26.

Jeremy

Lassan a harmadik hét telik el, mióta Masao elment. Nem is próbáltam keresni, hiszen megmondta, hogy nem visz magával telefont. Remélem, helyre kerül és tényleg visszajön. Hogy hiányzik-e? Nagyon. Maga a tény frusztrál, hogy nincs itt, hogy hiába akarnám keresni, nem lehet. Mikor visszautasít, az egy dolog, de ez egészen más. Most már minden nap várom, hogy jelentkezzen, hívjon, írjon, vagy akármi, de eddig minden eredménytelen volt. Talán ma... talán...


Beköszönt a délután a szokott módon, és nem történik semmi. Annyira szeretném... Már megint gondolkodással és agyalással telik az idő, de megzavar a telefonom csörgése. Ránézek a kijelzőre és nagyot lódul velem a világ. Masao neve villog a kijelzőn, szóval futok még egy kört, mielőtt felveszem.

- Hali - köszönök bele leplezve az izgatottságomat.

- Hali - mondja elnevetve magát. - Ma ráérsz?

- Megoldom - vigyorgok egy nagyot, de visszafogom magam. - Mikor, hol?

- Hatra érted megyek valahova. Ne legyen tele a gyomrod és legyen nálad fürdőgatya - teszi hozzá. Érzem, hogy vigyorog hozzá. He? Mire készül?

- Rendben. Jelenleg a szalonban lakunk - tájékoztatom róla. - Hármasban - teszem hozzá. - Akkor így hol?

- A szalonba is érted mehetek, ha akarod.

- Nekem jó, de tudd, hogy a harmadik Tsuji - árulom el végül ezt is, ő pedig jót nevet. - Így is okés?

- Amennyiben nem az én fejemet akarja, igen.

- Majd megtudakolom tőle, mit szólsz? De hova megyünk? - próbálkozom azért, bár nem hiszem, hogy sikerül.

- Jó helyre. Addig izgulj - mondja rekedt hangján dorombolva, utána kinyom. Elnevetem magam, de ezt teljesen pozitívan értékelem. Hát most jön a bezsongok, mint egy szűzlány az első randi előtt állapotom. Imádni fogják. Mindenesetre visszarobogok hozzájuk és kikapom Tsuji kezéből az aktuális olvasmányt.

- Masao hazajött, este értem jön - tájékoztatom őket vigyorogva, majd belenézek abba, amit a kezemben tartok. Elszörnyedek és inkább ledobom Tsuji mellé a magazint.

- Héj! Héj! Héj! Óvatosan az újságjaimmal, kölyök! - szól rám. - Értem én, hogy izzik a segged, de még bírd ki azt az időt, hogy idejön az az állat és elvisz egy álomutazásra!

- Tsuji! - csattan fel Teruki felháborodottan. Nem nagyon bírja a srác szabadszájúságát és olyan aranyosan tudnak morogni egymásra. Persze a srác sem tétlen és megrebegteti a műszempilláit Teru felé. - Én akkor Mayuval alszom - jelenti ki.

- Semmi kifogásom ellene - mosolygok rá. - Ellenben áruld el, neked mi bajod van Masaoval? - kérem számon a srácot, de inkább csak kíváncsian.

- Bajoooom?! - kérdezi csodálkozva. - Dehogy van nekem bajom vele! Inkább irigykedem, mert a te segged tömi. - Őszinte kijelentését egy zaklatottan felugró és felé lendülő Teru követi, de cirkuszi artistákat megszégyenítő módon tér ki előle és még rá is vigyorog. - Ugyan, kutyus, add fel. A macskák mindig is győzedelmesek lesznek felettetek.

- Betapasztom azt a mocskos szádat!

- Elég! - kérem őket komolyságot erőltetve magamra. - Teru, szerintem inkább látogasd meg Mayut kicsit korábban, biztosan örülni fog neked. Te meg fogd vissza magad! - kérem a srácot is. Az a helyzet, hogy annyira viccesek tudnak lenni és olyan nehéz megállni röhögés nélkül. Tatsuki nem tudom, mit gondolt, de így én vagyok a legnehezebb helyzetben. Bár szerintem azért Teru is kedveli a srácot, még ha az idegein táncol is.

- Mondjuk most? - kérdez rá a testőr.

- A nőcskéd is megérdemli, hogy abajgasd.

- Tsuji, elég volt, csak egy kicsit fogd be! - tartom vissza a kuncogást. - Mondjuk akár azonnal is - fordulok vissza Teruhoz.

- Kösz - mondja hálásan. - Ezek szerint csak te maradsz hoppon - szól oda a fejvadásznak, aki erre nagyot röhög.

- Ugyaaaan. Hiszed te azt csak, kutyus. Az éjszaka hosszú, az utcák pedig mindig tartogatnak megfelelő kandúrt.

- Csak nehogy megint elijessze, amit a ruha alatt talál! - neveti, s most Tsuji vörösödik bele, mégis elismerően vigyorog. Igazából bírom ezt a két hülyét még így is. Igazán élvezem, ahogy szívják egymás vérét és mi tagadás, most Teru rendesen betalált. Ciki, nem ciki, a srácot simán lehet néha nőnek nézni, még a hangját is képes megváltoztatni, ebből meg már volt galiba.

- Örülnék, ha a legújabb hódításod nem itt kötne ki - tájékoztatom a srácot. - Teru, neked meg sipirc, mielőtt megeszitek egymást. Mayunak üzenem, hogy puszilom.

- Szerintem valami hasonlót küld neked - mondja a férfi.

- Én is üdvözlöm - jelenti ki komolyabban Tsuji, majd megrebegteti a szempilláit nekem is. - Miért? Hiszen nem lesztek itt...

- Mert ez a szalon Tatsukié és nem tartom helyesnek - vallom be neki, miközben Teru távozik. - Viszont most akkor regélj nekem, hogy is volt ez Masaoval?

- Részletkérdés, hogy a tiéd vagy az övé, amíg titeket szolgállak, részem van belőle és máshova nincs kedvem menni. Találtam pár aranyos játékszert is, úgyhogy örülök, hogy végre elhúzzátok a beletek hosszabb időre és igénybe vehetem őket - közli pimaszul. - Masao... Masao... várjál csak, most be kell azonosítanom, melyik arc is tartozik hozzá... - húzza az agyamat.

- Üsse kő, gyertek ide, de rendesen viselkedni és elpakolni magatok után - csapom csípőre a kezem, majd lehuppanok a kanapéra inkább. - Tudom, hogy a sok dugás szenilissé tesz, de hogy ennyire...

- Igazad van, Masao túl extrém ahhoz, hogy összekeverjem a többivel. Ráadásul ő levágta az elején, hogy nem valami bige vagyok mellek nélkül. Hát az valami fergeteges volt! - csattan fel örömből, lehuppanva mellém és ezzel kis híján feldöntve a kanapét. - Belemarkolt a seggembe és megharapott. Csodálod, hogy állatnak hívom? Úgy keféltünk, mintha hetek óta ezt akartuk volna. Sajogtam rendesen, de elviselhetetlenül elégedett és kielégült voltam.

- Mikor is volt ez? - tudakolom vigyorogva. - Fogadjunk, hogy rámásztál, igaz?

- Ritka erotikus volt az a harapás, naná! - ismeri be szégyentelenül. - Rég. Nagyon rég...

- Masao nagyon tud - erősítek rá én is. - Mennyire rég?

- Ööö... két éve? Kettő és fél?

- Mintha az annyira régen lett volna - nevetem el magam. - De már értem, Masao miért rötyögött a telefonban. Ellenben ha a közelébe mész, kiheréllek - mosolygok rá angyalian.

- Az nagyon régen volt! Hű, a kis heves! - vigyorog izgágán. - Egy jó dugásért te mindig ilyen féltékeny leszel?

- Embere válogatja. Néha igen, sőt... olyankor emberevő fenevaddá is tudok változni.

- Nem hiszem el - jelenti ki. - Masao független, mindig megkefélte, aki megtetszett neki, szóval ha sokáig akarsz vele henteregni, ne sajátítsd ki, mert azt nem bírja.

- Hm... Lassan öt éve hetyegek vele - kuncogom el magam. Nem akarom kisajátítani, vagyis dehogynem... vagyis... passz! - Bár igaz, alvilágiként még nem.

- Akkor nagyon jól csinálsz valamit, mert ilyen sokáig tudtommal senkit se tartott meg. Oké, mi összejártunk... - Úgy fest, fejben számol, mire megemelkedik a szemöldököm. - Jéé, mi is négy évig összejártunk! De elég ritkán... Aztán szépen lepasszolt és nem kerestem többet. - Érezhetően meg van sértődve Masaora. Ez végülis jó nekem.

- De ennek nem volt semmi oka? Mármint látszólag sem? - tudakolom a sráctól.

- De. Rám unt szerintem. Sose vett komolyan, ami nem izgatott, a szex isteni volt vele, a többi nem érdekelt - meséli könnyedén. - Járt valakivel, amikor megismerkedtünk, akkor azért hanyagolt, később szerelmi bánata lehetett, vagy én nem tudom, mert kevés betöretlen segg maradt utána, aztán kattant benne valami és asszittem, az összes szeretőjét leváltotta. Most kiderült, hogy egyet mégis megtartott - mondja búgó hangon, ujjával végigcirógatva az állkapcsomon. - Jó ribanc lehettél... És vagy is - közli vigyorogva, mire ráöltöm a nyelvem.

- Pontosan elég időm volt gyakorolni, egyébként annak tartom magam minden egó nélkül - mondom meg komolyan, miközben igyekszem azon túllendülni, hogy... szóval... Masao szeretőt tartott Raktari mellett? Megdöbbent, de... ahogy Yoshinak is vannak gondjai vele... Hát... elképzelhető... - Irigykedsz, mi? - kérdezem be vigyorogva, miközben megint az fordul meg a fejemben, hogy milyen lehet ezzel a sráccal csókolózni. Igyekszem elhessegetni a képet, pedig elég élénken él bennem.

- Aha. Nem vesztek be? - kérdezi vigyorogva.

- Nem! - vágom rá azonnal. - Egy időre marhára elegem volt a hármasokból - magyarázom is meg, mire elképed.

- Na, miért?! - csap le rá röhögve.

- Az utóbbi pár nem egészen úgy sült el, ahogy terveztem - magyarázom ennyivel.

- Két kannal a jó pedig - mondja. - Mennyire vetetted ki a hálód Masaora?

- Ezt hogy érted? - kérdezek inkább vissza.

- Ma a tiéd. Később meg se próbáljam megkeresni? Csak hogy tisztázzuk - teszi hozzá játékosan, affektáló kézmozdulatot téve.

- Örülnék neki, ha nem tennéd - ismerem el.

- Komolynak tűnsz.

- Ne feszegessük, de... nem értékelném pozitívan, azt hiszem - mondom meg tényleg komolyan a srácnak. Az, hogy ebből mit von le, az ő dolga, de nem viselném jól, féltékeny picsaként viselkedni meg nem akarok vele szemben. Bár Akemivel sem tettem meg, de jobb nem kísérteni.

- Van más kan is, én nem karmoskodok veled, de kezdek aggódni érted. Ugye ez nem valami jelentős dolog azzal a répával? Nem mondom, kiváló partner, de többnek nem jó.

- Miért gondolod így? - kérdezek rá finoman.

- Egy ideje ismerem és én nem csak az ágyban találkoztam vele.

- Most arra gondolsz, hogy mire képes, mint alvilági?

- Neeeem, az mellékes. Arra gondolok, hogy volt valakije, akit szeretett, de az összes valamire való ribancot megrépázta maga körül, amikor olyanja volt, aztán meg még bánkódott, mikor annyi volt a kapcsolatnak. Nem mintha sokat tudnék róla - teszi hozzá cigarettát elvéve a kisasztalról -, de nekem nem kéne olyan kan, amelyik félredug. Ha kefe kell a seggemnek, az van bőven, a hülye fejemet meg nem mindenki fogadja el - magyarázza rágyújtva hosszú, vékony, elegáns cigarettájára.

- Erről a részről egy kicsit több információval rendelkezem, mint te - mondom meg komolyan. - Ismerem a múltjának ezt a részét, tudok indokokat, tényeket, egyéb dolgokat is. Szóval ebből nem indulok ki.

- Most csodállak - jelenti ki nagyot nézve. - Masaoból alig lehet valamit kihúzni, én is csak azért tudok dolgokat, mert ha alvilágival vagyok, tudni akarom, kinyír-e szex közben, vagy megúszom élve - közli lazán, miközben kifújja a füstöt. - Ezt majd neked is érdemes lesz, ha rád akad egy kan, úgyis hamar rájössz, hogy mocsok-e vagy civil.

- És honnan informálódsz? - kérdezem kíváncsian.

- Legtöbbször magam megyek utána. Követem, figyelem, kikkel van kapcsolatban, kérdezek... Ez a foglalkozásom, töki.

- Jól van na - nevetem el magam. - Nekem ezt még szokni kell. És milyen kanokra gerjedsz legjobban?

- Izmos, ravasz pillantásúak a gyengéim, amelyikek rám néznek és belefőznek a ruhámba, ha nem veszem le azonnal őket.

- Hm... érdekes lehet, mikor az utcán futsz velük össze - kuncogom el magam, Tsuji pedig felnevet.

- Az izgalmas. Kevés olyan hely van, ahol még nem kettyintettem - árulja el kihívóan.

- Na mesélj! - vigyorgok rá. - Nekem is van egy történetem, bár határozottan ágyban szeretem a legjobban.

- Musho park, az a legjobb! Áthajítottak a bokrokon, aztán megdöngettek, a hülye kretének meg moziztak - meséli röhögve. - Aztán szaladtunk a parkőrök elől - teszi hozzá.

- Visszavonom - nevetek fel. - Mégsincsen ehhez hasonló történetem.

- Mondd a tied, most már felizgattál!

- He? - mérem végig kihívóan. - Hogy mondod? - Tsuji kuncog, majd elszívja az utolsó slukkját, s mialatt kifújja a füstöt, a csikket a hamutartóba öli, végül megpöccinti az orrom.

- Érdekel a történeted.

- De ehhez képest egy nagy nudli. Ami eddig úgymond a legdurvább volt, azt egy szórakozóhelyen alakítottam egy alig ismert sráccal.

- Mindig a felcsípett kanokkal lehet a legjobbakat kúrni, mert azok nem foglalkoznak faszságokkal. Jó? Akkor ami a csövön kifér! Úgyse lát többet, ha meg igen, vagy pattan, vagy a segged érdekli megint - magyarázza. - Bezzeg, ha megkötöd, nekiáll előszedni a baromságait. Nem jó hosszúságú a fanszőröd, hortyogsz éjjel, büdös a lábad, nehogy már másra nézzél, mert az enyém vagy és társai...! A szórakozóhelyek amúgy frankók, volt, hogy a buli nekem abból állt, hogy egy fél órát nyaltuk egymást a kannal, aztán kikötöttünk hátul a sötétben és vagy hatan átmentek rajtam. Ez egy kibaszott jó éjjel volt, utána azt se tudtam, hol vagyok.

- Uh! Ez már nekem is sok - ismerem el. - Azért ennyire vadul nem szeretem a dolgokat. Néha kell a nyers kefélés, de azért szeretem, ha kicsit jobban odafigyelnek rám. Tudod... a luxusprosti énem megmaradt.

- Cica, van nálad tőr, nem? Elég odatenni a farkához annak, aki fasz veled, utána mindjárt tudja, mi a dörgés. Ha meg nem, nyissz, úgyse kár érte. Van egy takarító barátod, majd elintézi, hogy ne legyen bajod belőle. Vagy hívsz mást, Tatsuki legalább hatot ajánl, aki megoldja.

- Hm... Te így szoktad intézni? - kérdezem meg játékosan, miközben kicsit borzaszt az elképzelés is.

- Volt rá példa - vallja be vállát megvonva.

- Azért kíváncsi lennék, milyen veled csókolózni - vallom be végül. - Bár ezek után... - kuncogom el magam.

- Ezek után mi? - kérdezi izgágán, hirtelen hajolva nagyon közel hozzám.

- Kezdek félni - vigyorodom el.

- Drága mulatság lenne rendbe hozatni magam, ha bántanálak. Amúgy kis cuki nyunyó vagy és bírlak, vagyis félj mástól. Például attól - mutat rá az asztalon araszoló pókra.

- Az csak egy pók. - Lesek arra, de aztán visszafordulok felé. Nem húzódik el tőlem, szinte összeér az orrunk, én meg gondolok egyet és felé kezdek dőlni.

- Ja, egy ártalmatlan pók - ért egyet. Végig a szemembe néz, amíg össze nem ér a szánk. Ajkait puhán csukja rá az enyémre, de ennél többet egyelőre nem tesz. Aztán mégis végigsimít a nyelve az ajkaimon, majd forrón csókol meg, amit szenvedélyesen viszonzok. Megérte? Azért meg. Ez csak egy csók. Amint elválik a szánk, hátradőlök.

- Hűűűű - összegzem ennyiben.

- Mit tudtál meg? - kérdezi vigyorogva. - Azon kívül, hogy vaníliás cigit szívok - teszi hozzá.

- Hogy megéri veled smárpartit rendezni - közlöm nyíltan.

- Mást is - jelenti ki magabiztosan, hátravetve a haját.

- Mit? - kérdezek vissza. Másra nem nagyon figyeltem.

- Aki eddig velem kúrt, nem panaszkodott - jegyzi meg. - Olyan kis naiv vagy.

- Miért vagyok naiv? Mármint nem vagyok naiv - közlöm morcosan.

- Olyan vagy, mint egy hópehely. Könnyű, pici, különleges és tiszta. Csak mocsokba esel. Majd rájössz, hogy miért mondtam, hogy naiv vagy.

- Utálom a metaforáid - jelentem ki, de elmosolyodom. Most tényleg nem értem, miről beszél.

- Nem vagy te buta, hogy ne érts! - csattan fel, majd összeborzolja a hajam. - Olyan nyunyi vagy, aki szívesen élne együtt a kanjával, főznél, mosnál, takarítanál, mint egy édes kis feleség, imádnád, körbenyalnád és boldog lennél. Ehelyett az alvilágba kerültél, ahol majd jobb, ha téged nyalnak, különben Tatsuki nagyon megszopat és nem lesz jó az neked.

- Szerintem ez a kettő szintben tartható - közlöm vele a véleményem. - Egyébként valamikor nagyon régen tényleg úgy képzeltem el, ahogy leírtad, de már nem.

- Néha én is úgy érzem, tök beérném ennyivel és aztán eszembe jut, hogy nincs olyan kan, akinek sokáig kellek.

- Ez hülyeség! - csattanok most én fel. - Keress és találnál! Nem vagy te rossz srác, csak nem a megfelelőket csíped fel. Szóval ha kicsit mozdulnál és komolyan gondolnád, simán menne.

- Nem sok dolgot gondolok komolyan, de erre már rájöhettél volna, amúgy meg az olyan kanok jönnek be hosszútávon, mit a kutyusod. Kompenzál, de nem tud sokáig elviselni, agybajt kap tőlem. Egyébként nem zavar a szingliség, én is mindig mást akarok, meg fullasztanak a kötöttségek.

- Én vágyom bizonyos szintű kötöttségre, mert az biztonságérzetet ad. Az állandóság néha szükséges velejárója az életnek és igénylem is. Sosem volt komolyabb kapcsolatod? - kérdezem kíváncsian.

- Dehogynem volt! - mondja felpattanva, majd a hűtőhöz megy, hogy magához vegyen egy adag fagylaltot. - Mondom, sokáig engem nem lehet elviselni. - Visszahuppan mellém, majd felnyitja a dobozt és a második falatot a számba tolja. Most tényleg nem tudok kiigazodni rajta.

- Gondolom, nem fogsz róla beszélni - feltételezem, miután megbirkóztam az adaggal. - Egyébként van olyan, amit még nem próbáltál ki szexben?

- Biztos van - válaszol könnyedén. - Az emberek kreatívak, perverzek, kíváncsiak, szóval mindig adódhat valami új. Mustárt például még nem nyaltak le rólam - veti fel a kanállal hadonászva. - Mit akarsz tudni? Kérdezz, töki, ne a szádat fáraszd! - szól rám játékosan, a kanállal kenve az arcomra a fagylaltból.

- Tsuji! Akkor most szedd le! - nyaggatom hisztit imitálva. - Szóval... Egy csomó mindent ki akarok próbálni igazából. Kíváncsi vagyok, neked milyenek a tapasztalataid. - Előrehajol és lenyalja az arcomról.

- Finom vagy, te kis édes - heccel, mire megint rányújtom a nyelvem. - Találsz rá egy jó partnert, nem rettensz vissza, kellő mennyiségű óvszer és síkosító van nálatok, aztán hajrá, kicsi! Nekem a legnagyobb buli együtt élni valakivel és táncolni az idegein. Terukit kifejezetten imádom hülyíteni, mert tündéraranyos, ahogy felhúzza magát, izgatóan villognak a szemei és szívmelengetően morog. Jópofa pasi - árulja el. - Kár, hogy hideg, mint a kő. Nem lehet kicsit se felmelegíteni? Persze tudom, hogy nem, de te szunyókálsz a mellkasán minden éjjel. Jó kutya, igazán szerencsés vagy. Hol teremnek az ilyenek? - érdeklődik.

- Ő is bír szerintem, még ha másképp is mutatja ki. Sokat beszélgettem vele erről, nem lehet megváltoztatni. Nekem olyan, mint a tesóm, ezért alszom vele, megnyugtat, segít. Amúgy keresd valamelyik yakuza testőrségében őket. Vagyis szerintem ott találhatóak meg - kuncogom el magam. - Amúgy hány menetig bírod?

- Az a hosszától és az intenzitásától függ, de egy huszonnégy órás maraton közbeiktatott kajálással, esetleg pár óra alvással simán belefér, viszont a yakuzák közelébe nem megyek, mert ragaszkodom a vörös fejemhez. Nyírtam már ki néhány vérebet tőlük, ritkítottam szövetségeseiket, üzletfeleiket, hasonló, szóval nekem nagyon nem tanácsos ott ringatni a seggem - magyarázza vidáman. - Ha nem bírna a kutyád, már széttépett volna. Igazából élvezi ezt a macska-kutya harcot, mióta rájött, hogy addig tök édes vagyok, amíg nem feladatom kinyírni titeket. Még azt is megkockáztatom, hogy téged szórakoztat - teszi hozzá kedvtelve, majd mikor leeszi a pólóját, simán bekapja az anyagot és leszopogatja. - Mi az, amit szeretnél kipróbálni?

- Inkább tedd a mosógépbe - indítványozom. - És igen élvezem, nagyon - nevetem el magam. - Csak nem merlek kinevetni titeket, mert nehogy sértődés legyen. Hát... a kötözést már kipróbáltam. De például bilincs, aztán vibrátor, meg ki akartam a fojtogatást is, meg a korbácsot, meg hát van egy csomó minden. Olyasmik, amikről hallottam, hogy jó - ismerem be.

- Nincs kedvem levenni - mondja. - Masaonál nyugodtan kérvényezz akármit, kevés dologra mond nemet, ha meg valami új kanra vágysz, bemutatok párat, akikkel jó kettyinteni - ajánlja fel lazán. - Szerintem a park a legjobb... néhány helyen már vérdíj van a fejemen - újságolja vidáman. - De bírom az uszodákat, vagy plázákat is, bár ott inkább csak a budiban lehet nyugta az embernek...

- Ahogy gondolod - vigyorgok rá, aztán belemászom ujjal a fagyijába és lenyalogatom. - Na és szaunában? Meg hallottam olyat is, hogy állószoláriumban, persze csak kikapcsolt állapotban. Egyelőre nem vágyok másra, vagyis... Most ilyen megtartóztatás koromat élem - ismerem be. - Illetve inkább csak... nincs kedvem ismerkedni. Ma újat vadászol, vagy valami régivel jössz? És mit próbálnál ki a szekrényből?

- A szauna fullasztó, de jó összetapadni a gőzben a másikkal - közli vigyorogva és mivel nem zavarja, hogy nyúlkálok, folytatom az eszegetést. - Bárhol lehet, ahol kedved támad, csak figyelj oda arra, hogy ne kapják el a segged a hivatalos szervek, mert kicsipkézik, aztán megtanítanak kesztyűbe dudálni. Bár, ha te azt szeretnéd... - kuncogja. - Mondd ki, babám, te most csak Masaot látod és másnak akármilyen csinos is a farka, az övét nem übereli! - bátorít röhögve. - Újaaat! Valami nagy dákós állatot keresek, most ahhoz van kedvem, de ha nem jön össze, akkor mindent végigpróbálunk a szekrényből.

- Így is lehet mondani - hagyom rá mosolyogva. - Na és honnan tudod, hogy nagy neki? - érdeklődöm vigyorogva. - Amúgy mindről tudod, hogy micsoda? Mert én nem - nevetem el magam. - De majd taníthatsz ám!

- Tanítalak szívesen, de legvégső esetben interneten megnézel egy szexshopot, vagy kreatívan használod fel az eszközt - jelenti ki vidáman, majd felpattan és kiviszi a fagyasztóba a jégkrémet. - A nagy kezű, hosszú ujjú pasik általában nagy dákóval bírnak - árulja el.

- De az nem olyan, mintha olyan magyarázza el, aki már ismeri is a dolgot - mondom vidáman. - Szerinted mit vegyek fel? Meg hova fog vinni, amihez fürdőnadrág kell, meg félig üres has?

- Tök egyértelmű, töki, enni meg fürdeni fogtok, többet nem is kell tudnod és zsír jó lesz! - vágja rá nevetve. - Menj valami olyanba, amiben ha meglát, nem bír a gatyájában maradni - javasolja.

- Segíts! - állok fel és kezdem el rángatni a kezét. - Valami olyan kell, ami húúúú... Vagyis azt hiszem, olyan kéne.

- Menj meztelenül - javasolja egyszerűen, majd magára ránt és beletúr a hajamba, én meg megsimogatom. A faszomat a feszültségbe, amit bizonyos emberek iránt érzek még akkor is, ha ő például olyan uke, mint én!

- Másnak nem akarom megmutatni a tökéletes testem - nevetem el magam. - Meg tudom, hogy szeret kicsomagolni - kuncogom el magam.

- Ó, persze, Masaoról beszélünk! - tetteti, mintha csak most jutna el a tudatáig ez az információ. - Végülis csak egy fürdőnadrágot kért kitételnek... - folytatja, miközben igyekszik levarázsolni rólam a felsőm. Üsse kő! Hagyom neki, még kicsit segítek is.

- Annyira nincs meleg, hogy egy szál fürdőalsóban rohangáljak - nevetem el magam. Most tulajdonképpen mit is akar tőlem ez a srác?

- Ezzel egyetértek, bár mindenképp látványos beugró volna kimenni a hóba mezítláb. Mire odaérnél hozzá a kicsi lépteiddel, már kékülne a szád, reszketnél és alig várnád, hogy a forró testéhez simulhass - magyarázza kéjesen, mialatt szorgalmasan bont ki a nadrágomból, én meg még mindig nem ellenkezem. - Biztosan tetszene neki, játszhatná a szuperpasit, a gáláns gavallért, aztán győzz észnél maradni és ne szétfolyni, mint az olvasztott csoki. - Miután szétrángatta a nadrágom, könnyedén kipakol az öléből, feldobja a lábát az asztalra és nekiáll kicsatolni a holdjáróját. Figyelem a mozdulatait és nagyon agyalok azon, hogy mi a tökömet csinálunk, meg hogy miért nem ellenkezem ellene.

- Így is folyni fogok - kuncogom el magam. - Sajnos ilyen hatást ér el nálam, akármit is csinál. De végülis vicces lenne, bár lehet, lekeverne nekem egyet a hülyeségért - tűnődöm el, aztán csak nem bírom tovább. - Most mégis mire készülsz?

- Hát meg kell mosni a kis hab testedet, hogy puha és illatos legyél, az este meg hamar itt lesz - válaszolja, s az egyik holdjáró már puffan is a szőnyegen, ő pedig esik neki a másiknak. - Ha még ruhát sem bírsz válogatni, mi lesz így veled? Most már legalább tudom, hogy olyan gönc kell neked, ami feléled és összerak. Ugye van ilyened? - érdeklődik, majd amint megszabadul a másik cipőtől is, amit történetesen fennhagy az asztalon, felpattan a kanapéról, megfogja a kezem és álló helyzetbe ránt, aztán lehúzza rólam a nadrágom. - Előbb megsikállak, aztán rendbe teszlek. Rád sem fog ismerni! - újságolja lelkesen.

- Tsuji, azért ha lehet, csak annyira, hogy... szóval nem kell túlzásba esni. - Bár felettébb vicces, hogy mennyire megijesztett. - Smink kizárva teljesen, és nem tudom, hogy van-e olyanom, amilyenre gondolsz - ismerem be. - De válogass! - Pillanatok alatt összefogja szanaszét álló, hosszú, lángvörös haját és a feje tetejére gumizza, majd nekiáll vetkőzni.

- Én nagyon bírom, mikor szétkenik rajtam a rúzst és a kanom ajkain is ott van. Szexesen fest, ha így veszi a szájába a farkam és ott is marad a szopásának a nyoma. Na azt tagadja le! - neveti.

- Na ezt én kihagynám, ha lehet! - tiltakozom hevesen. - Ez nem az én stílusom és nem is jön be igazán - vallom be neki.

- Nem lehet - közli vigyorogva. Sorra kerülnek le a karjairól a különféle dolgok, majd ledobja a trikóját, aztán esik neki az övének. - A hajadba szőke tincseket festek, mert az szép. Bár lehet, hogy az a vörös jobb lenne, mint amilyen az én hajam. A szemed füstös lesz, a szád meg valami nagyon élénk színt kap. Kifestem a körmeid is, meg szúrok egy ékszert a köldöködbe és valami olyan toppot kapsz, amiből kilóg a pocid - tervezi széles vigyorral.

- Lassíts! - most már tényleg ijedt vagyok. - A hajamhoz nem nyúlhatsz, azt csak Deonnak szabad és nem akarok szőkét semmiképpen sem. És nem szúrhatsz, azt nem - vázolom tovább dacosan. - Meg... ez tetszik Masaonak? - kérdezem meg hitetlenkedve egy kicsit. Elneveti magát és megáll a vetkőzésben is.

- Hogy megijedtél...! Nagyon édes - duruzsolja. - Mondtam én, hogy naiv vagy, simán benyelted. A vörös nem is menne a szemed színéhez - jelenti ki, mire megkönnyebbülten sóhajtok fel. - Töki, sose az a lényeg, a másiknak mi tetszik. Persze felvehetsz tangát az ő elkápráztatása érdekében, de neked fogja vágni a segged, míg le nem vakarja rólad - magyarázza, aztán folytatja a nadrágja lehámozását magáról. - Tetszik neki - mondja eljátszva pirszingelt mellbimbóival. - Hajdanán megrakott egy párszor, szóval valószínűleg bejönnek neki az extrém dolgok - teszi hozzá vállvonva.

- Akkor most mit akarsz? - kérdezem követelőzve, de közelebb lépek hozzá és végigsimogatom a mellkasát, csak mert kellett. Nem hiszem, hogy nagy problémát csinálna belőle. Lenéz a kezemre, majd elkapja és ujjaim közt végignyal.

- Megfürdetlek, mint egy kutyust - közli magabiztosan. - De ha összevizezel nyaktól felfelé, meg is nyírlak és tényleg átszúrom a köldököd - fenyeget meg.

- Nem foglak, majd vigyázok - közlöm vigyorogva. - Tiszteletben tartom a kérésed, pláne, hogy ha elkenem a sminked, az húúúú - kuncogom el magam. - Mit csinálnál velem, ha szégyenlős lennék? - kérdezem kíváncsian.

- Hmm... - Megáll és nagyon elgondolkodó képet vág. - A szégyenlős ukék nagyon aranyosak. Lassan, óvatosan, sokat csókolva kell megpuhítani őket - vélekedik. - Nem nekem való feladat, de nem baj, te nem vagy szégyenlős - jelenti ki, azzal egy szál alsónadrágban megragadja a csuklóm és maga után vonszol a fürdőbe. Szándékosan riszálja a csípőjét, majd beállít a zuhany alá és forrón lesmárol. Nem ellenkezem, hevesen viszonzom nyelvjátékát. Együtt fürdeni valakivel néha olyan furcsa, de ez tök vicces lesz, pláne, ha még kapok ilyen csókokat.

- Látod, milyen szerencséd van velem? - kérdezem vigyorogva. - Engem csak zavarba könnyű hozni.

- Az is édes - közli levetve az alsónadrágját, majd mivel még rajtam is rajtam van a sajátom azt is lehúzza mindenféle szarakodás nélkül. - Igazából ez tök jó, mert azt jelenti, hogy még nem vált számodra közönségessé a szex.

- Szerintem az mindig különleges - vallom be, és mikor feláll, újra megsimogatom a mellkasát. Tökre vonzanak azok a bigyók a mellbimbóiban. - Mármint... régen nem akartam annyira, de mostanában már azzal vagyok, akivel tényleg akarok, így csak jó lehet. Vagy nem?

- Basztak úgy meg, hogy nem akartam - kezdi, miközben beállítja a vizet. - Hát az kurva szar volt. Volt, hogy mindkettőnket mentő látott el - teszi hozzá. - Egy valamit jegyezz meg, öcsi! - mondja komolyan, s összevizezi a testem. - Egy faroktörés sokkal jobban fáj, mintha szárazon dugnak meg és maradandóbb is, ráadásul könnyű kivitelezni, csak szándékosan rosszul kell mozdítani a csípőt. Nem valami kellemes, ám a szenvedéseidnek garantáltan vége szakad, ugyanis nemhogy utána kirántja belőled a lompost az a fasz, de őrjöngeni fog a fájdalomtól. Engem az alvilágban gyakorlatilag kurva számba vesznek - árulja el lazán -, de már rég nem mernek velem úgy bánni, ha én nem akarom. Nem csinálnak nagy hírt belőle a kanok, hogy egy kis picsa ilyen durván elbánt velük, mindegy, hogy megkéseled, levágod a faszát vagy eltöröd, garantáltan szétmegy az infó és utána óvatosak lesznek veled. - Uhhh! De elraktározom az információkat, mert sosem árt ilyeneket tudni, ugyanakkor bírnám, ha nem kellene használnom is. Bár tuti mindig préda leszek ilyen szempontból, csak hagyni nem fogom magam. Azt már nem!

- Téged ez nem bánt? - kérdezem meg őszintén. - Mármint hogy így kezelnek. Vagy még élvezed is? Egyáltalán nem akarsz belőle kiszakadni néha?

- Nem bánt a legkevésbé sem. Ha nem fejvadász lennék, valószínűleg necces lenne, de így tiszteletet tanúsítanak felém, máskülönben nem biztos, hogy túlélik velem a kört - jelenti ki, majd kilép a zuhanyzóból és otthagy. Csak nézek utána, hogy most mi a csoda van, de pár perc múlva visszatér egy marék hóval és megdobál vele. Heeeee?! Tsuji, te hülye barom! Sikítva ugrok meg, de nem nagyon van hova menni. Ez hideg!

- Te nem vagy normális! - állapítom meg röhögve.

- Miért? Ez tök jó volt! - vág vissza nevetve, miközben beáll mellém és még a hecc kedvéért a mellkasomra nyomja vérvörös, átfagyott ujjait is. - Melegíts fel! - mondja közben. - Nagyon cukin tudsz sikítozni, a kanok biztos imádnak - jegyzi meg széles vigyorral.

- Nagyon ritkán sikoltozom - kuncogom el magam, majd kezem a srác derekára teszem és egészen közel húzom magamhoz. Ha már melegíteni kell, hát tessék! - Amúgy is... izé - vörösödöm el. - Miért kedvelnék ezt? - Tsuji lazán hozzám simul, majd picit táncolni kezd.

- Azt jelzed ezzel nekik, hogy jó, amit csinálnak. Simogatod a büszkeségüket és begerjeszted őket. Szerinted miért kedvelik? - kérdez vissza vigyorogva.

- Nem tudom, de a hangok jók. Mármint tök izgatóak tudnak lenni, bár erről kábé egy tapasztalatom van. Általában én vagyok az, aki fejvesztve nyöszörög, kiáltozik és sikoltozik, nem az, aki bennem jár - vallom be és fejem a mellkasához rejtem, mivel már fülig vörösödtem. Persze ő teljes nyugalommal mosdat, ahogy azt meg is mondta előre.

- Általában ez így szokott lenni. Én találkoztam olyan kannal, amelyik hangosan nyögött a végén. Hát... imádtam.

- Te is nyöszörögsz meg kiabálsz? - kérdezem meg felsandítva rá.

- Ami jólesik. Van, hogy csak kiabálok és nyögök, van, hogy beszélek. Fogták már be a szám, mert átdörömböltek a túlfélről, hogy túl hangos vagyok - árulja el vidáman. - Nem mintha nagyon zavart volna minket, csak a kanomnak nem volt kedve megszakítani azt az orbitális menetet azzal, hogy elpüföli a másikat a nyugalomért.

- És mitől orbitális egy menet? - kíváncsiskodom tovább, közben néha megsimizem Tsujit, csak mert jólesik. Olyan érdekes ez az egész dolog, hogy csak így simán megfürdet minden izé nélkül.

- Ha Masaoval dugsz, valami fogalmad csak van a kurvajó szexről - veti oda csodálkozva. - Az orbitális olyan, csak sokkal vadabb, durvább.

- A kurvajóról van, sőt... de én az orbitálist kérdeztem - nevetem el magam. - Meddig mész el durvában? - kérdezem ezt is meg végül.

- Ameddig jólesik. Fétis klubban vertek már véresre, de kefélték is szét a seggem. Kis utókezelést igényel, azt' ennyi. - A tőle szokott módon lazán válaszol, majd leakasztja a zuhanyrózsát és az arcomba locsolja a vizet, mire prüszkölve fújtatok. Utána nekiáll lemosni rólam a habot.

- Én nem szeretem a fájdalmat annyira. Vagyis inkább nem mindig. Volt, hogy nagyon akartam, hogy vad és durva legyen a partnerem, de ez nem jellemző. Inkább szeretgessen, borzolja az idegeimet, húzzon fel teljesen. Az a kurvajó szerintem.

- Ezér' vagy te úgy oda a Kígyóért... - duruzsolja. Hajsampont vesz a markába, szétkeni a két kezében, majd nekiáll megmosni a fejem. - Téged Tatsuki is megkefélt, ugye?

- Meg... kétszer... - ismerem be végül egy sóhaj után. Nem hiszem, hogy ezt annyira titkolni kéne. - Mert ez mit jelent?

- Jó volt? Engem egyszer megszopatott, aztán annyi.

- Jó - ismerem be. - Na ő durva, nyers és féktelen. De tud, nagyon tud. Kurvára élveztem mindkettőt, még akkor is, ha a második nem éppen a legjobb pillanatomban volt.

- Eléggé keményen megdugta a torkom, de nem panaszkodom - jelenti ki. Lemossa a habot a hajamról, miután hátrahajtatta a fejemet, aztán újabb mosókörbe kezd.

- De... ezt te akartad? Vagy... hogy? - kérdezem puhatolózva. Tök durva, ahogy elvagyunk és ilyenekről beszélgetünk. Végre valaki, aki nem izgat fel rögtön, ugyanakkor jó vele dumálni, hülyülni.

- Jobban szerettem volna, ha a másik végemen át folytatja le azt a heves menetet, de jó volt így is. Miért csodálkozol ennyire? - kérdezi meg értetlenül. - Balzsamot szoktál használni?

- Nem csodálkozom semmin sem - kuncogom el magam. - Nem szoktam - teszem hozzá. - De mikor kerültél ilyen kapcsolatba Tatsukival?

- Ööööööö... Úgy három éve, asszem. Endorfinban vettem a bátorságot és félrelökve egy szajhát bepróbálkoztam nála - meséli el készségesen.

- Azt hittem, az ilyenért nála halál jár - ismerem be. - Külsőleg kik jönnek be neked?

- Hát simán befért az a pillantás egy pisztolylövésnek, amit bezsebeltem tőle, amikor félreállítottam a kurvát, de szerintem sikerült kárpótolnom - jelenti ki vidáman. - Magas, férfias, erős, izmos.

- És testékszerek? Meg miért van neked pölö itt? - kérdezem megbirizgálva megint a botot. - Tudod kicsit vonz - ismerem be.

- Pont azért, mert vonzó. Imádom, ha a mellbimbómat nyalják, tépik, csavargatják, dörgölik, így meg duplán sokat foglalkoznak vele - vallja be lazán. - Szeretem az ékszereket és a tetoválásokat - jelenti ki mancsát a rózsámra csúsztatva. - Szexiiii!

- Én rajzoltam - büszkélkedem el vele. - Egyébként alig várom, hogy még többet tanulhassam, annyira szuper lesz. Szeretnék már ott tartani, de az még tudom, hogy nagyon messze van.

- Főleg, ha az ő szintjén akarod csinálni. - Kiszáll és törölközőt kerít, majd elkezd megtörölközni.

- Rosszabbul nem is lehet, hiszen nem ronthatom a nevét. Nagyon fontos, hogy teljesíteni tudjak ebben is - vallom be a srácnak, miközben kerítek törölközőt magamnak is. Nem is törölte még meg magát rendesen, de felcsavarja a törölközőt és odacsap nekem, mire felsikkantok.

- Most megint tetkót akarok - nyafogja.

- Ne nyafogj, hanem légy türelmes és ha megtanultam, akkor csinálok neked. Na? - kérdezem rávigyorogva a srácra, de visszatámadok. A törölközővel hárít, összegabalyítja a kettőnkét, majd azon keresztül magához ránt, mivel nem engedem el az anyagot.

- Szerinted mi mutatna rajtam szépen és hol? - kérdezi meg tetszelegve.

- Többféle is lehetne - morfondírozom el. - Amit el tudok képzelni, liliom valahova csípőtájékra elől vagy hátul akár. Aztán ördögfióka a fenekedre, vagy a combodra. Szárny a hátadra. Gyík, bár nem tudom, miért, de szóval mondjuk a válladra, vagy a hátadra. Aztán sárkány, de azt mondjuk nem kifejezetten, csak a gyíkból jött. Meg pillangó - sorolom fel, ami hirtelen eszembe jut. Tsuji nagyokat nevet, nem is számítottam másra tőle. Pláne, hogy a fele csak ilyen hirtelen jött ötlet.

- A liliom szerintem vállon mutatna, de vállra és karra nekem valami nonfig összefüggő minta jönne be - kezd magyarázni, miközben folytatja a törölközést. - Ördögfiókát majd tetoválsz másra, a fenekemre amúgy is csak tenyérnyom és pálcanyom mehet ideiglenes ott tartózkodásra - közli vigyorogva. - A szárny túl átlagos a hátra, én valami egyedibbet akarok, a gyík viszont tetszik. A sárkány és a pillangó nem az én állatom, de a gyík egészen nyerő ötlet.

- Majd rajzolok neked párat, ha szeretnél - vigyorgok rá. Már látom is a vörös fejcsíkos, amúgy élénkzöld, csusszanó, sikló kis négylábút. - A nonfig meg... hát olyat még soha az életben nem rajzoltam, nem is próbáltam, nem is valami - nevetem el magam.

- Rajzolj - hagyja rám. - Kész vagy már? - sürget vigyorogva.

- Kész - kuncogom el magam és befejezem a törölközést. - De kis türelmetlen lett valaki!

- Ja, még ruhát is akarsz válogatni. - Kisétál a fürdőből, majd sürgető mozdulatot tesz nekem, hogy menjek, így nincs mit tenni, követem.

- Akarok? - kérdezem be vigyorogva. - Inkább fogsz nekem, nem?

- Mutasd, mid van! - Elkuncogom magam és nekiállok előpakolni a Deontól kapott felturbózott holmikat. Póló, ing, hosszabb, rövidebb, mindenféle szín, minta, egyesekre én rajzoltam, vagy varrtam át.

- Kábé ennyi - rakom ki az utolsót is felsőből. - Alulra mindenképpen farmer, valami passzos sötét.

- Fürdőnadrág lesz már rajtad, vagy nem?

- Úgy gondoltam, lesz, maximum alsó nélkül veszem vissza - vonom meg a vállam.

- Vagy viszel egy kisebb táskát és abba teszed az alsód.

- Úgy nézek ki, mint akinek van kisebb táskája? - kérdezem meg mosolyogva. Hát, nem nagyon rendelkezem ezzel a kiegészítővel.

- Öreg hiba - jelenti ki. - Az a baj, töki, hogy nem vagyunk egy méret, pedig adnék neked cuccokat. De amúgy én ezt a válogatósdit viccnek szántam, ahogy a sminkelést is - közli komolyan.

- Pedig válogatni tényleg így szoktam - mondom meg őszintén. - Mármint kirámolom az összes cuccomat és akkor elkezdem nézegetni, hogy mi jön éppen be, mi nem - ismerem el.

- Én is, de én nem gondoltam komolyan, hogy majd én megmondom, mit vegyél fel. Te miben érzed szexisnek és jól magad? Nem valami baba vagy, amit öltöztethetek - magyarázza a ruhák közt válogatva.

- Nem tudom... Most ehhez lenne kedvem - bököm meg az egyik felsőt, amit átalakítottam kicsit.

- Tökély. Akkor öltözz fel, megcsinálom utána a hajad - adja ki, s elvonul. Elmosolyodom és felöltözöm, ahogy jólesik, majd előszedek egy alsót. Kisebb táska... hát, ez a világ legjobb kérdése, bár zsebre még mindig tehetem.

- Kész vagyok - jelentem be végül, miután elpakoltam mindent. Tsuji is felöltözött egy passzos bőrnadrágba, amin mindenféle alkatrészek lógnak, meg egy fekete, passzos trikóba. A kezére is visszakerültek a kiegészítők, haját kiengedte, átfésülte és egy részét kontyba fogta. Hihetetlen, milyen gyorsan készen van.

- Arra gondoltam, hogy dús, szanaszétálló frizurát csinálok a hajadból. Divatos oroszlán fejed lesz. A vágásához illik is - teszi hozzá.

- Rendben van, nekem tetszik az ötlet - ismerem el. - De ugye nem bántottalak meg, vagy ilyesmi? - kérdezem meg finoman, bár nem tudom, mi visz rá.

- Mivel bántottál volna meg? - kérdez vissza csodálkozva, mialatt már keresi is elő a szükséges kellékeket. - Csüccsenj le! - mondja a fésülködőasztallá avanzsált dolgozóasztalnál álló gurulós székre, mire ráhuppanok.

- Nem tudom, csak... ki akartam zárni az összes lehetőséget - ismerem el.

- Biztos tudod, miről beszélsz - jegyzi meg könnyedén, s már fésűt is ragad, hogy átboronálja a a hajam.

- Ez az egész beszélgetés, meg amerre elment - vallom be végül felsóhajtva.

- Teszteltelek. Kíváncsi voltam, mennyire hagynád átalakítani magad, mennyire vagy engedelmes. És nem tetszett - jelenti ki őszintén, komoly képpel a műveletre figyelve. - Ragaszkodj az akaratodhoz, az egyéniségedhez.

- Értem - válaszolok neki komolyan. Azt hiszem, felfogtam, mit szeretne, vagy hogyan gondolta, amit most mondott. - Az a baj, hogy... szóval... a mindenkinek való megfelelés nem megy, de valami belső kényszer arra hajt - ismerem el. - Ez ilyen újabb hülyeség belőlem.

- Hát jó nagy hülyeség. Én úgy vagyok vele, hogy akinek nem tetszik, hogy egy műszempillás ribanc vagyok, az kerüljön el - közli lazán, majd dolga befejeztével hajszárítót vesz kézbe és elkezdi beszárítani a tincseimet.

- Van bennem egy megfelelési kényszer, nagyon félek attól, hogy ha nem vagyok megfelelő, akkor elhagynak, elfordulnak tőlem - avatom be a srácot. - Szeretek olyan lenni, amilyen vagyok, de közben meg van bennem egy kis szorongás mindig.

- Miért gondolod, hogy nem vagy megfelelő önmagadként? - veti fel túlharsogva a hajszárítót.

- Mert eddig sosem voltam - kiabálok vissza.

- Ahhoz képest, amit tudok rólad, az irigylésre méltó. Yakuzák pártfogoltjainak a spanja vagy, az alvilág egyik nagykutyájának a mentorlása alatt állsz, van egy kiváló kutyád és egy másik, csomóan segítenek, meg egy tuti kannal készülsz randizni. Mire fel mondod azt, hogy nem vagy jó? Vagy miben?

- Mindig attól félek, hogy elrontok valamit és utálni fognak, hogy olyan lépést teszek, amit nem úgy értékelnek, ahogy szeretném, és akkor gáz lesz belőle. Szeretem őket és fontosak nekem, így nehezen viselném, ha fordítva nem így lenne - ismerem el, de aztán átpörög az agyamon, hogy mit is mondott Tsuji. - Te milyen randiról beszélsz? - kérdezem meg döbbenten.

- Ha nem állna neked hülyén a szőke, most átfesteném a sörényed, öcsi - jelenti ki hangosan és szedett szemöldökeit megemelve csóválja meg a fejét. - Ha kefélni visz valaki, jó neki a kocsi, egy motel, vagy valamelyikőtök lakásán lezavarjátok az egészet, s a viszont látásra. Masao téged valami frankó helyre visz, ahol megtömheted a hasad és puhára áztathatod a popódat, mielőtt betömi a lyukaidat szép sorban - közli. - Neked nincs ki mind a négy kereked... És még rám mondják, hogy idióta vagyok...

- Engem még sosem vittek randizni - akadok ki egy kicsit. - Amúgy meg sosem mondtam, hogy nem vagyok félig-meddig hülye.

- Teljesen az vagy - állapítja meg, miután kikapcsolja a hajszárítót. A helyére a konnektorba hajsütőt dug, majd másik fésűt kerít. - Most ezen mit vagy úgy oda? Masao ínyenc, bárhol is tosz meg, az összehasonlíthatatlan az átlaggal. Szerelem nélkül is azon a szinten van.

- Igazából mindig is imádtam, amit velem tesz, szóval igazad van. És tényleg felhívott és keresett és találkozni akar - hadarom. - Most megint hülye vagyok, mi? - kezdek el vörösödni.

- Kezdem megszokni - jelenti ki játékos mosollyal. - Most ki vagy akadva komolyan azon, hogy randira visz?

- Inkább izgatott vagyok és kíváncsi - vallom be. - És ideges, hogy nehogy valami hülyeséget csináljak. - Persze a válasz nem marad el és Tsuji belecsíp a fenekembe, mire megugrom kicsit. - Héééé! - Nem szól semmit, csak nekiáll tincsekre vasalni a hajam. - Kezdelek kiakasztani? - kérdezem azért meg.

- Hát ezzel a fölösleges parával igen.

- Jól van, visszafogom magam - ígérem meg és elmosolyodom. - Még a végén kiderül, hogy nekem sikerül, ami neked nem.

- Mire gondolsz? - kérdezi meg kíváncsian.

- Én kiborítalak téged, míg te Terut nem teljesen - kuncogom el magam.

- Teljesen nem is akarom. Még a végén elver - heccel, majd a fejem tetejét kicsit megtupírozza és lakkot fúj rá.

- Félsz, mi? - nevetem el magam. - Ne aggódj, nem hagyom, hogy nagyon bántson. De egyébként te tényleg élvezed szívatni?

- Aha, de ezt azt hittem, érzékeltettem is. - Csak kuncogni tudok ezen, imádom ezt a srácot, meg a természetességet, ahogy viselkedik. Mikor befejezi a hajam birizgálását, megszólal a telóm és Akemi neve villog rajta. Ajaj!

- Szia! - veszem fel végül.

- Héj, még nem vagyunk kész! - szól rám Tsuji.

- Jeremy! - kiált bele vidáman a srác hosszan elnyújtva a nevemet. - Képzeld! Volt itt Masao! - újságolja. - Annyira jól nézett ki! Kipihent volt és valószínűleg nyaralt, mert barnára sült! - Hogy mi? Hm... Érdekes, bár feldob, hogy végre más a srác hangulata, mint eddig volt.

- Örülök neki, hogy elment hozzád. Ezek szerint most jó a kedved? - kuncogom el magam. - Na és mesélj, mi a helyzet?

- Madarat lehetne velem fogatni - ujjongja. - Araki tudta, hogy jön, csak előttem volt meglepetés és úgy örültem, hogy egy ilyet bejátszott, hogy a nyakába ugrottam - árulja el vidáman. - Még ő volt meglepve.

- Gondolom, arra számított, hogy utálod éppen. De tök jó, hogy ennyire feldobott - mondom őszintén.

- Nem, nem, egyáltalán nem utálom Arakit és ezt szerintem tudja is, csak nehezen találom itt meg a helyem. Mindenesetre annnnnyira jóóó vooolt! - lelkendezik.

- Ki az? Még dolgom van veled - szól rám Tsuji megint.

- Ki van ott? - Na erre már tényleg felnevetek.

- Akemivel beszélek és itt velem Tsuji van, aki egy haláli srác - avatom be őket végül. - De így könnyebb lesz most már beilleszkedni?

- Az meg ki? - kérdezi a lángvörös hajú, miközben a nyakába visszateszi a nyakörvét.

- Tsuji? Nem hallottam róla még - jegyzi meg Akemi is. - Már egész jól kijövök a fiúkkal is, Arakival meg néha beszélgetünk. Veled mi van?

- Kiköltöztem Deontól Terukival. Tsuji tanít engem, meg egy kicsit elszórakoztat - vallom be a kissrácnak. - Egyébként minden rendben felém.

- És milyen? - érdeklődik.

- Furcsa, de tök jó. Igazából élvezem a helyzetet, meg azt, hogy sokkal kevesebb a kötöttség. Végre megint főzhetek, járkálhatok, Teru vigyáz rám, Tsuji meg biztosítja a vidámságot, meg alapvetően is tök izgalmas az egész.

- Eddig nem járkálhattál? - kérdezi meglepetten a fiú.

- Hát sokkal kötöttebb volt a dolog, kevésbé működött a csak kimegyek az utcára, vagy elugrom a boltba, vagy egy étterembe dolog. De most sokkal szabadabbnak érzem magam és ez tök poén így már.

- Én is szabadon mozoghatok, csak Araki mellém ad egy huszonkét éves srácot, aki kísérget, vigyáz rám. Nem tudom még most sem eldönteni, hogy attól fél, hogy elvisznek, vagy attól, hogy megszökök, de mindegy, szerencsére Watase jófej - meséli.

- Nem akarlak lelombozni, de hamarosan hat óra - közli Tsuji sértetten.

- Mész valahova?

- Aham, találkozóm van - próbálom ezzel elütni a dolgot. - Mit szólnál, ha holnap folytatnánk? - Akemi lélegzetvisszafojtva hallgat egy kicsit. Ajaj!

- Jeremy... - szólal meg halkan. - Kombinálok, ha azt gondolom, vele találkozol? Mert mondta, hogy hatkor találkozik valakivel, ezért ment már el innen és nem fogadott el ennivalót sem - motyogja.

- Nem kombinálsz - ismerem be végül némi szünet után. Végülis ezen nincs mit ragozni. Mármint nekem miért ne lenne jogom vele találkozni?

- Jó... Szia - köszön el csendesen.

- Holnap felhívlak, jó? - kérdezek még rá azért gyorsan. Nem ártana ezt letisztázni a sráccal, mert így elég ciki a helyzet.

- Jó - egyezik bele komoran.

- Akkor holnap beszélünk, szia! - Szerintem ezt most jobb zárni, mert ebből semmi jóra vezető nem származna. Kicsit kusza a dolog, sőt, nagyon, de majd túltesszük magunkat rajta. Akemi kinyomja a telefont, Tsuji meg csodálkozva néz rám. Nagyot sóhajtok. - Akemi Masao szeretője volt, de beleszeretett, Masao meg talált neki helyet, ahol ellehet, tanítják, vigyáznak rá és a karrierje is töretlen marad - avatom be a srácot. - Ma meglátogatta Masao és gondolom, zokon vette, hogy velem is fog találkozni. - Most én lehetek a ledöbbent, mert Tsuji jót röhög a dolgokon.

- Mit akarsz még, mielőtt befut ez a fasz? - kérdezi meg vigyorogva.

- Te akartál még valamit, nem? - kérdezek vissza mosolyogva. - Amúgy meg rohadtul nem vicces a helyzet.

- De, nagyon is. Masao után mindig összetört szívek maradnak - jelenti ki. - Én tennék valami parfümöt magamra minimum, meg zokni, cipő sem ártana, mert a hó hideg. És kabát is elkél.

- Jól van, igazad van - nevetem el magam és nekiállok összeszedni a maradék cuccot, ami kell. Zoknit húzok, meg cipőt veszek fel és előhalászom a kabátomat is. - Adsz kölcsön parfümöt? - nézek kiskutya szemekkel a srácra. - Hogy érted ezeket az összetört szíveket?

- Adok. - A pihenő komódjából szed elő három félét. - Szerintem ezek illenének hozzád, de nyugodtan szagold végig az egészet. És aranyszabály, a ruhára fújjuk, mert keserű - teszi nagy komolyan hozzá. - Mit nem értesz azon, hogy Masao után csak összetört szívek maradnak?

- Ezek szerint nem mi vagyunk az elsők, akik kicsit többet akarnak tőle? - kérdezem meg finoman a sráctól, miközben megszaglászom a kínálatot, majd végül abból választok, amit ő mutatott, mert az tetszik a legjobban. Követem az utasítást, szóval ruhára kerül az anyagból.

- Nem én vagyok az egyetlen, aki járni akart vele és közölte, hogy azt elfelejthetem, mert együtt van valakivel. Na, akkor komolyan elgondolkodtam, hogy kinyírom - árulja el. Öööö... Ezt most le kéne reagálnom valahogy? - Egész népes kis tábor lenne azokból, akik epekedtek utána.

- Hát... ez most kicsit... szóval... nem mintha csodálkoznék rajta, mármint hogy ennyien akarják, vagy akarták... de... furcsa. - Ja! Én meg baromi értelmes.

- Miért furcsa? - kérdezi meg, mialatt magára is fúj az egyik üvegcséből.

- Csak mert tényleg ismerem azt az időszakot, vagyis egy részét és nem hittem volna. Szóval ez tök új információ nekem, és még meg kell emészteni.

- Velem lazán közölte, hogy szexuálisan kevés neki a srác, egyébként minden másban tökéletes, mikor már egy fél órája ordítoztam vele - árulja el vállvonva.

- Nagyon rosszul esett? - kérdezem meg csendesen.

- Neeem, deeehooogy! - válaszol elhúzva a szavakat. - Kikezd velem, megőrjít, aztán mikor fél év múlva megkérdezem, hogy tulajdonképpen miért nem járunk, beközli ezt... áh, dehogy akadtam ki.

- Sajnálom - mondom meg őszintén. Kicsit kezd aggasztani, hogy itt mindenki mindenkivel valamilyen módon kapcsolatban van. Kiakasztóak tudnak lenni az információk, pláne a mennyiségük.

- Áh, már rég volt - közli könnyedén, de amikor a szalon elől ismerős duda szólal meg, már iramodik is kifele. Megcsóválom a fejem, s már indulok is utána magamra húzva a kabátomat. Masao a kocsijának dől, fehér alapon sötétkék-világoskék-fekete csíkos ing van rajta, meg egy vastagabb kabát. Tsuji felé száguld, ő meg csak keresztbe fonja lábait és karját, úgy várja be a dühös srácot. Hogy itt mi lesz még...?

- Sziasztok - köszön könnyedén.

- Te még mindig kurva jól nézel ki - közli vele a fejvadász az ingét felfele tornázva, mire Masao könnyedén félresöpri a kezét.

- Te sem változtál, ugyanolyan csontkollekció vagy, mint hajdanán - vág vissza mosolyogva, majd mielőtt Tsuji nagyon belemerülne egy újabb támadásba, ráfog a vállára. - El kell keserítselek, de nem érted jöttem. - Azzal félreállítja és int nekem, hogy üljek be.

- Hülyíted a kis tököst? - vonja kérdőre sértődötten, villámokat szóró szemekkel.

- Törődj a magad dolgával, Onodera! - utasítja határozottan rendre őt a férfi. Nem hiszem, hogy ezt értelme lenne folytatni, így inkább beülök és megvárom, hogy Masao is beszálljon. Tsuji ideges lesz, talán haragudni is fog, de most ezt találtam legjobb megoldásnak.

- Szia - nyögöm ki végül. Masao még vet egy utolsó pillantást Tsujira, aztán elhajt. Kicsit most furcsán érzem magam, tekintve, hogy ez ma már a második ütközés, ami Masaohoz kapcsolódik. Jó kis statisztika. - Hogy vagy?

- Remekül - válaszol őszintén. Úgy is fest, kipihent, vidám, ezenkívül sokat süttethette magát a napon, mert kellemesen napbarnított színű az arca. - Alig pár órája értem haza és mivel a nyárból jöttem el, a hó látványától is fázom, de pár nap alatt szerintem hozzá fogok szokni, ahogy a sydneyi meleghez is sikerült. Te?

- Sydneyben voltál? - teszem fel a leghülyébb kérdést először, amivel remekül zavarba is hozom magam. - Hát élek még, kiköltöztünk, ahogy látod, Teru meg Tsuji vigyáz rám most éppen. Tanulgatok, néha csavargok, igyekszem csinálni, amit kitűztek nekem. Egyébként semmi más. A te három heted biztos izgalmasabb volt - teszem hozzá.

- Tatsukinak igazán jó humora lett - jelenti ki. - Tsuji... El sem merem képzelni, mit taníthat neked az a félnótás, de ha legalább annyi ideje veled van, minthogy én kimentem Sydneybe, te sem unatkozhattál.

- Nem is unatkoztam - kuncogom el magam. - De igazán ügyes a srác, szóval... ha mást nem, azt megtanultam, hogy kell sminkelni és körmöt festeni. Na és merre jártál, meg mit csináltál? - kérdezem izgatottan.

- Azért annál többet tud - jelenti ki egy félmosollyal. - Elvegyülni, beleolvadni is, s ha elkezd magával hurcolni, majd még láthatod, mit rejt. Bejártam szinte az egész várost - kezd mesélni vidám mosollyal az arcán. - Főképp flangáltam, nézelődtem, figyeltem az embereket, ismerkedtem, meg hevertem a tengerparton. Isteni jó volt, naphosszat semmi lényegeset sem csináltam, egyedül az edzések változtak meg, sokszor többet úsztam és a súlyok emelgetését is fekvőtámaszokra, felülésekre és hasonlókra cseréltem. Esténként a tengerparton futottam, éjszaka nagyokat buliztam, hajnalban estem haza a szállásra és délig magamhoz sem tértem.

- De tök jól hangzik. Annyira érdekes lehetett, meg jó - élem bele magam teljesen. - Ugye élvezted? Én is úgy szeretnék egyszer elmenni innen!

- Nagyon élveztem - jelenti ki. - Nem látszik? - kérdezi meg nevetve.

- De igen, csak... Váááá! Ez annyira tuti. Biztos kipróbáltál egy csomó jó kaját, meg helyet, meg sok szép dolgot láttál. - Erre Masao elneveti magát, mire fülig vörösödöm. Remek lesz így! Akkor tereljünk. - Hova megyünk?

- Hamarosan megtudod - válaszol ennyivel. - Csináltam egy csomó fényképet, majd megnézheted őket, ha akarod. Sydney gyönyörű és pörgős, hemzseg a látnivalótól, az élménytől, él a kultúrától, ezért egy teljesen más világ, mint Japán. Ha nem lett volna nehéz megszervezni a repülőjegyet, simán kint maradtam volna még egy pár hetet, mert tizenkilenc nap kevés volt belőle.

- Azért én örülök, hogy visszajöttél - csúszik ki a számon, aztán zavaromban felnevetek. - De még visszamehetsz, nem? Mármint ha szeretnél, akkor nem lehetetlen.

- Persze. Gondolkodtam rajta, hogy kiköltözöm - árulja el, mire a következő adag levegő bennem ragad egy pillanatra. Apám, ez így nem lesz jó!

- De az messze van. - Értelmesebb kijelentés már nem jutott eszembe.

- A messzeség relatív. Ha eladom a házat, a motort és az autót, felmarkolok mindent, ami az enyém, csak ki kell utaznom. Körbejártam a helyet, úgy érzem, tudnék ott élni, mindent újrakezdeni, megtalálnám a helyem.

- Értem. - Igyekszem jó mélyre letolni, amit okoz ez a pár mondat és nem felvenni azt a pici sajgást belül.

- Hazajőve viszont arra is rájöttem, ez itthon sem lehetetlen - jelenti ki halványan elmosolyodva. - A házat el fogom adni, máshova költözöm, ezt a járgányt azonban túlságosan szeretem, a motorral pedig még nem döntöttem, mi legyen - vallja be.

- Ezek szerint elfogadod Tatsuki ajánlatát? - kockáztatom meg a kérdést.

- El - válaszol csendesen. - Mielőtt elutaztam, még összeültünk beszélgetni, mert bár elég útravalót kaptam tőle, néhány dolgot tisztázni akartam. A saját példáján keresztül mutatott be néhány tényt, így vitathatatlanná váltak azok a számomra. Sydneyben alaposan elgondolkodtam mindenen. Játszottam a képzeletekkel, tervezgettem, miután eljutottam oda, hogy képes legyek ilyesmire.

- Akkor ezek szerint nem csak élményekben volt gazdag a három heted - állapítom meg csendesen. - És a költözésen kívül mire jutottál még?

- Az egész utazást úgy terveztem meg, hogy semmire se legyen gondom, csak arra a bezárkózásra, amiről korábban beszéltem neked. Holnap vagy utána fogok beszélni Tatsukival. Egyezkedni akarok vele - pontosít. - Egyetlen Yuusukét akarok élve tudni, ez nem változott, de hagyom, hogy szálkát keressenek bennük, segítek is, cserébe szövetséget kötök vele és néhány szövetségesével, tanítalak és talán elfogadom a további terveit is velem.

- Akkor feladod a semlegességed? - kérdezem meg végül. - És mik a további tervei veled? Vagy ezt ne akarjam tudni?

- Még én sem tudom őket, de ha elég jók, feladom a semlegességem nagyrészt.

- Nem lesz furcsa? Meg... nem tudom. Attól is függ gondolom, hogy mit ajánl fel neked - fejezem be sután.

- Mindenképpen függ tőle. Ha nem tudunk megegyezni, újra kell gondolnom néhány dolgot, de törekedni fogok egy közös nevező megtalálására - árulja el. - Azt hiszem, nem lesz olyan furcsa. Nem akarok olyan kötöttségeket, mint egy kutyáé, az egész abból állna, hogy ha kellek, szólhat és valószínűleg megyek, takarítok utánatok, egyébként ahogy eddig, meggondolom, mit vállalok el és mit nem.

- Ez nem is hangzik annyira rosszul szerintem, mármint ha neked sem. Én bíznék benned, az tuti. És hova akarsz költözni? Vagy ez még sokára fog kiderülni?

- Nem tudom, lehet, hogy negyedet váltok - mondja vállvonva, majd leparkol az autóval egy hatalmas, kastélyszerű épület előtt. Lenyűgöző. - Megérkeztünk - jelenti ki, azzal kipattan a volán mögül.

- Hova is? - kérdezem meg, miután kiszálltunk és felnézek az épületre.

- A Taokyu egy különleges hely, ötvözi a fürdőt és az éttermet, a tradíciókat és a modern elképzeléseket. Egyaránt alkalmas egy üzleti beszélgetés lebonyolítására is, ha olyan a partner és arra is, hogy az ember elhozza a szeretőjét egy kellemes hancúrra - mondja csendesen, miközben az ajtó felé halad a kocsi lezárása után. Kicsit megremegek, de követem. Kíváncsi vagyok és izgatott is, már alig várom, hogy lássam, mi van odabenn. Az ajtóban egy elegánsan öltözött férfi fogad minket mély meghajlással, majd elveszi a kabátjainkat. Masao egy másik készséges, fiatal férfihoz lép, engem meg egyelőre bőven elvarázsol a hely ahhoz, hogy ne gondolkodjak nagyjából semmin sem. A hely kellemes, az előcsarnok ugyan apró, de utána egy ajtó vezet a nyitott étteremhez, de van még egy csomó másik is, plusz galéria, onnan talán szobákba lehet eljutni. Masao mellé lépek és megérintem, aztán picit hozzá is bújok. Idegenkedem még a helytől, de ez el fog múlni, amint megszokom. - Tsunematsu Masao névre foglaltam - jelenti be, mire a férfi gyorsan rákeres a számítógépen.

- Meg is van. Hachi, mutasd meg a vendégeknek, merre találják bokszukat! - kér valakit, s hamarosan egy apró, mosolygós nő jelenik meg. - Kellemes időtöltést kívánok! - búcsúzik a férfi.

- Üdvözlöm önöket, kérem, kövessenek! - Masao minden gond nélkül kézen fog, és úgy indulunk el a nő után. Lassan elkezdek figyelni a részletekre is. Az étterem ugyan nincs dugig, de több asztal is le van foglalva, ahogy látom, ráadásul mindenfélék a népek. Van itt olyan, ahol négy nő ül egy asztalnál, vagy éppen két férfi, akik közel ülnek egymáshoz és sutyorognak, tehát elég közeli kapcsolatban lehetnek. Ha jól látom, akkor van itt elegáns nőnek udvarló férfi is.


A helyiség maga nem teljesen kivilágított, a fény csak szórt, főleg a mécsesek világítanak. Végigvezetnek minket a termen, de bal oldalon, nem mindennek a közepén. Ezután egy folyosó következik, amin tolóajtók nyílnak. Ugyan hallok némi zajt bentről, de összességében hangszigeteltnek tűnnek. Most már tényleg nagyon kíváncsi leszek, hogy milyen helyre kerülök. Masao nagyon tudja a módját a dolgoknak.

- Ha szükségük lenne valamire, a hívógomb segítségével szólhatnak nekünk. Kérés nélkül nem zavarjuk önöket, efelől kétségük sem lehet - teszi hozzá szelíd mosollyal a nő. Ez most azt jelenti, hogy simán együtt lehetünk? - Parancsoljanak - mondja elhúzva egy tolóajtót. Benn egy nem túl nagy, de kellemes helyiség található fának tűnő járólappal és falakon festői tájjal, beépített, elegáns dzsakuzzi, meg egy kisebb alacsony asztal székekkel. - Öltöző a darucsoport mögött található - tájékoztat minket a nő. - Ott találnak mindent, amely a kényelmüket szolgálná, de különleges szolgáltatások esetén bármit hozunk a számukra. Vacsora a rendeléstől számított körülbelül fél óra múlva érkezik, az üdítő szinte azonnal - mondja újra elmosolyodva. Azt hiszem, a lány zavarban lehet, mintha csak protokollt tanult volna be, de még nem elég régóta van itt, hogy természetesnek is kezelje a helyzetet. - Kívánnak esetleg már most valamit? - Megrázom a fejem, egyelőre szokni kell a helyet.

- Nem, köszönjük - bocsátja el Masao, majd előre enged és csak utána lép be, eltolja a tolóajtót, s kibújik a cipőjéből. Utóbbiban azonnal követem a példáját.

- Ez csudijó - kuncogom el magam zavaromban, aztán megfordulok és megölelem a férfit, mire fél kézzel átfog és elmosolyodva lenéz rám.

- Örülök, hogy tetszik és még semmit sem láttál. Azt javaslom, válasszunk ennivalót, ha te is éhes vagy, aztán leadjuk a rendelést és yukatába öltözünk.

- Okés - vigyorgok fel rá. - Mit nem láttam még?

- Ha mindent lelövünk előre, az miért jó? - kérdez vissza, s kibontakozva félig az ölelésből invitál az asztalhoz, ahol az étlapok, itallapok és az egyéb szolgáltatásokat kínáló lap áll a tartójában. Van itt minden, ahogy nézem, mind japán, mind mindenféle országok ételei, és mindenféle ital is a víztől a koktélokig. Vaóóóóó!

- Hát... én nem is tudom - vallom be őszintén, miután átbogarásztam mindent. - Te mit kérsz?

- Grilltálat.

- Én meg akkoooor... Legyen gombás-tejszínes makaróni - vigyorgok fel rá.

- Jól hangzik. Mit iszol? - kérdezi meg az itallapot kézbe véve.

- Citromos teát - döntök végül rámosolyogva. Vajon, ha választottunk, kapok egy csókot is? Majd megpróbálom.

- Mást kérsz? Vagy majd később?

- Szerintem majd később esetleg. Illetve... tőled is kérhetek? - vigyorodom el. Masao ezen meglepődik.

- Kérhetsz - felel végül.

- Akkor csókolj meg - nézek fel rá kiskutya szemekkel. Masao elneveti magát és áthajolva az asztalon teljesíti a kívánságom, méghozzá egy hosszabb, kiélvezett csók formájában. Idülten vigyorgok, mikor elenged, de rádöbbenek a dologra és már vörösödöm is el, szóval nem nézek rá. Ő nem húzódik vissza, csak megnyomja a gombot és vár, közben engem figyel, így végül ránézek és elmosolyodva hajolok én is vissza. Az a lány, aki idekísért minket, megszólal a másik oldalon, Masao meg lazán adja le a rendelést. Pislogok egyet, mikor valami egészen másról is beszél, de tök kíváncsi vagyok, hogy mi lesz még. Mikor befejezi, elkuncogom magam és kérek még egy csókot, de Masao magához int, én meg pattanok is meg hozzá. A combjaira húz, és a mozdulat tele van szenvedéllyel meg vággyal. Alig ülök le, a számra tapad és hevesen csókol, miközben fél kézzel a ruhám fogja, a másikkal meg átkarol és a fenekembe markol. Viszonzom a csókját, akarom, hiányzott nagyon és annyira jó, hogy hazajött és itt van. Átkarolom a nyakát és beletúrok a hajába is. Az ajkaimmal játszik, kapok egy kisebb harapást is, aztán csak folytatja a forró csókot. Élvezem a dolgot és egy cseppet sem tiltakozom ellene, inkább még jobban igyekszem hozzásimulni. Annyira kíváncsi vagyok, hogy mit talált még ki nekünk, mert érzem, hogy ez még bőven nem a mai nap csúcsa. Vajon fél óra elég arra, hogy egy kicsit mást is csináljunk? Vagy türelmesebbnek kéne lennem?


Masao belekapaszkodik a combjaimba és felállva rak fel az asztalra, de nem hagy fel a szenvedélyes csókkal sem. Kezei felcsúsznak az oldalamon és finoman a bőrömbe nyomva ujjait húz még közelebb, mintha nem simulnánk még teljesen össze. Halkan belenyöszörgöm a szájába, a kezem meg végigcsúszik az oldalán és igyekszem befúrni magunk közé, hogy megszabadíthassam az ingétől. Nehezen szakad el tőlem, de aztán csak elmosolyodva figyeli, ahogy megküzdök a gombokkal meg az engem uraló vággyal. Bezzeg neki könnyű dolga van, csak benyúl a felsőm alá és cirógatni kezd. Na ezért még megkapod ma a magadét, de édes lesz ám az a bosszú! Végre sikerül az utolsó gombot is kigombolni, szóval szétfejtem az ingét és megpróbálom lesimogatni róla az anyagot. Aprót mozdulva segít nekem, miközben újra csókolni kezd. Hevesen viszonzom, aztán végigtapicskolok a bőrén, simogatom az izmait, élvezettel tapizom meg teljesen. Lekerül rólam is a felső, és puhán a földön landol az inge mellett. Felhevülten simogat végig, közben végignyal a nyakamon, majd csókokkal halmoz el. Sóhajtozva élvezem ki, amit tesz, magamhoz ölelem, simulok és még véletlenül sem engedném távol magamtól. Ilyenkor elvész minden más, csak Masao marad. Lesimítok a hátán és végighúzok az oldalán, majd beleakaszkodok a nadrágjába, de már indulok is vissza rajta. Az ágyékát az enyémnek dörgöli, miközben rásóhajt a nyakamra, majd nekiáll megszabadítani a nadrágomtól. Elkuncogom magam és megemelkedem, hogy segítsek neki.

- Min kuncogsz? - kérdezi közben.

- Hogy már értem, miért maradt ki az előétel.

- Az te leszel - közli lazán, miközben minden ruhámtól megszabadít, én meg csábosan felvigyorgok rá és szégyen, nem szégyen, de felkínálom magam neki.

- Semmi ellenvetésem nincs a dolog ellen.

- Reméltem - neveti. Ledönt az asztalra, s újra csókolni kezd. Előbb megint ajkaimmal játszik el, aztán mellkasomra tér át.

- Akkor most alaposan felfalsz? - kérdezem be halkan nyögve.

- Igen. - Rekedtes hangján búg, ajkai vigyorra húzódnak. Hosszabban időz el a testemen, izgat, majd a lábaim is felpakolja az asztalra. Na akkor most szedjem össze magam, mert egyelőre nem akarom abbahagyni a szópárbajt sem.

- De utána nekem is csurranjon valami - kuncogom el magam megint.

- Hogy mondtad? - kérdezi meg kihívóan. Rafinált félmosollyal húzódik el, majd az asztalon támaszkodva néz le rám.

- Most hagysz kihűlni? - kérdezek vissza ugyanígy nézve rá. Nevetve hajol vissza rám.

- Dehogy - felel az ajkaimra suttogva a szót. - Van, ami csak forrón finom - közli szenvtelenül, s ugyanúgy közel maradva kezdi cirógatni a testem, főleg mellkasom és combjaim belső és alsó felét.

- Például mi? - húzom az agyát én is, de ha így folytatja, nem sokáig fogok kitartani.

- Megmutatom - ajánlja, s markába fogva a farkam húz rajta végig, ezalatt pedig ujjai ismerkedőn kúsznak fenekemre.

- Mutasd - sóhajtok fel és kíváncsian pislogok fel rá, mintha még semmit nem kaptam volna.

- Nem figyeltél - ró meg játékosan és kézbe veszi a férfiasságom, hogy egy kicsit eljátsszon vele.

- De - vigyorodom el, bár a nyögés is kiszalad a számon. - Csak éppen akarok még - közlöm be búgva.

- Azt lehet - mondja suttogva. Tovább játszik velem, miközben a combomat kezdi el csókolni. Halkan nyöszörgöm fel tőle, de lassan kiborít tényleg.

- Kérlek - nyekergek most már, mire végre belém hatol síkosítós ujjal, mintha csak erre várt volna. Lassít a keze játékán is, de combom csókolását a másik oldalon folytatja. Megőrjít ezzel teljes mértékben, elvesztem a kontrollt és kiengedem a hangom is. Most jólesik, és alig várom, hogy folytassa tovább. Néz engem, igyekszem tartani a szemkontaktust, de nem mindig sikerül, időnként hátradobom a fejem, pláne, mikor újabb ujjat kapok magamba. Ha így folytatja, nem fogom sokáig bírni, sőt... Akarooooom! Masao elvigyorodik, majd abbahagyja a játékot és sietősen óvszert húz. Megemelem a lábam és már alig várom, hogy visszajöjjön.


Kapaszkodom a férfibe minden lehetséges módon és igyekszem észnél maradni, ami marhára nem egyszerű. Masao fél kézzel simogat, miközben megdug, ráadásul fújtatva csókol. Elszakadok a szájától, különben megfulladok, de percek múlva vissza is térek, mert akkor meg a hangom nagy. Vörösödve csókolom meg újra és egyre feljebb csap bennem a kéj. Végigkarmolok a hátán és még szorosabban ölelem lábaimmal is, pedig csak észt próbálok magamba tölteni. Masao már nem sokáig marad rám hajolva, folyamatosan elemelkedik tőlem, miközben gyors ütemben, mélyre lökve kefél meg. Még egy picit figyelem, ahogy csukott szemmel, elnyílt ajkakkal, halkan, mély hangon nyög. Istenem, ez a pasas...! Hátravetem a fejem, ahogy a következő lökést beviszi és végigremegek, majd még két ilyen után nem bírom visszafogni magam és megmerevedve élvezek el alatta. Látni akarom, így próbálok felnézni rá. Nagyon ritkán tudom elkapni, mikor őt ragadja el a gyönyör, ezért most nagyon szeretném. Vet rám egy pillantást, de utána folytatja a mozgást, aztán megfeszül egy pillanatra és felnyög. Az arcán szétterül az élvezet, majd fújtatva, halkan nyögve, remegve dug addig, míg véget nem ér az orgazmusroham.


Elnyúlok alatta teljesen és csak figyelem, miközben bizseregnek az izmaim a kielégültségtől. Talán el kéne engednem, de még mindig fogom a lábaimmal, csak mert nincs kedvem hozzá. Nem hiszem, hogy nagyon bánná, mert ő sem engedi el a csípőm. Nem néz rám azonnal, pár pillanatig még élvezi a szédülést, aztán nyitja fel a szemeit. Elmosolyodom és kinyújtom a kezem, hogy jöjjön közelebb, mire lassan lehajol, alkarjaira támaszkodik körülöttem, én pedig átkarolom a nyakát. Kapok egy apró csókot a számra, de nem hiheti, hogy ennyivel megszabadulhat tőlem, így most feljebb húzom magam és ő is kap egyet. Homlokát letámasztja a fejem mellett az asztalra, és a vállamra kapok egy újabb csókot. Elmosolyodom, és gyengéden cirógatni kezdem a tarkóját, hátát, ahol elérem kényelmesen. Még mindig imádok vele lenni, ehhez nem férhet kétség. Megsimogatja a combjaimat, aztán kihúzódik belőlem.

- El kéne engedjelek? - kérdezem meg rekedten.

- Most igen - neveti erőtlen.

- Aztán visszabújhatok? - kérdezem meg azért a biztonság kedvéért.

- Mert ha nemet mondanék, el sem engednél? - kérdezi újra elnevetve magát.

- Pontosan - kuncogom el magam.

- Nem mondok nemet - jelenti ki, azzal felnyomja magát és kibontakozik a béklyókból. Elgondolkodom rajta, hogy mit kéne, de végül csak lecsúszok az asztalról és élvezem a kellemes lüktetést.

- Fel kéne vennem valamit? - kérdezem be, mielőtt valamit elcseszek.

- Ha nem akarsz, nem, nem fognak zavarni minket - válaszol teljes természetességgel, miközben kidobja az óvszert és kicsit rendbe rakja magát. - Csak akkor jön be valaki, ha behívunk, egyébként minden, amit kérünk, az ajtó előtt marad, míg mi be nem hozatjuk, vagy ki nem megyünk érte - teszi hozzá. A tolóajtóhoz megy és beemeli elegáns mozdulattal a tálcát, utána visszacsukja azt, s végül az asztalra pakolja az ételeket és italokat.

- Csúcs ez a hely - ismerem be, miközben elhelyezkedem az egyik széken. - Ez annyira király!

- Örülök, hogy tetszik - mondja, mialatt az evőeszközöket is kimért, precíz mozdulatokkal elhelyezi. Kaptunk mindent, kést-villát és evőpálcikát is, a teához meg jár méz, cukor és citromlé is. Elgondolkodva figyelem a dolgokat és a mézet félreteszem későbbre, ki tudja, még mire lehet jó.

- Köszönöm, hogy elhoztál - mondom meg őszintén neki, aztán végül a villa mellett döntök. - Jó étvágyat!

- Jó étvágyat neked is - kívánja elmosolyodva és enni kezd. Csatlakozom hozzá, de aztán csak nem bírom duma nélkül.

- Tsuji miért fúj rád ennyire? - kérdezem meg végül tőle is.

- Ez egy... igen hosszú történet - válaszol talán kínos félmosollyal együtt. - Kicsit többet látott bele abba, ami volt és mikor megpróbálta rám erőszakolni magát, közöltem vele, hogy mi a helyzet, azóta fúj rám, de minden egyes alkalommal, mikor találkozunk, kikezd velem.

- Azt kérdezte, hogy nem vesszük-e be harmadiknak - ismerem be egy halvány mosollyal. - Aztán megpróbált lebeszélni, bár csak burkoltan. Vagyis én így értelmeztem - vonom meg a vállam és inkább újabb falatot tolok a számba.

- Eszemben sincs engedni Onoderának - jelenti ki halálos komolysággal. - Nem csak ő gondolkodott rajta, hogy kinyír, mikor közöltem vele, hogy akkor se járnék vele, ha nem lenne más, hanem én is azért, ami utána következett. Büszke rá, hogy az alvilág háromnegyede megdugta, téged meg persze, hogy megpróbál lebeszélni rólam, hiszen féltékeny rád.

- Mert mit csinált? És ezek szerint... Raktari mellett... Na jó, inkább felejtsd el - fejezem be végül így, mert nem akarok tolakodni. Masao felsóhajt és leteszi az evőpálcát.

- Igen, Raktari mellett szexeltem másokkal - ismeri el komolyan. - Ennek két oka is volt. Az egyik, hogy ővele ha heti egyszer lehetett, már örülhettem, a másik pedig, hogy fenn kellett tartanom egy látszatot magamról az alvilágban. Onodera rémes alak - jelenti ki őszintén. - Amíg úgy tartja kedve, a tenyeredből eszik, aztán amikor megbántod, megsérted, vagy olyanja van, úgy harap beléd, hogy el se tudd felejteni. Nem aggódom miattad, mert Tatsuki a mestered, akitől tart, Bakari pedig aprólékosan szedi miszlikbe, ha gondot okoz vagy nem teljesíti a feladatát, de arra készülj fel, hogy fogod kapni miattam az ívet.

- Nem érdekel, kerek-perec megmondtam, hogy kiherélem, ha a közeledbe megy. - Észbe kapok és zavartan elvigyorodom, majd a kajába tolom inkább az orrom, Masao pedig meglepetten felnevet.

- Féltékeny vagy rá? Vagy az lennél? - tudakolja az arcom fixírozva.

- Csak... versenytárs. És akkor kikaparom a szemét - ismerem be végül, felnézve a férfire.

- Onodera? Labdába se rúg melletted. - Kicsit döbbenten, félmosollyal nézek rá és hirtelen azt sem tudom, hogy mi jut eszembe, csak végigszáguld pár millió gondolat a fejemben.

- Tényleg? - nyögök ki valami választ, ami annyira béna, hogy legszívesebben seggbe rúgnám magam.

- Onodera egy gátlástalan szajha minden szépítés nélkül - jelenti ki Masao. - Mindenre nyitott, akármit meg lehet vele tenni, ha az neki éppen bejön, de a srác inkább közönséges, mint sokszínű - osztja meg őszintén a véleményét. - Régen nem igazán hordtam haza a szeretőimet, nagyon ritka kivétel volt. Na őt a második alkalommal éjjel kettőkor kitettem az utcára, én meg hazamentem az otthonomba, mert ha még egy percet kellett volna vele töltenem, biztosan megfojtottam volna - árulja el feszültséggel a szemeiben. - Abban leli örömét, hogy idegesít másokat, teszteli a tűrőképességét a többi embernek, hatásvadászatot folytat, zaklatja a másikat. Ha valamit akar, levakarhatatlan és messzemenőkig elmegy, ha valamit nem, kést fog a torkodhoz. Szélsőséges, szeszélyes, de nevezhetném kiszámíthatatlannak és agyamentnek is. Kifejezetten rossz véleménnyel vagyok róla, ha komolyan kell vennem a kérdést, mit gondolok Onoderáról.

- Terut is kóstolgatja és idegesíti - ismerem el. - Ugyanakkor neki is megvan a lelke és hiányoznak neki dolgok, amiket elnyom magában inkább, mert nem kaphatja meg őket. Bár lehet, egy kicsit neki is változnia kéne hozzá. Teruval már nagyjából nevetséges, amit csinálnak egymással, ahogy acsarkodnak, szívják egymás vérét, ráadásul jó ellenfélre akadt, mert Teruki is beviszi neki a mélyütéseket - vallom be. - Vagy egyszerűen elmenekül, mint ma is. - Masao felsóhajt, majd kifordul a széken és a falnak dől, fejét hátraveti.

- Bizonyos ideig Onodera szórakoztató, jópofa és jó értelemben őrjítő. Addig, amíg nem közöltem vele, hogy eszemben sincs komoly kapcsolatot létesíteni vele, egyébként is nekem van valakim, kifejezetten kedvemre való volt, de aztán elkövette az egyik legsúlyosabb hibát, amit nálam el lehet. Ha valaki nekem fontos, azt védem, ez gondolom, nyilvánvaló. Nincs olyan ár, amit ne fizetnék meg azért, hogy rendben legyenek a dolgai annak a kevés kölyöknek, akit a pártfogásomba vettem - vallja be a plafont bámulva. - Onodera nekiállt nyomozni Raktari után és mivel zsarolt is, elmérgesedett köztünk a viszony. Legyél vele óvatos, mert ha az útjában vagyok, megpróbál kigolyózni.

- Esélytelen - mondom meg nagyon komolyan. - Ugyan bepróbálkozott nálam is, hogy lebeszéljen, de ez nem ilyen egyszerű, ahogy Tatsukinál sem. Tekintve, hogy kicsit többet tudok a helyzetről, mint ő.

- Jött azzal, hogy mekkora szemét vagyok? - kérdezi meg keserű mosollyal.

- Aham - vallom be. - Meg hogy biztos vagyok-e abban, hogy nem hülyítesz.

- Tudtommal nem is konkretizáltunk semmit - jelenti ki csendesen.

- Ezt én sem mondtam, csak azt, hogy összejárunk, meg a kiherélős dolgot, amire azt kaptam vissza, hogy vigyázzak veled, mert átvághatsz.

- Ez majdnem mindenkivel fennáll veszélyként - passzolja el.

- És fordítva is megtörténhetne - teszem hozzá csendesen. Azt hiszem, ez egy olyan pont, ahova nem kellett volna eljutnunk, legalábbis még nem.

- Természetesen - ért egyet nyugodtan. - Én nem váglak át. Hiába ígérem meg, a szó elszáll, írásba meg feleslegesnek tartom adni, úgysincs hitele. Számomra a szó a fontos és ha Tatsukit követed, akkor számodra is, hiszen ő is amit megmondott, azt betartotta. A becsület, még ha nyakatekert is a mi esetünkben, olyan tényező, amellyel számolnunk kell, ha önmagunk akarunk maradni.

- Igazából nincs is miben. Amit megígértél, azt eddig betartottad, másról meg nem volt szó, így nem is mondhatnék ilyet. Az átvágás relatív, néha azt is annak vesszük, amit mi értelmeztünk félre.

- Az átvágás nem feltétlen ezért átvágás - mondja halványan elmosolyodva -, de a gondolat kiváló és örülök, hogy képes vagy elvonatkoztatni.

- Végülis beszélgetünk, vagy nem? Amúgy sem nagyon tudom, miben vághatnál át - vonom meg a vállam.

- Onodera arra gondol, hogy számomra te is olyan szerető vagy, mint ő volt és hitegetlek. Ezzel csak az a probléma, hogy én őt sem hitegettem semmivel - jelenti ki. - Mindig volt egy határa a viszonyomnak vele, ahogy veled is. Érezted mindig, hogy meddig mehetsz el, mi az, ami belefér számomra a viszonyunkba és mi nem. Ha most nem érzed, az azért van, mert folyamatosan tágul a tered - teszi hozzá komolyan. - Azon voltam mindig, hogy a másik tisztában legyen azzal, meddig érnek a határok, de Onodera szeret megfeledkezni róla, hogy van realitás is a világban. Senkit nem akartam becsapni, arra pedig nem vagyok büszke éppenséggel, hogy a színfalak mögött mit műveltem, de akkor úgy tudtam megoldani, hogy a kecske is jól lakjon és a káposzta is megmaradjon.

- Kellett - tudom le ennyivel ezt a dolgot. - De... azt hiszem, azt is kezdem érteni, Yoshi miért mondja néha, hogy nehéz. Tsuji meg furcsa, de valahol mélyérzésű is lenne, ha nem akarná betakarni azzal, amit kifelé mutat. Mert szerintem ez csak egy álca, egy smink, amit felrak, hogy ne lássák a sérülékenységét - mondom meg őszintén a véleményem.

- Néha gondoltam rá, hogy felhívom Yoshit, mennyire boldogul, de úgy gondoltam, vagy megtalálja a saját kiskapuit, vagy végső soron ő megkeres - árulja el őszintén. - Raktarival nem egyszerű, pláne úgy nem, hogy nagyon sok mindenről, gyanítom, nem beszélt, amik okozzák a vele való nehézségeket. Nekem azért volt könnyebb dolgom, mert tíz évig nevelgettem, mielőtt kialakult volna köztünk a párkapcsolat, ott voltam azoknál az eseményeknél, amik most is befolyást képeznek rá, míg Yoshinak annyi áll rendelkezésre, amit ki bír húzni Raktariból. Az meg valószínűleg nagyon kevés, mert ha a srác eldönt valamit, ahhoz képes nagyon keményen ragaszkodni - mondja egy félmosollyal. - Onoderában nincs mélység, Jeremy.

- Yoshi fél tőled - kuncogom el magam. - Mármint attól szerintem, hogy még mindig rossz véleménnyel vagy róla. Meg igyekszik megoldani magának a problémákat, merthogy már nagyfiú. Amiben viszont biztos vagyok, hogy azért megvan köztük az az egyensúly, ami arra készteti, hogy ne csalja meg sosem Raktarit. Miért gondolod, hogy nincs?

- Nem feltételezem, hogy nincs - mondja. - Sőt, szerintem Raktari is túl sokat várt rá ahhoz, hogy ne igyekezzen minél többet lealkudni a kikötéseiből.

- Olyan furcsa nekem ez az egész... olyan határozott volt és nem tudom... annyira ellentmond azzal, ami utána történt. Akartam vele beszélni erről, de végül elvetettem az ötletet, nehogy összekeverjek valamit - ismerem be.

- Mi után?

- Hogy hárman... - hebegem.

- Talán jobb is, hogy nem próbáltad meg - mondja elmosolyodva. - Raktari úgy vélekedett arról, hogy azt nem ő csinálta, vagyis ő csinálta, de mintha nem ő lett volna.

- Nem tudom, már igazából teljesen mindegy - ismerem el. - Jó, hogy együtt vannak, valahogy béke lett mindenhol, Yoshi is sokkal jobban ügyesedik mellém.

- Raktari ösztönzi - kuncogja. - De hagyjuk őket - kéri.

- Bocsi - kapok észbe és inkább a kiürült tányéromat kezdem mustrálni. Bennem van az a kérdés, de mégsem akarom feltenni, így jobb, ha hallgatok egyelőre.

- Nem baj, ha van mondanivalód vagy kérdésed, ki vele - buzdít elmosolyodva és a fejét csóválva.

- Én csak... azt mondtad, tágulnak a határok, de ez... mit jelent? Tényleg nem értem most, hogy pontosan mi a helyzet - árulom el zavartan.

- A pontosant még én sem - mondja őszintén. - Úgy hiszem, majd alakul, én pedig igyekszem nem kizárni semmilyen lehetőséget sem. Talán nem a legokosabb ötlet, hogy nem nyitok teljesen új lapot, de mindent nem akarok leselejtezni az életemből. Inkább újrahasznosítok, átminősítek egyes momentumokat.

- Rendben van - válaszolok egy félmosoly kíséretében. Igazából nem tudom, erre mit lehetne mondani. Érzem, hogy változik a helyzet, csak nem tudom, merre és meddig, szóval most jön egy kavarca időszak, azt hiszem, ami után majd meglátjuk, mi lesz. Kortyolok egyet a teámból és kíváncsian vizslatom Masaot.

- Mit szeretnél tudni? - kérdezi meg újra az asztal felé fordulva és kézbe véve az evőeszközöket, hogy folytassa a grilltál elpusztítását. - Kérsz? - kínál meg.

- Kérek, de csak kóstolót - mosolyodom el és át is nyúlok az asztalon, Masao meg villán nyújtja át nekem egy falatot. - Nem tudom, majd alakul. Csak érezzük jól magunkat és kész. Meg kíváncsi vagyok, mit tartogatsz még.

- Mindenképpen kipróbálnám az ázást - jelenti ki széles mosollyal. - Lényegében minden információ a rendelkezésedre áll arról, hogy mit tartogathatok még a számodra, de pontos forgatókönyvem nekem sincs - árulja el, s folytatja az evést. - Ha valamihez kedvünk szottyan, azt csináljuk.

- Okés, ez így nekem tökéletes - mondom meg őszintén. - Hiányoztál - ismerem be végül. Aprót mosolyog, de inkább tömi a fejét.

- Költözésen és Onodera hülyeségeinek hallgatásán kívül mivel telt ez a három heted? Meg milyen a külön élet? - kérdezi meg.

- Szeretem, hogy végre nincsenek annyira megkötések. Mármint Deonéknál ha menni akartam valahova, szólnom kellett, vagy legalábbis szabadon nem mozoghattam annyira, most viszont kiugrom a boltba, elmegyek kajáért, felmegyünk Teruhoz, időnként kiugrunk valahova. Tsuji egy hete csatlakozott hozzánk, azóta megy a húzás köztük, nagyjából kabaré lett az élet, és egyre inkább úgy érzem, hogy Teru egyszer megfojtja, holott kedveli is. Jah, Teru odaköltöztette a barátnőjét a lakására, így végre megismertem - mesélem el. - Yoshi is halad, szerintem majd nemsokára ő is kijöhet hozzánk, de addig nem akarom, míg Tsuji ott van. Nem tartanám jónak, azt érzem, hogy nem kellene, és ezekhez tartom is magam.

- Arra kérlek, Onodera semmilyen körülmények közt ne találkozzon Raktarival. Természetesen a srác nem tud semmit az alvilági életemről és ez jó lenne, ha így is maradna - teszi hozzá komolyan. - Ellenkező esetben kénytelen leszek újabb tanítódat eltüntetni a föld színéről - mondja meg komolyan, de halvány félmosollyal. - Nem javaslom Yoshimit magad mellé venni, amíg nincs rá szükség, főleg nem Onodera ottartózkodása alatt - mondja meg őszintén. - Teljesen biztos lehetsz benne, hogy Onodera megpróbál rámászni, amiből gondjaitok lesznek.

- Nem fog, ezt mindenképpen el akarom kerülni, pláne az ismeretek fényében. Amúgy is szeretném végre elválasztani valahogy ezeket a dolgokat. Nem félek attól, hogy Yoshi ne tudna ellenállni neki, sokkal inkább a hisztik és viták, meg a próbálkozások nem jönnének be nekem, ezeket meg ha lehet, elkerülném. Mindenképpen. Nem kell ilyen fennakadás már. Tsuji úgysem lesz sokáig velünk, addig Yoshi fejlődik, tanul és majd utána szépen összekovácsolom a hármast, de ezt szerencsére nem kell elsietni.

- Onoderának nem fogsz tudni parancsolni, mert nem egy engedelmes házikedvenc, inkább öntörvényű, makacs és kiszámíthatatlan. Én sem attól tartok, hogy Yoshimi nem tudna ellenállni, inkább azt kellene elkerülni, hogy Onodera megorroljon rá, mert még mindig egy alattomos fejvadászról beszélünk az ő esetében. Mindenesetre ha megoldhatatlan gondod van vele, szívesen átrendezem a fejét - teszi hozzá elvigyorodva. Befejezi az evést, majd iszik pár korty kólát. - Ízlett? - kérdezi a tányéromra biccentve.

- Aham, nagyon finom volt - mosolygok rá. - Majd szólok, ha gond van, de bírnám, ha nem esnétek egymásnak. Meg tudom én is oldani a dolgokat szerintem - kuncogom el magam. - Akkor ázunk?

- Nem akartam kétségbe vonni, nagyfiú vagy-e már - heccel felállva. - Ázzunk - egyezik bele vidáman, s beszáll a süllyesztett dzsakuzziba. - Pezsgést akarsz? - kérdezi vigyorogva, mire elkuncogom magam és követem.

- Mintha már nem pezsegne így is a vérem - nevetek fel. - Vagy fokozni akarod a hatást?

- Ha van hova... - válaszol játékosan, s magához húz, miután hátradőlt.

- Mindig van hova - kuncogok tovább és szembe fordulok vele, hogy hozzábújhassak. A nyakához fúrom a fejem, és végignyalok a bőrén, de Masao csak a hátam simogatja, ezért elnyugszom a vállán.

- Talán.

- Talán mi? - kérdezem vigyorogva, aztán gondolok egyet és aprókat harapdálok a bőrén. Igazából nincs miért gátlásosnak lennem, ráadásul már most vágyom rá megint. Tenyerei közé fogja az arcom és lassan csókolni kezd. Elmosolyodom és élvezettel viszonzom, miközben simogatni kezdem az oldalát, nyakát. Annyira jó ez a hely, ráadásul ketten vagyunk és annyira különleges. Most viszont én jövök, én akarom megőrjíteni, már ha sikerül, meg kibírom addig. Mikor befejezi ajkaim bitorlását, lejjebb csúszik, kényelmesen elfekszik a kádban és fejét hátrahajtja. Szemeit becsukja, miután vetett egy pillantást rám, ajkai mosolyra kúsznak. Na kapd be! Elkuncogom magam és elhelyezkedem rajta kényelmesen, de nem hagyom abba a cirógatását sem. Egyértelmű szerintem, mit akarok, pláne, hogy továbbra is bejárom a vízből kilógó bőrfelületet a számmal, gyengéden csókolom, harapdálom Masaot. Jó játék lesz, csak attól félek,én bírom kevés ideig. A férfi elneveti magát és a fenekem kezdi simogatni. - Maradjak inkább nyugton? - kérdezem morogva, újabb csókot helyezve el a nyakában.

- Képes vagy te olyanra? - kérdez vissza játékosan, s megemelve a fejét néz rám. Ujjaival cirógatva járja be a testem lassan, érzékien, kedveskedve. Elmosolyodom és viszonzom a gesztust, majd végül nagyot fújok Masao vállára.

- Ha nagyon szeretnéd, három percig talán - nevetem el magam, de aztán nagyjából két másodperc múlva folytatom a játékot vele. Megcsóválja a fejét, majd magához húz és a nyakam kezdi csókol, mialatt folytatja testem cirógatását. Hát így merőben nehéz lesz a tervemet kivitelezni, de nem adom fel. Simogatom, tapicskolom, játszom vele és hasonló módon igyekszem megtalálni a gyengébb pontjait. Szeretnék nyerni, de ez marhára nem egyszerű az engem érő támadások mellett.


Masao lassan, szelíden, céltudatosan ostromol, bár sikerül megmozdítani benne a vért, de érezhetően elszánta rá magát, hogy az őrületbe kerget. Ráadásul milyen jól is halad felé! Igyekszem viszonozni a támadásokat, hajtani őt is, de már felszakadnak a nyögések belőlem és megremegek, ha olyan ponton érint meg. Húz, izgat és a legjobb úton halad afelé, hogy megint elveszítsem az eszem a karjaiban. Még tovább húz, amivel nyüsszögést és nyöszörgést csal elő belőlem, de nem adom fel, azonban komoly vereséget szenvedek, mikor a farkamra fog, én meg nagyjából megugrom a kezei között és hangosan felnyüszítek. Fejem a nyakához rejtem és vörösödve igyekszem leplezni, mennyire zavarba hoztam saját magam. Válaszul apró harapásokkal falja a nyakam, miközben tovább játszadozik velem. Ösztönből kínálom fel magam neki még jobban, nyöszörögve, sóhajtozva, de aztán erőt veszek magamon.

- Neh így - nyögöm ki végül, mert vele akarom, együtt, így pedig egyelőre semmire nem vagyok képes.


Masao visszavonul, elenged és lassan dől neki teljesen újra a kád szélének. Elégedetten néz rajtam végig, a mancsaimat emelkedő-süllyedő mellkasára teszi, majd lassan kezdi vezetni magán, közben végig a szememben néz, ajkain halvány mosoly játszik. Elmosolyodom és teszem, amit kér tőlem, miközben érzem, hogy táncol bennem a vágy és elő fog törni nemsokára. Simogatom és élvezem érinteni, tartom vele a szemkontaktust és igyekszem nem kapkodni, hagyom, hogy irányítson, nem veszem el tőle ezt most. Hasáról csípőjére, majd combjaira vezeti a kezeimet, végül elengedi a csuklóm és a tenyereit a combjaimra fekteti. Elmosolyodom újra és lassan masszírozni kezdem az izmokat a kezeim alatt, majd merevedésére fogok és ahogy tanította, játszani kezdek vele. Szabad kezem újra megfogja és lassan cirógattatja magát velem, hasától indulok felfelé, majd pár pillanatra megállít mellkasán, így érezhetem a tenyerem alatt dobogó szívét. Nem sokáig, mert Masao tovább vezet nyakára, végül arcára, ahol szemeit becsukva időzteti el a mancsomat. Ahogy így játszunk vele, úgy lesz teljesen kemény a kezemben a férfiassága. Ez tök szuper, nagyon élvezem, így előredőlök és bekapcsolom ajkaimat is a játékba. Lassan, inkább figyelve kezdem el kóstolni a bőrét, nyalok és harapdálok, ha úgy esik jól, figyelve a hatást, amit esetleg kiváltok ezzel. Engedi magát érinteni, elengedi megint a csuklómat és újra cirógatni kezd. Gyengéden, érzékien csúszkál a testén a tenyerem és igyekszem legalább annyira kényeztetni, ahogyan ő szokta velem megtenni. Szeretnék neki legalább annyit adni, mint amennyit kapni szoktam. Nem sietek sehova, lassan igyekszem felhúzni őt annyira, mint ő szokott engem, s egyre biztosabb vagyok benne, hogy élvezi, amit teszek. Hamarosan ugyanazzal a szelíd szenvedéllyel húz az ölére, mint korábban húzott magához, szemeiben csillog a vágy, ujjai finoman mélyednek a bőrömbe. Felegyenesedem és gyengéden megcsókolom, miközben finoman mozdítom meg a csípőmet is, végül picit megemelkedem és igyekszem magamba vezetni őt, bár ezzel a vízben akad némi problémám és vörösödve bénázom egy kört.

- Várj egy pillanatot - kér csendesen, majd kiültet, ő pedig feláll, kiszáll a kádból és a rejtett ajtó mögé megy. Kérdően nézek utána, de lassan minden lekoppan és még mélyebb árnyalatot ölt a képem. Megtörli magát, a törölközőt könnyedén a földre ejti, végül leül mellém. - Ülj vissza - kér újra, miközben óvszert húz. Mosolyogva teljesítem, amit kér, és elhelyezkedem az ölében, majd elrejtőzöm előle, mert még mindig ég az arcom. Kicsit elfelejtkeztem dolgokról, mert... igencsak elvette az eszem és a türelmem. Elkuncogom magam és csak finoman kezdem el simogatni, mire beletúr a hajamba és nyakam, vállam csókolva ujjaz meg röviden, majd fenekembe markolva emel fel, hogy rá tudjak ülni. Rámarkolok férfiasságára és lassan magamba engedem, ahogy már korábban is akartam. Égve lüktet mindenem a folytatásért, így amint tövig merül bennem, finoman körözni kezdek csípőből, hogy szokjam, meg egy kicsit játsszak még vele. Ha akar, úgyis irányít. Visszatér a bátorságom, így simogatom, markolászom és csókolom őt. Néha úgy érzem magam mellette, mint egy gátlástalan szajha, holott tudom, hogy nem ezt akarja kihozni belőlem és valójában nem is úgy viselkedem.


Lehunyva szemét élvezi a játékom, de kezei siklanak a testemen. Nem akar irányítani, teret hagy nekem, izgat, szórakozik az érzékeimmel, csókol, amivel a józanság határára taszít. Lassan viszek egy kis fel-le mozgást is a játékba, de szinte őrjítően lassan teszem mindezt. Kíváncsi vagyok, mik a határaink, mert ezzel mindkettőnket tesztelem. Végigjárom kezemmel a hátát, a vállait, karjait, mellkasát, nyakát, közben ahol érem, csókokkal is beborítom a testét. Szeretni akarom, forrón ostromolni és élvezetet nyújtani a számára. Hihetetlen jólesik, amit kiváltok belőle, hogy akar, hogy együtt vagyunk és ezt szeretném minél jobban kihasználni, így nem kapkodok el semmit sem. Tartom a tempót, habár nagyon lassú a számomra is, de még várok, tűrök. Masao sóhajt és megremeg az élvezettől, csípőjét lassan mozdítja, de továbbra sem veszi át az irányítást, csak élvezi a játékomat. Nekem ez nagyon tetszik, így még véletlenül sem változtatok rajta semmit sem. Eldöntöttem, hogy hallani akarom a hangját, a nyögéseit és ha kell, ezért a bolondulásba kergetem, addig húzom, hogy már ne bírja tovább. Sokkal jobbak ezek az alkalmak, mint mikor ész nélkül kefélünk, most nemcsak az ösztön vezérel, hanem az adni akarás is. Megkeresem a gyengéit, rátalálok az érzékeny pontjaira, ismerkedem és tanulok. Elragad az, amit kiváltok, amit elérek és okozok, ezért nem is foglalkozom a lüktetéssel magamban, ami hajtana előre, visszafogom és megszelídítem az ösztöneimet, hogy Masaonak adjak minél nagyobb élvezetet. Igyekszem a szorítás mértékét is befolyásolni, hol összehúzom az izmaimat, hol pedig elernyesztem őket, bár ezt így sosem próbáltam még rendesen.


Masao folyamatosan remeg, aprókat mozdul a csípőjével ösztönből felvéve egy ritmust. Alkalmazkodom hozzá hallgatva nehézkes légzését. Ujjai reszketve simítanak végig hátamon, fenekemen, majd combomon és végül belemarkol az izomba, ugyan erősen, de nem durván. Nem zavartatom magam ettől, kapaszkodom belé, és még mindig igyekszem simogatni, izgatni így is, bár lassan nem tudok ennyi felé figyelni, ezért valamivel fel kell majd hagynom. Marad a mozgás, arra kezdek főleg koncentrálni és elengedem magam teljesen, így előjönnek a nyögéseim is. Igazából fogalmam sincs, pontosan mennyire sikerült felizgatni Masaot, de már ott tartok, hogy ezzel nem is igazán tudok foglalkozni. A férfi veszti el végül az önuralmát és határozottan rámarkolva csípőmre belehúz a lökéseibe. Átkarolom a nyakát, hogy ne boruljak meg ettől és hangosan kiáltozva engedem, hogy ezt tegye velem. Élvezem, nagyon is és megborul bennem minden. Halkan nyögve dug tovább, mígnem össze-összerándulva élvez el, de folytatja a mozgást, bár lassulva és gyengülve. Zihálva bújok hozzá, de még erőteljesen feszülök odalenn és ez kicsit zavar, de jelen pillanatban csak az ő forró testével és levegővételeivel tudok foglalkozni.


Masao csukott szemekkel, lihegve dől hátra és elnyúlik a földön, én meg ösztönösen követem és elfekszem rajta, ugyanakkor mozdulok is, mert egyszerűen muszáj dörgölőznöm egy kicsit. Átkarol, én meg nyöszörögve igyekszem a tudtára adni, hogy csináljon velem is valamit, mert begőzölök ettől. Alig hallhatóan felnevet, aztán eltol magától és szemeit kinyitva simít végig rajtam lassan csúsztatva a kezét a mellkasomról a hasamra. Várok, szinte feszülten akarom, hogy folytassa, nehogy lemaradjak bármiről is, végül a farkamra fog és játszani kezd velem, miközben lassan alám lök, ezzel automatikus nyögést húzva ki belőlem. Megtámaszkodom a mellkasán és inkább lehunyom a szemem, mert zavarba jövök a saját viselkedésemtől, meg attól, ahogyan ezt Masao kezeli. Ettől elfelejtem, hol vagyok, vagy miként kerültem oda és hangosan nyögdécselve élvezem, amit kapok a férfitól. Nem kell sokáig foglalkoznia velem, mert pár perc múlva megfeszülök és hevesen élvezek el. Eddig tartott a nagy kitartásom és lassan összecsuklik a kezem, amin támaszkodok, ugyanakkor igyekszem finoman ráborulni a férfi mellkasára, ahol az én élvezetem csillog.


Nem sokkal ezután az alvilági leemel a farkáról és megszabadul az óvszertől, de utána nyugtatóan cirógatni kezd. Halkan szuszogva igyekszem magamhoz térni és apró csókot nyomok a mellkasára, majd kényelmesen elhelyezkedem, remélve, hogy őt sem nyomom sehol. Most jó így, és ha lehet, még egy kicsit maradnék.