Megint a moziteremben kötünk ki kettesben. Igazából szeretem ezt a helyet, nem tudom, miért, de olyan bensőséges. Pláne Deon mellett. Van itt minden, kukorica, kóla, párnák, egy jó film... minden tökéletesnek mondható. Gondolkodás nélkül helyezkedem el megint a srác ölében, s mondjuk, hogy leköt a film, még élvezem is, de valahogy Deon illata és testének melege, ami még így is sugárzik, mindig eltereli a figyelmem. Na meg mikor sikerül a fél tálat a nyakamba öntenie... Elröhögöm magam, de hagyom, hogy dolgozzon, azonban egy idő után kíváncsian pillantok fel rá. Ebből a szögből még jobb a kilátás rá, nem tudom, igazából nagyon megnyerő az arca és jó nézni. Kellemes látvány és még jól is esik. Megint megfordul a fejemben, hogy mit tenne, ha megcsókolnám egyszer, ha lenne hozzá bátorságom, de úgy látom, ő elutasítja ezt a dolgot, legalábbis a hanghordozása ezt súgja nekem... Nem tudom, de jobb lesz, ha leteszek erről. Aztán persze ő sem bírja és megcsikiz. Akkor most mi is van? Visszafordulok felé, de zavarja a szépérzékem az arcán lévő morzsa. Kinyúlok, de úgy kapja el a fejét, hogy azonnal visszarántom a kezem. Nem akartam én semmi rosszat, csak nem áll jól neki, ennyi. Kitol az öléből, én meg felülök. Most mi van? Nem csináltam semmi rosszat, most véletlenül nem gondoltam semmi olyanra. Nem mintha nem tettem volna meg korábban, de most nem... Hogy mi? Mit csinálok? Mi az, hogy úgy nézem? Tényleg nem értem, mit akar ezzel közölni, mert nem is úgy méregettem, mintha akarnék valamit, egyszerűen csak néztem. Tatsukit is szoktam, ő mégsem érti sosem félre. Vagy mégiscsak másképp néztem rá? Már magam sem tudom. Mindegy is, ennek ellenére nem hagyom rá a dolgot, és leszedem az arcáról a morzsát. Látom, hogy meglepődik, vagyis tényleg nem erre számított. Akkor mégis mire, hogy ezzel akarom letámadni? Mi lenne, ha...? Nem, Jeremy, verd ki szépen a fejedből, ez hülyeség! De ha mégsem? Pláne, mikor végignyal az ajkain, nem tudom megállni és én is megteszem. Most már kihívóan nézem, akarom, hogy mozduljon, hogy megtegye azt, ami már egy ideje itt lóg a levegőben és csak egy kicsit kéne lépnünk érte... Ráadásul a tény, hogy Deon ezen az oldalon még szűz, még hívogatóbbá teszi ezt az egészet. Persze megpróbál lehűteni és hasba szúr, mire elnevetem magam, de az a pici fájdalom meggörnyeszt.
Hirtelen nem is tudom, mi történik, arra eszmélek, hogy Deon nyelve a számba nyomul. Hirtelen reagálni sem tudok, nem mozdulok, de aztán hagyom, hogy maga alá gyűrjön és most már megjön az én bátorságom is. Intenzíven, szenvedélyesen faljuk egymás ajkait, percek alatt önt végig a vágy és kezdek el keményedni is. Akartam ezt és most... Mennyei, az íze, a vehemenciája, az ajkai lágyak és puhák, mégis komoly erővel rendelkezik ez a csók. Hihetetlenül élvezem. Azt hiszem, ellenfelemre találtam Deon személyében, legalább olyan jól csókol, mint én, persze nekem eltartott egy ideig, mire ide fejlődtem. Táncot jár a nyelvünk, akkor sem tudnám már abbahagyni, ha akarnám, de nem akarom. Minden feszültség, ami eddig köztünk halmozódott, most előtör és élvezettel habzsolom, amit kapok. Nem tudom megállni hang nélkül, mikor megérzem a kezét a bőrömön. Gyengéden ér hozzám, és én sem bírom ki, hogy ne érintsem, kezem betúr a pólója alá és simogatom a bőrét, egészen végig a hátán. Persze végül a pólóm a földön landol, de nem hagyom magam, akkor az övé is. Látni akarom, érezni a bőrét az enyémen, simogatni, mindenféle akadály nélkül. Úgy csókolózunk, mintha egymás szájából kéne venni a levegőt, zihálva kapkodunk oxigén után, de csak azért sem hagyjuk abba.
Hagyom, hogy birtokba vegyen, hogy érezze, milyen az, ha valaki az övé, márpedig ő biztosan ezt akarja, érzem minden mozdulatában. Húzzuk egymást, játszunk és élvezem, mivel ez hihetetlenül jó. Akarom még, tovább, mindent... Ajkai lecsúsznak a nyakamra, megkínoz, ingerel, nekem pedig megjön a hangom és meg sem próbálom visszafogni. Deon hihetetlen érzékkel találja meg, hogy mit élvezek a legjobban, ezt igen, megőrjít, beindít teljesen. Összedörgölőzünk, simulunk, mindenemmel érinteni akarom, érezni őt. Az illata, íze tölt be, már bőrének érintése is izgató. Azért csak nem hagyhatom magam teljesen, így végighúzok a gerincén. Finoman, gyengéden teszem és nem marad el a válasz sem, Deon ívbe feszül, mire elvigyorodom és lecsapok a nyakára. Ha esélyt ad, nem fogok visszavonulni, ráadásul azok az édes hangok, amik előtörnek belőle... Élvezem, kimondhatatlanul akarom és nem fogom hagyni most már, utána úgyis könnyebb lesz, megnyugszunk mind a ketten. Simogatom, karmolom, de csak úgy, hogy ne hagyjak rajta jelet. Erre nagyon figyelek, az nem érdekel, hogyha ő esetleg hagy, de nekem nem szabad, nem bukhatunk le, így meg pláne nem. Azért ennyire észnél vagyok, még ha nem is könnyű, mert vinne a lendület, de ha már vétünk, akkor azt tegyük úgy, hogy ne derüljön ki.
Deon egyre türelmetlenebb lesz, érzem, ahogy a nadrággal babrál, de nem bánom, inkább segítek neki. Jó érzés végre kiszabadulni, megkönnyebbülten sóhajtok fel, de amint játszadozni kezd velem, megint a nyögések buknak ki belőlem. Rohadt jó, élvezetes, szenvedélyes, amit csinálunk, azonban nekem is el-elfogy a türelmem, így vadul szabadítom meg a nadrágjától. Most már meztelenül fekszünk egymáson, vagyis Deon rajtam. Esztelenek vagyunk, merészek és mégsem akarom abbahagyni ezt, azonban így nem lesz jó a dolog, nem tudom, hogy Deon mennyire van tisztában vele, de nem hiszem, hogy ne érezné. El sem jutna odáig, hogy valóban csináljon is velem valamit, ezért egy picit a kezembe veszem az irányítást, finoman tolom át és kerülök fölé, de egy pillanatra meglep az ellenállása. Nem értem, miért nem hagyja. Mitől tart? Nem tehetek vele semmit, amit nem akar, ráadásul... mindegy. Inkább testének felfedezésébe fektetem az energiáimat. Végigcsókolok rajta, felfedezem az összes kis zugot, izmot, vonalat, miközben hallgatom Deon hangját, figyelem, mit váltok ki belőle. Kimondhatatlanul élvezem a helyzetet és azt is, ahogy végül megadja magát nekem és engedi, hogy leszopva kényeztessem. Mindent beleadok és a hangokból, mozdulatokból arra következtetek, hogy élvezi. Ettől csak még jobban megjön a kedvem, még inkább érezni akarom, ahogy számba élvez. Keze közben a hajamban túr, majd megkapaszkodik a vállamban, mire gyorsítok és még inkább bevetem a nyelvem is, végül megfeszül és átjárja a gyönyör, én pedig vadul nyelem élvezetét. Ez olyan jutalomféle nekem, nem tudom elmondani, miért érzem így, de korábban is így volt. Ez a legnagyobb elégtétel, ami csak lehet. Végül visszafekszem hozzá, hagyom, hogy kifújja magát, cirógat, ahogy én is őt, ellenben nem fogok itt megállni. Esélytelen, hogy most abbahagyjuk, kicsit önző dolog, de ő is felhúzott engem, márpedig így nem maradhat a kérdés. Apró csókot nyomok a nyakába, és csak figyelem élvezettől csillogó szemeit. A kielégültség gyönyörűvé teszi. Ha nem félnék, hogy lebukunk, tuti így rajzolnám le őt. Csodaszép, ahogy a szeme csillog, a halvány, talán kissé bugyuta mosoly. Hagyom, csak figyelem őt, bár a farkam sürgeti a folytatást, de most nem akarok kapkodni, ellenben már magamban akarom tudni őt, teljesen megadni neki magam és ha csak egyetlen alkalomra is, de az övé lenni. Nekem ez különösen sokat jelent, még ha Deon ezt nem is tudja. Első lenni valakinek, bármilyen értelemben is, különleges, így mindent meg fogok tenni azért, hogy tökéletes legyen az együttlétünk. Most már folytathatnánk igazán...
Szerencsére Deon is így gondolja, mert megint maga alá fordít, én pedig nem állok ellen. Most lassabban, jobban kiélvezve csókolózunk. Ennyire jól kevesen csókolnak, mint a srác, így kiélvezem a helyzetet, élvezettel csókolom, bele-belemosolyogva. Nem tudom pontosan, mi játszódhat le benne, de abban biztos vagyok, hogy élvezi ő is ezt a játékot, legalább annyira, mint én. Próbálja minél élvezetesebbé tenni számomra is, én pedig hagyom. Azt hiszem, főleg az ösztön vezérli, de kurva jól csinálja. Visszakapok mindent, még duplán is. Látom, hogy tetszik neki, amit kivált belőlem. Basszus, tényleg megtalálja az összes olyan helyet, amit kibaszottul élvezek! A mellbimbómmal játszik, nekem meg felszalad a kezem a hajába és beletúrok. Kirázza a hideg. Hihetetlen, mennyire kiismerjük egymást ennyire rövid idő alatt. Érintenem kell, muszáj, ahogy ő is érint, csókol engem. Remegek, nyöszörgök, de élvezem minden pillanatát. Keze a combomra téved, Deon olyan édes kínokat okoz nekem, hogy lassan elvesztem az eszem. Lépjünk tovább! A testem már könyörög a folytatásért, de még hangosan nem mondom ki, hagyom, hogy Deon döntsön és lépjen tovább, ugyanakkor arra is felkészülök, hogy végül meggondolja magát. Nem hiszem, hogy így lenne, de ha így lesz, sem történik semmi.
Deon végre síkosítót keres. Azt hiszem, zavarban érzi magát, pedig nincs miért. Mindenesetre elhelyezkedem és várok, aztán végre megérzem az ujját magamban. Kellemetlen érzés, talán kicsit fáj is, de el akarok lazulni, folytatni akarom, amiben sokat segít a csókja, meg az, ahogy újra eljátszik velem. Egyre hevesebb az érzés és a reakcióm is, megfeszülök és kitolom a mellkasom, mert akarom még, hogy újra érintsen. Ahogy elmúlik a kellemetlen érzet, kérem, hogy folytassa és szerencsére nem kell beszélnem, megérti, amit közölni akarok, a második ujjával is belém furakszik. Most megfeszít a fájdalom, de próbálom leplezni. Na ez lehetetlen, ellenben elengedem magam és lassan felengedek. Deon mindent megtesz, hogy így legyen, én pedig hagyom neki, miközben meg akarom őrjíteni, így megint a hajába túrok. Tudom, hogy imádja, ugyanakkor bánom, hogy soha többet nem tehetem majd meg. Most már türelmetlen vagyok, végülis nem én vagyok a kezdő, szóval szerintem itt az ideje, hogy továbblépjünk, nem érdekel az sem, hogy fájni fog kezdetben, az hozzátartozik, ráadásul ahogy Deon vigyáz rám... Nem félek feljebb lépni, akarom, hogy megtegye, hogy végre mélyen bennem legyen, hogy körbezárhassam és hogy a gyönyörig repüljünk együtt.
A srác veszi a lapot és óvszert kerít. Kicsit szenved vele, de még csak el sem mosolyodok, nem akarom még jobban zavarba hozni, sokkal inkább, hogy mozogjon már. Eleget is tesz ennek, majd a lábam közé helyezkedik és kezével segítve nyomul belém. Megfeszülök a fájdalomtól, a szög sem a legjobb, így mozdulok. Nem akarom megzavarni, nehogy visszavonulót fújjon, most már elég rosszul érintene, inkább segítek neki és együtt mozdulok vele. Csókja elszédít, miközben mindenünk együtt mozdul. Minél erőteljesebb élményt akarok adni neki, és tudom is, hogy ezt hogy tegyem. Teljesen egymásra hangolódunk és látom, hogy ezt ő is így gondolja. Próbálom figyelni, de ez már rohadt nehéz, a vágy, az élvezet, minden bennem keveredik, miközben szexelünk. Deon végül megtámaszkodik felettem, én pedig elmosolyodom, akaratlanul is ezt teszem, nem tudom, mi vezet rá. Már nem is nagyon érdekel. Egyre közelebb járok, egyre hangosabban nyögök és egyre hevesebben mozdulok. Akarom a végét, most már vágyom rá, talán Deonnak sincs már sok hátra. Végül elengedem magam és a karjába kapaszkodva hagyom, hogy elöntsön az élvezet. Megfeszülök, azonban mikor elernyedek, már tudom, hogy Deon is hasonlóan járt, mert másképp lüktet bennem és ez hihetetlen elégtétellel tölt el. Végül rám fekszik, én pedig magamhoz karolom. Nem akarom még, hogy mozduljon, hiszen minden lüktetése bennem, minden szuszogása, a hosszú csók, amit a nyakamba kapok... szédületes volt.
Lassan nyugszunk meg, nagyon lassan. Nem olyan egyszerű ez a helyzet ilyen téren, talán Deonnak ez még intenzívebb volt, hiszen először élte át. Boldog vagyok, hogy engem akart, hogy vágyott rám, hogy engem választott erre. Szuszogva, remegve élvezem ezt az apró végjátékot. Azt hiszem, mindketten megnyugodtunk ettől, bár még nincs kedvem mozdulni. Végül Deon vonul vissza, hogy rendbe szedje magát. Talán könyörögve nézhetek rá, mert visszafekszik mellém és gyengéden cirógatjuk egymást, majd magához karol. Furcsa érzés fog el, így felé fordulok. Látom a könnyeket az arcán, a szemében és tudom, hogy igazából most szembesült azzal, hogy mit is csináltunk tulajdonképpen. Letörlöm a könnyeit és homlokon csókolom, mire ő lassan, gyengéden csókol meg. Tudom, hogy ez valami búcsúcsókféle, így kiélvezem minden pillanatát, a lassú táncot, amit a nyelvünk jár, hagyom, hogy még egyszer utoljára birtokba vegyen, aztán Deon elhúzódik, én pedig a hátamra fordulva sóhajtok fel. Bennem nincs lelkiismeret-furdalás, és ha nem fog kiderülni, akkor nincs semmi gond. Nem félek a következményektől, ellenben Deon igen, mivel neki sokkal több forog kockán, mint nekem. A legrosszabb, hogy Asame megöl, de akkor is megérte, akartam ezt, és most sokkal könnyebb. Felülök és szerzek egy papírzsepit, amivel nagyrészt megtisztítom magam, majd egy másikba csavarva végzi a kukában. Nem akarok megszólalni, mert nem tudok mit mondani, és nem hiszem, hogy szükség lenne rá. Mindketten tudjuk, mi forog kockán, ennek megfelelően nem kell, hogy kiderüljön, ennyi. Lassan felöltözöm, miközben Deon újraindítja a filmet és elhelyezkedik a kanapén újra. Nem gondolkodok igazán, egyszerűen csak mellé telepszem és fejem megint a combjára hajtom. Még mindig lüktet bennem a kielégültség, így nyugodtnak érzem magam és jó érzés a sráccal lenni. Deon kedveskedve simogatja meg a fejem, szerencsére most nem jött zavarba ettől, ő is lenyugodott. Azt mondják, a közös titkok közelebb hozzák az embereket. Azt hiszem, ez itt duplán fennáll, sosem tennék Deon ellen, éppen ezért megőrzöm, ami most történt. Nem bántam meg, ahogy azt sem tagadhatom, hogy bármikor hajlandó lennék megismételni, de most már sokkal könnyebb észnél lenni. Most már nem okoz gondot a közelében lenni. Nem mondom, hogy teljesen megszűntek köztünk azok a szikrák, inkább csak lenyugodtunk és a helyén tudjuk kezelni őket. Bár... mindenesetre lehet, soha többé nem maradunk így kettesben, de ha Deon így dönt, akkor el fogom viselni a döntését. Majd meglátjuk... most inkább a filmre kezdek koncentrálni és nyugodtan szuszogva, kényelmesen fekszem az ölében. Megfordul a fejemben, hogy jó lenne így maradni, de nem lehet és el is vetem ezt a dolgot rövid úton. Nem tudom meghazudtolni magam, már azt sem mondtam el Yoshinak, hogy megint lefeküdtem Tatsukival, de ezt meg pláne nem fogom. Talán hazugság, de inkább csak elhallgatás; amit nem tud, az nem fáj neki. Jobb lesz így, ugyanakkor tudom, hogy ők azok hárman, akikkel bármikor megismételném, de érezni csak Yoshi iránt érzek, ezért nincs gáz. Szeretem, ennek elégnek kell lennie, a többivel pedig jobb, ha nem foglalkozik, mert én nem fogok változni, még egy darabig biztosan nem.
Időközben Deon meghúzza a kólás üveget, majd nekem is felkínálja, amit szívesen fogadok el. Valahogy olyan furcsa a csend, ami ránk telepszik, nem feszült, inkább nyugodt, olyan kellemes. Nem hiszem, hogy beszélnünk kéne erről, mindketten pontosan tudjuk, mi a helyzet, hogy ki mit gondol, legalábbis így hiszem. Mikor véget ér a film, felülök, de Deon rögtön szorgoskodni kezd, felsepri a kukoricát, elrendezi a párnákat, végül eltűnik minden, ami erre az egészre utalhat, az élményt azonban semmi nem fogja kitörölni és ez így van jól.
- Akarsz még filmet nézni? - kérdezi meg kezében a Casanova lemezével, amit elpakol. Szívem szerint rávágnám, hogy igen, csak ez nem ilyen egyszerű.
- Csak ha neked is van kedved hozzá - mondom csendesen, ugyanakkor halványan mosolyogva.
- Lenne. Valami keményebbet néznék meg, mint a Hannibal, a Repoman, vagy a Fűrész - árulja el szelíden elvigyorodva. Hoppá! Hát...
- Nem garantálom, hogy nem fogok bújni - mondom meg komolyan. Nem vagyok egy nagy horrorfilmnéző, sőt, így inkább előre lefektetem a dolgokat.
- Igazából csak azért voltam rohadtul zavarban - kezd beszélni, miközben a helyére rakja a filmet és előkeres egy másikat -, mert mindig gyorsan közel kerültem ahhoz, hogy lerohanjalak, egyébként semmi kifogásom az ilyesmi ellen. - Valahogy sejtettem, hogy ez lehet a gond. - A srácokkal mindig úgy nézünk filmet, hogy egymáson fekszünk, Asame le is fényképezett minket és kábé egy kupac srác látszik párnákkal, de tényleg. Vörös sárkány? - mutatja is fel hozzá a dvd-t. - Ez nem ijesztő szerintem, csak ütős.
- Jöhet - mosolyodom el végül, ugyanakkor tudom, hogy olyan vagyok, aki nem viseli jól a durva dolgokat filmen. Maximum majd Deonba kapaszkodom, most tuti nem akar lerohanni, szóval most már nem lesz ebből gond.
Végül elhelyezkedünk és a srác elindítja a következő filmet, én pedig visszadőlök az ölébe. Ez már így marad, egyszerűen jólesik, és amíg nem hadakozik ellene kézzel-lábbal, addig nem fogom megváltoztatni. Remélem, nem is fog, de azért felkészülök rá, hogy mégis. Azt hiszem, tényleg lenyugodtunk mindketten, ugyanis hagyja a dolgot. A film tetszik, bár vannak rizikós részek, nem tudom, pontosan mikor pattan el bennem a dolog, de néha belekapaszkodom Deon combjába. Őt persze lenyűgözi a film, engem annyira nem, de a vége aztán pláne leveri a biztosítékot. Addig keresem, míg meg nem találom a kezét és gondolkodás nélkül húzom a szemem elé, ő meg kinevet, de nem zavar, bár durva, hogy élőben jobban bírom a vért, mint a tévén keresztül.
- Nem hiszlek el - mondja kuncogva.
- Most miért? - kérdezem duzzogást színlelve, de közben azért mosolygok hozzá.
- Hogy lehet valaki ennnnyire aranyos?
- Aranyos? - kérdezek vissza meglepetten. Ez most én lennék? Furcsa, ezt hallani Deon szájából, de mégis jólesik.
- Aha - válaszol könnyedén. Meglepődöm, így gondolkodás nélkül felé fordulok megint, hogy lássam az arcát, miközben tudom, hogy az enyém céklavörös lett.
- Ezt még sosem mondta senki. - Meglep, hogy dadogok. Most én vagyok hihetetlen zavarban, bár nem tudom, pontosan miért.
- Én nem egyszer gondoltam és ez nagyon tetszik benned - árulja el őszintén. Ennél már nehezen tudok vörösebb lenni. Aranyos? Furcsán hangzik, mégis talán igaz is lehet.
- Én csak... Pedig ez ösztönös - vallom be. - De melletted sokkal könnyebb ilyennek lenni, mint Tatsuki mellett - mosolyodom el. - Ő mindig letöri a lendületem.
- Nálam is ösztönös, ha feelingem van hozzá, hogy flörtölök másokkal, húzom az emberek agyát. Ösztönösen ellenállok, lázadok és gerjesztem a feszültséget, legtöbbször a szexuálisat méghozzá - magyarázza. - Tatsukin meg ne csodálkozz, tökre az ideálja vagy. Kicsi, vékony, hosszabb fekete hajú, kék szemű, érzéki... olyan kis cuki uke.
- Cuki uke? - Meglepetten szalad ki a számon a kérdés, aztán viszont elkuncogom magam, végül nagy levegőt veszek és felnézek Deonra megint. - Engem nem tudom, mi vonz benne ennyire.
- Én már rájöttem, engem mi vonz. - Miközben beszél, a képernyő felé néz, amin már a stáblista fut, de nem azt nézi, hanem a távolba mered. - Nyers, durva, erőszakos, kegyetlen... engem mindigis vonzott és amiatt tisztelem annyira, mert tudom, hogy képes lenne minden szarozás nélkül úgy megkínozni, hogy abba beleőrüljek. Az erő, a könyörtelenség, ami benne van, lenyűgöz. Tudom, ez tök beteg, de a tény, hogy képes lenne eltörni a csontom és nem teszi, valahogy megragad. Használ, parancsol, ural, amit senki más nem mer megtenni velem szemben. Amikor meglógtam innen, kaptam tőle két nagy pofont. Mindjárt tudtam, hol a helyem és kegyetlenül tiszteltem érte - meséli el őszintén. Furcsa, amit mond, ugyanakkor van benne valami, amit én is érzek. Ha már őszinték vagyunk, essünk túl mindenen.
- Ez most hülyén fog hangzani, de engem az vonz benne, hogy neki nem számítok, ural, birtokol, ugyanakkor mégis számítok, mert minden durvaság ellenére azt akarja, hogy élvezzem és ez tüzeli fel - próbálom összeszedni a gondolataimat.
- Ja - ért ennyivel egyet, méghozzá elmosolyodva és belenézve a szemembe. Állom a tekintetét és visszamosolygok rá. - Tatsuki a markában tart minket. Shinjit, téged, engem, Bakarit... akik fontosak valamiért neki. Érzem, hogy a jóindulatától nagyon sok minden függ, régen még sokkal jobban éreztem, hogy ha elveszteném a szimpátiáját, kibelezne és a kóbor kutyák elé vetne, ez pedig betegesen vonzott - vallja be őszintén. Igen, ezt én is éreztem, sőt, igazából minden nap ennek megfelelően csinálom a dolgaim. - Az, hogy kiszolgáltatottá tesz, amivel épp csak annyira él vissza, hogy az még jó legyen. A markában tart, és azt akarja, hogy ne félj a markában lenni, ezért dühítette fel, amikor félelmet látott rajtad és anno rajtam is, merthogy amikor először kefélt meg, volt pár pillanat, amikor azt hittem, megöl, ha másképp nem bír megdugni. Akkor komolyan lepergett előttem életem filmje, de amikor rájöttem, hogy nem ölne meg, eszméletlenül élveztem, hogy fojtogat. Nem paráztam, hogy kinyír, mert tudtam, hogy nem teszi meg, hogy pontosan tudja, meddig mehet el, pedig a fulladásos halál kurvaszar, anno a medencében majdnem sikerült egyszer-kétszer megjátszani, csak mindig fasza nagy szerencsém volt - meséli. Megborzongom, ezt az érzést nekem is volt szerencsém megtapasztalni. Ezért is viselem még mindig nagyon nehezen, ha valaki torkon kap. Bár furcsa, mert mikor az a fasz fogott le a nyakamnál, csak még dühösebb lettem. - Az a legszebb a Tatsukival való kapcsolatomban, hogy tisztában vagyok vele, hogy a markában tart és képes lenne összeroppantani, de tudom, hogy nem fog. Ez lehetetlenül bejön. Ez a bizonyosság, ez a helyzet az, ami miatt rohadt könnyen adott nekem beültetéseket, meg ami miatt könnyen begerjedek a közelében. Odaszorít valahova és érzem, mintha áramütés érne, hogy... nem is tudom... nem csak vágyat, vagy nem csak szexuális vágyat, hanem azt, hogy neki kell ugranom. Harcolni vele, mikor nagyon jól tudom, hogy gyakorlatilag esélyem sincs ellene. Ami meg nem igaz, én téptem ki a szemöldökéből a karikát, néha viszek be pár olyan ütést vagy rúgást, amitől kiveri a víz, satöbbi... De sosem felejtem el, hogy csak a gyorsaságom és a találékonyságom miatt vagyok képes felvenni vele a harcot, azok nélkül porrá őrölne. És meg tudná tenni, ha nem jelentenék neki semmit, lazán...
- Azt hiszem, értem, mire gondolsz - mondom komolyan. - Tudom, hogy azt tehetne velem, amit akar, még akkor sem tudnék ellene tenni, ha akarnék, ennek ellenére tökéletesen bízom benne. Egyetlen pillanat volt, amikor elbizonytalanodtam, de csak átfutott rajtam az érzés - vallom be. Ezt nem meséltem el eddig Deonnak, képtelen voltam rá, de talán itt az ideje, hogy elmondjam. - A gyakorlaton... a lényeg az volt, hogy úgy tűnt, Tatsukit megölték. Engem megerőszakolt az egyik fasz - Ennek hallatán Deon elszörnyed. -, Yoshit sem kímélték, de pontosan nem tudom, vele mi történt, mert akkor nem tudtam volna harcolni, így kizártam. Esélyem sem volt, mert hárman fogtak le. Aztán Tatsuki felkelt... - A srác szemei kikerekednek. Hirtelen nem tudom eldönteni, mitől, de inkább folytatom. - Először azt hittem, a drogtól hallucinálok, de aztán rájöttem, hogy nem. Akkor végigszaladt bennem az elárultság érzése, de aztán felfogtam, mit miért tett és elfogadtam, hogy ez a helyzet. Aztán a kezembe adta Yoshi életét. Tudom, hogy megölte volna, ahogy Shinji is, de... nemet mondtam rá és engedett. Ekkor döbbentem rá, hogy tényleg számítok neki, ha csak a terveibe illeszkedve is, de számítok. Aztán megcsókolt, mivel nem mutattam semmilyen érzelmet, én meg pofán vágtam. - Ezen Deon elvigyorodik. Most már én is így gondolok rá, de akkor jó ötletnek tűnt. - Talán hiba volt, talán nem, de felizgattam vele rendesen. Aztán amíg ellátott, nem tudom, mi ütött belém, de kiharcoltam, hogy megtegye. Utólag jöttem rá, hogy éppen az érzés miatt, hogy ugyan tudom, hogy összetörhet, hogy megölhet, de nem teszi meg. Hogy birtokol, de vigyáz rám. Ettől állt igazán vissza a bizalmam benne, ez adta meg a végső választ arra, ami bennem dúlt akkor. Féltem tőle az elején, féltem, hogy bántani fog, de azóta tudom, hogy nem azzal bánt, hogy megüt, az nem büntetés, annál vannak sokkal jobb módszerei. - Ezzel Deon is egyetért, bólint pár aprót. - Azt hiszem, azért hagyta életben Yoshit, mert nekem legalább sikerült nyújtani valamit és nem égtem le teljesen. Ez volt a jutalomféle, hogy dönthettem és ennek megfelelően járt el. Kötődöm hozzá és függök tőle, és nem a jóindulatától, hanem a személyiségétől. Egyébként engem sosem fojtogatott - vallom be végül ezt is. - Lucas mindig ezt tette, sokszor pár másodpercen múlt, hogy túléltem, mert ő sosem tudta, hol a határ. Azt hiszem, ezt Tatsuki tiszteletben tartja, vagy valami hasonló. Bár most a lecke alkalmával az a fasz a torkomnál fogva szorított le, de nem ijedtem meg, csak dühösebb lettem tőle.
- Kissé sokkoltál azzal, amit a gyakorlatról mondtál - ismeri el, pedig nem ez volt a célom vele. - Én biztos sokkal jobban kiakadtam volna és engem rohadtul nem lehet megvigasztalni, vagy kiengesztelni, meg egy ilyet én nagyon nehezen emésztenék meg, de ez szerintem érthető - mondja őszintén. - Két embertől tudom elviselni az erőszakot, az egyik Tatsuki, a másik Asame lenne, de ő ilyesmit nem csinál, nem akar bántani vagy megalázó helyzetbe hozni. Én nem is tudom magam megadni, engem köbö félholtra kéne verni, hogy akivel én nem akarok szexelni, az mégis megdughasson. Asame volt az első, akinek magamban azt tudtam mondani, hogy ha valamilyen módon mégis rákényszerít dolgokra, akkor nem az lesz a reakcióm, hogy minimum az egyikünk meghal, vagy ő, mert megölöm, vagy én, mert ő öl meg engem, amiért nekimentem, hanem olyan élményben részesítem, ami miatt nem fog tudni megszabadulni tőlem - meséli el őszintén. - Ez utólag kurva nagyképű hozzáállás volt a részemről, nem is értem, hogy lehettem ennyire önhitt, hogy egy olyan embernek, aki egy csomó fiút tört be engedelmes szajhának, azt gondoltam, hogy null tapasztalattal tudok ilyen felejthetetlen élményt nyújtani. Ugyanakkor valahol mégis biztos vagyok benne, hogy ezen az úton is oda jutottunk volna el, ahova egyébként eljutottunk - teszi hozzá és halványan elmosolyodik, talán egy picit szégyellősen. Megmosolygom én is.
- Én sem viselem könnyen, de azt hiszem, egy idő után megtanulod, mit csinálj. Ha hagyom, akkor gyorsabban lesz vége, ha ellenkezem, akkor viszont nem csak sokkal tovább tart, hanem el fogja érni, hogy még annál is jobban szenvedsz. Ráadásul élni akartam, nagyon, megbosszulni, hogy megölték Tatsukit, hogy azt feltételezik, hogy beszélni fogok. Rohadt dühös voltam, féltem és elegem is volt, nekiugrottam volna utána bárkinek, csinálhattak volna velem bármit, amíg életben maradok, nem álltam volna meg addig, míg vagy én, vagy valaki más meg nem hal. Nem engesztelt ki, csupán a saját magamban felépített kép állt vissza. Egyébként pedig nem hiszem, hogy Tatsuki külön kérte volna, hogy megerőszakoljanak. Azon a faszon akarok bosszút állni, aki megtette. Tatsuki megígérte, hogy kapok rá lehetőséget, ez nekem elég. Ugyanakkor Yoshi... Nagyon csúnyán elbántak vele, és alaphibákat vétett. Megfordult a fejemben, hogy szakítok vele, hogy befejezzük ezt az egészet szépen, mert így nem fog működni - vallom be végül ezt is.
- Igazad van és tudom, hogy "hagyd magad, előbb szabadulsz", de ha képes lennék ilyesmire, még mindig a medencében úszkáló üdvöske lennék, vagy Lux játékszere. Én simán meghalok, de engedni nem fogok, ha nem akarok - mondja ki komolyan. - Kizártnak tartom, hogy lefektette volna lehetőségként, hogy megerőszakoljanak, viszont az alvilágban az a szabály, hogy amit nem tilos, azt szabad. Az meg szerintem külön tetszik annak a szemétnek - És mosolyog, hogy így nevezi a tetoválómestert. -, hogy bosszút akarsz állni, ahogy az a pofon is. Ha megfigyeled, Tatsuki azokat tartja maga mellett, közel magához, akikben van ellenállás. Shinji, akiről ordít, hogy nem lehet elvenni tőle az önálló akaratát, Bakari, aki ugyan teljesen jól adja a hűséges, csendes kutyát, de amint valamivel nem ért egyet, olyat harap beléd, hogy beszarsz, ... Mindig azoknak az embereknek oszt fontos szerepet, akik ellenállnak, akikben van tűz, spiritusz. Ha ez találkozik egy számára vonzó külsejű sráccal, akkor meg jah, meg akarja dugni - jelenti ki elvigyorodva. Ezzel én is egyetértek. - Shinji egy alaphiba miatt köszönheti, hogy most ott tart, ahol. Utánam lógott alvilági területre, egy terepgyakorlatra, márpedig az a szabály, hogy aki nem lett hívva és mégis ott van, az halott. Tatsuki nekiugrott és majdnem megfojtotta, alig bírtam leállítani. Akkor én is a kezembe kaptam Shinji életét és ennek megfelelően igyekeztem is rá rohadtul vigyázni, távol tartani az alvilágtól, főleg Tatsukitól, mert ő olyan, hogy ha valamit akar, akkor azt megszerzi, eléri, ráadásul nem is igazán tudtam, hogy mit akart, mit vett a fejébe - meséli el. - Lehet, hogy Shinji akkor is ide kerül, ha akkor nem lóg utánam, hiszen neki volt némi előélete, amit Tatsuki kitúrt a földből, és ami miatt vadászott rá, de nem biztos, mert akkor figyelt fel Shinjire szerintem.
- Igen, én is úgy hiszem, hogy ez a két dolog tetszett neki. Én biztos vagyok benne, hogy csak a kereteket adta meg, csak nem is tiltotta. Ettől még megtörtént és kibaszottul idegesít. El sem tudom mondani, mennyire... - mondom meg komolyan. - Tudom, hogy ez nem sokat jelent, de mikor Shinji elhúzott a szalonból, teljesen kétségbeestem - vallom be. - Egyrészt, mert nem tartottam be, amit neked ígértem, másrészt, mert ha ezzel én tettem tönkre Tatsukit... Akármit is mond, tudom, hogy megviselné, ha elvesztené Shinjit, akármit is mutat, szereti őt. Abban a pillanatban ez sokkal jobban izgatott, minthogy Yoshi haldoklik, vagy éppen, hogy mi történt velem. Shinjivel azt hiszem, örökre elvágtam magam, végleges a dolog és talán így van rendjén. Az, hogy kikezdtem vele, majd megdugattam magam Tatsukival, azt hiszem, a végső akadály köztünk. Ráadásul mikor eljött Yoshihoz, akkor sem alakult igazán barátságosan a dolog. Igazából az is megfordult a fejemben, hogy nekimegyek Shinjinek, ha bántja Yoshit, de már nem tenném meg. Ennek ellenére nem fogom hagyni magam, ribancnak tart, talán igaza is van, de én nem így hiszem. Mindegy...
- Hát... - Zavartan turkálja a haját, keresi a szavakat. Lehet, hogy most vágom el magam Deonnál is? Remek lenne... Ugyanakkor szerintem itt az ideje, hogy mindent megbeszéljünk. - Erre nem igazán tudok mit mondani - ismeri el végül. - Shinji nekem előlépett legjobb barát státuszba. Mindig mellettem áll, akkor is, ha oltári faszságot csinálok, nem cikiz, nem tart totálisan hülyének, minden helyzetben igyekszik megvédeni. Számíthatok rá, megbeszélhetem vele a problémáimat, a gondolataimat, az érzéseimet, a vágyaimat. Nincs olyasmi, amit ne tudnék vele megbeszélni, mert nem igazán vannak előítéletei, vagy azok annyira nem számítanak számára. Nem tudom, Shinji nekem kicsit olyan, mint egy báty, akire rettenetesen felnézek és nincs mit szégyellnem előtte, nem félek attól, hogy elítél. - Furcsa ezt hallani, ugyanakkor elmosolyodom. Deonnak tényleg nagyon fontos Shinji. Nem csodálkozom ezen egy cseppet sem, még csak azt sem mondhatom, hogy nem értem meg. - Megmondja, ha valamit helytelenít, ráolvas a fejemre, ha úgy véli helyesnek, de vigyáz rám, kihúz a szarból és bízik is bennem, ami nekem nagyon nagy dolog. Ha valaki rám bízza a titkait, kábé úgy érzek iránta, mintha szentté avatták volna - mondja elmosolyodva. - Úgy érzem, Shinji elfogad olyannak, amilyen vagyok. Hogy bírálat nélkül szeret, ami nem azt jelenti, hogy mindenben egyetért velem, meg ilyenek, hanem... nem t’om, biztonságban érzem magam vele és a titkaim nála. Tudom, hogy ha elmondanám neki azt, ami ma történt köztünk, nem tapsolna meg, val'szeg fogná a fejét és jól lehülyézne, amit én készségesen el is fogadnék tőle, aztán olyanokat mondana és kérdezne, amivel előrébb segít, átlendít egy holtponton és elkezdenek bennem megoldódni dolgok. Nekem ő valahogy tök jól működik, mint katalizátor... hogy amikor a folyamat nem indul el, akkor csak meg kell őt keresnem és... utána megy minden rendben.
- Nekem szerintem már marha mindegy a dolog. Tudom, hogy gyűlöl, hogy semmibe sem néz, hogy minek tart. - Deon felvonja a szemöldökét és látszik a fején, hogy kicsit sem ért egyet azzal, amit hall. - Csak egy újabb adalék lenne a számára, ha tudná. Annyira nem érdekel, mit gondol, de azzal felbaszta az agyam, hogy Yoshit is ezzel csesztette. Ha velem van gondja, akkor nekem mondja, engem csesszen le, velem veszekedjen! - Kerek szemekkel pislog okosan rám, nem értve, miről beszélek. - Persze ezt val'szeg, csak én gondolom így. Tudom, hogy közel áll hozzád Shinji, akkor is tudtam, mikor ezt elmondtam neked. Egyébként... ha nem is a szemembe mondta, de nem tart semmire, sőt... leszajházott, leribancozott, majd ezek után közölte velem, hogy de amúgy nem érdekli, mit csinálok Tatsukival. Mindenesetre nem érdekel, ha ezt gondolja, csak... fogalma sincs, mit miért teszek és nem is érdekli, így pedig nehezen tudok kiigazodni rajta. Nem félek tőle, ugyanakkor az az utálat, ahogy rám néz, vagy az a lenézés, amivel rám tekint... Ő nem lát bennem semmit, ráadásul még rászálltam Tatsukira is a szemében, amiben lehet, hogy van valami, ugyanakkor Tatsuki választhatta volna azt is, hogy nem teszi meg. Kicsit csapongok, azt hiszem - közlöm kicsit zavarban, Deon pedig aprókat bólint. - Nem akarom szidni Shinjit, eszembe sem jutott, mert én tisztelem őt és igazából fel is nézek rá. Különleges srác, ezt kár lenne tagadni, de mi már nem fogunk sosem kijönni szerintem.
- Ha valakit minden joga lenne utálni, az én vagyok - jelenti ki határozottan. - Tatsuki szerelmes volt belém és amikor elkezdtek összejárogatni Shinjivel, nem tűnt úgy, hogy Tatsuki nagyon sokáig tervez még bármivel is. Úgy festett, elrendez pár dolgot és aztán kiharcolja, hogy Asame kinyírja, de aztán valahogy megváltozott a hozzáállása, megpróbált túllépni, amihez Shinji ugródeszkát jelentett. Amikor meglógtam innen, Shinji kapott ki, sokkal jobban, mint én. Igaz, hogy úgy állította be, mintha ő vitt volna ki a házból, falazott nekem, de eszemben sem volt letagadni, hogy megszöktem és ha nincs Shinji, akkor árkon-bokron túl lennék - magyarázza komolyan. - Azt is figyelembe vehetjük, hogy lecsaptam Tatsukira nemrég, ráadásul Shinji az egyetlen, aki tudja, hogy az első kör hogy is zajlott tulajdonképpen, tehát tisztában van vele, hogy az érzéseim Tatsuki iránt eléggé labilisak a vonzalom szempontjából. Összességében és lényegében véve az, amit anno nekem Tatsuki mondott, hogy simán bevállalja, hogy megdug még akkor is, ha nem szakítok Asaméval, működő életforma. Ezek után Shinji nem utál, nem néz ribancnak. Neki elmondtam azt is, ki jön be, ki annyira, hogy akár fantáziálásnál tovább menjek el, és még úgy sem, szóval nagyon erősen kétlem, hogy gyűlölne téged. Az, hogy lenéz... Nem, még ezt sem tudom róla elképzelni - jelenti ki. - Csak azért, mert vonzódsz Tatsukihoz, biztosan nem - teszi hozzá komolyan.
- Nem azért, mert vonzódom hozzá. Az egy dolog, azért szerintem csak egyszerűen megruházna. Tulajdonképpen nem is érdekelne ez az egész, tudtam, hogy megjött és hogy Yoshinál van. Eszembe nem jutott volna bemenni, hogyha mikor arra járok, nem attól zeng a folyosó, hogy mekkora egy ribanc vagyok. - Deon erre kikerekedett szemekkel pislog. - Ő az, akinek nevelnie és tanítania kell Yoshit, és nem érdekel, hogyan teszi, amíg életben marad. Ha nem segít a kedvesség, nem zavar, ha durva vele, az sem, ha velem szívatja, legyen, de ne így tegye! Ez az, amit nagyon sérelmeztem akkor is, de ezt neki is megmondtam. Rendben, én sem voltam éppen finom... Elismerem, hogy beszóltam neki, de azt hiszem, jogom van megvédeni magam. Először nekem is az jutott eszembe, hogy ezzel teszteli Yoshit, egészen addig, amíg rám nem nézett, ettől pedig eldurrant az agyam. Nem volt célom bántani, ahogy azt is kikötöttem, hogy mindent ráhagyok, csak magamat védem meg ellene, Yoshimi ügye az övé. Yoshi is tudja, most már nekem tartozik, én pedig vigyázni fogok rá, de nem féltem Shinjitől, mert tudom, hogy betartja a határokat, ugyanakkor tágítja is őket, amire Yoshinak szüksége van. Ennek ellenére tényleg azt érzem, hogy lenéz, szerintem nem látja bennem azt, amit Tatsuki. Pedig én hiszek benne, hogy bennem van - mondom komolyan.
- Szard le mások véleményét - tanácsolja, én pedig bólintok egy aprót. - Ha lenéz, akkor lenéz, ennyi, majd bizonyítod, hogy nincs igaza veled kapcsolatban. Szándékosan meg se próbáld, mert ez nem olyasmi, amit akarattal el lehet érni. Meg lehet csinálni, de nagyobb az esélye, hogy pofára esik az ember. Majd jön a lehetőség, amikor bebizonyosodik, hogy érdemes vagy arra, aminek Tatsuki akar téged, megvan benned, amit ő lát és kész. Addig meg vársz - mondja el komoly képpel.
- Tudom és igazad van. Ezért nem is foglalkoztam ezzel komolyabban, csak elmondtam, hogy mi a véleményem, nem akartam vele veszekedni, meg semmi hasonló. Nem akarok vele konfliktust, elég, ami van. Sajnálom, hogy ezt rád zúdítottam, nem akartam vele semmi rosszat. Nem vádolom, vagy ilyesmi, egyszerűen csak ezt érzem. Ettől függetlenül talán majd egyszer meg tudunk maradni egy légtérben normálisan. Én szeretném, ha így lenne. El fogod neki mondani?
- Val'szeg - válaszol, miközben a kóláért nyúl. - Kicsit gubancosak bennem dolgok és kell az, hogy segítsen kibogozni, hogy mégis mi a franc van.
- Ezt hogy érted? Vagy inkább hagyjuk? - kérdezem komolyan. Nem kell róla beszélnie, ha nem akar, még csak nem is kíváncsiságból kérdeztem. Visszacsukja az üveget, miután ivott, aztán felém nyújtja, én pedig szintén belekortyolok.
- Szeretem Asamét és mégis megcsaltam, ráadásul kétszer...
- Szeretem Yoshit, mégis rámozdultam Shinjire, lefeküdtem Tatsukival és most veled is... - Erre Deon kínosan elmosolyodik és egyik kezét a homlokára, szemére, arcára teszi.
- Miért? - kérdezi meg őszinte kíváncsisággal.
- Nem tudom. Mármint ez nem igaz, marha egyszerű a válasz, mert akartam - vallom be végül. - Szeretem Yoshit, de nem tudok magamnak ellent mondani, sem pedig a vágyaimnak. Ráadásul megkapom és megnyugszom, túllendülök rajta és elfelejtjük. Nem vagyok határokhoz szokva, pláne nem az ágyban, éppen ezért néha kell, hogy más legyen. Yoshi hihetetlen gyengéd, el nem tudom mondani, mennyire, de mindig ez sem esik jól. Az, hogy Tatsukival miért tettem, már mondtam, ki voltam bukva teljesen, de visszazökkentett. Shinji egy hülye ötlet volt, amit százszor megbántam azóta, ráadásul tudnom kellett volna, hogy hülye vagyok. Ez meg... Én nem érzem hibának, Deon, jó volt, kibaszottul jó volt. - A srác szégyellősen elmosolyodik, pedig ez tény volt. - De akárhogy is nézzük, nem vagyok beléd esve, te sem vagy belém, szexeltünk egyet és továbblépünk. Nem fogok neked hazudni, máskor sem mondanék neked nemet, de ettől még most lenyugodtunk, sokkal könnyebb megmaradni a közeledben. Te megbántad? - kérdezem meg végül őszinte választ várva. Talán fájni fog egy igen, de fontos, hogy ezt tudjam.
- Nem, cseppet sem, sőt, az ismétlés nekem is bejönne, de tudom, hogy ha Asame megtudná, bánnám, rohadtul bánnám - vallja be őszintén. - Yoshimi nem tudom, nekem elnéző és lágyszívű típusnak tűnik, de Asame cseppet sem az. Esztelenül szeretem, a legkevésbé sem félek olyasmitől, hogy megver, vagy ilyesmi, attól viszont igen, hogy bezárja a vaskapuit és kész, vége. Nem akarok egyszerű pártfogoltja lenni, azt meg aztán végképp nem, hogy eladjon szajhának. Kurva nagy baj lenne belőle, mert Tatsuki azonnal ugrana, a kettejük szövetsége felbomlana és ha még egymást is nekiállnának gyilkolni, nem sok esély lenne arra, hogy Kitamurát és a Triádokat vissza tudják verni. Nekem nem csak arról van szó, hogy elveszítem Asamét, hanem arról, hogy akár háborút indíthatok el, mert tudom, hogy Tatsuki neki fog menni, ha bánt, vagy annak a yakuzának, amelyikhez kerülök, ha netán elad.
- Deon, őszinte leszek, szerintem ezt nem tenné meg - mondom meg csendesen, de komolyan. - Szeret, szerintem ez mindent elmond. El tudom képzelni, hogy haragudna rád, vagy hogy kiakadna és talán tombolna is, de lenyugodna és megbocsátana végül. Én magamból indulok ki, vagy szerintem például Shinji is így gondolkodik, szóval nem azon akar bosszút állni, akit szeret és elkövette a dolgot, hanem akivel. Én is azt akarnám kinyírni, ennek ellenére nem félek - teszem hozzá komolyan. - Ha kiderül, mert akármit is csinálunk, előfordulhat, akkor vállalom a részemet benne.
- Jeremy... Asame egy kegyetlen yakuza, nem egy tizenkilenc-huszonhat éves srác. Olyan ember, akinek az alvilágban is összeránt seggeket a neve elhangzása. Érted ezt? Én rohadtul nem építenék arra, hogy majd megbocsát, meg ilyenek, sőt, csalódnék benne, ha a dolog kiderülése után könnyen megúsznám. Igenis engem fog elővenni, mert csalódni fog bennem és hiába szeret, az akár el is múlhat egy ilyen árulás hatására. Én ezt tartom valószínűleg, márpedig ha ez megtörténik, akkor nem lesz többé szeretetképes és ezt Ryuuichi is így gondolja, aki azért elég régóta mellette van. Tudom, mert korábban, amikor Asame majdnem meghalt, beszéltük, hogy lelépnék, hogy motiváljam, vagy megértessem vele, hogy bármekkora hülye vagyok, nekem sem drótkötélből szőtték az idegzetemet és Ryuu is mondta, hogy a kegyetlennél kegyetlenebb, a könyörtelennél könyörtelenebb, az erőszakosnál erőszakosabb lenne Asame, ha megsebezném. Láttam is rajta... Jeremy, el nem tudod képzelni, mennyi minden volt a szemében és az arcán, amikor bevallottam neki, hogy Tatsuki megdugott. Akkor még csak napokban, hetekben mértük a kapcsolatunkat, de azóta elmélyült, összefonódott az életünk, és ha elveszítenénk egymást, az konkrétan olyan lenne, mintha leszakítanának rólunk egy testrészt. Utána már nem tudsz ugyanúgy élni, főleg nem harminc év felett.
- Akkor nem kell kiderülnie, ennyi. - Ugyanakkor felülök és átkarolom Deont, majd homlokomat az övéhez támasztom. Ő is átölel, talán így tudjuk támogatni kicsit egymást. - El tudjuk titkolni, és akkor nem lesz baj. Nem kell tudnia senkinek sem, vagy esetleg Shinjinek, ha úgy érzed. Yoshinak sem szándékoztam előadni. Megtettük, vissza nem tudjuk most már vonni, én megbánni sem fogom, akármi lesz, igazából felkészültem arra, hogy ezért megölhet - vallom be komolyan -, ennek tudatában cselekedtem. Egyébként az árulás fáj, de nem söpri el a szerelmet egy perc alatt, ráadásul te pont az az ember vagy, akit nem fog tudni könnyen elengedni, és nem is fog. Én hiszek ebben, ahogy abban is, hogy ti összetartoztok minden történés ellenére. Deon, ígérem, nem lesz baj, megoldjuk, kitalálunk valamit, nem tudom... de megoldjuk. - Nem az zavar, hogy esetleg meg fogja bánni, sokkal inkább, hogy szenved ettől most, ahogy a következményektől is. Jelen pillanatban bevállalnám az egész felelősséget egyedül, ha ezzel segíthetek neki.
- Úgy csinálunk, mintha nem történt volna semmi - közli, azzal elenged és visszadől a kanapé támlájának. Felőlem rendben, amíg ezt be is tudjuk tartani. Nem arra gondolok, hogy egymásra másznánk, de valami biztosan változott, ami vagy feltűnik másoknak, vagy nem. - Folytatjuk a trilógiát, vagy kimozdulunk innen? - kérdezi meg.
- Szerintem folytassuk. De a többi része is olyan? - kérdezem meg megborzongva.
- Aha. A bárányok hallgatnak következik, de az inkább nyomozós, Lechter börtönben van - válaszol mosolyogva, mire engem újra kiráz a hideg.
- Belefér, hogy továbbra is az öledből nézzem? - kérdezem meg komolyan. Fektessük le akkor a határokat. De ha igen, akkor én benne vagyok.
- Megkeresem a dvd-t, aztán igen - felel továbbra is mosolyogva, azzal úgy tesz, ahogy mondta. Szinte pontosan tudja, hol találja, ez félelmetes azért. Gyorsan megcseréli a lejátszóban a lemezt, majd visszahelyezkedik és szerintem csak arra vár, hogy én is megtegyem, így eldőlök és kényelmesen elfúrom magam, miközben Deon elindítja a következő filmet.
Ez a rész sokkal barátságosabb, mint az előző volt, könnyebben is veszem az akadályokat, sőt, még tetszik is. Sok minden átsuhan azért a fejemben, sok lehetőség, forgatókönyv, nem tudom befejezni a gondolkodást, bár a filmre is figyelek. Furcsa érzés kerít hatalmába, ugyanakkor nem akarom, hogy eluralkodjon rajtam. Mi lesz ha... ha valami olyan történik, amiért Deon engem fog hibáztatni? Végülis legalább annyira az én felelősségem ez az egész, mint az övé. Ha nem derül ki, nincs gond, márpedig ha tartjuk magunkat a dologhoz, akkor nem fog, ennek ellenére fel kell készülni erre is, bár nem tudom, hogyan lehetne. Mindegy, ha kiderül, majd improvizálok, az úgyis megy... Amint vége a filmnek, megint Deon felé fordulok és hezitálok, hogy meg merjem-e kérdezni, aztán végül döntök.
- Van olyan végkifejlet, hogy meggyűlölsz? - kérdezem meg komolyan. A srác nagyot les. Ez most nemet jelent?
- Bakker, te aztán tudsz jókat kérdezni és jókor - jegyzi meg nevetve. - Nem hiszem. Azon parázol, hogy te leszel a bűnbak, meg a szemét, mert elcsábítottál, vagy mi? - kérdezi meg nyíltan.
- Nem teljesen erre gondoltam, de valami ilyesmi - mondom meg őszintén. - Csak nekem sokat jelent a barátságod és ezek után talán még többet is.
- Nem fogom rád kenni, nyugi és önmagában ez nem lesz vízválasztó köztünk, tudom kezelni a helyzetet. Bírlak és nem akarom, hogy ez, vagy más közénk álljon - jelenti ki komolyan, én meg halványan elmosolyodom.
- Nem foglak cserben hagyni sosem. - Ez szinte fogadalom, nem is csak ígéret. Tudom, hogy ez eddig talán nem volt nyilvánvaló, de így van.
- Tudom és köszi. Nem vagy kajás? Lassan Asame is keresni fog, mert lazán hét órája meresztjük itt a seggünk - jelenti ki elvigyorodva.
- Szerintem több - kuncogom el magam. - Kicsit éhes vagyok, de nem vészesen, bár... - Természetesen megkordul a gyomrom. - azt hiszem, mégis. Mehetünk, de még a harmadikat is meg kell majd mutatnod - ülök fel és mozgatom meg egy kicsit magam.
- Alap - közli vigyorogva és ő is feláll nyújtózkodni. - Az kurvanagy - kezd beszélni, miközben elindul kifele -, amikor először néztem végig a trilógiát, csak a harmadiknak a végén akadtam le. Durva lesz, szóval nem biztos, hogy kajálás után azt vissza kéne jönnöd megnézni, mert ha elhányod magad, te takarítasz - heccel, mire elkuncogom magam. - Most nem is mesélek, majd holnap megnézzük. Az ébredését meg nem tudom, látni akarod-e, elég véres. Bááár... - És legyint egyet játékosan.
- Amennyiben a felállás marad és néha kölcsönadod a kezed szemtakarónak, megnézhetjük - mondom kuncogva. Ezen Deon nagyon jót röhög. - Mit eszünk ma?
- Mindjárt megtudjuk Ayakotól. - A néni meglehetősen morc azért, mert majdnem kilenckor megyünk csak enni, de nagyon ínycsiklandozó, amit az asztalon látok. Rablóhús, krumpli és saláta. Isteni hármas és ahogy nézem, Deon már rá is veti magát. Ha nem igyekszem, el fog fogyni, így én is szedek magamnak és nekilátok enni.
- Aha - válaszol könnyedén. Meglepődöm, így gondolkodás nélkül felé fordulok megint, hogy lássam az arcát, miközben tudom, hogy az enyém céklavörös lett.
- Ezt még sosem mondta senki. - Meglep, hogy dadogok. Most én vagyok hihetetlen zavarban, bár nem tudom, pontosan miért.
- Én nem egyszer gondoltam és ez nagyon tetszik benned - árulja el őszintén. Ennél már nehezen tudok vörösebb lenni. Aranyos? Furcsán hangzik, mégis talán igaz is lehet.
- Én csak... Pedig ez ösztönös - vallom be. - De melletted sokkal könnyebb ilyennek lenni, mint Tatsuki mellett - mosolyodom el. - Ő mindig letöri a lendületem.
- Nálam is ösztönös, ha feelingem van hozzá, hogy flörtölök másokkal, húzom az emberek agyát. Ösztönösen ellenállok, lázadok és gerjesztem a feszültséget, legtöbbször a szexuálisat méghozzá - magyarázza. - Tatsukin meg ne csodálkozz, tökre az ideálja vagy. Kicsi, vékony, hosszabb fekete hajú, kék szemű, érzéki... olyan kis cuki uke.
- Cuki uke? - Meglepetten szalad ki a számon a kérdés, aztán viszont elkuncogom magam, végül nagy levegőt veszek és felnézek Deonra megint. - Engem nem tudom, mi vonz benne ennyire.
- Én már rájöttem, engem mi vonz. - Miközben beszél, a képernyő felé néz, amin már a stáblista fut, de nem azt nézi, hanem a távolba mered. - Nyers, durva, erőszakos, kegyetlen... engem mindigis vonzott és amiatt tisztelem annyira, mert tudom, hogy képes lenne minden szarozás nélkül úgy megkínozni, hogy abba beleőrüljek. Az erő, a könyörtelenség, ami benne van, lenyűgöz. Tudom, ez tök beteg, de a tény, hogy képes lenne eltörni a csontom és nem teszi, valahogy megragad. Használ, parancsol, ural, amit senki más nem mer megtenni velem szemben. Amikor meglógtam innen, kaptam tőle két nagy pofont. Mindjárt tudtam, hol a helyem és kegyetlenül tiszteltem érte - meséli el őszintén. Furcsa, amit mond, ugyanakkor van benne valami, amit én is érzek. Ha már őszinték vagyunk, essünk túl mindenen.
- Ez most hülyén fog hangzani, de engem az vonz benne, hogy neki nem számítok, ural, birtokol, ugyanakkor mégis számítok, mert minden durvaság ellenére azt akarja, hogy élvezzem és ez tüzeli fel - próbálom összeszedni a gondolataimat.
- Ja - ért ennyivel egyet, méghozzá elmosolyodva és belenézve a szemembe. Állom a tekintetét és visszamosolygok rá. - Tatsuki a markában tart minket. Shinjit, téged, engem, Bakarit... akik fontosak valamiért neki. Érzem, hogy a jóindulatától nagyon sok minden függ, régen még sokkal jobban éreztem, hogy ha elveszteném a szimpátiáját, kibelezne és a kóbor kutyák elé vetne, ez pedig betegesen vonzott - vallja be őszintén. Igen, ezt én is éreztem, sőt, igazából minden nap ennek megfelelően csinálom a dolgaim. - Az, hogy kiszolgáltatottá tesz, amivel épp csak annyira él vissza, hogy az még jó legyen. A markában tart, és azt akarja, hogy ne félj a markában lenni, ezért dühítette fel, amikor félelmet látott rajtad és anno rajtam is, merthogy amikor először kefélt meg, volt pár pillanat, amikor azt hittem, megöl, ha másképp nem bír megdugni. Akkor komolyan lepergett előttem életem filmje, de amikor rájöttem, hogy nem ölne meg, eszméletlenül élveztem, hogy fojtogat. Nem paráztam, hogy kinyír, mert tudtam, hogy nem teszi meg, hogy pontosan tudja, meddig mehet el, pedig a fulladásos halál kurvaszar, anno a medencében majdnem sikerült egyszer-kétszer megjátszani, csak mindig fasza nagy szerencsém volt - meséli. Megborzongom, ezt az érzést nekem is volt szerencsém megtapasztalni. Ezért is viselem még mindig nagyon nehezen, ha valaki torkon kap. Bár furcsa, mert mikor az a fasz fogott le a nyakamnál, csak még dühösebb lettem. - Az a legszebb a Tatsukival való kapcsolatomban, hogy tisztában vagyok vele, hogy a markában tart és képes lenne összeroppantani, de tudom, hogy nem fog. Ez lehetetlenül bejön. Ez a bizonyosság, ez a helyzet az, ami miatt rohadt könnyen adott nekem beültetéseket, meg ami miatt könnyen begerjedek a közelében. Odaszorít valahova és érzem, mintha áramütés érne, hogy... nem is tudom... nem csak vágyat, vagy nem csak szexuális vágyat, hanem azt, hogy neki kell ugranom. Harcolni vele, mikor nagyon jól tudom, hogy gyakorlatilag esélyem sincs ellene. Ami meg nem igaz, én téptem ki a szemöldökéből a karikát, néha viszek be pár olyan ütést vagy rúgást, amitől kiveri a víz, satöbbi... De sosem felejtem el, hogy csak a gyorsaságom és a találékonyságom miatt vagyok képes felvenni vele a harcot, azok nélkül porrá őrölne. És meg tudná tenni, ha nem jelentenék neki semmit, lazán...
- Azt hiszem, értem, mire gondolsz - mondom komolyan. - Tudom, hogy azt tehetne velem, amit akar, még akkor sem tudnék ellene tenni, ha akarnék, ennek ellenére tökéletesen bízom benne. Egyetlen pillanat volt, amikor elbizonytalanodtam, de csak átfutott rajtam az érzés - vallom be. Ezt nem meséltem el eddig Deonnak, képtelen voltam rá, de talán itt az ideje, hogy elmondjam. - A gyakorlaton... a lényeg az volt, hogy úgy tűnt, Tatsukit megölték. Engem megerőszakolt az egyik fasz - Ennek hallatán Deon elszörnyed. -, Yoshit sem kímélték, de pontosan nem tudom, vele mi történt, mert akkor nem tudtam volna harcolni, így kizártam. Esélyem sem volt, mert hárman fogtak le. Aztán Tatsuki felkelt... - A srác szemei kikerekednek. Hirtelen nem tudom eldönteni, mitől, de inkább folytatom. - Először azt hittem, a drogtól hallucinálok, de aztán rájöttem, hogy nem. Akkor végigszaladt bennem az elárultság érzése, de aztán felfogtam, mit miért tett és elfogadtam, hogy ez a helyzet. Aztán a kezembe adta Yoshi életét. Tudom, hogy megölte volna, ahogy Shinji is, de... nemet mondtam rá és engedett. Ekkor döbbentem rá, hogy tényleg számítok neki, ha csak a terveibe illeszkedve is, de számítok. Aztán megcsókolt, mivel nem mutattam semmilyen érzelmet, én meg pofán vágtam. - Ezen Deon elvigyorodik. Most már én is így gondolok rá, de akkor jó ötletnek tűnt. - Talán hiba volt, talán nem, de felizgattam vele rendesen. Aztán amíg ellátott, nem tudom, mi ütött belém, de kiharcoltam, hogy megtegye. Utólag jöttem rá, hogy éppen az érzés miatt, hogy ugyan tudom, hogy összetörhet, hogy megölhet, de nem teszi meg. Hogy birtokol, de vigyáz rám. Ettől állt igazán vissza a bizalmam benne, ez adta meg a végső választ arra, ami bennem dúlt akkor. Féltem tőle az elején, féltem, hogy bántani fog, de azóta tudom, hogy nem azzal bánt, hogy megüt, az nem büntetés, annál vannak sokkal jobb módszerei. - Ezzel Deon is egyetért, bólint pár aprót. - Azt hiszem, azért hagyta életben Yoshit, mert nekem legalább sikerült nyújtani valamit és nem égtem le teljesen. Ez volt a jutalomféle, hogy dönthettem és ennek megfelelően járt el. Kötődöm hozzá és függök tőle, és nem a jóindulatától, hanem a személyiségétől. Egyébként engem sosem fojtogatott - vallom be végül ezt is. - Lucas mindig ezt tette, sokszor pár másodpercen múlt, hogy túléltem, mert ő sosem tudta, hol a határ. Azt hiszem, ezt Tatsuki tiszteletben tartja, vagy valami hasonló. Bár most a lecke alkalmával az a fasz a torkomnál fogva szorított le, de nem ijedtem meg, csak dühösebb lettem tőle.
- Kissé sokkoltál azzal, amit a gyakorlatról mondtál - ismeri el, pedig nem ez volt a célom vele. - Én biztos sokkal jobban kiakadtam volna és engem rohadtul nem lehet megvigasztalni, vagy kiengesztelni, meg egy ilyet én nagyon nehezen emésztenék meg, de ez szerintem érthető - mondja őszintén. - Két embertől tudom elviselni az erőszakot, az egyik Tatsuki, a másik Asame lenne, de ő ilyesmit nem csinál, nem akar bántani vagy megalázó helyzetbe hozni. Én nem is tudom magam megadni, engem köbö félholtra kéne verni, hogy akivel én nem akarok szexelni, az mégis megdughasson. Asame volt az első, akinek magamban azt tudtam mondani, hogy ha valamilyen módon mégis rákényszerít dolgokra, akkor nem az lesz a reakcióm, hogy minimum az egyikünk meghal, vagy ő, mert megölöm, vagy én, mert ő öl meg engem, amiért nekimentem, hanem olyan élményben részesítem, ami miatt nem fog tudni megszabadulni tőlem - meséli el őszintén. - Ez utólag kurva nagyképű hozzáállás volt a részemről, nem is értem, hogy lehettem ennyire önhitt, hogy egy olyan embernek, aki egy csomó fiút tört be engedelmes szajhának, azt gondoltam, hogy null tapasztalattal tudok ilyen felejthetetlen élményt nyújtani. Ugyanakkor valahol mégis biztos vagyok benne, hogy ezen az úton is oda jutottunk volna el, ahova egyébként eljutottunk - teszi hozzá és halványan elmosolyodik, talán egy picit szégyellősen. Megmosolygom én is.
- Én sem viselem könnyen, de azt hiszem, egy idő után megtanulod, mit csinálj. Ha hagyom, akkor gyorsabban lesz vége, ha ellenkezem, akkor viszont nem csak sokkal tovább tart, hanem el fogja érni, hogy még annál is jobban szenvedsz. Ráadásul élni akartam, nagyon, megbosszulni, hogy megölték Tatsukit, hogy azt feltételezik, hogy beszélni fogok. Rohadt dühös voltam, féltem és elegem is volt, nekiugrottam volna utána bárkinek, csinálhattak volna velem bármit, amíg életben maradok, nem álltam volna meg addig, míg vagy én, vagy valaki más meg nem hal. Nem engesztelt ki, csupán a saját magamban felépített kép állt vissza. Egyébként pedig nem hiszem, hogy Tatsuki külön kérte volna, hogy megerőszakoljanak. Azon a faszon akarok bosszút állni, aki megtette. Tatsuki megígérte, hogy kapok rá lehetőséget, ez nekem elég. Ugyanakkor Yoshi... Nagyon csúnyán elbántak vele, és alaphibákat vétett. Megfordult a fejemben, hogy szakítok vele, hogy befejezzük ezt az egészet szépen, mert így nem fog működni - vallom be végül ezt is.
- Igazad van és tudom, hogy "hagyd magad, előbb szabadulsz", de ha képes lennék ilyesmire, még mindig a medencében úszkáló üdvöske lennék, vagy Lux játékszere. Én simán meghalok, de engedni nem fogok, ha nem akarok - mondja ki komolyan. - Kizártnak tartom, hogy lefektette volna lehetőségként, hogy megerőszakoljanak, viszont az alvilágban az a szabály, hogy amit nem tilos, azt szabad. Az meg szerintem külön tetszik annak a szemétnek - És mosolyog, hogy így nevezi a tetoválómestert. -, hogy bosszút akarsz állni, ahogy az a pofon is. Ha megfigyeled, Tatsuki azokat tartja maga mellett, közel magához, akikben van ellenállás. Shinji, akiről ordít, hogy nem lehet elvenni tőle az önálló akaratát, Bakari, aki ugyan teljesen jól adja a hűséges, csendes kutyát, de amint valamivel nem ért egyet, olyat harap beléd, hogy beszarsz, ... Mindig azoknak az embereknek oszt fontos szerepet, akik ellenállnak, akikben van tűz, spiritusz. Ha ez találkozik egy számára vonzó külsejű sráccal, akkor meg jah, meg akarja dugni - jelenti ki elvigyorodva. Ezzel én is egyetértek. - Shinji egy alaphiba miatt köszönheti, hogy most ott tart, ahol. Utánam lógott alvilági területre, egy terepgyakorlatra, márpedig az a szabály, hogy aki nem lett hívva és mégis ott van, az halott. Tatsuki nekiugrott és majdnem megfojtotta, alig bírtam leállítani. Akkor én is a kezembe kaptam Shinji életét és ennek megfelelően igyekeztem is rá rohadtul vigyázni, távol tartani az alvilágtól, főleg Tatsukitól, mert ő olyan, hogy ha valamit akar, akkor azt megszerzi, eléri, ráadásul nem is igazán tudtam, hogy mit akart, mit vett a fejébe - meséli el. - Lehet, hogy Shinji akkor is ide kerül, ha akkor nem lóg utánam, hiszen neki volt némi előélete, amit Tatsuki kitúrt a földből, és ami miatt vadászott rá, de nem biztos, mert akkor figyelt fel Shinjire szerintem.
- Igen, én is úgy hiszem, hogy ez a két dolog tetszett neki. Én biztos vagyok benne, hogy csak a kereteket adta meg, csak nem is tiltotta. Ettől még megtörtént és kibaszottul idegesít. El sem tudom mondani, mennyire... - mondom meg komolyan. - Tudom, hogy ez nem sokat jelent, de mikor Shinji elhúzott a szalonból, teljesen kétségbeestem - vallom be. - Egyrészt, mert nem tartottam be, amit neked ígértem, másrészt, mert ha ezzel én tettem tönkre Tatsukit... Akármit is mond, tudom, hogy megviselné, ha elvesztené Shinjit, akármit is mutat, szereti őt. Abban a pillanatban ez sokkal jobban izgatott, minthogy Yoshi haldoklik, vagy éppen, hogy mi történt velem. Shinjivel azt hiszem, örökre elvágtam magam, végleges a dolog és talán így van rendjén. Az, hogy kikezdtem vele, majd megdugattam magam Tatsukival, azt hiszem, a végső akadály köztünk. Ráadásul mikor eljött Yoshihoz, akkor sem alakult igazán barátságosan a dolog. Igazából az is megfordult a fejemben, hogy nekimegyek Shinjinek, ha bántja Yoshit, de már nem tenném meg. Ennek ellenére nem fogom hagyni magam, ribancnak tart, talán igaza is van, de én nem így hiszem. Mindegy...
- Hát... - Zavartan turkálja a haját, keresi a szavakat. Lehet, hogy most vágom el magam Deonnál is? Remek lenne... Ugyanakkor szerintem itt az ideje, hogy mindent megbeszéljünk. - Erre nem igazán tudok mit mondani - ismeri el végül. - Shinji nekem előlépett legjobb barát státuszba. Mindig mellettem áll, akkor is, ha oltári faszságot csinálok, nem cikiz, nem tart totálisan hülyének, minden helyzetben igyekszik megvédeni. Számíthatok rá, megbeszélhetem vele a problémáimat, a gondolataimat, az érzéseimet, a vágyaimat. Nincs olyasmi, amit ne tudnék vele megbeszélni, mert nem igazán vannak előítéletei, vagy azok annyira nem számítanak számára. Nem tudom, Shinji nekem kicsit olyan, mint egy báty, akire rettenetesen felnézek és nincs mit szégyellnem előtte, nem félek attól, hogy elítél. - Furcsa ezt hallani, ugyanakkor elmosolyodom. Deonnak tényleg nagyon fontos Shinji. Nem csodálkozom ezen egy cseppet sem, még csak azt sem mondhatom, hogy nem értem meg. - Megmondja, ha valamit helytelenít, ráolvas a fejemre, ha úgy véli helyesnek, de vigyáz rám, kihúz a szarból és bízik is bennem, ami nekem nagyon nagy dolog. Ha valaki rám bízza a titkait, kábé úgy érzek iránta, mintha szentté avatták volna - mondja elmosolyodva. - Úgy érzem, Shinji elfogad olyannak, amilyen vagyok. Hogy bírálat nélkül szeret, ami nem azt jelenti, hogy mindenben egyetért velem, meg ilyenek, hanem... nem t’om, biztonságban érzem magam vele és a titkaim nála. Tudom, hogy ha elmondanám neki azt, ami ma történt köztünk, nem tapsolna meg, val'szeg fogná a fejét és jól lehülyézne, amit én készségesen el is fogadnék tőle, aztán olyanokat mondana és kérdezne, amivel előrébb segít, átlendít egy holtponton és elkezdenek bennem megoldódni dolgok. Nekem ő valahogy tök jól működik, mint katalizátor... hogy amikor a folyamat nem indul el, akkor csak meg kell őt keresnem és... utána megy minden rendben.
- Nekem szerintem már marha mindegy a dolog. Tudom, hogy gyűlöl, hogy semmibe sem néz, hogy minek tart. - Deon felvonja a szemöldökét és látszik a fején, hogy kicsit sem ért egyet azzal, amit hall. - Csak egy újabb adalék lenne a számára, ha tudná. Annyira nem érdekel, mit gondol, de azzal felbaszta az agyam, hogy Yoshit is ezzel csesztette. Ha velem van gondja, akkor nekem mondja, engem csesszen le, velem veszekedjen! - Kerek szemekkel pislog okosan rám, nem értve, miről beszélek. - Persze ezt val'szeg, csak én gondolom így. Tudom, hogy közel áll hozzád Shinji, akkor is tudtam, mikor ezt elmondtam neked. Egyébként... ha nem is a szemembe mondta, de nem tart semmire, sőt... leszajházott, leribancozott, majd ezek után közölte velem, hogy de amúgy nem érdekli, mit csinálok Tatsukival. Mindenesetre nem érdekel, ha ezt gondolja, csak... fogalma sincs, mit miért teszek és nem is érdekli, így pedig nehezen tudok kiigazodni rajta. Nem félek tőle, ugyanakkor az az utálat, ahogy rám néz, vagy az a lenézés, amivel rám tekint... Ő nem lát bennem semmit, ráadásul még rászálltam Tatsukira is a szemében, amiben lehet, hogy van valami, ugyanakkor Tatsuki választhatta volna azt is, hogy nem teszi meg. Kicsit csapongok, azt hiszem - közlöm kicsit zavarban, Deon pedig aprókat bólint. - Nem akarom szidni Shinjit, eszembe sem jutott, mert én tisztelem őt és igazából fel is nézek rá. Különleges srác, ezt kár lenne tagadni, de mi már nem fogunk sosem kijönni szerintem.
- Ha valakit minden joga lenne utálni, az én vagyok - jelenti ki határozottan. - Tatsuki szerelmes volt belém és amikor elkezdtek összejárogatni Shinjivel, nem tűnt úgy, hogy Tatsuki nagyon sokáig tervez még bármivel is. Úgy festett, elrendez pár dolgot és aztán kiharcolja, hogy Asame kinyírja, de aztán valahogy megváltozott a hozzáállása, megpróbált túllépni, amihez Shinji ugródeszkát jelentett. Amikor meglógtam innen, Shinji kapott ki, sokkal jobban, mint én. Igaz, hogy úgy állította be, mintha ő vitt volna ki a házból, falazott nekem, de eszemben sem volt letagadni, hogy megszöktem és ha nincs Shinji, akkor árkon-bokron túl lennék - magyarázza komolyan. - Azt is figyelembe vehetjük, hogy lecsaptam Tatsukira nemrég, ráadásul Shinji az egyetlen, aki tudja, hogy az első kör hogy is zajlott tulajdonképpen, tehát tisztában van vele, hogy az érzéseim Tatsuki iránt eléggé labilisak a vonzalom szempontjából. Összességében és lényegében véve az, amit anno nekem Tatsuki mondott, hogy simán bevállalja, hogy megdug még akkor is, ha nem szakítok Asaméval, működő életforma. Ezek után Shinji nem utál, nem néz ribancnak. Neki elmondtam azt is, ki jön be, ki annyira, hogy akár fantáziálásnál tovább menjek el, és még úgy sem, szóval nagyon erősen kétlem, hogy gyűlölne téged. Az, hogy lenéz... Nem, még ezt sem tudom róla elképzelni - jelenti ki. - Csak azért, mert vonzódsz Tatsukihoz, biztosan nem - teszi hozzá komolyan.
- Nem azért, mert vonzódom hozzá. Az egy dolog, azért szerintem csak egyszerűen megruházna. Tulajdonképpen nem is érdekelne ez az egész, tudtam, hogy megjött és hogy Yoshinál van. Eszembe nem jutott volna bemenni, hogyha mikor arra járok, nem attól zeng a folyosó, hogy mekkora egy ribanc vagyok. - Deon erre kikerekedett szemekkel pislog. - Ő az, akinek nevelnie és tanítania kell Yoshit, és nem érdekel, hogyan teszi, amíg életben marad. Ha nem segít a kedvesség, nem zavar, ha durva vele, az sem, ha velem szívatja, legyen, de ne így tegye! Ez az, amit nagyon sérelmeztem akkor is, de ezt neki is megmondtam. Rendben, én sem voltam éppen finom... Elismerem, hogy beszóltam neki, de azt hiszem, jogom van megvédeni magam. Először nekem is az jutott eszembe, hogy ezzel teszteli Yoshit, egészen addig, amíg rám nem nézett, ettől pedig eldurrant az agyam. Nem volt célom bántani, ahogy azt is kikötöttem, hogy mindent ráhagyok, csak magamat védem meg ellene, Yoshimi ügye az övé. Yoshi is tudja, most már nekem tartozik, én pedig vigyázni fogok rá, de nem féltem Shinjitől, mert tudom, hogy betartja a határokat, ugyanakkor tágítja is őket, amire Yoshinak szüksége van. Ennek ellenére tényleg azt érzem, hogy lenéz, szerintem nem látja bennem azt, amit Tatsuki. Pedig én hiszek benne, hogy bennem van - mondom komolyan.
- Szard le mások véleményét - tanácsolja, én pedig bólintok egy aprót. - Ha lenéz, akkor lenéz, ennyi, majd bizonyítod, hogy nincs igaza veled kapcsolatban. Szándékosan meg se próbáld, mert ez nem olyasmi, amit akarattal el lehet érni. Meg lehet csinálni, de nagyobb az esélye, hogy pofára esik az ember. Majd jön a lehetőség, amikor bebizonyosodik, hogy érdemes vagy arra, aminek Tatsuki akar téged, megvan benned, amit ő lát és kész. Addig meg vársz - mondja el komoly képpel.
- Tudom és igazad van. Ezért nem is foglalkoztam ezzel komolyabban, csak elmondtam, hogy mi a véleményem, nem akartam vele veszekedni, meg semmi hasonló. Nem akarok vele konfliktust, elég, ami van. Sajnálom, hogy ezt rád zúdítottam, nem akartam vele semmi rosszat. Nem vádolom, vagy ilyesmi, egyszerűen csak ezt érzem. Ettől függetlenül talán majd egyszer meg tudunk maradni egy légtérben normálisan. Én szeretném, ha így lenne. El fogod neki mondani?
- Val'szeg - válaszol, miközben a kóláért nyúl. - Kicsit gubancosak bennem dolgok és kell az, hogy segítsen kibogozni, hogy mégis mi a franc van.
- Ezt hogy érted? Vagy inkább hagyjuk? - kérdezem komolyan. Nem kell róla beszélnie, ha nem akar, még csak nem is kíváncsiságból kérdeztem. Visszacsukja az üveget, miután ivott, aztán felém nyújtja, én pedig szintén belekortyolok.
- Szeretem Asamét és mégis megcsaltam, ráadásul kétszer...
- Szeretem Yoshit, mégis rámozdultam Shinjire, lefeküdtem Tatsukival és most veled is... - Erre Deon kínosan elmosolyodik és egyik kezét a homlokára, szemére, arcára teszi.
- Miért? - kérdezi meg őszinte kíváncsisággal.
- Nem tudom. Mármint ez nem igaz, marha egyszerű a válasz, mert akartam - vallom be végül. - Szeretem Yoshit, de nem tudok magamnak ellent mondani, sem pedig a vágyaimnak. Ráadásul megkapom és megnyugszom, túllendülök rajta és elfelejtjük. Nem vagyok határokhoz szokva, pláne nem az ágyban, éppen ezért néha kell, hogy más legyen. Yoshi hihetetlen gyengéd, el nem tudom mondani, mennyire, de mindig ez sem esik jól. Az, hogy Tatsukival miért tettem, már mondtam, ki voltam bukva teljesen, de visszazökkentett. Shinji egy hülye ötlet volt, amit százszor megbántam azóta, ráadásul tudnom kellett volna, hogy hülye vagyok. Ez meg... Én nem érzem hibának, Deon, jó volt, kibaszottul jó volt. - A srác szégyellősen elmosolyodik, pedig ez tény volt. - De akárhogy is nézzük, nem vagyok beléd esve, te sem vagy belém, szexeltünk egyet és továbblépünk. Nem fogok neked hazudni, máskor sem mondanék neked nemet, de ettől még most lenyugodtunk, sokkal könnyebb megmaradni a közeledben. Te megbántad? - kérdezem meg végül őszinte választ várva. Talán fájni fog egy igen, de fontos, hogy ezt tudjam.
- Nem, cseppet sem, sőt, az ismétlés nekem is bejönne, de tudom, hogy ha Asame megtudná, bánnám, rohadtul bánnám - vallja be őszintén. - Yoshimi nem tudom, nekem elnéző és lágyszívű típusnak tűnik, de Asame cseppet sem az. Esztelenül szeretem, a legkevésbé sem félek olyasmitől, hogy megver, vagy ilyesmi, attól viszont igen, hogy bezárja a vaskapuit és kész, vége. Nem akarok egyszerű pártfogoltja lenni, azt meg aztán végképp nem, hogy eladjon szajhának. Kurva nagy baj lenne belőle, mert Tatsuki azonnal ugrana, a kettejük szövetsége felbomlana és ha még egymást is nekiállnának gyilkolni, nem sok esély lenne arra, hogy Kitamurát és a Triádokat vissza tudják verni. Nekem nem csak arról van szó, hogy elveszítem Asamét, hanem arról, hogy akár háborút indíthatok el, mert tudom, hogy Tatsuki neki fog menni, ha bánt, vagy annak a yakuzának, amelyikhez kerülök, ha netán elad.
- Deon, őszinte leszek, szerintem ezt nem tenné meg - mondom meg csendesen, de komolyan. - Szeret, szerintem ez mindent elmond. El tudom képzelni, hogy haragudna rád, vagy hogy kiakadna és talán tombolna is, de lenyugodna és megbocsátana végül. Én magamból indulok ki, vagy szerintem például Shinji is így gondolkodik, szóval nem azon akar bosszút állni, akit szeret és elkövette a dolgot, hanem akivel. Én is azt akarnám kinyírni, ennek ellenére nem félek - teszem hozzá komolyan. - Ha kiderül, mert akármit is csinálunk, előfordulhat, akkor vállalom a részemet benne.
- Jeremy... Asame egy kegyetlen yakuza, nem egy tizenkilenc-huszonhat éves srác. Olyan ember, akinek az alvilágban is összeránt seggeket a neve elhangzása. Érted ezt? Én rohadtul nem építenék arra, hogy majd megbocsát, meg ilyenek, sőt, csalódnék benne, ha a dolog kiderülése után könnyen megúsznám. Igenis engem fog elővenni, mert csalódni fog bennem és hiába szeret, az akár el is múlhat egy ilyen árulás hatására. Én ezt tartom valószínűleg, márpedig ha ez megtörténik, akkor nem lesz többé szeretetképes és ezt Ryuuichi is így gondolja, aki azért elég régóta mellette van. Tudom, mert korábban, amikor Asame majdnem meghalt, beszéltük, hogy lelépnék, hogy motiváljam, vagy megértessem vele, hogy bármekkora hülye vagyok, nekem sem drótkötélből szőtték az idegzetemet és Ryuu is mondta, hogy a kegyetlennél kegyetlenebb, a könyörtelennél könyörtelenebb, az erőszakosnál erőszakosabb lenne Asame, ha megsebezném. Láttam is rajta... Jeremy, el nem tudod képzelni, mennyi minden volt a szemében és az arcán, amikor bevallottam neki, hogy Tatsuki megdugott. Akkor még csak napokban, hetekben mértük a kapcsolatunkat, de azóta elmélyült, összefonódott az életünk, és ha elveszítenénk egymást, az konkrétan olyan lenne, mintha leszakítanának rólunk egy testrészt. Utána már nem tudsz ugyanúgy élni, főleg nem harminc év felett.
- Akkor nem kell kiderülnie, ennyi. - Ugyanakkor felülök és átkarolom Deont, majd homlokomat az övéhez támasztom. Ő is átölel, talán így tudjuk támogatni kicsit egymást. - El tudjuk titkolni, és akkor nem lesz baj. Nem kell tudnia senkinek sem, vagy esetleg Shinjinek, ha úgy érzed. Yoshinak sem szándékoztam előadni. Megtettük, vissza nem tudjuk most már vonni, én megbánni sem fogom, akármi lesz, igazából felkészültem arra, hogy ezért megölhet - vallom be komolyan -, ennek tudatában cselekedtem. Egyébként az árulás fáj, de nem söpri el a szerelmet egy perc alatt, ráadásul te pont az az ember vagy, akit nem fog tudni könnyen elengedni, és nem is fog. Én hiszek ebben, ahogy abban is, hogy ti összetartoztok minden történés ellenére. Deon, ígérem, nem lesz baj, megoldjuk, kitalálunk valamit, nem tudom... de megoldjuk. - Nem az zavar, hogy esetleg meg fogja bánni, sokkal inkább, hogy szenved ettől most, ahogy a következményektől is. Jelen pillanatban bevállalnám az egész felelősséget egyedül, ha ezzel segíthetek neki.
- Úgy csinálunk, mintha nem történt volna semmi - közli, azzal elenged és visszadől a kanapé támlájának. Felőlem rendben, amíg ezt be is tudjuk tartani. Nem arra gondolok, hogy egymásra másznánk, de valami biztosan változott, ami vagy feltűnik másoknak, vagy nem. - Folytatjuk a trilógiát, vagy kimozdulunk innen? - kérdezi meg.
- Szerintem folytassuk. De a többi része is olyan? - kérdezem meg megborzongva.
- Aha. A bárányok hallgatnak következik, de az inkább nyomozós, Lechter börtönben van - válaszol mosolyogva, mire engem újra kiráz a hideg.
- Belefér, hogy továbbra is az öledből nézzem? - kérdezem meg komolyan. Fektessük le akkor a határokat. De ha igen, akkor én benne vagyok.
- Megkeresem a dvd-t, aztán igen - felel továbbra is mosolyogva, azzal úgy tesz, ahogy mondta. Szinte pontosan tudja, hol találja, ez félelmetes azért. Gyorsan megcseréli a lejátszóban a lemezt, majd visszahelyezkedik és szerintem csak arra vár, hogy én is megtegyem, így eldőlök és kényelmesen elfúrom magam, miközben Deon elindítja a következő filmet.
Ez a rész sokkal barátságosabb, mint az előző volt, könnyebben is veszem az akadályokat, sőt, még tetszik is. Sok minden átsuhan azért a fejemben, sok lehetőség, forgatókönyv, nem tudom befejezni a gondolkodást, bár a filmre is figyelek. Furcsa érzés kerít hatalmába, ugyanakkor nem akarom, hogy eluralkodjon rajtam. Mi lesz ha... ha valami olyan történik, amiért Deon engem fog hibáztatni? Végülis legalább annyira az én felelősségem ez az egész, mint az övé. Ha nem derül ki, nincs gond, márpedig ha tartjuk magunkat a dologhoz, akkor nem fog, ennek ellenére fel kell készülni erre is, bár nem tudom, hogyan lehetne. Mindegy, ha kiderül, majd improvizálok, az úgyis megy... Amint vége a filmnek, megint Deon felé fordulok és hezitálok, hogy meg merjem-e kérdezni, aztán végül döntök.
- Van olyan végkifejlet, hogy meggyűlölsz? - kérdezem meg komolyan. A srác nagyot les. Ez most nemet jelent?
- Bakker, te aztán tudsz jókat kérdezni és jókor - jegyzi meg nevetve. - Nem hiszem. Azon parázol, hogy te leszel a bűnbak, meg a szemét, mert elcsábítottál, vagy mi? - kérdezi meg nyíltan.
- Nem teljesen erre gondoltam, de valami ilyesmi - mondom meg őszintén. - Csak nekem sokat jelent a barátságod és ezek után talán még többet is.
- Nem fogom rád kenni, nyugi és önmagában ez nem lesz vízválasztó köztünk, tudom kezelni a helyzetet. Bírlak és nem akarom, hogy ez, vagy más közénk álljon - jelenti ki komolyan, én meg halványan elmosolyodom.
- Nem foglak cserben hagyni sosem. - Ez szinte fogadalom, nem is csak ígéret. Tudom, hogy ez eddig talán nem volt nyilvánvaló, de így van.
- Tudom és köszi. Nem vagy kajás? Lassan Asame is keresni fog, mert lazán hét órája meresztjük itt a seggünk - jelenti ki elvigyorodva.
- Szerintem több - kuncogom el magam. - Kicsit éhes vagyok, de nem vészesen, bár... - Természetesen megkordul a gyomrom. - azt hiszem, mégis. Mehetünk, de még a harmadikat is meg kell majd mutatnod - ülök fel és mozgatom meg egy kicsit magam.
- Alap - közli vigyorogva és ő is feláll nyújtózkodni. - Az kurvanagy - kezd beszélni, miközben elindul kifele -, amikor először néztem végig a trilógiát, csak a harmadiknak a végén akadtam le. Durva lesz, szóval nem biztos, hogy kajálás után azt vissza kéne jönnöd megnézni, mert ha elhányod magad, te takarítasz - heccel, mire elkuncogom magam. - Most nem is mesélek, majd holnap megnézzük. Az ébredését meg nem tudom, látni akarod-e, elég véres. Bááár... - És legyint egyet játékosan.
- Amennyiben a felállás marad és néha kölcsönadod a kezed szemtakarónak, megnézhetjük - mondom kuncogva. Ezen Deon nagyon jót röhög. - Mit eszünk ma?
- Mindjárt megtudjuk Ayakotól. - A néni meglehetősen morc azért, mert majdnem kilenckor megyünk csak enni, de nagyon ínycsiklandozó, amit az asztalon látok. Rablóhús, krumpli és saláta. Isteni hármas és ahogy nézem, Deon már rá is veti magát. Ha nem igyekszem, el fog fogyni, így én is szedek magamnak és nekilátok enni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése