434.

Asahito

Mióta eljöttünk Asamétól, semmit nem tudok róla. Egyszerűen időm nem volt még felhívni őt, annyi munka gyűlt össze pillanatok alatt. Pedig talán két-három napig nem voltam itt. Mennyit is aludtunk Yoruval az elmúlt napokban? Szerintem maximum négy-öt órát, ami testvérek között is kurva kevés. Ráadásul most kibaszott fáradt is vagyok. Leülök dolgozószobámban iróasztalom mögé és elkényelmesedem a székben. Lehunyom szemem. Az ajtó nyílik, minden bizonnyal Yoru jön be, de arra sincs energiám most, hogy kinyissam a szemem. Érzékelem, hogy leül velem szemben az asztalra és csak figyel. Most még ez is zavar, így alig pár perc után kénytelen vagyok kinyitni a szemem és ránézni...

- Mondd! - kérem őt csendesen, fáradtan, minden él nélkül.

- Húzzál pihenni! - közli velem kissé morogva.

- Nem lehet, ma még le kell mennem az Endorfinba is kicsit rendet rakni. Az üzletvezető panaszkodott, hogy napok óta ott ólálkodik néhány ismeretlen kínai figura és feltűnően méregetik a helyet. Nem tudom, mit akarnak, azt sem, hogy kik. Ha közük van a Triádokhoz, muszáj lesz megjelenni előttük, mielőtt elbízzák magukat - magyarázom neki csendesen, szemem újra lehunyva.

- Kimerült vagy, pihenned kell - mondja keményen, határozottan. - Nem fogom végignézni, ahogy teljesen tönkremész - jelenti ki.

- Semmi bajom nem lesz, majd pihenek, ha ezt elrendeztük - jelentem ki én is határozottan. Kurvára nincs kedvem most vitatkozni és harcolni vele. Egyszerűen hagyjon békén, pihenek kicsit és kész. Ezen nem kell túrázni szerintem, aztán majd ha hazajöttünk, kipihenem magam. Pont leszarok mindent jelenleg, amíg ilyen szar a helyzet, nem érek rá én sem pihenni. Még az kéne, hogy Morikawa beugasson valamit emiatt is és nem állok jót magamért.

- Egyezzünk ki - jelenti ki végül. - Hét óra van. Most elhúzol legalább három-négy órát aludni, és utána elmegyünk az Endorfinba. Amúgy sem érdemes korán odamenni - közli velem. Alkuképes vagyok, így felállok és ajkaira marok, majd egyszerűen csak otthagyom és elmegyek lefeküdni aludni.


Nem tudom, mit akarnak az Endorfintól a kínaiak, de nagyon rosszul járnak, ha velem kezdenek el baszakodni, én ott szarom le az egész bagázst, ahol vannak. És kibaszottul beszélnem kellene Asaméval erről az egész szarságról, mert valahogy Morikawáék sosem tájékoztatnak... Meg sem lepődöm a dolgon. Elfekszem az ágyon és lehunyom szemem. Még bennem van a mozdulat, hogy akkor most felhívom Asamét, ám már nem jutok el addig, hogy ez tettlegességig fajuljon, egyszerűen bealszom.