196.

Tetsuji

Rohadtul tele van a tököm Kitamurával és a kibaszott faszságaival! Mi a faszomért nem lehetett lekattanni erről a szar ügyről hat év után?! Én marha meg még bele is mentem, hogy segítek neki. Fasz a hülye fejembe! Meg abba a gennybe is! Ha előbb tudom meg, hogy azt a kölyköt Tatsuki védi, bele se megyek ebbe az egészbe. Nem kell nekem az összetűzés senkivel, de rohadtul, erre... A kurváim begyűjtése csak az első lépés volt, érzem, hogy egyre jobban szorul az a kibaszott hurok a nyakam körül, de megfojtani nem fogom magam. Ha elkap, gondoskodom róla, hogy Kitamurát is magammal rántsam. Tudtam, hogy ebbe valahogy nem kellene belebonyolódni, de végül is már mindegy, nem? Elővadászom telefonom a zsebemből és az egyik régi ismerőst hívom.

- Kéne egy szoba - közlöm azonnal, mikor felveszi.

- Kit haragítottál magadra?

- Lényegtelen. Van vagy nincs? Ne baszd fel az agyam a kelleténél jobban, mert barátság ide vagy oda, de megnyúzlak elevenen! Még mindig jössz nekem két kurvával, nem is akármilyenekkel és bevasalom rajtad keményen, ha kibaszol velem most!

- Van egy, a szokott helyen, ha megfelel.

- Remek. Legyen kész, mire megyek! Két órád van rendbe szedni a terepet!

- Feleségül ne vegyelek? Nem egy kibaszott cseléd vagyok! - mordul rám, mire gúnyos mosolyba szalad szám széle. Nem, de az is lehetsz, ha úgy tartja kedvem.

- Nem lennél jó szajha, engem meg maximum álmaidban kefélhetnél meg, kiscsillag. Két órád van, utána felnyalatom veled az összes dzsuvát, amit találok a kéróban! - Bontom a vonalat. Hikaru régóta élvezi a kegyeimet. Nem csak kurvákkal látom el, de mint az egyik legjobb emberemet, a mai napig sokra tartom. Miután kiszálltunk az informátor és vadász bizniszből, mindketten mentünk a magunk útján, Hiki egy motelnek álcázott lebujt vezet, ami bár nem a legforgalmasabb, minőségi szajhái vannak, így a bevételéből szépen eléldegél. A drogügyleteiről nem is beszélve. Baszott már rá üzletre, ez tény, a két legjobb neki adott kurvámat buktam a baromságán, de ennyi belefért. Még mindig fáj a szívem azért a két srácért, azok a szájak és a kefélnivaló seggük... Minden pénzt megértek a piacon, de hát... Mindig azt bukja el az ember általában, ami a legtöbbet éri meg.


Estefelé tervezek megjelenni csak a motelban. A sötétség most jótékony álca, addig pedig elintézek néhány dolgot, hogy nyugodt szívvel tűnhessek el egy kis időre. Ismét fülemhez emelem a telefont és Shintarout hívom, hogy szedje össze a kurváktól a bevételt, ha lehet, minél gyorsabban. Kibaszottul nem tetszene, ha a pénzeket is begyűjtené tőlük Tatsuki, nem csak őket. Így is felettébb bosszantó ez az egész szitu. Shinben persze bízhatok, a srác kibaszott jól és gyorsan dolgozik, így alig két óra múlva minden pénz nálam landol. Kurva karcsú az összeg, de már nem lepődöm meg semmin. Alig maradtak kurváim az Endorfin környékén. Remélem, tudja Kitamura, hogy a nyolcszázmillió jen kurva sovány vigasz lesz ezek után.

Türelmetlen vagyok. Fingom nincs, mit várhatok, hányan vadásznak rám Tatsuki emberei közül, így a lehető leggyorsabban el kell jutnom a motelba, különben baszhatom, hogy még pár napig kihúzom anélkül, hogy a tetováló kezére kerülnék. Nem lenne előnyös, valszeg sok esélyt nem adna arra, hogy alkut kössünk, holott engem kibaszottul nem érdekel kettejük nyűgje Kitamurával. Jó nekem a kurváim között, ha nagyon mást akarnék, már rég visszamentem volna informátornak. Elkényelmesedtem a három év alatt. Kellemesebb ez a viszonylag nyugodtabb élet, a kisebb rizikó és a pénz, ami vele jár. Bár tény, hogy Asahito kibaszottul levámol, de még így is többet hoz a konyhára az üzlet, mintha maradtam volna a régi felállásban. Apropó, felállás... Megint a fülemhez emelem a készüléket, miközben tárcsázom a kedvenc kis szajhámat.

- Egy óra múlva legyél a lakásomon! - szólok bele morogva a készülékbe, amint felveszi. - Nem, egyedül gyere! - Azzal bontom is a vonalat. Chiyu helyes kölyök és odaadó, minden kívánságom zokszó nélkül teljesíti és azt is eltűri, ha durva vagyok vele. Szajháknál persze ez nem meglepő, mégis akad köztük egy-kettő, aki inkább nem tart velem egy éjszakára se. Nekik fontosabb az, hogy minél több kuncsaftot hódítsanak meg az utcán, hogy rendesen tudjanak tejelni ahelyett, hogy néha kefélnének velem és könnyebbé tenném az életük. Az ő dolguk.


Chiyu azonban teljesen más. Alig múlt húsz éves, de egyike a legjobb szajháimnak. Alacsony, vékony testalkatú, mégis gyönyörű izmokkal büszkélkedhet. Igazán kefélnivaló kölyök, vad pillantásainak és az ehhez társuló halvány mogyoróbarna szemeknek pedig egyszerűen nem tudok ellenállni. Félhosszú, szőke haját általában kibontva hordja és olyan mesteri kuszaságban mindig, mintha sosem fésülködne. Ragaszkodom hozzá és ő is hozzám. Talán ez teszi őt annyira különlegessé számomra. Sokszor hordom is őt magammal, már csak azért is, hogy büszkélkedhessek vele, ő pedig tűri, hogy feszülő rövidnadrágban, kezein és lábán pántokkal, nyakában pedig nyakörvvel és pórázra kötve kell megjelennie. Mindent megtesz még ilyenkor is nekem, az orgazmus pedig vonzóvá teszi. Néha féltékenység fog el, mikor egy másik szajha keféli meg az én kicsikémet, de kárpótol az, ha látom kifeszített testét megvonaglani az élvezettől és az arcán megjelenő halvány pír felizgat. Sosem vallanám be neki, hogy legszívesebben ki sem engedném a lakásomból, mert magamnak akarom őt csak, ehelyett hagyom, hogy éjszakánként az Endorfin mellett dekkoljon ügyfelekre várva. Figyeltetem őt, vigyázok rá, védem. Ha a klubban vagyok, neki nincs helye az utcán, nem érdekel, hogy neki ez nem tetszik. Pénzt kaphat bőven, tőle nem sajnálnám, s tudom, hogy amikor felajánlom neki, akkor a büszkesége miatt nem fogadja el csak. Önérzetes kis szuka, de a legkedvesebb számomra mindközül. Talán el tudnám viselni magam mellett, talán szeretni is képes lennék, ha elfogadná, de nem teszi. Inkább kinevet, mikor szóba hozom ezt, s a gyermeki kacaj, ami ilyenkor kitör belőle, engem is megmosolyogtat és elvetem szinte azonnal az ötletet. Pedig mellettem aranyélete lehetne. Ha akarná, ha elfogadná egy majd’ negyven éves strici közeledését, aki megélt már pár dolgot alvilágiként és aki most már inkább csak csendben meghúzódna, élné a maga életét futtatóként és minden éjjel ugyanazzal az emberrel kefélne legszívesebben; vele.


Míg a kölyköt várom, előkotrok pár holmit, köztük a kikötözéshez alkalmas pántokat, a vibrátort és néhány keményebb eszközt is, mert ma úgy megkefélem Chiyut, hogy azt még a pornófilmekben is megirigyelnék. Ki tudja, mikor lesz legközelebb és nagyon ajánlom az embereimnek, hogy vigyázzanak rá, mert ha Tatsuki kezébe kerül, nem érdekel, hogy megdöglöm, de nekimegyek a férfinak. A kölyökért ölni is képes lennék, mert bár én is tudok durva és kegyetlen lenni szex közben, a tetoválónak sosem adnám oda ezt a srácot. Talán most az egyszer szerencse, hogy nem az esete, legalábbis abból ítélve, akiket magával vitt néha egy-egy éjszakára. Bár az embereim szerint mostanában nem kefélt meg senkit sem, ami meglepő még számomra is, de én inkább kimaradnék mindenből, aminek köze van hozzá. Ha lecserélte a kezeire a suhancokat, ám legyen, tény és való, hogy a maszturbáció szex azzal, akit szeret az ember, s Tatsukiról köztudott, hogy nem szeret senkit. Tulajdonképpen nem is az én dolgom.


Hamarosan végül kopognak lakásom ajtaján a már megszokott stílusban, így minden félelem nélkül nyitok ajtót Chiyunak és engedem be. A srác ledobja magáról a cipőt és vékony kabátját a kezembe nyomja. Otthonosan mozog már itt, ezért csak apró mosollyal nyugtázva akasztom ennek a törpeszexgépnek a kabátját a fogasra és megyek utána a nappaliba. Nem szarozok most olyan apróságokkal, mint a kávéval kínálás vagy a cigi, egyszerűen elé lépek és állát megragadva csókolni kezdem ajkait vadul, miközben már túrom is fel testén a felsőjét. Akarom ezt a kölyköt! Nem szakítom meg csókunk, szüntelenül falom, tépem ajkát nyelvemmel bejárva száját, csatára hívva az övét, miközben vetkőztetve őt terelem a hálóba. Mire beérünk, már rajta is csak az alsója van. Az ágyra ültetem, s megszabadulva bokszeremtől, hajába markolva nyomom farkam szájába. Chiyu nem szarozik és azonnal szopni kezd, de mindezt olyan érzékien, hogy megremegek. Ez így baszottul nem lesz jó. Csuklóira rakom a pántokat, majd ismét hajába markolok.

- Elég! - utasítom rekedtes hangon, de annál határozottabban, majd megszabadítva alsójától a bokáira is felrakom a pántokat. Kész szerencse, hogy a srác alig százötvenhat centi és szinte pehely súlyú, így könnyedén kapom fel és rakom feljebb az ágyon, majd fordítom őt térdelésbe. Kezeit a pántokon lévő karikákba fűzött kötéllel az ágytámlához kötöm úgy, hogy ne tudjon megtámaszkodni a könyökén, míg lábait az ágy végébe kötöm és térdei közé egy távtartót is felszerelek. A látványa most is elragadó. Chiyunak kibaszott jól áll a kiszolgáltatottság, talán ezért is cipelem el őt az összejövetelekre.


Gyengéden simítok végig a kölyök hátán, végigcirógatva fenekén, majd combjain is, s épp csak érintve farkát térek vissza gerincéhez. A kölyök megremeg és jólesően felnyög játékomtól, így újra megismétlem a dolgot, miközben ágyékom nekidörgölve hajolok rá, hogy csókokkal borítsam be bőrét és ujjaim farkára fonva kezdjem lassan kényeztetni őt. Finoman harapok bele hátizmaiba, s elindulok lefelé testén. Élvezem, ahogy nyög és reszket alattam, minden porcikája könyörög a folytatásért, de még nem kapja meg. Farokgyűrűt húzok rá, mert sokáig akarom élvezni az arcára kiülő gyönyört és vágyat, majd újra végigsimítok fenekén és ujjam benyálazva kezdem el ingerelni őt, de még nem hatolok belé vele. Ingerlem, simogatom, harapdálom fenekét, miközben egy adag síkosítót nyomok kezembe és elkenem bejáratánál, végül belé hatolok egy ujjal. Nem sokáig kényeztetem így, hamarosan még egy ujjam csatlakozik az elsőhöz, s mikor már hangosan nyög és egyre jobban megremeg Chiyu, kihúzom belőle ujjaim. Előveszem a vibrátort, s síkosítót nyomva rá a seggébe tolom a játékszert, majd bekapcsolom. Mögé térdelek újra. Ágyékommal tartom benne a vibráló játékszert, miközben újra végigsimogatok testén, játszva érzékeivel. Hajába markolok, fejét hátrafeszítem, mert látni akarom az arcát.


Kettőnk közül én vagyok a türelmetlenebb, s bár kibaszottul feltüzel az, hogy a kölyök szűköl és nyög a gyönyörtől elvörösödve, kihúzom belőle a játékszert, mert egyszerűen megőrjít a látványa. Óvszert húzok farkamra, majd belé nyomulok és csípőjét megragadva kezdem el kefélni. Imádom ezt a suhancot! Ütemesen taszajgatom magunkat a gyönyörbe és csak akkor oldom le farkáról a gyűrűt, mikor már én is kibaszott közel vagyok ahhoz, hogy elélvezzek. Chiyunak persze nem kell több, hangos, már-már kiáltásszerű nyögéssel, remegve-rángva élvez el, én pedig még épp időben húzódom ki belőle, s letépve magamról az óvszert térdelek fejéhez, majd szájába tolom a farkam, s pár lökés után én is elélvezek. A kölyök zihálva-köhögve nyeli le spermám, nekem pedig össze kell kaparnom magam, hogy ne fulladjon meg szájában lévő farkamtól. Csókot nyomok hátára, nyugtatóan simogatom őt, de még nem engedem el. Órákig képes lennék nézni őt ebben az állapotban és meg is teszem, míg lehet. Síkosítót veszek kezembe, majd a vibrátort, s bekenve azt ismét seggébe tolom és egy kellemes, közepesen erős fokozatra állítom. Eloldom lábait, s a távtartót is leszerelem róla, majd a hátára fordítom a srácot, kezeit továbbra is feje fölé feszítve. Hagyom helyezkedni, hogy megtalálja azt a pozíciót, melyben a vibrátor most újra kellemesen izgatni kezdi, majd fölé magasodom és csak nézem arcát, simogatom még mindig meg-megránduló testét, miközben gyengéd csókokat nyomok ajkaira és mellkasára.


A látványa még mindig pazar, ahogy meg-megráng a vibrátor okozta újabb élvezettől.

- Gyönyörű vagy. - Simítok végig arcán még mindig őt figyelve. A halvány pír az arcán, az apró rángásai, nyögései, ahogy egyszerre élvezi azt, hogy végigsimogatok testén és hogy a vibrátor kellemesen ingerli... Megőrjít vele. Végighúzok combján, majd farkát éppen csak érintve becsúszik kezem lábai közé és ráfogok a vibrátorra. Erősebbre állítom, majd nagyon lassan mozgatni kezdem benne a játékszert. Felnyög és teste ívbe feszül.

- Te meg... egy perverz... rohadék! - nyögi. Halvány mosolyra görbül szám és szinte egészen kihúzom belőle a vibrátort, majd egy határozott mozdulattal újra tövig tolom belé. Megint megfeszül, megint felnyög, én pedig elégedetten folytatom az előbbi lassú játszadozást. - Menj a francba! - nyögi morogva. Imádom a mocskos száját. Szűköl az élvezettől, de morog. Veszett kis bestia.

- De imádod, amikor játszom veled - közlöm be neki lazán, mire arca még vörösebb színt ölt és összeszorítva szemeit nyög fel újra. Telitalálat. - Mikor adod fel végre, Chiyu? - kérdezem meg tőle őszinte kíváncsisággal.

- Ugyan mit adjak fel? - kérdez vissza a már megszokott hévvel és én már tudom, hogy megint nem jutunk majd ötről a hatra kettőnkkel kapcsolatban. Tovább játszadozom vele, cseppet sem könnyítve meg a dolgát. - Te tettél szajhává alig öt éve és most azt akarod, hogy fejezzem be? A madarak mindenhol azt csiripelik, hogy egyike vagyok a legjobb kurváidnak, ha nem az egyetlen. Lemondanál a legnagyobb pénzforrásodról? - közli velem zihálva-nyögve.

- Egoista kis pöcs vagy - tolom orra alá attól függetlenül, hogy igaza van. Tényleg egyike a legjobb szajháimnak, de pénz van, ennyi nem fog földhöz vágni és az, hogy ezentúl csak én kefélhetem, nekem bőven elég kárpótlásnak. - Pénz akad bőven, nem fakadok sírva, ha kiesel a kosárból.

- Mit szívtál? - morogja.

- Még semmit, de... - húzom ajkam gúnyos mosolyra, majd lejjebb csúszom testén és végignyalok hosszán. Megint felnyög és ránt egyet a kezeit az ágyhoz szegező kötélen.

- Miért higgyem el, hogy nem fogsz kihajítani, amint rám unsz? Mit kezdek utána? Mehetek vissza strichelni? Le se szarsz magasról? Nekem ez nem kell! - mondja szinte már kiabálva a szavakat, miközben könnyei is elerednek. Részemről itt a vége a játéknak most. Kikapcsolom a vibrátort, majd melléfekszem és magamhoz ölelve őt döntöm fejem fejének, mellkasát cirógatva nyugtatva.

- Sohasem tenném ezt veled - mondom meg neki őszintén. - Nem tudom kimondani, amit érzek. Ragaszkodom hozzád, gyűlölöm, ha más érint és kefél meg, mert magamnak akarlak. Magamnak akarom azt a látványt, amit a beteljesülésed eredményez.

- Miért most? - kérdezi csendesen. - Mióta először megkeféltél, hogy betörj szajhának, vágyom arra, hogy a tied legyek. Miért így?

- Tőlem sosem fogod hallani, hogy szeretlek, Chiyu. Érd be annyival, hogy így van - kérem őt komolyan. - Öregszem, kellenek a biztos pontok az életemben, és te az lehetsz, ha te is akarod. És nem vagyok beszívva, nem lőttem be magam, nem ittam. Tisztában vagyok azzal, mit mondok és mit ajánlok!

- Eressz el! - kér megint potyogó könnyekkel. Letörlöm őket arcáról, majd eloldozom kezeit is. Szerencse, hogy jók a reflexeim, mert a kölyök olyan hévvel veti magát karjaim közé, hogy ha nem figyelek, a lendülettől mindketten a földön kötünk ki. Elmosolyodva ölelem magamhoz. Lassan felenged végül és megnyugszik. Nem csalódom benne megint, mert amint túllendül a kezdeti traumán, mert biztos vagyok abban, hogy ezt az egészet annak élte meg, máris ledönt az ágyra és helyezkedni kezd, ám amint fölém térdel, felszisszen. Elröhögöm magam. Bolond bestia!


Magamra húzom őt és hátranyúlok a benne lévő vibrátorhoz, hogy visszakapcsoljam. Amint a készülék rezegni kezd, Chiyu szinte ráomlik mellkasomra és felnyög, én pedig megint csak röhögni tudok a dolgon. Eszméletlen egy szuka. Letol itt egy komplett hattyúhalálát, mert közlöm vele, hogy nem csak néha megkefélni szeretném, hanem gondoskodni is róla, majd alig pár perccel később már megint úgy nyög, mint akit kefélnek. Hát rajtam nem fog múlni az a kefélés, azt garantálom! Hagyom egy kicsit élvezni a játékszert, míg rántok párat farkamon, majd kihúzom belőle a vibrátort, felülök, s Chiyut az ölembe emelve a kölyökbe nyomulok újra. Kis szukám persze nem tétlenkedik, megtámaszkodik vállaimon és ütemesen mozogni kezd rajtam, mindkettőnket a gyönyör felé hajszolva, miközben hangosan nyög karjaimban. Igazi kis szajha még ilyenkor is, de pont ezt imádom benne annyira.


Zihálva, szinte kiáltozva az élvezettől ernyed el végül karjaimban, ahogy leteríti a beteljesülés, de nekem ez még édeskevés. Átfordítom magunkat, s mellette megtámaszkodva lökök még rajta pár erőteljesebbet, majd egy mélyről jövő, már-már állatias nyögéssel a kölyökbe élvezek. Valamiféle boldog elégedettséggel tölt el az, hogy megtölthettem a formás kis hátsóját forró spermámmal. Mióta is várok erre? Lassan egy éve, azt hiszem. Kihúzódom belőle, majd melléfekszem, s fejem megtámasztva kezemen gyönyörködöm a látványában.


Persze minden jónak vége szakad egyszer, így ha kelletlenül is, de hagyom, hogy a kölyök elvonuljon zuhanyozni, én pedig előkotrom nadrágom zsebéből a cigim és telefonom, s míg rágyújtok, felhívom Shint.

- Mi a helyzet?

- Csend és hullaszag - válaszol kimérten. - Egyelőre nyugi volt eddig. Tatsuki emberei vagy kivárnak, vagy leálltak egy időre.

- Tatsuki nem nyugszik ilyen könnyen. Egy óra múlva legyél a ház mögötti parkolóban! - utasítom őt. - Hiki intézett kérót, az őrszemek meg figyeljenek oda Chiyura! Nem kerülhet annak a rohadéknak a kezébe!

- Túl sok energiádat feccölöd abba a kis szajhába - mondja ki őszintén, amit gondol, nekem meg pillanatok alatt felszalad a szar az agyamon. Ha tanács kellene, sem őt kérdezném meg, így meg végképp nem érdekel, mi tetszik neki vagy mi nem. Az én dolgom, kire mennyi időt és energiát cseszek el, akár fölöslegesen is.

- Nem kértem kioktatást! Ha majd szerelmi tanácsokra lesz szükségem, megkereslek, ígérem, de ha már itt tartunk, a te kicsikédet még mindig kúrogatja Kodama? - kérdezem be, mire csak morog egyet a telefonba.

- Kodama maximum már csak a halakkal élhet nemi életet.

- Elszakadt az utolsó cérna? - húzom tovább. - Remélem, ki tudtad magad magyarázni a vérebei előtt - sóhajtom színpadiasan, bár tény, hogy baszná a csőröm, ha egy ilyen faszság miatt kellene a legjobb emberemtől megszabadulni. Nem érdekel, mit csinálnak, kinek tesznek keresztbe, amíg nem nekem kell elsimítanom a dolgokat velük kapcsolatban. Pont leszarom, hogy mibe keverik bele magukat, ám egy jó kutya elvesztése bizony kibaszottul bosszantó tud lenni.

- Akinek magyarázkodnia kellett, az ő volt, mikor hazavánszorgott a farka nélkül... - Na igen, Shintarounak sem kell a szomszédba mennie kegyetlenségért.

- Magam belezlek ki, ha ez a szar is a nyakamban landol. Éppen elég nekem Yuuya akcióját elsimítani és az a tacskó örülhet, hogy nem végezte még ízes darabokban - morgom.

- Az a tacskó történetesen az öcsém - tájékoztat nyugodtan.

- Ez az egyik legnagyobb szerencséje. - Bontom a vonalat. Részemről megtárgyaltunk mindent. Magamhoz veszem a hamutálat és elnyúlok az ágyon, míg Chiyut várom. Néha amennyit tollászkodik, túltesz egy vérbeli luxusringyón is.


Végül Chiyu kikeveredik a fürdőszobámból egy szál törülközőben és nekiáll összeszedegetni a cuccait. Én is elvonulok rendbe tenni magam, miután elnyomtam a csikkemet, majd visszabaktatok a hálóba, hogy felöltözzek és előkaparva a szekrény aljából egy kisebb sporttáskát néhány holmit beledobáljak magamnak. A srác nem kérdez, de miközben öltözik, folyamatosan engem figyel. Csak halványan rámosolygok, hogy megnyugtassam őt. Ne aggódj, nem megyek világgá, csak egy kis időre le kell lépnem. Mintha nem tudná, hogy szar van a palacsintában. Néha tényleg képes úgy viselkedni, mint egy igazi szőke. Miután mindennel megvagyok és a srác is elkészült, kikísérem őt, de mielőtt kinyithatná lakásom ajtaját, még magamhoz rántom és lesmárolom, forrón, szenvedélyesen.

- Légy óvatos! - kérem őt komolyan, azzal útjára engedem. Rendet rakok a lakásban magunk után, gondosan helyére pakolom a pántokat, majd a vibrátort megtisztítva rakom vissza az éjjeliszekrény fiókjába. Az ágyat is eligazítom, hogy teljen az idő, de mire végzek, még így is van jócskán húsz perc az indulásig. Nem kapcsolok lámpát a lakásban, ha Tatsuki bármelyik vérebe a nyomomra akadt volna, higgye csak azt, hogy nem vagyok itthon. Leülök a kanapéra, magam mellé dobom a sporttáskát és rágyújtok.


Az idő kibaszott lassan vánszorog, ha az ember arra vár, hogy ugyan teljen már el az a már csak tíz vagy öt perc, ami még hátra van, én pedig rohadt türelmetlen vagyok, ha várakozásról van szó. Az utolsó pár perc szinte kínkeserves, s a végén úgy pattanok fel és viharzok ki a lakásomból, mint akit üldöznek. Shin már vár. Beülök a hátsó ülésre, majd elfekszem rajta. Szólnom sem kell vérebemnek, hogy taposson a gázra, mert épp csak becsukom a kocsiajtót, már hajtunk is el, egyenesen Hiki moteljéhez.


***

Négy napja rohadok ebben a tetves szobában éjjelente a szajhák nyögéseit és kéjes sikoltozásait hallgatva és ez cseppet sem dob a hangulatomon. Kurvára bosszant a helyzet és az is, hogy Shintarou nem jelentkezett még, pedig meghagytam neki, hogy minden nap tájékoztasson arról, hogy is állnak a dolgok. A szajháim fogynak, meg az én türelmem is, de Chiyu legalább biztonságban van. Ez vigasztal. Az már kevésbé, hogy a napokban Asahito is keresett az Endorfinban és kibaszott dühös volt, amiért eltűntem, ráadásul a szajháim is megfogyatkoztak a klub közelében. Magyarázkodhatok neki, asszem, ha megérem azt, hogy egyáltalán megmagyarázhassak bármit is. Végül nagy nehezen megszólal a telefonom is, s a kijelzőn Shin neve villog. Megnyugszom.

- Mondd!

- Elkapták Chiyut - közli be lazán, nekem pedig le kell ülnöm most.

- Mi a jó kurva anyámat csináltatok? Megmondtam, hogy a kölyök nem kerülhet Tatsuki kezei közé! - morgok vele. A jó isten baszná meg ezt a tetves fatökű bandát! - Nagyon remélem, hogy megpróbáltátok megakadályozni, különben egyesével nyúzlak meg titeket és táskát varratok a bőrötökből!

- Nem, pattogatott kukoricát rágcsálva néztük végig, ahogy elcibálják a kis szajhádat! - morog vissza. - Állj üresbe, Tetsuji! Hidd el, nem a farkunkat vertük, míg elhurcolták őt.

- Ez az egy szerencsétek van! - Bontom a vonalat. Legszívesebben falhoz basznám a készüléket mérgemben, de akkor még kevesebbet fogok tudni a továbbiakról is. Inkább szarok bele az egészbe, nekem Chiyu fontosabb ennél a Kitamurás baszkodásnál. Dugja fel magának a nyolcszázmillió yent egyesével! Kikeresem a tetováló számát és tárcsázom őt.

- Minek köszönhetem a hívásod? - kérdez bele a vonalba elégedetten.

- Rég vittél magaddal szajhát, gondoltam, rákérdezek, mi lelte az egyik legjobb ügyfelemet - nyitok csevegő hangnemben és hátradőlök a kanapén. - Bár azt csiripelik a madaraim, hogy mostanában megint rákaptál a szajházásra, mert tűnnek el a kicsikéim.

- Tudod, pótolni kell a kimaradt időszakot - válaszol ugyanazzal a csevegő hangnemmel, szinte dorombolva a szavakat. - Személyes átvétellel visszakaphatod őket - jelenti ki.

- Sajnálom, szervizben van a mikrobusz, amivel elszállíthatnám őket. Mit akarsz?

- Ha ennyire nem fontosak neked, van kinek eladni mindet, néhány egészen szép darab és nem csak mutatós, de konyít is valamit az élvezetekhez - közli könnyedén. - A többi Kínának megy, azoknak a szarháziknak mindegy, csak luk legyen rajtuk elég - teszi hozzá. - Nem akarsz egy kicsit beszélgetni, Tetsuji? - kérdez rá végül. - Minél tovább húzod az időt, annál kevesebb esélyed marad a jövőre nézve. Hisz’ ismersz, tudod, hogy nem a türelmemről vagyok híres - fűzi hozzá megint dorombolva, de még így is rettentő fenyegetően. - És Asahito sem - folytatja elégedetten.

- Mit akarsz tudni? - gyújtok rá megint. - Nem tudom, hogy gondoltad, Tatsuki, de csak a hülye sétál bele önként és dalolva az oroszlán barlangjába.

- Nem telefontéma és az oroszlán dorombolós kiscica hozzám képest. Mindegy, meddig rejtegeted a segged, megtalállak és kicsipkézem - közli magabiztosan. - Belemásztál valamibe, amibe nagyon nem kellett volna, de ezt te is nagyon jól tudod és ha nem szorulnál arra, hogy vibrátorral keféld meg a kis kurváidat, mert lenne farkad, nem várnád meg, míg nem marad egyetlen ember sem, aki tartja a hátát helyetted, vagy nem akad egy, amelyik elköpi, hol lapítasz, te gyáva féreg.

- A faszom sem fog egy olyan genny miatt szívni, mint Kitamura - morgom. - Hol és mikor? - kérdezem be végül. Elég volt ebből a “megtalállak, a szart is kiverem belőled” dologból. Minden épeszű kerüli a Tatsukival való összetűzést. Gyávaság? Talán, de nem óhajtok semmi és senki miatt megdögleni. Sok mindent el lehet rólam mondani, de azt, hogy gyáva lennék, kibaszottul nem. Megfontolt, taktikus... Más a kettő.

- Végre egy nyelvet beszélünk. A Mayasato még gondolom, rémlik. Ott egy óra múlva. És egyedül - teszi hozzá fenyegető mélységgel. - Shintarou jó korcs ahhoz, hogy kinyírjam, de megteszem, ha tovább szórakozol velem, Tetsuji. Senki sem kap második esélyt - közli be ridegen.

- Öröm veled tárgyalni, mint mindig - bontom a vonalat végül. Hát legyen.


A Mayasato jó háromnegyed órás séta ide, így nem tökölök sokat, átöltözöm és felfegyverkezem annak ellenére is, hogy nem áll szándékomban megküzdeni Tatsukival, ha nem muszáj, de jobb félni, mint megijedni. Adjuk meg a módját a dolgoknak. Fekete farmert és hozzá egy fekete, magasított nyakú, hosszú ujjú izompólót veszek, majd nekiállok elrakni a fegyvereimet. Senbonok, shurikenek, tőrök, s amint ezekkel megvagyok, lekapom a fogasról a bőrdzsekim és elindulok a Mayasatohoz.


Számítok arra, hogy már várnak, ennyiből ismerem Tatsukit, így alaposan körbenézek és felmérem a lehetőségeimet. Nem sok van. Őrszemekkel figyelteti a terepet, ahogy az már megszokott itt az alvilágban. Tatsuki a Mercijének dőlve, lazán, dohányozva várja érkezésem, s amint kiszúr, még a gyér világításban is látom, hogy elégedett, sötét mosolyra húzza ajkait, s int nekem, hogy kövessem, azzal az egykori, régóta zárt bár ajtaját kinyitja és várakozón figyel, hogy be merek-e előtte menni. Az alvilágban az ember megtanulja, hogy csak úgy nem enged senkit a háta mögé, főleg akkor nem, ha az illető Tatsuki, de továbbra is tartom azt, hogy nem érdekel az egész Kitamurás szarkeverés, így belépek előtte, lesz ami lesz alapon. Ha megdöglöm, hát megdöglöm. Volt húsz jó évem, ha itt kell véget érjen, itt fog, csak Chiyut fogom sajnálni. A kölyök épp csak megkaphatott, máris elveszít. Az élet néha kegyetlen.


Persze Tatsuki is nagyon jól tudja, hogy a hátat kell a legjobban védeni, ezért eszében sincs közel jönni hozzám, jó öt-hat lépéssel lemaradva mögöttem kísér a bárrészre, ott azonban megsoroznak rövid nyilakkal. Ha azt mondanám, nem számítottam valahol erre az egészre, hazudnék. Nem vártam kevesebbet a tetoválótól. Karomba és combomba mindjárt kapok is párat, amikről tudom, hogy a galériarészről két őrszem nyílpuskájából érkeztek, aztán négyen négy oldalról, Tatsuki hátulról, Bakari elölről, Tamaki és Kageru oldalról ugrik nekem, hogy leterítsenek és lefegyverezzenek. Széttárt karokkal várom, hogy megtegyék, mert nem harcolni jöttem. Semmit nem jelent persze, ha megadom magam, mert így is sanszos, hogy a szart is kiverik belőlem folytatásként. Legyen.


Nincs félnivalóm... Amit meg veszthetek, azt meg sem kaptam igazán.
Chiyut.