209.

Tatsuki

Nézem őt lihegés közben. Úgy meghajtott, mintha kergetnem kellett volna, pedig alig futottunk. Rengeteget erősödött, talán még gyorsabb is lett, mint volt, az meg, amit megtanult, bámulatos. Remekül használja a képességeit, az elsajátított mozdulatokat és a beültetéseit, gyorsan kapcsol, általában helyesen dönt, jól szabadul, kitartó és okosan harcol. Körülbelül két órája folyamatosan osztottuk egymást szóval és tettel, de most muszáj mindkettőnknek ez a pár perc szünet, amolyan pihenő, különben kipurcanunk. Elégedett vagyok a kölyökkel, ravasz és kreatív még mindig. Kicsit elszállt attól, hogy Asame hónapok óta tanítja, de a második seggbe rúgást követően visszatért a földre. Kiváló kapcsolásokat és alapokat adott Jeremynek, amiket ő is folyton használ, ám lassan keresnem kell neki egy másik küzdőpartnert, mert engem kiismer.


Most van időm jobban megnézni Deont. A mocsok, ami ráragadt, kicsit sem érdekel, a tőle idegen módon egyszerű öltözék sem az, ami zavar a kinézetén, de valahogy sehogy sem jövök rá. Fogyott? Nem vagyok biztos benne, mivel veszített abból a bájból, ami jellemezte, vonásai erősebbek, férfiasabbak, kicsit karakteresebbek lettek. Nem Nathant látom benne, tőle távol esett szerencsére, ám nem bírja most már semmilyen módon letagadni az apját. Ettől tűnik furcsának számomra az arca? Most, hogy már csak pólóban van, látom a testét is nagy vonalakban, mert képtelen megtagadni magát, egy testhez simuló, fekete pólót vett fel, ám már nem a csontos alakját emeli ki az anyag, hanem az izmait. Még távol van az izmos kifejezéstől a kölyök, mellkasa, vállai és karjai azonban szemmel láthatóan erősödtek. A combjain nem látványos, ha van változás, mindigis lábra gyúrt a törései után, felsőteste azonban jócskán vesztett a kisfiús soványságból.


Miközben bámulom, megnyugszik a légzésünk és a szívverésünk is normalizálódik. Kék szemeiben merészen táncol a tűz, még mindig azt az elégedett bestiaképet vágja, amit egy-egy győzelmes pillanatában villant. Tartása kihívó, árad belőle egyfajta magabiztosság, és még csak azt sem tudom ráfogni, hogy a semmire olyan büszke, mert nem, már letett ezt-azt az asztalra. Tisztában vagyok vele, hogy egy heves természetű tacskóval van dolgom, hogy még rengeteg lecke és képzés vár rá, mire eljut oda, hogy igazán valakinek mondhassa magát, azonban az, ahogy összeszervezi az embereket maga körül, bámulatos. Az, amit ő kevesebb, mint egy év alatt megcsinált, nekem évekbe telt. Tény, hogy más világot élünk, másmilyenek a körülményeink, azonban nem bírok elsiklani afelett a tény felett, hogy Deon mennyire ügyes ebben. Kibaszottul beleillik abba, amit rá akarok hagyni, de kénytelen vagyok megosztani az egészen Jeremyvel, aki ugyancsak remekül megtalálja majd a helyét ebben, a csodálatom azonban, úgy fest, olthatatlan a kölyök iránt.


Jelzi, hogy kellene innunk, amivel egyet is értek. Visszaballagunk a tereptaposóhoz, a kezébe lököm a flakont, én pedig cigarettát kerítek. Szépen nyakalja a vizet, fél liter egy húzásra eltűnik benne, aztán cserélünk. Legalábbis Deon így dönt; kiveszi számból a cigimet és egy sunyi vigyorral nekem nyújtja az üveget. Kevesektől tűröm el az ilyesmit, talán csak ettől a szarházitól és Shinjitől, tőlük azonban még furcsa mód imádom is. Épp csak átveszem az üveget, mikor bepattan a volán mögé, én pedig reflexből kikapom a kocsiból a kulcsát. Az kéne még, hogy rallyzni támadjon kedve! Tudom, hogy tud vezetni, egészen jól is, ahogy hallottam, a Merci azonban kizárólagosan az enyém, nem vagyok hajlandó átengedni a vezetését senki másnak. Kuncog rajtam, majd rábök a zenelejátszóra, jelezve, hogy kulcs nélkül az nem fog elindulni.

- Kifelé! - utasítom. Halvány vigyorral kászálódik ki a terepjáróból, úgyhogy teljesítem az akaratát, szóljon zene, ha ennyire készséges volt miatta, aztán visszaveszem tőle a cigarettámat.

- Hogyhogy Shinji cigijét szívod újabban? - érdeklődik. Megvonom a vállamat. Fogalmam sincs, erre mit mondjak. Ehhez van kedvem, ez esik jól. Passz. A kölyöknek viszont ennyi is elég, fülig érő szájjal dől neki a kocsinak.

- Azt ugye tudod, hogy te mosod le, amit rákensz? - kérdezem szigorúan. Észbe kap ellöki magát, de már rohadt mindegy, mit csinál, valami maszat csak marad utána, ami ráadásul a tiszta, fehér tereptaposómon ordít. Szégyellősen pislog rám, ki nem mondaná, hogy bocsánatot kér, de eszében sincs kocsit mosni, azonban nem esik meg rajta a szívem. Még imponáló látvány is lesz, ráadásul nem árt, ha megtanulja az ilyesmit. Nem mintha rá lenne szorulva, vagy a gyorsulásokon csupa gedva lenne a Nissanja, a sárgán azonban ugyancsak látszik a maszat. A dolgon hamar túllendül, feledteti vele a zene, ami szól. Finom, apró mozdulatokkal kezd táncolni, ami vonzza a pillantásomat. - Ezt nem kéne – figyelmeztetem morogva, miközben messzire pöccintem a csikkemet. Először nem tudja mire vélni a figyelmeztetésemet, aztán lekoppan neki, mit művel.

- Miért is? - kérdezi elvigyorodva. Rafinált egy kölyök, immár szándékosan játszik az idegeimmel, ezért elégedetten, komótosan végigmérem, miközben meglehetősen erotikus táncot lejt, hogy biztosan kizsigereljen. Megállta volna a helyét maximálisan egy bárban is, mert egy szemérmetlen szarházi, a magánelőadás azonban sokkal imponálóbb. Lehet, hogy hamar az a fajta üdvöske lett volna, akit kikölcsönöznek és valószínűleg a népszerűségi indexére sem lehetett volna panaszkodni.

- Rábaszol, kisfiú, úgy játssz a tűzzel! - szólok rá utoljára, mert nemcsak ügyes, de az az igéző pillantás, amit nekem küldött, meglehetősen sokat emelt a beindultságomon. Felhagy a húzásommal, kerít magának egy szál cigit a sajátjából, majd rágyújt, azonban újrakezdi, bár nem vagyok biztos benne, hogy szándékosan. Ennek ellenére nincs több a türelmemből, odalépek hozzá, kikapom a kezéből az épp csak meggyújtott és abból egyet slukkolt szálat, s elhajítom, közben pedig nekiszegezem a tereptaposómnak Deont. Megriad, nyögve fújja a számba a füstöt, megtámaszkodik a mellkasomon és gyengén eltol, az ellenállása azonban nagyon gyenge, főleg ahhoz a hévhez mérve, amivel lerohanom őt. Belemarkolok a hajába és durván, vadul smárolom le, ágyékom az övének feszítem és ösztönösen dörgölöm hozzá. Gyorsan nagyon begerjed, aprót nyög és megremeg, én pedig legszívesebben letépném róla a ruháit és mindenféle szarozás nélkül megkefélném, kezeim azonban ragadnak a mocsoktól, így viszont akkor lennék képes csak hozzáérni, ha nem jelentene számomra semmit ez a szarházi, vagyis nem érdekelne, milyen fertőzést szed össze. Éppen ezért hirtelen visszavonulok. – Ülj be a kocsiba! – parancsolom neki. Nem igazán tért még magához, alaposan meg is lepődik, mégis futva rohan az anyósülés melletti ajtóhoz, hogy aztán gyorsan feltépve azt beugorjon a tereptaposómba. Érdekesen alakulnak a dolgok, az már biztos.


Behuppanok én is, indítok, aztán a lakásom felé kormányzom a gépet. Nem bírok most gondolkodni, csak azt tudom, mit akarok tenni, s azért cserébe most az sem érdekel, ha rám szakítják az istenek az eget. Azt akarom csinálni, ezért hacsak Deon nem visszakozik igazából, meg is fogom tenni. Néha a szemem sarkából rápillantok, de ezt akárhányszor is teszem meg, engem néz, mintha vívódna valamiben magával. Nincs a szemeiben ijedtség, még csak értetlenség sem, mintha pontosan tudná, hogy hazaviszem, bevágom a zuhany alá és megbaszom. Felvetül bennem a kérdés, vajon tudja-e tényleg, akarja-e, azonban sosem felejtem el, hogy ez a kölyök nem csak okos, de borzalmasan szeszélyes is. Lehet, hogy mire felérünk a negyedikre, hűlt helye lesz benne ennek az egésznek. Akkor is megy a zuhanyrózsa alá, tisztára mossa magát, csak akkor elhúz a bélbe, különben erőszakot követek el rajta.


Végigszáguldok az utcákon, Deon alkarját megragadva rángatom végig a lakásomhoz vezető egyik úton, aztán betaszítom az ajtón, amit bezárok és a kulcsot a cipősszekrényre dobva állok neki levenni a csukám. A srác is lerúgja magáról a sajátját, s nem áll ellen akkor sem, mikor a fürdőbe vonszolom.

- Vetkőzz le! – parancsolok rá. Most megriad, ám amint látja, hogy én ezt teszem, jobbnak látja ledobálni a földre koszos ruháit. Amint meztelenné válik, biccentek neki, hogy álljon be a tusba, ő pedig megteszi, s a vizet is beállítja. Azzal paráztatom néhány percig, hogy csak nézem őt, figyelem a testén végigcsorgó víz útját, az arckifejezését, a nedvességtől lelapuló és összeálló haját, a mocskos szennylét, ami a tálcán összegyűlik. Nem teszek semmit, ami jobban aggasztja, mintha rárontanék, ahogy korábban. Jobb híján tusfürdőért nyúl, én pedig most lépek be hozzá. Nem nyúlok hozzá, végiglocsolom magamon a vizet, aztán mosakodni kezdek. Valakinek a közelsége sokkal sokkolóbb tud lenni, mintha megérintene, és ez Deonnál is nagyon játszik, mert ahogy időnként rám néz fel, azzal az édes értetlenséggel, hogy ez most mégis mi, mire kéne vélnie, az hihetetlen. És ha nem csinálnék vele mégsem semmit? Csalódott lenne, az biztos, de nem várok el magamtól sem ostobaságot. Begerjesztett ez a mocsadék, úgyhogy majdnem képtelenség, hogy nem kefélem meg.


Igyekszik azért távol húzódni tőlem, noha nem félelemből, csak el akar férni, míg lefürdik és hajat mos. Addig nem is indítom meg a rohamot ellene, míg egyszer át nem súrolom a hajam, amivel még csak sietnem sem kell, mert a kölyök el bír tollászkodni a zuhany alatt. Már másodszor mossa ki a sörényéből a sampont, mikor minden előzmény nélkül megragadom és magamhoz rántom. Nagy szemekkel néz rám fel, amit imádok, majd enged a lefelé irányuló tolásnak és közben az arckifejezése is megváltozik. Végigmustrálja a testem, míg elém térdel, tudva, mi következik. És akarja, noha nem tesz semmit.

- Tedd hátra a kezeid! – utasítom. Ez meglepi, én azonban ismerem annyira, hogy tudjam, neki fog állni kiverni magának. Nem érti, hiszen még nem gondol erre, majd csak akkor fog, ha kínozza már a vágy, azonban én pont azt a szenvedést akarom látni rajta. – Kulcsold össze a hátad mögött a kezeidet! – ismétlem meg az utasításomat. Habozik, ám a folytatáshoz elkerülhetetlen, hogy megtegye, ezért végül meghajlik az akaratomra. Ezután készségesen bukik rá a farkamra, pár apró csókkal és nyalással kezd, aztán belemarkolok vizes hajába, mire bekapja. Le sem tagadhatná, hogy imád szopni, ráadásul érzéke is van hozzá, ezért nem irányítom, nem dugom szájba, mert amit adni képes, az sokkal jobb annál, mint amit így elérnék. Amúgy is Deon az a típus, akinek ha elege lesz az irányítottságból, nem átallkodik harapni, ezt pedig nagy dózisban kerülném. Az a kicsi, kellemes fogazás és játékos harapdálás, amit megejt, isteni, erősebben azonban nem kívánom. Kihasználja a pirszingek adta lehetőségeket, összeérinti őket, óvatosan meghúzkodja a makkomban lévőt, a nyelvét pedig szorgosan járatja. Elképesztően szép látványt nyújt, s ahogy készültem rá az elején, feléled a vágya, ám mivel a kezeit nem használhatja, úgy próbál helyezkedni, hogy a testén végigfolyó vízsugár ingerelje a farkát. Ravasz egy kölyök és imádom, hogy többnyire lehunyt szemekkel szop le, csak néha pillant rám fel. Már elég nehezen bírom visszafogni magam, őrjítő a játéka, úgyhogy fejét az ágyékomhoz húzom, s apró mozdulatokkal megdugom a torkát. Nem olyan mély, mint Shinjié, a kölyök fulladozik és visszakozik, az arcán pedig a vágy és az álmodozás mellett megjelenik az a gyönyörűvé tevő szenvedés, ezért néhány erőszakosabb mozdulatot követően beleélvezek a szájába.


Az első alkalommal szembe köpött, most némileg köhögve, de lenyeli az élvezetem és a száját nyalja. Érthetetlen egy srác... Végül feltápászkodik, megmossa arcát és felnéz rám. Tudja, hogy még nem végeztem vele, nem is akarja, hiszen tenyereit a mellkasomra és a hasamra fekteti, s csókot kér, jutalomból pedig kap. Végigsimítok a testén. Tisztában vagyok vele, hogy nem hagyhatok rajta nyomokat, amit nagyon sajnálok, mert imádom megjelölni a partnereim. Azért persze egy-egy apróság, mint egy erős mellbimbócsavarás belefér és az, ahogy felkiáltva hátrább lép tőlem, minden kockázatot megér. Hirtelen a hideg csempének lököm, s hozzásimulva, a hajába marva támadom le ismét. Szabad kezemmel ráfogok a nyakára, de csupán annyira szorítom, hogy nehézkessé váljon számára a légzés, a mancsom lenyomata ne maradjon a bőrén. Valószínűleg ez a játék már tényleg az életünkbe kerülhet, azonban jól tudom, mindketten mit akarunk, így eszembe sem jut elszalasztani a lehetőséget, hogy megrakjam a csinos seggét, ráadásul előre is billenti a csípőjét, hogy ágyékát az enyémnek feszítse. Nagyon be tud gerjeszteni ez a kis szarzsák. Lenyúlok mindkét kezemmel és felemelem, hozzápréselem a falhoz, ő pedig veszettül tapogat és markolja az izmaimat. Nem sokáig, mert türelmetlenné tesz a szenvedélyes viselkedése, a csempékről visszaverődő sóhajtozása, úgyhogy vissza lerakom a tálcára és síkosítót szerzek, majd ujjamra nyomok belőle és már dugom is a hátsójába.

- Au! - Rám szorít, arcán végigszalad a gyötrődés, de nem vonulok vissza, épp ellenkezőleg, lehajolok és a mellkasát kezdem bitorolni harapásokkal és játékos nyaldosással. Válaszul Deon megemeli az egyik lábát és átkarol vele, csípőjét egy kissé kifordítja, mancsaival megkapaszkodik bennem, ezért elkezdem megujjazni. A remegése és hangos lihegése igazán tetszik, ha így folytatja, rövid előjáték után kemény baszást fog kiérdemelni, azonban cseppet sem vagyok biztos benne, hogy nem pont erre hajt. Feljebb kúszom a nyakára és megrágcsálom rövidesen a fülét is.

- Azt ugye tudod, hogy nem csak keményen megkúrnálak... de nehezemre esik nem megjelölni és legszívesebb a seggedbe élveznék? - mormolom.

- Aha... de ne csináld – kér meg rá sóhajtva. Na jó, eddig bírtam. Kihúzom belőle az ujjam, elzárom a vizet, lefejtem magamról, majd kinyitom a zuhanyfülkét és kilépve rajta magammal vonom a kölyköt is, végül a vállamra kapom és átcipelem a hálóba. Már ennyi is elég neki, hogy fázni kezdjen, reszketve, a fogát csattogtatva, libabőrösen kerül az ágyra. Összehúzza magát, mintha ettől javulhatna a helyzet, de nem érdekel, gyorsan előszedem az itteni síkosítót és egy óvszert, azzal összegöngyölöm a srácot és folytatom tovább az előkészítését.

- Kis szarházi... - morgom. - Felbasz, amit csinálsz.

- Azt hittem... izgat – nyögi a választ. Részben igaza van, részben viszont kibaszottul dühít, hogy kihasználja a rám gyakorolt hatását és kockára teszi az életünket, a kapcsolatunkat, mindazt, amit az elmúlt időszakban elértünk.


Határozottan merülök el benne, amitől fájdalmas hangok kíséretében megfeszül és belevájja karmait a bőrömbe, majd zihálva reszket alattam. Leereszkedek rá és átfogom. Bármekkora faszságot is csinál, igazán haragudni képtelen vagyok rá. Ha az életembe kerülne, hogy megkefélem, nem lennék boldog, de arra esküdtem, hogy mindent megteszek neki, úgyhogy egálban leszek magammal.

- Ne dühből... - kér rá fojtott hangon, mire belecsókolok a nyakába. Nagy előrelépésnek tartom, hogy meg bír szólalni szex közben, igazából tetszik is, úgyhogy némileg visszafogottabban, de megdugom rendesen. Élvezem a kiáltozását és a vergődését, azt, ahogy képes magát odaadni valakinek és átengedni mindenét a mámornak. Gyönyörű. És veszélyes.


* * *

- Gyere a Mayasato klubba most! - kérem és utasítom egyszerre Asamét, amint felveszi a telefont.

- Fél óra - mondja, azzal bontja a vonalat. Szeretek vele telefonon beszélni, tömör, lényegretörő, határozott és gyors. Még jó, hogy tövig nyomom a gázt, különben előbb érne oda, mint én, az meg eléggé necces lenne. A kopók nem szeretik a yakuzákat, viszont ha a társaságomban jelenik meg, távol fognak maradni. Remélem, hoz magával normális fegyvert is, noha nem tervezem, hogy szükség lesz rá, kell a fasznak, hogy lezúzzuk egymást, mikor már ennnnyire közel járunk a végső összecsapáshoz Kitamurával. Érzem, már nagyon nincs sok hátra, mint vihar előtt a csendből, szélből, párás levegőből a tombolást. Fantasztikus és izgalmas, ugyanakkor az ilyen apróságok miatt kurva kellemetlen is tud lenni.


Leparkolok a klubhoz tartozó parkolóban, noha már rég a mellé épült bevásárlóközponthoz tartozik, majd alighogy kiszállok és elindulok a lelakatolt ajtajú Mayasato felé, megérkezik a Mazda. Kurta mosoly jelenik meg a számon, bevárom Asamét, majd egyetlen szó nélkül indulok el az üzletcentrumba, amiből egy dolgozóknak fenntartott ajtón keresztül jutunk be a bárba. Bárki utánunk jöhetne, azonban kevés ember tudja, hogy a falban egy ajtó rejlik, s azt hogy kell kinyitni, ezért sosem aggódtam, hogy a személyzet átjön ide. Nem mintha érdekelne bárkit egy évek óta lezárt épület. Még emlékszem, mikor villództak a fények idebent, dübörgött a zene, lányok táncoltak és felszolgáltak, a félreeső zugokban különféle dolgok és pénzek cseréltek gazdát, míg a pult és a parkettek körül zsongtak a nyálcsorgatók, hátul pedig nagyokat döngettek a szerencsések. Kár, hogy a lövöldözés után csak ennyi maradt belőle, romok, por és hamu, s valamilyen érthetetlen oknál fogva nem engedélyezik a klub helyrehozását és üzemeltetését. Megérné, egy ilyen nevű helyet feltámasztani kezdetben veszteséges lenne, aztán újra dőlne belőle a lé. Mindegy, most nem ezért vagyunk itt.


Ahogy láttam, a yakuza magához híven teljesen egyedül jött, katanát és wakizashit kötött, amivel megint csak a tiszteletemet vívta ki, erről azonban hallgatok. A méltóság, az erő és határozottság, amellyel rendelkezik, meghatározó és igazán elismerésre méltó, hogy egy olyan család leszármazottjaként, mint az övé, nem egy öntelt, nagypofájú hólyag lett belőle, hanem valaki, akit még egy hozzám hasonló is tisztel. Hátravezetem őt az irodához, ahol már csak a méretes asztal ácsorog, az is a falhoz tolva, fiókjaival arrafelé, majd szembe fordulok a férfivel. Nem tűnik nyugtalannak, sőt, de azért figyel mindenre. A pillantása rideg, a tartása magabiztos, a kelleténél azonban nem mérem jobban végig, mert ami következik, így is beillik pengeéltáncnak, amit nem kívánok a kardjaival megspékelve eljárni vele. Noha tudja, hogy bízhat bennem, a mélységét ennek nem ismerheti, ahogy még én sem tudom, meddig, milyen messzire mennék el miatta.

- A kölyök megszökése óta ma először tudtam vele beszélni. Neked mit mondott el az indokairól, a körülményekről, bármiről? - kérdezem meg nyíltan. Átsuhant párszor idefele jövet a fejemben, hogy egy felszólítással kezdem a beszédet, hogy letegyük a fegyvereinket, de nem valószínű, hogy bármelyikünk biztonságban érezné magát nélkülük, s ha nem is egymás miatt, akkor valami idegen érkezése miatt nem tennénk meg. Csak annyira bízunk a másikban, amennyire kell, s noha ez tőlem bizalmi jelentéssel bírna, könnyen visszafele sülhetne el, ennyi idő után meg már sajnálnám elbaszni a kialakult viszonyt a yakuzával. Kénytelen leszek fegyverrel az oldalunkon lefolytatni ezt a beszélgetést, hiába lenne szép gesztus lepakolni mindent, hogy ha mégis szakad a húr, csak a testi fölények dönthessenek. Egyenlő fél számomra ez az ember, mert ugyan kétlem, hogy akkora erőt birtokolna, mint én, a harci tudása azonban nem az utcán megszerzett, harcművészektől ellesett, s hasonlók alapján épül fel, hanem nagyon komoly tanulás, képzés eredménye.

- Nem kaptam érdemi magyarázatot rá azóta sem. - Miért nem lep meg ez? Nem is értem... - Ha faggatom, menekül inkább és terel, csak ne kelljen erről beszélnie. Aznap éjjel annyit közölt, hogy nem bírta tovább. Tény, hogy a munka lefoglalt, kevesebb időm jutott rá lényegesen, de ennyi nekem nem magyarázat erre továbbra sem. Tartom akaratosnak, makacsnak annyira ahhoz, hogy leközölje, mi baja, de azt láttam inkább, hogy feladta a dolgokat - közli és rágyújt. - Az pedig, hogy kezd visszacsúszni az álomvilágba, csak még jobban erősíti ezt... - Szóval ezt tudja. Remek, legalább erről nem nekem kell tájékoztatnom. Az mondjuk hagy kívánni valót maga után, hogy miért hagyja menekülni, ugyanakkor azzal is tisztában vagyok, hogy ha Deont sarokba szorítják, úgy támad, mint egy megveszekedett vadállat.

- Te feladtad? - Ez fontos és bár biztos vagyok benne, hogy eszében sincs feladni, másképp nem itt lenne, azért meg kell kérdeznem.

- Nem - feleli határozottan. Ahogy gondoltam. - A kölyök tudni akarta, el bír-e szökni és úgy érezte, azzal akarom megoldani a felmerülő problémákat, hogy inkább lefekszem vele, csak hallgasson. - Hmmm... Képtelen vagyok nem mosolyogni, de ez nem csak az elhangzottaknak szól, hanem annak is, hogy ezt valahogy sikerült leközölnie a kis szarházinak. Fejlődik. - Őszintén szólva Deon kibaszott ritkán veri le nálam bármivel is a biztosítékot, de ezzel sikerült. - Röviden kuncogok.

- Irigylésre méltó a nyugalmad - jegyzem meg Asaménak őszintén. - Nálam kicsit többször és gyakran meglep, mert ugye nem várt módon reagál, de ez hozzá tartozik. Ahogy a határai feszegetése és önmaga tesztelése is - teszem hozzá komolyabbra véve a szót. - Nem akar függeni tőled és azt sem akarja, hogy te függj tőle. Ha ezt másképp nem tudja elérni, egy kicsit ellök magától. - Csak a nyílt beszédnek van értelme, a yakuza pedig pontosan tudja, hogy Deon képes ilyesmire, hiszen a saját anyjával is megtette, akit a mai napig imád. Kétségem sincs, főleg a mai után, hogy a kölyök képes leválasztani magáról Asamét egy időre, csakhogy megszilárdítsa, ez azonban egyiküknek se kedvezne, ezért jó lenne megakadályozni.

- Ha hamar eldurranna az agyam, egy idő után nem lenne elég új épület, hogy mindenki betontömbként végezze, a halak pedig túletetés miatt felfordulnának záros határidőn belül - válaszol ennyivel a türelmére vonatkozó kijelentésre, én pedig őszintén felnevetek. Remek humora van, ám még most is képes vagyok elcsodálkozni ezen. - Tisztában vagyok azzal, hogy nem akar függeni tőlem és azt sem, hogy én függjek tőle, ahogy azzal is, hogy ezért képes lenne ellökni magától, ahogy az anyjával is megtette azt.

- Ha ezt tudod és ennyire tájékozott vagy, akkor nem értem, miért kellett nyugtatóval megtömnöm, hogy le bírjam csillapítani - közlöm fagyosan. Azt hiszem, Asame sejti, hogy visszalökni Deont az álomvilágába milyen súlyos tettnek számít. Gyakorlatilag pont abba nyomtam bele, amiből menekül. Erre, úgy érzem, nincs mentség, noha tudom, hogy meg fogja nekem bocsátani Deon, mert egy őrjöngést nem akarna megkockáztatni.

- Mint mondtam, a kölyök azóta is menekül a beszélgetés elől. Hiába lépek fel vele szemben keményen és csak akkor hagyom rá, mikor már sanszos, hogy vadállatként robban, vagy próbálok emberi szinten kommunikálni vele. Kibaszottul eldöntötte, hogy nem vagyok neki vitapartner és ehhez továbbra is makacsul tarja magát.

- Hagyd robbanni - közlöm könnyedén, vállat vonva. - Azért nem vagy neki vitapartner, mert nem szállsz vele igazából szembe - mondom meg a frankót. - Tőlem kapott aznap két nagy pofont és mindjárt tudta, hol a helye. - Hogy ez lenne a követendő példa, azt nem tudom, nekem használt és azok után, amit tőlem akart Deon, ha Asame is képes lenne vele úgy bánni, valószínűleg komolyabban venné a dolgokat. Ha lenne újra tét, amit elveszthet, mert most ennek nincs tudatában, vagy nem érzi a húsába mélyedően. - Ha nem vagy vele következetesen kemény, ösztönösen föléd helyezi magát. Ideje eldöntened, hogy hagyod a fejedre nőni, vagy yakuza módjára bánsz vele, mert én nem csinálom végig még egyszer azt a négy évet, amíg mellettem volt, elég nekem Jeremyvel baszakodni. Nem mellesleg azzal, hogy én rendre utasítom, a veled való kapcsolata nem billen vissza a helyére. Elpuhultál miatta - Lehet egyet nem érteni, el nem fogadni, amit mondok, az igazamat igazoló tények azonban jobb lenne mindkettőnknek, ha nem kerülnének terítékre. - és erre ő is próbálja felhívni a figyelmed, csak maximum nem vetted le. Ha ez így marad, átbasz a palánkon és úgy fogsz ugrálni, ahogy ő fütyül. Nem azért, mert nem szeret, hanem mert megállíthatatlan.

- Nem szoktam dicsérni és jutalmazni, ha faszságot csinál. Nem baszom nyakon azért, ha hülye, ez tény, tapasztalja meg a saját bőrén, hogy a felelőtlenségnek, az ostobaságnak következményei vannak, mert nem abból tanul, ha a szájába rágják, hol hibázott és mit. - Ezzel egyet is értek, nem véletlenül jön vissza időnként kék-zölden, néhány zúzódással vagy vágással a terepgyakorlatainkról sem. A saját bőrön tapasztaltak mindig erőteljesebben megrögzülnek és van, ami igazán mélyre kell hatoljon, ösztön-mélyre, hogy amikor éles helyzet áll elő, helyesen tudjon dönteni. - Mindennek megvannak a következményei, keményen megkövetelem tőle a dolgokat, ám ha azért puhánynak minősülök, mert nem kenem fel a falra, vagy nem vágom pofán a baromsága miatt, akkor aláírom, hogy az vagyok, ettől függetlenül megvannak a magam módszerei arra, hogyan és mivel szankcionáljam.

- Nem erről beszélek - jelentem ki határozottan. - Nem értettem egyet veled a Luxhoz való elszökéséért kapott büntit illetően például, de nem tisztem beleszólni a dolgodba. Nem a pártfogoltságával kapcsolatban vannak a gondjaitok, Asame, abban az mindent bizonyít, hogy még mindig tőled akar tanulni. - Remélem, ezzel már nyilvánvalóvá válik számára, hogy azt nagyon is jól csinálja véleményem szerint, még ha nem is mindig értek vele egyet, hanem mint a szeretője, kezd elbukni.

- Deon sok mindenben nem nyit továbbra sem - mondja végül komolyan, újabb cigire gyújtva. - Annak idején közöltem és bizonyítottam neki párszor, hogy nem fogom sem megalázni, sem kigúnyolni azért, mert valamit nem ért, nem tud, nehezen mond el. Annyit kértem, tegye meg, mindegy, hogyan. A kölyökben van rendesen szexuális túlfűtöttség, de gondolom, ezt nem kell ecsetelnem. - És ahogy ezt mondja, komolyan a szemeimbe néz, de minden harag vagy sérelem nélkül. Nos igen, van benne rendesen, amit nekem sem kell bemutatni. Évek óta akartam őt, az pedig úgy tűnik, tényleg lefutott kör köztünk Asaméval, hogy megkeféltem anno. - Persze, jó buli kitapasztalni, hogy a kölyök mit szeret, mit visel el, mit akar, de néma gyereknek az anyja sem látja a fától az erdőt. - Ezt vajon ő, vagy Deon találta ki? Kedvelem az ilyen hülyeségeket, most azonban mégsem szalad mosolyra a szám.

- Amit célzatosan körbejár, amiről kérdez, amit megmutat, vagy valamilyen módon említ, az már foglalkoztatja, szeretné, akarja - kezdek mesélni, mert gyanítom, lesznek új információim is a yakuza számára. - Ha valamit elutasítasz, az olyan gondolatokat ébreszt benne, hogy baj van vele, hiszen évek óta rejtőzködött és attól, mert te nem alázod meg, mások már megtették előtted, fél. Lehet, hogy nem úgy bántották, hogy kurvának használták, hiszen olyan agresszíven reagált már arra is, ha csak felé nyúltak, hogy az döbbenetes, de volt néhány olyan nála idősebb suhanc, akiket jobb belátásra kellett téríteni a kölyökkel kapcsolatban. Mindigis kerülgették őt, még Katsurikonak is szemet szúrt, hiszen ordít róla, hogy kiváló szerető. - Kétlem, hogy ezt ragoznom kellene, Asaménak sem véletlenül akadt meg rajta a szeme, ebben biztos vagyok, ráadásul kívülről-belülről nagyjából már ismeri a srácot. Némi pontosításra szorulnak az ismeretei, ez azonban természetes. Én sem azért vagyok itt, hogy belerúgjak, noha ha tudná a mai nap teljes forgatókönyvét, valószínűleg nem a tokjában pihenne az oldalán fityegő két kard, a kockázat azonban nem számít, vállalom. Igyekszem ügyesen játszani a lapjaimmal, ha pedig ez nem sikerül, még mindig előránthatom a fúvócsövem és lebéníthatom, mert a kard ellen a nálam lévő fegyverek nem sokat érnek, főleg, ha egy olyan személy alkalmazza őket, mint a velem szemben álló férfi. Már tudom, mit jelenthet a boldogság, és ugyanúgy akarom azt Deonnak, ahogy ő mindigis akarta nekem. Ezt valószínűleg a yakuza is sejti, vagyis inkább azt, hogy ha nem érdekelne a kölyök, ha mindegy lenne számomra, hogy elcsesz-e mindent, nem itt lennék. Ha nem fegyverezem le, kétségtelenül felaprít, az pedig nem lesz egyszerű, tehát érezheti a fölényét velem szemben, azonban nem úgy készültem, hogy harcra kerüljön közöttünk sor. Ha ez mégis megtörténik, felveszem a kesztyűt, hiszen nem egyszer másztam ki a csávából és nyertem meg olyan küzdelmeket, amik részemre halálra ítéltnek tűntek. Sosem adom fel, főleg nem a mindent eldöntő pillanat előtt. - Azt viszont számításba kell venni, hogy még nincs tizennyolc se. Ilyen korban még sok minden ciki, ami később már nem lesz az, de ezt főként neked fogja köszönni, ha jól szocializálod. Ráadásul folyamatosan változik, ami Deonnak cseppet sem tetszik - mondom meg a yakuzának teljesen komolyan. - Bosszantja, hogy nem tud mit csinálni, a természet elrontja a magáról alkotott képét és ez bizonytalanná teszi.

- Amiket elmondasz Deonról... részben tudok róluk. - Részben, ahogy gondoltam. - Arról, hogy csalódásnak éli meg, ha valamit elutasítok, vagy hogy mennyire agresszíven reagált arra, hogy ha valaki hozzá akart érni... - mondja komolyan. Valószínűleg tapasztalta. - Katsuriko... Neki csak az nem nedvesíti be a bugyiját, ami halott. Vérbeli szajha, aki jól az ujja köré csavarta a yakuzáját, de ugyanolyan kígyó, mint ami a hátán tekereg. Neki kurvára mindegy, hogy fiatal, érett, fiú vagy lány - Nem értek egyet ezzel és ezért jelzek is neki, noha nem szakítom félbe, mondja csak tovább. -, tegyen a kedvére... De ez most lényegtelen. Deon pedig... Ha érzékeled a problémát, egy dolog, egy másik, hogy ha nem beszél neked róla, nem tudsz változtatni rajta. A kölyöknek is mondtam, hogy bármennyire is úgy tűnik néha, a gondolatolvasás még nem megy. Néha rohadtul jó lenne, de sajnálom, ez az én képességeimet is meghaladja, legyen most szó éppen bármiről kettőnkkel kapcsolatban.

- Katsuriko vadász, nálunk legalábbis így hívnák. Egy fehérmájú bestia, de hogy neki mindegy lenne, az nem igaz. Az ő helyzetében lehet válogatni és meg is teszi. Az helytálló, hogy mindegy neki, fiú-lány, idősebb vagy fiatalabb valaki, de amire ráteszi az ápolt kacsóit, az minőség. Mással nem is lenne értelme, hogy beérje - teszem hozzá. Csak azért fordítok erre hangsúlyt, mert elég sokat kellett tennem azért, hogy leszálljon Deonról és ezt jó, ha Asame is a tudatába vési. Katsuriko gyönyörű, befolyásos és közvetetten veszélyes, azonban kétség sem fér ahhoz, hogy megöltem volna, ha csak hozzáér a kölyökhöz. - Fogd fülön Deont - tanácsolom neki nyugodtan. - Nem baj, ha nyavalyog, ha sír, ha dühös, ha hisztizik, mert ha tudod kezelni ezeket a helyzeteket, nyert ügyed van. Gondolj rá úgy, mint valami vadállatra, amelyet vagy uralsz, vagy a prédájának tekint. Szerintem meg tudod oldani. Nekem is ki kellett borítanom, de inkább ez, minthogy belehajtsa magát hülyeségekbe, amikből baja lesz.

- Katsuriko ápolt kacsói okoztak már gondot, nem kell bemutatni - zárja ezt a témát ezzel. - Sosem zavart, ha sír, dühöng, hisztizik, ezzel egy percig nem lesz gondom.

- Még szerencse. - Azt gondolom, igen kevesen bírnák annyira jól a kis szarházit, mint Asame, amiért újabb elismeréseket zsebelhet be. Bár nem tőlem, hiszen én is imádom a kölyköt, noha az is igaz, hogy már cseppet sem vagyok benne biztos, hogy sokáig ép idegzettel kihúznám mellette. - Deon vágyik dolgokra, amiket nem biztos, hogy el fog tudni mesélni, úgyhogy kísérletezz tovább vele - mondom neki. - Ha valamit nem akarsz, arra pedig kategorikusan mondj neki nemet, különben azt hiszi, hogy ez olyasmi, amit ha feszeget, engedsz neki.

- Úgy lesz, ebben biztos lehetsz.

- Meglehetősen aggódik olyasmik miatt, hogy amik tetszenének neki, vagy amikre vágyik, azok nem normálisak. Ezzel még önmagában nem lenne gond, viszont fél, hogy ez neked problémát okoz, ezért hallgat róla - osztom meg Asaméval. - Azt a kifejezést ismered, hogy pánszexuális? - kérdezem meg.

- Ismerem.

- Mit tudsz erről? - érdeklődöm. Ezzel kapcsolatban jobb' szeretnék tisztázni dolgokat, mivel ez nem olyan ismertes fogalom, mint a biszexuális vagy a homoszexuális kifejezés.

- Legközelebb komplett kérdőívet tolsz az orrom alá, hogy felmérd a lexikális tudásom? - kérdezi be halvány félmosollyal. Gondolod, nekem a legkedveltebb elfoglaltságom ilyesmikről beszélgetni veled, baszki?! Felőlem válthatjuk is egymást Deon seggében, de ez hosszútávon nem fog tetszeni senkinek sem, tehát a megoldáson kell dolgoznunk, az pedig az, hogy te megadsz neki mindent, amire csak vágyhat, különben másnál fogja keresni, értsd már meg! - Olyan ember, aki a nemet és nemi irányultságot lényegtelennek tekintve képes szexuális vonzalmat, szerelmet érezni egy másik ember iránt.

- Egy szaké mellett elhülyülhetünk valami másról valahol máshol, de ezeket kurvára nem véletlenül kérdezem. - Azt hiszem, most látszik rajtam, hogy feszült vagyok, ám igyekszem megnyugodni. Az indulatok felülkerekednének rajtam, azonban visszafogom őket, amitől fulladok. - Igen - térek vissza a témához, noha még a dühtől mély hangon -, de olyan megfogalmazás is létezik, miszerint minden lehetőséget, szexust elfogadó személy is, beleértve a nemi szerepek váltását és a szokatlan szexuális orientációkhoz való vonzalmat. - Ha ezt Asame összehozza a kölyök szexuális étvágyával, vagyis inkább nevezzük falánkságnak, nem csak a lehetőségek végestelen tárházát fedezheti fel, de annak veszélyét is, hogy a kis kedvence bizony másokra is fogékonnyá válhat, főleg akkor, ha nem ő testesíti meg számára a mindenséget, ahogy nagyon sokáig tette.

- Tisztában vagyok ezzel - jelenti ki komolyan, vagyis megértette, amit burkoltan leközöltem neki. Remek, nem akarnék ennél mélyebbre menni a kérdésben.

- Önelfogadási gondjai vannak - váltok témát. - Nekem úgy festett, határozottan rosszul érinti az a sok változás, ami éri, maga a férfiasodás, meg ami vele jár. Ezzel nem lehet mit csinálni, de segíteni kell Deonnak elfogadni ezt - osztom meg komolyan az álláspontomat Asaméval -, mert úgy érzi, már nem vonzó és egyre inkább nem lesz az. Elsősorban nem mások számára nem vonzó a saját fejében, a saját elképzelése szerint, noha ezzel kapcsolatban is rohadt bizonytalan és nem lehet neki megmagyarázni, hogy kurva jól néz ki és továbbra is azt a gondolatot ordítja mások fejébe akaratlanul, hogy vele dugni kell. A nagyobb gond az, hogy nem tetszik neki, amit a tükörben lát, ellenérzései vannak önmagával, önmaga számára kezd nem vonzó lenni. Neki fog állni utálkozni saját magával kapcsolatban, ami újabb problémákat vetne fel. Komolyakat, ugyanis a kölyökben már így is van egy elkülönített rekesz, hogy érthetően, de nem szakszerűen fogalmazzam meg, amiből könnyen léphet elő hasadt személyiséggé.

- Nem szokásom elsiklani a kölyök gondjai felett, ám ez utóbbit bevallom, nem vettem észre - vallja be őszintén. Lehet, hogy nem a legfinomabban adom elő a dolgokat, de nem azért, hogy basztassam Asamét, hanem mert így vagyok rá képes. Ezelőtt nem gondolkodtam rajta el, konkrétan hogyan beszélném meg vele a Deont érintő húzós kérdéseket, a szarházi azonban nem hagyott más lehetőséget, mint azt, hogy sor kerüljön erre a beszélgetésre.

- Nehéz volt kiszedni belőle, nem is akarta elismerni és valóban jól titkolta, de a lényeg, hogy most már tudod. - Tényleg csak ez a fontos, az nem, hogy nem vette észre. - Deon élvezte, hogy az arca nőiesen szelíd, a teste pedig vékony, ezért sokféle ruhát felvehet, s nem csak a szokványos darabokra gondolok - Már amennyiben a kölyök esetében lehet szokványosról beszélni. -, hanem például a lolitás esetre. A szerepjátékok bejönnek neki és az előzőekből adódóan nála simán belefér, hogy nőnek öltözzön, ezt azonban kezdi elbukni és ez feszültté teszi, mert korlátozásnak, a szabadsága csorbításának éli meg. Ugyanakkor az önképe androgün, amibe egyre jobban belezavar, hogy átalakul. Körülbelül olyan számára, mintha átoperálnák.

- Hogyan lehet ezt nála orvosolni? - kérdezi komolyan. Valahogy megkönnyebbülök attól, hogy félrerakja a büszkeségét és segítséget kér, mert a büszkeség semmit sem ér, ha ostobaságokat eredményez. Márpedig hagyni elveszni a kölyköt a szarban nagy hiba lenne. Muszáj összefognunk, ahogy azt korábban is tettük és én is úgy jöttem ide, hogy félreraktam bizonyos dolgokat, amiket csak úgy nem tennék meg.

- Nem tudom - vallom be. - Bókokkal semmire se megyünk vele, nekem viszont nem terjed túl ebben a tudásom annál, minthogy minden bizonyítékot megadok a kölyöknek arra a magam módján, hogy igenis kibaszottul vonzó. Tudtommal boncolgatja... - Na bassza meg, ezt hogy fogalmazzam meg?! Mély levegőt veszek és félrenézve grimaszolok, miközben megdörgölöm a szemöldökömben és az orrnyergemben lévő pirszingeket. Faszomat fogom szépíteni, ez nem az én szakterületem! - Leközölte, hogy meg akar dugni. Nem tudom, hogy azért, mert számára ez azt fejezné ki, hogy meg bírod adni neki magad, megbízol benne, vagy a saját férfiasságával áll kapcsolatban, de mindkettő elég sanszos.

- Nekem is leközölte. - Könnyebben vettük az akadályt, mint gondoltam. Ez a téma nekem kurva kényes, valószínűleg ezzel a yakuza is így van, de ha Deonról van szó, akkor ezt is ki kell veséznünk. - Utóbbi közrejátszik erősen, mert sosem tartotta magát tipikus ukénak és nem is az, ehhez mérten egyszer sem volt annak kezelve. Gyanítom, többet akar. - Eképp is megfogalmazhatjuk. - A bizalom kérdése már érdekesebb, mert nem ezen fog múlni.

- Én tudom, de ezt egy tizenhét-nyolc éves kölyöknek nem fogod tudni megmagyarázni, főleg úgy nem, hogy azt hiszi, vagy úgy érzi, nem egyenlő arányban adjátok egymásnak magatokat.

- Lövésem sincs, ezt miért érzi, bármiben hajlandó vagyok engedni neki, mégha elsőre nem is, ám tény, hogy abban nem, ki dugjon meg kit. - Elég furcsán festenének fordítva, de megértem Asame álláspontját.

- Hát... Deonnak ezek az elsők a lényegesek. Jó kis pofonnak éli meg, ha visszautasítják, másodjára meg már nehezen, vagy sehogy sem próbálkozik. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy engedj neki mindig mindenben, csak egy tényközlés volt. Ha valamit akart, de másodszor nem áll elő vele, az nem biztos, hogy azt jelenti, hogy már nem akarja - jelentem ki. - Nekem valami olyasmiről magyarázott, bár ezt nem egészen értettem már, hogy egy órát dolgozott rajtad, aztán pofára esett. Fingom sincs, mi történt konkrétan, mert addigra már erősen hisztérikus volt, meg egyébként sem érdekel, mit csináltok egymással, de azzal akarta magyarázni, hogy mi az, hogy te nem adod meg neki magad. - Nem gyengén kiakasztott a srác ezzel és kibaszottul remélem, hogy Asame nem akar részletekbe menni, mert az nagyon perverz lenne, ha a szexuális életükbe nyernék betekintést.

- Ne bonyolódjunk részletekbe. - Egyetértek! - Nem Deon lett volna, ha ezt normálisan kezeli le, de lényegében mindegy is. Ez a megadom-e neki magam dolog... Bizonyos mértékig, ám nálam is van egy határ. Gondolom, neked nem kell ecsetelnem, hogy amilyen afférjaim és életem van yakuzaként, az ember ösztönösen szabadul egy megkötözésből - Jó, akkor ezt rajzban elküldöm neki pár napon belül... A faszért nem bír megmaradni annál, hogy nem részletezzük! -, és ez abszolúte nem arról szól, hogy bízom-e Deonban vagy sem. - Járok egy kört, közben pedig rágyújtok. Szívesen kukkolok másokat szex közben, hallgatok élménybeszámolókat, nézek pornót, vagy élőben szexet, meg minden, de vannak párok, akiknek a legcsekélyebb mértékben sem szeretnék betekintést az életükbe és a kettejük pont ez a kategória számomra. Most már mindegy.

- Nálam ilyesmi létre sem jöhet, úgyhogy részben megértem, részben egyáltalán nem, amit mondasz. - Nem bírnám elviselni, ha lefognának, tehát az, hogy megkötözzenek, agressziót váltana ki belőlem. Nem is tudom elképzelni magamnak azt a helyzetet, ráadásul Asame kikészített ezzel most rendesen. - Van kérdésed? - passzolom így az előbbieket nagy kortyokban fogyasztva a cigarettámat.

- Ennyit arról, hogy mennyire adom meg magam neki esetleg - jegyzi meg lezárva a témát. Mindenesetre ebből lejött, a kölyöknek mi a problémája, és szerintem a yakuzának is. - Nincs kérdésem.

- Akkor végeztünk - jelentem ki, majd ledobom a csikkem és rátaposok. - Shinji majd hazaviszi a kölyköt, amint felébredt és normális. - Asame csak biccent és indul, én pedig belépek elé, de azonnal szembe fordok vele. - Maradj le három lépést legalább! - kérem meg komolyan, határozottan. Lehet, hogy elbír a titkosajtóval, de ha nem, úgyis a hátam mögé fog kerülni, akkor pedig legyen kellő távolságban, különben nekimegyek. Nem lenne okos dolog és ha ezt így, ilyen kulturáltan megbeszéltük, nem kéne elbaszni. Minden jó, ha a vége jó, nem? Legyen is úgy! - Magam mögött sem viselek el senkit - magyarázom meg neki csendesen, mert ha tudja, nem fog abba a hibába esni, hogy mögém kerül. Nem hinném, hogy hozzá kéne tennem, hogy Bakarin és Shinjin kívül eddig senki se úszta meg ép bőrrel, és akkor finoman fogalmaztam, hiszen ismeri a vérmérsékletem. Ha tartja a három lépést, márpedig tartja, akkor nem lesz baj, az még elég távol esik tőlem, hogy el bírjam viselni különösebb feszültség nélkül. Nem vagyok teljesen nyugodt, de annyi belefér.


Kint biccentek neki, majd a kocsimhoz megyek. Asame is így tesz, beül a Mazdába, aztán ketten kétfelé. Bár ő látványosan és hangosan teszi, kerékcsikorgással kísérve kifordul, utána elhúz. Nem is értem, miért lepődöm meg, hiszen vezetni és versenyezni tanítja Deont. Nem mintha én papatempóban robognék haza, most már azért aggódom a kölyökért, noha kétlem, hogy ébren lesz, tőle azonban ezen sem csodálkoznék.