2.

Jeremy

Úgy látom, Asame már keresi is Deont, val'szeg ez a hét-nyolc óra elég hosszú volt, hogy hiányozzunk. Nem csodálkoznék rajta. Persze a yakuza fel is tűnik a körünkben, megtörténik az illendő köszöntés, aztán pakolom tovább a számba a kaját. A jó szex meghozza az étvágyat, ráadásul utána még két filmet is végigtoltunk, így most egyelőre az evésre fordítom a gondolatomat. Hallgatom azért őket fél füllel és valahol meg is nyugszom. Asame szereti Deont, itt nem lehet baj. Persze húzzák egymás agyát, de ezzel nincs semmi probléma. Egészen addig így is gondolom, míg Shabu meg nem jelenik. Nem hiszem el, hogy ez a macsek ekkora fennakadás kettejük között. Most is, mintha csak robbanna a dolog, Deon pedig elviharzik, én meg nagy, kerek szemekkel bámulok utána. Asame egy szót sem szól hozzám, csak nekiáll kávét készíteni, majd Deon után megy, engem meg szó nélkül itt hagy. Ez már nem lep meg annyira, ugyanakkor rohadtul nem örülök, hogy veszekednek. Nem tudom, egyszerűen csak idegesít. Közben befejezem a vacsorát, megköszönöm Ayakonak, majd elindulok Yoshimihez.


Berongyolok az ajtón és elmosolyodom. Yoshi a gép felett görnyed, meg valami papírokat nézeget. Azt hiszem, ő maga kérte, hogy fogják munkára, és nem tiltakoztak nagyon ellene. Felnéz és elmosolyodik, mire az ágyhoz slattyogok és befúrom magam mellé. Kap egy rövid csókot, meg hagyom, hogy magához karoljon, de türelmes vagyok és megvárom, míg végez. Végre kikerül a laptop az öléből, szuper! Legalább most odakerülhetek én. Már tudom, hogy mit szabad és mit nem, hogy hol fáj neki, vagy hol nem, ennek megfelelően nagyon vigyázok, mit teszek, vagy mit nem, de most jólesik hozzábújni.

- Mi jót csináltál ma? Már kezdtem megijedni, hogy Tatsuki csak úgy elhurcolt - mondja kedvesen. Tudom, hogy mosolyog.

- Deonnal voltam. Filmeztünk, pihentünk. Megnéztük a Casanovát - Szexeltünk, méghozzá kurva jót. - meg a a Hannibalos filmekből kettőt, a harmadikat meg holnapra tartogatja nekem. Aztán megvacsiztunk, most meg itt vagyok - kuncogom el magam, mire kapok egy homlokpuszit. - És te?

- Pihentem és dolgoztam. - Na azt hiszem, akkor az én napom sokkal, de sokkal jobb volt. Furcsa, mert még mindig érzem a kielégültséget, minden sejtemben ott van a bizsergés, ugyanakkor az étvágyam is megjött rá. Jó érzés bújni Yoshihoz, ahogy simogatja a hátam, ahogy átölel, csak egyszerűen élvezem.

- Azt hiszem, kiegyezhetünk abban, hogy nekem volt a jobb napom - kuncogom el magam, majd kicsit helyezkedve csókolom meg őt. Lassan, kiélvezve teszem, Yoshi pedig hagyja, hogy kibontakozzak, majd visszafúrom a nyakához a fejem, azonban az edzés ma sem maradhat el, remélem, most jobban veszi az akadályokat. - Ma az egyik testőr utánam szólt a folyosón - kezdek bele. - A lényege az volt, hogy mi lenne, ha vele is összefeküdnék, még fizetne is érte - kamuzok minden gond nélkül. Nagyon remélem, hogy Yoshi végre képes elvonatkoztatni és nem lesz rögtön dühös, mert akkor megint buktam az egészet.

- Ne foglalkozz vele! - A hangja nyugodt, nekem meg apró mosoly jelenik meg a számon. Talán... talán... - Maximum az én szajhám lehetsz, másnak nem megengedett a dolog. - Vaó! Na talán tényleg hatott, amit eddig próbáltam az agyába tuszkolni. Akkor viszont indítsunk komolyabb támadást. Komolyságot erőltetek magamra és dühöt csalok a szemembe is.

- Baszd meg, Yoshi! - közlöm éllel. - Akkor nesze! - Azzal kimászom mellőle az ágyból.

- Most mi van?

- Senkinek nem vagyok a szajhája és ha kell, ezt be is bizonyítom. Megkeresem azt a faszit és kurvajót szexelek vele! - vágok vissza dühösen. Látom, ahogy megdöbben, a fájdalmat, ami végigönt rajta. Ha most megint nem sikerül... A francba már! Gyerünk, Yoshi! Azonban mikor megkeményedik a tekintete, már tudom, hogy végre nyertem.

- Menj csak, jó szórakozást! - Nincs él a hangjában és semmi érzelem. Végre... Elönt a boldogság, de azért hogy lássam, mi lesz ezután, valóban kimegyek az ajtón és még be is vágom magam után. Na akkor most várjunk, nagyjából öt percet kap, hogy mutasson is valami reakciót, bár a legjobb az lenne, ha tényleg nem foglalkozna vele. Nem hiszem, hogy így van, de már ez is előrelépés volt. Végül benyitok, hogy lássam, mi a helyzet. Yoshi szemében megint fájdalom, de amint meglát, rögtön leplezi. Nocsak... Most azért van bennem némi büszkeség is. - Gyors menet volt - jegyzi meg epésen, mire végül elmosolyodom és felnyargalok az ágyra, és hosszan, mélyen megcsókolom. Szerintem már tudja, hogy próba volt, legalábbis remélem.

- Ne haragudj, de kellett - mondom meg komolyan. Látom, hogy még mindig nagyon rágódik a történteken. - Még mindig kínlódsz miatta, márpedig ezt nem teheted meg. Nagyon kérlek, szedd össze magad és próbálj már meg komolyan elvonatkoztatni tőlem! Yoshi, muszáj! Különben saját kezűleg foglak megölni. - Nagyon komolyan beszélek, szerintem ezt ő is érzi, ráadásul végig a szemébe nézek. Megmondtam már neki, hogy nagyon félek attól, hogy a végén nekem kell elvágnom a torkát, márpedig ha így maradunk... Sokat fejlődött és fejlődik folyamatosan, de nem elég. Valahogy ezt a kurva kötődést kéne megszüntetni végre. Szeretem én is, de kimutatni veszélyes, márpedig nem tudja leplezni sem. Nem akarom, hogy ebből legyen bajunk, hogy ez okozzon problémát és nem akarom ezért elveszíteni sem. Átfog a kezével és szorosan magához ölel, hagyom, hogy a fejét a hajamba fúrja. Tudom, hogy nem könnyű, nekem sem az, de feljebb tudok emelkedni a dolgokon. Nem tudok ellenállni neki, így finoman ledöntöm az ágyra és ajkaira tapadok. Yoshival imádok csókolózni, bár ma már volt egy hihetetlenül izgalmas másik csatám, de vele egészen más a helyzet. Talán mert ismerem, és tudom, mit hogyan. Mellé fekszem, egészen közel fészkelődve hozzá és mindig csak annyira szakítom meg a csókot, amíg levegőt veszek. Írni akartam Tatsukinak, hogy akkor most mi van, meg meddig hagy még itt, de végül elszáll a késztetés rendesen. Ráérek később is, most sokkal fontosabb nekem Yoshi. A csókba ölöm minden vágyamat, mindent, amit most szeretnék és tudom, hogy Yoshi is így van vele. Felhevülten, vággyal telve bújok hozzá, szorosan simulva, de vigyázok, nehogy fájdalmat okozzak neki, mire magához karol. Legalább annyira izgatott, mint én, ezért lerángatom a takarót Yoshiról és elhelyezkedem a lábai között, majd hosszan a szemébe nézve az ajkaim közé fogadom. Látom az arcán, hogy ezt nem így gondolta, ugyanakkor én ezt tartom most kivitelezhetőnek és nincs apelláta. De most akarom, érezni akarom, hogy élvezi, látni, ahogy örömet okozok neki.

Lassan, gyengéden kényeztetem, minden pillanatát kiélvezve, figyelve, ahogy a szeme ködössé válik, ahogy fellobban benne a tűz. A hajamban túr és tudom, hogy ezzel jutalmaz, én pedig csak el-elmosolyodom és folytatom a munkát. Nagyon élvezem, hihetetlenül felhúz, de nem nyúlok magamhoz, mert az elvenné az értékét. Yoshi sem bírja sokáig, egyre hangosabban nyög, egyre inkább zihálva veszi a levegőt, majd egy hangos kiáltással élvez a számba. Vadul nyelem forró élvezetét, majd elmosolyodom és felmászva mellette csókolom szájon. Magához von, én pedig nem tiltakozom, majd elkezd kibontani a nadrágomból. Hagyom, hogy csókoljon, meg hogy tegye, amit szeretne. Gyengéden kezd kényeztetni, én pedig nyakához fúrom a fejem, oda sóhajtozom, oda rejtem a nyögéseimet is. Jólesik, amit csinál, és hagyom, hogy elragadjanak az ösztönök, gondolkodás nélkül lököm magam a markába, ő pedig elkuncogja magát, de nem hagyja abba a kényeztetésem. Ki is akadnék, azt hiszem. Nem tudom, meddig tesszük ezt, de engem betölt az illata, az íze, kezének munkája. Végül nem bírom tovább és megfeszülve élvezek markába, mire mosolyogva von csókba. Boldogan viszonzom, de aztán bekapcsolom a nadrágom és a fürdőbe vágtatok, hozok egy lavór vizet, hogy megmoshassa a kezét. Tudom, hogy már járkálhat, de most jobb’ szeretném ágyban látni.


Mikor végzek, mellé fészkelem magam és szorosan összebújunk. Ezek az együttalvások kurvára tudnak hiányozni egy idő után. Magunkra tornázom a takarót és remélem, ma már a kutya nem akar keresni minket. Gyengéden simogatom a mellkasát, miközben ő a hátam cirógatja. Megkönnyebbültem, jól érzem magam itt. Nem tudom, mikor nyom el az álom megint, de nyugodtan alszom, Deonnal álmodva.