200.

Tatsuki

A tökalsó tiszta kattant. Mióta csak elkérte magát a szeretőjéhez, egyre idegesebb, muszáj rászólnom, hogy üljön le a valagára, különben én szédülök el attól, ahogy köröz a szalonban. Ez a munkahelyem, nem valami váró! Egyébként is meg kell tanulnia uralkodni magán, meg tudja, hogy ha felbassza az agyam, azzal nagyon nem jár jól. Még ültében is mocorog, kalimpál a lábával, ideges mozdulatokat tesz... Nem értem, mi baja van, aztán hirtelen lekoppan, mikor befut érte a lovagja. Annyira nyilvánvaló volt a bolondériájának miértje, hogy azért nem vágtam le azonnal. Ez a hülye kölyök be akarja vallani Yoshiminek, hogy kikezdett Shinjivel. Most muszáj leülnöm. És kell egy cigi is. Kiakaszt ez a srác... Én nem álltam Shinji elé azzal, hogy megkeféltem Eijit, de sosem titkoltam. Szerintem tudja, de az is lehet, hogy elkerülte a figyelmét. Utóbbit kétlem, hiszen a méregzsák Deonnak is elsírta, milyen kegyetlen és durva voltam vele, mennyire megaláztam, de végtére is mindegy. Hogy Jeremyről beszámoltam-e volna...? Nem. Minek? Nem ígértem hűséget, ezért nem is kell bevallanom, ha mással kefélek. Persze jobb így, hogy Shinji tudja, titkolni semmiképp sem akartam volna, de az a bravúros belépő... Imádom ezt a srácot.


El kéne pakolni, tolni kéne valami kaját és ha már van egy kis szabadidőm, el kéne ugrani súlyokat emelgetni. Nem, annyi időm nincs, legalábbis nagyon remélem, hogy Jeremy nem fél napra tűnt el, mert akkor bukta a testvérei meglátogatását. Viszont szólnom kell Yanaminak, hogy két órával később vagyok várható, ha nem probléma. Rögtön tárcsázom is és megint az első gondolatom, mikor beleszól a telefonba, hogy mennyire szép hangja van ennek a nőnek. Mióta személyesen ismerem, elkezdtem gyűjteni az előadásairól készített felvételeket, a legbecsesebb darab viszont az a három dal, amit a fiának énekelt fel egy lemezre. Azonnal lecsaptam rá, amikor Deon mesélt róla.

- Később érkeznék a megbeszéltnél, olyan hat óra fele. Ez késő neked? - kérdezem a nőt tisztelettel.

- Nem, tökéletes. Akkortájt szoktunk vacsorázni, ezért kérlek, ne pakold tele a bendőd, egyél velünk! - Széles mosolyra húzom a számat ezt hallva. Yanami imád etetni engem is, a srácokat is, Mamorut is és ahogy hallottam, ha Deon és Asame látogatja meg, akkor is mindig készít valamit mindkettejüknek, aminek biztosan nem fognak tudni ellenállni. - Jeremyt hozod?

- Igen, ha visszaér addig, mire indulni akarok.

- A testvérei biztosan nagyon örülnének, ha itt lehetne. - Ezt a meggyőzőszöveget...! Elképeszt ez a nő, most is csak kamillázok, mert egy ilyen burkolt, édes hangon megfogalmazott kérésnek kurva élet, hogy nem lehet ellenállni! Halk nevetést csal elő belőlem és ugyan nem látja, de csóválom a fejem. Az én lelkiismeretemre nem igazán lehet hatni és ezt hiába tudja Yanami is, időnként megpróbálja. Rendszerint bejön neki, mert annyira tudom díjazni tőle az ilyesmit, hogy már csak jutalmazás vagy micsoda céljából is megteszem, amit akar.

- Ő is örülne, ha a testvéreivel lehetne, de nincs időm várni rá. - Azt pedig elfelejtette közölni, mikorra várható, mennyit lesz távol. - Ha visszaér addigra, mire indulok, elviszem, ha nem, akkor talán legközelebb - mondom ezzel lezárva a dolgot.

- Úgy készülök, hogy hozod Jeremyt - árulja el. Szinte látom a bájos mosolyt, ami mögé egy nagyon céltudatos és veszélyes nő rejtőzik, mert az a nyomás, ami alatt tartani akar engem, rém ügyes trükk. Elismerő vigyorra húzom a számat.

- Akkor este - búcsúzom tömören. Yanami felnevet, gondolom, azt hiszi, kimenekülök a helyzetből, ami részben igaz is, részben pedig sokkal jobban szeretek vele is szemtől szemben társalogni.

- Várlak titeket. - Bontom a vonalat, aztán csak vigyorgok pár percig. Nehezen veszem most rá magam arra, hogy takarítsak és az evéssel sem lesz ez másként, hiába vagyok éhes, de végül sikerül, noha csak annyit eszem, hogy mire Yanamihoz érünk, újra éhes legyek, mert nem akarom megbántani a színésznőt azzal, hogy nem pusztítom el a nekem szánt ételt.


Jeremy időben ér vissza, de az a mosoly, ami az arcán ül... Te jó ég, mit szívott ez?! Jó anyag lehet. Meglepetten figyelem őt, majdnem el is röhögöm magam, ahogy se köszönés, se semmi, csak átlibeg a műhelyen. Céltudatosnak tűnik, valójában azonban egyáltalán nincs képben. Engem észre sem vesz, bár a kanapét hibátlanul találja meg. Megállok az ajtóban, lazán nekidőlök a félfának és percekig nézem őt. A pupillái nem tágak, jobban megfigyelve a kölyköt nem tűnik úgy, mintha drog hatása alatt állna, egyszerűen csak el van szállva. A szerelemtől? Ez már súlyos.

- Van három perced kijózanodni - szólalok meg szigorúan, mély hangon, mire összerezzen és értetlenül néz fel -, mert ilyen állapotban nem viszlek el Yanamihoz. - Még a végén kapok tőle egy eget rengető fejmosást, amiért bekábszereztem egy kiskorút, pedig erről nem is én tehetek. A látottak alapján, ha Jeremy el is mondta, hogy rámoccant Shinjire, Yoshimi megbocsátotta neki. Egyrészt ez jó, mert legalább nem kell a nyavalygását hallgatnom, azonban felmerül bennem pár apró kérdés, amit mindenképpen mihamarabb meg kell válaszolnom magamnak. Hátrahagyom a tökalsót, a mobilomat veszem kézbe és lehuppanok a dolgozószékembe. “Mikor tudod terepre hozni Yoshimit? Holnap három a kedvenc a kereszteződésemben megfelel?” - írom meg Shinjinek. Összeszervezek neki egy remek kiképzést és egyben kísérletet, amiben ha nem áll helyt, nem lehet Jeremy testőrkutyája, sőt, akkor valószínűleg meghal. A tökalsónak ugyan már volt része a halállal kapcsolatos leckében és meglehetősen utálnám, míg ki nem heveri Yoshimi elvesztését, a szabály azonban szabály. Esetleg alkura bocsátom és ha meg tud győzni, életben hagyom a lovagját. Kemény lecke lesz ez nekik, azonban jobb, ha időben tudatosítják magukban, Jeremy és a testőr is, hogy kurvára nem vicc, amiket elmondtunk nekik az alvilágról. Ha ilyen barom módjára viselkedik a kölyök a későbbiekben is, három lépést nem fog tudni megtenni anélkül, hogy meg ne öljék, akkor meg kárba veszett minden munkám. El lehet dönteni, hogy fel bír-e nőni a feladathoz, vagy nem. Van egy olyan opció is talán, hogy megtanítom rajzolni, aztán a viszont nem látásra. Nem bízhatok abban, hogy nem adna ki, a szava semmit sem ér, de tudom, hogy egy olyan érzelmes valaki, mint ő, képtelen lenne ártani nekem vagy Deonnak. Ugyanakkor ott van az a veszély is, hogy nyakon csípik. Költözés. Kurva messzire és nem jöhet vissza többé Tokióba. Nevet és külsőt vált, kap egy valag pénzt, hogy boldogulni tudjon, és hallani sem akarok róla többet, máskülönben kinyírom. Mehet vele a lovagja is ugyanilyen feltételekkel, azt én magasról szarom le, legalább lesz valaki, aki vigyáz erre a hülyére. Vagy bekönyörögheti magát Jeremy még Asaméhoz valami gályamunkára, ott még el tudom képzelni, hogy megfelelő védelmet kap ahhoz, hogy a titkaim ne kerüljenek ki.


Rick élelmesebbnek tűnik a bátyjánál, lehet, hogy jobban is fekszik neki az alvilági lét. Hmmm... Hamarosan felmérem a kissrácot, mert ha Jeremy ilyen lesz, nem fogom kibírni hosszútávon. Határozottan rossz hatással van rá a Yoshimivel folytatott viszony, az a sok panasz, amit meg meghallgattam Arahamtól, már jobb, ha említésre sem kerül, mert akkor már most átvághatnám a tökalsó torkát. "Holnap háromra ott leszünk. Rá is ráfér a gatyába rázás." - érkezik a válasz Shinjitől. Legalább nem csak én gondolom így. Azt tudom, hogy ha szétszedem kettejüket, baszhatom, mert Jeremy be fog kattanni, a testőrtől meg valószínűsítem, hogy nem lehet majd azt a szintet elvárni, amit addig teljesített, ezért vagy holnap együtt megdöglenek, vagy húznak a faszba az ország egy kibaszottul távoli részére, aztán majd foglalkozom a rajzokítással, ha ráérek. Lépésekre vagyunk a céltól és nem hagyom, hogy két ekkora marharépa elbassza. “Egyre idegesebb vagyok emiatt, úgyhogy ne is ragozd, kérlek! Már azon gondolkodom, mit csinálok velük, ha elbuknak holnap.”


A picsába az olyan hülyékkel, mint Yoshimi! Kurva jól haladtam a tökalsóval, míg be nem lépett a képbe. Az gyakorlatilag rohadt mindegy, hogy ő lett kiválasztva a kölyök mellé testőrkutyának, ha Shinji szerint alkalmas rá, akkor bizonyára az, bízom a srác ítélőképességében, de valószínűleg ugyanaz a helyzet a testőrrel is, mint Jeremyvel - ez a kapcsolat puhánnyá, szétszórttá és bolonddá teszi. Ez pedig nekünk kurvára nem jó. Ha óvatlanok, márpedig ezt a mostanit látva bizonyosan azok, akkor meg fognak dögleni, vagy elkapják őket és a mi pusztulásunk okozzák. Miért nem lehet felfogni, hogy nem babra megy a játék?! Az életünk a tét, ezek meg enyelegnek...! Szarom le, a négy fal közt mit művelnek, tudni sem akarom, mert valószínűleg a kölyök arckifejezéséből ítélve hánynék tőle, vagy szétcsapnék köztük, de amint kilépnek az ajtón, ők jóformán nem is ismerik egymást! Vagy akarják látni, az alvilágiak mit művelnek egy szerelmespárral?! Mert ha nem tapasztalatból ugatnék...!


Amint Jeremy megjelenik a műhelyben, leteszem a telefont az üveges asztalra, felugrom, megragadom a ruháját és nekicsapom a falnak. Nem tudnám és nem is akarom titkolni, hogy dühös vagyok, ő pedig megriad. Láthatóan nem érti, mi bajom van, mi cseszte fel ennyire az agyam, de nem kell aggódnia, mindjárt felvilágosítom.

- Idefigyelj, te hígagyú kölök! Az olyanokat, mint te, az alvilágban élvezettel kúrnak szét, de ha csak megneszelik, mi vagy, ezt úgy fogják csinálni, hogy a lovagod lássa! - Nem üvöltözöm, ahogy az indulat diktálja, csupán nyomatékosító hangsúllyal a tökalsó képébe vágom a szavakat néhányat kihangsúlyozva belőlük, hogy biztosan megragadjon a tudatában végre. Nem intettem elégszer óvatosságra? Nem arra nevelte Araham, hogy ne mutasson érzelmeket? Akkor íme az ok, hogy miért. - Aztán megbasszák őt is párszor és annak függvényében, mit tudtak meg tőletek, kiben látnak nagyobb hasznot, az egyikőtöket halálra kínozzák! Elárulom neked, hogy senki, ismétlem, senki nem fogja értetek tűzbe tenni a kezét, ha pedig elpofázol bármit is rólam, vágd át a saját torkod, mert biztos lehetsz benne, hogy előlem nem tudsz elbújni és amit kapsz, azt mindig úgy fogom intézni, hogy épp csak ne dögölj bele! - Hiszen a halál kegy, megmondtam. - Holnap kimegyünk terepre, hogy bizonyítsd a rátermettséged - közlöm vele ridegen, azzal eleresztem. Észre sem vettem, mennyire elemeltem a földtől, csak mikor vagy fél métert zuhan. Egy mukkot nem szólt, amit méltányolok, mert ha közbevágott volna a szavamba, biztosan beledöngölöm a földbe, azt viszont látom rajta, hogy sikerült észhez térítenem. Tekintete újra éber lesz, kiveszik belőle az a kábulat és felhőtlen boldogság, amivel visszajött a szalonba. Nem egy irigy rohadék vagyok, aki arra gerjed, hogy elcseszi mások örömteli perceit, de ha Jeremy romantikus és boldog életet akar, akkor importálja magát bele valami könyvbe, vagy a faszom se tudja!


Ellépek a tökalsótól, gyakorlatilag válaszolási lehetőséget sem hagyok neki, de ha akar valamit, hát szedje össze magát és bökje ki! Részemről ez a beszélgetés le van tudva, hiszen a tökalsó is felfogta, hogy kurva nagyot vétett. Miután talpra ugrik, elgondolkodó képpel nekidől a falnak és száját kezdi rágcsálni. Én a telefonomért megyek, amin újabb sms vár Shinjitől. "Agyonvered mindkettőt. Ennyi. Yoshit én is szívesen, ha arról van szó." Ja, végülis igaza van, nem is tudom, miért gondolkodtam el azon, hogy elmenekítem őket az ország másik végébe. Valószínűleg azért, mert amit Deontól elhallgatnék, ha kinyírnám mindkettőjüket, vagy csak az egyiküket akár. “Ha nem tud bizonyítani, arról lesz szó, hiszen ő a kisebb veszteség, a halála pedig vagy megőrjíti Jeremyt, vagy megerősíti. Összeszervezek holnapra egy csapatot, akik ránk rontanak a terepen. Részleteket nem árulok el, csak szólok, hogy tudd, nem valódi ellenségekkel kell majd megküzdened, szóval ne nyírd ki az embereimet.” Ebből Shinji úgyis tudni fogja, mi lesz a feladata, s noha akár tudhatna is többet, nem kell, hogy tudjon. Kíváncsi vagyok, a kis szerelmespár hogy viseli, ha megtörténik, amit most felfestettem a kölyöknek. Ő bólint, bár nem vagyok biztos benne, hogy nekem, lehet, hogy csak magában határozott el valamit, de különösebben most nem hat meg vele kapcsolatban semmi. Dühös vagyok rá, mert felelőtlen és mert szétcseszi a munkám ezzel a kapcsolattal, én pedig ahelyett, hogy megverném, ahogy tenni kéne, mentegetem.


Fejemmel intek Jeremynek, hogy kövessen, s miután bezártam a szalont, egy útközben meggyújtott cigivel beülök a tereptaposóba. Megvárom, míg a srác is helyet foglal, ám mielőtt indítanék, megnézem, Shinji mit írt. "Majd visszafogom magam. Akkor holnap." Egy apró mosoly kúszik a számra, mert izgalmas nap lesz a holnapi. Úgy szervezem meg, hogy az legyen és a testőr “visszafogom magam”-ja is azt ígéri, hogy épp csak nem veri ronggyá a srácokat. Jó leeesz! Kissé késésben vagyok, pedig már így is csúsztattam az időn, úgyhogy beletaposok a gázba. A kölyök egész úton az ablakon bámul kifelé, egy kukkot se szól, inkább gondolkodik és közben megkeményedik a tekintete. Dühítő, hogy életveszélyesen meg kell fenyegessem ahhoz, hogy ennyit elérjek nála. Mondanám, hogy ez a mostani volt az utolsó dobása, de nem az övé. Elsősorban Yoshimi megléte cseszi fel az agyam, mert amíg nem volt, remekül haladtam a tökalsóval.


Leparkolok az Elerden-ház előtt, s leállítom a motort. Késtem hathoz képest tíz percet, de valószínűleg nem fog érte senki haragudni.

- Menj előre, nekem még el kell intéznem néhány telefont! - mondom Jeremynek, azzal kiszállok a kocsiból és már a fülemre is emelem a készüléket az első embert hívva. Persze megvárom, míg a kölyök hallótávon kívül kerül, mert azt akarom, hogy meglepetés legyen számára az egész támadásos dolog. Szépen összerendeztem a fejemben a menettervet, már csak a megfelelő emberekkel kell egyeztetnem vele. Mind olyan lesz, akiket sem ő, sem Shinji nem látott még és úgy fog tűnni a balhé, mintha Kitamura emberei csapnának le ránk. Izgulok már attól, hogy összeszervezhetem!


Mire beérek, az asztal körül sereglik már mindenki, Jeremy ölében kisebbik húga, Amy nevetgél, noha másik két testvére is közel húzódott hozzá. Mindig valahogy idegen számomra az, ahogy rajonganak egymásért, pedig megszokhattam volna már. Mindegy. Yanami szokásosan üdvözöl, levetem a cipőm, Mamoruval biccentünk egymásnak, aztán kézmosást követően én is helyet foglalok Ayako mellett. Izgága egy lány és sosem unja meg sem a tetoválásaimat, sem a méretem és az izmaim, sem pedig a pirszingjeimet. Korábban hecceltem azzal, hogy szúrok neki is, de az a pillantás, amit az anyjától kaptam ezért, jobb belátásra térített.

- Örülök, hogy szakítottál egy kis időt várni Jeremyre - szólal meg kedvesen, egy bájos mosolyt küldve nekem Yanami, mire vigyor fut a számra. Röhögnék is, azt viszont csak akkor kezdek, amikor Roxy jelenik meg mellettem sandán pislogva rám. Azt hiszem, érdemes lenne valami pszichológiai olvasmányt kerítenem a kislányok működéséről, mert ahogy az itteniek körbeudvarolnak, az elképeszt. Rendben, legyen gyereknap és ezzel Bakarinak is igaza, ezért mint valami jól bejáratott nagybácsi, az ölembe emelem az alig tizenkét éves kislányt. A szerelem furcsa dolog, de egy gyerektől annyira... tiszta, őszinte és aranyos.

- Mi újság? - kérdezem tőle, közben pedig lopva két bátyjára pillantok, mert kíváncsi vagyok, milyen képet vágnak. Mindketten meglepettek, bár azt hiszem, és nem véletlenül, hogy Ricknek okoz nagyobb meglepetést, hogy képes vagyok jófej lenni egy gyerekkel.

- Ma kaptam egy kiválót a suliban matekból - újságolja felragyogó szemekkel. - Viszont Haru meghúzta a hajam a szünetben és utána még ki is nevetett, én meg utána léptem és belerúgtam, úgyhogy büntetést is kaptam, bezzeg ő nem. - Ahogy erről beszél, picit dühösre vált a hangja. Jó gyerek, bár Yanami pillantásából ítélve csak nekem jön be nagyon a kislány ezen cselekedete. - És veled?

- A verekedést hagyd meg a fiúknak, lányokhoz nem illik a rugdalózás - tanácsolom, hiszen ha megdicsérném, mert nem hagyta magát, a színésznő valószínűleg lenyilazna a pillantásával -, bár egy jól irányzott pofon a sokadik kérés után szokott javítani a helyzeten, csak úgy csináld, hogy a tanárok ne lássák - teszem hozzá halkabban, cinkos mosollyal, míg Yanami a levesemet is kiszervírozza. - Gratulálok az eredményedhez és csak így tovább! - biztatom újabb mosollyal, mire megint felcsillan az övé is. Nem tudom, milyen az iskola, az alvilágiak nagy része sosem jár egyben sem, de biztosan fontos és még az is lehet, hogy jó. - Ma elég sok dolgom volt, jutott vegyesen jóból is, rosszból is, de az élet már csak ilyen. Mit eszel? - érdeklődöm, mert az asztal lassan összeroskad a ráhalmozott ételtől, márpedig azt nem hagyhatjuk. Van itt kukoricás rizs, hasáb burgonya, valami különleges bundába forgatott és abban megsütött hús, édes és savanyú mellévaló, nekem pedig, ha jól látom, édes-savanyú leves.

- Sültkrumplit és olyan finom husit szeretnék - mondja komoly képpel, de a szeme cinkosan csillog. - És ma rajzoltál valakire? - kíváncsiskodik tovább. Ez a téma mindig érdekli, engem pedig a legkevésbé sem zavar, hiszen ez az egyik legjobb dolog az életemben. A másik Shinji, de arról nemcsak kisgyerekeknek nem mesélnék, hanem általánosan senkinek sem.

- Igen, egy hölgy jött ma hozzám, hogy újraszínezzem a tetoválását - válaszolom, miközben kinyújtózom egy tányérért, amit végül Mamoru ad a kezembe és szedek egy keveset Roxynak a választott ételekből.

- Biztosan jó lesz ez így? - kérdezi tőlem Yanami.

- Persze, tökéletes. - Megoldom, hogy én is meg tudjam enni a levesemet és a kiscsajt se kelljen kipakolnom az ölemből. Ha ezt Bakari látná... De sosem fogom elhozni, mert amellett, hogy jót mulatna rajtam, tartok tőle, hogy pokolira fájna számára. Nem tudom, valaha eltelhet-e elég idő, hogy feldolgozza Rika és Masami elvesztését, ezért is durrantam be annyira Jeremyre ma. Ha egy olyan szikár, szívós és látszólag érzéketlen embert annyira megvisel a szerelme elvesztése, akkor nem is akarom tudni elképzelni, a kölyökkel mi lenne, ha Yoshimi, vagy egy későbbi lovagját az alvilágiak kicsinálnák.

- Ha szeretnéd, melléd ülök - mondja csendesen, de nagyon jól látom rajta, hogy most remekül érzi magát az ölemben és nem szívesen tenné meg, hiába ajánlotta fel. - Ja és köszönöm - mosolyodik el megint. - Milyen tetoválása volt a néninek? Egyszer lehet nekem is? Olyan szépet, mint Jeré. Ha nagy leszek, nekem is rajzolsz valamit? - Ha megélem, simán!

- Szerintem elég nagy vagyok, hogy ne kelljen elülnöd - mondom játékosan kacsintva. - Ha nagykorodban is szeretnél tetoválást, rajzolok neked - válaszolok. Szerintem ez így korrekt, bár lehet, hogy már Jeremy fogja megrajzolni neki, mert az ötvenen túl ki tudja, mennyire remeg majd a kezem. Nagyot vigyorgok a dolgon, de nem árulok el senkinek semmit, ez most a magam hülyesége és bőven megvagyok vele egyedül. - Fehér hattyúja van a hölgynek vörös tóban, aki ma nálam járt - árulom el ezt is, majd bepakolom az első falatot. Isteni, ahogy mindig. Néhány zöldség, egy kevés tészta, nem egy kiadós étel, inkább csak annak az elővezetője.

- Jó étvágyat! - mondja észbe kapva és halványan elpirulva, majd maga is vesz egy falatot és a szájába teszi, így már teli szájjal folytathatja. - Miért kellett átfesteni?

- Nem illik teli szájjal beszélni, Roxy - szól rá kedvesen, gyengéden, de dorgálón Yanami. Az a hang, amit a kölykökkel alkalmaz, eltér attól, ahogy velem beszél például. Helyeslőn bólintok párat, mert az én véleményem nagyon fontos a kiscsajoknak, s hogy példát mutassak, is lenyelem a falatomat beszéd előtt.

- Kopnak a tetoválások is, elvesztik a színüket pár év után - válaszolok. - Már van is terved, te mit szeretnél? - érdeklődöm. A gyermeki álmok fontosak, mert ezekből lesznek később a felnőtt álmok, a tervek, a célok, amik nélkül nem lehet élni. Nagyjából mindegy, álmai, céljai vagy tervei vannak az embernek, csak hajtsa őt előbbre.

- Persze - mondja elkuncogva magát, miután lenyeli, ami a szájában van. Tanulékony kölyök. - Én madarat szeretnék, olyan édes kis állatot, aminek gyönyörű hangja van. Meg cseresznyefát, mert az pedig gyönyörű. Úgy együtt a kettőt. - Aha. Van egy pár madár, aminek “gyönyörű” a hangja, de mindegy. Újabb falatot tesz a szájába, ahogy én is. Megpróbálok valamit elképzelni az alapján, amit Roxy elmondott, mivel ma még nem rajzoltam és az is hiányzik, a lurkók meg imádják a művész dolgokat, Yanamiról nem is beszélve. Közben újabb pillantást kapok el Jeremytől, de ez már inkább örömmel teli.

- Értem - mondom azért, mintha a sakurán kívül lenne halvány sejtésem is, mit szeretne. Nekem kolibri jutott rögtön eszembe, de annak indokolatlanul rémes hangja van. Ellenben szebb, mint egy fülemüle vagy kanári, amelyek híresek a “gyönyörű” hangjukról. Gyorsan elpusztítom a levesemet, mikor meglátom a második fogást. Gyoza... Mikor is ettem utoljára? Mindig valami gyorsan belapátolhatót választok, azonban összefut most a nyál is a számban. Hússal és zöldségekkel töltött is van, de a kukoricás rizs ugyanannyira eteti magát, mint a gyoza, úgyhogy veszek abból is. - Egy falást? - kínálom fel az ölemben posztoló kiscsajnak a kajám, hátha megszereti hazánk ételeit is. Miközben vele törődöm, azért figyelek a testvéreire és az álmodozó mosollyal méregető Ayakora is, a figyelmemet azonban Roxyn kívül elsősorban Rick köti le. Komolyan gondoltam, hogy kiváló alvilági nevelhető belőle, és mivel teljesen más faragású, mint a bátyja, másképp is kell majd becserkésznem. Bár lehet, hogy ha egyszerűen elmondom neki, mire akarom felkérni, magától is elfogadja. Ahogy elnézem, ő is figyelget engem és megütközött azon, hogy elkényeztetem a kishúgát, akinek újkeletű lehet az irántam táplált imádata. Inkább nem szól hozzám, csak Jeremynek szúr be kérdéseket.

- Nekem? - kérdezi hatalmas, meglepett szemekkel felnézve rám, majd elpirulva bólint egy aprót és gyermeki bájjal fogadja el tőlem a falatot. Nem tudom, Yanami, vagy más mennyi ideje próbálja vele megetetni a japán kaját, nekem seperc alatt sikerült. Mondtam én, hogy a gyerekszerelem nagyon aranyos és fontos a dolgokról alkotott véleményem. - Egészen finom. Kaphatok még egyet? - kérdezi még mindig vörösen, mikor lenyeli. Ennyi. A színésznő is kuncog rajtunk, én pedig a második falást is a kicsinek adom. Van bőven kaja és ha így haladunk, Roxy eszi meg az enyém és én az övét. Úgy is megfelel, míg ő rágja a falatot, addig én késsel-villával feldarabolom a hússzeletet, amit neki kiszedtem és abból veszek magamhoz. Finom.

- Deon hogy van? - kérdezi tőlem célzatosan Yanami. Vagyis a kölyök megint elfelejtett jelentkezni.

- Szerintem jól - Ez nem teljesen igaz, de nem tisztem elmondani olyasmiket még az anyjának sem, amire nincs felhatalmazásom, azt meg végképp nem akarom, hogy a nő aggódjon. -, lefoglalja a tanulás.

- Csak ennyi?

- Eléggé elfoglalt voltam, a kölyök meg nem keresett, úgyhogy a magam dolgával törődtem - válaszolok őszintén.

- Értem. Nem akartam tolakodó lenni...

- Szó sincs ilyesmiről - szakítom félbe, mert nem akarom, hogy bocsánatot kérjen tőlem valami fatális baromság miatt. Persze beszéd közben felváltva pakolok ételt a számba és etetem a kiscsajt, mert bejön neki a dolog. Kap mindent, hogy nagylánnyá nőjön, Ayako meg néha nagyot mosolyog rajtam.

- Szereted a gyerekeket? - kérdezi végül meg tőlem, mikor már sokadjára találkozik a pillantásunk. Merjek nemet mondani, mi? Hát köszi.

- Nem különösebben, de nincs velük semmi bajom - mondom meg az őszintét. - Inkább úgy mondanám, nem szoktam a társaságukat élvezni.

- Akkor se, ha adok egy puszit? - kérdezi meg Roxy. Ezen többen is felnevetünk.

- Kérdezd meg a bátyáidat, hogy lehet-e, mert én benne vagyok, de ők nem biztos, hogy örülnének neki, ha egy olyan pasit csókolgatnál, aki simán az apád lehetne. Vagy akár a nagyapád - teszem hozzá röhögve.

- Jeremy? - kérdezi meg idősebbik bátyját ránézve, aki talán egyedül nem nevet a társaságból. Nincs teljesen itt, a gondolatai elkalandoznak, amiért küldök neki egy szúrós pillantást. Ez sem olyasmi, amit megengedhet magának. Ha eljött, akkor legyen itt, érezze magát jól, ne csessze el a testvérei kedvét azzal, hogy még csak nem is figyel rájuk normálisan! Nem beszélve arról, hogy mindig helyt kell tudnia állni, akkor is, ha rázós, ciki, kellemetlen, ijesztő, vagy akármilyen más a szitu. - Adhatok egy puszit Tatsukinak? - Jeremy felnéz, komolyan végigmér először engem, majd Roxyt, majd halványan elmosolyodik és végül bólint. - Látod, lehet - mondja elmosolyodva. Ricket döbbenti meg a legjobban a dolog, ám mivel nem tiltakozik, én sem fogok.

- Akkor lehet - mondom vállat vonva, egy apró mosollyal. Kicsit összegörnyedek, hogy elérjen, s hogy ha tényleg meg akar puszilni, meg bírja csinálni, méghozzá anélkül, hogy összemorzsolja a tökömet a fészkelődéssel. Nem díjaznám, a kiscsajcsók meg még belefér. Ayako is izgágává válik, szóval hamarosan nyíltan meg kell mondanom neki, hogy nem bukom a tizennégy-öt éves kislányokra, ahogy a fiatalabbak se az eseteim, de tőlük még aranyos és számomra is emészthető a rajongás. Roxy nagy, cuppanós csókot nyom a képemre, amin kuncogni kezdek. Yanami is széles mosollyal figyel minket, amiből valahogy úgy érzem, mintha azt fontolgatná, milyen gondos apa lennék. Nem vagyok, a saját gyerekeimmel nem törődtem fele ennyit sem.

- Köszi. - Megbúbolnám a kislányt, azonban valószínűleg nem örülne, ha összekócolnám a haját, azért még Deon is harap. - Jól laktál? - kérdezem, hiszen az ételeink java része közben azért eljutott a gyomrunkig.

- Szívesen - válaszolja és halkan elkuncogja magát. - Jól, köszönöm szépen. Yanami, nagyon finom volt, megint csodálatosat főztél - mondja komolyan, megköszönve az ételt. Illedelmes gyerkőc és jól is áll neki. Belevaló nő lesz, főleg, ha eltanulja, amit a színésznő képvisel. A másik “jó nő” kategóriát nálam Deon anyja képviseli, azonban náluk kétlem, hogy valaha is labdába rúgtam volna a vad természetemmel, a sajátos hűségértelmezésemmel, meg úgy az egész életemmel. Nem mintha én vágytam volna különösebben megtelepedni egy nővel, mint Bakari, de ha egy komoly kapcsolatról lenne szó az ellenkező nemmel, biztosan egy Yanamihoz hasonló nővel képzelném el. - Meddig maradtok? - teszi fel a kérdést, de még mindig hozzám beszél.

- Örülök, hogy ízlett, váljék egészségedre - válaszol csendesen, örömteli mosollyal a háziasszony.

- Még egy keveset. Beszélnék Mamoruval, meg kedvem támadt rajzolni - árulom el, aztán elkezdem eltüntetni a húst és a rizst, a gyozát a végére hagyom, mert bár az európai konyha ételei közt is nem egy finom és általam is kedvelt kaja van, azért a hazai ízek mégis csak a haza ízei.

- Már tudod is, mit fogsz alkotni? - szólal meg Ayako.

- Igen. - De nem lövöm le előre, meglepetés lesz Roxynak. Úgy fest, Jeremy végre feloldódott, eltűnt az arcáról a gondterheltség, mert végre odafigyel tényleg az ölében fészkelő kislányra, beszélget vele, aztán átöleli. Rick már csak vigyorog, nem méreget engem különösebben, talán tetszik is neki a húga irántam lobbant szerelme és az, ahogy bánok vele. Pedig nem különleges dolog, sok mindenre rá lehet venni, csak megfelelő környezet és alapok kellenek. Yanami mellett valahogy megszelídülök, a viselkedésem legalábbis mérséklődik a szokotthoz képest. Itt főként nők élnek, ő, Ayako, meg a két leányzó, Rick és Mamoru meg csak annyit számítanak, hogy nem szalad el a ház a tomboló női energiáktól.

- Tényleg rajzolni fogsz? - kérdezi csillogó szemekkel tőlem. - Ez nagyon szuper. Majd megnézhetem?

- Persze! - válaszolom, mintha ez teljesen természetes lenne. - Segítened is kell, mert nálam nincs sem papír, sem ceruza - mondom nagyon komolyan -, azok nélkül pedig nehéz lesz az alkotás, de ha tudsz nekem kölcsönadni, láthatod, hogy dolgozom. - Ahhoz értek, hogyan kell inspirálni másokat, egy gyereket pedig igazán könnyű, mert egyszerűen működik, nem álságoskodik, normális esetben őszinte és könnyű rá hatni.

- Persze, hogy adok, de akkor meg kell nézned a szobám. - Hajjaj... Remélem, úgy négy év múlva már tökéletesen tisztába lesz vele, hogy csak úgy nem hívunk fel férfiakat magunkhoz, mert azok eléggé primitívek ahhoz, hogy ezt nyílt ajánlatnak vegyék egy kósza numerára. Egy kislánytól ez valahol tök bájos és valahogy számítottam rá, noha az én lányaimmal valóban nem töltöttem sok időt és nem is volt ilyen jó életük, mint ennek a kis csonka családnak Yanaminál. - Még sosem volt ekkora szobánk, annyira gyönyörű. Szóval? Áll az alku? - kérdezi vigyorogva, mire elnevetem magam. Bátor és tudja azt is, hogyan kell remek üzletet csinálni. Még a végén meg kell győznöm Jeremyt, hogy engedje az egész családját alvilágiasítani. - Van színesem is, meg zsírkrétám. Képzeld, csak úgy kaptam Yanamitól, pedig nem is csináltam érte semmit! - újságolja boldogan. - Annyira szuper itt - csacsog tovább, de aztán észbe kap és a színésznőre néz. - Nagyon hálás vagyok, hogy itt lehetünk - mondja őszintén.

- Ugyan, Roxy, nekem is nagy öröm, hogy itt vagytok - válaszol kedvesen neki a nő. Letagadni sem bírná, hogy így van, imádja a két kislányt és Rickre is szeretettel néz. Úgy kezeli a gyerkőcöket, mintha a sajátjai lennének, s szerencsére Ayako sem féltékenykedik, hanem segít az anyjának, amiben csak tud. Jót tett neki az a változás, ami Deon elköltözésével állt be. Anyagi gondjaik sincsenek, Mamoru is amolyan férjpótoló, aki segít cipekedni, beverni egy szöget a falba, vagy épp megoldani a csöpögő csap problémáját. Tökéletes az ittlétre, multifunkcionális és türelmes fazon, aki szívesen játszik a lurkókkal és megfelelő példakép lehet Rick számára is. Kellett ez a kölyköknek, hogy ha mégsem lesznek alvilágiak, legyenek alapjaik az életre, tudják, hogyan épül fel és működik egy család. Tény, hogy a testőr külön szobában alszik Yanamitól és nincs köztük semmi, mert a színésznő köti magát a hűségesküjéhez és az ostoba férjéhez, de ahogy megfigyeltem, csak rajta múlik minden, mert a férfi csupán ezen elhatározása miatt nem közeledik hozzá. Meg is értem, hülye lenne vagy buzi, ha egy ilyen asszony nem főzné puhára a mindennapok során, ráadásul újra és újra.

- Áll az alku - egyezem bele -, megnézem a szobád. - Bár a tetőteret láttam az építése alatt, segítettem berendezni is, mivel Yanami kikérte az én véleményemet is, ahogy a saját gyerekeiét és Jeremyét is, mert mindent meg akart és akar is adni a kicsiknek, a kész szobákat még nem láttam. - Szeretgesd meg egy kicsit a bátyádat, addig én váltok pár szót Mamoruval - kérem a kiscsajt, miután a gyozát is befaltam, azzal kipakolom az ölemből, hogy biztosan pályára állítsam. - Köszönöm szépen az isteni vacsorát - mondom a háziasszony felé fordulva, tisztelettel köszönve meg neki az ételt.

- Nagyon szívesen, váljék egészségedre. Kávét?

- Kérek - fogadom el, azzal kivonulunk egy cigire a testőrrel. Megvitatunk pár dolgot, amihez a többieknek nincs közük, a cigarettánk elszívása után pedig visszamegyünk a házba. Jó kis gyerekizsivaly fogad, a két kislány egymás szavába vágva mesél valamit Jeremynek, amit együtt éltek meg. Alig hagyják szóhoz jutni Ricket, aki jót mosolyog ezen és csak megküzd azért, hogy egy-egy mondattal hozzászólhasson a beszélgetéshez. Jópofák együtt, egészen megkapó, ahogy mindig egy kicsit közelebb helyezkednek egymáshoz. Yanami elpakol, bár ahogy látom, megint csomagol nekünk és már a kávénk is fő, Ayako viszont hívogatón sandít felém. Itt az ideje tiszta vizet önteni a pohárba, ezért elindulok felé. Átvágok az étkezővé avanzsált előszobán, a testőr szúrós pillantásaival tűzdelve követem a szobájába, odabent pedig keresztbe fonom mellkasomon a karjaimat. Az ágyán foglal helyet, lábait keresztezi, karjaira viszont hátratámaszkodik. Vajon tisztában van vele, hogy fest ez az egész? Kétlem. Vagy ha igen, akkor ugyanolyan perszóna, mint a bátyja, amin igazából nem is csodálkoznék különösebben.

- Tényleg nem tudsz semmit Deonról, vagy csak anyának nem akartál mondani semmit?

- Hagyjuk a mellébeszélést! - kérem határozottan. - Téged nem ő érdekel és méltányolnám, ha nem kevernél hülye helyzetbe, mert itt tisztességes férfiként viselkedem és úgy is ismernek - közlöm magabiztosan, mire a csaj mindjárt visszavesz magából, még a tartásán is változtat, jókislány módjára egymás mellé pakolja hosszú, vékony lábait és noha marad a méltóságteljes hátkihúzás, már nem villogtatja növésnek indult domborulatait. - Már most tökéletesen értesz hozzá, hogyan keltsd fel az ellenkező nem figyelmét, de abban nem vagyok biztos, hogy ha valaki finoman szólva tisztességtelenül viselkedne veled, mit csinálnál. - Ez hat, mert úgy fest, Ayako összehúzza magát. - Ez a valaki nem én leszek, mert nem bukom a kislányokra, márpedig te még bőven annak számítasz a szememben és valószínűleg nem egy negyvenes fószerral kéne a libidód szárnyait bontogatnod. Nem vagyunk egy súlycsoport, világos? - kérdezem, mire sűrűn bólogatni kezd. - A következő ilyen húzást azzal fogom honorálni, hogy felfektetlek a térdemre és elverlek - közlöm nyíltan. Sejtettem, hogy ettől nem benedvesedni fog a bugyija, hanem valami egészen mással telik meg, hiszen sosem alkalmazott vele szemben ilyesmit senki. - Még azt is vedd tudomásul, hogy amit most műveltél, az nem volt méltó egy igazi, tisztességes nőhöz, ezért remélem, anyád megmossa érte a fejed. Nem tudom, mikor láttál tőle ilyesmit, de ha soha, akkor ez is azt bizonyítja, hogy ilyet nem illik csinálni.

- Akkor mit illik? - vág vissza flegmán.

- Nem vagyok erkölcscsősz, majd anyukád szépen felvilágosít.

- Pedig most úgy papolsz, mintha szentéletű lennél! - Nocsak, megeredt a nyelve. Elégedettséggel tölt el, de nem mosolygok, továbbra is rideg pillantásokkal figyelem Ayakot.

- Végtére is továbbgördíthetném a szitut azzal, hogy a viselkedésednek megfelelően leteperlek és megduglak, valóban... - Félbehagyom a mondatot, kibontom a karfonatomat és lassú léptekkel elindulok felé. Mindjárt elmegy a bátorsága, sietősen az ágy tőlem legtávolabbi végébe kucorodik, én azonban feltérdelek a fekhelyre és egészen közel húzódom hozzá. Azért ennyire nem gondolta komolyan az egészet, úgyhogy most fél, hogy mit csinálok vele. Kinyúlok felé, megragadom az állkapcsát és arra kényszerítem, hogy a szemembe nézzen. - Nem t’om, mit vagy úgy oda, megmondtam, hogy nem érdekelsz, ha pedig ennyire be vagy szarva, mit játszod az eszed?

- Engedj el! - kéri nagyon halk hangon, de nem teszem meg.

- Problémáid lesznek a fiúkkal, ha nem tanulod meg visszafogni magad - jelentem ki némileg szelídebb hangon, mert nem halálra rémíteni akarom, hanem tudatosítani benne, hogy ő is rettentő sok, kisugárzó szexuális energiával rendelkezik, ahogy Deon, csakhogy a srác elég tökös kölyök ahhoz, hogy rúgjon, harapjon, üssön, ha le kell szerelni valakit és a dumája is megvan mindenhez.

- Jó-jó, bocsánat, csak engedj el!

- Ez nem így működik, ezzel nem fogsz senkit leállítani. Vagy magad kontrollálod, vagy másokat tanulod meg, hogyan kell. Neked biztonságosabb, ha előbbit választod, aztán ha elég idős leszel hozzá, majd a fiúdon élezed a karmaidat. - Úgy látom, mint Deonnál is, a sarokba szorítás őrült ötleteket szül, mert Ayako végül összekapja magát, félreüti a kezem, majd felém lendül. A legcsekélyebb riadalom nélkül, egyenesen a szemeibe nézve várom, meddig megy el. Túl sokáig, mert szájon mer csókolni. Mit is mondtam? Valszeg kétli, hogy meg merem tenni, pedig bennem aztán nincs félsz. Seperc alatt rántom be úgy, ahogy megígértem neki, majd két jókorát húzok rá a seggére, amitől először felsikolt, utána meg elbőgi magát. Számítok a következményekre, arra, hogy Mamoru beront és rám szegezi a fegyverét, így meg sem rezzenek, amikor megtörténik. Hamarosan Jeremy is megjelenik, ahogy Yanami is, hiszen a tulajdon lányáról van szó, ám mindketten alaposan meglepődnek azon, hogy Ayako a térdemen átvetve fekszik rajtam. Az anyját jobban megijeszti a látvány, nem is tudja mire vélni, de nem kezdek magyarázkodni, mert annál rosszabb nincs. Egyszerűen kivetem a lányt az ölemből, rá az ágyra, s felkelek, mert a testőr továbbra is rám szegezi a pisztolyt, ez pedig feldühít. - Tedd el! - parancsolok rá mély, hideg hangon. Idegesen rászorít, helyezkedik, de nem szándékozik engedelmeskedni.

- Engem azért küldtek, hogy védjem a családot és ha kell, akkor tőled is - szólal meg magabiztosnak tűnő hangon, én azonban tudom, hogy nem csak hadilábon áll magával, ám még pontosan is tudja azt, hogy ha nem lő le, kurvára meg fogja járni. Elindulok felé és mindenki szinte egyszerre mozdul velem, Yanami hátratolja maga mögé Jeremyt és ő is távolabb lép Mamorutól, aki egy lépéssel közelebb lép hozzám. Gyorsan vált a srác helyzetet, maga mögé utasítja a legnagyobb nyugalommal az asszonyt, amivel elismerést vív ki magának, ennek azonban most nem adom jelét, lefoglal a véreb. Egymás szemébe nézünk, ám túl későn húzza vissza a fegyvert, már karnyújtásra vagyok tőle, így elveszem a férfitől és eltávolítom a közeléből, majd pár gyors, erőszakos mozdulattal térdre kényszerítem. Nem ellenkezik, mert tudja, hogy csontját töröm, ha megteszi.

- Tőlem - kezdem komolyan, dühösen - nem kell védened a családot - közlöm a testőrrel, azzal eleresztem és hagyom, hogy felálljon, majd magához vegye a fegyverét és elrakja. Folytatnám, de Yanami kivörösödve, szikrázó szemekkel jelenik meg mellettem és olyan határozottan szegezi mutatóujját a ház kijárata felé, hogy eszembe sem jut ellenkezni vele. Nem azért, mert nem tudnék, vagy akármi, de ha nekiállna kiabálni, amitől hajszálra lehet a látottak alapján, jócskán a frászt hozná duplán a kölykökre. Inkább engedelmesen kivonulok az udvarra és mivel követ, nem kell megkérnem, hogy jöjjön velem. Vetek egy pillantást Rickre, míg áthaladok a nappalin, mert imádom azt, ahogy rám képes nézni, s tetszik az is, ahogy a húgait védelmezi, majd odakint cigiért nyúlok, csak hát észbe kapok, hogy a színésznő nem kedveli a füstöt.

- Ezt most magyarázd meg! - követeli azonnal, hevesen. - Ne kelljen kérdeznem, mert annak rossz vége lesz! - Remeg az indulatoktól és valahogy úgy vélem, csalódott bennem, hiszen azt gondolja, molesztáltam a kiskorú lányát.

- Megmondtam Ayakonak, hogy ha játszik a tűzzel, kiporolom. Megtörtént - mondom vállat vonva.

- Hogy jössz te ehhez?! Ő az én lányom! - Micsoda anyatigris... Az ember nem is feltételezné, mennyi tűz és spiritusz bújik meg ebben az apró nőben, s milyen harcias képes lenni. - Nincs jogod hozzányúlni és főleg nem így! A nevelési kérdésekről velem lehet beszélni, hiszen ez az én dolgom, az anyja vagyok, az önjelölt nevelőkre pedig nincsen szükségem! Ne merészeld még egyszer megütni, de hozzáérni se!

- Nézd - szakítom félbe nyugodtan -, én borzasztóan tisztellek téged, de ha nem nyugszol le, nem fogok tudni szépen beszélni veled. Nem vagyok az a típus, akit rá lehet bírni, hogy a fülét-farkát behúzva meghátráljon, egyedül csak ebben a házban viselkedem úgy, mint egy átlagos férfi, de nem vagyok az. Vérbeli gazfickó vagyok, Deon családját azonban soha nem bántanám. - Yanami kissé csillapodik, noha nem azért, amiket elmondok neki, hanem mert nem akar kifordulni önmagából. Nem különösebben érdekel, a színésznő hisz-e nekem, bízik-e még eléggé bennem, de mindent komolyan tárok elé. - Évek óta ismerem a fiadat, én is tanítom őt, így nagyon jól ismerem. Hihetetlen erejű kisugárzása van, és ezt nem a személyiségére vonatkoztatva értem, többeket tanácsoltam el attól, hogy bepróbálkozzanak nála, ez pedig Ayakonál is működésbe lépett. Csakhogy Deon meg tudja magát védeni, függetlenül attól is, hogy remek harci kiképzést kap és valamennyire képes önmagán uralkodni. Ez a lányodra cseppet sem igaz és időben kell ezt elkapni.

- Már megbocsáss, de hogy mersz ilyeneket mondani nekem?!

- Nincs bennem félsz - közlöm könnyedén az újra felpaprikázott nőnek. - Nekem is vannak lányaim, a legidősebb most huszonegy, ő túlesett azon másfél-két éve, hogy megverték és megerőszakolták, pedig egy meglehetősen visszafogott lány és meg is tudja védeni magát, hiszen öt éves kora óta tanul harcolni. - Hát ezzel sikerül egy vödörnyi jéghideg vizet zúdítanom Yanami nyakába, amitől az egész arckifejezése megváltozik. - Akarunk róla eszmecserét folytatni, Ayako mennyire gyorsan jut el ide, ha másokkal is úgy viselkedik, ahogy velem? - Bántó, ahogy megkérdezem, az én stílusomat azonban a radikális eszközök határozzák meg. - Nyilván észrevetted, hogy kerülget a kiscsaj, ahogy afelett sem siklott el a figyelmed, hogy mennyire kihívó tud lenni a lányod.

- És Roxy?

- Pedofilnak nézel? - kérdezek vissza. Eddig is sikerült meglehetősen összezavarnom, megijesztenem és felbosszantanom, most azonban azt sem tudja, mi van. Megfogom a vállait. - Tisztázzuk, jó? Ez meglehetősen sértő a számomra - jelentem ki őszintén. - Roxy rajongása aranyos, el fog múlni, aztán majd beleesik Mamoruba, vagy Deon egyik haverjába. Gondolom - teszem hozzá. - Nem tudok mit kezdeni az érzelmekkel, nem olyan helyen nőttem fel, ahol domináltak volna és nekem sincsenek igazán érzéseim. Nem bukom a kislányokra - A tizenhat-húsz közötti srácokra annál inkább, de Yanami eltiltana a fiától, ha ezt megtudná. -, s ha már a nőideálom érdekel, a nehezen kapható, érett nők az eseteim, de ritka az olyan ember, aki engem hosszútávon el bír viselni. Remélem, érthető voltam - jelentem ki, mert ezt a részét le akarom zárni a beszélgetésnek.

- Vegyél vissza! - kér határozottan. Rendben, ez teljesíthető. Eleresztem és egy fél lépést hátralépek a tisztesség kedvéért.

- Nem szoktam törődni az emberekkel - vallom be sokkal visszafogottabb módon -, az egyetlen kivétel hosszú ideig Deon volt. Először egy nagyszájú, idegesítő vakarcsot láttam benne, aki nem érti meg, hogy tizenéves fejjel olyasmiket akar, amiket nem kaphat meg, sőt, amikből baja is származhat. Persze kierőszakolta a pirszingeket szép sorban és az az elszántság, állhatatosság és hevesség, ami jellemezte, megtetszett benne. Elmondta, mihez mit köt, hogy miért akarja, szóval nem is átlagos, felvágásból lázadó srác, hanem csupán a természetének megfelelően viselkedik. Szép lassan egyre több figyelmet igényelt, mert az ideje java részét a szalonomban töltötte, így megtanultam törődni vele - mesélem el, hogy a színésznő megértsen bizonyos dolgokat. - Két személy van, akikért bármire képes vagyok és az egyik a fiad. Ehhez mérten a családja biztonsága és jóléte fontos a számomra, ahogy mindenki mást is alapszinten biztosítok, akit Deon szeret. Mi megkülönböztetünk jó és rossz fájdalmat. A jó fejleszti az embert, mint az élet igazságos pofonjai, a rossz viszont a nyomorba is döntheti. Ha Ayakonak, neked, valamelyik barátjának, vagy Asaménak valami baja lenne, azt a kölyök is megszenvedné, márpedig azt nem fogom hagyni. Legyél rám mérges, de nem heppből poroltam ki a lányod, hanem mert pontosan tudom, hogy a bátyja már attól ideges lesz, hogy valaki udvarol neki. Meg kell tanulnia viselkedni és ehhez igenis kell egy olyan kemény visszautasítás is, mint amilyet én eszközöltem.

- Tehát azt mondod, azért foglalkozol az itteniekkel, mert ez Deonnak fontos?

- Igen.

- És miért gondolod, hogy Ayakonak szüksége volt erre? - kérdezi még mindig mérgesen.

- Tudok róla, hogy kerülgeti Kazukit, Yorut és Shinjit is, a három srác azonban nem fog ebből ügyet csinálni.

- Neked sem kellett volna, főleg nem ekkorát, hiszen ebben a korban természetes ez a viselkedés.

- Tényleg? Négy lányom van, ebből egy kicsi még, de még ő sem kekeckedik az ellenkező nemmel.

- Nem győztél meg semmiről, ez azonban egy parttalan vita, amit nem érdemes folytatni.

- Ezzel egyetértek.

- Maradjunk annyiban, hogy nincs jogod semmilyen módon nevelni Ayakot, ez az én dolgom! Fogok beszélni a fejével a mai esettel kapcsolatban, te pedig tartsd magad távol tőle!

- Ahogy akarod. - És reménykedem benne, hogy a kiscsajnál használt a képébe vágott szöveg, különben valóban kerülnöm kell, ha nem akarom ténylegesen megverni. Márpedig azért Deon irtózatosan haragudna, ezért mindenképpen egyensúlyban kell tartanom a dolgokat. Most, hogy ezt így megbeszéltük, Yanami kifújja magát, majd visszatér a házba. Én még elszívok egy cigarettát, méghozzá Shinjiéből, mert már baromira hiányzott, aztán visszamegyek a nappaliba. Jeremy a falat támasztja Ayako szobájának ajtaja mellett, Rick a kistestvéreivel beszélget az asztalnál, s mikor találkozik a pillantásunk, kérdőn tekint rám. Elégedett félmosolyra kúszik a szám, s megrázom a fejem, jelezve, hogy semmi komoly nincs, aztán helyet foglalok korábbi helyemen. A színésznő kávét tesz elém és a testőr elé, amit mindketten megköszönünk, ő pedig visszavonul a szobájába. Elgondolkodó arcot vág, amiből arra következtetek, hogy még egy darabig ellesz a történtekkel.