28.

Jeremy

Mikor reggel megébredek, kellemes meleg vesz körbe és Masao illata tölti be a teret. Próbálok visszaemlékezni, hogyan is kerültünk ide, mert az egyértelmű, hogy az alvilági ágyában fekszem, de hogy mikor, vagy hogyan hozott ide... Tök homály. Azt hiszem, bealudtam és talán nem is ébredtem fel mostanáig. Picit merek csak mocorogni, pedig ha nem tévedek, Masao már ébren van. Megijesztene, ha nem lenne, de még egy kicsit lehet játszani, azt hiszem. Persze szexbe torkollik az akcióm, amit cseppet se bánok, akartam is. Valahol mélyen bármelyik percben képes lennék rá, hogy lerohanjam ezt a férfi, csak nem akarom, nem merem. Néha muszáj kicsit visszafognom magam, de most nem sikerül, így ösztönösen adom meg magam neki és hagyom, hogy eluralkodjon rajtam a vágyam. Hihetetlen jó menet kerekedik ki belőle, ráadásul utána magához húz és simogatva nyugtat el. Boldognak és elégedettnek érzem magam, teljesen jól és valahol ismerős, nyugodt légkörben, olyanban, amit már régen éreztem. Persze mozdulni kell, így zuhany után következik a reggelikészítés. Masao meglep nem is kicsit, mikor mögém lép és úgy beszélgetünk tovább. Aztán az a csók... Néha annyira bonyolult kiigazodni ezen, de még nem képzelek bele többet, mint aminek tűnik, bár kiélvezem a helyzetet. Már megint nagyon jót csináltam, ez kétségtelen, így nem is csodálkozom azon, hogy degeszre tömjük magunkat belőle. Persze nem tudom megállni, hogy ne kérdezzek rá a programra megint, mert a lehetőség, hogy még egy ilyen reggelt nyerhetek a férfivel, nagyon kecsegtető. Szeretném, de nem akarom, hajlandó vagyok elfogadni, ha ő nem szeretné, de végül beleegyezik.


Na jó, itt az ideje megmozdulni! Gyerünk! Összeszedem minden erőmet és feltápászkodom a székről, majd felveszek néhány tányért és berámolom a mosogatóba, a következő körben viszont már Masao is segít, együtt látunk neki pakolni. Vajon eljött már az ideje befejezni, amit a kenyér félbeszakított? Majd meglátjuk, mindenesetre mosogatni kezd, én meg pakolom alá a tányérokat, edényeket, amiket használtunk, végül mikor minden ott van, finoman átkarolom a hasát és nyomok egy puszit a hátára, bár igyekszem nem feltartani a munkában, csak hozzásimulok arcomat nekitámasztva. Úgy érzem, nem zavarja, amit teszek, ezért nem is csinálok belőle ügyet, egyszerűen kiélvezem a közelségét. Beszélni sincs kedvem, most jó így, aztán a többi kiderül. Igazából úgy mozdul, hogy továbbra is bújni tudjak, inkább lassan és vigyázva. Ez megmosolyogtat és cserébe kap egy újabb csókot a bőrére. Ő is csendben marad, így fejezi be a mosogatást, majd megtörli a kezeit. Elengedem, mivel nem tudom, mit szeretne még, meg hát... mégsem tapadhatok a hátára, mint egy félőrült pióca. Ha már lehet, akkor inkább másképpen fejezném ki az effajta ragaszkodásomat.

- Kérsz kávét? - kérdezi meg gondosan elhelyezve a konyharuhát a helyére.

- Hm... igazából... kérek - döntöm el végül bizonyára olyan határozottnak tűnve, mint ahogy a választ adtam. Nem is tudom, min agyaltam ennyit, mikor kívánom is, meg nem árt, ha van bennem némi töltőanyag. - Megcsinálom - ajánlkozom és már ugrom is.

- Ahogy akarod - mondja nevetve, s nekidől a konyhapultnak. Aha, persze! Elkuncogom magam és csak a hecc kedvéért időnként megriszálom neki a fenekem, miközben bekészítem a kávét.

- Élvezed, mi?

- Természetesen - jelenti ki elégedetten. - Nem mindenki mondhatja el magáról, hogy a kávéját egy meztelen srác csinálja meg az orra előtt.

- És melyik fele a jobb, a meztelen srác, vagy a kávécsinálás? - érdeklődöm meg magam elé vigyorogva, aztán megfordulok felé.

- Ez egy igazán nehéz kérdés, Jeremy - kezdi a választ játékosan -, mivel a koffeinre és a nikotinra szomjazik a szervezetem, míg a srác - mér végig gondosan, amitől természetesen zavarba jövök - igazán vonzó, jó mozgású, formás darab és persze az sem utolsó, hogy alkalmaznám én szívesen másra is, mint állandó házvezetőt.

- Mégis mire? - kérdezek tovább, húzva egy kicsit. Szóval nehéz kérdés? Majd adok neked könnyű választ.

- A főzés megy neked, ezt tudjuk, de a takarításban is jó munkát végzel - ajánlja heccelődve, eljátszva azt, hogy ő most nagylelkű és valóban fontolóra veszi mindazt, amit mond. - Munkaruha felesleges, a fizetés főként természetben...

- Egy idő után elég koszos lenne a ház, tekintve, hogy sokat kell hajolgatni - vágok vissza vigyorogva és közelebb lépkedek hozzá. Masao persze röhög, ahogy vártam.

- Mindenki azt gondolja valószínűleg, hogy a kísértés azért van, hogy minél előbb kielégítsd a vágyát, pedig őrületes jó lehet csak várni, élvezni a helyzetet és végül úgy megszerezni, amit hosszabb ideig akartál, mintha maga lenne a mennyei manna.

- Szóval - simogatom meg a mellkasát - ez valahogy úgy nézne ki, hogy szépen kitakarítom a lakást, amit te élvezettel végignézel, majd mikor szegény, fáradt srác végre pihenhetne, akkor még az ágyadba is cipeled. Talán perverz, de tetszik - nevetem el magam.

- Edzésben lennél, az biztos - neveti felkarjaimon végigcirógatva, onnan felfutva nyakamra egészen az állkapcsomig. Megemeli a fejem és megcsókol. Megint megtámaszkodom a mellkasán, mint korábban is és kedveskedve, szeretettel csókolok vissza, aztán meg csak hozzábújok.

- Másképpen is lehet edzeni - mosolygok halványan. -, bár igaz, az ágytorna mindent visz.

- Ágy? Ugyan... A vázolt esetben valószínűleg alvásra használnád, belezuhannál és már horpasztanál is - ugrat, mire elkuncogom magam.

- Na de nem minden nap kell kinyalni a teljes házat - vázolom a saját elképzelésem. - Akkor meg mondjuk a heti egy mellett még marad hat nap arra, hogy megkapjam a fizetésem.

- Részletfizetést ajánlok a napi teljesítmény alapján.

- Szóval mikor szuperül dolgozom, akkor végigszexeljük az éjszakát? - kérdezem ártatlan tekintettel nézve fel rá.

- És mikor alszunk? - kérdezi nevetve.

- Hm... Ez egy remek kérdés. Takarítás helyett? - vigyorodom el.

- Amennyiben aznap nem szeretnél fizetséget... - válaszol szándékosan félbehagyva a mondatot.

- De az neked sem éri meg - emlékeztetem ravaszul mosolyogva.

- Hidd el, én tudom, mi az az önmegtartóztatás és mint látod, még nem haltam bele egy esetbe sem - vág vissza elégedetten.

- Azt hiszem, rendesen be lennék húzva a csőbe - ismerem el végül. - Hacsak... előleg van?

- Egy bizonyos idejű ittlét után esetleg szót ejthetünk róla, előtte viszont keményen bizonyítanod kell.

- És mennyi ez a bizonyos idő? - kérdezek rá, aztán visszamegyek a kávéfőzőhöz, de nagyon figyelve, hogy rendesen odategyem magam. Bögréket keresek, de bevillan valami és úgy csinálok, mintha nem érném el, majd segítségkérően Masaora sandítok.

- Nem meghatározott idő - válaszol könnyedén, s ellöki magát a pulttól. Mögém lép, megmarkolássza a fenekem, majd maga felé fordít és felültet a konyhapultra, lábaim közé áll, leveszi a két bögrét és leteszi, visszacsukja a szekrényt, persze vigyázva rám, azzal megrohamozza ajkaimat. Ha akarnék, se tudnék tiltakozni, ezért felesleges erre időt pocsékolni, inkább átkarolom a nyakát és élvezettel tapadok hozzá, lábaimmal átkarolom a combjait, hogy véletlenül se tudjon nélkülem menekülni. Percekig smárolunk, de utána leállít. Sejtettem, hogy így lesz, nem is akartam nagyon belemelegedni, bár határozottan nem sikerült ezt kivédeni.

- Ennyit az önmegtartóztatásról - kuncogom el magam végül. Masao is jót mosolyog, de azért megcsinálja a kávékat. Cigarettát keres, aztán visszaáll a lábaim közé és rágyújt. Nem fújja rám a füstöt, a cigit is eltartja tőlem, de kortyol hozzá a kávéból is. Csendben iszogatom a sajátomat és csak figyelem a férfit, de már ösztönösen fogtam megint magamhoz a combjainál. Ez kell, valahogy ténylegesen azt érzem, hogy itt van és megnyugtat. Furcsa és különleges ez a nap nekem, bár magam sem tudom, pontosan miért. De abban biztos vagyok, hogy pozitív és reményt ad nekem ez a felállás. Masao megkínál a dohányból, amit végül elfogadok tőle és leszívom a füstöt, majd lassan engedem ki. Érdekes érzések és gondolatok keverednek bennem, de a tény, hogy nem utasít el, hogy bővültek a határaim, annyira jólesik. Szeretem, ezzel már nem tudok mit kezdeni, de nem akarok ráakaszkodni sem, mert az nem lenne helyes. Megsimogatom a mellkasát, aztán csak megkapaszkodom az oldalában és figyelem az arcát, de semmit nem tudok róla leolvasni. Olyan, mintha ez egyfajta megszokottság lenne neki, bár határozottan jófajta. Most egyáltalán nem tudok kiigazodni ezen, így amint elfogyott a kávém, lerakom a bögrém és a homlokom a mellkasához döntöm. Ő elnyomja a csikket és a fejem kezdi el simogatni, én meg bújok a keze alá. Olyan szép lenne, ha sokszor kelhetnék vele, ha így lennénk. Közelebb csúszom hozzá és átölelem rendesen, hogy meg tudjak kapaszkodni a hátában és teljesen hozzásimulok.

- Csak bújós vagy, vagy baj van? - kérdezi meg lepillantva.

- Nincs baj, csak jó így - válaszolok csendesen, de most már tényleg próbálok elbújni előle. Nem tudom, mi tört rám, de most erre van szükségem. A férfi szó nélkül simogat tovább, szóval vagy tudja, mi játszódik le bennem, vagy nem érti, miért vagyok ilyen. Nem tudom, melyik lenne a jobb változat. Végül erőt veszek magamon és felsóhajtok, majd kap egy újabb puszit tőlem csak úgy, majd megemelem a fejem és felpislogok rá. Már átrohant rajtam az érzelmi töltet, így most megint kezd helyrebillenni a világ. Masao leteszi a bögréjét és ölbe véve visz fel a szobájába. Megkapaszkodom benne, a nyaka köré kulcsolom a kezem és a vállára hajtom a fejem, amíg fel nem érünk. Jó érzés vele lenni, tiltakozni sincs miért, szóval simán hagyom magam cipelni.


Leül az ágyra és hátradől, én meg automatikusan mozdulok vele és elhelyezkedem rajta, fejem a nyakához fúrom és várok még mindig. Csak simogatja a hátam, továbbra sem tesz mást, vagy szólal meg. Nem bírom tovább, a kíváncsiság nyer, így nagyon finoman megtámaszkodom a mellkasán és felemelkedem annyira, hogy a szemébe tudjak nézni. Vajon még mindig kiolvashatatlan lesz a számomra? Kíváncsiságot és nyugalmat fedezek fel az arcán, ami jobban meglep, mintha semmit sem látnék. Végül nagyot nyelek és előre dőlve, gyengéden megcsókolom. Ugyanolyan gyengédséggel viszonozza, miközben felhúzza a lábait. Megtart, de aztán enged lassan rádőlni, úgyhogy hozzásimulva tapadok az ajkaira. Összekavar rendesen, de ez most nem érdekel annyira, majd kibogozom magam, de ha már így adódott, akkor igyekszem kihasználni az időt, ami nekem adatott meg vele. A testem cirógatja, bejárja kezeivel teljesen, ezzel izgatva tovább. És még nekem vannak bajok az önuralmammal? Ha nem lennék elvarázsolva teljesen, most a képébe is vágnám. De minek? Inkább lazán simogatni kezdem én is mellkasát, hasát, oldalát, ahol hozzáférek. Hosszan folytatjuk ezt, lassan elbódít az érzékjátékkal, na meg a levegőhiánnyal. Amikor fulladozni kezdenék, természetesen elenged és a nyakam, vállam ostromolja tovább. Lehunyt szemmel élvezem, sóhajtva, nyögve fogadok tőle mindent és fokozatosan megint elveszítem az eszem a játékban. Egyre jobban szeretem ezt is, a hosszú érzékborzolást, amire Masao képes, különleges és igazán elvarázsol vele, szóval ellenkezés kizárva. Csak éppen visszaadni nem tudom úgy, mert már gondolkodni sem nagyon vagyok képes.


Masao végül óvszert vesz elő, amit el is kobozok tőle azonnal és kinyitom, mert szóban már nem nagyon sikerülne kifejezni, hogy akarom a folytatást is. Igyekszem úgy tenni, mint aki tudja, mit csinál, de ez már elég régen nincs így, szóval némi segítségre szorulok majd. Masao sem tétlenkedik, így hamarosan lekerül róla az alsó, a farkára meg az óvszer, bár azért... szóval remélem, még kapok némi előkészítést. A férfi most nem kapcsol, én meg hirtelen nem tudom, mit csináljak. Félek egy kicsit, holott nemrég voltunk együtt, de... az úgy nem oké. Akkor, Jeremy, rajtad a világ szeme, tessék megszólalni! Pláne, hogy Masao ösztönöz, hogy csináljak is valamit, szóval ideje lépni valamerre. Zavartan, vörösödve támaszkodom rajta, de végül nagy levegőt veszek.

- Készíts elő - kérem csendesen, nyökögve és végül a fülemnél köt ki a forróság.

- Rendben - mondja, s egy csókot nyom a nyakamra. - Ne haragudj, azt hittem, még kész vagy - kér halkan bocsánatot, majd felül, közelebb csúszik ölében velem a szekrénykéhez és előkutatja belőle a síkosítót.

- Nem tudom - ismerem el inkább. - De inkább így - bújok hozzá és apró harapásokkal, csókokkal járom be a nyakát.

- Természetes - jelenti ki lassan simogatva. Kell pár perc, mire megint sikerül visszalazulnom, de Masao is csak akkor kezd el megujjazni, mikor túllendültem a dolgokon. Lehet, hogy túlreagáltam, de... így biztonságosabbnak érzem.


Nem akartam elrontani semmit, de azt hiszem, nem is tettem, mert újabb csókot kapok. Élvezettel csókolok vissza, ahogy egyre hosszabb, forróbb és szenvedélyesebb lesz, de közben megmarad a gyengédség is. Igyekszem ugyanígy tenni én is, visszaadni, amit kapok, végül úgy ítélem meg a helyzetet, hogy kész vagyok és ezt egy csípőrázással jelzem is. Azt hiszem, nem lett volna gond az előbb sem, de most nagyobb biztonságban érzem magam. Masao a jelzésemre kihúzza belőlem az ujjait, majd síkosítót nyomva a markába ingerli farkát egy rövid ideig, aztán hátrább húzódik. Megemelkedem és lassan az ölébe ereszkedem magamba fogadva. Felnyögök közben, nem tudom visszafogni magam ilyen téren, majd kényelmesen elhelyezkedek, amennyire tudok és visszahajolok ajkaira, s mozogni kezdek, bár még csak kicsiket. Nem akarom elkapkodni, mostanában szeretem hosszan élvezni Masaot, és tudom, hogy ez neki sincs ellenére. Nyakát, vállát, mellkasát simogatom a művelet közben, bár ennyi mindenre figyelni már megterhelő feladat lesz egy pár percen belül. Ráadásul ugyanazt kapom vissza is, a férfi csókol, simogat, cirógat, finoman markol, ahol ér. Hagyom, hogy elborítson a kéj, meg az ösztönök és igyekszem mindent megadni a férfinek, amire csak képes vagyok. Bújok, simulok, mozgok, csókolok, tapizok és az egész egy folyamba olvad össze, amit mintha nem is én irányítanék, érzésre csinálom, ahol éppen jólesik, vagy ami hirtelen eszembe jut. Időközben persze a hangom is megjön, csak néha sikerül Masao bőrébe rejtenem, mennyire jó ez az egész. Nem kell sok, hogy elveszítsem a ritmust is, úgyhogy megint a férfire kell hagyatkoznom ebben, mert vissza sem találok hozzá.

- Ha elfáradtál, cserélhetünk - ajánlja fel szuszogva, mire elnevetem magam, bár sikerül egy újabb sóhajba fullasztani.

- Benne... vagyok... - vigyorodom is el hozzá, bár nem világos ebben a pillanatban, hogy pontosan mire is gondol, de kíváncsi vagyok. Óvatosan kihúzódik belőlem, majd elfektet az ágyon és fölém magasodik, a lábaimat felemeli, de megvárja, míg kényelmesen elhelyezkedem, úgy, hogy mindkettőnknek jó legyen. Nem tart sokáig, pláne, hogy lüktetve várom, hogy újra bennem legyen. Nem kell sokáig küszködnöm ezzel, mert belém nyomul lassan, majd egyre mélyebbre hatolva kezd el lökni bennem. A karjain támaszkodva figyeli az arcom, amitől azonnal elönt a pír és inkább lehunyt szemmel, a karjába kapaszkodva hagyom, hogy megint az ösztön vezessen és hangosan nyögdécselve vergődjek alatta. Ködös tekintettel nézek fel rá valamivel később, de már remegve, meg-megfeszülve élvezem a szexet. Nem tudom meghazudtolni magam, nyöszörögve próbálok még kitartani, még egy kicsit élvezni ezt a helyzetet, figyelni egy kicsit a fölöttem tevékenykedő alvilágit, aki egy pillanatig sem könnyíti meg ezt nekem. Persze győznek az ösztönök és felkiáltva, ívbe feszülő háttal, remegve ér el a gyönyör. Hullámokban halad át rajtam és igyekszem mindet ugyanúgy megélni, mert szuper érzés, így viszont percekig nem érzékelek semmi mást.


Mikor végre visszatalálok magamhoz, Masao már mellettem fekszik felkönyökölve és kéjes mosollyal vizsgál, miközben simogat. Morogva fordulok felé és közelebb húzódom, majd lassan simogatni kezdem a mellkasát. Imádok vele lenni és bár az elmúlt huszonnégy órában ez volt a negyedik körünk együtt, de még simán bírnék legalább ennyit. Irgalmatlanul kívánom, felizgat és minden együttlétünk más és más. Megbolondít, megőrjít és egyre jobban elcsavarja a fejem, pláne, hogy azok a pici dolgok, csókok, érintések már nem csak ágyban jelennek meg, hanem azon kívül is. Jól megmosolygom a gondolataimat, bár közben automatikusan cirógatom Masaot is.

- A morgás mit jelent nálad? - kérdezi meg. - Régebben nem volt szokásod - teszi hozzá. Ujjait nyakamtól indítva vezeti végig vállamon, oldalamon, csípőmön és combomon, majd tenyerét ráfekteti bőrömre és finom mozgatással gyengéd masszírozást képez.

- Ezzel leplezem, hogy zavarban vagyok - ismerem el őszintén, majd kitör belőlem a kuncogás. - Zavar? - kérdezem meg a biztonság kedvéért.

- Csak furcsa - válaszolja köröket és spirálokat írva a bőrömre. - Nem kell leplezned egyébként, igazán aranyos és semmi szégyellnivaló nincs benne, ahogy azokban sem, amik zavarba hoznak.

- Annyiféle módon zavarba tudsz hozni - válaszolok könnyedén. - Mondjuk mikor úgy vigyorogsz, mint most is, mert... - és persze már vörösödöm is el -, mert sose tudom, mire gondolsz.

- Nem szoktam semmi olyanra gondolni, ami aggodalommal kell, hogy eltöltsön. Tetszel - mondja meg egyszerűen, széles mosollyal. És akkor ne legyek zavarban, mi? - Ha meg kíváncsi vagy, kérdezz - teszi hozzá végigjátszva a hasamon, mellkasomon.

- Akkor kérdezek - kuncogok továbbra is, de most nem próbálok menekülni, vállalom, mert nem szégyellem, hogy ég az arcom. - Mit látsz ilyenkor rajtam? - tudakolom.

- Kielégültséget. Jó rád nézni, bár nem csak most, hanem általánosan is - teszi hozzá egy félmosollyal.

- Naná! Melletted nem lehet kielégületlen maradni - mosolygok fel rá. - És miért jó rám nézni? - kérdezek tovább. Akkor essünk túl ezen a dolgokon, mert ez mindig is érdekelt.

- Nem igazán tudok mást mondani, minthogy tetszel - feleli egy félmosollyal, majd a hátára fordul, de továbbra is engem nézi. - Jól nézel ki, az ideálomat lefeded, ez nem elég? - kérdez vissza.

- Tulajdonképpen de - ismerem el, miközben megkönnyítem a helyzetünket azzal, hogy felmászom rá és megtámaszkodom a mellkasán, hogy a szemébe tudjak nézni, ugyanakkor ne legyen köztünk akkora táv sem. - És még a szex is jó velem - teszem hozzá vigyorogva.

- Igen - ért egyet könnyedén. - Néha túl gyors és heves vagy, de ez egyáltalán nem baj, amennyire tudlak vagy akarlak, lassítalak, te meg szólsz, ha szeretnél valamit, máshogy vagy mást kívánsz.

- Hát.. - elnevetem magam. - Ami azt illeti, egy dolgot szeretnék majd - ismerem be. - Vagyis... hát... szóval... mi lenne, ha egyszer majd felvennénk videóra? - hadarom el a kérdést. Masao szemöldökei megemelkednek, arcára csodálkozás ül ki, ajkai mosolyra húzódnak. Pár pillanatig még emésztgeti a kérést és nagyot vigyorog végül rajta.

- A magunk örömére? Vagy milyen célra, céllal? - kérdezi meg.

- Kíváncsi vagyok rá. Igazából Akemi keltette fel az érdeklődésem, Deon meg csak alám tett még eggyel. Mármint... a szöszinek tetszett és... nem tudom, csak szeretném látni kívülről, amit így nem lehet. Aztán ki tudja - nevetem el magam. - Az is, lehet, hogy öt perc után menekülnék.

- Akemi? - kérdezi értetlenül és meglepődve. - Akemiről biztosan tudom, hogy elzárkózna attól, hogy felvétel készüljön róla - mondja komolyan. - Kamerát, állványt kell szereznem, egyébként nincs akadálya - jelenti ki aztán.

- Hülye - nyomok puszit a szájára. - Akemi azzal hatott rám így, hogy másodszor is kilesett minket és valami furcsa volt a tekintetében, ami kíváncsivá tett. Nem őt akarom felvenni, hanem magamat. Meg... azt mondta, hogy szép, és kíváncsi vagyok, hogy mire gondolt, vagy mi lehetett az. - Masao jót nevet rajta, de azt hiszem, nincs annyira ellenére a dolog.

- Abban biztos voltam, hogy nem a kölyköt akarod felvenni, Araki nem hiszem, hogy jó szemmel nézné, én pedig nagyon igyekszem megtartani őt egy bizonyos határon belül, hogy leválasszam magamról - mondja még mindig kuncogva. - Csak azon akadtam fenn, hogy a kölyöknek eszébe nem jutna a kamerázás, mégis ő adott neked ihletet erre, de így már világos minden.

- Ezek szerint nem tartod akkora hülyeségnek, mint amennyire én tartottam attól, hogy bedobjam az ötletet - állapítom meg kuncogva és elnyúlok rajta homlokom az arcához támasztva. - Mi a terved következő pontja mára?

- Nyitott vagyok sok mindenre, de ezt, azt hiszem, tudod is - mondja a hajamat túrva. - Videóra még nem vettem ilyesmit, csak kaptam ízelítőket - árulja el elvigyorodva. - Szerintem még olyan öt-tíz percig fetrenghetnénk, aztán nekem el kéne intéznem pár telefont.

- Ízelítőt én is láttam már - ismerem be kuncogva, gyengéden simogatva Masaot. - Lehet tizenöt? És akkor utána nagyon rendes kissrác leszek és békén hagylak, amíg elintézed a dolgaidat - közlöm teljesen ártatlanul. Masao persze megint jót nevet, de ezt mosolyogva fogadom tőle.

- Megegyeztünk - mondja vidáman, ezután csendben simogat tovább. Nekem sincs kedvem beszélni, inkább gyengéden viszonzom neki. Néha belecsókolok a nyakába, vagy a mellkasára helyezek el belőle, de inkább csak kiélvezem a közelségét és az állapotot, ami köztünk uralkodik. Még mindig villog az agyamban, hogy igen, ez egy új esély, és ez feldob, így somolygok is közben, meg persze igyekszem minél többet megjegyezni, megragadni ezekből a pillanatokból.

- Min bazsalyogsz? - kérdezi meg végül Masao elkuncogva magát, de mielőtt válaszolhatnék, végigsimítva arcomon állkapcsom a tenyerébe fogva emeli meg a fejem és megcsókolja ajkaimat. Mosolyogva csókolok vissza és lehunyt szemmel élvezem ki a smárunkat. Mikor elenged elkuncogom magam.

- Pontosan ezért - vallom be végül. - Mert itt lehetek és mert itt vagy és ez az elmúlt nap és most és minden... - hadarom el nagyon értelmesen. Nevetve csóválja meg a fejét, aztán újabb csókot lop tőlem, amit élvezettel adok meg neki, sőt, repetát is bőven.


Eljátszom az ajkaival, apró csókokat lehelek rá, picit nyelvemmel is érintem, végigkóstolom, aztán mélyítek rajta. Komótosan, kiélvezve lép be a játékba, miközben kezei a fenekemen meg a derekamon nyugszanak. Tök furcsa, régen utáltam, ha a fenekem fogta, most meg tök jólesik, sőt, valahol igénylem is, hogy megtegye. Mellkasán támaszkodva folytatom ostromlását táncba hívva nyelvét. Könnyedén sikerül elérnem, Masao gyengéden, szenvedélyesen csókol tovább. Nem maradok adósa, forrón, de visszafogottabban teszem én is, nem akarom, hogy elkapjon a hév megint. Érzem, hogy lassan szakad azért a cérna nálam, így még inkább próbálok koncentrálni. Naná, hogy az alvilágimnak nincsenek ilyen problémái! Nyugodtan játszadozik ajkaimmal, nyelvemmel és időnként apró harapásokkal is tarkítja ezt. Igyekszem visszahűteni a fejem, de még nem igazán tudom, hogyan is csináljam. Egyelőre sikerül, nem kapkodom el, nem követelek, csak hagyom és viszonzom a ténykedést, ellenben nekem ezt még gyakorolni kell, mert egy idő után levegőfogytába fogok kerülni, ahogy már most is csak nehézkesen sikerül a dolog. Szerencsére mikor már nagyon oxigénhiányba kerülnék, Masao is kapcsol és elenged, nyugtatóan kezdi simogatni a hátam, én meg visszabújok a nyakához. Azért fejlődőképes vagyok, egyre hosszabb ideig bírom az ostromot és egyre jobban vissza tudom fogni magam. Persze csak határok között... Elnevetem magam azon, hogy komolyan képes vagyok ilyen faszságokon agyalni ilyenkor, a férfi meg nagyot vigyorogva csavargatja meg a hajam.

- Megosztod velem, vagy nevetsz rajta egyedül tovább? - kérdezi. - Túl érdekfeszítően csinálod ezeket - teszi hozzá játékosan.

- Bocsi - kuncogok még egy kicsit. - Azon agyaltam, hogy lassan megtanulok levegőt venni csók közben, meg visszafogni egy kicsit magam, de aztán bevillant, hogy ki az a hülye, aki ezen agyal ilyenkor. Szóval összességében képen röhögtem magam - foglalom össze. - Mit értesz azalatt, hogy érdekfeszítő?

- Ja, értem. Nem nehéz a levegőt beosztani, amikor tudsz, veszel, aztán lassan fújod ki az orrodon, kapkodni nem érdemes - mondja könnyedén. - Ilyen monológokat én is folytatok magamban, csak mivel nem látványosan röhögök fel, nem szoktak rákérdezni, mit találok ennyire viccesnek.

- Jól van na! - bökdösöm meg. - Én sem szoktam, de most jött. Azt a levegős dolgot meg tudom, de mikor éppen visz a lendület, akkor nehéz nem szuszogni.

- Nekem nem gond, figyelek úgyis - mondja elvigyorodva.

- Merem remélni, mert különben beléd fulladok - nevetem el magam. - Akkor meg vége a szép időknek.

- Nem vágyom rá, hogy a velem való együttlétbe vagy azalatt haljon meg valaki - jelenti ki komolyan.

- Az durva lenne - váltok én is komolyra. - Nem is feltételeztem ilyet.

- Csak az előbb hoztad fel. Na, megindulunk? - Sóhajtok egy nagyot, nyomok még egy puszit az ajkaira, aztán lekászálódom róla.

- Meg. Na menj telefonálni, addig én megnézem, mit eszünk ebédre.


Masao kimászik mellőlem és elmegy megfürdeni, aztán visszajön telefonálni, így inkább elhúzok én is a fürdőbe, rendbe szedem magam, aztán lemegyek a konyhába. Megint nem veszek fel semmit, mert nem tartom fontosnak. Nekiállok keresni a hűtőben valami cuccot az ebédhez.