435.

Tetsuji

Miután Asahito és a szeretője távoznak, magamhoz intem két legkedvesebb szajhám és kényelmesen elfekszem a fotelben. Asahito mindig adott a kényelemre és az Endorfinból kurva gyorsan csinált egy olyan klubot, ami igen hamar nagy népszerűségnek kezdett el örvendeni. Látszik rajta, hogy az apja vére. Az órámra pillantok. Jócskán hajnal egy fele jár az idő és kezd bosszantani az, hogy Kitamura még nem jelent meg. Utálom, ha valaki késik. Mióta Kitarot kinyírta valami elmebeteg szajha, ez a balfasz se lát, se hall. Bosszantó, hogy még mindig keresi azt a kis kurvát, aki ezt tette a gazdájával ahelyett, hogy beletörődne és folytatná azt, amit Kitaro tett. Tulajdonképpen szép lassan tönkreteszi mindazt, amit Kitaro annak idején felépített.


Fél kettő magasságában végre befut Naokival az oldalán. Ez se menne semmire a pincsije nélkül, habár Naoki nem az az észlény, akire rá mernék bízni akár egy szobanövény gondozását is. Mindenesetre a kínzáshoz ért... Hány kurvám is bánja, hogy az a kis korcs eljátszadozott velük? Ha jól rémlik, két hete váltam meg a negyediktől, mert Naoki annyira megkínozta, hogy értéktelenné vált a piacon. Kártérítést persze követelhetek tőlük, de mire megyek? Attól még nem lesz belőle pénz. Fasz kivan az ilyenekkel. Ráadásul az egyik igencsak értékes ribancomat vágta ezzel gallyra. Szét tudtam volna robbanni a méregtől. Komolyan el kellett gondolkodnom azon, hogy azonnal a torkának ugorjak és ott helyben megfojtsam, vagy egyszerűen csak levágjam a farkát és ledugjam azt a torkán, hogy megtanulja végre becsülni is az árut. Végül hagytam az egészet a picsába, de neki kellett eltakarítania a kölyköt, miután agyonlőttem.

- Késtél - mordulok rá, mikor leveti magát a szemben lévő fotelba. - Hol a pénzem?

- Átbasztál, Tetsuji. Két szajháról volt szó, nem egyről... - morogja és rágyújt. Idegesen dörzsölöm meg a halántékom, majd intek a két kedvencemnek, hogy hagyjanak minket magunkra.

- Tény. De arról sem volt szó, hogy a te kis tacskód zsinórban a negyedik szajhámat cakkozza úgy ki, hogy többet hasznát sem veszem - morgok én is, mert még mindig kibaszottul bosszant a dolog. - Azt hiszem, ennyi nem nagy ár négy igencsak kiváló ribancért - teszem hozzá.

- Mindegy, megkapod a pénzed, ellenben lenne számodra egy feladatom. - Feljebb ülök a fotelban. Ha újabb kurvákra lenne szüksége, azt már közölte volna, így viszont kezd érdekelni, mivel áll elő. Előhúz kabátja zsebéből néhány igencsak viseltes, összehajtogatott papírlapot, majd elém dobja azokat. Értetlenül nézek rá és magyarázatot várok. - Szükségem van néhány infóra - jelenti ki, mire felnevetek.

- Már nem dolgozom informátorként - zárom rövidre a témát, tekintetében azonban látom, pont leszarja a dolgot. Hát jó, időm, mint a tenger.

- A képen látható fickó Suki Deoyama. Egy helyi kis bűnöző, pár utcányira innen van egy elég lepukkant szórakozóhelye. Igazából szinte csak a csőcselék fordul meg nála jóformán, akik olcsón akarnak szar minőségű droghoz jutni - magyarázza, mire kezembe veszem a papírokat és széthajtogatva őket olvasni kezdem a rajta lévő infókat. Egy másik kép is szerepel közöttük. Egy fiatal kölyöké, aki alig lehet tizenhat-tizenhét éves, nem tudom megsaccolni ez alapján, mindenesetre csinos kis példány. Elég sok infó van kettejükről, ám az utolsó lapon csak egy nevet találok: Ninomiya Shinji. Se fénykép, se adat. Kitamurára pillantok.

- Mit akarsz?

- A képen látható suhancot Kitaro nyírta ki évekkel ezelőtt, mert az a kis rohadék meglovasított pár kiló kokaint - magyarázza, ám engem ez a kerettörténet valahogy cseppet sem érdekel. Ha bénák voltak, az ő bajuk. Még mindig nem látom át, hogy mi a fenét akar. A kölyök halott, ahogy látom, ez a Suki nevű fickó egy drogos kis senki, a harmadik meg csak egy név. Főleg, ha tényleg létező személy és nem csak valami pancser drogtól elszállt képzelgése.

- És? - kérdezek rá. - Mit akarsz? Kurvára nem látom át, miért kéne nekem bárki után is informálódni. Ez a Mao Itachi halott, Suki Deoyama egy drogos senki, ez a Ninomiya Shinji pedig valszeg nem is létezik ha ennyi idő alatt még semmit nem találtatok róla. Mióta is hajszolod Kitaro gyilkosát? Öt éve? Lassan hat... Ennyire jutottál? Komolyan mondom, Kitamura, te akkora farok vagy, amilyet még nem hordott a hátán a föld. Ezt öt éve is elém tolhattad volna, miért pont most?

- Mert nem volt eddig semmi bizonyítékunk arra, hogy annak a drogos szarházinak bármi köze is lenne Kitaro megöléséhez.

- Miért, most van? - kérdezek rá némileg hitetlenkedve. Hirtelen mi faszom változott meg? Főleg öt év után. Nem áll ez nekem sehogy sem össze. Megint csak valami idétlen baromsághoz ragaszkodik, aminek se eleje, se vége, de még csak értelme sem. Az egészben még annyi értelem sincs, mint egy tál szőlőben.

- Suki vallott - jelenti ki, én pedig felröhögök. Nem, ez... Kitamura nem lehet ekkora gyökér. Komolyan ad egy drogos szavára? Neeee, ez nekem is abszurd.

- Ne tedd ezt velem, meghalok röhögőgörcsben és nem lesz, ki ellásson szajhákkal - vigyorgom még mindig. - Hahó, Suki Deoyama egy drogfüggő vén fasz. Na jó, annyira nem vén, de drogfüggő, ráadásul, ha jól értelmeztem, ez a Mao nevű kölyök a kis kedvence volt. Ezek után sanszos, hogy a suhanc halála után még jobban rákattant a drogra és a fél agyát elszívta már. Adsz egy láda moha szavára? Komolyan gondolkodhatnál néha, Kitamura.

- Leszarom, mit gondolsz! Kapard elő nekem ezt a Ninomiya Shinjit valahonnan, nem érdekel honnan! Hatszáz millió yent kapsz most, hatszázat, ha leszállítod nekem őt. - Hoppá...! Milyen bőkezű lett. Megfontolandó. Megdörzsölöm halántékom és felsóhajtok. Legyen, bár nem tudom, miért tőlem vár csodát, három éve nem foglalkozom információszerzéssel.

- Legalább nyögj valamit erről a fantomról, akit kergetek - kérem őt fáradtan.

- Szőke, vékony, olyan százhetven magas lehet. - Na baszd. Ha öt éve egy ilyen kölyköt keresel, én már meg sem lepődöm azon, miért nem találtad meg. Csak nekem logikus, hogy valószínűleg már kurvára nem így néz ki az, akit keres? Anyám mondta mindig, fiam, észt nem adhatok, apám meg rákontrázott rendszerint, hogy mindenkit nem csinálhat ő. Kezdem érteni, mire gondolt. Hát, mindenkit én sem csinálhatok. Felállok és nadrágom farzsebébe csúsztatom a papírokat.

- Meglátom, mit tehetek - zárom ennyivel a témát mára. Ma már tuti nem mászok el Sukihoz, majd holnap. Egyetlen dologra vágyom jelenleg: az ágyamra és csendre. - Majd jelentkezem - adom tudtára, hogy ne merjen keresni egy darabig, különben lesheti, hogy bármit is kiderítek neki, azzal távozom az Endorfinból.


Ninomiya Shinji...


Rohadtul remélem, hogy nem csak egy drogos fantáziájának szüleménye ez a név, különben kibaszott dühös leszek.