431.

Tatsuki

A ragadozó arról ismerszik meg, hogy kivárja a megfelelő pillanatot és határozottan lecsap. Már régóta szemezek Shinjivel, ám a tény, hogy ő Kitaro gyilkosa, minden kétséget elsöpört afelől, hogy meg kell dugnom. Ha kölyökként elég tökös volt bosszút állni, méghozzá igen remek módon, akkor huszonöt évesen tudni akarom, mivé fejlődött a cserebogár. A szoba, amibe Ryuuichi bekísért, szerencsére közel esik a konyhához, így valamennyi szobából oda tartva el kell menni előtte, ezért az ajtóm elé kipeckeltem egy könnyen szakadó, vékony fonalat, mert ha elhalad valaki előtte, tudni akarok róla. Itt senki sem figyel ilyesféle ártalmatlan csapdára, így nem aggódom, hogy nem ejtem el az áldozatomat. Bakarival is beszélnem kellene, tehát ha ő elszakítja a fonalat, akkor is kint leszek, ahogy Deont is fülön kell fognom a mai viselkedése miatt. A cigaretta aztán lepottyan a kilincsről, jelezve a kapást, én pedig már kint is vagyok. Erre vártam, mióta csak oszlani kezdtek az emberek az étkezőből, így most kíméletet nem ismerve, hátulról támadom le a testőrfiút. Megragadom a torkát, bal kezemmel hátrafeszítem a karját és nekicsapom a falnak. Nyilván túlélt már ennél durvább támadást is, én viszont nem megölni akarom, csupán ártalmatlanítani, ezért hiába küzd, minden erőmmel nekiszegezem a falnak, amiből nekem azért jócskán többet mértek. Kipréselem belőle a levegőt azzal, ahogy odaszorítom, és nem okoz csalódást nekem; ugyanúgy, ahogy az első alkalommal, mikor elkaptam, a végsőkig próbálkozik, így alaposan meg kell harcolnom vele a győzelemért. De pont ez a jó benne, hiszen ha egyszerű dugásra vágynék, nem lenne értelme bármit is kockáztatni. Mikor már elgyengült, felhasználta a megmaradt levegőjét és elernyed, átkarolom balommal a testét, de a nyakát még nem eresztem, csak lazítok kicsit a fogásán, nehogy megfulladjon mégis, és bevonszolom a szobámba. Kelleni fog számára pár perc, míg teljesen észhez tér, ami nekem bőven elég. Ledobom az ágyra, majd bezárom az ajtót. Természetesen sietek, most nincs időm meztelenre vetkőztetni sem, ám mielőtt kicsit is tisztulna számára, mi történik vele, fölé magasodom, leszorítom és újra ráfogok a torkára. Élvezettel figyelem, ahogy fuldoklik, talán fel is ismer engem, és gyengén, de küzd, az ösztön nem hagyja könnyen meghalni. Egyszerű kölyök, ám ahogy kivörösödik, élénk tekintetéből kihuny a fény a ködtől, teljesen felizgat. Az ájulat széléig vezetem, majd eleresztem, hasra fordítom és az előkészített erős, de vékony kötéllel összekötöm hátul a kezeit és a testére rögzítem. Ebből valami bűvésznek kell lennie, hogy kiszabaduljon, egyébként esélytelen. Még én is csak levágni fogom tudni róla, feltéve, ha el akarom majd ereszteni, miután megbasztam.


Lehámozom róla a nadrágot, alsónadrágot és zoknit, aztán hagyom kicsit magához térni, míg óvszert húzok. Legszívesebben meg sem várnám, hogy feleszméljen, megdugnám, méghozzá úgy, hogy vissza is essen a kábulatba, de ez túl egyszerű. Látni akarom a gyilkos fényt a szemeiben, azt, amivel végzett Kitaroval is. Amint köhögni kezd és felfénylik a szeme, fölé fordulok, letúrom nyakáról a garbót, s végigharapdálom. Ejtek pár erősebb harapást is a bőrére és már kurvára bánom, hogy nem vetkőztettem le, de leszarom, az anyagon keresztül is vállán hagyom a fogsorom nyomát, miközben fél kézzel benyúlok a ruha alá és végigmatatok mellkasán. Tetszik a kölyök, látványnak sem lenne utolsó és ahogy érzem, van pár helyes sebhelye is. Nem csalódtam benne ismét. Garbója alatt lévő kezemre támaszkodom, míg másikkal belemarkolok a hajába és hátrafeszítem a fejét. Látni akarom az arcát, azt a kifejezést rajta, mikor felfogja, hogy meg fogom kefélni perceken belül. Már a seggének dörgölöm a farkam, de még mindig csak játszom vele, várom, hogy igazából magához térjen. Nem is kell sokáig türelemmel lennem, szemeiben élénk, vad gyűlölet jelenik meg, méghozzá azzal az üzenettel, hogy megölne, ha tudna. De nem tud. Még akkor sem tudna, ha eloldoznám. Jobban is teszi, ha lemond erről, hiszen Deon legjobb kutyája vagyok és a kölyök nem díjazná, ha egymásnak ugranánk. Nem mintha ezt örömmel fogadná, de egy dugásba még nem hal bele Shinji sem.


Végigsimítok combján, miután eleresztem a haját, alaposan belemarok a bőrébe, majd ujjaimat belevésve kúszom fel farkához és kezdem el felizgatni. A fájdalom önmagában nem nyújt élvezetet, kicsit meg kell alapozni, ezen pedig nem fog múlni, addig játszom a kölyökkel, amíg szűkölni nem fog a gyönyör és az ellene folytatott értelmetlen harc miatt. Természetesen a küzdőszellem is megébred benne, megpróbál levetni magáról, ezért teljes nyugalommal nehezkedem rá. Testőrként csak kibír, ha meg nem, megint kiszorul belőle a levegő, engem aztán nem izgat. Kihúzom kezem a ruhája alól, mert többször sikerül kihúznia a farkát a markomból, s átkarolom a csípőjét. Ettől aztán hangot is ad, mindjárt olyan fájdalmasat üvölt, mintha minimum égő csikket oltanék el a bőrén. Ez egyszerre tetszik és nem tetszik, ezért eleresztem. A hangjában nem volt élvezet, anélkül pedig nekem sincs kedvemre ez a játék. Megkapni valakit nem annyit jelent, mint elélvezni a testében, hanem olyan orgazmusban részesíteni, amilyenre mindigis vágyott, de neked sosem vallaná be, tőled sosem kérné és nem is engedné önszántából, hogy megadd neki.


Felrángatom a ruháját a hátán, s közben erőszakosan megrántom Shinjit, így ültetve őt a sarkára. Lenne elképzelésem, mivel izgassam ebben a helyzetben, ám igazi harcos a kölyök, kénytelen vagyok ismét teljes súlyommal ránehezíteni, hogy magam alatt tartsam. Élvezem, hogy nem könnyű megszerezni, az ellenállását, azt, hogy kénytelen vagyok nagyon okosan trükközni vele, különben megszökik. Nem mintha összekötött kézzel kijutna egy zárt ajtajú szobából és abban is meglenne a kéjes öröm számomra, ahogy kétségbeesetten körberohan idebent, de ezzel már lehetősége lenne visszavágni, abból meg érzem, hogy jobb, ha nem kérek.


Hóna alatt felnyúlok, belemarkolok a hajába és lefele húzom, így elforgatva a fejét. Nem túl veszélytelen mozdulat, az arcán trónoló harciláz, gyűlölet, megvetés és kín azonban túlságosan megkapó ahhoz, hogy veszni hagyjam a látványt. Másik kezem sem marad tétlen, miközben gyakorlatilag az egész testemmel tartom őt ebben a pózban, újra markomba veszem a farkát és folytatom az izgatását. Mocorog, próbál szabadulni, ám miután megkeményedik és jól hallhatóan szuszog, a testébe nyomulok. Nem gyorsan csinálom, kiélvezem minden pillanatát, mert gyönyörű a fájdalomtól és az azzal kevert szégyenteli élvezettől. Összeszorítja a szemeit, morogva nyög, ezzel azonban csak feltüzel, alig kihúzódva belőle mozgok benne, ezzel szoktatva a seggét, mert nem egy odaadó uke. Ha az ukét kétségtelenül nem is tudom elvetni, noha kétlem, hogy a srác az volna a tapasztaltakból ítélve, hamarosan tagadhatatlanná válik, hogy élvezi, hogy megdugom. Ütemesen mozgom testében és farkán is, egyre keményebben és figyelem az arcát. Tetszik, nagyon is. Most már eleresztem a haját, érzem, hogy a kéj az ellenállását is felszámolja, s úgy taszítok rajta párat, hogy térdelésbe kerüljön. Gyorsan én is helyezkedem, majd ráfogok csípőjére, s folytatva mindkét munkám, kiadós kefélésben részesítem. Már nem kell látnom, hogy tudjam, milyen képet vág, elég a hangját hallgatnom, éreznem a remegéseit és azt, ahogy a gyönyör fájdalmas görcsbe rántja a testét. A segge is összeszűkül, s noha jobban szeretem, ha leszopnak, nem kockáztatom meg, leharapja-e a farkam, úgyhogy addig kúrom, míg el nem élvezek.


Pár pillanatig még a testébe nyomulva maradok, érzem a kettőnk gerjesztette pulzálást, aztán kihúzódom belőle, hagyom szétfolyni az ágyon, én pedig megszabadulok az óvszertől, elcsomagolom a farkamat és cigarettát keresek. Nekitámaszkodom az asztalnak dohányozni és Shinjit nézem. Szeretheti a vad szexet, vagy volt már egy-két komolyabb harca, mert kidekorálták néhol a bőrét. Azt hiszem, azt is tudom, miért üvöltött fel olyan keservesen. Egy nagy vágás húzódik jobb csípőcsontja felett, amibe valószínűleg belemartam. Nem tudom egyértelműen eldönteni, a két választás közül melyik a helyes, de mindegy is. Hagyok neki annyi időt, míg beslukkolom a cigit, s miután elnyomtam, elindulok felé. Ennyi idő alatt már ki kellett józanodnia, úgyhogy óvatos vagyok vele, nem tudhatom azt sem, mennyi erő maradt benne és mer-e ezek után támadni.


Mosolyra húzom a szám, mikor utóbbi teljesül. Reszketve, erőtlenül, de a dühtől és a gyűlölettől vezérelve bepróbálkozik, ám gyorsan leszerelem. Válaszul szembe köp, mire elröhögöm magam. Lassan letörlöm a nyálát, s ahogy újra nekem ugrik, leszorítom az ágyra.

- Ha nem akarsz egész éjszaka az ágy mellett feküdni hátrakötött kézzel, leállítod magad. Felőlem maradhatsz, nem fogsz zavarni, de ha nem muszáj, nem tartanálak itt - közlöm vele. Hagyok neki megint időt, most megfontolni az ajánlatomat. Vigyorgom egyet rajta, majd mikor látom, hogy elfogadja a lehetőséget a szabadulásra, felállok az ágyról, lerángatom róla a srácot is, háttal fordítom magamnak, előhúzom övem mögül a tőrömet és elvágom a kezeit béklyóban tartó kötelet. Amint ezzel megvagyok, gyorsan ellépek Shinjitől, s mielőtt nekem ugrana újra, elrakom a tőrt, mert dugáson kívül nem akartam mást, nem kívánom megölni őt. Jó kör volt, élvezetes, és titokban is fog maradni, ahogy látom, hiszen szégyelli, hogy alul maradt velem szemben. Nem értem, ezen mit van úgy oda, főleg, mert úgy vettem észre, kibaszottul élvezte, hogy megkefélem, de nem az én dolgom, hogy eldöntsem, kell-e neki a lelki nyomor.


Meglepő módon harc nélkül készül távozni, felöltözik, amit természetesen figyelemmel kísérek, majd rágyújt és az ajtóhoz megy. Ja, igen, a kulcs. Egy apró, sötét kis mosollyal előhúzom a farzsebemből, majd nyugodt léptekkel megközelítem Shinjit. A tekintetében látom, sikerült kissé megroppantanom a büszkeségét, még a belső tombolást is észreveszem, vagyis most már holt biztos lehetek benne, nem a számára megszokott szereposztással dugtunk. Még jobb. Továbbra sem veszem le róla a tekintetem, még várom, hogy megpróbálkozzon a visszavágással, noha az előzővel remekül felsült, de nem húzom nagyon az időt, a zárba illesztem a kulcsot és elfordítom, majd hátrább lépdelek, hogy engedjem elmenni a kölyköt.

- Na mi van, maradsz még egy körre? - kérdezem meg fölényesen tőle, mikor még csak a kilincsért sem nyúl, csak néz rám, és elvigyorodom. Válaszul morgást kapok, amin csak röhögni tudok. Kutya vagyok, veszettebb nála, de ezt a nyelvet nem beszélem. Mindenesetre most már nem aggódom amiatt, hogy támadna, keresztbe font karral mustrálom csak. Elégedett vagyok a látvánnyal és bár nem tudom, mi a faszért van még itt, nem zavarom el. Minél tovább marad, annál édesebb a győzelemmámor, amit érzek.


Most azt akarja demonstrálni, hogy nem fél? Nem izgatna az sem, ha rettegve menekülne ki a szobából, ez a dacos, megvető tekintet azonban igazán kedvemre való. Érzem, hogy szám szegletére mosoly ül és ugyan nem tudom, mire várunk, megtesszük. Nyugodtan dohányzik, majd mikor feléli az utolsó slukkot, átszeli a szobát és elnyomja a hamutálban a csikket. Egyetlen pillantásra sem eresztjük el egymás tekintetét, mint két vadállat, melyet egy ketrecbe zártak. Azt hiszem, megvan ennek a helyzetnek a pikantériája és felettébb szórakoztató a műsor, amit a kölyök szolgáltat. Kicsit megbolondítom, szétbontom karjaimat és felé lépek. Kíváncsi vagyok, akkor is ilyen nagylegény marad-e, ha érzi, a második kör alattam valóban választható opció. Nem mozdul, enged közeledni, ami vagy azt jelenti, hogy támadni készül, vagy pedig igenis akarja, hogy most az asztalra lökve dugjam meg. Közel merészkedek hozzá mindkét lehetőségre felkészülten, újra megkívánva őt. Nincs kifogásom a játék ellen, és a tét is nő, hiszen kétlem, hogy senkinek sem hiányzik. No meg most már tudja, mire számíthat tőlem, ami ugyancsak nem mellékes.


Hát akkor demonstráljuk egymásnak, hogy nem félünk. Elébe lépek, mire felágaskodik és csókot nyom a számra. Ez jól kezdődik, ám a folytatás kicsit meglep. Nem megüt, ahogy várom, hanem belök a közeli fotelba. Sikerül elkapnom a kezét - bár épp csak -, így vadul az ölembe rántom, majd mielőtt megmozdulhatna, belemarkolok a hajába, hogy megtartsam a fejét és erőszakosan ráharapok alsó ajkára. Vigyázok, hogy ne szakítsam fel, csak az inger a fontos, aztán nyelvemmel befurakszom a szájába. Csókot akar? Kaphat. Vad, nyers, szenvedélyes jut csak neki, ami alatt szabad kezemmel belekapaszkodom a seggébe. Nem gondoltam, hogy ennyire megragadt a szajhaszerepben, miután testőrré vált, de egyelőre tetszik a dolog. Neki viszont annál kevésbé. Úgy fest, nem azt kapta, amire számított, mert addig harcol, míg el nem eresztem. Hagyom futni, a fotelben ülve figyelem, amint elhátrál tőlem és mérgesen megtörli a száját. Újabb elégedett, sötét kis mosolyt csal ezzel a szám szegletére.

- Kurvára nem végeztünk - morogja, azzal elindul kifelé. Elvigyorodom.

- Szerintem se. Visszajöhetsz befejezni, amit elkezdtél és leszophatsz - mondom neki visszakézből kiosztva egy szóbeli pofont. Izgatja a fantáziám, milyen képet vág szopás közben és mennyire ügyes a szája. Dumálni tud, ami nem garancia, de hátha mégis...

- Majd az álmaidban...


Igen... ott lehetséges...