214.

Deon

Kalapáló szívvel és remegő kézzel húzok nadrágot, majd egy laza pólót. Féltem a bőrömre festett mintákat, mert gyönyörűek és szeretném tökéletes állapotban megmutatni Asaménak. Egyszerre van bennem az, hogy mindenféle körítés nélkül elbüszkélkedjek a művekkel, s az, hogy igenis megszervezzem azt a gyertyafényes éjszakát. Míg a szobájához battyogok, döntök. A pólómat levetem, amint becsukom magam mögött az ajtót, majd a fürdőben lámpát kapcsolva a székre dobom és a farmerom is így végzi. Az alsónadrágomat lejjebb tornázom az alhasamon, hogy még véletlen se sértse meg a rózsáimat, aztán felkapcsolok egy kislámpát és elkezdem lepakolni az éjjeliszekrények tetejét. Hangulatos, romantikus világítást szeretnék, azt, hogy a meleg fényt megannyi sárgán világító mécses adja. Szerencsére eleget találok a legutóbbi akciónk óta megmaradtakból, még illatos is előkerül, úgyhogy némi bogarászás után pontosan úgy fest a szoba, ahogy én akartam. Kellemes a fény-sötétség arány, látni fogjuk egymást rendesen az ágyban, ugyanakkor mégsem olyan, mint mikor nappal vagyunk együtt, van némi sejtelmesség a mécsesek miatt. Vigyáztam mindenre, mert nem szeretném, ha valami miatt odakozmálna az éjszakánk. Eléggé letörne...


Nézem az ágyat, melyet megvilágítanak a sárgás kis lángok és azon gondolkodom, még mit csináljak. Halványan már érzem is az erdei gyümölcsök illatát, mire vigyorba szaladnak ajkaim. Izgatott vagyok, zizeg minden porcikám. Na jó, nem nagyzolok! Egyébként is én vagyok a lényeg, nem a körítés. Visszatérek a fürdőbe, aztán eszembe jut, hogy kéne sms-t írni már Asaménak, hogy ne kelljen sokat várnom, mert másfél percet is egy évszázadnak élnék meg ebben az izgalomban, de ha már itt vagyok, levetkőznöm kéne és felvenni a köntöst.


Atya ég, ha valaki látna most, tutitra hülyének nézne! De nem lát senki, úgyhogy nyugodtan baromkodhatok, hogy most sms-t írjak előbb, vagy mi a szart kezdjek magammal. Uhh, ez így nem lesz jó...


Szú-szá...


Hogy tudok még most is ennyire hülye lenni az izgatottságtól? Jó, persze örülök, hogy pezseg a vérem, még most is kívánjuk és imádjuk egymást Asaméval, csak azt vártam volna magamtól, hogy kicsit kevébé leszek kettyós a későbbiekben. Hát... nem jött össze. Mindegy. Lazán összefogott köntösben lépdelek vissza az ágyhoz és végre megírom a rosszfiúmnak azt az sms-t, amivel remélhetőleg kívánságomnak megfelelően azonnal idecsalom. Félrenyomok párszor, de mindig kijavítom a hibát, így végül elküldöm: “Mára odaát Game over, a munka megvár. Gyere a szobádba. MOST! :)”. Kuncogva, röhögcsélve húzódom vissza a kivilágított fürdőbe, s a hideg csempének dőlve várom, hogy a yakuzám előkerüljön. Kicsit keresnie kell majd, de itt tökéletesen fogja látni Jeremy művét és én is az arcát, aztán visszahúzódhatunk a szobába, ahol megejthetjük a vágyott légyottot. Alig bírok nyugton maradni, annyira túlteng bennem az energia, hogy képes lennék örömtől kiabálva, ugrálva végigszaladni az egész házat. Háromszor.


Na jó, az egész Földet berohannám így és nem fáradnék el. Kicsit hiperaktív vagyok? Nem, nagyon.


A hajamba kapaszkodva, szorosan a falhoz préselve magam - de így is vigyázva a festményekre -, hogy legalább valami tartson, ha már én annyira szédülök, mintha benyakaltam volna egy üvegnyi édes piát, vigyorogva, a szemeimet összeszorítva, szaporán lélegezve várom, hogy Asame végre előkerüljön. Kikukucskálok a szobába, s még pont elkapom azt a meglepett mosolyt, amivel fogadja a szoba látványát. Szerelemhullám jár át a lábam ujjától egészen a fejem búbjáig, és hiába azt terveztem, hogy csak kilesek, nem bírom róla levenni a szemem, ahogy a szobát nyugodt léptekkel átszelve megszabadul a nyakkendőjétől és kigombol pár gombot az ingén. Lázba hoz már ennyi is, a torkomban érzem dobogni a szívem, a mosoly is ráég az arcomra.


Azt hiszem, nem vett észre azonnal, mert mintha nem lenne célirányos, csak mikor találkozik a pillantásunk. Nem gondoltam volna, hogy már csak a mécsesparádé ekkora hatást ki tud váltani belőle. Vagy az sms az oka? Nem tudom, az viszont tetszik, ahogy a fürdő felé veszi az irányt, majd megáll előttem és ravasz mosollyal, karba tett kézzel mér rajtam végig. Szinte konkrétan érzem, ahogy lángba borulok a tekintetétől. Kiszárad a szám, reszketés fut végig a testemen, ujjaim mélyen belemarnak a fehér fürdőköntös anyagába, ami csak a mellkasomat nem takarja el egészen, ám gondosan ügyeltem arra, hogy a rózsafüzérek felső szára ne látszódhasson.

- Ismerve téged, gyanítom, nem csak ennyivel készültél. - Vigyorba fut a szám és felkuncogok.

- Jók a megérzéseid - ismerem el készségesen -, de fel kell fedezned a többit - közlöm vele incselkedőn. Imádom húzni és bár már most is teljesen kész vagyok az izgalomtól, a várakozástól, még nyújtom az időt.

- Egy dolgot óhajtok jelenleg felfedezni - közli, azzal közelebb lép hozzám és megfogja a köntöst összekötő övet, de nem oldja még ki. Wáááá! Gyerünk máááár! Veszettül nehéz nyugton maradni és várni és várni és nem tenni semmit és várni...

- Ellenkezzek vagy segítsek? - kérdezem be, ha már ő tétlen.

- Még nem tudom, elboldogulok-e ezzel a gordiuszi csomóval vagy sem - mondja játékosan és lassan kezdi el kioldani az övet. Direkt húz, játszik velem.

- Hát akkor ez pech - közlöm vele -, el kell fújni az összes gyertyát és menni aludni, mert túl fáradt vagy, ha már egy ilyen egyszerű feladatot sem tudsz megoldani - vágok vissza, azzal elhúzom a mancsaitól az övcsomót. Eshetőség még, hogy csak egyszerűen széthajtja a köntöst, vagy kibújtatja belőle a kezeimet és hagyja, hogy lecsússzon a hátamról, de muszáj őt cukkolni.

- Előbb muszáj kibontanom az ajándékom - közli és ravasz vigyorra húzza ajkait. Ez kész...! Ajándék? Bár ja, kicsomagol, én pedig fürkészem az arcát, ahogy újból végignéz rajtam. Most ugrik a majom a vízbe, a pillanat, amire Jeremy is, én is úgy vártunk, amiért órákon át szenvedtünk... Eszemben sincs elszalasztani és nem csak azért, mert megígértem a srácnak, hogy elmondom, mi volt. Nagyjából persze, az intim és piszkos részletek kimaradnak. Remélem, nem képzeli, hogy mindent bevallok, részletes beszámolóval állok elő. Asame csak az enyém, nem mesélem el, milyen módon imád.


Amint lehámozza rólam a köntöst, amiben segítem egy hajszálnyit, a vállaim hátrateszem és leengedem, hogy könnyedén csússzon le rólam a fehér anyag és ezzel óvom is a hátamon lévő, nagyon volumenű mintát. Asame alaposan megnézi a rózsákat rajtam és úgy látom, tetszik neki.

- Ugye varratni azért nem akarod? - kérdezi meg, mintha nem tudná a választ, én pedig elvigyorodom.

- Nem - válaszolok is úgy, mintha nem mondtam volna már el ezt sosem -, a tetoválás túl végleges. A festéssel az a jó, hogy később lehet valami mást a helyére művelni - árulom el incselkedve vele, azzal közel lépek hozzá és tovább gombolom az ingén a gombokat. Szeretnék már forró bőréhez simulni és még valahogy meg kell mutatnom neki a hátamon lévő mintát is. - Vagy nem tetszik? - kérdem meg elvigyorodva. - Mert akkor ezt le kell nyalnod - folytatom is választ nem várva és kicsit úgy fordulok, hogy rá tudjon pillantani a sárkányra, de látni csak akkor lássa, ha még jobban kifordít eredeti helyzetemből. - Állítólag nem finom - duruzsolom játékosan, kötekedve.


Hát persze, hogy sikerült felkeltenem az érdeklődését, rögtön háttal fordít magának, én pedig ahogy tudom, lesem őt, míg végigméri a bestiámat. Tetszik neki, látom a szemein, ajka állásán, ráadásul belecsókol a nyakamba.

- Sajnálom, akkor ez most marad rajtad - búgja a fülembe. Higgyem is el, hogy sajnálod, mi? Na nem. Válaszul hátradöntöm a vállára a fejem és elvigyorodom. Úgy érzem, megérte órákig mozdulatlanul feküdni, már amennyire a röhögés engedte azt a mozdulatlanságot. Nem volt rossz, sőt, egészen jó volt.

- A rossz íz az oka, vagy festve azért bejön? - kérdezem heccelve, miközben mancsaimmal a combjain cirókázom. Teljesen fel vagyok ajzva, alig bírok magammal, ugyanakkor nincs bennem késztetés, hogy letámadjam, ellenben talán kelletem magam.

- Nem nyalogattam még festéket senkiről - Mondhatnám, hogy itt az ideje, vagy hogy végre megint sikerült neki újat mutatni, szóval hajrá, ám ha van rá mód, holnap én is szívesen mutatnám meg a fiúknak életnagyságban Jeremy műveit -, de gyanítom, nem a legfinomabb. Ellen nagyon jól áll - búgja és újabb csókot nyom a nyakamra. Na azért. Már hiányoltam az effajta megjegyzéseket. Egyre feljebb haladok a cirógatással és simogatással a combjain, majd könnyű mozdulatokkal markomba fogom a férfiasságát. Imádom, mikor játszadozunk egymással, s hogy ne bírjon magával, hozzádörgölöm a fenekem. A válasz sem marad el, a mellkasomtól indulva végigsimít rajtam, a hasamnál vigyázva a rózsákra, majd ujjait a farkamra fonja és ingerelni kezd. Nem hagyom neki sokáig, már így is nagyon fel vagyok tüzelve, meg ha itt faljuk komótosan fel egymást, felesleges volt a felhajtás a szobában, úgyhogy elveszem kezét és puszit nyomok mutatóujja legnagyobb percére, aztán szembe fordulok vele és elkezdem megszabadítani a nadrágjától. Nagyon csinos, de meztelen teste látványa jobban foglalkoztat. A nadrágját nézhetem bárhol, míg a farkát nem akármikor. Nem mintha azt szeretném, hogy mindenki láthassa, Asame mutogassa, azért annál jobban birtoklom én őt. Sokkal jobban.


Mivel most enged ténykedni, megszabadítom a nadrágjától és az alsónadrágjától is. Ő csak a karjaimat cirógatja, nekem pedig tetszik rajta a lógó ing, úgyhogy a testén hagyom. Ha zavarja, majd leveszi, vagy ha később meggondolom magam, én lesimítom erős vállairól. Miközben lehúzom róla az alsóját, elé guggolok, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve bekapom makkját és egy kicsit eljátszom vele, aztán kiengedem a számból, felállok, leoltom a villanyt és inge széleit megfogva vonom magam után az ágy felé. A minták is látszani fognak, mégsem lesz olyan fényes minden és mi sem állva romantikázunk. Megvan a feelingje annak is, de túlságosan tetszik, amit előkészítettem. Már kellemes gyümölcsillat száll a levegőben, vegyül a szoba szokott illatával, amit főként Asame cigarettája ural, mely nagyon tetszik. Hátrálva érkezem az ágyhoz és így térdelek fel rá, majd már kezdem is puha csókokkal borítani a yakuzám mellkasát. A hajamba túr, amit nagyon szeretek és még a fenekembe is belemarkol, miközben játszom az érzékeivel. Szeretem ezt, és emlékszem arra is, anno mennyire zavarban voltam, amikor övszint alá nyúlt, de most már csak azt érzem, mennyire az övé vagyok, hozzá tartozom. Mosolyogva fogok rá a csípőjére, hogy megtámaszkodhassak-kapaszkodhassak valahol benne, jobbommal pedig bekúszok az inge alá és cirógatva járom be hátát. Imádom a testét, az izmai alkotta domborzatot, a forró bőrét, hozzáérni, megcsókolni, végignyalni rajta, simulni hozzá. Belemerülök abba, amit csinálok, centiről centire haladva borítom be a csókjaimmal, majd szelíden az arcom is hozzásimítom, dörgölőzöm csukott szemekkel, majd folytatom a csókolgatását, eljátszom mellbimbójával, utána egy kicsit lejjebb haladok és újra csókolom.


Teljesen elszédít ahogy lassan járom be testét ajkaimmal. Nagyon jó érzés így szeretni őt, lassan, őszintén, az pedig különösen csodálatos, hogy végre hagyja. Sokáig bosszantott azzal, hogy nem engedett érvényesülni, aztán csak sikerült megolvasztani. Most már, azt hiszem, nem okoz számára nehézséget engedni ezt is nekem. Örülök és annak is, hogy cirógat engem. Amikor felpillantok izmos testéről az arcára, mindig azt látom a szemeiben, hogy élvezi, tetszik neki, amit csinálok. Míg szinte már nem marad szabad hely rajta, hol a hajamba markol, hol felengednek az ujjai, váltja egymást ez és annak tudom be, hogy egyre jobban felkorbácsolom benne a vágyat. Egy apró mosoly fut át a képemen, majd elérem csípője magasságát, s jobbra húzva haladok csókolva továbbra is a testét lejjebb. Arcomhoz ér a farka, amit tökre élvezek, tetszik, mert más az érintése, de még nem bukom rá újra, apró harapásokkal tarkítva a játékomat haladok tovább a combján. Asszem, sikerült megőrjíteni őt, mert mikor visszatérek férfiasságához, szinte ösztönösen húz a hajamnál fogva rá. Nem ezt szerettem volna, mégis készségesen és örömmel teljesítem a vágyát, hagyom irányítani magam, elfogadom a diktált ütemet. Továbbra is csípőjében kapaszkodom, másik mancsom pedig kemény fenekére csúsztatom, beosztom a levegőm és a nyálam, azt, hogy mikor tudok nyelni rendesen, hogy zavartalanul, hosszan szophassam őt. Csak néha pillantok fel, pedig a gyertyafény nagyon kellemes megvilágítást nyújt, egyszerre rejti és emeli ki, mennyire élvezi, amit csinálunk. Szeretem megjegyezni és visszaidézni a látványt, ugyanakkor néha újra a valóságra pillantani, érezni a kettő közti különbséget és hasonlóságot.


Azt veszem észre, hogy Asame már nem irányít, ujjai elgyengültek, csak cirógat, simogat, kócol, érint. Eléggé közeledik a beteljesüléshez, s vele ellentétben ilyenkor nekem az jut eszembe, hogy még fantasztikusabbá tegyem az utolsó másodperceket, nem az, hogy kínozzam, visszavonuljak, lassítsak. Persze őrjítő és frenetikus az is, én azonban túlságosan imádom, hogy megfeszül a számban hímtagja, nyögések szabadulnak ki torkából, a teste végighullámzik. Szeretem elnyújtani az élvezetét, tovább csinálni, bár lassulva, míg már alig tud magáról és közben lopni egy-egy pillanatot a látványából is.


Menthetetlenül szerelmes vagyok belé és holtbiztos abban, hogy soha senkit nem leszek képes így, ennyire szeretni. Távolinak és érthetetlennek tűnik, hogy képes voltam felkínálni magam Tatsukinak és az is, hogy időnként komolyan megfordul a fejemben, hogy nem állok ellen a kísértésnek és megdugom Jeremyt. Olyan, mintha valamiből kettőm lenne, két életem vagy két személyiségem. Talán mindkettő lehet reális, mert amikor Asaméval vagyok, mintha semmi sem lenne olyan, mintha csak rólunk szólna minden másodperc, ami csakis a miénk, bármi történjék is köztünk. Most is így érzek, nem érdekelne, ha telefonon hívnának minket, ha nagyon nem állna le, aki keres, kikapcsolnám, mert a legtöbb ember eléri Ryuut és Shint, ha mi épp nem vagyunk hívható állapotban.


Annyira vonzó még kielégülten is...! Nagyon picit ködösek a szemei, a légzése más ütemre jár, a szíve erősebben lüktet, mintha még forróbb lenne a bőre, mint egyébként és ahogy megcsókol... Ujjai lassan vándorolnak rajtam, szelíden simogat, egyszerre forralja fel a vérem és a szívem. Hosszan tesz így, szeretve, őszintén, én pedig remegve élvezem és kérek többet s többet mindenből. Úgy érzem, meggyulladok, Asame pedig most nem kínoz, háttal fordít magának, finoman előre dönt, s csiklandós, kellemes simogatással kísérve előkészít a szeretkezéshez. Borzongva, sóhajtozva vágyom arra, hogy magáévá tegyen, s mikor ez megtörténik, mindent rábízva, teljesen odaadva magam élem át az egészet. Hátrapillantok rá és halvány mosolyra kúszik a szám, mert mintha gyönyörködne bennem. Szerintem fantasztikus lett a sárkányom, Jeremy remek munkát végzett és izgatónak is találom, hogy a hátamon van, így nem csodálkozom azon, hogy Asame kék szemei is sűrűn tapadnak a látványra, miközben lassan szoktat hozzá az érzéshez, amiről jól tudom, hogy úgyis megváltozik, átalakul gyönyörteljessé. Az a kis kellemetlen, fájó valami, ami megelőzi ezt, cseppet sem érdekel, még akarom is, főleg, ha cirógatással, simogatással, játszadozással és húzással tereli el róla a figyelmemet. Tovább borzolja a kedélyeimet, libabőrössé tesz, hullámokat és jóleső összerándulásokat csal ki belőlem, meg persze sóhajokat és apró, önkéntelenül elfojtott nyögéseket, melyek elcsuklanak a torkomban.


Szerintem a reakcióimból Asame pontosan tudja, mikor válik számomra már egyáltalán nem kellemetlenné, hogy megdug, mert vált a módján. Úgy csinálja, hogy szinte teljesen kihúzódik belőlem, majd egyetlen határozott lökéssel nyomul vissza. Hangos, ugatásszerű nyögések szakadnak ki a számon mindre, majd ahogy a lökései folyamatossá válnak, úgy folyik össze a hangom nyögésmasszává. Erős, határozott mozdulattal kefél meg engem is belehúzva a lökéseibe, majd lassít és hátamra hajol. Zihálva, fel-felnyögve élvezem a folytatást, megborzongom a nyakamra intézett csóktól, majd meglepetten veszem tudomásul, hogy a kezeimet a fejem fölé fogja. Nézem mancsát az enyémen, majd azt, hogy az ágyra dobott nyakkendőjével összeköti a csuklóimat. Ezután folytatja vad, durva meghágásomat, én pedig átélten kiáltozva, folyó könnyekkel élvezem. Katartikus... Szeretem az ilyet.


Szédülve, lángoló fejjel, kontrollt vesztve hánykódom, az orgazmus hirtelen talál be és mindent elborít, már csak arra eszmélek, hogy az ágyra hanyatlottan heverek, alig kapok levegőt, a torkom és szám kiszáradt, míg szempilláim alól újabb és újabb könnycseppek buggyannak elő. Reszketek, forrónak érzem a bőröm és hidegnek a levegőt, a szívem szerintem csak azért nem szakad ki a mellkasomból, mert rajta fekszem és az ágy nem engedi megválni a testemtől. Asame mellettem fekszik, figyel engem, némán kérdezve, nincs-e gond, úgy fürkészi az arcom, melyről letörli a könnyeimet, miközben simogat. Szeretnék egészen közel bújni hozzá, de jelenleg csak a lüktetést érzem, az egész testem olyan, mintha egy cseppfolyós, de sűrű, pulzáló massza lenne, meg sem bírok mozdulni. Inkább lehunyom a szemem.


Valószínűleg percek teltek már el azóta is, hogy elélveztem, de még újabbakra van szükségem, hogy összeszedjem magam. A szempilláim, úgy érzem, csiklandozzák az arcom, aztán a figyelmemet elvonja a yakuzám gyengéd simogatása. Szeretném megkérdezni, hogy élvezte-e, tetszett-e neki, kielégült-e, hogy biztosra tudjam, ám ahogy elnyugszom, lehúz a fáradtság, elalszom.


Az éjszaka közepén ébredek fel. Már minden sötét körülöttem és egyáltalán nem úgy fekszem, ahogy beájultam. Asame ölelésében, betakarva, valószínűleg az ágy közepén, s csak félve, nagyon lassan és óvatosan mozdulok, mert nem akarom őt felébreszteni, nekem viszont most muszáj elmennem pisilni. Csendben botorkálok ki a mosdóba, miután sikerül kiszabadulnom a férfi karjaiból, elvégzem a dolgom, aztán visszamászom mellé. Remélem, nem vette zokon, hogy nem bírtam ébren maradni, az élvezetet követő öröm és a fáradtság legyűrt, menthetetlenül vesztettem a harcban. Nem mintha különösebb erőfeszítéseket tettem volna, gondoltam, csak egy kicsit megnyugszom és ez lett belőle. Újra felrémlik bennem az a halvány kétség, amit éreztem, meg az, hogy mennyire nem jött be a számításom végül. Romantikus, gyengéd együttlétet terveztem, olyasmit, mint amilyen az első szeretkezésünk volt, Asame viszont nagyon be lehetett indulva. Kuncogás tör rám és csak alig bírom visszafogni magam, muszáj a szám is beharapnom, nehogy kiszaladjon a hangom. Nyughatatlan vagyok, de most küzdök magammal, s amint győzök, egészen közel bújok a yakuzámhoz, mancsom pedig szelíden végigveztem mellkasán, oldalán, fenekén. Imádom taperolni...!

- Mmm... - morogja jólesően, ébredezve. - Felébredtél, csibe? - kérdezi tőlem kicsit még álmosan, s csókot nyom a fejemre, magához ölel, cirógat. Kicsit csalódott vagyok, hogy nem sikerült hagyni aludni, ugyanakkor tudom, hogy éberen műveli ezt. Nekem is megy az éber alvás, de míg mellettem van, merek mélyen, nyugodtan durmolni, szóval nagy gebasznak kell lennie, hogy forgolódjak, nyöszörögjek, vagy valami.

- Nem akartalak felébreszteni, csak pisilnem kellett - mentegetőzöm csendesen. - Bocs, hogy beájultam - mondom a mellkasának.

- Nincs miért bocsánatot kérned - feleli és végigsimít a testemen. Elmosolyodom, s noha szerintem nem így van, nem vitázom vele, inkább én is a bőrén cirkálok ujjaimmal.

- Mennyi maradt a sárkányomból? - kérdezem meg. - Van kívánságod, mi legyen majd a következő minta? - érdeklődöm, hátha van kívánsága.

- Egész szépen egyben maradt - feleli. - Nincs. Jobb’ szeretem, mikor meglepsz inkább - árulja el, nekem pedig fülig szalad a szám.

- Akkor vállalható a srácok előtt is? - kérdezem leplezhetetlen izgalommal. Van egy meglepetésötletem még, amiben a vacsi és a szex összefonódik, de ha úgy csinálnám meg, ahogy kitaláltam, akkor valakinek úgy kéne rám pakolnia mindenféle földi jót, hogy meztelen vagyok, ami mindjárt két ponton is ingatható a részemről: valaki lát még meztelenül, a kaja lehet, hogy hideg lesz, én meg fagyos vagyok.


Egyértelmű, hogy villogni akarok a többiek előtt, ha lehet. Szeretem Yoru szárnyait is, valahogy kérik, hogy simogassam meg őket, ha láthatóvá válnak. Túl jól mutatnak a srác hátán. Erről eszembe jut egy projekt, egy kis szerepjátékos feeling. Jeremyvel megrajzoltatom a hátamra úgy a szárnyaimat, mintha azok beleégtek volna a bőrömbe, kerítek valami fehér leplet és szépen körbekerítem az egészet egy sztorival, hogy én egy bukott angyal vagyok, nem emlékszem semmire angyallétemről és nem tudom, hogy működnek itt a Földön a dolgok. Szerintem Asame megint hevesen megkefélne, aminek a végén ájulás lenne.


Míg ezeken jár az agyam, nem tudom abbahagyni a simogatását. Lassú, puhatolózó, szinte ismerkedő, mégis kedves mozdulatokkal járom be mellkasát, vállát, karját. Nem felizgatni akarom, csak érinteni, de ha előbbi is teljesül, én nem fogok tiltakozni.

- Teljes mértékben - szusszan fel jólesően. Oké, akkor sikerül izgalomba hoznom, pedig tényleg nem ezt szándékoztam tenni. Azért elmosolyodom és csókot nyomok két kulcscsontja közti mélyedésbe. Kedvem támad újra úgy kalandozni a testén, mint korábban, ezért szelíd követeléssel tolom őt úgy, hogy a hátára feküdjön. Amint ezzel megvagyok, Asaméra telepszem, lábaimmal fogom közre csípőjét és combját, s felülök. A takaró lesiklik rólam, fázósan megborzongom tőle, de nem baj, visszahajolok rá és száját kezdem bombázni puha, érzéki csókokkal, miközben tovább simogatom izmos testét.


Asame gyengéden ölel magához, viszonozza csókjaimat, közben pedig simogat, cirógat. Igen, valahogy az előző lendületet is így képzeltem el, de persze cseppet sem bánom, hogy nem ezt kaptam, remek volt, ami történt. Lassan haladok lefelé a testén, csúszom le combján, aztán lefordulok róla, átvetem feje felett a lábam, végignyaldosom a hasát, megkapaszkodom combjában és szabad kezemmel besegítve kezdek lassú játékba farkán. Persze érti, mit szeretnék, kényeztetni kezd. Imádom ezt. Is. Egyszerre keltünk vágyat egymásban és azzal, amit a másikkal teszünk, magunkban is. Engem legalábbis nagyon izgat, ahogy a mellkasom néha a hasához simul, vagy combja keményre feszül a tenyerem alatt. Megérzek magamban egy ujjat, amint lassan nyomul belém, s elfúló nyögést hallatok, de szájjátékomat nem hagyom abba, lelkesen folytatom tovább, noha még mindig kényelmes ütemben, nem sietve, hanem kiélvezve minden számba engedést és kieresztést, nyalást és apró szívást, harapást. Szeretem ezeket csinálni...


Tetszik, ahogy lassan, játszadozva, élvezkedve szopjuk egymást. Reszketve cirógatom combját, fenekét, csípőjét, oldala alját, hasát, heréit, borzongva, remegve élvezem a munkáját, s persze minél közelebb kerülök a beteljesüléshez, annál hevesebben hajtom őt is afelé. Jópár perccel ezelőtt még ő vágyakozott, most mégis én nem bírok magammal. Kiengedem a számból, csak nyálas kézzel folytatom ingerlését, mert félek, hogy megharapom, miközben elélvezek. Nyögök, megfeszülve reszketek, a combjába kapaszkodom, míg átjár az orgazmus, aztán szinte levegőhöz sem hagyom jutni magam, folytatom a szájmunkát, míg ő is el nem sül. Így már mindjárt más. Kicsit előrébb dőlök, a testére fekszem, arcom combjára fektetem pihegni.


Együtt pihegünk, s gyenge mosoly kúszik számra, mert gyengéden cirógat, nyugtat. Én is újra simogatom őt, de egyelőre nem tudok róla felkelni. Mosolyogva bújok hozzá, minden porcikáját külön is szeretek, nem csak őt egyben. Hirtelen ötlettől vezérelve rajzolok egy szokott mód kerek szívecskét a combja belső felére az ujjammal, majd átölelem. Asame tovább simogat, s én őt. Beszélgethetnékem van, miközben a kielégülés utáni fáradtság is igyekszik elnyomni és a legrosszabb, hogy nem tudom, mit mondjak. Tapogatózni kezdek és kezemmel végigkövetem nyaka vonalát, áthaladok fülén és amennyire tudok, beletúrok a hajába. Imádom, olyan dús és jó érzés belemarkolni, lassan áttúrni. Eszembe jut az esténk, abból is az, mikor az enyémbe marva húzott-vont a farkán. Vajon az én nadrágkígyóm mekkora veszélynek lenne kitéve egy ilyen manőverrel? Szeretném kipróbálni, mit reagál, tudni, kitolódott-e valamennyit a határ. A kíváncsiság mindig hajt, néha nem olyan erősen, néha észrevétlen. Majd egyszer megtudom, aztán ha megharap... Nem tudom. Valszeg a korábbi áldozatok is túlélték. Azt már megfigyeltem, hogy talán kevésbé feszeng, mikor altájt simogatom. Tudom, hogy bízik bennem és hogy a reflexeket nem lehet csak úgy ki-be kapcsolgatni, de már rég eldöntöttem, hogy nem teszek olyasmit, amivel elveszthetem a bizalmát. Sokkal felvállalhatóbb egy kínos hangvételű beszélgetés, mint az, hogy ellök magától, megharagszik rám, felháborodik, vagy valami hasonló. Nem esik jól a visszautasítás, de ha kicsörtetne a szobájából, vagy kivágna, az sokkal rosszabb lenne.


Hogy is lyukadtam ki ide?
Halvány lilám sincs...