2012. június 15., péntek

208.

Tatsuki

Nem tudom, végül hogy döntöttem Kiotó mellett, a város azonban kellemes. Talán csak vitt az út, még ez is teljesen helytálló volna. Rég vezettem ilyen sokat egyszerre, volt időm gondolkodni, elintéztem pár telefont is, míg Shinji aludt. Melegség kavarog a mellkasomban, akárhányszor lepillantok a combomon pihenő kezére, valahogy bensőséges számomra ez az egyszerű gesztus, ugyanakkor izgató is, hiszen csak pár centire van a farkamtól, a vezetés közbeni petting pedig mindigis kedvemre való volt. Ez most azonban kimarad és különösebben nem is bánom, édes, ahogy alszik és rá is fér. Beesteledik, mire a városba érek, az utak és utcák rengeteget változtak azóta, hogy legutóbb itt jártam. Hány éve is, három? Faszom tudja már. Arra a kis bárra emlékszem, valami ütős, jó piára, meg a szőkére az ölemben, aki kis híján üstökösként csapódott be oda. Majdnem begurultam és elindultam megverni a haverjait, de azok az égkék szemek másra sarkalltak. Olyan szeppent és ártatlan volt, muszáj volt engedni a vágynak; belemartam a hajába, felhúztam és lesmároltam, aztán már rángattam is hátra. Volt benne némi ellenállás, talán félt, mert túl határozott, túl gyors és követelőző voltam, az azonban, ahogy később vonaglott a kéjtől, meggyőzött róla, hogy baromság lett volna elereszteni. A haverjai nem merték megkísérelni sem a kiszabadítását a karjaim közül, pedig nem egyszer adott le vészjeleket nekik. Szartam rá, akartam azt a suhancot és pontosan tudtam, hogyan érjem el, hogy ő se akarjon mást, csak egy kolosszális kefélést. Meg is kapta, bár csak akkor élvezte, ha a farkát is ingereltem, de kétlem, hogy nem emlékezett vissza némi szégyen kíséretében örömmel, mitől is fájt a segge egy ideig. Valószínűleg új fogalmai lettek a szájba baszni kifejezésről is, mert rendesen megpakoltam. Az elején túl sokat vartyogott, hogy megmagyarázza, hogy került az ölembe. Rábaszott, én nem a szokványos buzi vagyok, megdugtam a torkát, rendbe raktam magam és otthagytam, nem érdekelt, hogy a haverjainak kell összekaparnia. Majd megtanulják a szarosok, milyen kaliberű pasasokkal nem szórakoznak - gondoltam. Kurva rég volt...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése