem neki, mert kíváncsi vagyok, mit akar, meddig mer elmenni. Nézek a szemébe, majd leesik, hogy min akadtunk tulajdonképpen fenn. Egy apró morzsán a számon. Hogy lehűtsem az érintése nyomán keletkezett parázsérzetet, megnyalom az ajkam, mire ő is így tesz. Kéne neki válaszolni, de nem tudok, úgyhogy vállat vonok. Feszültté tesz a közelsége, mert vonzódom hozzá és azt is tudom, hogy ez nem egyoldalú. Nem megy ki a fejemből, amit mondott és ha tovább csinálja ezt, be fogom rajta vasalni, méghozzá perceken belül, azt hiszem. Megint bámul, de most hívogatóan, egyszerűen látom, hogy azt akarja, moccanjak rá. Elég sokszor eljátszottam már a gondolattal, most azonban ijeszt, hogy ennyire közel kerültem hozzá, úgyhogy egy pillanat műve alatt kicsit hasba szúrom egy ujjal. Picit meggörnyed, noha nevet, így viszont elég közel kerül hozzám. Mozdulatlan maradok, csak szemem sarkából lesek rá le, aztán amint felpillant rám, elszakad az a bizonyos cérna.


Felemelem a fejét és a szájára tapadok, s mivel hagyja magát megcsókolni, már visz is tovább a lendület, felé hajolok, sőt, egészen nyilvánvalóan rámászom. Eluralkodik rajtam a vágy, mindaz, amit már lefantáziáltam szabad perceimben, úgyhogy mire észbe kapok, a tál kukoricástól már a földön hever, én pedig Jeremyn fekszem és hevesen, elvakultan csókolózom vele. Nemhogy nem ellenkezik, de hozzám hasonló intenzitással viszonozza a csókom, ami teljesen megőrjít. Fél kézen támaszkodom, míg másikkal a ruhája alá nyúlok, szájának ostromlását pedig egy pillanatra sem hagyom abba. Még az sem zavar, hogy én is fulladozom a csókcsatától, egyszerűen élvezem. Tetszik, hogy csak meg kell érintenem és felsóhajt, ráadásul bele a számba, s ahogy én őhozzá, úgy ő is énhozzám nyúl, felkúszik keze az oldalamon. Kellemes borzongás fut rajtam végig, mancsom kifut pólója nyakán és megcirógatom a bőrét. Nem állja meg a viszonzást sem, befurakszik a felsőm alá, fel a hátamra, s egészen a lapockámig simít. Most én sóhajtok fel és még libabőrös is leszek. Azt hiszem, elvesztem a fejem a vágytól, teljesen hozzásimulok, miközben szenvedélytől túlfűtötten játszom ajkaival és valahogy alányúlva szorítom egy kicsit magamhoz. Határozottan alig kapok levegőt és reszketek a vágytól, ráadásul érzem, hogy Jeremy is azt akarja, amit én. Öhm... pontosan nem tudnám megfogalmazni, azt viszont kimondhatom bátran: MÉG!


Ujjaimat a bőrébe nyomom és végighúzok az oldalán, aztán mint egy félőrült, elkezdem lehámozni róla a pólóját. Jeremy halkan felnyög és úgy mozdul, hogy azzal nekem segítsen, így a ruhadarab hamar landol a földön, ő pedig visszafurakszik alám. Újra esztelenül csókolni kezdem és ahol csak érem, tapogatom, simogatom a testét. Megérzem, milyen birtokolni valakit és tetszik, kellemes, feltüzel. Asszem, nem csak engem, mert a srác elkezdi lefejteni rólam a pólómat. Kibújok belőle, majd azt is lekotrom a kanapéról. Egy párna is legurul, de cseppet sem izgat, ellenben az alattam heverő fiú borzasztóan. Úgy érzem magam, mintha nagyon régóta nem szexeltem volna és most lehet, aminek folytán képtelen vagyok visszafogni a vágyam. Hozzádörgölőzöm, tapicskolom, húzom a testemhez, még a kanapéról is egy kicsit elemelem, Jeremy pedig fel-felnyög, ugyanúgy falja a nyelvem és a szám, ahogy én az övét, és közben bejárja kezével az oldalam és a hátam. Tudtam, hogy ha mi egyszer összeszabadulunk, az nagyon odabaszós lesz és igen, az. Alig kapok levegőt, reszketek, de nem bírok leállni. Nem mintha akarnék, ez a bolondéria bejön.


Sikerül elszabadulnom a szájától, s rábukom a nyakára. Apró harapásokat helyezek el hol az egyik, hol a másik oldalára, közben fél kézzel bekúszom háta alá, át a lapockáján, hogy végül a vállában megkapaszkodhassak. Másik mancsommal hasát és alhasát simogatom, finoman markolom bőrét. Ő sem marad tétlen, tényleg az őrültek közé kerget, mert a cirógatásai váltakoznak gyengéd karmolásokkal. Remélem, tudja, hogy ha nyoma marad rajtam ennek a veszett együttlétnek, először én verem el, aztán Asame kiheréli. Hogy velem mit csinálna, ha ezt tudná, azt nem tudom, de azt hiszem, ez jó így, mármint hogy el sem akarom képzelni. Most nem érdekel. Szaggatottan felnyögök, remegve feszülök ívbe, ahogy Jeremy épp csak hozzám érve húz végig a gerincem vonalán, még a fejem is felemelem és ezzel gyakorlatilag felkínálom magam neki. Le is csap a nyakamra, finom harapásokkal tarkítva nyal és csókol rajta végig. Azt hiszem, meg kellene neki mondanom, hogy annyira felhúzott, hogy első körben kétlem, hogy eljutnék a megdugásáig, de szerintem érzi, vagy érezni fogja.


Tapogatózva lenyúlok a nadrágjához. Öve nincs, tehát csak a gombbal és a cipzárral kell megharcolnom, majd mindent letúrok a combja közepéig, s szinte azonnal kezelésbe veszem a felszabadult részt, beleértve a farkát is. Beleszuszog a nyakamba, s a bőrömbe fojt egy nyögést, mire elvigyorodom és a markomba fogva kicsit eljátszom vele. Megremeg és belemarkol a hátamba, de érzem, hogy a körmével nem, talán erre külön vigyáz is, aztán amint egy újabb nyögés szalad ki a száján, keze lecsúszik a nadrágomhoz, hogy kibontson belőle. Akarom ezt, rohadtul akarom, ezért kicsit visszavonulót fújok és a gyorsabb haladás érdekében segítek neki. Egyből meztelenre vetkőztet, s alkalmam nyílik nekem is megszabadítani minden ruhájától. Sürget a vágy, úgyhogy kicsit ügyetlenül, kissé hevesen csinálom, mert minél hamarabb vissza akarok rá kerülni. Ez meg is történik, csókolva, a farkával játszva, valamennyire mégis hozzásimulva folytatom, Jeremy pedig halkan sóhajtozik. Nagyon bírom ezt, elmondhatatlanul élvezem, bár azon egy picit meglepődöm, hogy megpróbál maga alá fordítani. Egy pillanatra megmutatkozik bennem az örök ellenállás, aztán rájövök, hogy egy olyan kis uke, mint ő, nem fog megdugni, úgyhogy hagyom, hogy fölém kerekedjen. Így legalább két kézzel járhatom be a testét, míg végigcsókol a nyakamon, vállamon, majd a mellkasomon. Szégyellős mosolyra húzom a szám, mikor a mellbimbóimmal játszik el, kifogásom azonban csepp sem a dolog ellen. Igazából nyertem, tudja, hogy közel járok az elélvezéshez, mert egyre lejjebb halad rajtam, csókokkal borítja be a hasam, méghozzá különös gondot fordítva megfeszülő hasizmaimnak, amikre büszke is vagyok, egész szépek, majd továbbhalad alhasamra, hogy utána végignyaljon a férfiasságomon. Egy jóleső, megkönnyebbült sóhaj szakad fel belőlem, majd hamar egy nyögés is követi, mert bekapja. Beletúrok a hajába, megsimogatom a fejét, onnan érintve az arcát a vállára kúszik a kezem és megkapaszkodom benne egy pár percre. Nem kellene ennyire megadnom magam, a vágyaim azonban legyőznek, mert igenis akarom, hogy a szájával kényeztetve elégítsen ki. Megteszi, kérnem sem kell, én pedig lihegve, fel-felnyögve, vergődve élvezem a játékát, majd levegőért kapok, remegve-megfeszülve adom át magam az orgazmusnak.


Fantasztikus érzés kielégülten elnyúlni és csak úszni a szédülésben, val'szeg halványan mosolygok is, Jeremy meg hozzám bújik és egy gyengéd csókot nyom a nyakamra. Ahogy rápillantok, úgy látom, mintha tetszene neki a pihegésem, amivel rendesen zavarba hoz, de csak elvigyorodok és átkarolom. Ami jó, az nálam tagadhatatlanul jó, s ugyanígy ha valami rossz, akkor az tagadhatatlanul rossz. Ez most kurvajó volt. Nagyon vágytam arra, hogy megkaphassam ezt a srácot. Durva, de tényleg akartam őt. És őt, nem valakit, akit megdughatok. Nem is tudom, mikor ébredt fel Jeremy iránt a vágyam, arra viszont határozottan emlékszem, hogy amint túl közel kerültem hozzá, mindig éreztem, hogy veszélyes ez a helyzet. Hát most tessék... ennyire veszélyes. Köröket és kerek ábrákat cirógatok a vállára és hátára, ő pedig a vállamra hajtja a fejét és a mellkasomat, hasamat simogatja. Érzem, hogy nem tekinti ezt az egészet befejezettnek és én sem, hamar felélénkülök és legyűröm újra magam alá. Azt mondta, szeret más alatt lenni, nekem pedig tetszik, hogy alattam van, ezért vigyorogva, de a korábbinál sokkal visszafogottabban csókolom meg. Most több érzékiséggel, jobban bejárva a száját, eltáncolva a nyelvemmel a nyelvével. Valahogy olyan ez az egész kettőnkkel, mintha egy álomban lennék, ahol a partnerem tökéletesen azt csinálja, ami nekem bejön. Jeremy hagyja magát, odaadó és szenvedélyes, nincs benne szemernyi ellenkezés, időnként ő is mosolyog és mintha tudná, mi van bennem...


Éled fel a vágyam aközben, hogy csókolózom vele, simogatjuk egymást, kicsit eljátszom én is az érzékeivel, viszonzom a mellkasomra mellékelt játékot, még az arcát is figyelem, miközben nyelvemmel körbejárom a mellbimbóját és vigyorogva veszem tudomásul, hogy ez mennyire bejön neki, mivel megremeg és ajkába harap, hogy elfojtsa a sóhaját. Ezt bírom, játékosan kicsit megcibálom a fogammal, mire kitör belőle a nyögés és gyorsan felkúszik hátamról a keze, bele a hajamba. Hát most kirázott a hideg a kéjtől. Ennyire egymásra hangolódtunk volna? Élvezem. Nagyon. Áttérek a másik mellbimbójára és megcsipkedem, közben pedig combját kezdem nagyon halványan érintve cirógatni. Remegést, halk sóhajtozást és néhány nyögést is kicsalok belőle, közben keze túrja tovább a hajam néha megmasszírozva a tarkóm, másik mancsa pedig az oldalamat simogatja. Megbolondít ez a srác! Lassan közelítek ujjaimmal alfeléhez, mintha nem volna szabad megérintenem, mintha nem játszottam volna már a farkával, aztán mégis tapogatózva járom be az egészet.


Most jön az a rész, hogy elmegy a bátorságom? Meg egy nagy szart! Egyszer át kell esnem a tűzkeresztségen és akarjuk, hogy ez most essen meg, úgyhogy elhajolok Jeremytől és előkutatom a kanapéba rejtett kellékeket. Kicsit többet kell keresnem, mint amennyi idő alatt Asame megtalálja, de eddig sosem volt az én dolgom nekem előkeríteni, ő meg már rutinos. Azért egy zavart mosoly a számra kúszik és a srácra pillantva nyomok az ujjamra síkosítót. Úgy helyezkedik, hogy könnyen hozzáférhessek, ezért az arcát nézve lassan beletolom az ujjamat. Ez a másik oldalról sem kevésbé kínos, mint mikor veled csinálják, ráadásul elbizonytalanít az, amit Jeremyn látok. Kellemetlen számára és talán kicsit fájdalmas is, de igyekszik ellazulni és bólint is, jelezve, hogy rendben van minden, folytassam. Közelebb helyezkedem hozzá és ráhajolok. Lassan csókolom, miközben belülről simogatom őt. Furcsa érzés és bennem is az mozdul meg, hogy vigyázni akarok a partneremre, ugyanakkor továbbra is akarom Jeremyt, úgyhogy nyelvemmel végigkalandozom a fülén, majd nyakára bukom, s csókolva, harapva, nyaldosva húzom. Érzem, hogy felenged, hallom a hangján, hogy élvezettel telik meg és az, ahogy megszorít, arra enged következtetni, hogy többet akar. Óvatosan két ujjal folytatom, amitől megfeszül, de már igyekszik is újra elengedni magát. Tök cuki ez a srác, de tényleg. Közben lekúszom a mellkasára és nyelvemmel nyálcsíkokat húzok rá, Jeremy meg nyögdécsel, s újra a hajamba túr és a hátamon kalandozik. Rájött val'szeg, hogy ezt a kettőt szinte lehetetlenül imádom egy pár más dolog mellett. Megborzongom és mosolyogva megcsipkedem a fogammal megint a mellbimbóját. Imádom a reakcióit, azt, ahogy a háta ívbe hajlik és közelebb tolja magát hozzám, azt, hogy minden apróságtól képes felnyögni és látható az arcán minden érzelem. Most az, hogy türelmetlenül többet akar. Végülis nem egy szűz, szóval valószínűleg csak én óvatoskodom vele ennyit. Abbahagyom és visszavonulok, hogy óvszert húzzak. Ez is olyasmi, amit elméletben tudok csak, hogy hogy kell, de látva Jeremy vágytól égő pillantását nem szarozok vele sokat. Úgy néz rám fel, hogy közben megnyalja a száját, amivel kemény sóvárgásra vesz rá.


Nem sokáig kell várnunk, fölé helyezkedem, kezemmel segítem farkam a testébe, s együtt nyögünk fel és feszülünk meg. Belém kapaszkodik, amivel arra ösztönöz, hogy szenvedélyesen megcsókoljam és lassan mozdulva elkezdjem megdugni. Pár lökés után velem mozdul, bár nem tudom, hogy segíteni akar-e engem, vagy fokozni az élményt, de mindkettőt sikerül. Forrón csókolózva, egyre ösztönhajtottabban szexelünk, mígnem nem tudjuk tartani a nyelv- és szájjátékot, szükségünk van több levegőre. Ugyanúgy lerohanom, mint az első percben, mert nyögéssel vegyes zihálása, az az élvező kép, amit vág, teljesen megbolondít. Elvesztem teljesen az eszem, azt sem igazán tudom, mit csinálok, csak abban vagyok biztos, hogy mindkettőnknek jó. Érzem, hogy átengedte magát nekem, valószínűleg a kedvemre mozog és kegyetlenül jól csinálja, ezért hangosan nyögve dugom meg. Lever a víz, olyan érzés, mintha belülről égetnének szét, mintha a bőröm alá parazsat tettek volna, de jó, tényleg jó. Vérpezsdítő látvány és élmény is egyben, noha annyira elragad az élvezet, hogy csak pillanatokra vagyok képes nézni Jeremyt. Heves és mély lökésekkel taszítom az őrület szélére, közben feltámaszkodom, ezzel kissé távolabb húzódva tőle és szinte elröhögöm magam, milyen tüzes táncot járunk. Teljesen együtt mozgunk, még az ütem is kiforrott, nincs szükség arra, hogy irányítsam, szabadon kapaszkodhatok a testébe és hajszolhatom a gyönyört. Minden megfeszülése engem is erre késztet, meg jóleső nyögéssóhajra, mert mintha szorosabban ölelné a farkamat magába. Ez elképesztően jó érzés! Mosolyogva néz engem, amivel zavarba hoz, de egyikünk sem áll le, ösztönösen űzzük tovább a beteljesülést, ami már nincs is messze egyikünknek sem.


Jeremy újra belém kapaszkodik, most a karomba, aztán pillanatok múlva megszorítja és az egész teste megfeszül, hangosan felkiáltva élvez el, ahogy én is. Mozdulni is nehéz, a szédülés ráborít, fogy a hév, amivel megdugom, míg végül teljesen elhal és csak lihegni meg nyeldekelni vagyok képes, mert a kiszáradt torokkal és szájjal ez elég nehézkes művelet. Mindenünk reszket, bújunk egymáshoz és öleljük a másikat, Jeremy még néha fel is nyög, engem pedig összeránt a rajtam átcikázó kéj. Amint képes vagyok rá, egy forró csókot nyomok a nyakára, méghozzá hosszan, aztán tovább szuszogok a bőrére. Ez fantasztikus volt, rohadtul nehéz napirendre térni felette, a megnyugvás is lassan jön, ám aztán csak visszavonulok, bár elég ügyetlenül mozogva, mert teljesen kimerített ez a menet. A srác követ a tekintetével, én pedig elég furán érzem magam emiatt, míg megszabadulok az óvszertől és zsebkendőbe rakom, majd egyszerűen visszanyúlok mellé-rá.


Azt hiszem, felkavart érzelmileg, hogy pont annyira jó, ha nem jobb volt lefeküdni vele, mint amilyennek elképzeltem, ezért nem is tudom csak úgy elereszteni, még simogatnom és csókokkal borítanom kell. Ő is gyengéden cirógat, ezért végül a nyakához fúrom az arcom és kézzel-lábbal átkarolom. Szorosabban bújik hozzám, majd a vállamra ad csókot, nekem pedig kibuggyannak a könnyeim. Tudom, hogy elvesztem Asamét, ha megtudja, én pedig még meg is ismételném szívem szerint Jeremyvel. Most is annyira tetszik, amit csinál... felém fordul és letörli a könnyeimet, meg homlokon csókol, én pedig nem bírom nem megcsókolni ezért. Remegés fut rajtam végig, miközben lassan, valószínűleg utoljára bejárom a száját, nyelvemmel simogatom a nyelvét, aztán egy apró szájra puszival véget vetek ennek az egésznek és elhúzódom a sráctól. A hátára fordul és felsóhajt, én pedig a szemeimet megtörölve szállok le a kanapéról. Ő is felül és ahogy ránézek, tudom, hogy érti, mi van, nem kell megmagyaráznom. Elkezdünk felöltözni, aztán a síkosítót visszadugom oda, ahol találtam, a szemetet pedig összegyűjtöm, utána elfekszem a kanapén és visszaállítom oda a filmet, ahol még rémlik belőle valami és intek Jeremynek, hogy ha akar, visszafeküdhet mellém, rám, ahogy kényelmes. Most már megnyugodtam és ha sikerül titokban tartanunk, hogy lefeküdtünk egymással, szerintem nem lesz gond.