204.

Tatsuki

Miután megköszöntem Yanaminak, hogy maradhatott a kölyök és megbeszéltem vele, hogy visszahozom, mert nem akarom, hogy egyedül legyen a szalonban, legalább a testvéreivel is törődhet egy kicsit, visszaülök a tereptaposóba. Megvárom, míg beszáll, szerencsére nem sok idő, tisztában van vele, hogy nem vagyok türelmes típus és nem jó felbosszantani sem, úgyhogy hamar indulhatunk a terep felé. Mielőtt kérdezhetne, felhívom Deont. Korábban kerestem, ideúton, csak nem vette fel. Most is kicsöng, de végre nem feleslegesen.

- Szia. Sajnálom a tegnapit - mondja is mindjárt.

- Megbeszéltétek?

- Aha.

- Az okokat is? - kérdezem szigorúan.

- Hát... lassan, de biztosan. - Ez nem volt valami meggyőző.

- Mit értesz ez alatt?

- Ömm... egy részét. Ami miatt megléptem, azt igen.

- És a többit mikor akarod megosztani vele? Tudja, hogy csúszol vissza?

- Tudja és... ezzel már egy ideje bajlódom... szerinted marha egyszerű...

- Nem érdekelnek a kifogások - közlöm komolyan Deonnal. - Kilógatlak a negyedikről, ha nem beszélsz Asaméval.

- Az múltkor is rohadt jó volt! - vágja rá, én pedig nem tudom megtartani a szigorúságomat, elröhögöm magam. Nincs még egy akkora barom, mint ez a kölyök, akit ha fél lábánál fogva kilógatnak egy emeleti lakásból, nem azért kezd kiabálni, mert fél vagy segítséget akar, hanem mert élvezi. Akkor örültem neki igazán, hogy mindössze ötven kiló a srác... - Nem tudom vele megbeszélni. Próbáltam nem egyszer.

- Talán most egy kicsit jobban megerőlteti magát, hogy tudja, elhúzod a beled máskülönben. Vagy kerítünk rá időt, hogy elcsacsogd nekem, aztán őt lógatom ki a negyedikről.

- Arra befizetek!

- Kétlem, hogy kedvére való lenne, nem mindenki olyan őrült, mint te.

- Ja, de ami előtte menne...!

- Te Deon! - szólítom meg meglepetten elvigyorodva. Nem is tudtam, hogy a kölyökből ekkora perverz lett amellett a yakuza mellett. - Nézz inkább pornót! - javaslom neki.

- Kapd be magadnak! - Ha nádszál vékony lennék, kicsit több esélyem lenne, de nincs ilyesmire szükségem, van, aki bekapja és még kurva jól is csinálja. Bontom a vonalat, azzal a zsebembe nyomom a telefont. Szerintem lényegesebben jobban van, azonban az, hogy még nem beszélt meg mindent a yakuzával, komoly problémaforrás lehet a későbbiekre nézve is. Még mindig tartom magam ahhoz, hogy nem akarok belefolyni a kapcsolatukba, de ha bekattan miatta a kölyök, vagy tovább halad a tudathasadás felé, akkor inkább megteszem.

- Miért rohantál el tegnap? - kérdezi csendesen. - És hova megyünk?

- Az egyik gyakorlóterepre megyünk - árulom el. Számítottam rá, hogy amint abbahagyom a telefonálást, megbombáz a kérdéseivel. - Shinji megírta, hogy Deon meglógott otthonról - mondom el ezt is, hiszen Jeremy remek katalizátor lehet, nem beszélve arról, hogy ha neki elmondja a kölyök, hogy mégis mi a fasz baja van, talán én is megtudom. Lutri, de veszítenivalóm nincs. -, segítettem neki elfogni a kölyköt.

- Deon meglépett? - kérdezi meglepetten. - De miért? Megmondta? Akkor most hol van?

- Hazavittem. Nem tudok semmit az indokairól, felkészülési időt kért elmondani, de kétlem, hogy eljut addig.

- Majd beszélek vele, már ha szóba áll velem - közli komolyan. - Egyébként minek kellettél ehhez te, Shinjinek nem ment egyedül a dolog? - Erre elvigyorodom. - Vagy ő meg büntiben volt?

- Megvannak Shinji módszerei, s az indoka is arra, hogy értesített. Nem ilyen nagy dolgok, hogy egyedül nem bír el a kölyökkel, vagy valami, csak megtette. Deon a gazdám és a tanítványom. Kell neked ennél több ok? - kérdezem szigorúan, hogy érezze, valahol baromság ilyesmit kérdezni, noha tegnap számomra sem volt magától értetődő, miért értesített Shinji, vagy hogy erről értesülnöm kell. Pedig kell, a kölyök hozzám is tartozik, ha tetszik, ha nem és nem eresztem el. Tudom, hogy azt mondtam Deonnak, hogy legközelebb cserben hagyom, de nem bírnám megtenni, a becsületem és az iránta érzett szeretet nem engedné. Előbb lennék idegbajos, minthogy hagyjam bajba kerülni, mikor tudom, hogy ezzel próbálkozik.

- Nem, csak mondjuk nekem a logikus az lenne, hogy Asamét, meg a testőrséget értesíti és hajtóvadászni kezdenek. Bár Shinji valóban a kamikázeakcióiról híres. Mindegy.

- Persze, aztán Deon őrjöngeni kezd és nem fog bízni a saját testőrében és egyben barátjában, mert ráuszította a yakuzáját és a testőrséget - jelentem ki morogva. - Nem ez volt az első eset, hogy meglépett, bár akkor egy elég kockázatos terv miatt tette, amihez senki nem asszisztált volna, inkább mindenki megpróbálta volna visszatartani, hiszen könnyen otthagyhatta volna a fogát.

- Igen, ezt mesélte - mondja komolyan. - Meg azt is, amit büntetésből kapott. Egyébként meg te nem vagy rosszabb, mint a yakuzája? - kérdezi a vállait megvonva.

- De, miért? - Nem értem, mit akar ezzel.

- Mert Asame mindig türelmes vele és akármit csinál, neki ugyanaz marad. Ellenben ha csak fele annyira is úgy kezeled, mikor dühös vagy, mint engem, akkor én kevésbé szeretnélek téged viszontlátni egy ilyen akció után.

- Nekem is ugyanaz marad a kölyök, de ettől még megpofoztam - ismerem el. - Nem azért vagyok mellette, hogy megsimogassam a fejét, amikor baromságot csinál, és ő sem azért választott engem, mert én ilyet tennék.

- Néha kell, hogy helyre kerüljön az ember - néz fel rám, majd kibámul az ablakon. - Mind fizikai, mind lelki értelemben.

- Ez szokatlanul ködös volt tőled - mondom neki sandán pislogva rá. - Az eset emlékeztet a te hülyeségedre?

- Nem, az azért teljesen más volt olyan szempontból, hogy nem húztam bele mást a szarba, illetve Shinjit kicsit, de úgy gondoltam, őt úgysem bántanád - vonja meg a vállát. - Vagy nem erre gondoltál? Van még egy pár hülyeségem, azt hiszem - mondja elvigyorodva.

- Nem erre gondoltam, de jobb, ha nem apellálsz arra, hogy Shinjit nem ruháznám meg, ha komoly ostobaságot művelne! - morgom mérgesen. - Végződhetett volna úgy is a történet, hogy őt kihajítom, te meg olyan verést kapsz, amit életed végéig emlegetni fogsz, de ezt, azt hiszem, nyomatékosítottam is benned és le is zártuk a dolgot. Én a másikra céloztam - közlöm. Ha nem tudja, miről beszélek, akkor fingja sincs, tulajdonképpen miért viszem terepre egy alapos leckére.

- Igen, ezt felfogtam - mondja halkan. - A másik meg... Igen, kellett a pofon, tanultam belőle, mérlegeltem, felfogtam, másképp lesz. De szerintem erre sem hajaz az, amit Deon tett.


Nem szólok ezután, hanem leparkolom a kocsit és kiszállok. Felnézek és az őrszemekre mutatok, mikor Jeremy is elhagyja a tereptaposót.

- Ha valaki úgy jön ide, hogy nem hívtam, azt megölik, ha pedig valaki menekül, aki részt vesz a megrendezett eseményben, azt úgyszintén - árulom el, mire a kölyök bólint, azzal elindulok a szokott kereszteződéshez, s követ. - Minden tereptárgy használható. Fegyverként, figyelemelterelőként, vagy bárhogy máshogy. Szükséged is lesz rá, hogy kreatív légy - teszem hozzá elégedetten. Shinji és Yoshimi már várnak ránk, a srác hátát a falnak vetve dohányzik, míg Jeremy lovagja idegesen toporog, majd mikor pillantásunk találkozik, vicsorogni kezd. Ezen meglepődöm, azon viszont jobban, hogy mikor közelebb lépne Jeremyhez, a kölyök egyértelműen elutasítja a közeledését. - Mitől vagy így begyulladva? - kérdezem a testőrt.

- Nem vagyok begyulladva - veti oda. - Csak nem tudom, mit keresek itt.

- Felmérem, hogy egyáltalán alkalmas vagy-e a feladatodra. Az, hogy testőrnek jó vagy, nem jelent semmit - közlöm vele, miközben odalépdelek hozzá.

- Értem - mondja jobban kihúzva magát, de még így is lenézek rá.

- A fegyvereket a kocsiban hagytátok, ugye? - kérdezem Shinjire pillantva, mire bólint. Erre azonnal mozdulok, elkapom Yoshimi torkát, kirúgom alóla a lábait és leterítem a földre. Szemem sarkából látom, hogy Shinji eloltja a csikkjét, aztán elindul Jeremy felé, s mosolyra húzódik a szám. Kíváncsi vagyok erre a játékra, amiből a kölyök megtanulja, milyen gyorsan változnak meg a viszonyok az alvilágban. Sajnos nem tudom őket figyelni, mert a testőr a kezemre fog és megpróbál kigáncsolni, aztán mikor rájön, hogy ilyesmivel rohadt felesleges próbálkoznia, mert összeroppantom a nyakát, másmilyen módot választ a szabadulásra. Segítek neki, felrántom a földről és ellököm magamtól. A reflexei jók, de nem elég gyors bizonyos szempontból.


Támad, már jön is nekem, úgyhogy gyomron rúgom, mire összegörnyed, de újabb lendületet véve ront nekem. Ezt így nem sokáig fogja tudni csinálni, nekem viszont az is jó, ha szarrá verem, csak akkor bukta a megbízását és ha ennyire szánalmas vereséget szenved, az életét is. Elkapom a kezeit, majd átdobom magam felett, s beletaposok a vállába. Utána eleresztem és hátrébb húzódom, hogy felkelhessen.

- Mit tanított neked Shinji az alvilági harcmodorról? - kérdezem meg.

- Hogy alattomos, bármi használható, nincsenek tabuk, fel kell mérni az erőket. Hogy mindenki fordíthat a dolgon, mindig van náluk több fegyver, amit tökéletesen használnak. Használjam az előnyeimet és keressem a gyengepontokat. Használjam a környezetem. Sosem lesz a harc igazságos, mindenki úgy küzd, ahogy tud.

- Ezek mind tények, és ahhoz képest, amennyit tudsz, eddig nem közelítetted meg egy kölyök szintjét se - közlöm vele, s jelzek, hogy támadjon. Széjjelnéz valami olyan után kutatva, amivel képes lehet harcba szállni, végül eliramodik, felkap pár kisebb cuccot a földről, s felém hajítja. Yoshimit figyelem, mert mindaz, amit felém dob, csupán elterelő, elütöm őket, majd a rúgás, ami bizonyára a gyomrom célozza, a vesztévé válik, mert csak annyira lépek ki, hogy a testem mellett elhaladjon a lába, aztán megragadom a srácot és a legközelebbi fal felé hajítom. Nyekken a földön, bár megpróbálja a lendületet csillapítani, de azért elér addig. Erővel és egyenes támadásokkal ellenem semmire sem megy, ezt már megtapasztalhatta. Most kíváncsi vagyok, mit talál ki. Elindulok felé. - Van sejtésed róla, hogy azon kívül, hogy felmérjem, mit tudsz és alkalmas vagy-e Jeremy mellé testőrkutyának, miért vagy itt? - teszem fel a kérdést sötéten.

- Mert ha ma nem felelek meg neked, akkor lehetőséged van egy újabb problémát elhárítani a kölyök mellől? - kérdezi, miközben feltápászkodik.

- Remek megállapítás - mondom sötét mosollyal. - De miért lettél számomra probléma, mikor eddig nem szóltam bele, hogy kúrod a kölyköt?

- Val'szeg mert áthúzom a a számításaidat és Jeremy nem úgy viselkedik, mint várod.

- Helytálló - ismerem el ridegen, s megállok. Tudatni akarom ezzel a maflával, hogy az én kezemben van az élete, s csak úgy mentheti meg, ha meg tud győzni, hogy élve több hasznát veszem, mint holtan. Ez pedig nem lesz egyszerű. - A kölyök teljesen meghibbant, de ez az ő sara, levertem rajta, ellenben az óvatlanságotok már nagyobb probléma, mert másokat is veszélybe sodor, nem csak titeket.

- Óvatlanság? - De abban a pillanatban megvilágosodik, hogy visszakérdez. - A rohadt életbe!

- Bizony - szólalok meg nyugodtan. - Ti nem egy idilli kis szerelmespárocska vagytok, hanem két balek, aki nem fogja fel, mit veszíthet. Máshova kellett volna születnetek, hogy úgy romantikázhassatok, mint a filmeken, ám ezt jó két évtizeddel ezelőtt elbaszta mindkettőtök. Azt viszont nem fogom hagyni, hogy elcsesszétek, amivel én mintegy negyven éve dolgozom - közlöm dühösen, azzal ugrom. Kitér a rúgás elől, ami megroppantja még a téglákat is, azonban a kezemmel rásöpröm a lábamra, s mire támadhatna, már félrelökve magam felmetszem a mellkasát a tőrömmel. Ha eddig nem voltak harci sebei, most lesznek. Felméri a sebet, de most már kezd dühössé válni. Jó, ez tetszik. Imádom, amikor a tűz fellobban mások szemében. - Mutatsz is valamit, vagy végezzelek ki, mert egy mihaszna senki vagy? - kérdezem ingerkedve.

- Nem vagyok mihaszna! - üvölti, azzal megugrik. Ezaz! Izgatottan mozdulok én is, s fogadnám, hogy nekem ugrik, ám hirtelen irányt vált és egy marék vörös-szürke port hajít a képembe. Elfordítom az arcom és visszatartom a lélegzetem, miközben beszorítom a szemeim és futásnak eredek. Emlékszem, hol a fal, mi merre volt, bár ebben Deon a legjobb, s örülök, hogy kinéztem némi kurázsit a srácból, mert érzem, ahogy a térdem épp csak nem kaszálja el. Csúnya hiba lett volna hagyni, hogy leamortizáljon. Miközben fellendülök a falra, kifújom a tüdőmből a levegőt így megtisztítva az orrom, s megtörlöm a képem, majd rárohanok Yoshimire, amint földet ért a lábam. Helyet keres kitérni, s úgy tűnik, tovább küldene a lendülettel, amint kilép előlem, de kicsapom a tőrt felé. Igen, a kétkezességnek vannak előnyei, ezért hiába lendült balra, most már a karján is mély vágás díszeleg, aztán megfordulok és még körívvel oldalba is rúgom. Megtántorodik, de végül sikerül megtartani az egyensúlyát és most ő ront rám felkapva egy vastagabb botot. Hátrálva futok és mellkasába dobok egy dobótőrt. Lassan nyírom ki, felkaszabolom, aztán amikor már a fájdalomtól nem bír mozogni, valószínűleg megadom neki a kegyelemdöfést. A fájdalomtól meggörnyed, de kirántja a tőrt és azzal a lendülettel vissza is vágja. Ügyes. A kezemben lévő tőrrel hárítom, félreütöm.

- Eddig nem bizonyítottad, hogy méltó vagy Shinji voksára - közlöm vele nyugodtan.

- Félsiker - vágja oda. - De azt hiszem, sokat nem számít jelen helyzetben.

- Mire gondolsz, hogy már rég eldöntöttem, hogy meghalsz? - kérdezem meg nyíltan.

- Ebben nem vagyok biztos, de úgy hiszem, hogyha akarod, úgyis azt hozod ki belőle...

- Bármit bármiből ki tudok hozni - mondom meg neki, s mivel már unom az ácsorgást, a srácnak ugrom. Készült a támadásra, így kitér előle és futásnak ered megfelelő helyet vagy eszközt keresve. Dobótőrrel hátba küldöm, majd hogy érezze a törődést, kap egyet a combjába is. Összecsuklik, de a combjából már szedi is ki az eszközt és messzire hajítja, a hátában lévőt viszont nem éri el. Nevetséges, mégsem bírok rajta röhögni. Feltápászkodik és szembefordul velem újra. Zihál és látványosan kerülgeti a fájdalom. - Az alvilágban az a gyönyörű, hogy pillanatok alatt fordítható meg akármi. Ha elég erős vagy értékes lennél, te is képes lennél meggyőzni róla, hogy érsz bármit - közlöm vele.

- Nem vagyok értéktelen - jelenti ki komolyan, de megint ég a szemében a düh és gondolkodás nélkül ront neki nekem újra. Miért ennyire fontos ez és miért csak a szája jár? Pofán rúgom, aztán leterítem, felhasítom az oldalát, közben nem érdekel, hogy mit csinál, s végül a torkának szorítom a pengét.

- Ha moccansz, átvágom a torkod! - mordulok rá dühösen, és éppen annyira a bőrébe nyomom a tőr élét, hogy felsértse. - Az alvilágban semmit sem érsz, amíg nem tudsz bizonyítani. Márpedig ez nem sikerült - osztom meg vele szigorúan. - Ilyenkor hiába adod meg magad, ha már vesztettél, akkor halott vagy. Akarsz ténylegesen meghalni, vagy elismered, hogy kevés vagy megvédeni Jeremyt? - kérdezem tőle komolyan. Azt hittem, az elszántsága, a képességei és a tökalsó iránt érzett szerelme megacélozza, de úgy fest, neki sem tesz jót ez a kapcsolat, mert gyengült miatta.

- Nem tudom megvédeni? - kérdezi és a szemében némi ijedség játszik, s úgy fest, teljesen elbizonytalanodik. Meglep ezzel a reakcióval.

- Nem - válaszolom neki egyszerűen. - Fejben tudod az alapokat, de képtelen vagy normálisan alkalmazva őket, alvilágiként harcolni. Idelent szart sem ér, amit megtanultál a testőrtanodában, alapjait képezheti csupán a harcmodorodnak és erre rá sem jöttél. A kölyök mellé gyors felfogású, erős, veszélyes ember kell, nem egy nyikhaj, akit kicsinálnak a szeme láttára.

- Képes vagyok megtanulni! - vágja rá. - Képes vagyok fejlődni és akarok is. - Ez az egy szerencséd, különben megölnélek most azonnal.

- Meggondolom - vetem oda neki hidegen, azzal egyetlen lendületes mozdulattal eltávolodom róla és a közeléből. Végeztem vele.