205.

Tatsuki

Felröhögök, mikor Shinji a vállán hozza vissza Jeremyt. Érzem, erről a harcról sajnálhatom, hogy lemaradtam. Nem mondom, Yoshi se néz ki szebben, de nem volt kedvem teljesen ártalmatlanítani. Gyakorlatilag felesleges. Ha így adjuk át őket a fiúknak, fújni fognak érte rendesen, hogy nekik semmi izgalmat nem hagytunk, ezért otthagyom kicsit feléledni a testőrt és az enyém felé indulok. Túl könnyen ellátta a kölyköt, ami vagy őt nemesíti, vagy Jeremyt minősíti. Odalépek hozzá, megragadom a kezét és a számhoz emelem, hogy a benne tartott cigarettából egy slukkhoz jussak. Amint ezzel megvagyok, úgy szorítom meg, hogy kihulljon a kezéből, azzal elrántom a faltól. A tőrt közben visszacsúsztattam a helyére, mert őt nem kívánom felszabdalni. Magammal basznék ki, mert megint vigyázni kéne rá, azt viszont nem akarok. Mármint sem kibaszni magammal, sem pedig óvatoskodni Shinjivel. Ő elégedett mosolyra húzza a száját, s én sem bírom ki egy vigyor nélkül. Tudtam, hogy tetszeni fog neki ez a játék, amit az is bizonyít, hogy egy pillanat alatt jéggé hűl a tekintete. Komolyan veszi, ami nagyon tetszik. A legnyugodtabb küllemmel lépek hozzá, a kezeim lent tartom mindenre készen, ezzel nem hagyok neki lehetőséget, hogy elkapja, ugyanakkor ha elég közel érek, simán ütök, markolok, vagy fogok. Éppen ezért együtt mozdul velem, s a távolságot tartva húzódik hátrább. Remélem, Jeremy figyel, mert érzem, hogy ez egy tanulságos harc lesz.


Folyamatosan a szemembe néz, gondolom, várja a villanásokat, ezért generálok neki párat, villantom azt a szokásos támadási pillantást és bemozdulok, de csak ijesztgetem. Tudja, mindig moccan, de nem engedi magát átejteni. Halvány félmosolyra húzza a száját, az enyémen szerintem még mindig megvan, mert még nem lendültem bele. Szóval várod, hogy én támadjak. Ezzel nem szoktak jól járni, mert ha berobbanok, nehezen állítanak meg, de lássuk a medvét. Felé ugrom, kezeim ütésre lendülnek előre, Shinji azonban kitér és támadó állásba helyezkedne távolabb, csakhogy nem engedem eltávolodni, gyorsan leereszkedem, közben fél kezem hátra lendítem, ezzel úgy használva, mint gepárd a farkát, átkulcsolom a térdét, befeszítem alkarom és felkarom közé, egy lépés előre, majd minden erőmmel felemelkedem, rántom magammal és ezzel elhajítom. Hamar talpra ugrik, hiszen tudja, hogy muszáj, s én újra felé lendülök. Kivár, ami hiba és mindjárt meg is mutatom, miért. Most szemből támadok, méghozzá újabb ütésekkel, de hátrál. Ez már okosabb, s úgy ugrik, hogy kigáncsolhasson. Kibiztosítom magam, hogy megállítsam a mozdulatban, hiszen elég nehéz vagyok ahhoz, hogy meglepetéssel legyen csak képes valaki ilyen módon leteríteni, s már nyúlok is le a lábamban megakadó lábáért, de elrántja a markom elől. Pont, ahogy számítottam, újabb rúgást intéz felém. A térdem célozza, pedig célszerűbb lett volna képen rúgnia, de mindegy. Elütöm a lábát, ő bukfencel, azzal amint talpra ugrik, már ront is nekem. Helyes...!


Üt, de hárítom, s rántom magamhoz. A térde a testembe csapódik, s elkapom a lábát, majd erőböl küldöm a földnek. Szépet nyekken, ráadásul valamelyest belerúgva segítem új lendületre a felálláshoz. Erős srác és szép támadás volt, de erőben nehéz lesz legyőzni. Azok a támadások, amelyekhez erőre van szükség, egyértelműen nekem valóak, s amint a közelembe ér, pórul jár. Kíváncsi vagyok, ezt mikor fogja fel. Amint feláll, futással indulok felé. Látom, hogy elégedetten elmosolyodik, hagyom, hogy elugorjon előlem és hátba küldjön, ezzel növelve a lendületemet, majd azt felhasználva felé rugaszkodom és belerúgok. Kihajol, valósággal átrepülök felette, egy bukfenccel zárom a mozdulatot, hátra rúgok, ha esetleg megpróbálna elkapni vagy mögém férkőzni, azzal rohanni kezdek előre. Hallom, ahogy utánam ered, így felkapkodok pár súlyos holmit és hozzávágom őket. Kitér előlük, méghozzá könnyedén, de nem is vártam mást, bár a bringaváz azért kicsit többet igényel, amit úgy hajítok hozzá, mintha frizbi volna. Még kap pár ilyesmit, azzal hirtelen szembe fordulok vele. Egymás felé rohanunk, ám mielőtt elkaphatnám, irányt vált hirtelen és az egyik konténeren dobbantva felugrik. Ez Deon egyik kedvenc trükkje, így amint földet ér a talpa, már hasba is rúgom Shinjit. Még viszi a lendület, mikor már ugrom is utána, most kezeimet előre nyújtva, de megint csak továbbküld. Újabb bukfenc, közben felszedek pár dolgot a földről, azzal futok tovább.

- Na mi van, kifáradtál? - kérdezem heccelve, s hátrapillantok rá. Miközben kerget, ő is felszed pár apróságot. Jól van.

- Hagyd már, a reggeli edzéseim keményebbek!

- Igen? - Azzal megtorpanok és szembe fordulok vele. - Akkor mutass valamit! - hívom fel rá vigyorogva.


Válaszul megrohamoz, méghozzá a menet közben tákolt kusarigamával. Na, ez szép lesz, akkor most kell a bolának beillő tárgy, amit a lábára dobok. Persze felugrik, átugorja azt, de már kapja is a következőt, a levegőben ugyanis nem tud kitérni. A vasrúd alkalmazásával könnyedén megússza, s arról simán lecsúszik a kötél. Fasza... Sokat tanult, nekem meg nincs kedvem kipróbálni, elver-e azzal a szarral, úgyhogy kerítek egyet. Miért van az, hogy amikor az ember keres valamit, azt richtig nem találja? Partvisnyél, meg seprű van, de azok gyengék, a karnisrúd viszont legalább hosszú. Középen fogom meg a többoldalú felhasználás érdekében. Shinji meglengeti a kusarigamához hasonló eszközt, azzal támad. Védem az ütést, rátekeredik a fegyvere az enyémre, így azonnal magam felé rántom vele a srácot, de nem hagyja magát kirántani az egyensúlyából, sőt, még a vasrúddal oldalba is vág. Ez nem volt valami kellemes, dühösen olyat rántok rajta, amivel vagy kiszakad a kezéből a fegyvere, vagy pofára esik. Egyik sem történik meg, engedi egy kicsit csúszni a kezében, amitől felhorzsolja a tenyerét, majd úgy ránt rajta, hogy letekeredjen a karnisról. Lendületből kap vele kettőt, egyik oldal, majd másik, miután a vasrúddal az elsőt védi. Térdre esik, aztán a lábamra tekeri a kötelet, s dühösen kirántja alólam a lábam. Még egyet ráhúzok, méghozzá a hátára, majd alighogy elterülök a földön, felettem terem és a torkomnak szorítja a vasrudat. Jó, elég jó. Csípődobással rontok a helyzetemen, noha megfeszülök, hogy megfojtani azért ne sikerüljön neki, mert nem cél megölni egymást, megragadom a lábait és fejem felé húzom, hogy utána áttoljam felette az egész testét, s már lendülök is talpra. Ő is így tesz, de látom rajta, hogy kezd kimerülni belőle az adrenalin okozta erő és gyengítik a fájdalmak. Pedig csak fával kapott... bár nem kicsit. Persze kész folytatni, elszántan néz a szemembe, amivel halvány mosolyra késztet.


Intek neki, hogy támadjon. Megteszi, újra a fegyverrel, méghozzá egészen szépen használva azt. Most szándékomban áll hagyni, hogy összetekeredjen a karnissal, lendületesen magam felé rántom vele és sikerül is. Gyorsan csapok le, méghozzá a combjára, ő pedig közben sikeresen a nyakamra dobta a kötelet. Ügyes... Ahogy összecsuklik, erősen fogja és látom ugyan, hogy támad a vasrúddal, de nem nyúlok érte, ha választanom kell, inkább a testem sérüljön, mint a kezem. Felnyögök a fájdalomtól, majd szarva mindenre eleresztem a karnist és a srácnak rontok, hogy kitépjem a kezéből végre azt a vackot, mert ha még egyszer megüt vele, letolom a torkán. Felöklelem és leteperem a földre, a vasrudat pedig kicsavarom a kezéből, majd elhajítom. Egy pillanatra érzem, hogy elborítja minden gondolatom és józanságom a düh, s így is történik, mert kis híján magam fojtom meg a művelettel. Valahogy az lemaradt, hogy a rúd a kötélhez lett kötve, az meg a nyakamon van. Morogva tépem le azt a nyakamról, kirángatom Shinji kezéből és a nehezéket elhajítva távolítom el a közelünkből az egész összecsavarodott fegyvertákolmányt. Fulladok a dühtől, mert próbálom visszafogni. Inkább felállok a srácról és hátrálok pár lépést, mert ha most megragadnám a torkát, összeroppantanám, amit nem akarok. Véget kell ennek vetni, mert van egy határ a fájdalomban, ami után már se látok, se hallok... amit elérve el akarom pusztítani az egész környezetemet, méghozzá ész nélkül. Ebben az állapotban nem számít, ki barát és ki ellenség, aki hozzám ér, halott. Ha visszafogom, nem kapok levegőt és szédülök, de muszáj.


Fellélegezhetek, mert Shinji a földön marad. Elhátrálok tőle egészen a túlsó falig, majd annak támasztom a hátam és próbálok megnyugodni. Sikerült jól ellátnunk egymás baját és mikor végre alább hagy a fulladás, elmosolyodom. Ez kurva jó volt. Most leadom a jelet, cigarettára gyújtok. Alighogy elszívom az első slukkot, nyolcan ránk támadnak. Úgy ugrom, mintha az ellenségeink lennének, de hálót dobnak rám, majd egy korábbi találat helyén belém rúgnak. Elfojtom a nyögést, ami kiszakad belőlem, s hagyom földre teríteni magam. Csak ketten vannak rajtam, ketten Shinjivel is hasonló módon bánnak el, ketten-ketten pedig ugyanígy Jeremyvel és Yoshimivel. Ahogy megbeszéltük, úgy tesznek, mintha kinyírnának, mindent elborít a vér, Shinjit pedig elvonszolják. Persze küzd, amiért kap is párat még, mindkét oldal elég hiteles, úgyhogy a két igazi áldozatnak nem fog feltűnni, hogy nem Kitamura emberei kapták el őket. Megdolgozzák mindkettőt, néhány jól irányzott rúgás, mert ezek a srácok nem szaroznak, addig gyepálják Jeremyt és Yoshimit, míg mozdulnak. Elküzdenek egy darabig, a fájdalom túlnő rajtuk. Igazából remélem, hogy belátják, jobb megadni most magukat és várni a megfelelő pillanatot, de a rémület dolgozik bennük rendesen. Végül Jeremy az, aki kapcsol és nagy kortyokban véve a levegőt elengedi magát és jelez Yoshinak is, hogy ez a küzdelem immár hat ember ellen vesztésre áll. Jól van, kölyök.


Most, hogy megadták magukat, ketten-ketten lefogják őket, a két harmadiktól pedig egy kis élénkítő drogot kapnak. Kíváncsi leszek, a tökalsóból mit hoz ki a szer. Míg hat, csak körbeállják a két delikvenst, s ha mozdulnak, újabb rúgásokkal honorálják. Jeremy láthatóan rosszul lesz, aztán viszont mintha hirtelen megszűnne a szenvedése egy pillanatra. Valószínűleg máris hat az érzékszerveire, flashel és próbálgatja a végtagjait, miközben meg-megremeg. Most is érvényesül, hogy amint mozdul, kap pár rúgást, amit immár erősebben és teljeskörűbben érezhet, s ha nagyon megrendezik a földön őt, még szédülni is fog. Végül mozdulatlanná dermed és vár, de azért bevállal még egyet, hogy lássa, Yoshival mi van.

- Mi a nevetek? - szólal meg az egyikük. Remek, jönnek a kérdések.

- Nincs! - vágja rá vicsorogva Jeremy. Jaj... Válaszul nem meggyepálják, hanem megkéselik Yoshimit.

- Nem a kölyöknek szólt a többes! - mordulnak rá közben. - Te Tatsuki tanítványa voltál, de ez lesz veled, ha nem kezdesz csiripelni - fenyegetik.

- Mit számít a nevünk? - Yoshimi hangja tiszta, pedig küzd a fájdalommal. Rossz válasz, ennek pedig néhány kemény acélbetkós rúgás ad nyomatékot. Átrendezik az arcát és a belső szerveinek elhelyezkedését, amiből a testőr tudhatja, nem sokáig fog élni, ha nem jön meg a józan esze.

- Ha már az első kérdésnél ennyit szenvedünk, mi lesz a többivel?

- Öljük meg őket, ezek annyira hülyék, hogy meghalnak egy tetemért!

- Nem! Maximum csak szép lassan...! - helyesbít a férfi.

- A neved, te ostoba! - kiáltanak Yoshimire és újabbat bikáznak bele.

- Mit tudsz arról a mocsokról? - kérdezik közben Jeremyt rám mutatva.

- Shimi - közli végül, de továbbra sem mutat fájdalmat. Az álnév már valami, nehezen is állom meg a mosolygást.

- Semmit - vágja rá Jeremy -, azt sem tudom, ki volt! - Nyilvánvaló hazugság és ezt a srácok is azzal honorálják, hogy leszorítják a földre és megragadják a torkát.

- Mi volt a szereped ebben a balhéban? - intézik a következő bevezetőkérdést Yoshiminek.

- Még nem árultad el a neved, kölyök - világít rá a tökalsón ücsörgő, míg a másik elkezdi leszaggatni róla a ruháit.

- Nincs szerepem semmiben. - Ugyanúgy jár, mint a picúr, leszorítják és nekiállnak levetkőztetni.

- Remy. - Nem mutatja a rémületet, ami végigönt rajta, de ha én látom, akkor a fiúk is.

- Ha jófiú leszel, óvatosak leszünk - búgja elvigyorodva a kölykön ülő és célzatosan meggyúrja a farkát.

- Akkor miért is vagy itt, Shimi?

- Kapd be, faszkalap! - kiabálja Jeremy, de mozdulni még mindig nem tud. Látom, ahogy többen elmosolyodnak a hevességét látva, a harmadik rájutó is besegít a ruhátlanításában, tőrével felmetszi a nadrágja szárát.

- Mert azt mondták, hogy ide kell jönnöm! - vágja rá a szöszi. Úgy fest, őt annyira nem hatja meg a megerőszakolás lehetősége bármelyikük részéről, ezért megint erősen kell koncentrálnom, hogy ne vigyorogjak, mint aki baszni megy.

- Biztos Shinji kísérője!

- Akkor vele végeztünk!

- Ne-ne, akarom a seggét!

- Bekapni te fogod, csak előbb kiverem a fogaid a biztonság kedvéért, kicsike - búg tovább a tökalsón trónoló.

- Mert egy kölyköt sem vagy képes szájba baszni - kérdezi erős gúnnyal a hangjában - úgy, ahogy az természetes? Szánalmas vagy. - Felfüttyentés és röhögés az eredménye, meg az, hogy teljesítik a kívánságát, Yoshimi és ő is egy-egy jókora pofont kapnak. Mind harmincasok, ezért a kölyök igen kétséges, kire vonatkozott, hát ők biztosra mentek.

- Szerintem nem így gondolta.

- Szerintem meg előbb tényleg lapos állásba teszem a pofáját. - És kioszt még két pofont a kölyöknek. Közben végeznek a meztelenre vetkőztetésével, s kezdésnek egyik combját felmetszik hosszában. Nagyszerű, varrhatom össze! Nem gondoltam, hogy ennyire gyorsan eljutnak eddig, de úgy fest, vagy kurvára élvezik, amit csinálnak, vagy dühíti őket, hogy nem jutnak a két delikvenssel semmire. Bár inkább az elsőre tippelnék. - Közben csiripelj, madárka, mert azt nem hiszem el, hogy nem tudtál meg semmit arról a seggfejről! Nevek, vagy csak pofák már megteszik! - teszi hozzá tapogatva Jeremyt.

- Vagy dugnak, vagy beszélek, a kettő együtt nem megy - vág vissza. Újra felröhögnek, Yoshimit pedig hasra fordítják, lefogják és valamit a seggébe nyomnak. Az első pillanatban megfeszül, de utána elengedi magát, nem mutat semmilyen érzelmet és nem ad ki hangokat sem. Attól, mert néma és érzéketlen, még megkefélik azzal a valamivel, méghozzá elég vadul. Jobban jár, ha üvöltözik és kínlódik, különben annyira eldurvulnak, hogy utána nem fog tudni a seggén szarni többet. Végül nem bírja tovább és felüvölt, minden erejével szabadulni próbál. Hasztalan, kirándítják a vállát is, fejét a földbe döngölik. Abbahagyja az ellenállást, de a hangját már nem tudja visszafogni, de csodálkoztam volna, ha ezt tovább bírja.

- Akkor előbb a dugás - választja elégedetten a fickó.

- Látom, kurva fontosak azok az információk - neveti Jeremy. Kezd bekattanni, vagy csak leplezi, hogy fél? Kétlem, hogy ennyire nyeregben érezné magát, vagy jól bírná a helyzetet, de ha mégis, akkor sokat sikerült rajta erősíteni. - Vajon a főnököd hogyan értékelné ezt a választást? - kérdezi, majd képen köpi a rajta posztolót. Az elvigyorodva törli le az arcáról a nyálat, majd visszakézből pofon vágja a kölyköt.

- Sehogy, a legtöbbet úgyis Shinji tudja - közli elégedetten, azzal hasra vágja a tökalsót. Őt is lefogják, s ahogy ígérte neki Ruka, megdugja. Kímélet nélkül, nyersen, erőteljesen. Sok dolgom lesz az utómunkákkal... Jeremy halkan nyüszít, de tudja, hogy ha hagyja magát, akkor hamarabb szabadul, ezt már tapasztalta, így nem vergődik, bár a szemei tele vannak könnyekkel. - Beszélsz végre? - kérdezi egy durva lökéssel kísérve, melyet szándékosan abban a szögben ejt meg, amivel a legtöbb fájdalmat okozza az áldozatának. Yoshiminek közben rántanak-csavarnak egyet a fején, amitől végleg elhallgat, a teste elernyed. Miku kihúzza belőle a tárgyat és elhajítja, azzal mindhárman a kölyköt figyelik.

- Baszd meg anyád, köcsög! - vág vissza keményebb hangon. Többen kuncognak rajta, Ruka elélvez, majd lehúzza a farkáról az óvszert és a tökalsó szájába tömi. Mind elhúzódnak tőle, úgyhogy vége a játéknak.

- Nem verjük ronggyá, mert egész jól szerepelt a tanítványod - közli velem, mire végre kimozdulhatok ebből a kibaszottul kényelmetlen pózból. Feltápászkodom és kimozgatom elgémberedett tagjaimat.

- A katonád viszont nem remekelt. - Azt én is tudom, Bakari meg úgy fog morogni, mint egy bolhás kutya.

- Él még? - kérdezem, miközben elindulok feléjük.

- Ja. Úgy beszéltük, a te feladatod eldönteni, életképes-e - válaszol, majd elvigyorodik, én pedig egy pillanat alatt építem bele az orrát a fejébe könyökkel. A másik öt hátrálni kezd, míg Ruka térdre hull.

- Ezt most miért?

- Nem szórakozni kellett volna kettőjükkel, hanem megdolgozni őket. Tűnjetek el! - mordulok rájuk, mire mind iszkolni kezd.