2012. június 15., péntek

207.

Tatsuki

Nincs is kellemesebb annál, mint mikor arra ébred az ember, hogy a farkát simogatják, ezért azonnal mosolyba szalad a szám. Még sötét van, valószínűleg hajnal fele járunk, némi lámpafény azonban az utcáról felszüremlik, tehát most nem a vaksötétben tapogatózunk. Fellobban bennem a vad vágy, nem érem be egy szájra puszival és nem leszek tétlen sem, noha hagyom, hogy a hátamra gördítsen. Kéjes elégedettséggel és a szokott vadászpillantással futtatom végig testén a pillantásom, mikor fölém telepszik és újból ahol csak érem, tapicskolom, simogatom. Nem sokáig tudom ezt megtenni, mert lekúszik rajtam és szopni kezd. Fogalmam sincs, mi lelte, de hogy amit csinál, az kibaszottul jó, az tagadhatatlan. Ilyen miatt bármikor felkelthet, még akkor is, mikor fáradt vagyok, mint a dög. Jólesik, imádom, teljesen megbolondít.


Azt hiszem, megdöbbenek és még felnyögni se bírok a fájdalomtól, meg a sokktól, ahogy megszorítja a farkam. Felszisszenni még sikerül, meg egy morgást hallatni, azonban többet nem. Ezen képtelen vagyok felülemelkedni. Simán okozok fájdalmat másoknak, kínzom és gyötröm a szexpartnereimet, imádom is nagyon a szenvedő képüket, de ha valaki nekem okoz fájdalmat, főleg, ha a farkamon, az általában a hullaházban végzi. Shinji nem, ez biztos, inkább nem tudok mit kezdeni ezen tettével. Már majdnem elélveztem, aztán azt hittem, kiugrom a bőrömből. Egy pillanatig biztos voltam benne, hogy bírnék vele ordítozni, meg kivágni az ágyból, de igazából annyira leforrázott ezzel a megszorítással, hogy csak pislogok hülyén. Na... valahogy ki kéne józanodni ebből a sokkos állapotból és közölni a sráccal valahogy, hogy ezt rohadtul nem szeretném, ha megismételné. Ha már itt tartunk, azt is elmondhatnám, hogy az apró, játékos, kényeztető harapások rendben vannak, de eszébe se jusson erősebben csinálni, mert megtanítom repülni, ki a negyedikről, ám azzal kell szembesülnöm, hogy nem jutok szóhoz. Nem bírok megszólalni, fogalmam sincs, mit mondjak és ez... gáz. Valahol ijesztő, de inkább kínos, hogy normális módon fingom sincs, hogy kell egy ilyen szituációt leközölni. Mást pofán vágok és kibaszok egy ilyen manőverért, noha már vertem ki durva harapásért majdnem egy teljes fogsort is, Shinjinek viszont nem tudom, hogy mondjam meg, hogy ez nagyon nem volt elfogadható a számomra. Ráadásul azt gondolja, hogy a probléma az, hogy félbehagyta a szopást, méghozzá az orgazmus előtt, pedig rohadtul nem. Nem mintha most nagyon sok kedvem lenne folytatni, mert ez a dolog minden vágyam eltüntette. Lehet, hogy még maradt vér a farkamban, az élvezeti értéke azonban nagyjából semennyi, még kellemetlen is, ha valahogy ingerli, úgyhogy azonnal felhúzom az ölemről.


Elég szabad vagyok szexuális téren, ugyanakkor bizonyos dolgokban iszonyatosan pengén lehet velem táncolni. Nem bírom elviselni, ha cirógatnak, magukhoz karolnak szex közben, utálom, ha a mellbimbóimat vagy a köldökömet csesztetik, egy idő után a seggem markolászása is meglehetősen zavar, szinte azonnal támadok, ha valaki a hátam mögé kerül és ráadásul meztelen, vagy hozzám dörgöli a farkát, annak a pedzegetésétől is a dühroham kerülget, hogy esetleg uke szerepet vállaljak, a fájdalomra pedig agresszíven reagálok. Ezekkel Shinji többé-kevésbé tisztában van, mert leállítottam, elutasítottam, vagy nekimentem, mikor sikerült belefutnia, ezért gondolom, ez a megszorítás eszébe sem jutott, hogy ennyire kellemetlenül érinthet engem. Pedig de, egyenesen sokkolt és nem felingerelt, ahogy kellett volna, hanem megdöbbentett. Ez a jobbik eset, elég szarul vette volna ki magát, ha kirúgom az ágyból és közlöm vele, hogy ha az elkövetkezendő negyed órában visszamászik, agyonütöm.


Nehézkesen sikerül kinyögnöm neki annyit, hogy ezt ne csinálja többet és remélem, érti, mire vonatkozik ez az “ezt”, mert most marhára nem bírom megfogalmazni, hogy pontosan mit takar. Leginkább arra, hogy ne okozzon nekem fájdalmat szex közben, mert attól eldurran az agyam, főleg ne a farkamon, különben pirszinget rakok az övébe, hogy megtudja, miért nem viselem el. Nem bántam meg, kedvelem azt az ékszeremet is, a tények tapasztalati tudatában is betenném, de azok a dolgok, amik kifejezetten fájdalommal járnak, kerülendők a számomra.


Szegény srác... Szerintem a legjobb szándék vezérelte, ahogy a képét elnézem. Nemhogy nem jutott eszébe, hogy rosszul érinthet, ha megszorítja a farkam, de úgy fest, mintha minden gondosan kitervelt perverz játékát egyetlen szemvillanás alatt tönkretettem volna. Ugyanúgy le van akadva, mint én, mert érzi, hogy ezt elcseszte. Jó, de azért ennyire nem komoly ez az egész! Magamhoz húzom és csókokat nyomok a bőrébe, hátha ettől jobban érzi magát. Nem kell ennyire megzuhanni, az sokkal neccesebb volt szerintem, amikor kicsesztem a fürdőből. Utólag rájöttem, hogy csak át akart ölelni, amivel nem is lett volna semmi bajom, ha oldalról, vagy szemből teszi, de teljesen begyulladtam attól, hogy átfogott és hozzám simult. Aranyszabály, hogy minél keményebb vagy, mások annál jobban igyekeznek összetörni, vagyis egy olyan “alfahím”, mint én, sokak szemében szálka, az alvilágban pedig nem ritka, hogy valakit úgy roppantanak meg a saját férfiasságában, hogy megdugják. Mondtam is Shinjinek, noha jóval az eset után, hogy hajdanán próbáltak megbaszni, az az érzés pedig annyira keményen belém égett akkor, hogy az az első, amit érzek, ha mögém kerül egy másik férfi. Shinji ráadásul nem is uke, akire azt mondja az ember, hogy a farkát csak arra tudja használni, hogy nyújtsa neked, és sokáig nem volt róla szó, egyáltalán vágyik-e csillogtatni semei képességeit. Hát velem szemben nem fogja. Rohadt nagy gebasznak kell lennie a fejemben, hogy ezt másképp gondoljam, valószínűleg valamilyen ok miatt szembe akarnék menni a legkeményebb félelmemmel, de hogy el is jutnánk valameddig, abban cseppet sem vagyok biztos, mert eddig senki sem úszta meg ép bőrrel, aki próbálkozott. Shinji sok tekintetben más a számomra, dee... Mindegy.


Puhatolózva érünk egymáshoz ezután, mert érezzük, hogy jól odavertünk a másiknak, de önmagunkat megtagadni nem tudjuk, hamar kivirul köztünk a szenvedély, ám a srác úgy helyezkedik, hogy én nem érem el a farkát. Azt hiszem, kifejezetten megszerette a szopást, nekem pedig kedvem támad egy kis hatvankilenchez a közös örömök érdekében. Pokolian rég engedtem ezt, Shinjivel azonban nem kell különösebben meggyőznöm magam. Ettől függetlenül persze megtámasztom a testét, hogy véletlenül se tudja megdugni a torkom, mert azt kurvára nehezményezném, ugyanakkor másik karommal átkarolom, hogy kellően közel húzhassam magamhoz. Még sosem élveztem így ezt a pózt. Azt nagyon bírom, hogy Shinji megremeg, felnyög, az is a kedvemre való, hogy mindeközben leszop, de ez valami más. Ugyanaz, mint a szeretkezéseink alkalmával érzek. Kellemes, meleg... És elképesztően izgató. Nem is bírom hosszan, noha jó lenne ezt még sokáig élvezni, de nem úgy megy az, minden, ami jó, csak rövid ideig tart sajnos. De legalább kurvajó.


Szuszogva folytatom a kielégítését, s csak magamban vigyorgom, mennyire intenzíven éli meg most is az orgazmust. Ilyenkor mindig egy kicsit jobban odavagyok érte és ez arra is sarkall, hogy tovább húzzam, játszak vele, kényeztessem. Sokat szelídültünk egymás mellett és mára már el sem tudom képzelni, hogy képes legyek másképp mellette feküdni, minthogy átfogjam, minél közelebb legyen hozzám, minél szorosabban simuljon a testemhez. Megváltoztathatatlanul bensőséges és gyengéd lett a kapcsolatunk, méghozzá anélkül, hogy kiveszett volna belőle a vadság, ami nagyon bejön. Hamar elalszik, így egyedül kell megküzdenem a takaróval, hogy az újra ránk terüljön, ami nem is egyszerű, mivel sikeresen rajta fekszünk, de megoldom. Ha már ennyire belelendültem, még egy sms-t is írok annak a kis bolondnak, nehogy túlaggódja a dolgokat. Hiszen mondtam neki, hogy felesleges a para, vagy nincs miért, vagy már úgyis mindegy, de Jeremy ilyen lelkis hülye, nekem, de főleg Bakarinak meg nem hiányzik, hogy bekattanjon, mert addig ostorozza magát, hogy belerondított a Shinjivel közös kapcsolatomba. Nem tud. Szeretem Shinjit és az egyetlen ember, aki közénk képes állni, az Kitamura, de ő hamarosan az enyészeté lesz, erről gondoskodom. “Megjárattam a tereptaposót, beszéltem Yanamival, bevásároltam kajaügyben, Shinjit meg megtaláltam a lakásom kanapéján durmolva, tehát nincs miért aggódnod.” - írom meg és küldöm el az üzenetet a tökalsónak, azzal az éjjeliszekrényre teszem a mobilom és kicsit még jobban magamhoz szorítva a testőrt visszaalszom.


A reggel kellemesen ér, noha megint nem korán. Még mindig biztosan fogom magamhoz Shinjit, most azonban eleresztem és kinyújtózom. Jólesően nyögök és sóhajtok párat, aztán megnézem, mennyi az idő. Vagyis előtte az sms-t, amit kaptam, méghozzá Jeremytől: “Köszönöm. Itt azt hiszem, rendben lesz a dolog, Yoshimi fel fog épülni, én pedig lassan túljutok a dolgon némi segítséggel. Vigyázz magatokra!”. Jót vigyorgok, majd leteszem a telefonomat az ágyra és korgó gyomorral a konyhába megyek. Most már muszáj vagyok enni, még a szex sem érdekel, pedig reggel mindig kétszer izgatottabb vagyok, mint általában. Gyorsan nekiállok megpucolni a gombákat, Shinji meg hiába kávét készíteni jön ki, arra kérem, hogy tegye fel főni a rizst és felügyelje. Azzal nekem mindig balszerencsém van, úgyhogy teljesen kapóra is jön nekem a testőr. Míg előkészítem a panírt, ő a kávé lefőzését intézi, elhaladva mellette pedig rápaskolok egyet a seggére és megszorongatom. Elmosolyodva, játékosan mordul egyet, ezért már én sem bírom visszafogni a vigyorom. Kívánom én őt rendesen, csak mielőtt rávetem magam, előtte hadd egyek, mert megdöglök.

- Van valami terved mára? - kérdezi, miközben meglesi a rizst. A kávé már készül is, ahogy a gombák is tempósan kapnak panírkérget. Simán nyersen betolnék pár falatot, de rántva jobban szeretem és laktatóbb is.

- Háááát... - És végignézek magamon. Zúzódások, lila foltok, amikkel ugyan mozogni bírok, csak sokat ne kelljen, mert azért fájnak. - Tervem az nincs, még nem gondolkodtam rajta, hogy a napot nem csak ágyban heverészve, kajálva és szexelve lehetne tölteni - ismerem be. - Neked lenne kedved olyan átlagos dolgokhoz is, mint mondjuk a mozi? - kérdezem meg, mert ezt spec nem tudom. Ezer éve nem voltam moziban, s bár fingom sincs, milyen a kínálat, lehet, beülnék valami tetszetősebbre.

- Nem vagyok egy nagy mozirajongó - Én sem, csak kérdeztem. -, de néha, ha van, ami érdekel, akkor azt megnézem, de... - mondja megfordulva és a pultnak támaszkodva. Hmmm... Amennyire tudom, lemorzsolom az ujjaimról a panírt, majd odalépdelek hozzá. Alig bírom ki, hogy ne érintsem és ne csókoljam meg, de egy kicsit kitartok a hatás kedvéért. A srác a szemembe néz és elmosolyodik. - Határozottan teljesen átlagos dolgokat terveztem ma művelni veled. - Annyira nem is vagyunk elszállva, mint amit ez a mondat sejtet, végülis csak pár meredek dolgot hajtottunk végre, mint az egymás szétverése, a hajmeresztő kefélések és persze az óriáskerékben megejtett menet. Ezen kívül elég átlagosak vagyunk szerintem.

- Ha nem mozi, akkor mi? - kérdezem incselkedve.

- A tengerparton még nem szexeltem - ajánlja be halvány, ravasz mosollyal, mire elnevetem magam.

- Nem kellemes, mikor homok megy a seggedbe - közlöm vele felröhögve, azzal gyorsan átkarolom a fejét és csókot nyomok rá. Egy tengerparti kiruccanás nem lenne rossz, úgyhogy a kérdés el lett döntve. Otthagyom Shinjit, mert nélkülem a gombák nem ugrálnak bele a panírba, bár tetszene, mit ne mondjak, azzal folytatom a munkát. - Ki vezet? - kérdezem meg. - Közben rakj fel olajat melegedni lécives - kérem meg.

- Egye fene, vezethetsz - közli vigyorogva, majd val'szeg jó a rizs, mert elzárja alatta a gázt és félrerakva betakarja, utána pedig felteszi az olajat melegedni, ahogy kértem. Imádom ezt a srácot... Főz, mos, takarít, remek a dumája és kiváló szexpartner. Kell ennél több? Végig az orrom alatt kuncogva fejezem be a panírozást, majd kisütöm a gombákat, méghozzá kötényt kötve, mert kurvára nem bírom, ha a bőrömre pattog a forró olaj. Persze Shinji nem bírja ki reakció nélkül, végigmér, majd széles vigyorral a képén mellém lép. - Jól áll - búgja-morogja elégedetten a fülembe, s már surran is tovább kávét készíteni mindkettőnknek. Annyira biztos voltam benne, hogy valamit beszól...! Mégis csak vigyorgom rajta. Kis szemét, majd megkapja a magáét...


Kiszedem az első adag gombát egy tányérra, amire szalvétát fektettem, majd bedobálom a második adagot, s a tojást a morzsával és némi liszttel összekeverem. Harmadik adagnak az megy az olajba, végül pedig elégedetten ülök le a megterített asztalhoz egy tubus majonézzel a kezemben, természetesen meztelenül, mert Shinji vigyora lassan a füléig ért és kezdtem aggódni, hogy úgy marad. A kávé ráér, kajálni viszont már muszáj, így pakolok a tányéromra, jó étvágyat kívánok és már neki is látok az evésnek, ahogy a srác is. Nem szed magának valami sokat, de már megszoktam, hogy madárétkű hozzám képest.

- El kellene másznom a lakásomra néhány ruháért - szólal meg evés közben. - Nálad mondjuk nincs szükségem sokra - vigyorodik el -, de jó lenne párat elhozni, míg ilyen a helyzet. - Nekiállok kuncogni, mert ebből a megszólalásból ítélve még nem vette észre, hogy a szekrényembe besuvasztottam rá való cuccokat is. Nem csoda, hiszen itthon tényleg szinte csak meztelenül flangálunk, nincs miért felöltöznünk, max törölköző vagy alsónadrág az öltözékünk.

- Semmi akadálya, ha miután jobban megnézted a szekrény kínálatát is, úgy gondolod, hogy szükséged van ruhákra - közlöm vele vigyorogva. - Van is úticél, vagy random tengerpart? - érdeklődöm.

- Random. - Jól van, akkor kaja után, esetleg a kitérő szexet is megejtve, vagy aközben rálesek a gépen az időjárásra, a vizek hőmérsékletére, meg amire még szükségem lehet. Most még nincs gatyarohasztó forróság, ezért nem valószínű, hogy meleg lesz a tenger, de ennek is utánalesek, mert inkább vezetek egy kicsit többet, hogy jól érezzük magunkat, minthogy az idővel spóroljak. Reggeli után szokásosan elpakolunk magunk után, majd Shinji kíváncsian megy a szekrényhez. Széles mosollyal figyelem, ahogy felfedezi, hogy csak télikabátot és hóbakancsot nem kapott, mivel most jöttünk ki a télből, egyébként nagyjából minden van számára, amire csak szüksége lehet. - Nem szóltam - mondja vigyorogva, én pedig mögé lépek és átkarolom nyakát, s mellkasát, orrommal arrébb túrom a haját, majd nyelvemmel végigfutok gerince mellett a nyakán. Belesimul az ölelésembe, a játékomtól pedig felszusszan és megremeg. Imádom, amikor ezt csinálja! Tudom, hogy nem szándékos, ez a legjobb benne. Felfogom kezeit és nekitolom a szekrénynek. Hozzásimulok, gyengén a bútorhoz szorítom, mancsait fél kézbe fogom, hogy a felszabadulóval simogathassam a testét, mire felnyög és újra megremeg, mégis szabadulni akar, az ösztön nem hagyja, hogy csak így egyszerűen megadja magát. Meg kell kötöznöm, mert máskülönben komolyan harcolnom kell vele, azt meg a tegnapi után nem akarok, ezért átfogom a felsőtestét, elhúzom a szekrénytől, majd az ágyra lököm Shinjit.


Az ágy alól előhúzom a kötelet, a srácnak meg játékos, vad vágy csillan a szemében, mikor azzal együtt térdelek fel a fekhelyre. Feltüzel, teljesen megfeledkezem miatta a zúzódásokról és fájó foltokról a testemen. Elszánttá tesz az ellenállása, noha érzem, hogy ez most nem az a mélyről jövő lázadás, csupán húz, ingerel, szórakozik velem. Tegye, imádom, kifejezetten kedvemre való, ha meg kell küzdenem azért, hogy az enyém legyen! Nem hagyja magát egyszerűen lefogni, ezért igyekszem túljárni az eszén és egy előre elkészített hurokkal fogságba ejteni. Nincs könnyű dolgom, ezért a nyakát szorítom le az ágyra a kötéllel, s forrón megcsókolom, miközben ránehezedek. Hamar eleresztem, majd addig küzdök vele, míg az egyik kezére rá nem bírom kötni a kötelet. Muszáj biztos csomókat és kemény csomózásokat alkalmaznom, különben kiszabadul, az meg nem olyan izgalmas, mintha végig az az érzés lengné be a kefélésünket, hogy képtelen kibontani a kezeit. Némi küzdelem után sikerül összekötnöm a mancsait, utána hasra fordítom és az ágyhoz szegezem. Mindjárt könnyebb dolgom van vele, már hiába vergődik, mélyen a bőrébe tudok harapni, ki tudom szívni a bőrét, szabadon fogdosni, simogatni a testét. Meg-megremeg, a harapásokat jóleső mordulásokkal fogadja, ami engem is egyre jobban megvadít, de mielőtt a durvaság csúcsáig eljutnék, a csípője alá nyúlok - természetesen jobb kézzel és még így is automatikusan vigyázva a tigrissel fedett hegre - és térdelő helyzetbe emelem a srácot. Előkerítem a síkosítót, majd megujjazom vele. Mordul, de nem a szokott módon, mégis lent tartom a mellkasát, s miután előkészítettem a seggét, heréit és farkát kezdem simogatni, ingerelni.

- Nem akarod, hogy megdugjalak? - kérdezem meg. Ha egy mód van rá, nem fogom elkövetni ugyanazt a hibát, mint mikor lebénították a testét. Nem a szavak embere, ha ilyesmiről van szó, ahhoz viszont, hogy tehetetlenné téve is elkerüljük a kellemetlen helyzeteket, beszédre van szükség.

- De akarom - feleli. Hangjában hallható, hogy tényleg vágyja ezt a dugást, nagyon is akarja, ezért továbbra is a farkával játszva, másik kezemmel segítve magamnak nyomulok a testébe. Úgy fest, bármi is váltott ki belőle ellenérzéseket, ezzel sikerült félresöpörnöm, mert megfeszül és jólesően felnyög, sőt, még a kötélen is ránt egyet, mintha belekapaszkodna. Lassú ütemben, de mélyre hatolva kezdem megkefélni, bal kézzel tartom a csípőjét, míg jobbal ugyanúgy lassan dörzsölök. Remegve, szűkölve, nyögve élvezi a ráérős ostromot, érzem a türelmetlenségét is, a vágyat az őrült hajszára, ezért fokozatosan gyorsítok, ám most nem veszettül, mint egy állat, hanem nagyokat lökve rajta, szinte kihúzódva belőle teljesen, majd teljesen elmélyülve benne dugom meg. Kínlódhat, élvezem. A hangok is, amiket előcsalok belőle, minden nyögése irtózatosan a kedvemre való. Többször is megremeg, a gerince ívbe feszül, ami annyira izgat, hogy meg kell küzdenem magammal, hogy így megkefélve taszajgassam a kielégülésig, ne pedig vadul megbaszva, ahogy vágyom rá. Jobban tetszik az, ahogy reagál, fel-felnyög, megremeg vagy megfeszül, az, hogy mást akar, mint amit kap és mégis élvezi. Imádnivaló. Akarom a szenvedését, még a hajába is belemarkolok azon keresztül felemelve a fejét, hogy egy kicsit lássam az arcát. Izgat a látvány, a vad pillantás egy ködös szempárból. Eszméletlen. Shinjikém, ajánlom, hogy ne bírd most már soká’, mert kielégületlen maradsz.


Folyamatos remegés lesz úrrá rajta, megfeszül, még keményebben hajlik ívbe a gerince és hangosan felnyögve éri el az orgazmus, tőlem pedig megkapja azt a nagyon vágyott vad, durva kefélést így a végére, ami alatt megtöltöm a seggét spermával. Azt hiszem, ezzel mindketten elégedettek lehetünk, szerintem kurvajó volt. Megtámaszkodom a srác mellett, akinek amint rendeződik egy kicsit a légzése, arra kér, hogy engedjem el. Hát jó... Nem szokott ilyen gyorsan szabadságot kérni, de megteszem, kibogozom a csomókat, Shinji pedig szinte azonnal a hátára fordul, majd nekiáll kimasszírozni a combját. Minden világossá válik. Nyomok egy csókot a fejére, azzal otthagyom az ágyban. Kezet és farkat mosok, felfrissítem a képem, utána a konyhában egy pohár vízbe magnézium és kalcium pezsgőtablettát dobok és visszamegyek a sráchoz.

- Tessék - nyújtom neki. Már ül az ágy szélén, hogy majd kimenjen rendbe szedni magát ő is, ám előtte ezt megissza, különben leöntöm a torkán. Elveszi a poharat és magától hajlik arra, amire egyetlen szóval utasítottam.

- Ennek még mindig borzalmas íze van - jegyzi meg.

- Nem azért van, hogy jó íze legyen. Ha finomat akarsz a szádba, egyél vagy igyál valamit, amit szeretsz. - Vagy kapd be a farkam, esetleg kérj egy csókot. Ő is erre gondolhatott, mert ravasz vigyorra kúszik a szája én meg inkább kérés nélkül lesmárolom. Viszonozza a csókot, majd tényleg elvonul a fürdőbe, én pedig a poharát a konyhába viszem és kimosom belőle a habot, mielőtt rászárad. Igazából én is undorodom a pezsgőtablettáktól, de ez gyorsabban szívódik fel a bogyó változatnál. Majd kap azt is, este.

- Kávé? - kiált ki onnan.

- Gyere érte! - kiabálok neki vigyorogva vissza, miközben bögréket kerítek. Hamarosan megjelenik, majd rágyújt. - Utána öltözés és indulás, vagy nem érdemes sehova se mennünk Tokióból.

- Ha azt nézem, sikerült szó szerint elbasznunk az időt - vigyorogja, miközben nekiáll megkávézni. Nem sajnálom, maximum letelepszünk valami hotelban és másnap már nem kell utaznunk. Miután felhajtjuk a kávénkat és közösen elszívjuk a cigarettáját, mert két slukkot magamhoz veszek belőle, felöltözünk.

4 megjegyzés:

  1. hát ezek tényleg nyulak :D
    de mesternyulak!
    még mindig imádom ahogy folyton találnak valami újat és meglepőt a másikon :)

    bízom abban, hogy Jeremy és Shinji segítségével Yoshimi eleget fog fejlődni ahhoz, hogy méltó legyen a feladatára.

    most, hogy többet szerepelt egy kicsit Bakari, rá is kíváncsi lettem. vajon mi járhat a fejében, amíg olyan hidegen és távolságtartón viselkedik mindenkivel? érzelmei biztos vannak neki is, csak nem akarja kimutatni... vagy fél a kötődéstől? elvégre egyszer már elveszítette mindenét. pedig szerintem ő is megérdemelné a szeretetet, még ha nem is szerelem formájában (mert nem tudom, hogy arra képes lenne-e), de legalább barátságként.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát igen, Yoshinak célszerű lenne tanítani még rengeteg mindent, hogy életben maradhasson. =)

      Kevés Bakari reagom van, az az ember tényleg nem szeret nyilatkozni magáról, ráadásul rengeteg megvetés és hűvös ellenszenv van benne. Képes érezni, de az egyetlen ember, aki iránt valamit is érez, folyton elutasította, sosem tudott mit kezdeni vele, neki csak egy hűséges kutya kell, aki szolgálja. Persze lehet, hogy ez változik majd, hiszen Tatsuki nagyon sokat változott. =)

      Törlés
    2. én úgy vettem észre, hogy már Bakarihoz is kicsit máshogy áll... :) remélem, valami csak megpuhítja majd őt is, ha nem is úgy mint Tatsukit Shinji.
      miért ilyen megvető és ellenszenves? mindenki felé ilyen?

      Törlés
    3. Igen. =) Alvilági gyerek, aki tíz évesen elvesztette a szüleit, Tatsuki mellett meg csak a szart kapta. =) Ilyen múlttal az ember vagy megtanul érdektelen lenni, vagy beledöglik.

      Törlés