197.

Tatsuki

A kocsiban megírom a srácnak, hogy a lakásomban talál, ha hiányoznék esetlegesen véletlenül neki, amiből bizonyosan érteni fogja, hogy várom őt. Vásárolok pár dolgot a vacsorához, majd elpakolok mindent a konyhában. Bakari is felhív, hogy tájékoztasson róla, Tetsuji nem hazudott, mindenben őszinte volt hozzánk, egyebekben intézkedik. Ráhagyom, mindig tökéletes munkát végez, ezért beérem ennyivel. Én addig felteszek egy kávét főni, majd mivel az elkészítése után sem fut be Shinji, a nappaliba megyek. Elindítom Yanami dalait, majd kézbe veszek egy könyvet és a kávé társaságában olvasni kezek a kanapén elnyúlva. Ritkán van időm, alkalmam és kedvem az ilyesmihez, de míg a srác meg nem érkezik, nem akarok rajzolásba fogni, mert ha tíz perccel kezdés előtt megjelenne, ideges lennék csak. A könyvet bármikor le tudom különösebb neheztelés nélkül tenni, addig meg formálom tovább magamban a képeket, gondolatokat. Élménydús volt eddig a nap, igazán tanulságos is. Nem hittem, hogy ilyen könnyedén kézre keríthető Tetsuji, de csak a kulcsot kellett megtalálni, ami beleillik a zárjába. Ez pedig Chiyu. Szép szajha, biztosan többet tud a többinél és nem feltétlen a szexuális teljesítményére értve ezt. Úgy fest, Deon igazat szólt azzal, hogy idővel mindenki talál valakit, akibe beleszeret. Tetsujinak kurva nagy szerencséje van, mert ha évekkel ezelőtt akad az utamba, az első dolgom lett volna halálra kínozni a szeme láttára azt a fiút. Megúszta, ehelyett a Kitamurás balhé idejére védelmet kap ő is és a kis szajhája is.


Talán egy órát olvasgatok, mikor meghallom a zárat. Kinyomom a lejátszót, miután az asztalra tettem a könyvet, majd Shinji elé megyek. Fáradt, nyúzott, de a haja még kicsit nedves és friss sampon illat árad belőle. Megemelem a fejét az állánál fogva, ám nem megcsókolom, ahogy terveztem, hanem megvizsgálom az arca bal oldalán épp csak elszíneződésnek indult foltot.

- Hát veled meg mi lett? - kérdezem, de a csókját megkapja.

- Hosszabbra nyúlt az edzés a tervezettnél - feleli.

- Kit vertél meg? - kérdezem tőle játékosan, de már kezdek is neki a ruhátlanításának.

- Négyen úgy gondolták, bebizonyítják nekem, hogy semmi keresnivalóm a testőrök között.

- Mi van?! - mordulok és abbahagyom a vetkőztetését is, mert nem hagyja levenni a felsőjét. Ez meglep, ám ahogy mozdul, hogy ő maga szabaduljon meg tőle, megértem a problémát és segítek neki, aztán visszarakom a vállát. - Miért is gondolták így? - kérdezem meg tőle komolyan.

- Megtudták, hogy Ryuu a saját helyére szán és baszta a csőrüket, hogy egy olyan valaki kapja ezt meg, aki nem testőrdinasztiából jött - válaszolja a nyakamhoz hajolva és nyom rá csókot.

- Te meg jól elverted őket, hogy bebizonyítsd, nem minden a név, mi? - kérdezem tőle ujjaimat végigfuttatva a hátán.

- Valahogy így történt - közli végigharapva a nyakamon. - Azt hiszem, Arashi komolyabb ellátásra szorul majd, ha összekaparják magukat.

- A válladon kívül más bajod is van? - kérdezem meg, de azért belépek a lábai közé, belekapaszkodom a combjaiba és az ölemre húzom fel őt, hogy a szobába vigyem.

- Egy-két zúzódás, túlélem.

- Kénytelen leszel, a hullád egy óra után unalmas lenne - közlöm vele, majd a szobába érve bevágom az ágyra és ahogy terveztem, leteperem. Nem fogom le, csak a nyakára szorítok és vadul smárolni kezdem. Most erősebben áll ellen, mint szokott, valószínűleg dolgozik még benne a korábbi harc, de nem érdekel, szabad kezemmel kúszom a testén, bejárom mellkasát, hasát, majd rámarkolok a farkára. Levegőért kap, így kicsit gyúrni kezdem és elhúzódom az arcától, hogy lássam az élvezetet rajta. Addig csinálom ezt, míg elködösülnek a szemei, azzal eleresztem Shinjit és lecibálom róla maradék ruháit. Próbál minél több levegőhöz jutni, hogy kitisztulhasson az agya, én pedig csak annyi időt adok neki, míg megszabadulok a ruháimtól. Utána a hasára fordítom, térdelésbe húzom az alhasa alatt bebújtatva a kezem, aztán ráhajolva, immár szabadon folytatom farkával a játékot. Nyögve, levegőért kapkodva élvezi, ám ahogy látom, még nem teljesen tért magához, de most meg már az élvezet bódítja. Feljebb tornázom őt az ágyon a támla felé, akár szüksége is lehet rá a későbbiekben, hogy megkapaszkodjon benne, de más indíttatásból teszem ezt. - Szedd elő a síkosítót! - utasítom, így nekem egy pillanatra sem kell abbahagynom az őrületbe kergetését. Természetesen teljesíti, s pillanatokkal később már a seggébe is dugom síkos ujjam. Hallhatóan és láthatóan jó úton haladok a célom felé, így mielőtt még bekövetkezne, abbahagyom az izgatását, a testébe vezetem a farkam és szinte pihenőt sem hagyva neki dugni kezdem. Persze lassan, inkább finoman a csípőmet is mozgatva, hogy minél jobban ingereljem. Természetesen nem Shinji lenne, ha nem akarná még keményebben, még gyorsabban, még őrültebben a kefélést, hiszen hamar a türelmét veszti és beletolja magát a lökéseimbe. A csípőjét megfogva mindkét kezemmel segítek neki, majd valamivel később megkapaszkodik az ágytámlában. Élvezettel dugom meg, már nem technikázva, csak baszva, mint egy állat. Nem is bírja sokáig, hangosan nyögve, már-már kiáltozva éli meg a gyönyört és olyan hevesen, amivel engem is magával ránt. Többször kellene így megkefélnem, mert imádom, mikor ennyire szenvedélyes.


Együtt lihegünk, még mindig markolom a csípőcsontját, szédít a mámor, ami az orgazmus után maradt, Shinji meg elkuncogja magát.

- Mivan? - kérdem tőle összeharapva a szavakat.

- Ez... kibaszott jó... volt - nyögi lihegve, vigyorogva, még mindig az ágytámlát markolva.

- Egyetértek. - Hagyok még magunknak egy kis pihegési időt, azzal kihúzódom Shinjiből, lefejtem kezeit a támláról, majd az oldalára gördítem és mellé heveredek, hogy aztán testemhez fogjam. - Van egy jó hírem. Vagyis legyen kettő - helyesbítek.

- Ki vele! - kéri, jobbjával pedig megfogja bal karját és a testére húzza. Úgy fogom át, hogy elérjem a vállát és óvatosan masszírozni kezdem.

- Tetsuji horogra akadt - újságolom. - Újabb kurváját gyűjtöttük be, ám ezt őrizte és fel is hívott nem sokkal azután, hogy elhurcoltuk a kiscsávót. Képzeld, még ő is táplál gyengéd érzelmeket valaki iránt!

- Ez meglepő lenne? - kérdezi kuncogva-felszisszenve. - Na folytasd szépen tovább! - vigyorogja.

- Talán - válaszolok elvigyorodva. - Ha nem jó, szólj! - kérem komolyan aztán. - Tetsuji, ha jól viselkedik, szigorú őrizet mellett szabadlábra kerül az összes szajhájával együtt a Kitamurás balhé lezártával. Csak nyomoznia kellett kicsit utánad, de ki akart szállni a játszmából, amint megtudta, hogy az én védelmem alatt állsz.

- Jól rábaszott - nyögi fájdalmasan. - Oké, ez most határozottan szar volt. - Abbahagyom a masszírozását, majd kap rá borogatást, ha úgy ítéljük, kéne. - És mi a másik?

- Felhívtam Yorut annak kapcsán, hogy megvan a stricijük, hozza-e Asahitot morogni vele, vagy ráér az egész ügy végén. Elég kellemes hangvételű beszélgetés volt - újságolom elégedetten.

- Konkrétumokat is mondasz, vagy húzgálod még a mézesmadzagot? - kérdezi be komoly képet vágva. Mi van, tigris, nem szereted, ha cicáznak veled?

- Utóbbi csábító lehetőség - húzom még egy kicsit, aztán belecsókolok a fülébe. - Az összes kurvát kikötöztük Tetsuji elé, előtérben a kedvencével, én meg azt mondtam Yorunak, a berendezett babaházat csak most tekintheti meg, ez egy vissza nem térő alkalom. Sajnálkozott, aztán azt mondtam neki, talán tud olyat nyújtani nekem, amiért mégis vállalom az ottani lakberendezést, erre közölte velem, hogy lemondhatok a seggéről. Jót mulattam rajta, főleg, mert eszembe sem jutott, hogy megdugjam, de ezzel persze felcsigázott. A barátod azt hiszi, nagyon érdekelne, ha fúj, morog, harap, karmol, mialatt megkefélem - árulom el Shinjinek.

- Ő még nem tudja, hogy nem szabad ilyen kihívások elé állítania. - Pontosan. - Yoru amúgy szabályosan megvadul, ha csak valaki közelíteni akar felé így. Asahitonak volt szerencséje tapasztalni. Nem tudom, mire képes abban az állapotban, mert ő nem emlékszik rá, Asahitoval meg nem vagyunk ennyire puszipajtások. Mindenesetre azért az jelent valamit, hogy a yakuza sem kísérletezett három alkalomnál többször a dologgal, pedig Asahito nem az a puhánypöcs kategória.

- Ugye nem baj, ha Asahito nekem nem mérvadó? - kérdezem meg hanyagul. - Történetesen ismerem ezt az állapotot és komolyabb visszatartóerő, mint a yakuza, vagy a párduckarmok, amikkel Yoru fenyegetőzött játékosan. Annyit amúgy sem ér - teszem hozzá vállat vonva.

- Nekem nem fáj - vigyorogja. - Yoru tud dumálni...

- Észrevettem. Jófej kölyök. Meglepett a mai közvetlenségével. Beszéltél vele rólam? - teszem fel a nagy kérdést.

- Előfordult, hogy szóba kerültél.

- Mondasz konkrétumokat, vagy húzgálod még előttem a mézesmadzagot? - vágok vissza széles vigyorral. A fagyi visszanyal, emlékszel, Shinji?

- Húzgálom - vigyorogja.

- Oké - mondom neki, azzal felkelek az ágyból és kimegyek a konyhába egy kis jégért. Shinji felülve, tartva a karját, dohányozva vár vissza, és igyekszik mozgatni a vállát, balját. Összekötöm a kellemest a hasznossal és a fájó részre nyomom a jeget. Persze a másik, ugyancsak jéghideg mancsom azért a lapockájára fektetem, mert ez nem maradhat ki és az olvadékot sem próbálom megállítani, hogy ne folyjon végig a testén. Felnyög és felszisszen, s persze megborzong, mire nagyot vigyorgok.

- Kész szerencse, hogy imádsz kínozni - jegyzi meg újabbat nyögve. - Csak érdekelte, hogy mennyire kínzol meg és nekem ez miért jó. Aztán... elfogadta a döntésem. Nem szoktunk rólad csacsogni.

- Na és mit mondtál neki, mennyire kínozlak meg és miért jó ez neked? - faggatózom játékosan, miközben gondosan lehűtöm a vállát.

- Pont annyira, hogy azt még imádjam. Miért? - Megvonja vállát és én is. - Mert szeretlek, nem elég érv?

- Tökéletes, foghatatlan érv - mondom neki, s nyomok egy csókot a fejére. - Jobb a vállad? - kérdezem meg tőle.

- Rendben lesz - mondja, miközben megmozgatja vállát egy kicsit megint így, hogy rajta van a jég. Követem mozgását, rajta tartom a mancsom a vállán, bár már erősen lefagyott, ezért az egészet a combjaira pergetem.

- Élvezed, mi? - nyög fel a hidegtől.

- Természetesen - válaszolok dorombolva, majd mikor eloltja a cigarettáját, beülök mögé és átkarolom őt. - Mondd, hogy te nem, ha igaz! - búgom a fülébe.

- Miért hazudnék? - kérdezi, míg belesimul az ölelésembe elmosolyodva. Kicsit elhallgatok, csak cirógatom a bőrét hüvelykjeimmel és egy-egy csókot mérek a vállára, nyakára, fejére. Jól érzem magam... megint... még mindig... Néha azt gondolom, meg bírnám szokni ezt, és igen, de mégis sokszor ébrednék rá, mi mindent nyertem már eddig, ami miatt aggódnék is, hogy elveszthetem.