4.

Tatsuki

Megszenvedek az ajtó kinyitásával, mert két cseszett nagy szatyorral a kezemben ez nem olyan egyszerű feladat. Nem vagyok hozzászokva az efféle problémákhoz, fele ennyi holmi nekem bőven elég. Nincs szükségem például gyógyszerekre, meg ami azt illeti, a síkosítót sem fogyasztom egyedül olyan mértékben, mint Shinjivel ezalatt a két nap alatt, és mivel a főzés sem sorolható a kedvenc elfoglaltságaim közé, nem szokásom ennyi zöldséget és egyéb alapanyagot hazahordani, de mielőtt a srác megint nekem támad, hogy nincs itthon normális étel, inkább hoztam pár cuccot. Ebből már fog tudni választani, ha meg mégsem, éhes marad. De persze csak azután, hogy nekem kaját csinált.


Amint belépek, Shinji fegyvert fog rám. Zsír, így még sosem jöttem haza, el is vigyorodom. Kellemes fogadtatás, a pillantása és a kiállása nagyon izgató, s az sem elhanyagolható tény, hogy alsónadrágban van. Ennél már csak az lenne impozánsabb, ha teljesen meztelen lenne, de nem elégedetlenkedek, így is kedvem lenne azonnal megkefélni. Az egyetlen dolog, ami valahol mélyen idegesít, hogy mennyire simán lelőhetnének, mikor hazajövök. Eszembe sem jutott aggodalmaskodni, hogy esetleg ilyesmi vár itthon, pedig ha egyszer túlfeszítem a húrt valamelyik baromnál és sikerül ráakadnia a címemre, könnyen végezhetem hullaként. Elbíztam magam. Nem engedhetek meg még egy ilyen hibát, hiszen nem egy gondtalan civil vagyok, hanem alvilági gazfickó, akinek még a legbiztonságosabb pillanatban is kibaszottul arra kéne ügyelnie, hogy megölhetik!


Shinji dühe mulattat. Képes feledtetni is velem a hibám miatt érzett csalódottságot. Ez a pár nap úgy telt el, mintha normális életem lenne, egyszerű férfi lennék egyszerű gondokkal: láz, fejfájás, levertség, hidegrázás, fájdalom, … és egyszerű férfi lennék egyszerű kapcsolattal: szex, kaja, szex, alvás, szex, némi beszélgetés, szex, alvás, szex, kaja, szex, veszekedés, békülős szex, … De nem vagyok egyszerű férfi és az életem semely' része sem tekinthető egyszerűnek. Néha jó lenne, ha úgy lenne, kezdek belefáradni ebbe az egészbe, negyvenhárom év után nem is csoda talán, hogy elegem kezd lenni, de még kibaszott sok dolgom van, mielőtt nyugalomba vonulhatok. Félő, ötven éves korom előtt nem fogok tudni hátradőlni egy kényelmes fotelbe tévét nézni, mint minden közönséges lélek, vagy a tengerparti kecóm előtt egy napozóágyon. Időnként vágyom rá, aztán jön valami ramazuri és mindig rájövök, mennyire kurvára élvezem az életemmel járó stresszt, izgalmat, feszültséget, kétségeket, problémákat, veszélyeket és a meglepetéseket. Mint ezt is.


Jópofa a srác aggodalma, ami az eltűnésem miatt keletkezett benne. Ugyan heccelem vele, hogy nélkülem nem kell itt félnie, de tökéletesen tisztában vagyok azzal, hogy erről szó sincs. Talán attól tart, hogy nem jövök vissza? Vagy helyettem valaki más jön fel? Senki sem ismeri ezt a címet rajtunk, Deonon és Bakarin kívül, ezért annyira nem aggódom. Ez az egyik legbiztonságosabb hely az életemben, másképp nem ide jönnék döglődni, vagy az ágyba is tőrrel feküdnék le, ahogy a szalonban szoktam tenni.


Mit védekezik? Engem kurvára nem fog számon kérni, mert nem kötelességem elmondani neki, hol jártam, mit csináltam. Az ilyen felesleges körök megtétele idegessé kellene tegyen, azonban most mégis elönt a vágy. Az a hideg tüzű lángolás a szemében, a teste látványa és ez a hajszálnyi érzelgősség beindít. Leteszem a szatyrot, közlöm a testőrrel, hogy nem érdekel, miért rendezett jelenetet, aztán letámadom. Az asztalhoz tolom, mert akaratom szerint azon fog vonaglani szex közben, s lemeztelenítem, ám természetesen meg kell Shinjivel küzdenem, hogy megkaphassam őt. Ezer örömmel! Marokkal-foggal marjuk egymást, most viszonozza durvaságaimat, ezzel azonban csak még jobban begerjeszt. Felfektetem az asztalra, levetem a pulcsim és a pólóm, mert megdöglöm a melegtől, előveszem a farkam és már hatolok is a testébe.

- Rohadj meg! - morogja fogai közt, szűkölve. Megbeszéltük, hogy ha valami nem jó, változtatunk, ha valamit nem akar, megmondja, márpedig ez egyik jeléül sem szolgál számomra, ellenben tetszik a fájdalmas pofa, amit vág, ezért elmosolyodom és kefélni kezdem őt. Minden lökéssel egyre őszintébb lesz a kín az arcán, a hangjában azonban hallom az élvezetet, ha még gyengén is. De lesz ez még jobb is, tudom. Ismerem már annyira ezt a hülyét, hogy biztosra vehessem, néhány jól elhelyezett harapás, erős bőrszívás, csók, nyalás és egy leheletnyi változtatás a dugási szögön, s meg sem áll a gyönyörig. Most sem tévedek, hamarosan eltűnik a fájdalom, így megkapaszkodom a srácban és addig kefélem, míg el nem élvez. Tovább nem, megtarthatja a mámort, hiszen megszépíti, akár a fájdalom, inkább magam elé térdeltetem lehúzva őt az asztalról, belemarkolok a hajába és úgy kényszerítem őt, mintha szájba akarnám baszni. Shinji is ezt várja, de nem ment el teljesen az eszem, s ha már kifejeztem a számára, milyen fontos nekem az a pirszing a nyelvében, nem vágom, miért csodálkozik, de nem is érdekel. Szabad kezemmel kielégítem magam, ráélvezek arcára, aztán felhúzom a hideg kőről. Jól áll a srácnak a sperma és szó nélkül sem hagyja a tettemet, így mosolyra görbül a szám. Kurva jó választás volt ez a kölyök...


Még annál is jobb. Elvisel engem, a kegyetlenségem és a durvaságom, kínzással és ridegséggel együtt, s még csak panasszal sem él. Ha nem tapasztalnám, nem hinném el, ám így, hogy velem maradt... Érzem, hogy megdöbben, mert átkarolom, s csak pár pillanattal később, bizonytalanul fog át engem. Mulattat ez a dolog, szeretek meglepetést okozni az embereknek, aztán lépni tovább. Inkább a harcaim alatt élek ezzel a módszerrel, ám most jól jön ki, Shinji némileg megváltozott pillantással néz rám. Nem mintha zavarna. A fürdőben levetkőzöm teljesen, itthon nincs kedvem ruhában lenni, főleg, míg itt flangál egy szál faszban a srác is, hiszen szerencsére ő sem az a pironkodós, szégyenlős fajta. Megmosom kezem és farkam, megtörölközöm, majd meglepetten felkapom a fejem. Kaja? Kezdem magam tényleg otthon érezni... A mosás megvan, már csak ki kéne teregetni, friss étel vár, a szexből sincs hiány... Ha már ennyire idilli a hangulat, ehetnénk együtt, ám Shinji vagy nem veszi a lapot, vagy nincs kedve megenni, amit főzött. Nekem mindegy... Azért még teszek egy utolsó kísérletet, amit úgy tűnik, elfogad.


Hmmm... jól néz ki az étel, az illatából ítélve finom is, úgyhogy jó adagot szedek belőle, aztán belövöm a tévét és keresek valami filmet. Ez már nehezebb mutatvány, beszereztem egy csomó szart Deonnak, én meg csak párról tudom, mégis mi a hétszentség. Kihúzom, megforgatom a DVD-ket, aztán visszatolom a helyükre. Arról sincs fogalmam, Shinji mit nézne, vagy mitől ugrana ki az ablakon, ezért inkább találomra választok. Constantine... jó lesz.


Leülök a kanapéra, elkényelmesedem, magamhoz veszem a tányérom és a pálcákat, aztán a képernyőt bámulva enni kezdek. Tavaly, év közepén ültem le elé legutóbb azzal a komoly, de megingatható szándékkal, hogy hosszan bámuljam. Még akkor, amikor Deon azon a két héten itt dekkolt és le lehetett foglalni néha egy-egy filmmel. Izgalmas volt a szenvedés a kölyökkel, lediktáltattam vele pár filmcímet, ami tetszett neki annyira, hogy akár másodjára vagy sokadjára is megnézze, aztán elküldtem Bakarit, hogy találja fel magát, ezek alapján keressen neki még nem látott darabokat. Azt a morgást... de megoldotta a helyzetet, egy szatyornyi DVD-vel állt elő. Azt hittem, megüt a guta, mert rögtön arra gondoltam, hova teszem majd. Aztán a jelenleg is hasznosított komplett állvány mellett döntöttem és még Deont is mozgósíthattam, hogy segítsen összerakni. Nem azért, mert nem bírtam volna el egyedül a cuccal, hanem ezzel is eltereltem a srácot a sírógörcstől.


Elröhögöm magam a filmet nézve, aztán hátravetem a fejem a támlára és megcsóválom. Remélem, Shinji nem fog harakirizni a mozisiker láttán, de végignézni sem nálam akarja. Na jó, nem bánom, ha utóbbit mégis megtenné, max elnyúlok hosszában a kanapén és alszom egyet a srác ölében fekve, míg ő elszórakozik a filmen. Ahogy előre hajtom a fejem, hogy folytassam az evést, rápillantok. Kínlódik az evéssel, de magához híven megküzd vele, ám valami gondja van.

- Mi van, ennyire rossz? - kérdezem a tévére biccentve. A tészta nagyon finom, kellemes a fűszerezése, élvezet minden falat, szóval azt kifogásolni nem lehet. Megtartom a srácot, ez már biztos. Sőt... kellene alkalmazni itthon, mint szexrabszolga és szakács. - Deon ízlését dicséri - teszem hozzá elvigyorodva.

- Olyan, mint a rossz whisky... szódával elmegy – mondja halványan elmosolyodva. Viszonzom a gesztust, belapátolom a kajám maradékát, addig hagyom, hadd szenvedjen a maga adagjával, aztán kiveszem a kezéből és a saját, üres tányérommal együtt a kanapé melletti asztalkára teszem és belefekszem az ölébe. Nem különösebben érdekel a film, nem is szeretek tévézni vagy moziba menni, az viszont foglalkoztat, hogy Shinji miről hallgat. Mert azt teszi, leráz egy fél válasszal, csakhogy nem vagyok az a típus, amelyik ha akar valamit, a nagy nesze semmi, fogd meg jóllal beéri. Láttam a szemében valamit, bár fogalmam sincs, mit, Shinji elég jól megtanulta, hogyan legyen kiismerhetetlen. Nem csodálkozom, a yakuzák közt is szüksége van rá, főleg, ha egy olyan kommunikatív, feltűnő és kíváncsiságot ébresztő személy testőre, mint amilyen Deon, ám a tény, hogy valahogy sikerült Kitaro közelébe férkőznie és meg is ölnie, minden kétséget kisöpör afelől a számomra, hogy a srác tud... nagyon tud.


Egy rövid ideig nézem az arcát, aztán lecsukódnak a szemeim. Nem alszom, így kényelmes.

- Mit mondtál a kölyöknek? - kérdezem meg Shinjit. - Felhívott, hogy tájékoztasson, kimenőt kaptál, míg beteg vagy – magyarázom meg széles vigyorral, a végét már elröhögve. Deon utolérhetetlen... Persze, amíg beteg... És ha már most jól van a testőre? Küldjem haza? Okos egy kis szarházi, direkt osztott nekünk foghatatlan indokkal szabadidőt. Ezek szerint tényleg a fejébe vette, hogy boldoggá tesz engem a maga módján. Hogy ezzel milyen sikerrel halad, nem tudom, az viszont egyértelmű még nekem is, hogy jól érzem magam Shinjivel. Bár nem értem, miért, hiszen jóformán nem tudunk mit kezdeni egymással a kufircoláson kívül.

- Megkérdeztem, hogy holnapra van-e valami programja, mert mennék dolgozni, de ezek szerint nem hatotta meg a dolog – feleli. Felvonom a szemöldökömet. - Nekem is beközölte, hogy felejtsem el... - Vagy én nem értem, most akkor mi a szar van, vagy mindenki más a hülye.

- Nem vagy rab, elmész, ha menni akarsz – közlöm egyszerűen. - Ha meg vissza akarsz menni, de nem tudsz, elviszlek – ajánlom fel ugyanazzal a nyugalommal. Hogy hogyan keveredem ide vissza, még nem tudom, hó is esett rendesen napközben, de ez nem számít, a tömegközlekedés még működik, ha pedig minden kötél szakad, hívok taxit, ezen nem múlik semmi. Utálnám, ha Shinji csak azért maradna itt és szolgálna ki, mert úgymond nincs más választása. Valószínűleg, ha ez derülne ki, a kezébe nyomnám a ruháit, aztán ha nem öltözik, meztelenül vágom be a kocsijába, szélsebesen visszafuvarozom Deonhoz és megmondom a srácnak, hogy ezzel végeztünk egymással, s jobb lesz, ha kiszedi a pirszinget a nyelvéből, mert kitépem. Nem ilyennek ismerem, ezért csak átfut rajtam az egész képzelgés, némi dühöt is kelt bennem, ám lenyugtatom magam. Ha Shinji effajta szajha lenne, nem testőrnek áll, hanem keres magának valakit, aki szexért cserébe eltartja. A mai világban nem nehéz ilyet találni.

- Nem is érzem magam rabnak - közli egyszerűen. - Ha menni akarok, úgyis itt hagylak - jelenti ki.

- Akkor mi ez a maszatolás ezzel a hol legyél témával? - kérdezem meg a szemeimet is kinyitva. - Kavar a kölyök? - Simán kinézem belőle, de kivasalom a tereptaposóval, ha így van. Nincs szükségem kerítőnőre, mindigis megvoltam egyedül, a szexből sem szenvedtem hiányt annak ellenére sem, hogy kétszer ugyanazt nem dugtam meg.


Deonnak megvannak a saját elképzelései a boldogságról, aztán valszeg azt próbálja rám húzni. De mi van, ha nekem nem az okoz örömet, ami neki? Utálom azt is, ha simogatnak, és aki becézgetett, az kapott érte olyan maflást tőlem, hogy kétszer meggondolta utána, mit mer mondani nekem. Az a kis szarházi meg láthatóan mindkettőt szereti és meg is találta azt a személyt, aki megadja neki. Csibe... még most sem ment ki a fejemből. Annyira nevetséges és mégis annyira illik a kölyökhöz... Nem csak maga a megszólítás, hanem az, hogy büszke legyen egy ilyen ostoba becenévre. Vagy az a mozdulat, ahogy Asame az álla alá nyúl, amivel teljesen megbabonázza őt... Nekem nincs ilyesmi az életemben szerintem.

- Nem tudom, nekem beközölte, hogy maradok nálad - árulja el.

- Majd ha a kezeim közé kapom, megfürdetem a hóban, hátha észhez tér – mondom, miközben kiszállok Shinji öléből és felkelek a kanapéról. - Ha nem érdekel, lődd ki nyugodtan, csak a lemezt tedd a helyére – kérem a srácot, miközben ledobom neki a távirányítót a kanapéra, aztán visszamegyek a hálóba, hogy megkeressem a Deontól kapott darut és a cigarettát. Az ágyban nincs, abban biztos vagyok, ahogy abban is, hogy legutóbb ott láttam. Hát akkor játszunk! Még nem kellett semmit sem keresnem ebben a lakásban, mert mindennek megvan a maga helye és a rendre ügyelek.


Bassza meg, még a mosást is ki kéne teregetni! Nem maradhat a gépben éjjelre, mert megbüdösödik... Magamban emiatt morgolódva keresem elő a kapott holmit, amit végül az átellenes oldalon ácsorgó éjjeliszekrényben lelek meg. Még utoljára szemügyre veszem a darut, aztán széthajtogatom, mert kíváncsi vagyok, mit rajzolt a kölyök. És eláll a légzésem is. A lapot egy nagy, fekete kutya uralja loncsos, rozsdabarna fényű szőrrel, szemeiben pedig tükröződik Deon, akit leginkább a szanaszét álló hajzatból ismerek fel. Szíven vág, de valami kegyetlen erővel és most nagyon örülök, hogy Shinjinek eszébe sem jutott utánam jönni. Kell pár perc ahhoz, hogy napirendre térjek, aztán... Aztán nem is tudom, mit csináljak a képpel. Kitenném, de mardos, eldugnám, pedig látni akarom, ahogy minden alkotását. Ugyanazt érzem, mint amikor megkaptam tőle az ajándékot... Ám most már valamiféle düh is keveredik a kavalkádba. Végül... némi hadakozás után visszasüllyesztem a fiókba a széthajtott darut és a cigit is, inkább a megszokottból gyújtok rá egy szálra és a konyhába megyek.


A tévé hallgat, a kanapé üres, vagyis Shinjit sem érdekelte különösebben a démonvadász története, s a szerencséjére a tányéroknak is hűlt helye. A konyhában lelem meg őt is, természetesen dohányozva és a mosogatásra váró dolgokat is.

- Rakd rendbe a konyhát – kérem, miközben felszedem a földről a széthajigált ruhákat. Valahogy úgy tűnik nekem, hogy neki sincs jó kedve, ahogy már nekem se. Tényleg áthajtok a Mercivel Deonon; döntöm el a fürdőbe lépdelve. Nem tudom, a srác kedvét is a kölyök rontotta-e el, az enyémet viszont mindenképpen, ennyi indok meg bőven elég.


A pólóm és Shinji alsónadrágját a szennyestartóba teszem, a pulcsit csak a székre dobom, aztán előszedem a szárítót és felállítom a nappaliban, a pulóveremet és a farmeromat pedig, amiket ma felvettem arra a röpke időre, míg lent jártam, a hálóba tartva összehajtom, ott bent pedig a szekrénybe rakom és az időközben felélt cigarettám csikkjét is elnyomom. Rend a lelke mindennek. Ennek fejében visszatérek a fürdőbe, kosárba szedem a kimosott ruhákat, majd kiteregetek. Eltart egy darabig, hiszen mindent precízen aggatok fel, kicsapkodom a gyűrődéseket, az átfordított pólókat visszafordítom, a zoknikat párosítom. Dolgom végeztével a kosarat a helyére viszem, ám útközben friss kávé illata csapja meg az orrom. Számban összefut a nyál, tehát sietősen szabadulok meg a cucctól és már lépdelek is a konyhába. Nem is tudom, mikor ittam utoljára kávét ma... Ittam egyáltalán?!


Rend fogad, ahogy kértem. Van okom elégedettnek lenni, s hogy kifejezzem, az is vagyok, Shinji mögé lépek, átfogom a testét és belecsípek fogaimmal nyaka bőrébe, de csak finoman, játékosan.

- Rendszereznünk kell, hogy ide gyere – mondom neki mély, doromboláshoz hasonlító hangon, azzal eleresztem és a felső szekrényből két bögrét veszek elő.

- Mondtam, hogy ne szokd meg – válaszol halvány mosollyal, majd töltök mindkettőnknek kávét és felé fordulok teljesen, nem csak a szemem sarkából lesek rá.

- Késő – jelentem ki könnyedén, megvonva a vállamat. El kell ismernem, hogy jól mutat a lakásomban. Tartózkodó, igyekszik úgy viselkedni, mintha nem otthon lenne, ennek ellenére jól kiismeri magát, meztelenül is teljesen természetesen mozog, és gondoskodott rólam, míg döglődtem. - Mars az ágyba! - zavarom el, hiszen nemrég még ébren maradni is alig bírt, most meg mezítláb ácsorog a kövön. Nem hideg, az alattam lakó valami trópusi növény lehet, mert folyton fűt, de ez nekem csak jó, nem kell bajlódnom a padlófűtéssel. Kézbe veszem a két bögrét, aztán elindulok a hálóba.


Kezd besötétedni és a fáradtság is rám tör, én meg egyszerűen nem értem, mibe fáradtam el, hiszen a szokotthoz képest nem csináltam semmit. Oké, letoltam pár kört a kölyökkel, de ez nem indokolja, hogy kifeküdjek. Mégis, miután letettem a bögréket az éjjeliszekrényre, elfekszem az ágyon.