219.

Shinji

Sosem elégítettem ki magam, főleg nem mások előtt és főleg nem így. Új, szokatlan és furcsa, és az sem elhanyagolható, hogy pokolian zavarban vagyok ettől a helyzettől és nem azért, mert szégyellem magam, mert egyáltalán nem, sokkal inkább azért, mert ez nekem tényleg új. Tatsuki végül magához int, s amint rendbe szedtük őt, leterít az ágyra. Képtelen vagyok válaszolni neki, ám a végén mégiscsak kipréselek magamból egyetlen szót. A tetováló nem is tétlenkedik, bekeni farkam síkosítóval, majd kezembe adja a stimulálót. Hát, Shinji, rajtad a világ szeme, de ha nem is a világé, Tatsukié mindenképpen. Úgy csinálok mindent, ahogy a tetováló tette percekkel ezelőtt, s lassan izgatni kezdem magam a vibráló játékszerrel. Azt hiszem, ez kibaszott jó érzés, s egyre jobban magával ragad a gyönyör is, míg végül zihálva-nyögve élvezek el, ám arcom továbbra is ég.

Azt hiszem, most tényleg úgy festhetek, mint egy olcsó kis szajha és ez zavarba hoz. Tudom, hogy nem tart annak, mégis bennem van ez, ám igyekszem levetkőzni a dolgot, csak nem könnyű feladat. Pihegve menekülök a férfihoz, fejem mellkasához hajtva. A pántok már nem zavarnak cseppet sem, holott fél éve még ezek is ellenszenvesek voltak számomra, most a viselésük azonban egész kellemes. Megszoktam. Ám a továbbiakkal való gátlásaimat nehezebb lesz legyőzni, ebben biztos vagyok, de akarom. Tökéletes szeretője akarok lenni Tatsukinak, olyan, akivel élvezet megküzdenie, ugyanakkor élvezet játszadoznia is. Ha azt akarja, leszek szajha, akivel bármit megtehet, bár az ösztöneimet nem fogom tudni leküzdeni, de a gátlásaimat igen. 

- Tetszett? - kérdezi kíváncsian, miközben gyengéden cirógat. Aprót bólintok neki, de még mindig bújva hozzá. Ideje lenne összeszednem magam és továbblépni ezen a zavaron, mert nincs miért. Sosem gúnyolt ki, most sem tette és nem is fogja, tudom, csak akkor is... Tatsuki félig rám fordul, lábával átkarolja lábam, míg kezével testemet, így ölelve magához. Elnyugszom ebben az ölelésben. - Bevállalnád újra később? - érdeklődik vélhetően mosolyogva.

- Igen - szólalok meg végül csendesen, de annál őszintébben. 

- Az jó. Kibaszottul tetszett, amit leműveltél. Elképzelhetetlenül kívánatos voltál - osztja meg. Jó, csak ne hozz zavarba még jobban, oké? Igen, engem ezzel még lehet, bármennyire is nem vagyok szűz és uke. Még jobban odafúrom arcom mellkasához, ezzel leplezve zavarom.

- Élvezed, hogy zavarban vagyok, mi? - kérdezem meg tőle, de mosolyogva már és egy nagyot fújtatok. Valamennyire kezd múlni a zavarom azért.

- Igen - felel őszintén. - Jól áll. - Közben beletúr a hajamba és megsimogatja a fejem.

- Pedig én már reménykedtem benne, hogy nem lehet zavarba hozni - mondom nagy komolynak szánva kijelentésem, de heccelve Tatsukit, ám azért nem mozdulnék ki a világért sem rejtekemből. Jó így nekem most.

- Nekem vagy kitalálva - közli be lazán, elégedetten. - Cigi?

- Ha nem kell innen megmozdulni, jöhet - kuncogom el magam, de tényleg nem óhajtok mozdulni innen. Na jó, azért igen, mondjuk majd mosdóba később rendbetétel céljából. Tatsuki pedig aprót nevet a dolgon. 

- Maradhatunk még, de lassan lezuhanyoznék, mert húzza a bőrömet az anyag - mondja meg, majd játékosan kicsit megszorít, ahogy magához fog és belecsócsál a nyakamba. - A festés szerintem holnapra csúszik, mert még nem terveztem el teljesen a rád kerülő képet. - Nekem jó úgy is. A zuhany is remekül esne és... egy apró sóhaj hagyja el ajkaim. Oké, lehet, ki kéne kapcsolni a stimulátort most már? Valahogy erről kurvára elfelejtkeztem, így a fejem még vörösebb lesz, mint volt. 

- Öt perc, jó? - nyögöm a kérdést, miközben megkeresem annak a vacaknak a kikapcsolóját. Mindjárt jobb. 

- Lehet akár hat is - kuncogja, a zöld játékszert meg óvatosan eltávolítja a közelből. Kezét becsúsztatja a fejem alá, majd úgy helyezkedik, hogy arcát a hajamba tudja temetni, s oldalam kezdi el simogatni. Szorosan hozzábújok, amennyire csak lehet és újabb nagy levegőt véve igyekszem most már túlvergődni a zavaromon.

- Mit terveztél még mára? - kérdezem meg végül.

- Semmit. Festésen gondolkodom, de a kép még nem teljes. Neked van ötleted? - kérdezi. - Új tájra még ne menjünk - kéri ezt hozzátéve.

- Nem terveztem kimozdulni ma - vallom be neki. - Igazából szívesen folytatnám, amit elkezdtünk... - mondom a végét már szinte suttogva, mert megint zavarban vagyok. Remek lesz ez így, de tényleg. Most úgy érzem, képes lennék arra, hogy megismerkedjek pár dologgal, lehet, később már nem menne, vagy holnap megint nehezebb lenne a dolog. Most is az, de most, ha már elkezdtük... Kaját is kéne lassan készíteni is és igazából szívesen flangálnék most ezekben a pántokban és nyakörvben itt a lakásban. Rendben, azt hiszem, Tatsuki tényleg elveszi az eszem, ha már én magam akarok ilyeneket, de ami nem öl meg, az továbbra is erősít és tényleg érdekelnek ezek a dolgok, bármennyire is idegenkedem tőlük vagy éppen nem.

- Lehet róla szó - dorombolja. - Mit szeretnél?

- Nincs konkrét elképzelésem - felelem. - Érdekelne a többi dolog is, amit néztünk, de inkább rád bízom - mondom végül.

- Milyen kényeztetésre vágysz? - kérdez tovább. Tényleg eldöntötte, hogy ma egész nap zavarban fog tartani.

- Szeretném, ha kicsit... gőzöm sincs, mit szeretnék - röhögöm el végül magam zavaromban. - Mi lenne, ha jönne minden? Kikötöznél, ha játszadoznál velem, ahogy a kapcsolatunk elején. - Tatsuki is felnevet.

- Rendben, részemről semmi akadálya - jelenti ki vidáman, de elenged és kibontakozik az ölelésből. - De előbb cigi. - És kerít magának természetesen megint az enyémből. Rágyújt és megkínál a szálból. 

- Csak tudnám, miért vagyok ennyire zavarban - mosolyodom el és kérek egy újabb slukkot a cigiből, majd felülök és kimászom a fürdőbe, hogy lemosakodjak, kicsit rendbe tegyem magam, majd egy benedvesített törülközővel a kezemben térek vissza Tatsukihoz, hogy lemosdassam ilyen módon, s odafekve mellé neki is állok, majd amint végzek, a vizes törülközőt egyelőre bal combomra rakom, hogy hűtse és még egy slukkot kérek a cigiből.

- Príma életem van melletted - közli vigyorogva. Beletúr a hajamba és alig érintve combom megsimogat. - Mennyire fáj? 

- Még nem vészes, csak lüktet kicsit - válaszolom elmosolyodva és csókot lopok tőle. Tatsuki elöli a csikk tüzét a hamutálban, fölém mászik, lassan rám telepszik, noha súlyát megint nem engedi teljesen rám, majd lassan, őszintén megcsókol.

- Hogyhogy vállalkozó szellemű vagy ma? - kérdez rá játékosan. - Van olyasmi, amit nem akarsz, vagy egy határ, hogy meddig mehetek el?

- Szeretem feszegetni a határaim - válaszolok neki őszintén. Valójában nem tudom a miértet. - Csak... szeretnék mindenben tökéletes szeretőddé válni - mondom megint kicsit zavarban. Ritkán mondom ki neki nyíltan a vele kapcsolatos dolgokat, és a legtöbb még csak zavarba sem hoz, de ma ilyen napom van. Szerintem azon is elpirulnék, ha egy tál szőlőt rakna elém, fasz tudja. Ez van, elmúlik. - Szólok, ha valami nem jó vagy nem akarom. Egyelőre még nem tudom, mi az, ami már besokallna. - A mindenben tökéletes szeretőddé akarok válni dologra Tatsuki mosolyogva grimaszol egyet.

- Mintha nem mondtam volna, hogy tökéletes vagy számomra - közli be most már elvigyorodva. - Mindenben - nyomatékosítja lazán. - Bolond tigris - közli velem, majd lop tőlem egy csókot és leszáll rólam, hogy a szekrényhez léphessen és előkerítsen valamit. Egy szélesebb, fekete szaténszalaggal tér vissza, s int nekem, hogy üljek fel. Megteszem, amit kér.

- Grrr - morgok rá mosolyogva, majd hagyom, hogy bekösse szemem.

- Meglátjuk, mennyire fogsz még morogni - húz játékosan. A járása nem igazán hallható, az viszont igen, hogy keresgél a szekrény tartalma közt. Az ágyra dob dolgokat, majd besüpped mellettem a matrac és a mellkasomra téve a mancsát hátradönt. Finoman ráharap az ajkamra és végigcirógat rajta nyelvével, majd belenyal a számba. Átkarolom őt, végighúzok hátán, miközben hevesen viszonzom csókját és csak azért is morgok neki, míg csókolom.