29.

Raktari

Korán keltem, mert Yoshi szolgálatos a kapuban és amint motoszkálni kezdett, kedvem támadt elkísérni reggelizni. Egészen megszoktam, hogy lopom a pillanatokat vele, az asztal alatt érintem a lábához a sajátomat, együtt töltjük az időt, mint rég, de már azzal a szerelmes örömmel, amit érzünk és ha nincs lebukásveszély, apró gesztusokkal udvarlunk egymásnak. Mivel jó barátok voltunk, nem feltűnő, ha együtt látnak mások, ha egy harmadik személy van a környezetünkben, úgysem csinálunk semmi a kapcsolatunkra ráutalót, azonban mióta Jeremy kiköltözött a házból, nyugtalanít, hogy bármikor magához szólíthatja Yoshit, hogy megszűnnek a közös éjszakák, a közös étkezések, a közös lebzselés. Furcsa, de valahogy pánikba ejt, hogy nem élhetünk tovább együtt, olyan, mintha elveszíteném őt, pedig erről szó sincs. Szánalmas lehet, de megkértem Ryuuichit, hogy amíg a szőkém a házban maradhat, ne költöztessen be hozzánk senkit. Szerencsére nem kérdezte meg az okát, gondolom, számára nyilvánvaló a kérésem miértje, így viszonylag kevés kínoskodással letudtuk a dolgot, és szabadon kiélvezhetem, hogy Yoshimi velem van. Őszintén szólva nem gondoltam volna, hogy ennyire kettős lesz ez az egész, azt pedig végképp nem vártam, hogy szinte a kiborulásig spanol a félsz, meddig tart még, hogy a gondolat is az őrületbe kerget, mintha a szőkém legalább valami világháborúba készülne. Emellé persze még Masao is bonyolítja az életem, úgyhogy vannak éjszakák, amikor képtelen vagyok aludni, főleg, ha Yoshi éjszaka szolgálatos. A gondokon való agyalásról a telefonom csörgése vonja el a figyelmem, melyet a fülemre emelek fogadva a hívást.

- Szia, Ichiro! - köszönök a srácnak felvidulva. - Mi újság?

- Szia! Semmi különös. Zavarhatlak kicsit? - kérdezi izgatottan, de feszengve.

- Nem zavarsz - árulom el mosolyogva, azzal helyezkedem egy kicsit az ágyunkon és kikapcsolom a PSP-m. - Mondd csak! - biztatom.

- Azt hiszem, beleszerettem valakibe - vág bele a srác a mondandója közepébe, de még mindig feszült.

- Eddig ez remek hír. Remélem, nem a szőke hercegembe - ugratom, hátha sikerül kicsit lelazítanom.

- Eszemben sincs - bizonygatja komolyan, amin csak elnevetem magam. Elég ideje ismerem, hogy a tisztességességéhez kétségem se férjen. - De... a társaságból van és... nem tudom...

- Ki? - kérdezek rá, mert akkor fogok tudni erre bármit mondani, ha már tudom. Dayjal melléfog, abban biztos vagyok, Miyunak és Taonak még szerintem kellene némi idő komoly kapcsolat nélkül, a többiekkel nem hiszem, hogy gáz lenne a szerelem.

- Yajiroba - ismeri be halkan.

- Tök jó! - ujjongok fel. - Szerethető srác.

- De ő és Chiaki...?

- Barátok, akik sűrűn megfordulnak egymás ágyában - mondom könnyedén, válaszolva a ki nem mondott kérdésre. Tudtommal egyikük sem szerelmes a másikba, meg már kipróbálták egy párként, de nagyon hamar rájöttek, hogy ha már kötöttségekkel kell együttlenniük, annyira nem fekszik számukra. Furcsa, ám az ő dolguk.

- Akkor sem tudom, mihez kezdjek - ismeri be.

- Éreztetted már Yajiroval, hogy mi a helyzet? Mi van köztetek? - kérdezgetem barátságosan, s közben elunom az ágy lepedőjének piszkálását, inkább elkezdek játszani a szokásos kulcsommal.

- Nem, mert nem tudom, hogyan tegyem. Mármint nem nyomulhatok csak úgy rá. Messziről figyelem, beszélgetek vele, néha vittem ebédet a boltba neki, meg ilyesmi, de ezenkívül nem tudom, mit tegyek. - Ichiro igazán aranyos, Yajiro meg ugyanolyan édesen vak, mint Yoshi volt.

- És ha elhívnád valahova, ami egyértelmű, hogy nem pusztán baráti, ám ha úgy alakul, akkor barátokként is jól éreznétek magatokat?

- Gondolod, eljönne velem?

- Yajiro ne tenné? - kérdezek vissza vidáman. - Szerintem örülne a meghívásnak.

- De... rájönne, miért?

- Nem feltétlen. Hogy érzed, van nála esélyed? - faggatom.

- Nem tudom, de szeretném, ha lenne.

- Akkor próbáld meg - biztatom. - Úgyis érzed, ha reménytelen az ügy, nem?

- De igen. Te... látsz esélyt?

- Bevallom, még sosem figyeltelek így titeket. Yajiro most kényelmesen elvan Chiakival, néha egy-egy kalanddal, lefoglalja a bolt meg a mindennapok, de szerintem egy próbát megér.

- Akkor viszek neki enni ma is, és elhívom valahova. De hova?

- Mozi? Teázás egy teaházban? Az óriáskerék? - adok neki tippeket.

- A mozi jól hangzik, elsőre biztosan. Annyira jó lenne! - válaszol izgatottan. - Ti hogy vagytok?

- Drukkolok neked - mondom őszintén. Az izgalma rám is rám ragad egy kicsit, ezért elkuncogom magam. - Ugye majd elmeséled, milyen sikered volt? - kérdezem bezsongva. - Köszönjük, jól. Mióta kettesben vagyunk, szinte folyton együtt lógunk, hiszen nem tudni, mikor kerül külső szolgálatra Yoshi.

- Persze, hogy mesélek, meg majd még segítséget is lehet, hogy kérek - vallja be a srác. - Biztosan el fogják küldeni? - kérdezi szomorkásabbnak tűnően, ami egy kicsit meglep. - Olyan remek páros vagytok pedig... egyáltalán nem bántam meg, hogy Yoshi szemébe nyomtam azt a cetlit.

- Yoshi szemébe nyomtad azt a cetlit? - kérdezem értetlen, mert ezt nem igazán értem.

- Ööööö... bocs, csak közben olvastam egy cetlit - nevet fel. - Zsebére gondoltam.

- Jaaaaaaa! - esik le a tantusz és csak nevetek. - Mondjuk nem tudom, miért vagyunk jó páros, de örülök, hogy a baráti társaság tagja vagy - mondom ki neki őszintén. - Biztos, hogy ki fog költözni a házból, ez elég régóta eldöntött dolog - magyarázom aztán. - Még mielőtt összejöttünk volna, alakult így.

- Sajnálom, hogy így van, de remélem, sokára lesz és sokat fogtok tudni együtt lenni ettől még. És csak azok vagytok, a miért mindegy - kuncogja. - Ne mondd, hogy te nem így érzed.

- Nagyon boldog vagyok vele és igyekszem boldoggá tenni őt - motyogom szégyenlősen, mert az érzéseimről azért nem annyira könnyen beszélek, ami igaz, az azonban igaz. - Igazából nem dől össze a világ, máshol fog lakni, valószínűleg a saját lakásában és akkor találkozunk, ha mindketten ráérünk, egyébként telefonon tartjuk a kapcsolatot.

- Biztos vagyok benne, hogy megoldjátok. Túlságosan összeilletek - vallja be komolyan. - Viszont most megyek, mert szerzek kaját és meglátogatom a srácot.

- Jó szórakozást! - köszönök el tőle vidáman.


Miután lerakjuk, újabb gondolkodnivalót veszek górcső alá, mégpedig hogy ha Yoshival ennyire összeillünk külső szemlélőként, akkor miért kellett ilyen sokáig várnunk egymásra és miért nem vagyok képes teljesen belesimulni a kapcsolatunkba. Az agyalásból az ránt ki, hogy ügyesen pofon vágom magam a kulcsommal. Rögtön a fürdőszobába megyek megnézni, mekkora kárt sikerült okozni, de szerencsére nem lesz nyoma a balesetnek, úgyhogy inkább hasznosabb dolgokkal igyekszem eltölteni az időt, mint mondjuk a munka, az ebéd, majd némi nyújtózkodás az udvaron. Az utolsó fél órát Yoshimi szolgálatából már alig bírom kivárni, kínomban elmegyek beszélgetni a pihenőbe a többi testőrrel, de szinte percre pontosan lelépek. Igyekszem nem sietős léptekkel a szobánkba érni, ám mivel még így is én érkezem előbb, ledobom magam az ágyunkra és nyomkodni kezdem a PSP-m. Persze amint a szőkeség megjelenik, kinyomom a kis gépet. Látom, hogy Yoshi fáradt, mégis rám mosolyog, majd lehuppan mellém egy nagy sóhaj kíséretében és lop tőlem egy csókot, én pedig egészen közel fészkelődöm hozzá, erre átkarol.

- Hogy vagy? - kérdezi. Akár én is faggathatnám, de neki az arcára van írva minden.

- Egész jól. Hívott Ichiro, beszélgettünk egy keveset.

- Hogyhogy beszéltél vele?

- Felhívott - válaszolok egyszerűen, de persze tudom, hogy szőkém ennyivel nem éri be, így elgondolkodom, hogy válaszoljak. - Szerelmes - árulom el vidáman. Yoshimi közelében megnyugszom és felszabadulok, így máris jobb a kedvem is, hogy itt van velem.

- Ő is? - kuncogja el magát. - És ki a szerencsés srác?

- Nem kaptam rá felhatalmazást, hogy elmondjam - közlöm játékosan.

- Naaaa! Tari - kuncogja el magát. - Most hagyod, hogy kifúrja az oldalam a kíváncsiság?

- Igen - felelek elvigyorodva és teljes nyugalommal.

- Aúúúúú! Aúúúú! - tetteti a fájdalmat. Először megijedek, aztán annyira elfog a nevetés, hogy el kell tőle húzódnom. - Most akar kijönni és lukat csinál magának - neveti el magát.

- De bolond vagy! - nevetek rá. - Jól megijesztettél, legszívesebben megcsiklandoználak ezért.

- Naaaa! Áruld el - kéri angyalian felnézve rám, mire elkuncogom magam. Megsimogatom az arcát, lehelek egy csókot a szájára, végül az ölébe hajtom a fejem és a hajával játszva nézek fel rá.

- Ki tudod találni, annyit elárulok. Most találgass! - kérem játékosan.

- Tehát ismerjük? - megy bele, én meg csak bólintok. - Csapattag?

- Ühüm.

- Akkor... vagy Yajiro, vagy Chiaki, amennyiben látsz esélyt a dolgokra és mivel nem vagy elkeseredve, meg ideges sem, így kettejük között kell, hogy legyen.

- Helyes következtetés - dicsérem széles mosollyal. - Na melyikük?

- Yajiro? - kockáztatja meg.

- Miért őrá gondolsz? - kérdezek vissza furfangosan.

- Mert őt tudnám elképzelni Ichiro mellett, míg Chiakit annyira nem.

- Tényleg nem illenének össze, Chiaki túl szabados - értek egyet. - Amúgy igen, Yajiroért van oda fülig. Olyan aranyos volt!

- Éééééééééés? Alakul? - kíváncsiskodik, hiszen ő is úgy örül a fejleménynek, mint én.

- Ma is visz neki enni és talán elhívja moziba.

- Tök jó lenne. Chiaki nem fog mondjuk... féltékeny lenni?

- Nem. Nincs köztük több barátságnál. Érzelmileg - teszem hozzá egy kínosabb félmosollyal.

- Tehát vannak extrák, értem.

- Összejárnak melegíteni egymás ágyát. Amint láthatod te is, könnyen túllendültek rajta, hogy párként nem jött nekik túlzottan össze.

- De ettől még élvezhetik egymás társaságát, amíg mindketten szinglik.

- Aha. Meg utána is, csak már nem úgy. Ichiro nem hinném, hogy örülne ellenkező esetben.

- Hát megmondom őszintén, engem is zavarna a dolog.

- Miért? - kérdezem meglepődve. - Nem mondom, hogy támogatnám őket, de eddig sem előttünk folytak az események, csak felvállalták, hogy néha összebújnak.

- Félreértesz. Ha te járnál vissza az exedhez.

- Eszemben sincs! - vágom rá.

- Tudom... ez teljesen elvi dolog volt, ne értsd félre.

- Nem értem - kuncogom el magam zavartan, mert lehet, hogy tényleg egy kicsit túlreagáltam.

- Szóval ha Ichiro helyében lennék, én sem örülnék annak, ha a párom összejárna az exével, még akkor sem, ha barátok.

- Yajironak ilyen szempontból nincs épp hátszele, de rendes srác, azt is nagyon bánta, hogy engedett Yuunak, ezért azt gondolom, ha Ichiroval nem működik, megmondja neki - védem kicsit meg az állatbolondunkat.

- Ha egyáltalán összejönnek, ami tök jó lenne - válaszol lelkesen. - Valamennyire össze is illenek és ha jól tudom, Ichiro elég sokat látogatta a boltban is.

- Igen, enni vitt neki meg beszélgettek. Azt mondjuk nem tudom, Ichiro tudja-e, hogy Yajiro néha nagyon nem vesz észre dolgokat... - gondolkodom el hangosan.

- Legalább olyan vak, mint én? - kérdezi kuncogva, én pedig nevetve bólogatok.

- Már rég rájöhetett volna - mondom, miután abba bírtam hagyni a nevetést -, hogy Ichiro nem azért visz neki enni, mert nincs jobb dolga, hanem hogy együtt lehessen vele, esetleg mert tetszik neki, szereti őt.

- Ami azt illeti, én egy szobában laktam veled és nem tűnt fel, szóval megértem Yajirot is.

- Majd Ichiro reményeim szerint felhív, hogy mire jutott a sráccal.

- Kíváncsi vagyok, mit sikerül neki intézni.