205.

Tatsuki

Előkerítem a telefonomat, majd a fülemre emelem és a szalonba rendelem Bakarit. Én is össze tudom ölteni a kölyök sebeit, de ő azért jóval szakszerűbben. Természetesen - ahogy sejtettem is - morog és elégedetlenül egyezik bele a posztváltásba, azzal elteszem a készüléket. Shinji elégedetlen képpel kerül elő, és nyugodt léptekkel ballag felénk. Úgy látom, egész jól megúszta a kalandot, s ahogy ismerem, tetszett neki, Yoshimi viszont egyiket sem mondhatja el magáról, ami miatt Shinji dühös is rá, hiszen gyilkos pillantásokkal méri végig. Szerintem simán megölné, de amíg én nem döntök, addig nyugton lesz. Yoshimi légzéséből és a látottakból ítélve simán megdöglik estére, ha itthagyom. Elvánszorogni nem fog tudni, ha nem is azért, mert kimúlik, vagy legyőzi a vérveszteség, esetleg egy belső vérzés, akkor azért, mert az őrszemek hagyni fogják megdögleni, vagy végeznek vele. Mi legyen, adjak neki egy második esélyt, amivel bosszússá teszem Shinjit, vagy haljon meg, ami Jeremyt teheti idegileg tönkre? Nagy dilemma...


Leguggolok a kölyök mellé, s állát megragadva emelem fel a fejét, hogy a szemeibe nézhessek. A tekintete egész tiszta, szóval tartották magukat a tervhez, nem kapott nagy dózist és a hosszú hatás sem várható, ettől függetlenül meglep a nyugodtsága. Gyűjti a feszkót, hogy egyszerre robbantsa rám? Még én is megruházom, ha az kell neki. Megpróbálja elütni a kezem, amit hagyok, hogy aztán villámgyorsan újra megragadjam az állkapcsát és magamhoz vonjam. Kifejezéstelen képpel bámul rám, másodjára már nem próbál szabadulni. Várom, hogy mit igen, hogy mi az, ami kiszabadul belőle, ha a pillantásommal ostromlom. Már tudja, hogy az egész kiképzést én szerveztem, tehát nekem köszönheti, ami most történt, ezt pedig nagyon kétlem, hogy szó és tett nélkül hagyja. Ha mégis, komolyan csalódnék benne. Gyönyörű most, maszatos, könnyes és kissé ködös a szeme, a teste véres és foltos a veréstől, ráadásul a ruhái maradékai cafatokban lógnak róla. Ha most megdugnám, milyen arcot vágna? Biztosan fantasztikussá tenné a kielégülés, főleg attól, amennyire intenzíven élné meg. Kívánom ezt az élményt, de hű maradok az elhatározásomhoz, miszerint másodjára őt sem baszom meg.

- És most? - kérdezi színtelen hangon, mire halványan elmosolyodom.

- Kell neked? - kérdezek vissza aprót biccentve Yoshimire.

- Számít bármit is? - kérdezi komolyan.

- Ha nem számítana, már halott lenne - közlöm egyenesen. Ha sokáig idegel, kinyírom a szeretőjét, aztán leshet. Utálom, amikor a “nagylelkűségemet” nem veszik észre és nem értékelik.

- Azt szeretném, hogy hagyd életben. - Na, ez már valami. Végre! - Tudom, hogy hibázott, azt is, hogy nagyot. Val'szeg mindenki más hagyná meghalni, de arra kérlek, hadd éljen. - Még mindig érzelmek nélkül beszél, ezért csókot nyomok a szájára, mire felizzik a düh a szemében és képen töröl. Elvigyorodom és szinte kéjes örömmel veszem tudomásul az egészet, még a víz is lever egy pillanat alatt. Elégedetten megborzolom a haját, azzal felállok. Ez szép volt, meglepő és megnyerő. Yoshimihez lépdelek, majd felnyalábolom a földről. Shinjinek biccentek, hogy kaparja fel a kölyköt, hogy indulhassunk, amit mindketten kelletlenül fogadnak, de így még mindig gyorsabb, mintha nekem kéne visszajönnöm érte.


Bakari már a szalonban van. Éppen a képeimet nézegeti, mikor megjelenünk négyen, aztán olyan mérges lesz, hogy a mocskos szóhalmazból csak összefüggő mormolást lehet hallani. Már mindent kikészített, noha nem számolt vele valószínűleg, hogy ennyire durva lesz, így mikor lefektetem a tetoválószékembe Yoshimit, Bakari gyilkos pillantással néz a szemembe. Nem szeretem, amikor mérges, mert őt veszélyessé teszi. Amint eszközökért nyúl, én már vonulok is vissza, mert képes rá, hogy összevarrja a szám ahelyett, hogy a testőr sebeit látná el.

- Jeremyt lássátok el ti! - mordul rám, én pedig nem vitatkozom vele, sarkon fordulok, intek Shinjinek, hogy a kanapéra tegye le a fiút, addig én előkerítem a másik orvosi dobozt. Leteszem azt a földre, miután a kölyökhöz telepedtem és ollót kerítek. Azzal könnyebb megszabadítani a ruhacafatoktól, bár a tőrrel elegánsabb lenne.

- Tatsuki, szeretnék veled négyszemközt beszélni - mondja halkan, de érezem, hogy ebből most nem engedne túl könnyen. Shinji veszi a lapot, kifejezéstelen képpel a műhely felé veszi az irányt, gondolom, lefürdik. Ráfér, ahogy rám és Jeremyre is.

- Mondjad. - Levagdosom a rongyokat róla, s az odahúzott kukába dobom őket.

- Miért?

- Mit miért? - kérdezek nyugodtan vissza. Amint meztelen lesz, a pólómtól is megszabadulok, mert már émelyít a vérszag, ami árad belőle, majd a helyiségben lévő csaphoz megyek első sorban kezet és arcot mosni. A tükörből egy mocskos, csapzott, szép tenyérnyommal díszített képű én néz vissza, de fene mód elégedettnek tűnik még így is önmagával.

- Miért hívtad Yoshit is?

- Ennek nem is egy oka van - válaszolom. - Először is meg kell tanulnia, hogy ha veszélybe sodor téged, akkor készségesen megnyuvasztom. Másodszor azért, hogy felmérjem, mit tud. Nem csak, mint testőr, mert azt leszarom, nem engem véd, viszont Shinji őt választotta maga mellé és egyúttal melléd is - árulom el.

- A mostani teljesítménye után mire számíthat?

- Shinji arckifejezéséből ítélve vagy Yoshimi többet tud ennél, vagy ő gondolta, hogy jobb a mai produkciójánál - válaszolom, miközben egy tálba vizet teszek és törölközőket kerítek. - A vizsgán nagyon csúnyán elbukott, de azt mondta, képes és akar tanulni, ráadásul elég jól szerepeltél, amikor a szemed láttára kínozták meg.

- Kizártam - felel ennyiben hagyva a dolgot. Elégedett vagyok vele. A harcról még sokat kell tanulnia, de az nem számít, az a legkevesebb. Visszaülök mellé, hogy lemosogassam a sebeit. - És én mennyire nagyon buktam el?

- Majd elmeséltetem Shinjivel, mit csináltatok, míg én megdolgoztam Yoshimit, de abból, amit én láttam, nem tudok olyan ítéletet hozni, hogy elbuktál volna. Nem voltál elég ravasz, ennek a következményeit azonban szépen viselted. - Kevés alkalommal dicsérek meg valakit és ha meg is teszem, igen burkoltan, ahogy most is. Vegyítem a kritikáimmal, nem jelentem ki igazán, hogy ha elégedett vagyok valakivel, de a kölyök szerintem látja rajtam, hogy nem tajtékzom, tehát nem szerepelhetett annyira rosszul. Lemosom az arcát, a nyakát, majd a sebeivel folytatom. Eszembe jut Rick és az, hogy megvádolt vele, élvezem mások szenvedését. Az a kölyök... Igen, tetszik Jeremy arcán a fájdalom, szeretem, ha kínlódik, ahogy Shinji meg bír bolondítani a gyötrődő képével, de mindig csak annyira nyomorgatok meg valakit, aki hozzám tartozik, amitől erősebb lesz.

- Értem - közli és egy halvány mosoly jelenik meg az arcán. - Kapok majd lehetőséget bosszút állni?

- Hogy mit? - kérdem meglepetten.

- Lehetőséget arra, hogy megmutassam annak a fasznak, aki megdugott, hogy nem csak ennyi vagyok - mondja vállat vonva. Őszintén elcsodálkozom és furcsa mód örömet érzek ennek hallatán.

- Kapsz - engedem meg neki. Kíváncsi is vagyok, mit csinálna Rukával. Ezek szerint a kölyöknek lejött, hogy én csak pár játékszabályt fektettem le a lényegekkel kapcsolatban, a többit az embereimre bíztam és bizony kemény túlkapások történtek, amiket Jeremy még sérelmez is. Remek! Még a végén kiderül, hogy érdemes volt szarrá veretni magunkat, merthogy nagyon is érzem, amiket Shinji vert rám azzal a kibaszott vasrúddal. Csak kerüljön a kezeim közé...! Jó alaposan ellátom majd a baját, ő pedig ápolgathat. Bár tartanánk már ott, mert lassan megveszek a vágytól! - Miért pofoztál meg? - kérdezem, mert érdekel, mi miatt kente el a szám. Az egy kurva jó döntés volt, azóta se bírom leállítani magam. Alig férek a gatyámba és veszettül meg akarom dugni ezt a kölyköt, de sajnos hallgatnom kell a józan eszemre és ellen kell állnom a kísértésnek. Élvezném, ha ellenállna és azt is, ha nem. Gyakorlatilag mindegy, mit csinálna, megszerezném.

- Dühös voltam, mert nem vettem észre semmit. - Míg hallgatom, gondosan kitisztítom a sebét, s letörölgetem a koszt a bőréről. - Fájt, mert nem volt könnyű lecke. Ráadásul megcsókoltál mindazok után, hogy azt hittem, meghaltál és nekem is végem lesz. Yoshimi haldoklott és mindezek ellenére neked megfordult a fejedben ez az egész, ráadásul megint Shinji előtt. - Elmosolyodom. - Meg... Na jó, megcsillant a szemedben a vágy és gondoltam, lehűtelek egy kicsit. - Ezen elnevetem magam.

- Valójában csak valamilyen érzelmi reakciót akartam belőled kiváltani, nem volt különösebb oka, hogy megcsókoltalak. Az igaz, hogy tetszett, amilyen képet vágtál - ismerem el készségesen, s közben a rongyot a tálba eresztem, majd az egészet a mosdóhoz viszem, hogy kicseréljem a vizet -, de a pofonnal pont nem azt a hatást érted el, amit akartál.

- Rájöttem - vallja be végül. - Kívánsz? - kérdezi meg kíváncsian. Cseszd meg, Jeremy, te nem látod, hogy áll a farkam?! És még Deont nevezte naiv kölyöknek...

- Akarlak - válaszolok így, jelezve, hogy a kívánalomnál sokkal jobban be vagyok rá indulva.

- Akkor miért nem tetted meg?

- Mit? - vonom kérdőre, miközben visszaballagok hozzá a tiszta vízzel és újra átmosom őt.

- Miért nem vettél birtokba? - Milyen jól fogalmaz... Egy pillanatra megállok és belenézek a szemeibe. A számon mosoly van, nem tudom, bár nem is nagyon próbálom visszafogni magam.

- Vannak szabályaim. Abban a mocsokban csak egy semmirekellő kurvát kefélnék meg - jelentem ki őszintén. - Miért, akarod, hogy megdugjalak? - kérdezem meg nyíltan. Ez tulajdonképpen nem derült ki, mert ugyan állítása szerint lehűteni akart a pofonnal, mégis arról kérdez, miért nem tettem a magamévá és ezzel ugyanakkor azt is pedzegeti, most miért nem teszem meg.

- Segít felejteni - mondja komolyan.

- Búfeledőnek használd Yoshimit! - utasítom vissza morogva. Ha egy igennel felel, valószínűleg már fölötte lennék, de hogy feledtessem vele az előbbieket... Ez hallatlan! Sért... nagyon durván sért.

- Nem erről van szó - mondja csendesen. - Nem a szex a lényeg, hanem hogy kivel és hogyan. Yoshi csak szeretni tud, úgy értem, gyengéden, de ez most marhára nem kell. Meg amúgy is azóta várom, hogy megtedd, mióta először hozzám nyúltál - von megint vállat. Fújok egyet. Már majdnem ott tartunk, hogy igen, megdugom, de így nem, nekem Jeremy nem kell, mint szerető. Kívánatos kölyök, szenvedélyes és ügyes, ha viszont folyton rám vágyik, az nem jó.

- Hogyan is van ez nálad Yoshimivel? - kérdezem meg tovább morogva. Közben abbahagyom a sebmosogatást, s fertőtlenítővel folytatom. - Úgy jöttél vissza, mikor legutóbb találkoztatok, mint akit angyal csókolt meg, most viszont azt mondod, nem kell a gyengédsége?

- Állj! - Egy pillanatra a mozdulatban is megállok. Wah, ez a srác...! Egészen jó kezd lenni. - Szeretem Yoshit és azt is, amit csinál velem, de néha annyira vágyom arra, hogy uraljanak, hogy irányítsanak, hogy birtokoljanak, Yoshi pedig erre nem hajlandó - vallja be.

- Azt hiszed, hízelegsz nekem ezzel? - kérdezem még mindig morogva. Nem tetszik a másodhegedűs szerep, a helyettesítő, a kiegészítő. Nem vagyok valami pótlék, vagy valaki, akit előrántanak a sarokból, amikor másra vágynak az emberek. Ezt én szoktam másokkal csinálni.

- Mi a szarnak hízelegnék?! Éppen most dugattál meg egy idegennel, veretted félholtra, akit szeretek! Elhitetted velem, hogy mindennek vége, hogy meghaltál és jobb esetben vár csak rám is ez a sors! Ezek után aztán baromira nagy kedvem van hozzá! - csattan fel végül.

- És mégis azt akarod, hogy megkeféljelek - mondom halványan elmosolyodva, bele a kölyök kék szemeibe.

- Azt. - Dühös megint, vörösödik az arca és villog a szeme hozzá. Ez feltüzel. A földre dobálom a kezemben lévő cuccokat, az orvosi dobozból magamhoz veszem az óvszert, aztán lendülök, hogy a srácot belepasszírozzam a matracba. Jeremy megfeszül, s mikor beleharapok a nyakába és végigmarkolom a combját, elfojt egy kiáltást, majd a kezeimre nem a testét markolászva lesz szükségem, mert védekezik. Azt mondta az imént, hogy akarja. Tudhatta volna, hogy türelmetlenül neki fogok esni, mint egy állat, hiszen... Hiszen mennyi ideje is ápolgatom, miközben meztelen? A feje felett összefogom a mancsait, s míg tovább harapdálom a nyakát, felszabaduló kezemmel a farkát veszem kezelésbe. Élvezettel és fájdalommal nyög fel, még meg is nyugszik egy kicsit, meg a fejét arrébb fordítja, hogy teret engedjen nekem. Kis mocsok ez is, de csak addig izgatom, míg alaposan fel nem keményedik, utána kibontom az óvszert, farkamra húzom, a lábait szinte a nyakába gyűröm és hevesen belé nyomulok. Zene füleimnek a kiáltása, amit hiába próbál elfojtani, mert az ösztön áttolja a gátakon, amiket elé állít. Nézem őt, azt a kihívó, egyszerre dühös és élvező pillantást, amivel jutalmaz, majd az arckifejezése megváltozását, ahogy megdugom. Nem vagyok vele kifejezetten durva, de kíméletes se, azt mondanám inkább, hogy nyersen célra törő, hiszen pontosan tudom, hogy okozzak örömet még a fájdalom ellenére is. Küzd magával a kölyök, zihálva próbálja nyitva tartani a szemeit, hogy figyelhessen, édesen nyöszörög, én pedig elengedem a lábait, egy kicsit megemelve Jeremyt húzom testemhez közelebb, hogy még mélyebbre lökhessem a farkam benne, majd csípőjét megragadva rántom is minden mozdulatba bele. Persze karját a szája elé kapja, hogy vissza bírja fogni a nyögéseit, ezért mindkettőt újra a feje fölé fogom, mert hallani akarok mindent, ő meg a fájdalom ellenére is beletolja magát a lökéseimbe, amiktől megremeg. Kiáltozzon, ha tud, én kedvelem az ilyesmit, ezért még vadabbul kefélem meg, hogy ne bírja magát visszafogni. Nem is bírja, a nyöszörgés szűköléssé válik, amibe heves nyögések és kiáltások is beleszaladnak, fejét hátracsapja néha és meg-megfeszül, vagyis már nem sokáig élvezhetem ezt a menetet. Kár. Még diktálom a csípőjénél fogva az ütemet, míg görcsbe rántja a gyönyör, mert akkor eleresztem a kezeit és újra belerántom a lökéseimbe. Imádom, ahogy kiáltozik és ez a ködös tekintet, kínlódó arckifejezés...! És annak ellenére is tolja magát az ölemre, hogy most élvezett el. Heh...! Hülye kölyök. Leeresztem a szétnyitott kanapéra és kihúzódom belőle, majd lehúzom az óvszert és felültetem Jeremyt, hogy a szájába nyomjam a farkam. Ebben már aktivizálhatja magát és meg is teszi, mélyen a szájába véve szop le. Nézem őt most is, ujjaim a hajába fúrom, de csak játszom, egy rövid simogatás után eleresztem. Még mindig jó a kölyök, így elégedetten felsóhajtok. Persze ez nem olyasmi, amit el lehet felejteni, legalábbis azt gondolom, ő pedig gyorsít és felnéz rám. Látni akarja, hogyan élvezem? Én nem titkolom és nem szégyellem. Kevés dolgot szeretek az életben, a szex, különösen az orális azonban ilyen. Végigcsúsztatom Jeremy vállán a kezem, mikor a fogait is beveti, majd hagyom, hogy a kéj elragadjon, egy halk, mély, hosszú nyögéssel kísérve megtöltöm a száját spermával. Mohón lenyeli, addig abba sem hagyja a szopást, míg pulzál a farkam, majd leülök mellé és elnyúlok. Ez megint kurva jó volt...


Szemeimet becsukom és élvezem a szédülést. Kár lett volna kihagyni ezt a kört. Hallgatom a saját vérem lüktetését, meg a kölyök zihálását és apró, fájdalmas kis nyögéseit, ami a mozgás miatt van. Hehe...! Megint nem fog tudni egy ideig a seggén ülni. Elégedett mosolyra húzom a szám és felpillantok rá. Látványos, ahogy kínlódik, de amint észreveszi, hogy figyelem, halványan elmosolyodik.

- Minek örülsz, te tök? - kérdezem meg tőle nevetve.

- Annak, hogy élvezted. - A hangja még karcos, de őszinte. Kinevetem, aztán felülök és megborzolom a haját.

- Másképp nincs értelme szexelni - közlöm vele egyszerűen, miközben elcsomagolom a farkam.

- Tudom, de ettől még jó érzés látni, hogy valaki élvezi, amit csinálsz. - Vállat vonok. Furcsa egy srác, de nem ez az első eset, hogy ezzel szembesülök. Lefogadom, hogy azért olyan odaadó, hogy legközelebb is őt válasszák. Logikus lenne.

- Ha így állsz hozzá, miért fogtad be a szád? - kérdezem meg. Úgy fest, a combján nem olyan mély a vágás, mert még a vad dugás ellenére is rendesen tart a heg, ezért csak bekötöm. A többi sebbel nem lesz gondja, a tetoválása is ép maradt, a szája meg majd meggyógyul. Ha szopni tud meg beszélni, akkor nincs miért aggódni.

- Mert nem vagyunk egyedül - ad komolyan választ. Jé... tényleg. Annyira lekötött a vágy, hogy teljesen megfeledkeztem Shinjiről, Bakariról és Yoshimiről. Reflexszerűen az ajtóra nézek, azonban szeretőm most nem támasztja a félfát, s nevelt kutyám sem dühöng ott, úgyhogy ideje megnézni, mi van. Amint végzek a kötéssel, felkelek a kanapéról és kimegyek a műhelybe. Bakari már az utolsó simításokat végzi a testőrön, a fürdő ajtaja nyitva, azonban a másik, az enyém sehol.

- Shinji?

- Elment.

- Mi az, hogy elment?!

- Mit nem értesz ezen? Itt hagyott a faszba - tájékoztat Bakari színtelen hangon, de olyat villan a pillantása, hogy örülök annak a tudatnak, hogy így ölni nem lehet. Az, hogy rondán beszél, mindent elárul, Shinji nem simán elhagyta a szalont, hanem elviharzott, amitől kurva szarul kezdem érezni magam. A gyomromba görcs áll és valami furcsa szorítás a mellkasomba is befészkeli magát, úgyhogy rögtön a telefonomért nyúlok, hogy felhívjam őt, hátha megmondja, hova ment, vagy a hangjából kihallom, most mégis mi a franc van, azonban a túlvég süket, kikapcsolta az okos mobilját.


Most mi van?


Nem akarom, hogy Bakari lássa a képem, ezért bevetem magam a fürdőbe. Szemem sarkából így is látom, hogy egy pillanatra azért kiül az arcára az aggodalom, mégis meglep, amikor megfordulva szembe találom magam vele. Nyitja a száját beszédre, azonban nem vagyok kíváncsi a mondandójára, ezért egy egyszerű hasba rúgással rakom ki a fürdőből, aminek következtében seggre ül a műhely kövén. Becsapom az ajtót, leveszem a cuccaim, s beállok a zuhany alá. Semmit sem fog segíteni, de az élet nem áll meg, nekem még le kell fürdenem és el kell látnom magam.