433.

Asame

- Téged, csibe – felelem neki őszintén. Igazából tényleg nem terveztem semmit, egyszerűen csak vele lenni. Mindegy, hogy filmet nézünk, vagy csak vagyunk egymás mellett, nekem teljesen megfelel. Szeretném, ha egyelőre nem foglalkoznánk a szerdai nappal. Deont teljesen kikészíti még a tudata is annak, hogy találkoznia kell Luxszal, hogy a közelébe kel mennie, de holnap muszáj lesz valamit kitalálnunk arra, hogyan birkózzunk meg ezzel a problémával. Legalább addig jusson el a beszélgetés, hogy megtudjuk, mivel áll elő az öreg, mit lesz képes meglépni azért, hogy megpróbálja megszerezni őt. Kíváncsi leszek, az én jelenlétemben, meddig mer majd elmenni. Ha pedig nem megy vissza magától Kínába, elintézem, hogy eltűnjön innen. Ha jól tudom, Akihitonak van néhány hírszerzője kint Kínában – olyan három, négy hálózat –, akik jelenleg a Triádok-ügy kapcsán tevékenykednek kint. Minden bizonnyal Aki nem lesz elragadtatva attól, ha újabb hírszerzőket állíttatok vele a Lux-ügyre, de nem fog érdekelni. Ha ez kell, hogy az öreg visszamenjen Kínába, hát megteszem. Biztos vagyok benne, hogy a hírszerzői elég gyorsan tudnának olyan balhét csinálni kint, ami miatt hosszú időre vissza kelljen mennie az öregnek. Végülis nem kellene sokáig várnunk. Miután megkapja Tatsukitól a kis „ajándékot”, miszerint nem ártana, ha orvoshoz fordulna, onnantól már csak egy remek időzítés kérdése, hogy Luxnak haza kelljen mennie és ott is maradnia.


A terv merőben egyszerű, Lux lelép Kínába, Akihito emberei pedig úgy megkeverik a szart az öregnek, hogy mindenképpen ott kelljen maradnia. Aztán már csak idő kérdése, hogy kiderüljön, mit sikerült összeszednie szép hazánkban ennek a vén majomnak. De persze ez még odébb van. Mindenesetre beszélek erről majd Akival.


Újabb forró csókot lehelek a kölyök ajkaira, miközben ismét végigsimítok egész testén. Még mindig és már megint kívánom őt.

- Mit szólnál, ha ennénk és utána vennénk egy forró zuhanyt? - kérdezem meg tőle végül, mire csak rábólint mind a kettőre. Elmosolyodom és kikelve az ágyból takarót dobok rá. - Itt maradsz! - teszem hozzá teljes komolyságot erőltetve magamra, majd felöltözöm. Macera a felsőbe való belebújás, de viszonylag hamar túljutok a dolgon, s kezembe véve telefonomat odaszólok Ayakonak, hogy kezdjen el valami kaját összekészíteni nekünk, majd kilépek a szobaajtón. Nem vagyok túl sokáig távol, a házinéni hamar összedobja a vacsoránkat, Deonnak megint valami amerikai csodát, nekem pedig yakisobát készít.


Mióta Deon itt van, Ayako egyre több külföldi étellel rukkol elő, amik a kölyöknek tetszenek. Nem mondom, a változatosság egyszerűen kellett, de még mindig szeretem a nemzeti ételeinket is. Egy jó yakisobát vagy sashimit semmi nem múlhat felül. A teriyaki csirkéről nem is beszélve. Bár gondolom, Deon ugyanígy vélekedik az ameriaki kajákról.


Meglepetésemre - vagy már lehet, meg sem kellene lepődnöm ilyenen - Ayako kérdésemre, miszerint van-e itthon valami édesség a kölyöknek, egy doboz fagyit vesz elő és készít belőle pompás kelyhet Deonnak, majd azt is a tálcára rakja. Elkényezteti a kölyköt... Nem tudom, mivel érte ezt el nála Deon, de egy apró, halvány és elismerő mosolyt zsebel be tőlem ezért, még ha csak így, látatlanban is. Miután a néni mindent elkészít, kezembe veszem a tálcát. Azonnal aggodalmaskodó pillantásokat kapok, amikre persze semmi szükség. Élek, tudom használni a kezeimet és ha Deont meg bírom tartani, akkor egy tálca nem fog ki rajtam. Persze ezt a néni nem tudhatja, de nem is bánom. Ajtót nyit nekem, én pedig elindulok vissza a szobánkba. Útközben a folyosón összefutok Shinjivel is, aki meghajol előttem, ám mielőtt megkérdezhetné, hogy segítsen, csak intek neki fejemmel, hogy menjen. Valami azonban nem tetszik a kölykön és egyszerűen nem tudom, mi az. Majd megkérdezem Deont, hátha tud valamit, mert a Shinji szemében izzó gyűlölet nekem új... ahogy a mozgása sem volt természetes.


Mikor belépek az ajtón, a kölyök takaróba csomagolva ül az ágyon és dohányzik, ami megmosolyogtat. Odaviszem az ágyhoz a tálcát és félrerakva öléből a hamutartót teszem le helyére a kaját, majd én is elhelyezkedem. Megvárom, míg elszívja a cigijét és végül nekiállunk enni mindketten. Persze Deon megint nem bírja ki anélkül, hogy meg ne kóstoltassa velem, amit eszik, de nem bánom. Nem rossz ez sem, de az álláspontomon továbbra sem változtat, maradok a japán kajáknál. Csendben fogyasztjuk el a vacsorát, s míg Deon betámadja a fagyiját és vigyorogva kanalazza befele a hideg, édes cuccot, addig én rágyújtok.

- Holnap délelőtt átugrom Nishidához megbeszélni vele azokat a dolgokat, amiket ma Tatsukinak is vázoltam röviden. Gondolok itt a miei yakuza problémájára. Ha van kedved jönni, szívesen elviszlek, ha nincs, akkor maradhatsz itthon is – zárom le ennyivel a holnapi program ismertetését. Végülis nem vagyunk összenőve, ha nincs kedve eljönni, marad és lefoglalja magát. Amúgy is terveztem hazafele jövet beugrani az autószalonba a kocsi miatt, így mindenképpen jó lenne, ha Shinji nem lenne mellettünk. Legalábbis gondolom, Deon meglepetésnek szánja az autót nem pedig rögtön le akar bukni vele már az első nap. Végülis Shinji már bizonyította, hogy remek választás volt a kölyök mellé, helyt állt azon az estén is és mostanában is... Kiváló nevelés, remek kiképzést kapott Ryuuichitől és testőröm is büszke a tanítványára. Van is miért. Néha azonban az az érzésem, hogy fiaként szereti a kölyköt, ami tőle nem lenne csoda. De még mindig nem tudom, mi van vele, mert most furcsán viselkedett a folyosón, ami nekem cseppet sem tetszik... - Csibe, történt valami Shinji és Tatsuki között megint, vagy ti balhéztatok össze? - kérdezek rá végül. - Összefutottam vele most a folyosón, és rohadtul nem tetszett, amit látok rajta – árulom el neki.