432.

Deon

Hagyom magam terelni, előre is hajtom a fejem és próbálok arra koncentrálni, mit érzek Asame masszírozása közben. Ő sokkal óvatosabb, mint Tatsuki, érzem, hogy csak ellazítani akar, fájdalmat okozni nem. Halvány mosoly ül számra ennek tudatában, aztán megborzongom, mikor belecsókol a nyakamba. Vállam mellett hátrasandítok Asaméra, s szégyellős mosollyal veszem tudomásul, hogy megint akar engem. Hihetetlen, mennyire megbolondítjuk egymást. Becsukom szemeimet, s hagyom, hogy játsszon az érzékeimmel. Lassan az izmaim elernyednek, a vállam leereszkednek, Asame pedig lefejti rólam a pólót, s folytatja az elkényeztetésemet. Ez most baromira jólesik, minden apróság könnyebbé tesz, valahogy mintha súlyokat fújnék ki magamból és ez a feloldódás maga után vonja, hogy muszáj megkapaszkodnom Asame combjaiban, különben leszédülök a lábamról. Talán pont ezt az állapotot akarta nálam elérni, vagy ettől indul be a legjobban, mert rövidesen ezután maga felé fordít és falni kezdi a szám. Persze viszonzom a csókját, még bele is vigyorgom, mert én kerülök az asztalra, majd hagyom, hogy tovább játsszon velem, kínálkozva hátratámaszkodom. Szeretem ezt, jólesik, kellemes a testemnek és a lelkemnek is. Elnyugszom belül, elcsitul a zavarodottság és a félelem, amit érzek, s helyét Asame szeretete veszi át. Az, ahogy szeret engem és az, hogy én is imádom őt. Néha nézem, miközben a mellkasomat járja be szájával, aztán mindig zavarba ejt a látvány és inkább behunyom a szemeimet.


Még most is egy kicsit furcsa, hogy átengedem magam neki, azonban bízom teljes mértékben Asaméban, így nincs miért megtagadnom tőle az irányítást. Pillanatokra megfogan bennem, hogy lepattanjak, rátoljam az ágyra, miközben levetkőztetem és letámadjam, de ezek most nagyon halovány foszlányok, ő is érzi, hogy amire vágyom, az a gyengédség, az őszinteség, az odaadás és a szeretet, amit meg is kapok. És mennyei érzés. Sosem gondoltam, hogy lehet jó ez az állapot, benne lenni valakinek a markában, de már biztos vagyok benne, hogy Asame inkább hordoz, mint megfog, esetleg összezúz. Persze hozzátartozik, valószínűleg meg is fogja tenni, amikor kell, hogy visszaránt, gyeplőként alkalmazza a rám gyakorolt hatását, de nem biztos, hogy az nekem annyira rossz lesz, mint amennyire majd sanszos, hogy bosszantani fog az első percben.


Jóleső sóhajokat, nyögéseket csal elő belőlem, megint teljesen elcsavarja a fejem és lassan, frenetikus módon vezet bele az élvezetbe. Szédületes, de tényleg. Szeretnék én is így hatni rá, ennyire elbűvölni, ilyen módon boldoggá tenni és magabiztosságom szinte szétfoszlik a pihegés alatt, hogy én erre képes vagyok. Holott emlékszem rá, milyen örömet tudtam már okozni Asaménak, arra, hogy megremegett a játszadozásomtól. Csak kevés alkalmat biztosít ezekhez számomra.


Elgyengített. Nem rossz értelemben, de alig van erőm még cirógatni is a testét, pedig akarom, minél tovább csókol, annál jobban vágyom rá. Szeretném, ha azt érezné, amit én, ha kétségtelen lenne Asaménak, hogy rajongom érte. Kicsit félek, hogy a nyilvánvalónál is nyilvánvalóbbá válik számára, hogy gyakorlatilag bármit megtehet velem, akármire rá tud venni, de... igazából szerintem ezt már tudja. És talán azt is, hogy tartok tőle, hogy kihasználja ezt, élni fog velem szemben a felettem megszerzett hatalmával.


Levetkőztetjük egymást, persze nem akárhogy, közben folyamatosan simogatjuk és csókoljuk is a másikat, majd összebújunk, de nem állunk meg ennyinél. Hajt minket a vágy. Nem hiszem, hogy a testi, engem legalábbis nem az, sokkal inkább a lelki arra, hogy kényeztessem, borzoljam az érzékeit, kifejezzem számára azt, amit érzek iránta. Odaadóan, folyamatosan ostromlom, míg csak bírja, aztán az önuralom valahol alul marad Asaméban, forrón megcsókol, majd megkapom azt a régóta megálmodott falhoz kenésemet is. Sokkal jobb, mint elképzeltem. A dojo falának szegezve is tetszett, de így, az ölében, a hideg falnak szorítva veszni el a lassú, égető, éles fájdalomban, amit okoz, még őrjítőbb. Szerelmes kín... azt hiszem, ezt érzem. Könyörögnék érte, ha megvonná tőlem, mert akarom. Igen, egy mocsok kis dög vagyok, és élvezem minden percét annak, hogy így is bánik velem.


Próbálok megtámaszkodni a falban és megkapaszkodni Asame jobb vállában, átkarolva őt, s a gyötrelem ellenére is, amit érzek, rátolom magam a lökéseire, mert akarom a gyönyört, esztelenül, veszettül akarom. Tudom azt is, hogy kihallhatja a hangomból a fájdalmat, így amint komolyan nyögnék, a tőle eltanult módon fojtom el, mert nem engedem meg újra, hogy ma megkínozzon, hajszolva akarok kielégülni, mint ahogy egy űzött vadállat éli végig a haláltusáját. És élvezem, elmondhatatlanul élvezem. Tisztában vagyok vele valahol közben, hogy úgy kapaszkodom Asame vállába, hogy az ujjaim elfehérednek, a körmeimet a bőrébe vájom, hogy a könnyeim folynak, de ez volt az az együttlét, amire csillapíthatatlanul vágytam.


Vér ízét érzem a számban, és mikor megcsókol, valószínűleg ő is megérzi, mert bizony sikerült felharapnom belül a bőröm. Közel bújunk egymáshoz, ő simogatja a mellkasom, én a karját, aztán miközben megcsókol újra, átkarolom a nyakát. Másik kezemmel beletúrok a hajába, majd célzatosan eltolom magamtól, hogy miután elfekszik, ráfekhessek.

- Mit szeretnél alvás helyett? - kérdezem meg csendesen, elmosolyodva, miközben megtörlöm a szemeimet, aztán simogatni kezdem Asame bőrét.