435.

Asahito

Megébredek arra, hogy Yoru kikel mellőlem, bármennyire is óvatosan igyekszik ezt megtenni, de egyelőre nem adom tudtára, hogy felkeltett, csak csendesen figyelem őt. Öltözködni kezd, szinte nesztelenül bújik bele feszes farmerjába, majd veszi magára a felsőjét is. Szóval nem akar felkelteni, hát rendben. Miután távozik a szobából, én is kikelek az ágyból és utána megyek. Csendesen követem őt, mint egy ragadozó a zsákmányát. Megáll testőreim mellett, én pedig a falnak simulva figyelem őket továbbra is.

- Ha Asahito-sama felébred, tartsátok őt itthon! Kurvára nem hiányzik, hogy ugráljon. Pihennie kell! Nem érdekel, hogyan éritek ezt el, ha kell, zárjátok a szobájába, azt is leszarom, de nem mehet ki a házból - jelenti ki határozottan, mire testőreim bólintanak. Remek... Még egy darabig nem mozdulok, csak hallgatom vadmacskám veszett fújtatását. Mocskos kis bestia. - Kerítsétek elő nekem Aijit és Hant! Álljanak ki a kocsival! - adja ki a parancsot a vérebeknek, én pedig most látom elérkezettnek az időt arra, hogy előlépjek rejtekemből.

- Yoru - morgom bestiám nevét, miközben intek testőreimnek, hogy távozzanak azonnal, ők pedig fejet hajtva előttem lépnek le. Yoru ideges, én is. Megint szép kis menet lesz, úgy látom. Odalépek hozzá és egy hatalmas pofont keverek le neki. Meg se szólal, csak megdörzsöli állkapcsát. - Gyűlölöm, ha átbaszod a fejem - morgom. - Mi a faszt képzelsz? Azt hiszed, mindenhez jogod van, csak mert a szeretőm vagy? - válok egyre ingerültebbé, ami jelen helyzetben most nem jelent semmi jót. Nem az érdekel, hogy játssza a yakuzát, ez sosem zavart, csak az, hogy átbassza a fejem és ezt kurvára nem díjazom.

- Lenyugodtál? - morogja a kérdést.

- Nem, Yoru, nem nyugodtam le. Mégis, hogy a jó büdös francba gondoltad ezt?

- Máskor is intézkedtem már helyetted - morog vissza. Tény, és nem is ez a bajom, hanem az, hogy átbaszta a fejem.

- A tényen nem változtat, hogy átbasztál... - válaszolom valamivel higgadtabban. - Mégis most mi a faszt csináljak veled? - kérdezem tőle őszintén, de nem felel. Idegesen szusszanok egyet, majd odalépek hozzá és magamhoz ölelem. Utálom, hogy mindig megjátssza ezt velem és azt is, hogy kibaszottul nem tudok rá haragudni sosem miatta. Persze, dühös vagyok, de... kurva mindegy. - Egyszerűbb lett volna, ha nyíltan megmondod, nem? - kérdezek rá.

- Nem hallgattál rám akkor sem - mondja csendesen, átölelve. Ez is igaz. - Mindegy, megyünk? Aiji és Han előálltak már a kocsival - bontakozik ki ölelésemből. Elmosolyodom és mielőtt túlságosan elléphetne előlem, megragadom állát és rámarva ajkaira szenvedélyesen megcsókolom. - Ne haragudj - simítok végig arcán, ahol megütöttem őt, mire csak elmosolyodik.

- Megszoktam már a hangulatváltozásaid - feleli, én pedig elhúzom a számat. Ez akkor sem megoldás és mentség a részemre. Évek óta játsszuk ezt, de ez lassan nem mehet így tovább. Imádok vele vadulni, de ez nem az a kategória már. - Érzelgősködsz még, vagy indulunk végre?

- Ne akadályozz meg életem talán első romantikus öt percében - morgom neki.

- Nem az első, de ha tovább játszod a hős szerelmest, kiábrándulok belőled, az ágyhoz kötlek és itt hagylak a faszba - vigyorog rám elégedetten. Na fasza. - Tudod, hogy megteszem - teszi még hozzá, mintha nem lennék tisztában ezzel egy percig sem. Pedig tudom, ezért is imádom azt a hülye fejét. Csak sokszor már túllő mindenen, és ezt nem viselem el, még tőle sem.


Végül sikerül elindulnunk is, persze a két testőr kíséretében, míg sajátjaim egy másik autóval követnek minket. Nem bízok most sem semmit a véletlenre, mert még akár kurva nagy baszd meg is lehet abból, ha a kínaiak tényleg szemet vetettek az Endorfinra. Biztos nem hagyom szó nélkül és biztos lehet benne mindenki, hogy pont leszarok mindent ezzel kapcsolatban. Kezdem unni, hogy keresztbe akarnak tenni nekünk úton-útfélen. Elég volt.


Alig fél óra alatt érünk az Endorfinhoz, s a kocsi szokásosan a klub előtt parkol le. Sosem titkoltam az érkezésem, így már az sem lep meg, hogy az előtte lézengő prostik nyakuk behúzva ténferegnek arrébb a bejárat elől. Végignézek rajtuk, van egy-két friss darab is köztük és ez egy őszinte, de halvány mosolyt csal ajkaimra. Tehát Tetsuji megint fogott pár használható kölyköt. Nagyszerű.


Belépek az ajtón, mire azonnal minden szem rám szegeződik, de csak annyi időre, míg konstatálják, ki vagyok, majd már folytatják is tovább eddigi tevékenységeiket. Az újak persze hosszabb ideig bámulnak, de már ehhez is hozzá vagyok szokva. Végigpásztázom a tömeget, mindenképpen beszélni akarok az este folyamán pár emberrel, főleg Tetsuval. Ám ahelyett, hogy őt sikerülne megtalálnom a szokott helyén, pár kínai pincsibe botlom Tetsuji törzshelyén. Ebből botrány lesz.

- Nem vagytok kívánatos személyek a klubban - lépek oda az asztalhoz és közlöm a két férfival ridegen, akik először értetlen képpel merednek rám. Rendben, kár volt ellógni a nyelvórákról... Bár kötve hiszem, hogy ne értenék, mit magyarázok éppen. - Távozzatok! - szólítom is fel őket fejemmel intve az ajtó felé.

- Ki a fasz vagy te, hogy csak így beugass nekünk, kis csipszar? - szólal meg az egyik végül tört japánsággal. Pont az a fasz, bogaram, aki úgy basz ki innen pillanatokon belül, hogy még a villanyoszlop sem fog meg az utca túloldalán.

- A tulaj - felelem végül kimérten, mire mindkettő felröhög. Kezdek megint kurva pipa lenni és ezt Yoru is észreveszi rajtam, mert vállamra teszi kezét, ettől pedig csak még idegesebb leszek. Tökömet nyugtatgassa, ne engem, főleg ne a saját klubomban, a saját testőreim és a vendégek előtt! - Kaptok két percet eltakarodni innen! - morgom idegesen.

- Mert mi lesz? - áll elém a nagyobbik és gúnyosan végigmér rajtam. Vállat vonok, majd azzal a lendülettel mosok be neki egyet, mire a másik már pattanna is. Na nem. Előrántom fegyverem és testőreim is így tesznek.

- Húzzatok el innen a faszba! - biztosítom ki a fegyvert nyomatékosításképpen. Ha szemmel ölni lehetne, már valszeg halott lennék, mert ez a két kínai korcs elszántabb, mint egy falka veszett kutya, s hogy ezt bizonyítsák nekem, a nagyobbik kést ránt. Rábaszott. Lövök. - Takarodjatok, vagy a következőt a fejedbe küldöm! - Úgy látszik, ez végre használ, mert megindulnak kifelé. Intek fejemmel testőreimnek, hogy kísérjék ki a két fickót, nehogy eltévedjenek a végén, majd elrakom a fegyverem.

- Pénzt is szedhetnél lassan - hallom meg az ismerős hangot magam mellől, mire az épp az asztalhoz érkező Tetsujira pillantok. Gúnyosan elmosolyodom. - Nem tudtam, hogy felvetted a programok közé a pankrációt - lép közelebb hozzám, majd int fejével, hogy üljünk le.

- Láttam, sikerült újabb példányokat beszerezned - gyújtok rá végül, miután Yoru is elfoglalja a helyét mellettem. Ideje rátérnünk az üzletre inkább. - A tarifák továbbra is érvényesek - jelentem ki végül.

- Igazán adhatnál némi kedvezményt, lassan felkopik az állam miattad - nevet fel. - Mellesleg ez a két kínai... Az egyikük Akinari pincsije volt - jegyzi meg. Akinari... Elgondolkodom, majd idegesen felmordulok.

- Mi a faszt akart itt Akinari blökije?

- Nem vagyok az anyja, hogy tudjam - jelenti ki. Nem, de kétlem, hogy ő ne tudná. Tamayama Tetsuji vérbeli alvilági strici és számos kapcsolattal rendelkezik. Kötve hiszem, hogy ne jutott volna el hozzá bármilyen infó az egész Triádok-Szindikátus balhéról, vagy éppen arról, hogy mi a fenének szimatolgat itt a miei yakuza vérebe. Én sem ma jöttem le a falvédőről annak ellenére, hogy fiatal vagyok.

- Mit kérsz az infóért? - térek rá végül a lényegre, mire Tetsuji elmosolyodik.

- Megelégszem annyival, ha egy hónapi részesedésről lemondasz. - Tartható ajánlat, bólintok, jelezve, rendben, megállapodtunk. - Öröm veled üzletelni, Asahito. - Csak ne nyalj, mert azt rühellem. - Gondolom, tudsz arról, hogy a Triádok mindenáron területet akar szerezni Japánban és ezen cél érdekében több nemest is ideküldtek. Akinari pincsije is nekik dolgozik, részben, részben pedig a yakuzának - von vállat. - A hírek szerint Akinari nagyon is fontolóra vette, hogy elfogadja Zhijian ajánlatát, miszerint a tokiói kikötőket is megkapja, amennyiben segít a Triádoknak területeket szerezni, egyelőre azonban nem csinál semmit a miei yakuza. Minden bizonnyal tisztában van azzal, hogy figyelik minden lépését. A fickó amúgy, akire rálőttél, Xiao Zihan, az ő talpnyalója, ugyanakkor Zhijiannak is dolgozik - vonja meg vállát. Kezd összeállni bennem a kép és már roppant módon érdekelne, Asame mennyit tud és mit, mert ez az ügy egyre nehezebb lesz.

- Tájékoztathattál volna erről előbb is - morgom.

- Akkor hol marad az izgalom? - neveti. - Nem célom, hogy segítsem azokat a kínai faszokat, de tény, hogy roppant jól tejelnek a kurváimnak egy éjszakáért. Megéri velük üzletelni. Másrészről ennyi bőven belefért a dologba. Már muszáj volt helyrerakni az agyukat, mert túlságosan a gatyájukba csúszott - jelenti ki rágyújtva. Egyet kell értsek vele, azonban most rohadtul nem hiányzik a balhé, míg nem tudjuk őket kiűzni innen anélkül, hogy abból háború legyen.


Picsába...!