435.

Asame

Deon visszatér és bebújik mellém. Jéghideg megint, így magamhoz ölelem őt és betakarom. Azt hiszem, ideje aludnunk végre, majd megbeszéljük holnap a dolgokat. Átölelem a kölyköt teljesen, hogy melegítsem kicsit, miközben csókot nyomok a fejére. Felesleges kérdeznem, hogy sikerült-e, mit akart, hogy tudott-e intézkedni, mert valószínűleg nem jött volna vissza, ha nem, vagy már mondta volna. Tudja jól, hogy nem szólok bele az ő dolgaiba, mert úgy vagyok vele, hogy meg kell tanulnia ezt is, azonban azt is számtalanszor elmondtam neki, hogy ha nem boldogul mégsem, ne féljen kérdezni és tanácsot vagy segítséget kérni. Még mindig az a véleményem, hogy abból, ha csak elmondom, mit tegyen, nem tanul, abból viszont sokkal többet, ha neki kell intézkedni még akkor is, ha nem, vagy nem úgy sikerül, ahogy kellene a dolog. Azt hiszem, most mind a kettőnknek jobban esik a hallgatás. Leoltom a kislámpát, s a szoba sötétjében elég sokáig figyelem még Deont, míg végül elalszik karjaimban, majd én is lehunyom a szemem. A holnapi nap sem lesz könnyű, már előre látom...


***

Reggel korán ébredek és kimászom a kölyök mellől, még hagyom kicsit, bár tudom, hogy általában egyből felkel, mikor én is. Bevonulok a fürdőbe és rendbe szedem magam, majd felöltözöm, s odalépve Deonhoz nyomok egy csókot fejére.

- Ideje felkelned - mondom neki csendesen, kedvesen, majd magamhoz veszem a telefont és pisztolyom, s elindulok a konyhába, hogy reggelit és kávét készíttessek magunknak, míg Deon is felébred. Leülök az asztalhoz és rágyújtok, miközben újabb telefont ejtek meg. Ryuuichit hívom, hogy egy óra múlva indulunk előreláthatólag, bár ahogy Deont ismerem, lesz az másfél is. Persze ezt is megosztom testőrömmel, aki csak jót nevet a dolgon, majd bontja a vonalat. Az órámra pillantok. Lassan kilenc lesz, így Nishidát is tárcsázom, hogy tájékoztassam arról, mikor érkezünk. Persze túl konkrét időpontot neki sem tudok mondani, de a tizenegy még mindig tökéletes, addigra talán oda tudunk érni. Végül a kölyök is megjelenik a konyhában, így nekiállhatunk reggelizni és kávézni, s miután végzünk, elzavarom őt készülni. Tényleg nem ártana meg, ha tudnánk tartani a terveket.


Rengeteg dolgunk van még a mai napra, nem csak a kocsi, de a Lux kérdésben is haladnunk kellene valamit, mert a holnap délután vészesen közeledik.


Negyed tizenegy magasságában sikerül végre elindulnunk Ryuuichi és Bakari társaságában. Nem tudom, Ryuunak mit sikerült kitalálnia, hogy itthon tartsa Shinjit, de biztos vagyok benne, hogy ezt hamarosan megtudom úgyis. A kocsi kigurul a kapun, én pedig a visszapillantóba nézve jelzem testőrömnek, hogy húzza fel az utasteret a sofőrtől elválasztó ablakot, s amint ez megtörténik, ismét rágyújtva pillantok Deonra. Nem sokat beszéltünk még ma eddig, de most ideje megintcsak.

- Sikerült elrendezned mindent? - kérdezem meg tőle végül.

- Igen. Shinji kapott feladatot, Tatsukival meg beszéltem - egészíti ki a válaszát ezzel. Nem sok, de legalább kevés. A harapófogót pedig ma kivételesen otthon hagytam. Mindegy. Aprót biccentek, jelezve Deonnak, hogy rendben van, nekem ennyi is elég, főleg ha azok ketten nem esnek egymásnak mégis, míg távol vagyunk. Shinjiből nem nézem ki, egy dolog, Tatsukiból meg... hagyjuk is...


A BMW végül leparkol Nishida háza előtt, mi pedig kiszállva belőle, kísérettel indulunk el a dolgozószoba felé.