203.

Tatsuki

Szeretek úgy kelni, hogy Shinji a karjaimban van és a lakásom ágyában fekszünk. Mindig kipihentebbnek érzem magam itt és a reggelek is valahogy jobbak. Bár kétlem, hogy a tizenegy még a reggelhez tartozna. Eleresztem a srácot, s csak nézem. Alaposan megszínesedett annak a pár pofonnak a nyoma, amit tegnap kapott, de volt már ennél rosszabb bőrben is a srác, bár tényleg rohadt fáradt volt, mert még nem ébredt fel. Ezen elmosolyodom. Óvatosan, játékosan végigsimítok ujjaimmal a száján, majd lassabban húzok végig ajkai vonalán. Kellemes ébresztőnek szánom, de mikor magához tér, Shinji úgy megijed, hogy majdnem kiugrik mellőlem, épp csak meg bírom fogni és az ágyban bírom tartani. Nevetve telepszem fölé, s hajába markolva, hozzásimulva csókolom meg. Nem tudom, mitől ijedt meg, talán nem is fontos, ha meg mégis, úgyis fog róla beszélni. De nem most, mert egyelőre nem hagyom szóhoz jutni, folyamatosan ostromolva ajkait izgatom fel. Tetszik, hogy alig kap levegőt, amiért úgy kapkod, s a fájdalmas nyögés is, amit a számba nyög, mikor belé nyomulok. Elhúzódom tőle, hogy torkát megragadva nézzem őt szex közben. Élvezi, az ösztön azonban még mindig dolgozik benne és megragadja a kezem. Ne is veszítse el sose ezt az ösztönt, mert ezt is imádom benne! Szemeire köd száll, a fulladás miatt kezdi elveszteni az erejét, ezért hagyom, hogy pár korty levegőhöz jusson, hogy utána újra szorítsam a nyakát, míg el nem élvez. Intenzív orgazmusa lehet, mert hevesen viselkedik, amivel pillanatok alatt kielégít. Eleresztem a torkát és vállai mellett támaszkodva figyelem egy pár percig, majd kihúzódva belőle. Ezt a srácot jópár hónappal ezelőtt azért tették az utamba, hogy az enyém legyen. Nem lehet más ok, ami megmagyarázza, miért vagyok mindenért oda, ami ő. Most viszont megcsinálom végre azt a kurva omlettet, mert éhen veszek.


Az ágyban hagyom, megmosakszom, azzal előszedem a zöldségeket, megtisztítom őket, előkészítek tíz tojást, majd felaprítom a zöldségeket és elkezdem feltörni egy tálba a tojásokat. Shinji kávét készíteni jön, s vigyorba szalad a szám. Szeretem meztelenül látni, s a konyhában valahogy különösen.

- Mennyi tojásból kérsz omlettet? - kérdezem meg tőle.

- Három elég lesz - feleli elmosolyodva. Nem is tévedtem sokat, csak egyet kell visszatenni a hűtőbe. Szeretem, amikor a srác főz és bírom, hogy azt hiszi, ha bezárnának az éttermek, éhen vesznék. Nem mondom, távol állok a szakácsok gyöngyeitől, de azért egyszerű dolgokat el bírok készíteni, máskülönben meghaltam volna. Egyszerűen csak nincs kedvem a főzéssel pepecselni, nem az én műfajom, de miután előkészít az ember mindent, már ripszropsz megvan az egész. Egy hatalmas tálra borítom az egész omlettet, amit aztán az asztalra teszek, s két-két evőpálcával leülök. Megvárom, míg a testőr is helyet foglal mellettem, és átnyújtom neki az egyiket.

- Jó étvágyat - mondom, s ő is, mielőtt enni kezdenénk. Kaja után muszáj lesz mindkettőnknek kicsit a dolgaival is törődni, valahogy ráveszem Shinjit, hogy rendezze a rendeznivalót Ryuuichivel, én meg lepasszolok pár utasítást az embereimnek, hiszen attól, mert mi egy-két napra vissza akarunk vonulni, még nem áll meg az élet. Nem engedhetjük meg, hogy a szabadságolásunk hibalehetőségként nyilvánuljon meg, hiszen már közel a cél. Miután elpusztítjuk az omlettet, Shinjire hagyom a mosogatást, én összeszedem a szétszórt zöldséghulladékot és tojáshéjat, a kukába teszem, majd letakarítom a konyhapultot. - Hogy érzed magad?

- Jól - feleli kurtán, mosogatás közben. Beállok mögé, s átfogom a testét. Kicsit elgondolkodom, hogyan hozzam szóba a tegnapit, de mivel aludni se bírt tőle, inkább még hagyom, nyomok egy csókot a vállára, azzal visszamegyek a szobába, amit míg én a kaját csináltam, rendbe rakott. Elégedett vagyok. Villog a telefonom, úgyhogy megnézem, kinek hiányoztam. Fél kilenc táján írt Jeremy: “Akkor ma a terepet is lefújtad, vagy az még áll? Baj van? Biztos nincs szükséged rám?”.

- Terepre megyünk? - kérdezem hangosabban. Rajtam nem múlik, de ha a srác nem akar, holnap is jó lesz, csak a fiúknak kell szólnom, hogy elnapolva az akció.

- Simán - közli hangjából hallhatóan elvigyorodva. - Kell egy kis izgalom.

- Jól van, akkor másfél óra múlva indulunk. Yoshimit rendeld a terephez közel valahova! - javaslom, miközben a telefonommal a kezemben megállok a konyha ajtajában és figyelem, ahogy kitölti a kávét bögrékbe.

- Elugrom érte inkább és majd ott találkozunk - ajánlja be ravasz vigyorral. Míg elmegy mellettem, elkapom és beleharapok a nyakába, ezzel válaszolva neki, aztán engedem továbbmenni. Cigarettát kerít, amiből lehúzom egy szállal és a keserű nedvűvel együtt kortyoljuk.