Jeremy
Gyűlölöm Arahamot. Egy ideje minden időmet igyekszik befoglalni, hogy még véletlenül se szabadulhassak. Csak én nem bírom ezt annyira, sokkal szívesebben tölteném mással az időmet. Egy újabb megterhelő edzés után másra sem vágyom, csak lezuhanyozni. Ez az első alkalom elég régóta, hogy a délutánom és az estém is szabad, meg holnap nem kell csinálnom semmit. Szünnap! Végreeee!
Eltervezem, mit akarok csinálni és először is bevágom magam, a zuhany alá. Sokáig ázom, amíg gondolkodom, hogy hogyan is lehet tovább, végül mikor kimászom a tusból, megtörlöm a hajam és magamra csavarok egy másik, száraz törölközőt és becsászkálok a szobába, majd a kezembe veszem a telefonom és pötyögni kezdek: “Mit szólnál egy látogatáshoz... mondjuk egy elég hosszúhoz, olyan holnap reggelig? J”, majd elküldöm Masaonak. Remélem, ebből érteni fogja, mit akarok és nem fog visszautasítani sem. Ma ráérek, máskor... Hát... Ráadásul terveim is vannak, amiket meg akarok osztani vele. Remélhetőleg értékelni fogja őket és beváltja a hozzá fűzött reményeimet. Szinte rögtön érkezik a válasz, amin jót mosolygok. “Itthon vagyok ma este, Akemit meg bezárom a szekrénybe megint, ha nem marad nyugton.” Szuper! Tökéletesen hangzik és pont megfelel a terveimnek. “Akkor megyek. Mikorra? És lehet plusz kérésem?” Megint megjön a válasz és már csak kuncogni tudok rajta. “Miféle plusz kérés? Hét előtt nem érek haza, de Akemi ott van.” Nem tudom, hogy ezt mire véljem, de annyira nincs kedvem a kölyökkel tölteni az időt. Nem mintha nem bírnám, de szerintem megpróbálja kikaparni a szemem, ha rájön, miért vagyok ott. “Este elárulom. Akkor szerintem nyolc körül befutok. Annyira nem vágyom Akemi társaságára most, sokkal inkább a tiedre.” Megint felnevetek azon, amit ír: “Nekem is van egy plusz kérésem. Rohand körbe a házat! :)”. Nem bírom válasz nélkül hagyni. “Az neked miért jó? Ennél sokkal élvezetesebb dolgot találtam ki. Egyébként úgy készülj, hogy sokat és még többet. :D” És már megint válaszol, agyam eldobom. “Neked miért volt jó felpiszkálni a kíváncsiságom? Nyúlj magadhoz, ha ennyire be vagy indulva.” Hm... mi lenne, ha kicsit csurrantanék a mai terveimből? Vagy legalábbis félig-meddig, hogy nehogy túlságosan izgassa a kérdés. Még a végén nem fog tudni koncentrálni. Azért kicsit ciki lenne, ha valaki most rám nyitna, mert a telefonom felett ülve kuncogok. “Az már nem vicces egyáltalán. Tartasz otthon kötelet vagy láncot? xD” Hm... ez egyre érdekesebb lesz. “Tartok. Gyere hétre, valamennyit aludni is akarok, mert holnap dolgom van!” Felnevetek. Nekem nem akadály a dolog. “Ott leszek. Már alig várom. Addig szia, szépfiú.”
Vigyorogva kapom össze magam. Kell majd egy fuvart intéznem, így telefonálok is tovább. Nem tudom, kit hívjak, végül Teru mellett döntök, így őt csörgetem meg.
- Mondd! - szól bele.
- Ma mikor vagy szolgálaton?
- Újoncverést kaptam feladatnak, ezért semmikor.
- Hogy mit? - kérdezek vissza meglepetten. Hirtelen elfelejtem, mit is akartam.
- Vicceltem, nyugi. Betanítom a kölyköket.
- Hát... Yoshi mesélt ezt-azt, így meg nem tudtam eldönteni. Mindegy - kuncogom el magam végül. - Akkor hétre el tudnál vinni Masaohoz?
- El.
- Mennyi idő alatt érünk át?
- Jó egy óra.
- Akkor hat körül?
- Kicsit előbb induljunk, ha hétre pontban ott akarsz lenni - javasolja.
- Okés, nagyon szépen köszönöm. És reggel is el tudsz jönni értem?
- Igen. Majd felhívsz, vagy már tudod, hogy mikorra?
- Masaonak holnap dolga van, szóval szerintem viszonylag korán, de majd felhívlak inkább. Akemi úgyis ott van - húzom el a szám és szerintem a hangomon is hallatszik az a mérhetetlen öröm, amit emiatt érzek.
- Háromnegyed hatra kiállok a kocsival - jelenti ki határozottan a férfi.
- Kösziiii - kuncogok bele a készülékbe. - Akkor megyek majd. - Teru bontja a vonalat. Tudom, hogy nem repes a kiruccanásaimért, de majd megszokja. Néha annyit problémázik dolgokon.
Keresni kéne valami göncöt estére, de végül nem erre adom a fejem, hanem csak szimplán felöltözöm. Még van jó két órám addig, szóval akár egy uzsonna is beleférne. De előbb Deonnak írok, hogy tájékoztassam, lelépek: “Szia! Az éjszakát házon kívül tölteném. Csak hogy tudd. :D”. A kölyök válasza megnevettet megint csak és sokkal jobban érzem magam utána: “Sok és hosszú élvezést! :D”. Nem is Deon lett volna. Elgondolkodom, hogy viszont kívánjam, de aztán végül nem teszem meg, inkább kinyargalok a konyhába és szerzek enni, meg némi előkészületet azért tervezek, a jó munkához meg idő kell.
Mindezek ellenére háromnegyed hatkor tökéletesen kiöltözve, összeszedve magam lépek ki a kapun és már látom is Terut, aki a kocsinak támaszkodva vár. Nincs nagy kedve ehhez, de nem szólhat bele mindenbe és nem dönthet helyettem.
- Szia! - ölelem meg.
- Szia. - Rövid időre átkarol, aztán beszállok a kocsiba.
- Most morogni fogsz? - kérdezem azért meg.
- Érdemes? - kérdezi vissza sóhajtva. - Tudod, hogy mi a véleményem, ezért nem érzem szükségét ragozni. Én továbbra sem örülök, hogy Masaoval jársz össze, te pedig kitartasz mellette, s mivel ez a te életed, meg te vagy végtére is a főnök, a kérdéskör lezárva.
- Nem szeretem, mikor morcos vagy - válaszolok ennyivel és inkább az utat kezdem figyelni.
- Ennyire jó Masaoval?
- Bízom benne, szeretek vele lenni és vigyáz rám, ezen kívül tudja, mit szeretek, ráadásul sosem maradok éhen vagy szomjan, ilyenekre is odafigyel. Meg... a szex sem semmi - vonom meg a vállam végül, bár tudom, ez is olyan terep, amit kerülni sem árt. Teruki csak felsóhajt, egyébként szó nélkül hagyja. Ezzel így nehéz bármit is kezdeni. - Még mindig nem értem, miért féltesz ennyire - árulom el komolyan.
- Raktarira nem veszélyes az a férfi, ezt elfogadom, gyakorlatilag ő nevelte fel, de neki semmi köze az alvilághoz, te pedig egy olyan ember helyére küzdöd fel magad, akitől a legtöbb alvilági fél, aki előtt megnyílnak a leforrasztott ajtók is. Tőlem mit vársz el, Jeremy? - kérdezi semleges hangsúllyal, komolyan. - A dolgom, hogy vigyázzak rád és nem az, hogy lojális legyek bárkihez. Lehet, hogy Masaoval épp sosem lesz igazam és őszintén kívánom ezt, de a hozzáállásommal nincs probléma, ebben teljesen biztos vagyok. Mentettem már meg így valakit a biztos haláltól - teszi hozzá a monológjához.
- Szóval attól félsz, hogy ellenem fog fordulni és mivel alvilági, ezt alattomos módon fogja megtenni, kihasználva a viszonyunkat - összegzem csendesen. Elképzelhető, hogy én vagyok a túl naiv, de nem tudok nem bízni Masaoban. - Mit értesz az alatt, hogy mentettél már meg így valakit a biztos haláltól?
- Nem félek, de számítok ilyen lehetőségre is, ugyanis aki semleges, azt bárki maga mellé állíthatja egy rövid időre és bár Masaoban megvan a hűség, tartom magam ahhoz, hogy jobb figyelni, szemmel tartani, mint későn észbe kapni - jelenti ki. Ebben lehet, hogy igaza van, ugyanakkor... Ez nagyon nyakatekert, de szerintem inkább kerülné ezt a lehetőséget, ahogy én kerülni fogom, hogy bármilyen alvilági módon kapcsolatba kerüljünk. - Yoshi és Raktari is volt kezdő, s bár csak kis feladatot bíztak ránk, majdnem súlyos ára lett.
- Elmeséled? - kérdezek rá végül. Érdekel és tudni szeretném, miről beszél.
- Nem. Elég annyit tudnod, hogy egy üzletben ért minket a meglepetés.
- Rendben. Felelőtlennek tartasz? - Ettől egy kicsit félek, de szeretném tudni. Nem sok minden változna, de azért elgondolkodnék egy-két dolgon.
- Nem.
- De csak gondolsz valamit ezzel kapcsolatban. - Idegesít, hogy nem tudom, Teru mit gondol, pedig ez nekem fontos. Nem annyira, mint Tatsuki, de azért számít.
- Nem gondolok semmit, Jeremy. Nem vagyok olyan bonyolult lélek, mint te - teszi hozzá a megjegyzését halvány mosollyal és a visszapillantóban rám néz.
- Már megint túlbonyolítom a helyzetet, igaz? - kérdezem mosolyogva. Imádom a testőrt, hogy mindig képes segíteni és mindig tudja, mit kellene tennem, csak hallgatni nem hallgatok rá. - És mi van az újoncokkal?
- Kicsit - ismeri el ennyivel. - Tanulnak, szokják a kiképzést. Készülünk nekik egy kis sokkolással. Ilyen éjjel kirángatjuk őket az ágyból, elvisszük egy raktárépületbe és megkínozzuk őket lecke. Raktari is részt vesz benne, meg szeretném, ha Yoshi is csatlakozna.
- Uh! De ez nem durva egy kicsit? De azért nagyon nem bántjátok őket, ugye? - kérdezem meg kicsit aggódva. - Ez bevett szokás, igaz? Yoshi mesélt valami ilyesmiről.
- Bevett és ha mi kíméljük őket, akkor éles helyzetben semmit sem várhatunk el tőlük. Mind túléltük - hagyja ennyiben. - Ha jól tudom, te is átestél már néhány kínzáson, teszten és sokkoláson, mégis itt vagy.
- Persze és erősebb is lettem tőle - mondom meg őszintén. - Araham sem kímél, sőt... De panaszkodni nem szabad, mert ez az én fejlődésemet szolgálja - sóhajtok fel. Azért mondjuk néha ki tudnám csinálni a férfit, annyira dühös vagyok rá, de mindig én húzom a rövidebbet. Mostanában már inkább tűröm a sorsom.
- Ezek a kölykök is megedződnek - jelenti ki Teruki. - Panasznak nincs helye, jobb, ha tisztába jönnek vele, mire vállalkoztak, mi a feladatuk. Raktari szívesen tart nekik gyereknapot, éppen ezért lesz szép kis pofon, ha kiderül, hogy a srác mosolya mögött egy igazán kemény, határozott testőr lapul.
- Láttad volna, mit művelt, mikor az egyik nekem ugrott a gyakorlat után! Én még nem láttam olyannak Raktarit sosem, de nagyon tetszett és már értem, miért annyira jó testőr. Egyébként így nem lesz gáz, hogy reggel értem kell jönnöd? Mert akkor hívhatom Shirot is valahova a közelbe és kisétálgatok addig - mondom meg őszintén. Ha nem alszanak éjjel, akkor nem akarom rángatni őt.
- Én jövök, engem hívj! - kéri határozottan. - Ismerem Raktarit, láttam harc közben. Yoshimivel kiváló párost alkottak, az egyik legeredményesebbek ők lettek az akkori újoncok közt. Kiegészítették egymást, amiben Yoshimi rohant volna előre, abban Raktari tartotta vissza, amiben Raktari tökölt volna, abban Yoshi húzta előre.
- Rendben van, akkor téged hívlak. Félelmetes volt, ahogy villogott a szeme - vallom be. - Egyébként ha mindkettőtök eljön velem, akkor ő egyedül marad?
- Raktariban az a bámulatos, hogy olyan indulatosnak fest, mintha szét akarna tépni, közben pedig maga a józan ész és a hidegvér. Igen, egyedül és az újoncok közül kerül hozzá kettő, azért is foglalkozik velük annyit. Remélem, hasonlóan jól alakulnak majd a dolgok, mint ahogy nekem alakultak velük - mondja kicsit kiengedve, így az érzelmei is megjelennek az arcán. Szemernyi szomorúság és fegyelmezettség.
- Hiányozni fog? - kérdezem meg csendesen. Igen, erre nem gondoltam, hogy kiszakítom őket onnan, amiben eddig voltak.
- Igen - ismeri be tömören. - Ezen el ne kezdj túlagyalni! - szól rám halványan elmosolyodva. - Én döntöttem úgy, hogy megyek. Kell valaki Yoshimi mellé, Raktari előtt pedig fényes jövő áll, arról nem beszélve, hogy az apja kivasalja, ha a fülébe jut, hogy elhagyta a házat és már másféle testőr, főleg, hogy köze van az alvilághoz.
- Nem agyalok rajta, majd inkább elengedlek benneteket sokszor, hogy vele is tudjatok találkozni, vagy valami hasonló. Yoshit így sem, úgy sem választhatom el tőle, meg nem is akarom, annál sokkal jobban szeretem őket.
- Raktari szívesen találkozik veled is, Yoshival meg el fognak vonulni.
- Ezt tudom, mármint, hogy el fognak vonulni. Tudod, milyen meglepő volt, hogy egymáshoz értek, meg megcsókolták egymást és már nem borultam ki tőle? Oké, picit sajgott, de már nem fáj. Azt hiszem, kezdem jobban érezni magam - ismerem el.
- Nekem milyen furcsa egy ágyban találni őket! - szólal fel kínosan elmosolyodva, mire nem tudok nem nevetni.
- Az is zavar, ha együtt alszanak? - kérdezem meg csendesen.
- Alapból minden, de racionális ember vagyok, ezért úgy érzem, nem várhatom el tőlük, hogy minden nyom nélkül legyenek együtt. Voltak velük szemben kikötéseim, amiket betartanak, nekem pedig múlik a taszítás, amit a homoszexualitással kapcsolatban érzek - árulja el. - Mindig is láttam Raktarin, hogy szereti Yoshimit, csak annak a bolond szőkének nem szúrt szemet és mivel Yoshi is a nadrágokat lesegette, volt időm valamennyire felkészülni arra, hogy ezek ketten egyszer ráakadnak egymásra. Nem csinálnak olyasmiket, amitől a hajam az égnek meredne, igazából csak közvetlenebbek egymással, de csakis a szobán belül, máshol nem változott a megszokotthoz képest a viselkedésük szinte semmit.
- Azt hiszem, értem - mondom meg csendesen. - Akkor erre majd nekem is figyelnem kell, igaz? Mármint ez egyértelmű, bocsi - kuncogom el magam. - Mikor érünk oda amúgy?
- Igen, szeretném, ha tekintettel lennél rá, hogy a különneműek kapcsolatát támogatom és még tőlük sem szeretem, ha előttem nyalják-falják egymást - mondja meg komolyan. - Tíz perc körülbelül.
- Ez egyértelmű, meg... Nem igazán vagyok oda azért, ha más is néz, mert az olyan... na mindegy... Meg amúgy is lecsaptam már nálad párszor a biztosítékot, azt hiszem - nézek fel rá angyalian mosolyogva.
- Valóban hagyjuk - ért egyet elmosolyodva. - Semmi gond, erősödik az idegzetem - jelenti ki, azzal leparkol.
- Köszi, hogy elhoztál - kuncogom el magam és megsimogatom a kezét, aztán kipattanok a kocsiból. - Hívlak reggel. Jó újoncverést - vigyorgom, aztán már pattanok is meg. Percek múlva már túljutok a kapun és becsengetek Masaohoz. Kicsit ideges vagyok, meg izgatott, meg akarom, meg ilyesmi. Akemi nyit ajtót.
- Szia - köszön halkan, leszegett fejjel és beenged. Hm? Ez nem tetszik így. - Masao még nem jött meg, de azt írta tíz perce, hogy hamarosan hazajön - jelenti, miközben bezárkózik, majd a konyhába caplat. - Csináltam teát. Kérsz? - kérdezi meg. - Mangos - teszi hozzá. A konyhában terjeng a mangotea kellemes illata, s a vörös színű lé átlátszó, elegáns kancsóban kínálja gőzölögve magát. Tényleg nem akarom megbántani, de nem szeretem az ízét. Kicsit kínos.
- Nem kérek, igazából nem szeretem az ízét - vallom be végül, mert tényleg nem akarok bunkónak tűnni. - Hogy vagy?
- Ha kérsz mást, csinálok - ajánlja fel csendesen, miközben tölt magának. - Most szarul érzem magam egy kicsit. Nem lehetne, hogy csak addig nem jössz ide, amíg én is itt vagyok? - kérdezi meg szomorúan. - Amióta csak megengedte, hogy itt lakjak, keres nekem valakit, akinél majd lehetek. Mintha valami házikurva lennék... És akkor még te is jössz... - Nagyra nyílnak a szemeim és inkább a hűtőhöz lépek, hogy kerítsek gyümölcslevet. Az mindig szokott itt lenni.
- Nem azért keres neked valakit, hogy azé légy - mondom meg komolyan. - Csak egyengeti az utad, nem elad. - Elgondolkodom, miközben töltök magamnak. - És ha én nem jövök, jobb lesz? Ne mondd, hogy más nem járt itt, vagy Masao nem hagyott itt - kérem csendesen.
- De mondom. Rajtunk kettőnkön kívül Raktari jön néha, beszélgetnek egy-két órácskát, aztán a srác odébb áll - árulja el komoran. Hm. Ez érdekes... - Tudom, hogy nem elad, megbeszéltük, de nem elsősorban az utam egyengeti, hanem megszabadul tőlem - mondja, miközben megcukrozza a teáját. Nekidől a konyhapultnak és szemlélni kezd. - Tudom, hogy ott csesztem el, hogy beleszerettem, de bármennyit gondolkodom, nem jövök rá... Mit tudsz, amiért téged az ágyába enged? - kérdezi meg őszintén.
- Nincs kötöttség, nincsenek elvárásaim, összejövünk, elvagyunk és elmegyek. Ha egyszer vége lesz bármelyikünk részéről, akkor egyikünk sem kerül a padlóra. Amúgy elég tágtűrésű vagyok, de nem hiszem, hogy ez annyira befolyásolná. Inkább csak nem akar függeni senkitől és tudja, hogy bármikor kiadhatja az utam, ahogy én is az övét. Az, hogy az ágyban mit tudok? Nem tudom... Talán tőle kérdezd meg. Szerintem semmivel nem vagyok különb, mint bárki más.
- Én csak vele szeretnék lenni. Korábban nem érdekelt, hogy nem vagyunk együtt sülve-főve, megdug másokat is, nem csinálnék belőle most sem ügyet, ha nem azon dolgozna, hogy elpateroljon innen - vallja be. - Mit jelent az, hogy tágtűrésű vagy?
- Hogy sokféle módon, módszerrel, helyen, időpontban kapható vagyok a dolgokra. Kevésre mondok nemet - árulom el őszintén. - Tudod, az, hogy szereted, rendesen megbonyolította a helyzetet.
- Ez nem olyasmi, amit csak úgy kitörölhetsz egy radírral, mint egy rosszul megvont vonalat. Ez tollal van írva - mondja szomorúan. - Gyanítom, hiába próbálok én is tágtűrésű lenni, egy perccel sem maradhatok tovább, hogy Masao talált nekem gazdát...
- Ne nekem akard megmagyarázni ezt, éppen most igyekszem kilábalni belőle - vonom meg a vállam. - Az az érzésem, hogy úgy lesz, ahogy gondolod.
- És megy? Vagy... hogy csinálod?
- Nehezen, megszenvedtem rendesen. Az illetővel nem beszéltem közel egy hónapig, a közelembe sem engedtem és minden módon kerültem. Most már jobb, bár nem könnyű együtt látni mással. De ennyi... Elmúlik.
- Szerinted Masao azt hiszi, nekem jobb lesz, ha elpaterol innen? - kérdezi szinte suttogva. Felfigyelek egy apró neszre, amiből biztosra tudom, hogy Masao hazaért. Mindig ilyen halk, szerintem a legtöbb embernek fel sem tűnik. Na most vagyok beszorítva eléggé.
- Szerintem mindkettőtöknek könnyebb lesz - mondom meg végül a véleményem a kissrácnak, noha halkabbra véve a hangom, ugyanakkor nem kétlem, hogy az alvilági hallotta, de hogy a kérdést is, abban már nem vagyok biztos.
- Sziasztok - köszön vidáman. Tölt magának a teából, majd kettesben hagy minket. - Lefürdök! - jelenti be hangosan, mire elkuncogom magam.
- Szia! - kiáltok azért utána, aztán visszafordulok a sráchoz. - Mit érzel, mikor idejövök? - kérdezem meg ezt, mert ez fontos lehet.
- Mégis mi a francot éreznék?! Kipusztulok belülről körülbelül! - csattan fel, azzal magához veszi a bögréjét.
- És az a baj, hogy velem van, vagy az, hogy nem veled? - kérdezem meg keményebben. A hiszti nem kell, ettől még nem fogok elmenni.
- Mindkettő. Minden!
- És ha hisztizel és kiborítod magad, más lesz?
- Akkor lenne más, ha szeretne, de azt nem fog - közli keserűen, majd megvonja a vállát és iszik a teájából.
- De ez nem a te hibád - mondom csendesen. Ha egy irányba hajlik a lelke, mint az enyém, akkor ezen agyal. A különbség csak annyi, hogy az én esetemben tényleg rajtam múlt dolog. - Nem te nem vagy elég, vagy jó, egyszerűen csak távol akar maradni a kapcsolatoktól, mert terhesek. Pláne arra nézve, akit szeret, mert ő meg tudja védeni magát, de te nem tudnád, így sebezhetővé válik.
- Nagyon jól tudom, hogy ez a negyede se a valóságnak. Az igazság az, hogy még mindig valaki mást szeret és nem kell nagy tudósnak lennem, hogy rájöjjek, kit - közli sértetten.
- Na kit? - kérdezek vissza élből.
- Raktarit.
- És ha így van? Ebbe meg te nem szólhatsz bele. És gondolod, ő nem szenved ugyanannyira, mint te az elérhetetlen miatt?
- Nem gondolkodtam rajta, de ő évek óta szereti azt a srácot...
- És ettől még nem lehet ugyanolyan rossz? Pláne, hogy Raktari sokat jár ide, mert szereti Masaot, csak nem úgy, és nem is sejtette.
- Mi lenne, ha leszállnátok rólam végre? - morogja el magát mérgesen Masao, mire összerezzenek. Egy szál törölközőben áll, a haját törli egy másikkal és kifejezetten elégedetlen képet vág. - Nem szenvedek. Örülök Raktari boldogságának és hogy mind a ketten tisztában legyetek vele, én szakítottam a sráccal annak ellenére, hogy imádtam. Ugyanazt csináltam vele, mint veled is - intézi ezt Akeminek komolyan, határozottan, függetlenségét és döntései vétózhatatlanságát kinyilvánítva -, eltávolítottam a közelemből és a háttérből segítettem, a barátja maradtam.
- Miért szakítottál vele, ha szeretted? - vonja kérdőre a szavába vágva a kölyök. Hm... most vagy nagy vita lesz, vagy nagy hűűűű baszd meg!
- Mert kellett. Nem tartozom beszámolóval senkinek. Ha nem tetszik, mehetsz vissza anyádhoz.
- Hogy lehetsz ilyen érzéketlen?! - üvölti neki Akemi.
- Ha eltöröd a bögrét, takarítani fogsz - közli vele, azzal sarkon fordul. Egy percig dermedten nézem a srácot, aztán kifordulok a konyhából. Kezd elegem lenni amúgy is a hisztiből, valahogy sosem viseltem igazán jól. Masao után indulok, akit a hálóban találok meg, szóval gondolkodás nélkül lépek be utána és csendesen becsukom az ajtót.
- Ne haragudj! - kérek bocsánatot őszintén tőle.
- Mindkettőtöknek megmondtam, hogy ez a része az életemnek érinthetetlen tabu, nem? - morogja.
- De - ismerem el kelletlenül, lesütve a szemem, bár ezt nem látja, hiszen háttal áll nekem, miközben a szekrényben túr.
- Tele van a tököm Akemivel, nem kell, hogy még rálapátolj erre. Ha rólam akartok beszélgetni, gyere akkor, amikor nem vagyok itthon!
- Nem ez volt a tervem - húzom el a szám.
- Akkor a kölyökkel se ecseteljétek, szar-e nekem, hogy Raktari mással van együtt, vagy mi lett volna, vagy miért csináltam azt vagy ezt, és hasonlók! - morogja. - Négy éves volt, amikor megszerettem és mindig azt akartam, hogy boldog legyen. Tartottam a hátam miatta, életem legnagyobb hülyeségeit követtem el, de semmit sem bántam meg. Egyetlen függőségem ő és sért, bosszant, ingerel, hogy ezt boncolgatjátok. Semmi közötök hozzá! - ugatja az utolsó mondatot.
- Felfogtam - mondom meg komolyan. Már megint belefolytam a hülyeségbe, mikor tudom, hogy nem szabad. Ha most ezzel basztam el az estém, megfojtom a kölyköt a konyhában.
- Remélem is, mert a következő ilyennél kiváglak mindkettőtöket - jelenti ki, azzal szembe fordul velem, az ágyra dobja a kötélköteget, majd elindul felém. Hirtelen ledermedek és nem értem, hogy most miről is van szó, aztán bekattan a kérésem is, de kicsit össze vagyok zavarodva.
- Nem fordul elő többet - ígérem azért még meg, amíg figyelem közeledni, ugyanis nem kockáztatnám ezt, annál sokkal jobban élvezem az alvilági társaságát. Elém lép és áttúrja a hajam, majd finoman megmarkolja és egész közel hajol hozzám. Figyelem a szemeit és utálom, hogy kiolvashatatlanok a számomra, ugyanakkor meg sem moccanok, csak várom, hogy mi jöhet még.
- Mi is az az élvezetes dolog, amit kitaláltál? - kérdezi halkan, szinte a számra mormolva a szavakat, mélyen a szemembe nézve, melyekben immár megjelenik a ravaszság fénye és a vágy fellobbanó tüze. Megborzongok, de nem tudok elszakadni a tekintetétől.
- Szeretnék kipróbálni valami újat - suttogom szinte a szavakat. - Kötözz ki, játssz velem - kérem reménykedve, bár tudom, érzem, hogy nagyon is jól tudja, mit akarok. Kiszárad közben a szám és a vérem dübörögni kezd. Masao tetézi is ezt, szabad keze mutatóujjával leheletnyire érintve végighúz az alsó ajkamon, visszakanyarodik folyamatosan lefele haladva az állam felé, majd áthaladva rajta kisiklik egészen a fülem aljáig. Nagyot nyelek a semmiből, miközben elveszek a tekintetében és próbálok életet lehelni az agyamba. Ujja a nyakamon csúszik végig, majd beleakaszkodik a pólómba és végigcirógat alatta. Libabőrös leszek ettől és akaratlanul is felé kezdek dőlni, mert vonz magához, de nem engedi, hogy megcsókoljam, eltart magától és visszafog. Ujjbegyeivel lassan húz végig a mellkasomon, a hasamon, majd végigsimogat az ágyékomon is. Kitör belőlem egy sóhaj, ami már korábban is kikívánkozott, csak visszafogtam. Benyúl a lábaim közé és kissé megmarkolja a tökeimet, amitől meg bennem ragad a levegő. Ha húzni akar, akkor a legjobb módon halad felé, mert én már rég nekiestem volna. Újra az ágyékomon húz át, de most sokkal erősebben, majd tenyérrel járja be a hasam és a mellkasomon. Felkúszik a torkomra, de nem fog rá, csak egy pillanatig tartja ott a kezét, majd elenged, de forrón megcsókol. Hevesen vetem bele magam ebbe és intenzíven viszonzom, miközben a törölközője puffan a földön, így szabadul meg tőle.
Masao felegyenesedik és magához von, oldalamnál benyúl pólóm alá és alig érintve a bőröm simít rajta felfele. Ebből a mozdulatból húzza le rólam a ruhadarabot. Egy percig sem ellenkezem, még segítem is, nehogy valami hátráltasson minket. Forr a vérem, szóval már nem kell visszaút semerre sem.
- Vetkőzz le teljesen - kér egy újabb forró csók után, mire szinte azonnal elkezdek vetkőzni. Először kihúzom a tőrt a nadrágomból, és mivel nincs jobb ötletem, ezt a kezébe nyomom, mire elmosolyodik. Ő is tudja, hogy fontos nekem, mert Tatsukitól kaptam, olyan, mint az övé, csak kisebb és szinte hajszálra megegyezik Deonéval. Egyenes pengéjű és díszes markolatú darab, amit könnyű forgatni és jól lehet vele döfni. Újra megfigyelhetem, ahogy Masao tisztelettel bánik egy fegyverrel. Ez elbűvöl benne, ahogy most is. Nem levágja valahova, hanem elviszi az asztalig és ráhelyezi. Közben megszabadulok mindentől, ami rajtam van és vágyakozva nézek fel rá. Leül az ágyra és az ölébe invitál, aminek készségesen teszek eleget, hogy hozzábújhassak végre. Lassan csókol meg újra, közben a hátam, derekam cirógatja, majd gyengéden, de bátran belemarkol a fenekembe és így húz egészen közel magához. Átkarolom a nyakát és a tarkójára markolok fél kézzel, miközben viszonzom a nyelvjátékot, néha hangosan szuszogva bele. Imádom, hogy tudja, hogyan érjen hozzám, hogyan tud eljátszani velem. Az érzékeny pontjaimat simogatja, amitől hol kiráz a hideg, hol aprókat sóhajtok, hol piciket nyögök, meg persze elönt a libabőr is. Közben tovább csókol, falja, nyalja, harapja a szám, amit készségesen adok vissza neki, ugyanolyan lassan, mégis vágyakozva és bizonyos szenvedéllyel. Percekig játszunk egymással, aztán Masao lassan visszavonul, amit egy csalódott sóhajjal értékelek, ugyanakkor tisztában vagyok vele, hogy lesz ez még jobb is.
- Van konkrét elképzelésed a kötözésről, vagy rám bízod magad? - kérdezi meg.
- Rád bízom - válaszolok mosolyogva. Elképzelésem sincs, hogy mit akarok, csak a tényt, hogy akarom, így meg érdekes lenne bármit is ajánlanom.
- Szokatlan, hogy ilyesmit szeretnél - jegyzi meg. Lepakol az öléből az ágyra és szétbontja a kötelet. Figyelem a mozdulatait és közben megpróbálom összeszedni a gondolataimat.
- Sokáig nem mertem, de már nincs mitől félnem. Kíváncsi vagyok - árulom el. - Sok minden másra is - teszem hozzá.
- Mi miatt múlt el a félelmed? - kérdezi.
- Már nem vagyok gyenge, nem lehet a sarokba tolni - magyarázom, miközben hagyom, hogy mozgasson, de ő sem csinál ebből problémát, bátran pakol. - Meg elég sok módon lógattak és kötöttek azóta, hogy kipróbáljam, milyen, vagy büntetésképp, így volt időm szokni. - Térdelésbe húz fel és a bokámat kötözi át a kötél egyik végével, majd odahúzza a kezem és összeköti a csuklómat. A térdem alatt áthurkolja a lábam, de nem szorosra köti, majd ugyanezt a térdem felett is, így egyfajta csuklót képezve. Ebből nem tudom, hogyan lesz valami, de az tuti, hogy mozogni nem fogok tudni, pláne, hogyha megfeszítem az izmaimat, azért bőrömbe mélyed a kötél.
- És mire vagy még kíváncsi? - kérdezi a művelet közben.
- Hát... több dologra is - vallom be végül. - Fojtogatásra, szembekötésre, vibrátorra... szóval elég hosszú a sor. - Közben a combom tetején is csinál egy hurkot, majd átköti a derekam, hogy a kötél vége az átellenes oldalon végezze. Nem igazán látom ennek a végét, de kíváncsian várom a folytatást.
- A fojtogatást nem szeretem, a halál és az élet ilyen fajta összehozása nem illik bele abba, ahogy szexelni szeretek - árulja el könnyedén.
- Ami azt illeti, nekem sem - válaszolok végül. - Csak nem tudom... hallottam, olvastam, ennyi, de egyik ilyen agymenésemhez sem ragaszkodom. - A másik lábamat is végigköti ugyanígy, hurok a combom tetejére, a térdem fölé és alá, majd a bokám is megköti és hozzárögzíti a csuklóm.
- Ha valamit ki akarsz próbálni, vevő vagyok rá, érdekel a kísérletezés, sok mindenre hajlandó lennék pusztán örömszerzés céljából is.
- Tudom, és lehet, majd bele is vágok - árulom el kuncogva, miközben kipróbálom a kötést, de ahogy megmoccanok, máris érzem, hogy a hurkok szorulnak és az egyenes részek a combomhoz és a vádlimhoz feszülnek. Közben Masao eltűnik, hogy kerítsen még egy adag kötelet, amivel remekül meg is lep. Mozogni már így sem nagyon tudok és nem tudom, mire számíthatok még. Azt viszont érzem még így is, hogy megint felül kötök ki, amivel annyira nincsen ellenvetésem. Újabb kötés kerül rám felülről, de ez inkább látványos és csak a felkarom rögzíti a testemhez, majd a derekamnál köti a másikhoz. Kicsit meglep, de a farkam is körbeköti, ami kezdetben elég frusztráló, sőt... A mozgáshiány kicsit kétségbe ejt, de nem vészesen, ugyanakkor most el tudnék dőlni, mint egy zsák krumpli. Kérdően nézek fel rá, mert ez így remek, de a folytatásban segítségre szorulok, ugyanis fogalmam sincs, mit tudok és mit nem tudok csinálni.
- Kényelmetlenül érzed magad így? - kérdezi meg, miközben leül mellém.
- Inkább furcsán, és kíváncsian, mert el sem tudom képzelni, hogy lehet ebből folytatni - ismerem el kuncogva, de ha araszolva is közelebb húzódom hozzá.
Masao elmosolyodik és megcsókol, majd ujjait lassan, alig érintve a bőröm kezdi vezetni a testemen. Halkan sóhajtok fel és ösztönből mozdulnék, de a kötelek nem engednek. Na most jövök rá, miért mondták azt, hogy egyszerre őrjítő és csodálatos. Mert valóban megőrjít, hogy nem tudom viszonozni, megérinteni, még csak rendesen mozdulni sem, így viszont úgy játszhat el velem, ahogy akar.
- Tudod, Jeremy... - szólal meg mély hangon, s bár hangja természetéből adódottan morgó, most mégis dorombolásnak fest attól a kellemes hangzástól, amit belecsempész. Imádom ezt, már a hangja is képes húzni, most is megborzongok tőle. - A kötözésnek pont az a lényege, hogy teljes mértékben passzívvá teszi azt, akire kötelek kerülnek - folytatja még mindig mosolyogva, játszva az érzékeimmel. Feltűnt és tényleg furcsán érint, de élvezem, ezt lehetetlen tagadni.
- Észrevettem - suttogom halkan, majd egy újabb sóhajt szakít ki belőlem amiatt, amit csinál, a simogatásai, ujjainak játéka a bőrömön, teljesen felhúz és tömény vágyat és izgalmat érzek már csak.
Finoman ívbe hajlít, ahogy derekamnál maga felé húz, bár a kötelek nem nagyon engednek mozogni, de ezt el is feledteti, ahogy lassan végigcsókol a nyakamon. Kezei követik a kötelek vonalát, végig a combomon, majd elfektet az ágyon. Meg kell tartanom magam valamennyire, mert különben a kötelek a bőrömbe mélyednek, az meg annyira nem kellemes. Masao sem könnyíti meg a helyzetet, mert izgat, csókol és simogat. Halkan sóhajtozva, nyögdécselve igyekszem még mindig megtartani magam, de időnként meg-megremegek és megfeszülnek az izmaim. Teljesen felhúzott ezzel, de már lassan megtanulom mellette, hogy ezek a játékok mind irtó izgatóak és élménydúsak tudnak lenni, így hagyom, hogy irányítson és nem kezdek nyafogni a folytatásért. Kicsit türelmesnek kell lennem, de tudom, hogy nem marad el az élvezet. Halkan morogni kezdek azért, jelezve, hogy ez rohadt jó és nagyon élvezem. Nem lepődöm meg, mikor befordít maga fölé és elvigyorodik, mire elkuncogom magam. Tudtam én, hogy ez lesz, nem lep meg és már alig várom, hogy folytassuk. A combjaira ülök, miközben ő belém tolja síkosítós ujját és a már annyiszor próbált módon, határozottan ujjaz meg. Közben persze simogat és a nyakam csókolja, a bőröm csipkedi. Már az sem érdekel, hogy rajtam vannak a kötelek, ahogy elmúlik a kellemetlen érzés, remegve élvezem az előkészítést is. Belenyögök, sóhajtok a fülébe és igyekszem valahogy simulni, bár ez nem olyan egyszerű.
Amikor végez az előkészítésemmel, óvszert húz, majd segít a farkára ülni. Felnyögök és megfeszülök, ahogy elmerül bennem. Továbbra sem tudok túl sokat mozogni, ő pakol jobbra-balra, és még csak megérinteni sem tudom. Kicsit frusztrál, de csak addig, míg megint hozzám nem ér, izgat, az érzékeimmel játszik, ezzel elfeledteti a problémáimat. Kell pár perc, amíg összeszedem magam, de utána mozdulok. Egyelőre csak felmérem, milyen mozgást tudok végezni, így a csípőmet mozgatom át, ami simán megy, így egy vigyor kúszik a képemre. Mekkora perverzzel van dolgom! Megkötöz, mint egy sonkát, de azért azt nem hagyja, hogy ne legyen jó. Imádom, mikor ilyen, mikor így van velem és tudom, hogy jó helyre jöttem. Határozottan kezdek ringatózni az ölén, bár ennél sokkal többre nem vagyok képes. Masao csak megtámaszkodik fél kézzel maga mögött, hagy érvényesülni meg megszokni ezt az egészet. Simogatva követi le testem vonalát, néha belemarkol az izmaimba, amivel apró nyögéseket vált ki belőlem, végül végigsimogat az állkapcsomon és forrón megcsókol. Hevesen viszonzom a támadását, de közben igyekszem kitalálni, hogyan tudnék ennél jobban, többet mozogni. Még nem sikerült rájönnöm, de nagyon élvezem a helyzetet és egyre többet és többet követelek az alvilágitól. Állkapcsomról a keze a tarkómra vándorol és így tartva meg a fejem csókol és falja az ajkaim. Közben másik keze a csípőmre csúszik és szelíden fel-le mozgásra ösztönöz, amit készséggel teljesítek. A kötelek már egyáltalán nem zavarnak, csak abban akadályoznak, hogy megérintsem, meg ha nagyon befeszülök, akkor kicsit kényelmetlenek, de egyébként irtóra jó. Fellelkesülten, nagy lendülettel mozgok, miközben lehunyt szemmel adom meg magam neki, viszonzom a csókját és hagyom, hogy irányítson. Most már ő is mozdul és a csípőjével finoman lök belém, majd ahogy egyre jobban elragadja a hév, úgy lesz gyorsabb és erősebb a mozgása. Megered a hangom, már nem tudom elfojtani a jóleső nyögéseket, remegek és mozgok, de mikor elenged, hogy mindkét kezével a csípőmre fogjon, megfeszülök, így tartva meg magam. Már az sem érdekel, hogy a kötél vág, vagy sem, hajtom az élvezetet és hagyom, hogy belerántson a lökéseibe. Hangosan nyöszörgök és nyögdécselek, és ahogy egyre feljebb csap bennem a kéj, úgy leszek egyre zabolátlanabb, emelkedik a hangom és leszarom, hogy ki hallhat meg közben. Nem bírom sokáig a heves ostromot, ahhoz túlzottan is kiéhezett voltam rá, így végül megmerevedve élvezek el. Amennyire engedi a kötél, ívbe hajlok az érzéstől, ami végigcikázik rajtam, de megint elvesztem a külvilággal való kapcsolatomat pár percre.
Miután Masao is elélvez, kiköti a bokámat és a csuklómat kötő csomókat, majd óvatosan leemel az öléből és lefektet. Halkan fújtatva, levegőért kapkodva, szinte belesimulok a matracba, miközben néha még mindig képes vagyok egy-egy apró nyöszörgésre. Szuszogva, félmosollyal az arcán kezd el kibogozni mindent rajtam, de előtte kidobja az óvszert. Sehova nem siet, kényelmes tempóban szabadít ki a béklyóból. Amint végez vele és képes vagyok normálisan mozogni, felnyúlok és megsimogatom az arcát, majd megpróbálok addig nyújtózkodni, míg le nem tudom húzni egy csókba, ugyanis felülni nincs sok kedvem. Enged nekem, rám hajol és lassú, mély csókban részesít, amitől végigborzongok. Körülöttem támaszkodik meg, aztán mikor elválnak ajkaik, elheveredik mellettem.
- Hogy tetszett? - kérdezi meg rekedtesen, mire elkuncogom magam.
- Fergeteges volt - vallom be, miközben erőt gyűjtök magamban és végül, ha kúszva is, de hozzábújok. - Élveztem. - Ezen nincs mit tagadni. Közben lassan cirógatom meg a bőrét.
- És te? - kérdezi könnyedén most az ajtó felé pillantva, mire felkapom a fejem. Hogy?! Akemi ül seizaban a fal mellett. Az arcán meghatározhatatlan érzések látszanak, szemei könnyesek. Franc! Inkább Masao oldalához fúrom a fejem. Marhára nem akartam, hogy ezt más is végignézze, pláne nem így. Kicsit dühös vagyok és azért van bennem némi tettrekészség is, mégsem mozdulok, ellenben ha beszól, megtépem.
Masao hamarosan felkel az ágyból. Persze előtte összeborzolja a hajam, majd odamegy a kölyökhöz és felhúzza a földről. Olyan könnyedén emeli meg, mintha rongyból volna, Akemi pedig nem tesz semmit, leszegett fejjel hagyja, hogy ezután a falnak nyomja. Én látom az alvilágin, hogy egy cseppet sem dühös, szóval ettől nem féltem a tökmagot, inkább csak figyelem, hogy mi következik.
- Tetszett? - kérdezi meg tőle csendesen, a srác pedig némi vonakodás után bólint párat. Masao lejjebb engedi és megcsókolja, mire Akemi átkarolja őt a lábaival, így a férfi az ágyhoz cipeli. Vele együtt telepszik fel rá, aztán lefejti magáról és int nekem, hogy menjek közelebb. Először a dac lángol fel bennem, mert fogalmam sincs, mit akar, azt viszont igen, hogy nem örülök a srác jelenlétének, végül nagyot sóhajtok és odamászom melléjük figyelve a férfire. Nem tagadom, kíváncsi vagyok, pláne, mert remélem, hogy nem kirakni akar, ugyanis azt nehezen viselném el. Akemi még kevésbé érti, hogy mi történik, pláne, mikor Masao vetkőztetni kezdi. Nekem lekoppan a dolog és nem tudom, hogy mit csináljak. A srác próbálja fékezni a férfit, főleg, mikor a pólója az ágy mellett landol. Szégyenkezve néz fel rám, talán segítséget kérve, de én közben azon agyalok, hogy hogyan lehet két ukét összehozni. Mármint hogy ebből mit lehetne kihozni. Eddig csak olyankor volt ilyen, ha engem dugtak, de ezt a srácnak sosem hagynám és elöntenek a kérdések. Mindenesetre nem úgy tűnik, mintha Masao ki akarna hajítani, így mögé kúszom és hátulról átkarolom a nyakát, majd végigcsókolok a füléig és beleszuszogok. Az alvilági nagyot mosolyog és hátranyúl, hogy végigsimítson a testemen, majd megmarkolja a fenekem, ezzel egyértelművé teszi számomra, hogy igényt tart a jelenlétemre. Hát jó! Ezután elereszt, s folytatja Akemi levetkőztetését. Egyre jobban megijeszti a kölyköt, az mégsem menekül, engedelmesen tűri, hogy meztelenre vetkőztesse. Hozzásimulok Masao hátához, úgy figyelem a másik srácot. Nem igazán értem, mitől fél, vagy mitől ijedt meg ennyire, de szerintem el fog múlni. Aprókat harapdálok a férfi fülén, vállán, nyakán, miközben nem akadályozom a munkában.
- Ne félj - kéri csendesen a srácot. Én tudtam, hogy nem akarja bántani.
- Haragszol? - motyogja a kérdést Akemi.
- Nem. Már akkor észrevettelek, mikor kinyitottad az ajtót. - Na pfff! Ez most nekem fájt, basszus! Ezért még számolunk.
- Miért nem küldtél el? - Masao nem felel, csak megvonja a vállát, majd combjára húzza a kölyköt és megcsókolja. Figyelem a csókjukat és végre egy olyan, ami miatt nem érzek sem bűntudatot, sem nem keserű látni, de mikor Masao elszakad a kölyöktől, a füléhez hajolok és úgy súgok bele, hogy csak ő hallhassa.
- Azért szólhattál volna. - De kap egy csókot utána a fültövére és elkuncogom magam. Válasz helyett a másik combjára hív, Akemit meg cirógatja közben. A kölyök a mellkasához bújik, zavarban van és még mindig nem igazán érti ezt a helyzetet, pedig szerintem ez már nyilvánvaló. Elhelyezkedem, kényelmesre fészkelődöm magam, aztán gondolok egyet és gyengéden végigcirógatok Akemi hátán. A francba már, hát végignézte, ahogy orbitálisat kefélünk, ezek után még ő van megilletődve?! A kölyök rám kapja a tekintetét, s úgy néz, mintha nem hinne el valamit, ellenben Masao elégedetten mosolyog. Mindkettőnket simogat, de a szöszi nem igazán nyugszik meg.
- Ez most... komoly?
- Ha nem akarod, elmész - jelenti ki a férfi, mire Akemi az arcát a mellkasához rejti. - Ez rád is vonatkozik - mondja ugyanúgy, csendesen nekem. Aprót bólintok, tisztában vagyok vele, ugyanakkor meg kíváncsi, hogy mihez kezd két passzívval egyszerre. Ez így komoly lesz. Zavaromban halkan elkuncogom magam, aztán Akemihez hajolok és apró csókokat nyomok a vállára.
Nem értem magam, hiszen az előbb még meg akartam tépni, most mégis őt próbálom nyugtatni. Összerezzen a pusziktól, megpróbál beleépülni Masao testébe, a férfi meg halvány félmosollyal cirógatja. Átellenes oldalról, mint ahol én elérem, a nyakára hajol és lassan végigcsókolja, amitől a kölyök megborzong. Közben nem felejt el engem sem, combom, fenekem járja be mancsával, míg a kissrácot nyugtatja. Picit helyezkedem és sikerül eljutnom Akemi nyakáig, ahol lassan, nyugodtan nyalok végig. Elgondolkodom azon, hogy mit is csinálok tulajdonképpen, meg meddig mennék el. Sokáig, ez tudatosul bennem, de amire most vágyom, hogy megcsókolhassam a fiút, bár ez lehet, kicsit sok lenne még. Ha lassan is, de elkezd meglátszódni rajta Masao munkája, aki kitartóan simogatja és csókolja nyakát, fülét, mert a kölyök bőre libabőrös lesz, néha megremeg. Végül felemeli a fejét és a férfi apró csókokat nyom Akemi ajkaira, míg az meg nem adja magát és vissza nem csókol. Forrón, szenvedélyesen kalandozza be száját az alvilági, amivel elbódítja a kissrácot, meg kell tartania, ha azt szeretné, hogy a combján maradjon, s ezt meg is teszi, átfogja a kölyök derekát, majd én is kapok egy ilyen fullasztó, heves csókot és egy kicsit magához is szorít. Simán bújok és élvezettel smárolok vele, bár a levegőm nekem is fogyóban van, ahogy az előbb Akeminek. Furcsa érzés, túlvagyok már pár hármason, most mégsem tudom, mit kéne tennem és azt mikor. Masao lazán tart meg mindkettőnket és irányít is minket, így legalább erre nem kell figyelnem. Dübörög a vér az agyamban, ahogy fogy a levegőm, így mikor elszakadok az ajkaitól, előre bukom és a mellkasán támasztom meg a homlokom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése