434.

Deon

Némi gondolkodás után úgy döntök, előbb Tatsukit látogatom meg, Shinnek meg hagyok még időt lenyugodni. Amúgy is most dühös vagyok, amit a tetoválómester érdemel. Mezítláb csattogok el ahhoz a szobához, amiben elszállásoltuk, majd rövid kopogást követően benyitok. A szoba üres, így beleszimatolok a levegőbe. Nemrég dohányzott, tehát nem lépett meg, csak épp nincs itt. Akkor várok rá öt percet és ha nem kerül elő, rácsörgök. Csörögnék, bassza meg, ha nálam lenne a mobilom! Jó, akkor...


A fürdőből kerül elő a haját törölgetve, csont meztelenül. Még látom elvigyorodni, aztán eltakarom a szememet, mert nem akarom részletekbe menően végigstírölni a testét, azt meg aztán főleg nem akarom nézni, miképp mulat rajtam, mintha valami kibaszott vicces előadást produkálnék.

- Mi járatban itt? - érdeklődik kedélyesen. Hallani nem igazán hallom, érezni viszont annál jobban érzem, hogy közelebb lépdel hozzám. Hideg fut végig a hátamon, de átjárja a bőrömet a mellkasomon és a karjaimon is.

- Legalább egy alsónadrágot vegyél már fel! - ripakodok rá, erre felröhög és játékosan végigcirógat a karomon. Mire a könyökömhöz ér, megborzongom. Utálom, hogy szórakozik velem, ezért dühösen félreütöm a kezét és tekintetem a szemeibe vésem. - Vegyél fel egy alsónadrágot! - utasítom ridegen. Az arcáról leolvad a mosoly, szemeiből eltűnik az izgága fény, s elfordul tőlem. Nem bírom megállni, hogy ne nézzem, így pillantásom végigfuttatom forradásokkal és tetoválásokkal díszített testén. Férfias, izmos, formás és nagyon vonzó. Rohadtul várom, hogy végre ruhába bújjon, mert egyre rosszabbul kezdem magam érezni a látványától. Sikerül becsuknom a szemeimet és rögtön nyugtatni kezdem magam. Tatsuki remek módszert választott a dühöm elmulasztására.

- Azt hittem, ma már nem kerülsz elő – szólal meg. A hangokból ítélve öltözködik, így még várok egy kicsit, hogy mire újra ránézek, már biztosan ruha fedje a testét. Nem akarok sem emlékezni, sem gondolkodni, most nagyon érezni sem, mert minden, ami megmozdul bennem, kész őrület. – Vagy Asame nem mosta meg eléggé a fejedet?

- Folytatni akarod? – kérdezek vissza. Öngyújtó sercenését hallom, s kinyitom a szemem. Már alsónadrágban van, ami nem elégít ki teljesen, de most nincs kedvem emiatt patáliázni Tatsukival, más miatt jöttem és nem akarok egész éjszaka ébren lenni.

- Nem egészen – válaszol, miközben újra hozzám lépdel. Tartom magam, s nem lépek hátra, mikor a számba dugja a cigarettáját. – Csak megérteni akarok pár dolgot – folytatja szokott nyugodt, könnyelmű stílusában. - Például, hogy miért zavart, hogy azokat megírtam Asaménak. Fontos tudnia, mire számíthat, azt meg kétlem, hogy te oda tudnál állni elé és megmondani, hogy valószínűleg le fogsz bénulni Lux jelenlétében és ilyenkor mit kéne tennie. Nyilván nem kell megmagyaráznom, hogy ha csak ő lehet veled, akkor csak őrá támaszkodhatsz és neki is egyedül kell megbirkóznia a feladattal. Máskülönben meg elejét akartam venni egy teljesen felesleges, valószínűleg parttalan és kettőtökön kívül senkire se tartozó vitának. Nem azért, mert annyira oltalmazni akarom a kapcsolatotokat, hanem mert nem vagyok kíváncsi a részleteire és az időm is drága. – Leugat, és nem is akárhogy. A vaníliaaromával ízesített cigaretta csak azért nem esik ki a számból döbbenetemben, mert az ajkamhoz ragadt. Nem értem, mi dühíti Tatsukit, pedig biztos vagyok benne, hogy az előbb a száján kiömlő szavai közt van a válasz erre. – Nos?

- Én... - Tőlem idegen módon nem tudok mit kezdeni a helyzettel. A magyarázkodást a pirszingesem sem szereti, és én is csak hülyén érzem magam tőle.

- Azt akarod, hogy én legyek veled szerdán, igaz? – kérdezi meg kertelés nélkül. Kiveszem a számból a cigit, miközben a tekintetem másfelé fordítom, de biccentek. – Rám az első vonalban lesz szükség, hogy Lux embereit kint és nyomás alatt tartsuk, s mint ahogy azt ismertettük a megbeszélésen, kockázatos lenne. – Bólintok, jelezve, hogy megértettem. – Nem bízol Asame képességeiben?

- Nem erről van szó!

- Ugyan, Deon! Kit akarsz becsapni? Megmondhatod a frankót, nem fogom az orra alá dörgölni, bármekkora kísértést érzek majd rá, rendben? – Válaszul megsemmisülten leeresztem a cigit tartó kezem és a tekintetem is a földre szegezem. Tatsuki közel lép hozzám, amitől a kettőnk közti tér vibrálni kezd, főleg, mikor végighúz a szemöldököm ívén. Aztán az egész elhal egy csapásra, ahogy ujjai hátával kezdi cirógatni oda-vissza haladva a homlokom. Megerednek a könnyeim és beleremegek az újra feltörő félelembe. – Ha lehetne, bent lennék veled, de nem biztosíthatunk támadási felületet magunkon. Asame ugyanúgy tudni fogja, mit csináljon, ahogy én tudom, ezért adtalak ki neki. Lehet, hogy nem írtam le számára új információt, de ha biztosan és pontosan érti, mi játszódik le benned, nem csupán a helyzetnek, de neked megfelelően tud reagálni. Érted? – A kérdésére kicsit mozgatva a fejem bólogatok. – Bízol benne?

- Persze.

- Akkor mégis mi a baj? – kérdezi csendes, meleg hangon. Azon, amelyiket annyira szeretek, amin csak hozzám szól. – Szerinted Asame nem tud megvédeni?

- De...

- Ezt most mondd úgy, hogy el is higgyem – kér, miközben megszünteti a kettőnk közti távot és a testéhez húz. Arcom megpróbálom egyesíteni a mellkasával, ám kemény izmai miatt ez lehetetlen feladat a számomra, mégis megpróbálom újra, méghozzá a hátát átfogva. – Miért gondolod, hogy én alkalmasabb vagyok vérebnek nála?

- Emlékszel a kutyára?

- Milyen kutyára?

- Amelyik megtámadott minket anno... Leteperted és elkezdted lefeszíteni az állkapcsát a fejéről...

- Igen...? – kérdez vissza úgy, amiből tudom, hogy rájött, miről beszélek.

- Minden tekintetben... ez most... jobban megnyugtatna... - ismerem el végül.

- Nem áll össze a kép – vallja be némi gondolkodás után.

- Nagyobb és erősebb vagy Asaménál... szerintem kegyetlenebb és kiszámíthatatlanabb is... - motyogom, mire megsimogatja a fejem.

- Most még nem lesz szükség ezekre a tulajdonságaimra. – Dorombol nyugtatásképp és bejön neki, mert egy kicsit megnyugszom ettől. – Légy erős, bízz magadban és Asaméban is, és teszteld Luxot. Tudnunk kell, meddig mer elmenni, vagy akár azt, hogy mit tud. Nem mellesleg az lenne a legjobb, ha meg tudnál szabadulni a félelmedtől.

- Asame is ezt mondta – panaszolom el, mire belefúj a hajamba és ahogy ismerem, elmosolyodik.

- Persze, hiszen te is érzed, hogy nem jó ez így, mi meg tudjuk.

- De nem megy... rágondolok és... - Még befejezni sem tudom, mire újra megsimogatja a fejemet, aztán eltol magától.

- Már nem vagy tizenegy éves kis tökalsó, Deon. Tizenhét éves srác vagy, aki mindenkivel szemben ki meri nyitni a nagy pofáját és ettől néhányan úgy húzzák be a fülük-farkuk, mintha valami fejes lennél, aki bárkinek parancsolgathat. Add elő magad Luxnak is – tanácsolja, én meg csak ügyetlenül törölgetem a szemeimet. – Mennyit beszéltél meg Asaméval arról, hogy Lux molesztált? – Utálom, amikor kimondja ezt a szót rám vonatkoztatva, a gyomrom is összerándul tőle.

- Csak ennyit... hogy mindig a közelemben akart lenni és hozzám érni...

- Ez is valami. És mit beszéltetek meg a szerdával kapcsolatban? – kérdezi komolyan.

- Hát... például ki kéne találnunk egy jelzést, amivel véget vethetek a tárgyalásnak – motyogom. Még mindig rosszul érzem magam, pedig nem is emiatt jöttem. Helyeslően bólint Tatsuki erre az ötletre. – Elmondtam azt is, hogy gyűlölöm és meg akarom ölni Luxot, miközben nem akarom ezt csinálni.

- Csak a morális gátak miatt, vagy azért, mert akkor háború robbanna ki a két ország közt?

- Mindkettő, de inkább az előbbi – vallom be ezt már nem motyogva.

- Sejtettem. Ennyi?

- Aha... erről nem igazán lehet velem beszélni.

- Ezen feltétlen változtatni kell, Deon. Holnap akár hárman is összeülhetünk, de mindenképpen ki kell valamit találnunk – közli határozottan, nekem pedig nem marad más választásom, mint megadóan rábólintani erre párszor. – Azt pedig teljesen komolyan mondtam és nem véletlenül a társaság előtt, hogy a legnagyobb gond az lesz, hogy téged próbál meg olyan helyzetbe hozni, amitől megpattansz innen. Ezt nem csinálhatod meg – jelenti ki némi utasítással is a hangjában. – Itt vagy a legnagyobb biztonságban, Asamét még csak megtámadni sem támadhatja meg, hiszen azzal is elindul a két ország közti háború, az pedig, mint említettük, egyik félnek sem lenne jó.

- És ha erre Lux történetesen szarik? – kérdezem meg nyíltan.

- Asame közelébe csak fegyvertelenül juthat, még Bakarival is át fogjuk motozni és ha kell, meztelenre vetkőztetjük és felnyúlunk a seggébe is, úgyhogy kétlem, hogy méltó ellenfelet képezne Asame számára. Még ha nála sem lesz fegyver, jóval gyorsabb, erősebb és tanultabb harcos, ezért ilyen hülyeség miatt ne parázz. Amennyi ember meg lesz itt szerdán a védelmetekre, egész Kínát kéne hoznia Luxnak, hogy esélye legyen ártani nektek. – A szavai megnyugtatnak, most én lépek közel Tatsukihoz és átölelem. Hálás vagyok neki. Mindenért. Tudom, mit érez irántam, azt hiszem, neheztel a yakuzámra, ha nem is gyűlöli már, mégis megtesz mindent, hogy megvédjen minket. – Gondolom, nem ezért jöttél – szólal meg pár perccel később. Azonnal eleresztem és hátrább lépek tőle, mire meglepetten néz rám.

- Csináltál valamit Shinjivel?! – kérdezem meg tőle.

- Kellett volna?

- Nem és ne is menj a közelébe, különben bármennyire is félek Luxtól, mehetsz, ahova akarsz, ha megszeged ezt! – pirítok rá.

- Na ácsi, kölyök! – szól rám megkomolyodva. – Pofa lapos állásba! – parancsolja. Egészen meglepődöm, mivel Tatsuki nem szokott velem ilyen hangot megütni, ám most sikerült belemarkolnom valamibe, amibe lehet, hogy nem kellett volna. - Te innen engem ki nem raksz szerda előtt akkor se, ha kutya kötelességem elhúzni innen a belem, vili?! – Úgy mordul rám, hogy még én húzom össze magam és bólintok párat. – Helyes. Shinjitől meg miért is kéne távol tartanom magam?

- Mert ezt mondtam – találom meg a hangom. – Miért nyomoztál utána?

- Kíváncsivá tett – vallja be könnyedén, megvonva erős vállait. – Bárkit adtak volna melléd, lenyomozom, ám így, hogy még találtam is róla pár apróságot... - Elégedetten elmosolyodik és tudom, hogy ez a gesztus nem takar semmi jót.

- Komolyan mondtam, hogy nem maradhatsz, ha nem bírsz magaddal – figyelmeztetem és amint újra elővenné azt a durva, leugatós hangját, csendre intem egy könnyed mozdulattal. - Így is kurva ideges vagyok, nem kell a belső feszkó, oké? Nem kell mást csinálnod, mint kerülni itt a problémázást. Ennyi. Nehéz? – Megvárom, míg válaszol, akkor is, ha ez belekerül pár percembe. Állhatatosan, nem engedve az akaratomból nézek barna szemeibe, végül pedig elérem, amit akarok: apró bólintással jelzi, hogy békén marad. – Jó éjt! – búcsúzom is gyorsan Tatsukitól, aztán magára hagyom.


Biztos vagyok benne, hogy mondott valamit Shinnek, de még az is lehet, hogy csinált vele valamit, ám ha ezután is megismétli, kipaterolom a házból, aztán... nem tudom. Megtanulok csomót kötni a farkamra, hogy ne hugyozzam magam össze a félelemtől. Mert félek attól, hogy mit művelhetnénk egymással Luxszal. Nem akarom tudni!


Rövid kopogás után benyitok a testőrszobára, hiszen még le kell dumálnom Ryuuichivel egy halaszthatatlan, Shinnek szóló feladatot, hogy holnap véletlen se tudjon velem jönni, meg a véleményét is ki szeretném kérni, milyen festésű autó illene a sráchoz. Csak a férfit találom a szobában, így közel lépdelek hozzá.

- Shinji hol van? - kérdezem csendesen, miközben lopva körülnézek.

- A fürdőben, magára öntötte a kávét, elment átvedleni - feleli.

- Akkor ok - mondom elmosolyodva, de azért a hangom nem lesz több az előbbinél. - Tervezek neki egy meglepetést, de kellene hozzá a segítséged - folytatom sietősen. - Holnapra valami halaszthatatlan, kifejezetten Shinjinek való feladat kellene, hogy ne tudjon eljönni velem testőrként. Autót szeretnék neki, már a típust Asaméval ki is találtuk és holnap megyünk elintézni, ahhoz pedig Shinjinek itt kéne maradnia, hogy ne sejtsen semmit - árulom el izgatottan, de azért a fürdő ajtaját figyelve, s fojtott hangon.

- Rendben van. Úgyis rendbe akartam tetetni vele a megfigyelőrendszert, valamint egy kamerát beszereltetni szerdára Asame dolgozószobájába is. - Uhhffhh...! Nem szabadulok én ettől a szerdai rémálomtól egy pillanatra sem, úgy fest. Ráadásul ha kamera lesz ott, legalább egy ember tanúja lesz még annak, ami ott folyni fog. Én azt nem akarom! Már az is sok, hogy Asame ott lesz...! De persze kussolok, mert tudom, hogy csak a biztonságunk miatt csinálják ezt. De bár ne tudnám! - Akkor ezt megejtheti holnap. Ellenben én is kérdeznék. Történt valami a kölyökkel?

- Nem tudom - vallom be. Most kurva okosnak kell lennem, mert ugye Shin nem mondta el Ryuunak, hogy van némi kapcsolata az alvilággal és nem akarom, hogy tőlem tudja meg. Valahogy rá kéne vezetnem Sárkányt, hogy vigyázzon rá, de nem tudom, hogyan csináljam anélkül, hogy gyanút fogjon bármivel kapcsolatban is. - Miért? - kérdezek inkább vissza, hátha azzal is közelebb kerülök a megoldáshoz.

- Elment, hogy kávét meg kaját hoz, de végül nem hozott, ami annyira még csak nem is gond, ahogy az sem, hogy elég sokáig volt távol, csak rohadtul nem tetszett, amit láttam rajta...

- Mit láttál rajta? - faggatom újra a fürdő ajtajára pillantva.

- Nino nem sűrűn mutatja ki az érzelmeit, de most sütött róla a gyűlölet. - Ez így nem okés. Nagyon nem. Lebiggyesztem a szám. Valamennyit tálalnom kell, úgyhogy a pszichológiában is jól ismert és elfogadott csúsztatást használom.

- Tatsuki szereti a viccet, de nem mindig nevet vele más - kezdem komolyan. - Valószínűleg próbára teszi Shinjit, hogy mennyire állja meg a helyét, mint a testőröm - árulom el. - Ha ennek újabb jelét tapasztaljuk, Tatsuki megy a háztól, ezt vele az imént közöltem. Lécives ne csinálj semmit, mert nem akarok balhét, így is ennyire ideges vagyok. - És felmutatom a kezem, ami jól láthatóan remeg. A gyomrom is összeszorult és nyelni se könnyű, még a hangom is más lesz, de nem hagyom most, hogy letaglózzanak az érzelmeim, mert még nem végeztünk. Újra a fürdő ajtajára pillantok.

- Rendben van, nem teszek.

- Köszönöm - mondom ki kicsit lehiggadva a szót. Tudom, hogy Ryuuichi képes úgy viselkedni, mint egy jó apa és ez alól valószínűleg Shin sem tudja kihúzni magát, ezért muszáj volt valahogy megkérnem, hogy most ne intézkedjen. - Milyen szín illik szerinted Shinjihez? - kérdezem meg gyorsan, hiszen el akarok tűnni, mielőtt a srác kijön a fürdőből, hogy ne fogjon gyanút.

- Fekete, szürke, ez a kettő és nagyon nem is járkál más színben sem. Mindenképpen ezek mennek hozzá a legjobban. - Biccentek. Semmi feltűnő, semmi színes, szóval nem ez, hanem az a halvány, valószínűleg nonfiguratív minta lesz az, ami egyedivé fogja tenni a kocsi festését, amit csak akkor lát az ember, amikor közel megy a járgányhoz. Szép lesz és Shinjis, ezért elmosolyodom.

- Jó éjt - köszönök el Ryuuichitől könnyebb szívvel, mert a kocsi kérdése is megoldódott és legalább amiatt nem kell aggódnom, hogy összeugrik a banda, míg nem vagyok itthon holnap. Ő is elköszön tőlem, aztán magára hagyom.

Visszatérek Asaméhoz, leveszem a pólóm, majd bebújok az ágyba. Szorosan hozzásimulok a yakuzámhoz, aki alaposan felfűtötte a takaró alatti területet, ami most nagyon jólesik, mivel kicsit sikerült kihűlni, hiszen fáradt vagyok.