199.

Shinji

Nem tudom, miért jutott eszébe este tízkor a szalonba rendelni, de ha már szokásához híven ilyen szépen kérte, nem fogom visszautasítani. Még mindig nem vagyok abban biztos, hogy ha ezt megtenném, nem adná ki az utamat egyszerűen, holott tisztában vagyok azzal, hogy valahol ragaszkodik hozzám és kellek neki. Nem csak azok miatt az apró gesztusok miatt, amiket tett és amiket tesz a rajzaival, egyszerűen érzem. A kocsit messze parkolom le a szalontól a szokott helyen, majd kabátom nyakamba húzva indulok el a hátsó bejárat felé. Mint egy tolvaj, aki épp lopni készül. Nevezhetjük annak, lopott időnek, amit vele tölthetek megint, hiszen mostanában megint túl elfoglaltak vagyunk mindketten. Őt leköti Jeremy tanítása, engem pedig a Deon által szervezett versenyek és a rám bízott feladatok. Belépek a hátsó ajtón, majd kibújok cipőmből és kabátomat is levetem. Túl nagy a csend, és ez rohadtul nem tetszik nekem. Előhúzom fegyverem és óvatosan indulok el egyre beljebb. Látszólag minden rendben van, a szalon üresnek tűnik, így elindulok Tatsuki műhelye felé. Óvatosan lököm be az ajtót, majd szegezem a fegyvert a bent lévőre...

- Baszd meg, Jeremy! - morgom, és elrakom a pisztolyom, majd a bent lévő fogasra dobom a kabátomat. - Hol van Tatsuki?

- Dolga akadt – közli a kölyök nyugodtan és felállva hozzám lép. Felvonom szemöldököm, de időm nincs egy újabb mondatot kipréselni magamból, mert Jeremy az ajkaimra tapad. Meglepődök, de ellököm magamtól és dühösen pillantok rá. Mi a faszt képzel ez a kis ribanc...?

- Megvesztél? - morgom a kérdést. - Mi a faszt képzelsz mégis? - kérdezek újra, ám ő nem felel, csak gúnyosan elmosolyodik. Dühösen fújtatok egyet és hátam a falnak vetem. Remek. Már csak az kell nekem, hogy rám másszon. - Mikor jön vissza?

- Egy-két óra – közli velem végre értelmes hangon, de rohadtul nem tetszik, hogy megint felém tart. Ismét megpróbál megcsókolni, ám most időben kapcsolok, megfogom kezeit, s fordítva magunkon a falnak szegezem. - Kíváncsi voltam már, milyen vagy... - mosolyodik el. Mi a faszt szívott? Na jó, azt pont nem ezek szerint, mert nem akarná kiharcolni, hogy megdugjam. A gond az, hogy rábaszott, mert nem fogom. Elmosolyodom én is és egész közel hajolok hozzá, miközben még mindig a falnak szegezve tartom őt.

- Nem jó emberrel baszakodsz – sziszegem neki alig hallhatóan, miközben egyik kezem nyakára csúszik és rászorítok. Megrémül, szabadulni akar, ám semmire sem megy vele. És te akarsz az utódja lenni? Van még mit tanulnod, kölyök. Lassan végül elernyed teste kezemben. Most megtanulod a leckét. Elengedem őt, mert nem megölni akarom, csak elkábítani és a kanapéra cipelem. Még jó, hogy tudom, mit hol tart Tatsuki. Meg- és kikötözöm a kölyköt, majd elkezdem pofozni, hogy magához térjen. Meglepődik és meg is rémül talán, mert fogalma sincs, most mire számítson tőlem. Semmire, kölyök... Semmi jóra...!

- Shinji, engedj el! Csak vicc volt! - kér még mindig rettegve attól, most mi fog következni. Majdnem összejött, Jeremy, de gyenge próbálkozás volt. Arcomról megint eltűnnek az érzelmek. Leülök mellé a kanapéra és elkezdem kioldani a rajta lévő övet, majd kibontom nadrágját, miközben a szemébe nézek. Most olvass belőlem, ha képes vagy! Menekülne, érzem, de nem tud. Kiszabadítom nadrágjából a farkát, majd kényeztetni kezdem. Sokáig küzd a kölyök, ám végül csak legyőzik az ösztönök, elvörösödve nyög fel és összeszorítja a szemeit.

- Nézz a szemembe! - parancsolok rá színtelen hangon. Az egész felszólítás sokkal inkább hangzik könnyed és lényegtelen kijelentésnek, mint utasításnak, s Jeremy megrázza fejét. Felállok, miközben tovább kényeztetem, s másik kezemmel megmarkolom állát. - Nézz a szemembe! - ismétlem el még egyszer szinte ajkaira lehelve a szavakat, mire Jeremy végre megteszi. Okos fiú...! Visszaülök mellé és egy percig sem eresztem pillantását tovább polírozva farkát. Már vörösebb a pipacsnál is, mégsem meri lehunyni megint a szemét, elvörösödve néz velem farkasszemet és nyög fel egyre többször, ahogy közelebb kerül a beteljesüléshez, végül megfeszül és ajkába harapva élvez el. Elengedem őt. Zsebkendőt keresek és megtörölve kezem dobom rá a ragacsos papírgalacsint. Kivonulok a fürdőbe kezet mosni, majd visszatérve a szobába felveszem a kabátom.

- Nem hagyhatsz itt így! – nyögi Jeremy könnyeivel küszködve. Megvonom vállam, biccentek neki, majd ahogy jöttem, le is lépek a fenébe. Útközben rágyújtok és beszállva autómba egy sms-t küldök Tatsukinak: „Nem dugtam meg, az a te kiváltságod. Tartsd pórázon legközelebb!” - küldöm el az üzenetet, aztán lezárom az ajtókat és hátradőlök az ülésben. Ha Tatsuki akar, tudja, hogy itt megtalál.


Nincs meleg esténk, pedig még jócskán nyár van...


Ostoba kölyök...!