201.

Deon

Odabújok hozzá, átölelem és felnézek rá. Furcsa, mert Asame most nem akar rám mozdulni, én viszont érzem magamban a vágyat. Nagyon tetszett, ami a meglógásom előtt történt, csak... Meg kéne beszélni azt is, meg gondolom, most azért fekszik úgy mellettem, mint egy fadarab, mert eltúlozza magában, amit mondtam neki. Pedig azt is mondtam, hogy szeretek vele szeretkezni. Néha úgy érzem, engem hív kölyöknek, de ugyanolyan hülye, mint én. Inkább minden előzetes nélkül ráfekszem a testére és csókot nyomok a szájára. Kíváncsi vagyok, hogy reagál. Ha lelök magáról, vagy hülyén viselkedik, itt hagyom, mert akkor szépen elmosolygott velem, de egyébként haragszik és akkor megint ott vagyunk, ahol a part szakad.


Szerencsére tényleg béke van, vagy mi, mert visszacsókol és átkarol rögtön. Akkor a nagy beszélgetés későbbre halasztva, ideje végre befejezni azt, amit már elég rég elkezdtünk. De most nem úgy, hogy pedálozok tök fölöslegesen, Asame meg megint csak hagyja magát, mert azt másodjára nem bírnám ki. Az első, egyre szenvedélyesebbé váló csók után visszavonulok, leszállok róla és célzatosan magamra próbálom húzni őt. Azonnal fölém magasodik, s egy újabb szenvedélyes csókot kezdeményez, közben pedig végigsimít rajtam. Igen, ezt szerettem volna. Felkapaszkodom a hátára, majd az ujjaimat a bőrébe nyomva simítok végig rajta.

- Mocsok dögöm - mondja, mire elmosolyodom. Annyira felhúzom magam, hogy a füléhez tudjak hajolni, persze közben tovább simogatom, amíg csak elérem és beletúrok a hajába is.

- Perverz róka - búgom játékosan, cserébe beleharap a fülembe. Hát köszi... Így legyek kedves hozzád én is? Na jó, azért annyira nincs rossz dolgom, mert simogatja a testem, aztán harapdálva és csókolva rátér a nyakamra. Eszembe jut, milyen elégedetten mordult fel, mikor megharaptam korábban, de nem, most nem kísértem a szerencsém, mert ha bosszút áll azért az egészért... hajjaj. Inkább simogatom, tapicskolom és markolászom, ahogy szoktam, bár azért nyakába és vállába beleharapok, mert azt szereti. Most is jólesően mordul fel miattuk, de nem hagyja abba a bőröm felfalását. Türelmetlen lehet, mert rövid előjátékot hagy. Kész vagyok Asamétól... tökre vágyik rám, de lazán hozzám se nyúlt volna ma már. Felhúzom a lábaimat, hogy könnyebb legyen előkészítenie, azonban ezzel sem tököl sokat, s már belém is nyomul. Elfojtom a hangom, ő pedig várja, hogy megszokjam magamban. Lassú, szenvedélyes csókkal és gyengéd simogatással nyugtat, én fél karral átölelem őt, ahogy a lábaimmal is a derekát, másik kezem meg a hajába fúrom. Szeretem, hogy vigyáz rám.


Miután mozdul, felvesz egy lassú tempót. Egy őrjítőt. Igen, most, hogy már bennem van, ráér, talán tényleg szívat is, hiszen tudja, hogy én nem vagyok túl türelmes és imádom hajszolni a gyönyört. Nem baj, kölcsön kinyír visszanyír, szinte nem is csodálkozom, s így van alkalmam minden lökésére külön figyelni. Sóhajtozva élvezem mindet, bár azért úgy cirógatom Asamét, hogy ne tudja megtartani a józanságát sokáig. Csíkokat húzok ujjaimmal a hátára, combjára, oldalára és viszonzom csókjait mind a szájára, mind a nyakára. Igyekszem beletolni magam a mozdulataiba, ezzel is ösztönözve őt, s mikor ez sem elég, kulcsolt lábaimat is bevetem. Átkarol, a hátam alá fúrja a kezeit, aztán felhúz az ölébe, mire elmosolyodom, s a csípőmre fogva irányít, de hagyja, hogy gyorsabb tempót diktáljak. Belenyög a csókolózásunkba, vagy a bőrömbe fojtja a nyögését most is, eltitkolni azonban sehogy sem tudja, hogy élvezi. Nem is hiszem, hogy akarja, hiszen mondta is, hogy szereti, mikor meglovagolom.


Perverz róka... Igazából nem is tudom, mit csináltam volna, ha Shinji nem kap el, mert abban biztos voltam, hogy a bankkártyám használata azonnal lebuktat, pénz nélkül meg eléggé nehéz lenne a mai világban boldogulni. Mindegy, mert itt vagyok, kapaszkodom Asaméba és már nem bírom tovább, az ösztön által hajtva, megfeszülve elélvezek. Most sem voltam valami halk, s tovább nyöszörgök, míg ő újabbakat lök rajtam, a csípőmnél fogva irányít, csókolja nyakam, míg át nem járja a beteljesülés. Szorosan átöleljük egymást, nem is tudom, ki kapaszkodik jobban a másikba, de nem is fontos, csak az, ahogy együtt szuszogunk. Nem rontom el az estét beszélgetéssel, majd később kerítek alkalmat rá, mára elég volt a hülyeségeimből.