2.

Deon

Nem érdemes ragozni a történteket, majd Shinjivel megpróbálom megbeszélni annak reményében, hogy nem ver el. Jó, azért ez túlzás, Shinjit se könnyű kihozni a sodrából, de szerintem rohadtul kilesz azon, hogy megdugtam Jeremyt, főleg, ha tényleg nem bírja a srácot. Erről is ki akarom faggatni, úgyhogy mindenképpen hamarosan fel fogom keresni. Miközben finomsággal tömöm a fejem, megszólal a mobilom. Asame keres, azt kérdezi, hol tanyázom. Teli szájjal vagyok kénytelen válaszolni neki, hogy a konyhában és hívom enni. Jön. Oké. Be is fut, köszön mindenki mindenkinek, majd leül hozzánk. Ayako körbesürögi, én azonban vigyorogva teszek neki pár falatot a fűszeres húsból, amely átvette a szalonna füstös és a hagyma édeskés ízét, meg egy kevés krumplit, hogy megkóstolja a magyar konyha remekjét is.

- Milyen napod volt? - kérdezem meg tőle.

- Lehetett volna jobb is - feleli. - Hiányzott az asztaldíszem - teszi hozzá, majd nekilát enni. Ezen jót röhögök, mert egyértelmű, hogy rám céloz. Bírom, hogy őszinte, s ha burkoltan is, de belefoglalta a válaszába, hogy hiányolt engem. Ez rohadt jó érzés, ami jócskán odateszi a pontot az i-re azzal kapcsolatban, hogy míg ő melózott, mégis hiányoztam neki, én kufircoltam Jeremyvel. Gondoltam rá, nem is egyszer, a hiányát azonban nem éreztem most, jól éreztem magam teljesen a sráccal, lefoglaltak a filmek is. Először azt eszi, amit én tettem oda neki, s láthatóan ízlik is neki, méghozzá annyira, hogy a sajátját félrerakva újabb falatokat csakliz tőlem, mert így valószínűleg jobban esik neki most. Cseppet sem bánom, bejön ez a dolog. Természetesen nem is lenne igazi a vacsi, ha Shabu nem jelenne meg. Álmoskás fejet vág, szóval most keltették a kellemes illatok. Hihetetlen ez a macska, akkora éhenkórász, hogy mindig megérzi, mikor kell megjelennie a konyhában, hogy finom falathoz jusson! Nem mintha nem imádná mindenki annyira, hogy tömjék az aranyos kis fejét.

- Shaabuuu! - szólítom a macskát, mire az megélénkülve ül oda közénk Asaméval és les rám nagy szemekkel. Kicsesszek vele és adjak neki krumplit? Annyira szeretem szívatni ezt a cicust, de már a mozdulat elején látom a yakuzám szúrós pillantását, amitől újra felröhögök. Jó-jó, nyertél, etesd te, etesd a husikámból, majd én eszem a krumplit, persze... Elnyomva érzem magam. Jeremy is elneveti magát, aztán csak mosolyogva figyel evés közben. - Mi megnéztük a Casanovát - kezdek mesélni -, aztán A vörös sárkányt, majd A bárányok hallgatnakot, holnap meg a Hannibal jön. Azt így kaja után már nem ajánlottam Jeremynek - teszem hozzá vigyorogva. Nem mindenkinek bírja a gyomra, ha azt látja, hogy agyat esznek benne épp csak átsütve. Az nagyon kemény rész...

- Izgalmas programok. Ha van rám időd, majd beszélni akarok veled - mondja végül komolyan.

- Kaja után? - kérdezem meg. Most először fordul meg a fejemben, hogy a videószobában esetleg van kamera. Nem hiszem, mert szoktunk ott szeretkezni, de ha csak ez lenne az ok, akkor a dolgozószobájában sincs, márpedig oda emlékszem, hogy anno be lett téve. Azóta kiszedték, vagy amikor ott szexelünk, valaki mozizik? Nagyon ciki lenne... Rohadtul remélem, hogy egyik helyen sincs, vagy nem üzemelnek, mert utálnám, ha egy harmadik személy látná a nemi életünket.


Shabu felkéretszkedik, de ráfújok. Egyedül Yoru engedi meg neki, hogy a konyhában az ölébe másszon, mi viszont nem engedjük, hogy a kishölgy elkanászodjon. A fülét lesomva, a testét összehúzva, sértetten vonul Asame másik oldalához, tőlem távol.

- Ez a cica azt hiszi, nem szeretem, mert mindig én vagyok a rossz, aki fegyelmezi - jelentem ki panaszkodva. Jeremy persze kuncog, de nem zavar.

- Talán mert mindig betartod a szabályokat - mondja komolyan, majd ölbe veszi a macskát. Hát most kikerekednek a szemeim, aztán lerakom az evőeszközömet. Hirtelen nagyon mérges leszek, mert amit megbeszéltünk, azt nem tartja be. - Nekem megfelel kaja után, ha nincs programotok.

- A szobádban leszek - jelentem ki, azzal felállok az asztaltól. - Sorry - kérek elnézést a kikerekedett szemű, értetlen Jeremytől, azzal otthagyom Asaméval.


Mi az, hogy én mindig betartom a szabályokat?! Éééén??? Na jó, hagyjuk! Ezen nem is húzom fel magam, mert nem érdemes. Kinyitom az ablakot és a párkányra ülve cigire gyújtok. Elkezd hiányozni a kávé, de most már nem mászom el érte, majd később iszom egyet. Igyekszem a kinti friss levegőre, az epres ízű cigimre és a kellemes szellő kavarta füstre figyelni, hogy teljesen lenyugodjak, aztán nyílik az ajtó, s Asame jelenik meg két bögrével a kezében. Gondolatolvasó... És még ilyen távolságban is megy neki, bassza meg! Elfojtom a mosolyom, elfogadom tőle a kávémat, meg a homlokcsókját, ő pedig ezek után rágyújt.

- Feleslegesen kaptad fel a vizet.

- Nem - vetek ellent nyugodtan, de a kinti, sötét terepet bámulom. - Megbeszéltük, hogy a konyhában és az ebédlőben nem vesszük ölbe Shabut, max kávé és cigi mellé. Jó, elég sok mindent ledumáltunk, hogy mit nem, aztán mégis eljutottunk oda, Shabu feljár az ágyamra, lazán felpattan a dolgozóasztalodra, felmászik hozzánk a kád szélére, aztán retteghetünk, hogy belecsúszik - Itt már elmosolyodom, mert ez lehet, hogy csak az én parám. Én utálok megsérülni, na. -, meg minden, de na... érted - zárom le ezzel, majd morcos képpel beleiszom a kávémba. - Köszi - mondom azért neki a szemeibe nézve.

- Nem, nem értem - mondja őszintén. - Keményen megkövetelem a szabályok betartását, de egy macska kérdésében néha úgy vélem, elhanyagolhatjuk, vagy megszeghetjük azokat.

- Először a macska, aztán a kutyák, aztán a testőrök, ... Lavina - magyarázom. Bakker, mekkora szigorzsák tudok lenni! - Imádom Shabut, de azért nem ennék vele egy tányérból, meg az is necces nekem, amikor bent marad az ágyban, vagy felugrik, amikor mi együtt vagyunk. Jó, ezek tényleg nem eget rengető dolgok, én is le tudok alkudni, satöbbi, csak az rohadtul szétszed egy állatot, ha két gazdája van és az egyik A-t mond neki, a másik meg B-t. Akkor kire hallgasson? Naná, hogy arra fog, aki kedvezőbbet mond neki, így meg aki szigorúbb vele, attól visszahúzódik és azt nagyon rosszul viselném, ha elkerülne, mert én betartom, amit mi megbeszéltünk vele kapcsolatban - mondom meg őszintén. Fontos, hogy Asame ezt megértse. - Ha valamit változtatni akarunk, azt beszéljük meg, jó? - kérdezem, de igazából kérem inkább ezt. - Én mondtam, hogy a szobámban feljárhat a macska a székre, ágyra, asztalra, ha megunom, lepakolom és kész. Megbeszéltük, hogy kaphat a kajánkból pár falást, de csokisat nem, mert azt nem tudja lebontani, és ugyanígy sok édes és zsíros cuccot se, mert az nem jó a gyomrának, ezért hamar sokat kell vele orvoshoz menni, aztán kereshetünk neki helyet a kertben sírnak. Ugyanígy beszéljük meg, ha valamiben változást akarunk, mert akkor csak ilyen felesleges köröket fogunk futni és én rohadtul veszekedni fogok veled.

- Pedig, ha tudnád, mennyire imádok veled veszekedni is... - mondja mosolyra húzva az ajkait és csókot nyom a számra. Tudom, nagyon jól tudom és én is szeretek vele veszekedni. Vérpezsdítőnek tartom, főleg az utána esedékes szeretkezést, mert hát békülni tényleg az ágyban a legjobb. Leteszem a bögrém az ablakpárkányra, a csikkemet elnyomom a hamutálban, ahogy Asame is a sajátjaival így jár el, aztán felé fordulok, átkarolom a nyakát és megcsókolom őt. Úgy tűnik, lezártuk ezt a témát, val'szeg elfogadta az érveimet, úgyhogy ennyi. Szorosan magához ölel és belecsókol a nyakamba. - Remélem, tudod, hogy rohadtul hiányoztál - búgja a fülembe, amitől borzongás görög végig a bőrömön. Elmosolyodom, majd lassan viszonzom nyakára a csókját, hosszan kitartva azt, utána pedig sok picit kap alig haladva valamerre is a bőrén. Válaszul az ölébe kap és elindul velem a szobaajtó felé. Ugye nem akar kivinni így innen? Az ellen nincs kifogásom, hogy felkenjen a fára, szeretem azt is. Kézzel-lábbal karolom, végignyalom a fülét, majd cuppanos csókot nyomok bele és az ajtónak préselve végzem. Ó yeah...!