24.

Yoru

Pár órája beszéltem Shinjivel telefonon, már amennyire azt a kemény két szót, amit kimakogott nekem, lehet beszélgetésnek nevezni, ezért úgy döntöttem, elrendezem Asát és átnézek a testőrhöz, mert kibaszottul nem tetszik, hogy senkivel nem kommunikál megint. Deon mellett ott van Asame, tudja támogatni, tudja nyugtatni, de Shin még Ryuut is a lehető legtávolabb akarja tudni magától és ennek kurvára nem lesz jó vége. Lehet, hogy néha jobb, ha az ember hagyja, míg a másik belenyugszik dolgokba, de félek, hogy Shinji esetében ez nem így működik, sőt... Nekem meg aztán játszhatja, hogy kemény és nagyfiú, pont leszarom, Asahito mellett már megtanultam, hogyan rakjam helyre, ha túl makacs valaki, úgyhogy Shinji is kezdhet aggódni, mert akkora seggberúgást kap tőlem most, hogy egyből észhez tér.


Mikor megérkezem a házba, első utam Ryuuhoz vezet, hogy megkérdezzem a férfit, merre találom meg Shinjit, s mivel azt a tájékoztatást kapom, hogy az edzőteremben van, egyelőre inkább nem zargatom, csak bevonulok a srácnak fenntartott szobába, majd ablakot nyitva ülök fel a párkányra és gyújtok rá, így várva meg a testőrt. Szerencsémre nem kell sokáig várakoznom rá, nyakában törülközővel, haját törölgetve lép be a szobába és mikor észrevesz, egy szó nélkül sétál a fotelhoz, s az asztalról elvéve cigijét gyújt rá ő is.

- Nem kellett volna idejönnöd - szólal meg végül, miközben kényelmesen elhelyezkedik a fotelben és nagyot slukkol cigijéből.

- Gondoltad, hagyom, hogy tönkretedd magad? - kérdezem meg tőle kíváncsian letelepedve elé a másik fotelba. - Én rohadtul megértem, hogy fáj, hogy szar, hogy szenvedsz, de gondolod, Tatsuki büszke lenne arra, ha így látna? Nem vagy több egy kétlábon járó szerencsétlenségnél.

- Nem, Yoru, rohadtul nem érted meg, hogy min megyek keresztül, elképzelni sem tudod - morogja újabbat slukkolva cigarettájából. - Az első alkalomból még ha nehezen is, de feláll az ember, megküzd azért, hogy továbblépjen, hogy menjen előre, de másodjára ez már cseppet sem ilyen egyszerű. Remek kérdés, hogy büszke lenne-e vagy sem, a válasz is kibaszott egyértelmű, csak tudod, ez nem így működik, hogy idejössz, betolod az orrom alá, hogy Tatsuki nem lenne rám büszke, aztán hirtelen megváltozik minden! - nyomja el a csikket a hamutartóban.

- Tudod - állok fel -, azt hittem, Tatsuki mellett megerősödtél, de rá kell jönnöm, hogy csak egy puha pöccsé váltál. Tényleg ukét csinált belőled... - mondom higgadtan, Shinji szemei pedig vészesen villannak egyet és már ront is nekem, épp csak esélyem van kicsit félrelépni előle, de a srác pokolian gyors, s nyakam megragadva nyom neki az egyik közelben lévő szekrénynek. Csuklóira szorítok, ő pedig elenged és ellép előlem. Nem, Shinji, még nem végeztünk! - Ijesztgetsz, vagy csinálsz is végre valamit? - kérdezem meg tőle higgadtan, mire visszafordul felém. Szemeiben újra az a gyilkos láng lobog, s egész tartása és mozgása megváltozik. Egy gyönyörű nagymacska kecsességével fordul felém és karba fonja maga előtt kezeit.

- Miért akarod, hogy elverjelek? - morogja a kérdést. Akarja a faszom, de legalább lehiggadsz, én meg szeretek a tűzzel játszani, mint ragadozó a ragadozóval.

- Mert még mindig nem hiszem, hogy nem egy nyámnyila uke vagy, aki csak a seggét tudja tartani. Tudod még egyáltalán, hogy kell használni a farkadat? - szúrok be újra, a jelek szerint nem hasztalanul. Tudom, hogy kibaszottul utálja, ha azzal idegesítik, hogy nem több egy ukénál. Persze tudom, hogy ez nincs így, hogy az egyetlen ember, akinek hagyta magát megdugni, az Tatsuki és sosem lesz az a tipikus uke, mint amivel most én idegelem, de talán így végre levezeti a feszültséget, kidühöngi magát, aztán mehet minden szépen tovább, s lassan feldolgozza a tetováló elvesztését is.

- Nem hiszem, hogy annyira vágynál megtudni, mennyire tudom használni a farkam - sziszegi, mire gúnyosan elmosolyodom. Most nem tud meglepni, résen vagyok, mikor újra nekem ront, s könnyedén kicselezem, ám ő nem az a tipikus testőr, akit ennyivel át lehet baszni, mert már mozdul is utánam, s megragadva karom feszíti azt hátra és ken fel a szekrényre. - Most miért nincs akkora pofád, Yoru? - kérdezi morogva, s lehelete végigperzseli nyakam bőrét.

- Fenyegetőzni már kurvára megtanultál - lököm el magam hirtelen a szekrénytől és szabadulok ki fogásából. - Ennyi, Shinji?

- Te most tényleg arra játszol, hogy elverjelek?

- Nem, Shinji, arra játszom, hogy végre mutass is valamit, mert ez eddig nulla. Ezek után rohadtul nem csodálom, hogy Tatsuki képes volt maga alá gyűrni, mert ez még nekem is menne - vonom meg vállam.

- Mi az, Asahito már nem elég kihívás? - szúr vissza, de továbbra sem hajlandó nekem rontani. Ugyan már, Shinji, te is tudod, hogy ezzel kurvára nem mész semmire.

- Még Asával is nagyobb kihívás megküzdeni, mint veled, pedig te testőr vagy - jelentem ki határozottan, mire végre megint mozdul és újra nekem ront. Itt volt az ideje. Helyreteszem én az agyát, ha ez kell, ha máshogy nem, ugyanazt a módszert alkalmazva, mint Asánál. Leszarom, hogy Tatsukin kívül még nem dugta meg más, ha nem tér jobb belátásra, megkefélem, de abban nem lesz köszönet.


Tovább feszítem a húrt Shinjinél, aminek a maga jutalma sem marad el, mert beleszaladok az egyik ütésébe. Rendben, ezt most benéztem. Nem hagyja, hogy sokáig foglalkozzak azzal, hogy kijózanodjak az ütésétől, mert már azonnal folytatja is a támadást, végül az ágyon végzem, Shinji torkomat szorítva magasodik fölém, én pedig csuklóiba kapaszkodva próbálok levegőhöz jutni alatta. Ő is piheg, majd szorítása gyengülni kezd nyakamon, ám nem ereszt el még mindig, hanem vadul rámar ajkaimra. Felmordulok, s belemarkolok hajába, ám ezzel csak azt érem el, hogy feltépi ajkaimat. Azt hiszem, itt most vége a játéknak. Ám Shinji kurvára nem így gondolja, elengedi nyakam és csuklóimat leszorítva az ágyra nyal végig először számon, majd nyakamon is, és beleszuszog fülembe.

- Eressz el! - kérem őt komolyan, de Shinji nem mozdul. - Shinji, engedj el! - mordulok rá, mire a válasz tőle is csak egy morgás, s két kezem összefogva nyúl le nadrágomhoz, majd kezdi el kibontani az övemet. Na jó, ez már rohadtul nem vicces így. - Shinji...

- Ezt akartad, nem? - húzza ki övem nadrágomból, majd összekötözi vele kezeimet és csípőmre ül. Nyugton maradok alatta.

- Csak azt akartam, hogy összeszedd magad. - Túl jól sikerült. Gúnyosan elmosolyodik, majd fejem mellett megtámaszkodik egyik karján és ágyékomra csúsztatja kezét, majd nadrágon keresztül farkamra markol.

- Azért áll a farkad is, mi? - Na elmehetsz a bús picsába, Shinji! - Vágysz erre a dugásra - közli be végül lazán, nekem meg elkerekednek a szemeim is. Ezek után mondja nekem azt valaki, hogy Tatsuki nem volt rossz hatással rá!

- Vágyik a kis faszom! Eressz el!

- Nem tűnik kicsinek - hajol ajkaimra és csókol meg, ám most teljesen másképp, mint az előbb, semmi vadság nincs benne, pedig kezdtem aggódni amiatt, hogy az, aki épp megdugni készül, egyáltalán nem Shinji és rohadtul ki kéne találnom, hogyan szabaduljak ki ebből a helyzetből, de már kibaszottul nem vagyok biztos abban, hogy a testőr nincs tudatában annak, hogy én fekszem alatta. Az sem mellékes, hogy Shinji nagyon is jól tudja, hogy senkinek sem hagyom megdugni magam, még Asának sem. Valamiért ellene mégsem tudok küzdeni, valami lebénít és nem a félelem, mert nem félek egy cseppet sem tőle. - Vigyázok rád - súgja fülembe, ahogy ismét végignyal nyakamon és állam vonalán egészen fülcimpámig. Szavai elnyugtatnak és kibaszottul nem értem, benne miért vagyok képes megbízni és elhinni neki, hogy így lesz, holott rohadtul nem vágyom arra, hogy megdugjon és bebizonyítsa, hogy nem uke, hogy attól még, hogy engedett Tatsukinak, ő ugyanaz a seme maradt, aki volt.


Lassan, egészen összekötözött csuklómig tűri fel a rajtam lévő felsőt, majd végigsimít karjaimon, s nyakam harapdálva és nyalva indul meg testemen lefelé. Megborzongom, ez így rohadtul nem lesz jó. Feljebb pakol az ágyon és mellbimbómmal kezd el játszadozni, miközben elkezdi lefejteni rólam a nadrágom, s amint végez a gombokkal, elhúzódik tőlem és lerántja rólam azt alsómmal együtt, majd magát is megszabadítja a ruháktól, miközben síkosítót és óvszert túr elő az éjjeliszekrényből és az ágyra dobja azokat. Felülök az ágyon és hátrébb csúszom. Shinji visszatelepedik mellém, majd hajamba markolva húz újabb csókba, míg én végigsimítok összekötözött kezeimmel mellkasának izmain és combján, már amennyire elérem őt így, ebben a helyzetben. Végül Shinji ismét hanyatt dönt az ágyon és fölém telepedve nyal végig testemen nyakamtól egészen ágyékomig, majd ajkai közé fogad. Felnyögök, ezt már nem bírom ki reakció nélkül, mert pokoli jól csinálja, amit csinál. Hol mélyen a torkára enged, hol az ékszerrel ingerel, én pedig kezdem elveszíteni a józanságomat is. Asahito sem panaszkodhat, ha orális szexről van szó, de Shinji... Bassza meg, még Asánál is jobb...!


Remeg mindenem, zihálok attól, amit művel, s azt sem fogom fel, hogy abbahagyja kényeztetésem, már csak arra eszmélek, hogy átfordít és feltérdeltet. Bepánikolok, rohadtul nem akarom, hogy megtegye, s már menekülnék is, de Shinji felkészült erre, mert szorosan fog vissza csípőmet átkarolva és nem érdekli, mennyire vergődöm alatta. Lenyom az ágyra, majd rám fekszik teljes súlyával, s nyakamba csókolva, fülembe suttogva kezd el csitítani. Nem, Shinji, te meg ezt nem tudod megérteni rohadtul!

- Megígértem, hogy vigyázok rád - szólal meg végül. Tudom, de ez kurvára nem vigasztal. Még Asának sem hagyom ezt, pedig őt szeretem és jobban bízom benne, mint bárkiben ezen a kibaszott bolygón. Miből gondoltad, hogy majd pont neked fogom engedni, hogy megkefélj? - Lazíts! - kér szelíden, újra térdelésbe húzva, de nem ereszti el csípőm. Kinyitja fél kézzel a síkosítót, majd csípőmet tartó mancsába teszi a tubust és nyom a gélből ujjaira. Megrándulok, ahogy hozzám ér, ám egyelőre nem hatol belém, csak simogatni kezd bejáratomnál. Nem kapkod, hosszú percekig ingerel így, majd újabb adagot nyom kezébe, s most már egyik ujját is becsúsztatva folytatja ingerlésemet. Megfeszülök, már megint szabadulnék, de nem hagy. Lassan halad előre afelé, hogy teljesen előkészítsen, s már három ujjal mozog bennem, de ezt még mindig képtelen vagyok megszokni, bármennyire is kezdem élvezni. Hülye ösztönök!


Kihúzza belőlem ujjait, de most sem ereszt. Kibontja az óvszeres tasakot, majd felgörgeti farkára a gumit és tenyerébe nyomva a síkosítóból alaposan bekeni magát is és fenekemre is ken egy jó adagot újra, végül kidobja kezéből a tubust, csípőmre fog erősen, s mögém térdelve illeszti magát bejáratomhoz. Megfeszülök, összerándulok, Shinji pedig épp csak belém nyomul és megáll, majd végigcirógat gerincem vonalán nyugtatóan. Nem szól semmit, csak vár és simogat, farkam ingerli, majd megint beljebb tolja magát bennem.


Hosszú percek telnek el, míg végül teljesen elmerül testemben, s csípőmre fogva, lassan mozogni kezd. Kibaszottul fáj, szenvedek és kínlódok alatta, s ha nem tartana ennyire erősen, már menekülnék is le az ágyról a fenébe, csak hagyja abba, az idő teltével azonban csillapszik a kín, s fel-felnyögök, ahogy testemet átjárja a jóleső bizsergés is. Shinji gyorsít a tempón, egyre vadabbul kezd el megkefélni és egyre mélyebbre tolja bennem farkát minden egyes lökéssel. Egyszerre élvezem és szenvedek ettől az egésztől, ám mikor Shinji farkamra fog és lökéseivel ellentétesen kezd el kényeztetni, megadom magam a kéjnek. Zihálva, nyögve, reszkető testtel élvezek el a testőr alatt, míg ő lök rajtam pár erőteljesebbet és ő is követ engem. Pillanatokig tart csak, míg józanságot pumpál magába, s kihúzódva belőlem fektet el az ágyon, majd mellém telepszik, hogy eloldozza kezeim.


Magához karol, takarót húz a testünkre, míg én még mindig reszketek, s másik kezét is körém fonva temeti arcát hajamba. Megkapaszkodok karjában, mindene remeg, s Shinji némán sír, miközben engem ölel.


Hagyom, hogy magától nyugodjon meg, s apró csókot lehelek mellkasára. Most van időm nekem is gondolkodni azon, ami történt. Még mindig nem értem, miért nem lettem veszett vad Shinjivel szemben, mikor hozzám ért. Asát ilyenkor már rég megütöttem, ordítoztam vele, és órákra eltűntem a szeme elől. Shinji pedig... nem hagyott menekülni, türelmesen kivárta mindig, hogy felengedjek, még ha ez hosszú percekbe is telt. Akkor sem értem magam, egyszerűen nem és ezt nem tudom hova tenni. Asahito is biztos kivárta volna mindezt, ha egyszer engedek neki, bár ismerve az ő türelmetlenségét ezt nem merem száz százalékos bizonyossággal kijelenteni.

- Ne haragudj - szólal meg végül csendesen, majd elereszt és kimászik mellőlem. Szinte letépi farkáról az óvszert és a kukába hajítva azt indul el a fürdő felé. Csak nézek utána, majd én is kikelek az ágyból. Ehh... Remek érzés, sajog az egész hátsóm, azt pedig már meg sem akarom tudni, hogy nézek ki, ahogy épp a fürdő felé veszem az irányt. Meg akarom ezt vele beszélni. Nem miatta, magam miatt, mert egyszerűen nem tudom felfogni a dolgot, ám az ajtó zárva van. Remélem, rohadtul nem tervez semmi faszságot. Visszamászom az ágyra és magam köré csavarva a takarót ülök fel törökülésbe. Kellene egy cigi, de most az is messze van, szerencsére azonban Shin itt hagyta az övét, így abból gyújtok rá. Hosszú percek telnek el és már őszintén kezdek aggódni. Az a “ne haragudj” bárminek szólhatott, így elnyomom csikkem a hamutartóba, ledobom magamról a takarót, majd újra a fürdő ajtajához megyek. Semmit nem hallok, így ismét megpróbálok bejutni, hasztalan. Rajtam nem fog múlni... Nagyobb lendületet veszek és nekirontok a faszerkezetnek, majd újra és újra, ám a sokadik ilyen nekifutásnál az hirtelen kinyílik előttem, én pedig szabályosan fellököm Shinjit és magam is ráesek.

- Ennyire hevesen még senki nem könyörgött ismétlésért - mondja teljesen komolyan, fenekét dörzsölve, én pedig csak pislogok rá, mint borjú az újkapura. Baszd, Yoru, ez szép volt!

- Azt hittem, belefulladtál a lefolyóba - morgom feltápászkodva róla, mire felnevet.

- Persze és kivetettem magam a szellőzőablakon - heccel tovább fejét csóválva, még mindig vigyorogva és ő is felkel a földről. - Vagy ennyire kellett hugyoznod? - kérdezi be ravasz mosollyal. Nagyon vicces vagy. - Tiéd a terep - hagy végül magamra, én pedig csak pislogok rá. Na jó, akkor előbb zuhany, aztán ráérek a többivel foglalkozni, asszem.


Beállok a zuhany alá és nekiállok letusolni. Nem értem Shinjit sem, illetve a hangulatingadozásait, bár tisztában vagyok azzal, hogy hajlamos a depresszióra. Talán most is emiatt van mindez? Miután elkészülök, elzárom a csapot, s kicsavarom hajamból a vizet, majd törülközőt kerítve szárítom meg magam, s derekamra kötve az anyagot lépek a mosdóhoz. Megakad szemem egy levél gyógyszeren és alaposan szemügyre veszem. Nyugtató... Gyanakodva pillantok az ajtóra, végül még kiöblítem számat, majd kimegyek vissza a szobába.

- Beszélnünk kell - állok meg nem messze az ágytól, míg a testőr lepedőt cserél, majd elkezdi áthúzni az ágyneműt. - Nem értem ezt az egészet - vallom be neki, miközben nekidőlök a baldachint tartó oszlopnak és rágyújtok.

- Nem akartalak bántani, Yoru, de másnak nem leszek uke soha a büdös életben!

- Nem erről van szó... Vagyis részben erről. Magamat nem értem. Tudod jól, mi történt velem, hogy senkinek nem engedtem, hogy megdugjon, még Asának sem és neked... nem tudom, miért hagytam, hogy megtedd végül. Asahitot ilyenkor már rég megütöttem és üvöltöztem vele... Nem értem magam. Pedig senkit nem szeretek úgy, mint őt...

- Néha teszünk furcsa dolgokat - jegyzi meg csendesen, folytatva az ágyneműhúzást. Na ezzel is sokra mentem. Felsóhajtok és segítek neki én is. - Végig arra játszottál, hogy megdugjalak... - vonja meg vállait. He?

- Hülye vagy! - tolom képébe a kezembe lévő párnát. - Akarta a franc, hogy megkefélj!

- De élvezted.

- Áááá! Elmehetsz a picsába, Shinji! Én itt próbálok rájönni arra, hogy neked mi a faszomért engedtem azt, amit még annak a férfinak sem, akiért bármikor megdöglenék vidáman, te meg csak felhúzod az agyam! Rohadt jófej vagy!

- Mit túrázol ezen? Én sem keféltem félre senkivel, mióta Tatsukival vagyok, most mégis megtettem, mégsem túrázok itt miatta ennyit. Megbíztál bennem, megkefeltélek, azt’ viszihali! Ezen nincs mit magyarázni. Megtörtént, jó volt, de ennyi. Az én seggemet még te sem kaphatod meg! Mellesleg... Tatsukival harcoltunk mindig egymással a szex előtt - mondja és letelepedve az ágyra kezdi el begombolni a párnán a huzatot. Lerakom a kezembe lévőt, majd odasétálok hozzá és mögé telepedve karolom át őt, hogy állam vállára fektethessem.

- Tudom, hogy nem könnyű, de muszáj kitartanod - mondom neki csendesen, elmosolyodva. - Emlékszel, gyerekként is mindig elvonultál, ha valami bántott, én meg órákig öleltelek ugyanígy és arra kértelek, hogy beszélj róla. Sosem tetted, de mindig megnyugodtál és ez sokat jelentett - mondom neki őszintén. Talán ez az a kapocs, ami engedte azt, hogy hagyjam magam Shinjinek.

- Semmire nem emlékszem. Van egy-két emlékfoszlány a veled töltött gyerekkoromról, meg évekkel azelőttről, de ennyi... - vallja meg csendesen. Csókot nyomok nyakára.

- Nem baj. Majd idővel...

- Vagy talán soha - bontakozik ki az ölelésből és fejezi be az ágyneműcserét. Elpakol, majd befekszik az ágyba. Nézem őt egy darabig, annyira szeretném, ha végre nyitna, ha megint merne olyan baráttá válni, mint amilyen volt gyerekkorunkban. Én már tudom, hogy miért engedtem neki, már csak neki kellene rájönnie arra, hogy a köztünk lévő gyerekkori kötelék erős és még most is megvan. Nem baj. Befekszem mellé és hozzábújva átölelem. Magához karol újra hajamba temetve arcát, én pedig elmosolyodva hunyom le szemem.


Majd idővel...