217.

Tatsuki

Az eltelt három hét kialakított egy rutint, ami Shinji állapotának javulásával egyenletesen változott, egyre gyakoribb lett a szex, egyre változatosabb, amiről persze Bakarinak nem beszéltünk, nem kell mindent tudnia. Tisztában kéne lennie vele, hogy vigyázok a kölyökre, de az is igaz, hogy én kevésbé vagyok aggódós, mert nem ismerem abban a mélységében a különféle orvosi dolgokat, mint ő. Áldott tudatlanság? Kétlem. Lehet, ha nagyobb lenne ezen a területen az ismeretem, bátrabb lennék...

Ma megengedünk magunknak egy kirándulást, ami egy kis izgalommal tölt el. Shin jó helyeket tud ajánlani, így kétségem sincs afelől, hogy remekül fogom érezni magam. Kellemes másfél órás út vezet Ashinokohoz, a srác navigál, majd felküld a hegyi szerpentinre. Úgysem tudom teljesen kihasználni a városban ennek a kocsinak az adottságait, hát lelkesen vágok neki a terepnek. És legalább kettesben leszünk házon kívül is. Fent, a tisztáson leállítom a kocsit és megbűvölten figyelem Shinji távolodó alakját a festői táj keretében. Valósággal ki kell szakítanom magam a gyönyörködésből, ám amint a fiú mögé helyezkedem, már merülök is vissza. Minden apró részletét el akarom tárolni az agyamban ennek a látványnak, erre mindig emlékezni akarok, sőt, képeken akarom visszaadni őket. Azt hiszem, túl mélyre kerülök, a valóság elmosódik előttem, meghallom a testvéreim és anyám hangját, az orromba tolul a tavasz illata és a felhőtlen, bohó boldogság érzete önt el. Furcsa, idegen, mégis ismerős, de csak egy pillanat, én pedig megrázom a fejem, hogy kipucoljam belőle. Visszaidézem inkább Shinjit a táj keretébe, gondolatban levetkőztetem, hogy az izmos háta és kerek segge lehessen a figyelem középpontja, és már csak azt bánom, hogy semmilyen eszközt nem hoztam magammal, mert máris le akarom skiccelni.

Hmüpfh... ez a kölyök... Tele van titokkal és felfedezetlen régiókkal, csodákkal és izgalmakkal, még mindig, én pedig szeretem az ilyet. Deon előtt nem gondolkodtam hosszútávú kapcsolatban, aztán pont azért tetszett meg a kölyök, mert mellette aztán nincs idő unatkozni. Shinji annyira más, mégis kielégíti a vágyaimat. És ha már itt tartunk, meg akarom kefélni ezen a pazar helyen. Talán később ezt is megrajzolom...

Szex után elheveredünk a bársonyos fűben és álmodozásba kezdünk, hova mennénk, mit csinálnánk... Idilli. Ezen a helyen az ember tényleg le tudja tenni a valóságot, ki tudja kapcsolni magát a hétköznapokból. Mintha nem a szartornádó közelítene felénk, mintha nem kellene az alvilág gondjaival és egy aprócska kölyök betanításával foglalkoznom... Inkább Shinjire fókuszálok, elkapom őt még egy, kicsit lightosabb körre, aztán felöltözünk és megnézzük a naplementét. Bakari megvár, akármikorra is érünk vissza.