210.

Tatsuki

Rövid, határozott kopogással jelzem a yakuzának, hogy be kívánok jutni hozzá, azzal benyitok. A papírjait bújja, de jöttömre felemeli a fejét. Biccentek, miközben haladok tovább felé és ő is biccent. Míg Ryuuichi nincs itt, nem kezdek bele abba, ami miatt jöttem, de hogy addig se álljak itt némán, feldobom a tartalék témát.

- Jobb a viszonyod Deonnal?

- Volt egy igencsak hosszas beszélgetésünk, azóta jobb.

- Na, ez igazán jó hír - mondom őszinte, bár halvány örömmel. - Bírt nyíltan beszélni?

- Az elején nem volt könnyű vele, de végül csak sikerült.

- Az a lényeg, hogy sikerült és jobb a helyzet - jelentem ki határozottan. Aaah, nem vagyok én jó az ilyen csevelyekben. Hol a picsában van már Ryuuichi?! Én sem érek rá egész nap és amúgy is utálok várni, meg tengetni az időt. Közben befut egy sms is, méghozzá Jeremytől, amiben beszélni akar velem. Hm! Ez már valami. Nagyot vigyorgok rajta és ha már ilyen szépen kérte, meg fogom keresni. Ha jól saccolom, Yoshiminél lesz és arról akar velem beszélni, hogy miért is kellett nekem ráborítani arra a hülyére az ágyat. Pont azért, mert hülye volt. Mindenesetre elégedett mosollyal süllyesztem vissza a zsebembe a telefonomat. - Shinjit egyelőre mellőznötök kell, Bakari szerint csonthártyagyulladása van. Kell még valami azon kívül, amit Bakari tud nyújtani? - kérdezem meg.

- Egyelőre nem hiszem, hogy szükség lenne bármire is. Shinji pihenjen, ameddig muszáj és jónak látjátok, a kölyök megcsinált mindent, így egyelőre nincs rá szükségem itt.

- Rendben. - Nem kértem engedélyt és nem mondtam köszönetet, Asame azonban szerintem mindkettőt kihallotta a mondandómból. Másfelől hol én segítek neki, hol ő nekem, amivel ha valamelyikünknek gondja lenne, úgyis közölnénk a másikkal, legalábbis így vélem. Végre Ryuuichi is megérkezik, úgyhogy végre a tárgyra térhetek. - A testőrök képzése érdekelne. Milyen fegyverrel tanulnak meg bánni, a közelharci képzettségük és stratégiájuk milyen? - teszem fel az első kérdéseket. Minden mással fokozatosan haladok majd tovább.

- A pisztoly mellett - kezd válaszolni a testőr - közelharcnál többnyire a pusztakezes harcot tanulják, mert ritka a testőröknél, hogy más fegyver legyen náluk, de Asame-sama megköveteli tőlük a kiképzés keretén belül, hogy legalább egy szabadon választott fegyvert megtanuljanak remekül használni. Ez lehet nunchaku, kés, bármi, amit ők választanak.

- Milyen terepeken és milyen emberek ellen lettek felállítva a testőrök? - teszem fel a következő kérdéseket komolyan. - Hányan vettek részt a harcokban és annak mi jelentette a végét? Mennyire lettek elverve és lelkileg megacélozva?

- Sosem finomkodtunk a testőrökkel - Még jó, az ellenség sem fog finomkodni velük. -, általában napokig tartott, mire egy-egy ilyen kiképzés után talpra álltak. Meg kell szokniuk, hogy nem mindig kerülnek ki győztesen, karcolás nélkül. A kiképzés részét képezi az is, hogy váratlan pillanatokban az éjszaka közepén néhány idősebb testőr rájuk ront, elhurcolják őket és vallatni kezdik a legkülönbözőbb kínzásokat bevetve. - Ez tetszik, nem bírom elfojtani a mosolyt sem, ami kívánkozik ennek hallatán. Igen, az ilyen elég lélekerősítő és életszerű, de ha ezek így vannak, nem tudom, Yoshimi mi a szarért nem bírt teljesíteni. - Valószínűleg ezek nem közelítik meg az alvilági módszereket, de elősegítik, hogy lelkileg is erősödjenek. - Hosszasan tűnődöm, közben rágyújtok, méghozzá most a saját cigarettámból. Ha Asame nem is, Ryuuichi rögtön felismerné Shinji cigarettáját, nekem viszont nincs kedvem jobban elárulni magam, mint amennyire már megtettem korábban. Hisznek és tudnak, amit, nem tartozik rájuk több. Az első slukk után közel lépek az asztalhoz és nekitámaszkodom.

- Az, amit elmondtál, nagyon éles ellentétben áll azzal, amit tapasztaltam - jelentem ki végül a második, vagy a harmadik slukk után. Annyira elgondolkodtam, hogy ösztönösen szívtam párat és most csak azt veszem észre, hogy mindjárt lepottyan a hamu. Még időben a hamutálba tudom pergetni, nem mocskolom össze Asame dolgozószobáját.

- Sejtettem és őszintén nem tudom neked megmondani az okát. Nem kapott gyengébb bánásmódot, mint a többiek, ha azt nézem, talán még keményebbet is. Az apja arroganciája miatt az idősebb testőrök nem finomkodtak vele.

- Akkor valószínűleg tőlem fosik annyira, hogy ennyire lebőgjön, mint amennyire sikerült, vagy tényleg elvette az eszét Jeremy - jelentem ki Ryuuichinek. - A testőrök legyenek készek az alattomosabb támadásokra is, a kevésbé tiszta, vagy kifejezetten mocskos harcra is - javaslom. - Továbbá az érzelmi labilitás sem megengedhető - jelentem ki ezt kifejezetten határozottan. - A testőrök találgatnak és megy a szóbeszéd minden szarról azzal kapcsolatban, hogy szabad bejárásom van a házba, Shinjinek köze van az alvilághoz, alvilágiasodik, meg köze van hozzám, de foglalkoztatja őket Jeremy ittlétének oka, Yoshimi szétverésének körülményei és Bakarival összefüggésben is minden. Ezek férfiak, ne pletyózzanak, mint az asszonyok! - morogom elégedetlenül. - Nem mozgat, ki mit mond, gondol, hisz, jóformán leszarom, de ez a hozzáállás bomlasztja a morált és szerintem méltatlan testőrökhöz - közlöm elmélyülő hanggal. - Nincs kifogásom azellen, hogy némi informáláson essenek túl, ha úgy vélitek jónak, de viselkedjenek, mert ha felbasszák az agyam, szétcsapok köztük!

- Intézkedem ez ügyben - jelenti ki határozottan Ryuu. Szeretek veletek beszélgetni, tudjátok? Leregélek egy csomó mondatot, ti meg elintéztek két szóval. Hárommal, bocs! Mindegy, ezen már nem idegelem magam, inkább igyekszem megszokni, hogy ezzel a népséggel nehéz széleskörű kommunikációt folytatni. Az egyébként is elég, hogy fogták a problémákat és tesznek róla, hogy a későbbiekben ezek ne legyenek jelen.

- Részemről ennyi - jelentem be. Fingom sincs, akartam-e még valamit, azt tudom, hogy most már csak menni akarok.

- Ha nem bánod, később vagy holnap hívlak egy-két dologgal kapcsolatban, de egyelőre ez még képlékeny - jelenti ki a testőr.

- Inkább holnap - mondom -, még van egy köröm a tanítványommal, aztán game over mára. De ha fontos, felveszem - teszem hozzá egy rafinált félmosollyal. Kedvem támad hergelni némi heccel, aztán nem teszem meg, jobb a békesség. Azt mindenesetre szerintem Ryuuichi se, Shinji se és én se felejtjük el, mikor ránk nyitott.

- Kihagynám a lehetőségét is annak, hogy véletlen megzavarjalak bármiben - vág vissza viszonozva a mosolyt. Jól van, vette a lapot. Felröhögök, elnyomom a csikkem, azzal továbbállok. Kíváncsi vagyok, mit akar Jeremy és remélem, elő mer még most is állni azzal, ami miatt sms-t írt nekem.