Újra Ricket kezdem figyelni, bár lopva. Előtte nem marad rejtve, mert hiába beszél hozzá lelkesen a mellette ülő Roxy, felette engem fixíroz. Kíváncsi vagyok, mikor jut el oda, hogy valamilyen módon feltegye nekem azokat a kérdéseket, amik a fejében motoszkálnak. Mamorut nyugtalanítja az, ahogy a kölyköt nézem, s ahogy a kávéjáért nyúl, a mozgása megtörik, vagyis sikerült alaposan ellátnom a baját, pedig azért tönkretenni nem akartam. Sok figyelmet nem fordítok a férfire, Jeremy jelenik meg hozzám közel helyet foglalva, arcán ugyanazzal az elgondolkodó vonáshalmazzal, mint öccséén, ám Amy megint magának követeli őt, így az ölébe veszi és hallgatja a kislány csacsogását. Úgy fest, visszaállt a rend, noha Ayako és Yanami jelenlétének hiánya azért számomra kissé idegen, mivel bárhányszor jártam itt, a két Elerden mindig velem volt.
Némi cukorral ízesítem be a kávém, azzal felhajtom. Nem gyorsan, mert különben fejbe vág, de most a szokásosnál hamarabb élem fel, s szinte azonnal le is csap rám Roxy, amint az asztalhoz ér a bögrém alja, hogy az ujjam megragadva invitáljon.
- Akkor megnézed a szobám és rajzolsz valami szépet? - kérdezi, mire elmosolyodom. Szerencsére nem zavarta meg őt, ahogy láthatóan a testvéreit sem az incidens, ami nagyon jó jel.
- Persze - válaszolok és hagyom egy picit húzni magam. Jeremy bízik bennem, csupán felpillant rám ezek hallatán, ellenben a fiatalabb srác nem, amiért be is zsebel a bátyjától egy meglehetősen barátságtalan pillantást. Tetszik a kettejük közti kommunikáció, az, hogy mennyire apró jelekkel egyezkednek egymással. Egyre jobban izgat ez a fiatal kis tacskó, de türelmesnek kell lennem, a háború lezárásáig baromság magam mellé vennem. Addig is megnyugszik a lelkecskéje Yanami és a két húga mellett, Mamoru meg gondoskodik róla, hogy a megfelelő családi környezetből a férfi se hiányozzon. Hogy ezt önzetlenül, saját vállalásból csinálja-e, vagy Deon kérte fel, azt nem tudom, ám az, ahogy a kölykökre figyel, egy kissé más, mint amit egy testőrtől megszoktam. Erősen hasonlít arra, amilyen pillantásokkal Shinji engem képes követni, ha valami bajom van. - Adj még egy percet, aztán a tied vagyok - kérem Roxyt, azzal kihúzom kis mancsából az ujjam és a férfihez lépek. Bizalmatlanul szembe fordul velem, de nem tesz semmit, mikor felé nyúlok. Mindenre elszánt, igazi véreb, ezt tudom róla nagyon jól, ám azt is, hogy nem akar a gyerekek előtt balhézni és reméli, hogy én sem. Nem bizony, én a vállát akarom helyre tenni, különben rövid úton leselejtezhető lesz, mint testőr. Óvatosan végigtapogatom, s mögé lépek. Az egész teste görcsbe rándul, izmai megfeszülnek, hiszen tudja, hogy egy magamfajtát nem engedhet maga mögé, amennyiben élni akar, ugyanakkor kénytelen megbízni bennem, mert Deon egyik leghűségesebb kutyája vagyok és egyértelmű, hogy minden, ami a kölyökhöz tartozik, annak a védelme az én feladatom is. Jelenleg Mamoru is ilyen, de egy másik élethelyzetben könnyen lehet, hogy megölném. Most azonban pár könnyed mozdulattal elnyugtatom, majd mikor elengedi magát, visszarakom a helyére a vállát. Kellemes roppanással és egy nagyon szépen visszafojtott nyögéssel zárul a művelet, én pedig ellépek tőle, mintha csak elmentem volna mellette, s követem Roxyt. - Ti maradtok? - kérdezem testvéreit.
- Én nem - mondja azonnal felpattanva Rick, mire Jeremy elmondóan felsóhajt és bólint, hogy ő marad. Láthatóan lefoglalja Amy, és most kiélvez minden percet, amit a kislánnyal lehet. Tökéletes lesz így is. Felmegyünk az emeletre és széles mosoly fut a számra. Fantasztikus lett tényleg. Rövid folyosó került kialakításra, a lépcsőhöz legközelebbi lett a lányok szobája, a középső Rické, a harmadik ajtó mögött pedig a fürdőszoba van vécével. Világos parkettával fedett a fürdőn kívül minden, de az egész tetőteret az ablakok uralják, tehát fényárban úsznak nappal idefent a kölykök, este meg minden gond nélkül bámulhatják a csillagokat. Persze figyelnem kell, mert nem mindenhol függőlegesek a falak, a magam két méterével ez pedig különösen problémás tud lenni, de meg tudom oldani anélkül a közlekedést, hogy ne koccoljam le fejjel a falakat. Kellemes lett a kialakítás, kiváló gyerekeknek és minden nehézség nélkül követheti a serdülésükkel járó változásokat.
- Tényleg nagyon jó lett - mondom meg őszintén a véleményem. - Külön alszol és élvezed a szabadságot, vagy vigyázol a húgaid álmára? - kérdezem meg Ricket, miközben a kislány bevezényel a szobájukba. Szép rend van, így elismerően hümmögök. Kicsikhez képest ez igazán nagyszerű, azt hiszem. Bár tudja a franc, igazából nekem ezek a dolgok kurvára kimaradtak.
- Hol így, hol úgy - vallja be egy félszeg mosollyal. - Szeretek velük aludni, mert akkor hallom az összes kis neszt és tudom, mikor kell esetleg valamit tenni, mondjuk, ha rosszat álmodnak. De néha jó egyedül, olyankor sem zárkózom be, bármikor átjöhetnek és ha úgy van, akkor visszahozom őket és maradok - mesél, majd megvonja a vállát és lehuppan az ágyra. Nekem teljesen kényelmes lesz a föld, így törökülésben helyet foglalok.
- Rendes tőled - intézem ezt is a srác felé, ám közben figyelem a kislányt, aki büszkén virít. Nekem is baromira bejön, amit a tetőtérrel műveltek, igazán otthonos lett. Kellemes a díszítés, s noha pedáns rend van, azért játékokból is jutott bőven. Bármennyit rajzolhatnak, vághatnak, ragaszthatnak a kölykök, Yanami szívesen kézműveskedik, úgyhogy nehezebb dolgokban segít nekik, tanítja őket, bővelkedik a ház növényekben, melyeken látszik a gondosság, a kicsik szófogadóak, ezért joggal kijelenthető, hogy tökéletes az idill itt. - És mi leszel, ha nagy leszel? - érdeklődöm. Kíváncsi vagyok a terveire, arra, hogy mennyire mer nagyot álmodni. A küzdőszellem megvan benne, azt látom, s úgy hiszem, meglehetősen harcias, de nagyon okos is, így hát tudja, mikor kell visszafognia magát.
- Az igazat megvallva most, hogy már van lehetőségem tanulni rendesen - Láthatóan zavarba jött a kérdéstől, de végül kivágja magát. -, egyetemre szeretnék menni. Mérnöknek - vallja be végül, miközben a húgát figyeli, aki gyorsan összekapkodja a kincseit és mellém telepszik nagyra nyitott szemekkel figyelve engem.
- Mid van? - kérdem érdeklődve a kislányt. - Miért döntöttél ilyen hamar már az egyetemről is? És hogy jött ez a mérnöki pálya?
- Papír, színes ceruza. Rajzolsz? - kérdezi tőlem vágyakozva felnézve rám, mire elnevetem magam.
- Mert nem támaszkodhatunk majd mindig másra és a lányoknak mindent meg akarok adni, ahhoz pedig egy jól kereső állás kell. Ráadásul azzal Jeremy válláról is levehetnék egy kis súlyt - mondja komolyan. - A mérnökség pedig tetszik, matek és fizika, amiket nagyon szeretek.
- Szoktam állni a szavam, tündérke - jegyzem meg játékosan Roxynak, miközben a lapkupacot a lábaim közé húzom, majd feltűröm a pulcsim ujjait, mert kényelmesebb úgy rajzolni, hogy még ez se zavar be és kiborítom a színeseket. - Sajnos semmiben sem értek veled egyet - jelentem ezt ki komolyan. A sötétbarnát veszem kézbe, hogy beszéd közben a fekvő helyzetbe állított papírra felalapozzam a sakurát. - Ha csak arra gondolsz, hogy egyszer megházasodsz és gyerekeid lesznek, már beláthatod, hogy nem támogathatod örökké a húgaidat. Értékelendő az önzetlenséged, ez alapján viszont kétlem, hogy felépítheted az életed. Én legalábbis nem javaslom - teszem hozzá. - Sőt, tovább megyek. A húgaid is kerülnek majd eladósorba, férjhez mennek, a férjeik meg majd gondoskodni fognak róluk. Csak azért tanulni és dolgozni valamit, hogy máshoz jó légy, igen nagy lutri, mert ha összevesznétek, vagy netán valami komolyabb történne, kit okolnál, hogy iksz éve azt csinálod és és és? Ha mérnök akarsz lenni, mert tetszik, az tökéletes, a pénz meg még jó darabig nem lesz probléma a számotokra. Az viszont érdekelne, milyen súlyra gondolsz, amit le tudnál venni Jeremy válláról.
- Annyi mindent tett értünk, főleg értem - mondja csendesen -, ezt valahogy meg kell hálálnom neki, és ha ez azzal megy, hogy nem kell foglalkoznia a lányok helyével, védelmével, akkor már megérte nekem a dolog - vall őszintén.
- Ezt majd ti rendezitek Jeremyvel, de ahogy a srácot ismerem, szerintem bőven elég neki, hogy ha ti rendben vagytok mindenféle hála nélkül. - A lapon már látszik a törzs és pár ág, már elképzelhető, milyen lesz a fa, most azonban kéket veszek és elkezdem kissé a bal szélére megrajzolni a kolibrit. Egy természettudós sikítozna, ha ezt látná, de kit érdekel? A sakura szép, a kolibri szép, én pedig rajzolok, ráadásul egy kisgyereknek. - Egyébként én soha semmilyen iskolába nem tettem be a lábam, a munkahelyem pedig egy tetoválószalon, amiben gyakorlatilag a hobbi szinten dolgozok, szóval lehet jól élni iskolázottság nélkül. A teljesebb kép kedvéért hozzáteszem, nem csak rajzolni és tetoválni tudok, s persze nem ebből élek elsősorban.
- Sejtem, hogy nem vagy egy egyszerű művész. Sőt, inkább tudom - mondja komolyan, de érzem, hogy figyel a szóhasználatra a húga előtt. - Ahogy azt is, hogy Jeremy sem csak rajzolni és tetoválni tanul.
- Utóbbit nem - jelentem ki komolyan -, egyelőre nem, majd csak akkor, ha rajzolni megtanult. - Ebben nem ismerek tréfát és nem engedek botlást sem, hiszen a tetoválás nekem rettentő fontos dolog. Kezd alakot ölteni a kis kecses madár, lilával és világos kékkel, s némi feketével formálom meg, utóbbi színt főleg hajlított, hosszú csőréhez használom, meg vékony, rövid lábaihoz. Nem használok kontúrokat, most csupán színessel rajzolok.
- Nem ez a lényeg - sóhajt fel. - Fel kell készülnöm arra is, ha valami rosszul sül el. Akkor pedig én maradok egyedül, aki vigyázhat a lányokra - mondja ki nagyon komolyan.
- Dolgozom rajta, hogy minden jól alakuljon, egyedül azonban kevés vagyok hozzá, ehhez a bátyádra is szükség van. Nincs gond az akaratával, de van, amiben te tökösebb vagy nála.
- Van, amiben meg ő - mondja csendesen, ugyanakkor van némi izgalom a hangjában, amit nem tud elrejteni. - Azt hiszem, jól kiegészítjük egymást.
- Én is így vélem - árulom el széles mosollyal és felpillantok a fiúra. - Ő álmodozó, érző típus, te gondolkodó, racionális. Kiválóan tudnátok húzni egymást - folytatom, de közben újra a rajzra figyelek -, s amiben Jeremy nem túl erős, az neked kisujjból megy, de egyelőre a bátyádra sincs annyi időm, mint amennyit rászánnék, mert sok a dolgom - mondom meg őszintén. Biztos vagyok benne, hogy ennyiből Rick leveszi, mit akarok, s annak megfelelően, hogy ezzel akar-e valamit kezdeni, vagy sem, beszélünk róla.
- Mert úgy gondolod, hogy elférnénk egymás mellett Jeremyvel? - kérdezi meg őszinte kíváncsisággal, én pedig kuncogni kezdek. - Meg hát... bár ha ő bírja, akkor gondolom, én is túl tudnék jutni rajta.
- Azt hittem, más érveid lesznek - vallom be egyszerűen. - Ha nem fértek meg egymás mellett, szétcsapok köztetek, vagy lerendezitek egymást. Amíg a munkámban nem zavartok, a vendégeimet nem üldözitek el, vagy necces szituba nem kavartok, felőlem aztán nyúzhatjátok a másikat - folytatom könnyedén. - Lesz időd gondolkodni, bár hogy két hét, vagy két hónap még, azt nem tudom és azonnal sem kell döntened. Jeremyvel nem beszéltem meg és nem is érdekel a véleménye, utóbbit pedig tőled is elvárom. Magadtól dönts, anélkül, hogy befolyásolnának. Majd megtudsz többet, ha érdekel valami, mert mint mondtam, egyelőre a bátyádra sincs elég időm. Mi változtatott azon, ahogy rám nézel, vagy a velem kapcsolatos véleményeden? - kérdezem meg felvigyorogva a kölyökre. Mindig bizalmatlanul, ellenségesen és mélységes ellenszenvvel viseltetett felém, ezért evidens a kérdésem.
- Mikor először bekerültél a képbe, történt, ami történt. Ugyan Jeremy könnyeden beszélt róla, de láttam, hogy nagyon megviseli a dolog, amit elvártál tőle. Ezért gyűlöltelek - Őszinte kölyök és ezt nagyon szeretem. Mindig értékelem, ha valaki a szemembe mondja a frankót és nem, nem azzal, hogy cserébe átmetszem a torkát. -, gyűlöltem, hogy bántod őt, hogy szenved. Aztán nagyon sokat beszéltünk telefonon Jeremyvel, őszinte volt, és éreztem, hogy kezd kikeveredni ebből. Egyre inkább úgy éreztem, hogy van helye, hogy nem csak arra kell, hogy láss valakit szenvedni az utasításodra. Azt hittem, hogy egy szadista barom vagy. Hogy élvezed, hogy neki rossz, hogy ebben leled örömöd és csak ezért tartod magad mellett. De aztán annyi mindent adtál és segítettél Jeremyn, szóval változtak a dolgok. Nem mondom, hogy kedvellek, vagy hogy most már mindent jó szemmel nézek, de kíváncsi vagyok - vallja be őszintén.
- Egy szadista barom vagyok és élvezem mások szenvedését - ismerem el teljesen komolyan -, de csak ezért az egyszerű okért nem fogok a nyakamba venni egy tizenkilenc éves kölyköt a legrázósabb időszakában az életemnek, biztosítani a pereputtyát és még őt is istápolni. Ez logikus, nem? Ha nem akarnám kikupálni, nem vállalnám be mindazt, ami a bátyáddal jár, mert nekem sem drótkötélből fonták az idegeimet és mindig volt dolgom elég. Ez egy folyamat és nem könnyű, de minél több időt tölt el mellettem, annál erősebb lesz. Ennyi.
- Jeremy egyre erősebb - mondja, de a hangján hallatszik, hogy mérlegel. - Érzem a hangján, a mozgásán, a kiállásán és azon, ahogy kezel minket, főleg engem. Most már letöri a lázadási kísérleteimet, legalábbis megpróbálja - Újabb mosolyt csal az arcomra ez a kölyök. -, és egyre többször sikerül is neki, de sosem zsarolással ér célt. Néha úgy morog, vagy szinte ugat a telefonba, hogy nem tudok másképpen reagálni, mint meghunyászkodni. - Felvonom a szemöldököm. Jeremyre nem jellemző az ugatás, Rickről pedig nehezemre esik elképzelni, hogy képes meghunyászkodó viselkedésre. - Miért vetted magad mellé? Mit vársz tőle? Minek ő neked?
- Rajzolni - felelek egyszerűen. A beszélgetés közben kidolgoztam a madarat és szép lassan a cseresznyevirágok is a helyükre kerültek. Nem bonyolult mű, noha a színezésre oda kellett figyelni. A kolibri lett a legrészletesebben megrajzolva, több színt használtam, árnyaltam őket, így a madár gyakorlatilag hangsúlyt kap a sötét fájú, halvány, kellemes rózsaszín virágú ágon a maga lilás árnyalatú kék tollazatával. Leszállás közben ábrázoltam, hogy a szárnyai miatt még jelentőségteljesebb legyen a képen. Már csak aláfirkantom és dátumozom, azzal odaadom a kislánynak, aki épp csak nem folyik szét az örömtől. - Mutasd meg a többieknek is, de csak lassan a lépcsőn, a rajz két perc múlva is a kezedben lesz! - buzdítom szelíden, ő pedig rövidesen kirongyol a szobából, hogy elbüszkélkedhessen a szerzeményével. - Kezdetben csak rajzolás okításáról volt szó. Aztán megláttam pár lehetőséget a srácban és a dolog egyre jobban adta magát. Erősítem a lelkét, önuralmat, fegyelmet tanul, alapozom meg a magabiztosságát, módszereket sajátít el a céljai elérése érdekében, és természetesen harci képzést is kap, hogy meg tudja magát védeni - közlöm Rickel. Nincs okom eltusolni előle valamit, ezért amit elmondhatok, azt most elmondom neki. Jóformán mindegy, hogy most tudja meg, vagy a Kitamurás balhé lezárultával. - Lényegében nincsen szükségem különösebben Jeremyre, noha nem lenne rossz, ha a szalonom a halálom után is tetoválószalon maradna, méghozzá egy saját tanítvány birtokában, de ha ez nem jönne össze, Deon majd rendelkezik a hely felett, elég kreatív gyerek, hasznosítja, hiszen tulajdonilag az övé. Nem egész húsz évem van abban a kócerájban, én is öröklés útján jutottam hozzá a mesteremtől, úgyhogy könnyen beláthatod, miért fontos nekem. Ha a bátyád képes kihasználni a veleszületett tehetségét, semmi akadályát nem látom, hogy megörökölje tőlem a szalont, az pedig hozni fog neki néhány fityinget, mert még én sem voltam tervben, amikor ott már ilyen tevékenység folyt. Még sokat kell tanulnia, elsősorban akupunktúra, anatómia és különféle egészségügyi ellátások terén, de mivel érdekli a tetoválás, nem lesz ezzel sem gond - mondom vállat vonva, hiszen Jeremy, ha valamit akar, azt el tudja érni. - Ő meg akarja tudni védeni magát, ebben pedig minden eszközt meg tudok neki adni. Amúgy sem hátrány az ilyesmi, de ha az én szalonomat akarja, akkor első körben az én vendégeimet kapja, akik közt van pár súlyos pofa, akikkel tudnia kell bánni és ha azok nem veszik komolyan, akkor megmutatni, hogy nem véletlenül ücsörög a székemben. Azért vettem magam mellé, hogy tanítsam, fejlesszem. Azt várom el tőle, hogy tanuljon, fejlődjön és mindig többet akarjon, hogy legyenek céljai és el is bírja érni őket. S hogy minek ő nekem? - kérdem egy mosollyal és vállvonással. - Tulajdonképpen megvagyok nélküle, ha pedig ezt a kérdést az iméntiekkel nem válaszoltam meg, pontosítanod kell - közlöm, ezzel lezárva a monológomat.
- Ha nincs rá szükséged, miért vetted magad mellé? - kérdezi meg őszintén. - És miért vállalnál be még egy macerás kölyköt? Ennek számomra tényleg semmi értelme - mondja meg komolyan. - Azt mondtad, alig öt perce, hogy szadista vagy és nem mazochista. Márpedig szerintem ez a te határaidat is feszegeti, vagy nem? Mi az, amit nekem tudnál tanítani? És... - nagy levegőt vesz -, kérdezhetek még? Ha Jeremy hibázik, meg fogod ölni? Vagy valami más módon bünteted? Miért dugtad meg? - fut ki ez is a száján, pedig ezt nem akarta kimondani, s úgy fest, kellemetlenül is érzi magát miatta, hogy kicsúszott a száján.
- Szép sorban - mondom komolyan. - Annyit és azt kérdezel, amennyit és amit akarsz, én pedig arra válaszolok és úgy, amire és ahogy nekem jó - közlöm le ezt az egyszerű szabályt. - Jeremy nekem is egy lehetőség, ahogy neki én és ezt el is mondtam neked. Negyven felett járok. Ez, ott, ahonnan származom, már hőskor, ezt azért tisztázzuk. Az átlag életkor harminckettő, a max meg nem ritkán a harmincöt. Van tizenhárom kölyköm és nem egy unokám, de tehetséget egy sem örökölt, vagy ha valaki mégis, az túl kicsi még. Nincs tehát okom kivágni Jeremyt az életemből, sőt, hiszen hatalmas tehetséget kapott. Ezt belátod, gondolom. Nincs rá szükségem, mert ha meghalok, rohadt mindegy lesz, mit hagyok magam mögött, mert nekem már nem fog számítani semmi, Deon és a többiek meg úgy rendezkednek és osztozkodnak, ahogy tudnak és akarnak. Érted, miről beszélek? - kérdezem meg nyíltan. - Nem mellesleg beígértem a bátyádnak dolgokat és ha valakinek úgy mondok valamit, ahogy neki, akkor állom a szavam. Ígéretet tettem, ami alól az sem húz ki, hogy egy mocskos gazember vagyok. Kevés az olyasmi, amiben nem ismerek viccet. A hűség ilyen. Hű vagyok magamhoz, hű vagyok ahhoz, akinek esküt tettem, hű vagyok a szavamhoz, hű a hazámhoz, hű a mesterségemhez, hű a választásaimhoz és a döntéseimhez. Ezek alapelvek. Megrengethetetlenek - jelentem ki határozottan, hogy érzékeltessem a kölyökkel, valóban van becsületem. - Ezek adják meg a tartásom, s amivel úgy gondolom, mindenkinek, aki valamire való embernek akarja mondani magát, rendelkeznie kell. Hogy magamat védjem, kész vagyok ölni, ugyanígy azért, akihez eskü köt, vagy aki hozzám tartozik. A szavamat betartom, ha beledöglöm is, a hazámat ugyanilyen rendíthetetlenül védem. Ezek tudtával egyértelmű, hogy ha én Jeremynek ígértem valamit, akkor azt akkor is betartom, ha belebukom. Márpedig elég sokat ígértem neki, ahogy ő nekem. Egyszerű és egyszerre nehéz dolgokat, mint a tanulás, a fejlődés, erősödés és kinyílás, vagy akár ide vehetjük a feltétlen bizalmat is. Ez kettőnk közt egy egyezségféle, ami egyenlő alapokon nyugszik - osztom meg komolyan a meglátásom. - Jeremy ígéretes srác, rengeteg lehetőséget és képességet rejt, egy csiszolatlan gyémánt és én vállaltam, hogy megcsiszolom. Megmondtam neki, hogy mi az, amivel gazdagabb lehet, mit kell érte tennie, s azt is, hogy ez nem lesz egyszerű. Belement, vállalta, ugyanígy én is. Bízom benne, zsebpénzt és némi szabadidőt is kap, amennyire szükséges, istápolom, de nem lépem túl a szerepem. Nem valami angyal vagyok, vagy a lovagja, még csak nem is a megmentője, hanem valaki, akitől lehetőségeket, kihívásokat, feladatokat és támogatást kap. Olyasmiket, amikkel megalapozhatja az életét, amivel lehet egyáltalán jövője, mert ami felé haladt, az maga volt a halál. Huszonöt éves korára szerintem kiégett volna, elvesztette volna az álmait, amivel a tehetség is kihuny belőle, vagy bármelyik alkalommal összeszedhetett volna egy olyat, aki megöli, ha épp nem Lucas feszíti szakadásig a húrt. Mondhatni, szarok rá, mert nem az én életem, de vagyok olyan pozícióban, hogy egyenesbe hozzam, nekem pedig nincs okom nem megtenni. Bírom az olyan kölyköket, mint Deon és ő, és néhány dologban igazán elképesztenek. Mind külön egy ok, miért vettem magam mellé Jeremyt, de igazán se egybe, sem részleteiben nem fontos. Így döntöttem, így akartam. Mondhatott volna nemet, csak nem volt oka nemet mondani, sőt. Ragozzam még? Szerintem kurva felesleges - állapítom meg egyszerűen, hiszen már annyi mindent elmondtam és még mindig semmi értelme valóban az egésznek. - Megtetszett benne valami. Azt kérdezted - térek új témára, mert ezt már kiveséztem rendesen -, megölném-e. Melyik művész teszi tönkre a művét? Melyik mester öli meg a tanítványát? - Ezzel a két kérdéssel valahol a korábban elmondottakat is összefoglaltam arra vonatkozóan, hogy miért vettem magam mellé a srácot. Már nem agyalok rajta, mert felesleges, de vannak momentumok, amiket a mai napig nem értek, hiába én döntöttem így. - Meg bírnám tenni és lenne olyan, amiért meg is tenném, de hogy annak nagyon kemény indoknak kell lennie, az biztos. Nálam valami ugyanolyan eséllyel lehet jó és rossz, ezért még ez sem egyszerű kérdés. Az biztos, hogy ha elárulna, meghalna, de ezt nem fogja megtenni - és ebben biztos vagyok. - A halál egyébként nálunk nem büntetés, hanem kegy. Élni rosszabb, ha fáj, nehéz és nyomorúságos - magyarázom is meg, miért. - Említettél valamit a határaimról és arról, hogy Jeremyvel feszegetve vannak. Igen és ez kifejezetten jó és fontos. Jó pap is holtáig tanul, nem? - teszem fel elmosolyodva ezt az egyszerű kérdést. - És végül a kedvenc kérdésem ebből az eresztésből... - Ehhez már széles vigyorrá válik a mosolyom. - Mi az, hogy miért dugtam meg? Szeretem a szexet és megkívántam Jeremyt, ez nem elég? - Imádom szopatni a kölyköket! - Vagy azért kérdezted ezt, mert az hiszed, a testével fizetett nekem bármiért? - kérdezem szinte incselkedve Ricket. - Jó két évvel ezelőtt még lazán előbb megbasztam volna, aztán ha elég jó volt vele a menet, megkapja a tetoválását, utána meg húzhatott volna a faszba, ez tény, de már nem fizetőeszköz számomra a szex.
- Jeremy sokkolt engem azzal, hogy mennyire hűséges hozzád - vallja be komolyan. - Értem ez alatt, ahogy mondjuk leteremtett, mikor nyíltan szidtalak előtte. Ez akkor volt, mikor elküldted innen, hihetetlenül dühös voltam, mikor elmondta. Pláne, hogy nem tudta megmondani, hogy meddig, én meg kétségbeestem ettől. Na akkor válaszolt olyan stílusban, hogy bennem rekedt a levegő és egy bocsánaton kívül nem tudtam mást kinyögni, mire rám rakta a telefont - mondja ki végül. Bájos csevely lehetett. - Most már kezdem érteni, miért nem hagyott ott a francba. Mióta melletted van, sokat változott, nagyon sokat. Azt hiszem, jó irányba, de ezt még nem tudom megmondani. - Komolyan beszél és fontolóra vesz dolgokat, látom rajta. - Tudom, hogy nem fizetőeszköz nálad a szex, mert akkor gondolom, nem egy körre viszed el. Azért tisztában vagyok dolgokkal Jeremyvel kapcsolatban, készséggel fizetett volna így, ha azt vártad volna. Engem mondjuk megleptél, de ez nem az első alkalom, hogy pozitívan csalódom a végén - És nem is az utolsó. -, ugyanis nem hittem volna, hogy nem használod ki a lehetőséget, márpedig Jeremy kéznél van - mondja a szemembe nyíltan. - Még mindig nem világos azonban a számomra, hogy engem miért akarnál tanítani. Meg... mi lenne a lányokkal? Ugye őket nem... nekik nem... eszedbe sem jutott, hogy őket is...? - habog, majd nagy levegőt vesz. - Azt nem hagynám, mindenáron megakadályoznám, ha így lenne - mondja ki végül nagyon komolyan.
- A kurvák fizetnek a testükkel - kezdem a választ egyszerűen -, egy kurva meg nálunk semmit sem ér, huszonévei elejére ronggyá használják. Milyen önbecsülése legyen egy kurvának? Jobb, ha nincs, vagy nagyon mélyen elrejti magában, különben rommá törik és őrületig kínozzák - közlöm. - A tanítvány nem kurva - jelentem ki, ezzel egyértelművé téve, miért nem használom ki, hogy Jeremyvel nem csak meg voltam elégedve, hiszen érzéki és készséges, s még közel is van hozzám. - Persze, semmibe sem telne néha megpakolni a bátyádat csak az élvezet kedvéért, akár még hülyíthetném is, de minek? Érzelmileg még jobban kötődne hozzám, lehet, hogy nem is tudna elszakadni tőlem, azt meg nem akarom, mert egy életképtelen, magatehetetlen, céltalan kitanítottal semmire se megyek. Céllal van mellettem a srác és ez a cél sokkal fontosabb, mint egy pár jó menet. Nem szeretőnek szerződött, én meg nem a futtatójának, vagyis nem fogom dugni és ha folytatná azt az életet, amit korábban élt, akkor keresnék neki egy stricit, aki megvédi és a viszont látásra. - Igen, nagyjából ennyire egyszerű, de a kölyök nem akar ilyesmit és ezt Rick is nagyon jól tudja. - A bátyád az eredményeivel fizet. Ha nem elég szorgalmas, élelmes, vagy ügyes, nem engedem elmenni sehova, fogkefével súrolhatja ki a vécét, vagy más kedves feladatot találok ki neki. Sosem lesz belőle több, ha a testével fizet, de ha lenyom száz fekvőt, legalább erősödik. Ha az eszével nem tud eredményt elérni, szenvedjen meg az erővel való eredményért. Én ilyen alapon állok a kérdéshez, vagyis kisajtolom belőle a fizetséget - árulom el nyíltan, vállat vonva. - Tanítható vagy és a bátyádra való hatásod igen hasznos lehet, ahogy az is, hogy kiegészíthetitek egymást. Több ok nekem nem kell. Egyelőre - teszem hozzá halvány, de sötét mosollyal. - Jeremy ugyanazon az állásponton van a lányokkal kapcsolatban, hogy nem engedi, nem hagyja, kézzel-lábbal tiltakozik ellene. Nem ő fog dönteni - jelentem ki határozottan -, és nem is te, hanem a csajok és nem az én tanítványaim lesznek, ha mellettünk döntenek, mert a nők teljesen más műfajba tartoznak nálunk. Más a megítélésük is, az, ahogy viszonyulnak hozzájuk, minden. Jeremy pontosan ezért nem akarja viszont látni a húgaitokat, noha elismerte, erre-arra tanítani őket célszerű lenne, ez pedig tény.
- Így is kötődik hozzád, bár nem tudom megmondani, miért. Mármint nem értem ezt az egészet, nem tudom, mivel fogtad meg és hogyan. Mert érted, tudom, miért ment el hozzád, de... miért maradt ott? Én féltem tőled, most is tartok, de ő nem, az első perctől bízik benned és egyszerűen nem jövök rá, miért - tör ki belőle végül, én pedig elmosolyodom. Az jó, ha tart tőlem, teljesen megfelel. - A húgaink meg... Nem tudom, majd alakul, de nem hiszem, hogy ez az élet bejönne nekik. Miért hagynánk, hogy így döntsenek? Hiszen azért vagyunk a bátyjaik, hogy tereljük őket, vagy nem? Jeremy sem véletlenül harcol kézzel-lábbal ellene. Bár ő az ellen is, hogy esetleg én így döntsek.
- Dönthet ő helyetted? - kérdezem megy lazán.
- Nem, de ez más - teszi hozzá.
- Cseppet sem. Ha ő nem dönthet feletted, akkor te sem dönthetsz a húgaid felett.
- De ők lányok... Vagy ez nem számít?
- Miért számítana? - kérdezem meg értetlenül. - A tulajdonod Roxy és Amy, hogy eldöntsd, mit tanulhatnak, mit ehetnek, hova mehetnek? Nem, te csak a bátyjuk vagy. Felelős vagy értük és vigyáznod kell rájuk, mint bátynak, javasolhatsz nekik dolgokat és mondhatod másokra, hogy inkább ne, de helyettük semmiben sem dönthetsz.
- Azt mondtad, én úgy döntsek, hogy ne vegyem figyelembe, hogy Jeremy mit mond. Pedig nekem is bátyám. Vagy akkor erre megint nem vonatkozik? Nem igazán értem a dolgot, bár az biztos, hogy nem a tulajdonaim. Sosem tekinteném őket annak.
- Nem értem, mit nem értesz - mondom elnevetve magam. - Én csak azt kértem, hogy te dönts, ne pedig hagyd, hogy Jeremy helyetted eldöntse, te mit akarhatsz. A bátyád, és az is a te döntésed, hogy ez neked mennyit számít.
- Tehát hallgassam meg és mérlegeljek - foglalja össze végül. Vállat vonok. Szerintem érthetően beszéltem, de ha nem, én nem vagyok tanárbácsi, hogy addig forgassam és magyarázzam, mit akarok, míg megérti. - Rendben. Még egy kérdésem van, de erre inkább kíváncsi vagyok. Mi a véleményed erről a Yoshiról?
- Nem túlzottan foglalkoztat Jeremy szexuális- és magánélete, amíg azzal nekem nem tesz keresztbe, úgyhogy ha nem kérdezel pontosabban, nem fogok tudni ennél többet mondani.
- Ki ő, hogy került bele a képbe? Miért? Mennyi az esély arra, hogy átvágja Jeremyt? - Na. Mindjárt tud, ha akar.
- Nem rontom el a kölyök buliját azzal, hogy többet lövök le a dolgokról az ő előzetesénél - jelentem ki elmosolyodva. - Azt kétlem, hogy átvágná Jeremyt. Esély mindenre van, de van, amire kicsi. Ez ilyen. Mit mondott el Yoshimiről?
- Azt, hogy a srác rendes vele, nem bántja és biztonságban érzi magát mellette. Beszélt arról nagyjából, hogy végülis ő szedte fel azzal, hogy az ágyába csábította. Meg arról, hogy nem fél attól, hogy megváltozik a dolog, mert úgy érzi, Yoshimi meg akarja védeni.
- És miért akarsz többet tudni erről a srácról? Vagy kérdezzem úgy, hogy most épp csekkolod, a bátyád reálisan látja-e Yoshimit?
- Valahogy úgy. Csak nem akarom, hogy pofára essen. Mármint elég volt egyet végigszenvedni, most jön az újabb pofára esés, ami marhára nem hiányzik most neki, így sem teljesen stabil lelkileg. És eddig egyáltalán nem tetszik nekem, ahogy a srácról áradozik - vallja be. Muszáj vagyok felröhögni. Rick is nevetségesen édes, de amit mond, s az, hogy mennyire egybevág a véleményünk, noha nekem Jeremy nem mer regélni, mert tudja, hogy a fejével suvickolnám ki a vécét.
- Gyanítom, hiába mondom azt, hogy tényleg vigyázni akar a bátyádra, nem fog jobban esni neked a csöpögő telefonbeszélgetés róla - feltételezem nevetve. - Te a magad dolgával törődj, Jeremyt meg ne akard megkímélni a pofára esésektől, mert néhányra bizony még nagy szüksége van.
- Nem érdekel, ha csöpög, megszoktam már. - Szegény gyerek! Most komolyan sajnálom. Mit állhatott ki eddig, ha már megszokta ezt? Jeremy rendesen megdolgozta, az tuti. - Ettől még ha kiakad, akkor megint fel kell kaparni és egy idő után már nem fog menni. Meg... figyelmetlenebb lett, azt hiszem. Bár a lányokkal ugyanúgy foglalkozik, csak olyan más. Nem tudom megmondani rendesen. Amúgy meg ő is lenyomozza a barátnőimet, akkor nekem is jogom van hozzá. - Micsoda kis önérzetes kandúr...!
- Nekem nyolc, mit csináltok egymással, de abban teljesen egyetértek veled, hogy Jeremy figyelmetlenebb lett. - Sőt, mintha ez a kapcsolat fontosabb lenne a tökalsónak minden másnál, ez pedig elképzelhetetlenül bosszant.
- Úgy látom, téged bosszant ezt a dolog - mondja komolyan. - Ha úgy alakul, megpróbálod őket elválasztani?
- Természetesen. Természetes, hogy bosszant, hiszen nem azért tartom magam mellett Jeremyt, hogy amit megtanítok neki, azt elfelejtse, meg éljen, mint hal a vízben és természetes, hogy szétválasztom őket, ha ez kell ahhoz, hogy a kölyök újra magához képest normális legyen - válaszolok keményen.
- De azzal tisztában vagy, hogy ha ezt megléped, akkor Jeremy kiborul? Olyankor meg dacol a világgal, és nekiugrik mindenkinek - mondja meg komolyan. Egy dacos, támadó, dühös Jeremy nem is lenne utolsó. Izgalmas lenne.
- Szerinted bármelyik is érdekel?
- Nem tudom, én csak közöltem - vonja meg a vállait. - Bár el sem tudom képzeli, hogyan teszed majd meg, de ez a te dolgod.
- Hirtelen nagyon érdektelen lennél - világítok rá.
- Most jobb lenne, ha faggatnálak róla? Mert érdekelne...
- Faggatni nem tudsz, csak kérdezni - tájékoztatom közönyösen. - Hiányolok már egy cigit. Lejössz? - kérdem egyszerűen. Nagy lutri ez, mert nem tudhat semmiről Jeremy előre, a terveim egy része meg amúgy is később lesz csak érdekes, ellenben kíváncsi vagyok a kölyök kérdéseire és arra, hogy meddig mer még elmenni.
- Megyek, de csak, ha kapok én is - vágja rá vigyorogva a kis pimasz. Ezen nem múlik. Összepakolok magam után, majd a ceruzákat és a lapokat is az asztalra teszem.
- Mamorutól is kunyeráltál már? - érdeklődöm elégedett képpel.
- Igen, de ő nem sűrűn ad. Yanami nem örül neki, lopni meg nem fogok.
- Értem. - Míg levonulok a lépcsőn, át a nappalin, s cipőhúzás után ki az udvarra, nem kívánom folytatni ezt a beszélgetést. Kint belecsíp bőrömbe a későtavaszi-koranyári esti hideg, ezért a tereptaposómhoz megyek, hogy előszedjem belőle a kabátomat. Annak a zsebéből is Shinji cigije kerül elő, úgyhogy ha netán a kis pimasz abból kérne, legalább tudom, hogy másfél doboznyi még van nálam. Felveszem a földről a dobozt, majd a sajátomból is kerítek egyet a kocsiban és a fiú elé kínálom, hogy válasszon.
- Szóval hogyan tudnád őket elválasztani? - kérdezi, miközben elvesz egyet az enyémből.
- Elég, ha Jeremy nem mehet ki a szalonból, ő nem jöhet be - vetem oda könnyedén, számban már Shinji cigarettájából egy szállal. Öngyújtót kerítek, majd meggyújtom a cigim, után odaadom a kölyöknek. - De nem kell aggódnod, megvannak a módszereim.
- Meddig mennél el? - kérdezi meg, miközben rágyújt a cigire. - Kösz. - Visszaadja az öngyújtót, ami ismét a zsebemben végzi. - Mire lennél képes, és mi az, ami már sok?
- Nem hiszem, hogy van olyan nálam, hogy sok. Hisztiből van elég és van, amit már nem bírok elviselni, pénzből van sok, de nem annyi, amennyit ne tudnék elherdálni, ha akarnám. Mi érdekel pontosan? - kérdezek rá, hiszen Rick meg csak kerülgeti a forró kását.
- Ha arra kerülne sor és semmi nem működik, akkor kicsinálnád Yoshit?
- Ki. - Semmi gondolkodás és idő alatt. Nekem az ilyesmi nem szívfájdalom és ha a jutalom nem elég jó, hogy észnél legyen, hanem elveszti miatta a fejét, akkor nincs, megszüntetem, méghozzá végleg. A tökalsó nem azért kufircolhat Yoshimivel, mert bármi különösebb szimpátiát éreznék a srác iránt, hanem mert annyira jófejek vagyunk Asaméval, hogy szarunk rá, mit művelnek a szabadidejükben, amíg nincs belőle gondunk. Nekem már van és könnyedén le tudom zsírozni a yakuzával szerintem, hogy ne legyen nagy morgás, ha történetesen kinyírom az egyik alkalmazottját.
- Mitől függ ez? És mit csinálsz, ha összeomlik ettől?
- Újra összerakom.
- És ha ellened fordul?
- Ezt már megválaszoltam korábban. Sőt - jut eszembe -, Jeremy a saját szemével látta, hogy az előző tanítványomat megöltem, ezért tisztában van vele, hogy meddig mehet el anélkül, hogy kinyuvasszam.
- Értem - mondja csendesen, miközben nagyot szív és elgondolkodik. - Miért mondod el ezt nekem mind? - Mulattat ez a kölyök. Hülye kérdéseket tesz fel okos indokok miatt.
- Miért kérdezed? - Kicsit játszom vele, mert imádok szívózni a suhancokkal.
- Kíváncsiságból. Meg mert miből gondolod, hogy nem mondom el neki? - Erről van szó. Felnevetek utóbbi hallatán, amitől a füst gyorsabban áramlik ki belőlem, mint ahogy kifújni akartam, de mindegy, majd a következő slukkra jobban vigyázok.
- Ki mondta neked, hogy érdekel, elmondod-e neki? - kérdezek ismét vissza. - Jeremynek ritkán árulok zsákbamacskát, úgyhogy nem hiszem, hogy bármi újat tudnál neki mondani.
- De még mindig nem értem, miért válaszolsz nekem. Mármint miért osztod ezt meg velem ilyen nyíltan?
- Miért ne tenném? - kérdezek rá elmosolyodva. - Figyelj, Rick, csak gondolj bele. Tizennégy éves gyerek vagy, én negyvenhárom éves felnőtt. Mit tudsz tenni? Főleg úgy mit tudsz tenni, hogy ti a húgaiddal az én pénzemből kaptok meg mindent?
- Ezt most zsarolásnak kéne vennem? - kérdezi tőlem, mire elröhögöm magam. A kölyköket elég fenyegetni, nem olyan szívósak és bátrak, mint amennyire annak akarnak tűnni. - Tenni semmit nem tudnék, vagyis nem sokat. - Semmit, ez helyes volt. - De az a helyzet, hogy ez Jeremy harca veled, nem tartozik rám. - Így van. Nem is erről beszélgetünk, maximum elvben. - Csak pont azért, mert csak egy tizennégy éves gyerek - hangsúlyozza ki - vagyok, furcsa, hogy mindezt velem osztod meg. Ugyanakkor hízelgő is - vigyorodik el.
- Na látod, ez az, amit bírok benned - közlöm mosolyogva, csikkemről pedig lepöccintem a hamut és a parazsat, így kioltva azt. Komótosan a kukához sétálok és beledobom, utána meg befelé indulok a házba. Szerintem végeztünk a beszélgetéssel.
- Szóval bírsz - kuncogja. - Remek! Mikor fogtok menni és mikor jöttök legközelebb?
- Még el se mentünk! - szólok rá nevetve. - Hamarosan indulunk, a jövetel meg még nem aktuális. Na gyere! - hívom be, mert nincs már meleg idekint és Yanami leszedi a fejem, hogy megfagyasztom a kölyköt a hülye dohányzás miatt, ráadásul még adtam is neki egy szál cigit. Még be sem érünk, mikor sms-em érkezik. Megnézem, a mosoly pedig lefagy az arcomról. Shinjitől jött, ahogy gondoltam, az üzenet tartalma azonban megugrasztja a pulzusom. Nem tudom, hogy ijedt vagy dühös leszek inkább, vagy valami egészen más. Deon szökik??? Mi a faszt csinált az a gyerek?! - Jeremy! - szólítom a srácot emelt hangon. - Maradsz pizsipartizni a testvéreiddel, nekem halaszthatatlan dolgom akadt! - közlöm vele. Mamoru felélénkülő figyelemmel fordul felém, de leszarom őt, a nappaliban tartózkodó Yanami felé egy apró meghajlást követően, mindenféle elköszönés nélkül kiviharzom a házból, majd bepattanok a Mercibe és már indítok is. Persze Shinjit hívom, hogy megtudjak többet is.
- Rajzolni - felelek egyszerűen. A beszélgetés közben kidolgoztam a madarat és szép lassan a cseresznyevirágok is a helyükre kerültek. Nem bonyolult mű, noha a színezésre oda kellett figyelni. A kolibri lett a legrészletesebben megrajzolva, több színt használtam, árnyaltam őket, így a madár gyakorlatilag hangsúlyt kap a sötét fájú, halvány, kellemes rózsaszín virágú ágon a maga lilás árnyalatú kék tollazatával. Leszállás közben ábrázoltam, hogy a szárnyai miatt még jelentőségteljesebb legyen a képen. Már csak aláfirkantom és dátumozom, azzal odaadom a kislánynak, aki épp csak nem folyik szét az örömtől. - Mutasd meg a többieknek is, de csak lassan a lépcsőn, a rajz két perc múlva is a kezedben lesz! - buzdítom szelíden, ő pedig rövidesen kirongyol a szobából, hogy elbüszkélkedhessen a szerzeményével. - Kezdetben csak rajzolás okításáról volt szó. Aztán megláttam pár lehetőséget a srácban és a dolog egyre jobban adta magát. Erősítem a lelkét, önuralmat, fegyelmet tanul, alapozom meg a magabiztosságát, módszereket sajátít el a céljai elérése érdekében, és természetesen harci képzést is kap, hogy meg tudja magát védeni - közlöm Rickel. Nincs okom eltusolni előle valamit, ezért amit elmondhatok, azt most elmondom neki. Jóformán mindegy, hogy most tudja meg, vagy a Kitamurás balhé lezárultával. - Lényegében nincsen szükségem különösebben Jeremyre, noha nem lenne rossz, ha a szalonom a halálom után is tetoválószalon maradna, méghozzá egy saját tanítvány birtokában, de ha ez nem jönne össze, Deon majd rendelkezik a hely felett, elég kreatív gyerek, hasznosítja, hiszen tulajdonilag az övé. Nem egész húsz évem van abban a kócerájban, én is öröklés útján jutottam hozzá a mesteremtől, úgyhogy könnyen beláthatod, miért fontos nekem. Ha a bátyád képes kihasználni a veleszületett tehetségét, semmi akadályát nem látom, hogy megörökölje tőlem a szalont, az pedig hozni fog neki néhány fityinget, mert még én sem voltam tervben, amikor ott már ilyen tevékenység folyt. Még sokat kell tanulnia, elsősorban akupunktúra, anatómia és különféle egészségügyi ellátások terén, de mivel érdekli a tetoválás, nem lesz ezzel sem gond - mondom vállat vonva, hiszen Jeremy, ha valamit akar, azt el tudja érni. - Ő meg akarja tudni védeni magát, ebben pedig minden eszközt meg tudok neki adni. Amúgy sem hátrány az ilyesmi, de ha az én szalonomat akarja, akkor első körben az én vendégeimet kapja, akik közt van pár súlyos pofa, akikkel tudnia kell bánni és ha azok nem veszik komolyan, akkor megmutatni, hogy nem véletlenül ücsörög a székemben. Azért vettem magam mellé, hogy tanítsam, fejlesszem. Azt várom el tőle, hogy tanuljon, fejlődjön és mindig többet akarjon, hogy legyenek céljai és el is bírja érni őket. S hogy minek ő nekem? - kérdem egy mosollyal és vállvonással. - Tulajdonképpen megvagyok nélküle, ha pedig ezt a kérdést az iméntiekkel nem válaszoltam meg, pontosítanod kell - közlöm, ezzel lezárva a monológomat.
- Ha nincs rá szükséged, miért vetted magad mellé? - kérdezi meg őszintén. - És miért vállalnál be még egy macerás kölyköt? Ennek számomra tényleg semmi értelme - mondja meg komolyan. - Azt mondtad, alig öt perce, hogy szadista vagy és nem mazochista. Márpedig szerintem ez a te határaidat is feszegeti, vagy nem? Mi az, amit nekem tudnál tanítani? És... - nagy levegőt vesz -, kérdezhetek még? Ha Jeremy hibázik, meg fogod ölni? Vagy valami más módon bünteted? Miért dugtad meg? - fut ki ez is a száján, pedig ezt nem akarta kimondani, s úgy fest, kellemetlenül is érzi magát miatta, hogy kicsúszott a száján.
- Szép sorban - mondom komolyan. - Annyit és azt kérdezel, amennyit és amit akarsz, én pedig arra válaszolok és úgy, amire és ahogy nekem jó - közlöm le ezt az egyszerű szabályt. - Jeremy nekem is egy lehetőség, ahogy neki én és ezt el is mondtam neked. Negyven felett járok. Ez, ott, ahonnan származom, már hőskor, ezt azért tisztázzuk. Az átlag életkor harminckettő, a max meg nem ritkán a harmincöt. Van tizenhárom kölyköm és nem egy unokám, de tehetséget egy sem örökölt, vagy ha valaki mégis, az túl kicsi még. Nincs tehát okom kivágni Jeremyt az életemből, sőt, hiszen hatalmas tehetséget kapott. Ezt belátod, gondolom. Nincs rá szükségem, mert ha meghalok, rohadt mindegy lesz, mit hagyok magam mögött, mert nekem már nem fog számítani semmi, Deon és a többiek meg úgy rendezkednek és osztozkodnak, ahogy tudnak és akarnak. Érted, miről beszélek? - kérdezem meg nyíltan. - Nem mellesleg beígértem a bátyádnak dolgokat és ha valakinek úgy mondok valamit, ahogy neki, akkor állom a szavam. Ígéretet tettem, ami alól az sem húz ki, hogy egy mocskos gazember vagyok. Kevés az olyasmi, amiben nem ismerek viccet. A hűség ilyen. Hű vagyok magamhoz, hű vagyok ahhoz, akinek esküt tettem, hű vagyok a szavamhoz, hű a hazámhoz, hű a mesterségemhez, hű a választásaimhoz és a döntéseimhez. Ezek alapelvek. Megrengethetetlenek - jelentem ki határozottan, hogy érzékeltessem a kölyökkel, valóban van becsületem. - Ezek adják meg a tartásom, s amivel úgy gondolom, mindenkinek, aki valamire való embernek akarja mondani magát, rendelkeznie kell. Hogy magamat védjem, kész vagyok ölni, ugyanígy azért, akihez eskü köt, vagy aki hozzám tartozik. A szavamat betartom, ha beledöglöm is, a hazámat ugyanilyen rendíthetetlenül védem. Ezek tudtával egyértelmű, hogy ha én Jeremynek ígértem valamit, akkor azt akkor is betartom, ha belebukom. Márpedig elég sokat ígértem neki, ahogy ő nekem. Egyszerű és egyszerre nehéz dolgokat, mint a tanulás, a fejlődés, erősödés és kinyílás, vagy akár ide vehetjük a feltétlen bizalmat is. Ez kettőnk közt egy egyezségféle, ami egyenlő alapokon nyugszik - osztom meg komolyan a meglátásom. - Jeremy ígéretes srác, rengeteg lehetőséget és képességet rejt, egy csiszolatlan gyémánt és én vállaltam, hogy megcsiszolom. Megmondtam neki, hogy mi az, amivel gazdagabb lehet, mit kell érte tennie, s azt is, hogy ez nem lesz egyszerű. Belement, vállalta, ugyanígy én is. Bízom benne, zsebpénzt és némi szabadidőt is kap, amennyire szükséges, istápolom, de nem lépem túl a szerepem. Nem valami angyal vagyok, vagy a lovagja, még csak nem is a megmentője, hanem valaki, akitől lehetőségeket, kihívásokat, feladatokat és támogatást kap. Olyasmiket, amikkel megalapozhatja az életét, amivel lehet egyáltalán jövője, mert ami felé haladt, az maga volt a halál. Huszonöt éves korára szerintem kiégett volna, elvesztette volna az álmait, amivel a tehetség is kihuny belőle, vagy bármelyik alkalommal összeszedhetett volna egy olyat, aki megöli, ha épp nem Lucas feszíti szakadásig a húrt. Mondhatni, szarok rá, mert nem az én életem, de vagyok olyan pozícióban, hogy egyenesbe hozzam, nekem pedig nincs okom nem megtenni. Bírom az olyan kölyköket, mint Deon és ő, és néhány dologban igazán elképesztenek. Mind külön egy ok, miért vettem magam mellé Jeremyt, de igazán se egybe, sem részleteiben nem fontos. Így döntöttem, így akartam. Mondhatott volna nemet, csak nem volt oka nemet mondani, sőt. Ragozzam még? Szerintem kurva felesleges - állapítom meg egyszerűen, hiszen már annyi mindent elmondtam és még mindig semmi értelme valóban az egésznek. - Megtetszett benne valami. Azt kérdezted - térek új témára, mert ezt már kiveséztem rendesen -, megölném-e. Melyik művész teszi tönkre a művét? Melyik mester öli meg a tanítványát? - Ezzel a két kérdéssel valahol a korábban elmondottakat is összefoglaltam arra vonatkozóan, hogy miért vettem magam mellé a srácot. Már nem agyalok rajta, mert felesleges, de vannak momentumok, amiket a mai napig nem értek, hiába én döntöttem így. - Meg bírnám tenni és lenne olyan, amiért meg is tenném, de hogy annak nagyon kemény indoknak kell lennie, az biztos. Nálam valami ugyanolyan eséllyel lehet jó és rossz, ezért még ez sem egyszerű kérdés. Az biztos, hogy ha elárulna, meghalna, de ezt nem fogja megtenni - és ebben biztos vagyok. - A halál egyébként nálunk nem büntetés, hanem kegy. Élni rosszabb, ha fáj, nehéz és nyomorúságos - magyarázom is meg, miért. - Említettél valamit a határaimról és arról, hogy Jeremyvel feszegetve vannak. Igen és ez kifejezetten jó és fontos. Jó pap is holtáig tanul, nem? - teszem fel elmosolyodva ezt az egyszerű kérdést. - És végül a kedvenc kérdésem ebből az eresztésből... - Ehhez már széles vigyorrá válik a mosolyom. - Mi az, hogy miért dugtam meg? Szeretem a szexet és megkívántam Jeremyt, ez nem elég? - Imádom szopatni a kölyköket! - Vagy azért kérdezted ezt, mert az hiszed, a testével fizetett nekem bármiért? - kérdezem szinte incselkedve Ricket. - Jó két évvel ezelőtt még lazán előbb megbasztam volna, aztán ha elég jó volt vele a menet, megkapja a tetoválását, utána meg húzhatott volna a faszba, ez tény, de már nem fizetőeszköz számomra a szex.
- Jeremy sokkolt engem azzal, hogy mennyire hűséges hozzád - vallja be komolyan. - Értem ez alatt, ahogy mondjuk leteremtett, mikor nyíltan szidtalak előtte. Ez akkor volt, mikor elküldted innen, hihetetlenül dühös voltam, mikor elmondta. Pláne, hogy nem tudta megmondani, hogy meddig, én meg kétségbeestem ettől. Na akkor válaszolt olyan stílusban, hogy bennem rekedt a levegő és egy bocsánaton kívül nem tudtam mást kinyögni, mire rám rakta a telefont - mondja ki végül. Bájos csevely lehetett. - Most már kezdem érteni, miért nem hagyott ott a francba. Mióta melletted van, sokat változott, nagyon sokat. Azt hiszem, jó irányba, de ezt még nem tudom megmondani. - Komolyan beszél és fontolóra vesz dolgokat, látom rajta. - Tudom, hogy nem fizetőeszköz nálad a szex, mert akkor gondolom, nem egy körre viszed el. Azért tisztában vagyok dolgokkal Jeremyvel kapcsolatban, készséggel fizetett volna így, ha azt vártad volna. Engem mondjuk megleptél, de ez nem az első alkalom, hogy pozitívan csalódom a végén - És nem is az utolsó. -, ugyanis nem hittem volna, hogy nem használod ki a lehetőséget, márpedig Jeremy kéznél van - mondja a szemembe nyíltan. - Még mindig nem világos azonban a számomra, hogy engem miért akarnál tanítani. Meg... mi lenne a lányokkal? Ugye őket nem... nekik nem... eszedbe sem jutott, hogy őket is...? - habog, majd nagy levegőt vesz. - Azt nem hagynám, mindenáron megakadályoznám, ha így lenne - mondja ki végül nagyon komolyan.
- A kurvák fizetnek a testükkel - kezdem a választ egyszerűen -, egy kurva meg nálunk semmit sem ér, huszonévei elejére ronggyá használják. Milyen önbecsülése legyen egy kurvának? Jobb, ha nincs, vagy nagyon mélyen elrejti magában, különben rommá törik és őrületig kínozzák - közlöm. - A tanítvány nem kurva - jelentem ki, ezzel egyértelművé téve, miért nem használom ki, hogy Jeremyvel nem csak meg voltam elégedve, hiszen érzéki és készséges, s még közel is van hozzám. - Persze, semmibe sem telne néha megpakolni a bátyádat csak az élvezet kedvéért, akár még hülyíthetném is, de minek? Érzelmileg még jobban kötődne hozzám, lehet, hogy nem is tudna elszakadni tőlem, azt meg nem akarom, mert egy életképtelen, magatehetetlen, céltalan kitanítottal semmire se megyek. Céllal van mellettem a srác és ez a cél sokkal fontosabb, mint egy pár jó menet. Nem szeretőnek szerződött, én meg nem a futtatójának, vagyis nem fogom dugni és ha folytatná azt az életet, amit korábban élt, akkor keresnék neki egy stricit, aki megvédi és a viszont látásra. - Igen, nagyjából ennyire egyszerű, de a kölyök nem akar ilyesmit és ezt Rick is nagyon jól tudja. - A bátyád az eredményeivel fizet. Ha nem elég szorgalmas, élelmes, vagy ügyes, nem engedem elmenni sehova, fogkefével súrolhatja ki a vécét, vagy más kedves feladatot találok ki neki. Sosem lesz belőle több, ha a testével fizet, de ha lenyom száz fekvőt, legalább erősödik. Ha az eszével nem tud eredményt elérni, szenvedjen meg az erővel való eredményért. Én ilyen alapon állok a kérdéshez, vagyis kisajtolom belőle a fizetséget - árulom el nyíltan, vállat vonva. - Tanítható vagy és a bátyádra való hatásod igen hasznos lehet, ahogy az is, hogy kiegészíthetitek egymást. Több ok nekem nem kell. Egyelőre - teszem hozzá halvány, de sötét mosollyal. - Jeremy ugyanazon az állásponton van a lányokkal kapcsolatban, hogy nem engedi, nem hagyja, kézzel-lábbal tiltakozik ellene. Nem ő fog dönteni - jelentem ki határozottan -, és nem is te, hanem a csajok és nem az én tanítványaim lesznek, ha mellettünk döntenek, mert a nők teljesen más műfajba tartoznak nálunk. Más a megítélésük is, az, ahogy viszonyulnak hozzájuk, minden. Jeremy pontosan ezért nem akarja viszont látni a húgaitokat, noha elismerte, erre-arra tanítani őket célszerű lenne, ez pedig tény.
- Így is kötődik hozzád, bár nem tudom megmondani, miért. Mármint nem értem ezt az egészet, nem tudom, mivel fogtad meg és hogyan. Mert érted, tudom, miért ment el hozzád, de... miért maradt ott? Én féltem tőled, most is tartok, de ő nem, az első perctől bízik benned és egyszerűen nem jövök rá, miért - tör ki belőle végül, én pedig elmosolyodom. Az jó, ha tart tőlem, teljesen megfelel. - A húgaink meg... Nem tudom, majd alakul, de nem hiszem, hogy ez az élet bejönne nekik. Miért hagynánk, hogy így döntsenek? Hiszen azért vagyunk a bátyjaik, hogy tereljük őket, vagy nem? Jeremy sem véletlenül harcol kézzel-lábbal ellene. Bár ő az ellen is, hogy esetleg én így döntsek.
- Dönthet ő helyetted? - kérdezem megy lazán.
- Nem, de ez más - teszi hozzá.
- Cseppet sem. Ha ő nem dönthet feletted, akkor te sem dönthetsz a húgaid felett.
- De ők lányok... Vagy ez nem számít?
- Miért számítana? - kérdezem meg értetlenül. - A tulajdonod Roxy és Amy, hogy eldöntsd, mit tanulhatnak, mit ehetnek, hova mehetnek? Nem, te csak a bátyjuk vagy. Felelős vagy értük és vigyáznod kell rájuk, mint bátynak, javasolhatsz nekik dolgokat és mondhatod másokra, hogy inkább ne, de helyettük semmiben sem dönthetsz.
- Azt mondtad, én úgy döntsek, hogy ne vegyem figyelembe, hogy Jeremy mit mond. Pedig nekem is bátyám. Vagy akkor erre megint nem vonatkozik? Nem igazán értem a dolgot, bár az biztos, hogy nem a tulajdonaim. Sosem tekinteném őket annak.
- Nem értem, mit nem értesz - mondom elnevetve magam. - Én csak azt kértem, hogy te dönts, ne pedig hagyd, hogy Jeremy helyetted eldöntse, te mit akarhatsz. A bátyád, és az is a te döntésed, hogy ez neked mennyit számít.
- Tehát hallgassam meg és mérlegeljek - foglalja össze végül. Vállat vonok. Szerintem érthetően beszéltem, de ha nem, én nem vagyok tanárbácsi, hogy addig forgassam és magyarázzam, mit akarok, míg megérti. - Rendben. Még egy kérdésem van, de erre inkább kíváncsi vagyok. Mi a véleményed erről a Yoshiról?
- Nem túlzottan foglalkoztat Jeremy szexuális- és magánélete, amíg azzal nekem nem tesz keresztbe, úgyhogy ha nem kérdezel pontosabban, nem fogok tudni ennél többet mondani.
- Ki ő, hogy került bele a képbe? Miért? Mennyi az esély arra, hogy átvágja Jeremyt? - Na. Mindjárt tud, ha akar.
- Nem rontom el a kölyök buliját azzal, hogy többet lövök le a dolgokról az ő előzetesénél - jelentem ki elmosolyodva. - Azt kétlem, hogy átvágná Jeremyt. Esély mindenre van, de van, amire kicsi. Ez ilyen. Mit mondott el Yoshimiről?
- Azt, hogy a srác rendes vele, nem bántja és biztonságban érzi magát mellette. Beszélt arról nagyjából, hogy végülis ő szedte fel azzal, hogy az ágyába csábította. Meg arról, hogy nem fél attól, hogy megváltozik a dolog, mert úgy érzi, Yoshimi meg akarja védeni.
- És miért akarsz többet tudni erről a srácról? Vagy kérdezzem úgy, hogy most épp csekkolod, a bátyád reálisan látja-e Yoshimit?
- Valahogy úgy. Csak nem akarom, hogy pofára essen. Mármint elég volt egyet végigszenvedni, most jön az újabb pofára esés, ami marhára nem hiányzik most neki, így sem teljesen stabil lelkileg. És eddig egyáltalán nem tetszik nekem, ahogy a srácról áradozik - vallja be. Muszáj vagyok felröhögni. Rick is nevetségesen édes, de amit mond, s az, hogy mennyire egybevág a véleményünk, noha nekem Jeremy nem mer regélni, mert tudja, hogy a fejével suvickolnám ki a vécét.
- Gyanítom, hiába mondom azt, hogy tényleg vigyázni akar a bátyádra, nem fog jobban esni neked a csöpögő telefonbeszélgetés róla - feltételezem nevetve. - Te a magad dolgával törődj, Jeremyt meg ne akard megkímélni a pofára esésektől, mert néhányra bizony még nagy szüksége van.
- Nem érdekel, ha csöpög, megszoktam már. - Szegény gyerek! Most komolyan sajnálom. Mit állhatott ki eddig, ha már megszokta ezt? Jeremy rendesen megdolgozta, az tuti. - Ettől még ha kiakad, akkor megint fel kell kaparni és egy idő után már nem fog menni. Meg... figyelmetlenebb lett, azt hiszem. Bár a lányokkal ugyanúgy foglalkozik, csak olyan más. Nem tudom megmondani rendesen. Amúgy meg ő is lenyomozza a barátnőimet, akkor nekem is jogom van hozzá. - Micsoda kis önérzetes kandúr...!
- Nekem nyolc, mit csináltok egymással, de abban teljesen egyetértek veled, hogy Jeremy figyelmetlenebb lett. - Sőt, mintha ez a kapcsolat fontosabb lenne a tökalsónak minden másnál, ez pedig elképzelhetetlenül bosszant.
- Úgy látom, téged bosszant ezt a dolog - mondja komolyan. - Ha úgy alakul, megpróbálod őket elválasztani?
- Természetesen. Természetes, hogy bosszant, hiszen nem azért tartom magam mellett Jeremyt, hogy amit megtanítok neki, azt elfelejtse, meg éljen, mint hal a vízben és természetes, hogy szétválasztom őket, ha ez kell ahhoz, hogy a kölyök újra magához képest normális legyen - válaszolok keményen.
- De azzal tisztában vagy, hogy ha ezt megléped, akkor Jeremy kiborul? Olyankor meg dacol a világgal, és nekiugrik mindenkinek - mondja meg komolyan. Egy dacos, támadó, dühös Jeremy nem is lenne utolsó. Izgalmas lenne.
- Szerinted bármelyik is érdekel?
- Nem tudom, én csak közöltem - vonja meg a vállait. - Bár el sem tudom képzeli, hogyan teszed majd meg, de ez a te dolgod.
- Hirtelen nagyon érdektelen lennél - világítok rá.
- Most jobb lenne, ha faggatnálak róla? Mert érdekelne...
- Faggatni nem tudsz, csak kérdezni - tájékoztatom közönyösen. - Hiányolok már egy cigit. Lejössz? - kérdem egyszerűen. Nagy lutri ez, mert nem tudhat semmiről Jeremy előre, a terveim egy része meg amúgy is később lesz csak érdekes, ellenben kíváncsi vagyok a kölyök kérdéseire és arra, hogy meddig mer még elmenni.
- Megyek, de csak, ha kapok én is - vágja rá vigyorogva a kis pimasz. Ezen nem múlik. Összepakolok magam után, majd a ceruzákat és a lapokat is az asztalra teszem.
- Mamorutól is kunyeráltál már? - érdeklődöm elégedett képpel.
- Igen, de ő nem sűrűn ad. Yanami nem örül neki, lopni meg nem fogok.
- Értem. - Míg levonulok a lépcsőn, át a nappalin, s cipőhúzás után ki az udvarra, nem kívánom folytatni ezt a beszélgetést. Kint belecsíp bőrömbe a későtavaszi-koranyári esti hideg, ezért a tereptaposómhoz megyek, hogy előszedjem belőle a kabátomat. Annak a zsebéből is Shinji cigije kerül elő, úgyhogy ha netán a kis pimasz abból kérne, legalább tudom, hogy másfél doboznyi még van nálam. Felveszem a földről a dobozt, majd a sajátomból is kerítek egyet a kocsiban és a fiú elé kínálom, hogy válasszon.
- Szóval hogyan tudnád őket elválasztani? - kérdezi, miközben elvesz egyet az enyémből.
- Elég, ha Jeremy nem mehet ki a szalonból, ő nem jöhet be - vetem oda könnyedén, számban már Shinji cigarettájából egy szállal. Öngyújtót kerítek, majd meggyújtom a cigim, után odaadom a kölyöknek. - De nem kell aggódnod, megvannak a módszereim.
- Meddig mennél el? - kérdezi meg, miközben rágyújt a cigire. - Kösz. - Visszaadja az öngyújtót, ami ismét a zsebemben végzi. - Mire lennél képes, és mi az, ami már sok?
- Nem hiszem, hogy van olyan nálam, hogy sok. Hisztiből van elég és van, amit már nem bírok elviselni, pénzből van sok, de nem annyi, amennyit ne tudnék elherdálni, ha akarnám. Mi érdekel pontosan? - kérdezek rá, hiszen Rick meg csak kerülgeti a forró kását.
- Ha arra kerülne sor és semmi nem működik, akkor kicsinálnád Yoshit?
- Ki. - Semmi gondolkodás és idő alatt. Nekem az ilyesmi nem szívfájdalom és ha a jutalom nem elég jó, hogy észnél legyen, hanem elveszti miatta a fejét, akkor nincs, megszüntetem, méghozzá végleg. A tökalsó nem azért kufircolhat Yoshimivel, mert bármi különösebb szimpátiát éreznék a srác iránt, hanem mert annyira jófejek vagyunk Asaméval, hogy szarunk rá, mit művelnek a szabadidejükben, amíg nincs belőle gondunk. Nekem már van és könnyedén le tudom zsírozni a yakuzával szerintem, hogy ne legyen nagy morgás, ha történetesen kinyírom az egyik alkalmazottját.
- Mitől függ ez? És mit csinálsz, ha összeomlik ettől?
- Újra összerakom.
- És ha ellened fordul?
- Ezt már megválaszoltam korábban. Sőt - jut eszembe -, Jeremy a saját szemével látta, hogy az előző tanítványomat megöltem, ezért tisztában van vele, hogy meddig mehet el anélkül, hogy kinyuvasszam.
- Értem - mondja csendesen, miközben nagyot szív és elgondolkodik. - Miért mondod el ezt nekem mind? - Mulattat ez a kölyök. Hülye kérdéseket tesz fel okos indokok miatt.
- Miért kérdezed? - Kicsit játszom vele, mert imádok szívózni a suhancokkal.
- Kíváncsiságból. Meg mert miből gondolod, hogy nem mondom el neki? - Erről van szó. Felnevetek utóbbi hallatán, amitől a füst gyorsabban áramlik ki belőlem, mint ahogy kifújni akartam, de mindegy, majd a következő slukkra jobban vigyázok.
- Ki mondta neked, hogy érdekel, elmondod-e neki? - kérdezek ismét vissza. - Jeremynek ritkán árulok zsákbamacskát, úgyhogy nem hiszem, hogy bármi újat tudnál neki mondani.
- De még mindig nem értem, miért válaszolsz nekem. Mármint miért osztod ezt meg velem ilyen nyíltan?
- Miért ne tenném? - kérdezek rá elmosolyodva. - Figyelj, Rick, csak gondolj bele. Tizennégy éves gyerek vagy, én negyvenhárom éves felnőtt. Mit tudsz tenni? Főleg úgy mit tudsz tenni, hogy ti a húgaiddal az én pénzemből kaptok meg mindent?
- Ezt most zsarolásnak kéne vennem? - kérdezi tőlem, mire elröhögöm magam. A kölyköket elég fenyegetni, nem olyan szívósak és bátrak, mint amennyire annak akarnak tűnni. - Tenni semmit nem tudnék, vagyis nem sokat. - Semmit, ez helyes volt. - De az a helyzet, hogy ez Jeremy harca veled, nem tartozik rám. - Így van. Nem is erről beszélgetünk, maximum elvben. - Csak pont azért, mert csak egy tizennégy éves gyerek - hangsúlyozza ki - vagyok, furcsa, hogy mindezt velem osztod meg. Ugyanakkor hízelgő is - vigyorodik el.
- Na látod, ez az, amit bírok benned - közlöm mosolyogva, csikkemről pedig lepöccintem a hamut és a parazsat, így kioltva azt. Komótosan a kukához sétálok és beledobom, utána meg befelé indulok a házba. Szerintem végeztünk a beszélgetéssel.
- Szóval bírsz - kuncogja. - Remek! Mikor fogtok menni és mikor jöttök legközelebb?
- Még el se mentünk! - szólok rá nevetve. - Hamarosan indulunk, a jövetel meg még nem aktuális. Na gyere! - hívom be, mert nincs már meleg idekint és Yanami leszedi a fejem, hogy megfagyasztom a kölyköt a hülye dohányzás miatt, ráadásul még adtam is neki egy szál cigit. Még be sem érünk, mikor sms-em érkezik. Megnézem, a mosoly pedig lefagy az arcomról. Shinjitől jött, ahogy gondoltam, az üzenet tartalma azonban megugrasztja a pulzusom. Nem tudom, hogy ijedt vagy dühös leszek inkább, vagy valami egészen más. Deon szökik??? Mi a faszt csinált az a gyerek?! - Jeremy! - szólítom a srácot emelt hangon. - Maradsz pizsipartizni a testvéreiddel, nekem halaszthatatlan dolgom akadt! - közlöm vele. Mamoru felélénkülő figyelemmel fordul felém, de leszarom őt, a nappaliban tartózkodó Yanami felé egy apró meghajlást követően, mindenféle elköszönés nélkül kiviharzom a házból, majd bepattanok a Mercibe és már indítok is. Persze Shinjit hívom, hogy megtudjak többet is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése