19.

Deon

A kurvára kibaszottul fáradt már nagyjából megközelíti azt, ahogy érzem magam, de még mindig nem írja le helyesen és pontosan. Holtkóma, körülbelül. A probléma csupán az, hogy képtelen vagyok aludni, annyira feszít az idegesség, nyugtalanítanak a gondolataim és egész egyszerűen nem tudom, hogyan lehetne most csillapítani bennem bármit is. Talán ha Asame hasra fektetne és lassan a magáévá tenne, minden helyre kerülne bennem. Úgy érzem, ez segítene, csakhogy a közeledésemet egy bizonyos szint után képtelen vagyok kifejezni, neki pedig legcsekélyebb szándékában sem áll komolyabban hozzám érni. Megölel, csókot nyom a fejemre, én pedig az éjszaka nagy részét agyalással töltöm. Nem vagyok biztos benne, hogy jó ötlet volt most megmondani, vagy egyáltalán megmondani Asaménak, hogy megdugattam magam Tatsukival, de csak úgy tudok tiszta lappal indítani nála, ha most minden mocsokságom bevallom, márpedig ezt akarom. Ha kivág, akkor megteszi, beledöglöm félig, elmegyek megjavulni, vagy elveszni, ha pedig sikerül jobbá válnom, mint amilyen voltam, visszajövök és megpróbálom elérni, hogy megbocsásson.


Pánik tör rám, amikor megérzem, hogy Asame szabadulni próbál tőlem, s ösztönösen csak még erősebben belekapaszkodom, ragaszkodón szorítom. Nem tudom, miért akar ilyenkor elmenni mellőlem, de nem akarom, csak azt, hogy maradjon, még átfogjon, öleljen. Persze csak nem tesz le arról, hogy itt hagy, ezért még be is szól. Azonnal eleresztem, feltartani ilyesmiben nem akartam, csupán... Mindegy. Rosszul esett, amit mondott, mégis még én engeszteltem. Tiszta hülye vagyok.


Megint azt érzem, hogy majdnem bármire képes lennék, csak hogy jobb legyen köztünk a helyzet. Kiengesztelném, ezerszer megbánnám a tettem és ki is mondanám, vagy akármi, de nem kéri, nem is biztos, hogy igényli. Összeborzolta a hajam, amivel máris elűzte a kellemetlen, fájó érzést a mellkasomból, s repesve várom vissza őt magam mellé. Szeretném érinteni, a közelében lenni, mégis mikor visszajön, mozdulatlan maradok és a yakuzámat nézve folytatom az agyalást. Egy barom vagyok, mert kockáztattam a vele való kapcsolatomat. Még akkor is így gondolom, ha pontosan tudom, mit éreztem Jeremy mellett akkoriban. Rosszul intéztem az egészet... Arról sem beszéltem, mikre vágyom és másnál kerestem. Ostoba voltam. Nem tudom, miért feltételeztem, hogy Asame nem tudna velem kemény, már a durvaságig vad lenni. Nem csak tud, de szeret is. És én is imádom, amikor olyasmiket művel velem.


Végül nem bírom ki és odabújok a yakuzámhoz, megpróbálok aludni még, bár érzem, az nem fog menni, mert túl feszült vagyok. Szeretnék eleget tenni a kérésének, de lehunyva a szemem csak rémképek kergetik egymást a fejemben. A mellettem fekvő férfi is érzi ezt, mert elégedetlenül felszusszant, amitől nem érzem túl jól magam, de nem tudom, mit tehetnék a cél elérésének érdekében. Talán a vállára hajthatnám a fejem. Nem, mert nem nyúlt hozzám, nem kérte. Akkor a karjának hajthatnám a fejem és átfoghatnám azt. Áh, egyelőre elég lesz annyi, hogy a markába csúsztatom a kezem és ujjaim az övéi közé fűzöm. Lehet, hogy tényleg csak egyelőre, de most még mindenképp jó így.


Asame bejelentése halálra rémít. Nem tudok mást elképzelni, minthogy night klubokba megy és kurvázik egy keveset. Ha nem azért, hogy dugjon, csak simán az érzetért, hogy más valakit érint meg, vagy nincs velem, de bármiért is, rosszul esik, bánt. Ugyanakkor nem feltételezek róla ilyesmit mégsem, ahogy azt sem, hogy képes lennék a saját otthonából menekülésre késztetni. Inkább semleges módon igyekszem megérdeklődni, miért nem óhajtja velem tölteni az elkövetkezendő éjszakákat és nagyon remélem, hogy nem azért, mert undorodik tőlem. Nem mintha ez valószínű lehetőség lenne. Egyenesen néz vissza bele a szemembe, látom, hogy végiggondolja, hogyan válaszoljon, végül még ijesztőbbet sikerül mondania, mint amire gondoltam. Remélem, nincs komoly baja Asahitonak és nem azért kell razziáznia az Endorfinban Asaménak. Szerencsére nem, sőt, külföldre mennek. Ennek nagyon örülök. Rájuk is fér a kikapcsolódás és talán a yakuza is nyugodtabb lesz. Megkérdezem, hátha mehetek én is, mert szeretnék minél többet tudni, tanulni, az Endorfin pedig kissé az enyém is Tatsuki miatt, de a rosszfiúm finoman lepasszol. Már nem veszem zokon, inkább beletörődöm és megpróbálok megint visszaaludni.


Most Asaménak nem megy, kávézást javasol, aminek nagyon megörülök, mert cseppet sem vagyok biztos benne, hogy képes lennék alvásra, meg nem is biztos, hogy túl jó lenne nekem. Felpörgök attól, hogy ébredni szeretne, ő meg nem is érti, alig alvással hogy lehetek ennyire felturbózva. Hát úgy, hogy a fáradtság egy ideig hajtja az embert, aztán kiüti. Engem legalábbis mindenképpen. Már ugrom is ki az ágyból és kezdek ruhákat keríteni magamnak, csak szokásos módon gondban vagyok azt illetően, hogy mit vegyek fel. Asame mesteri módon oldja meg a problémámat, mögém lép, mire azonnal hozzásimulok egy kicsit, kivesz egy menő nadrágot, majd találomra egy pólót is a kezembe nyom. Kapok egy hajborzolást is, meg tíz percet a készüléshez, ami nálam leginkább semmi, de most kifejezetten nagyon igyekszem. Miután becsukódik Asame mögött az ajtó, bevetem magam a fürdőbe, megáztatom a testem és megmutatom a bőrömnek, hogy van olyan is, hogy tusfürdő, áttörölközöm nagyjából, beleugrom az alsónadrágomba és a naciba, út közben a szobámba bújok pólóba, ott átkócolom a fejem egy fésűvel és már süvítek is a konyha felé. Eldöntöttem, hogy meglepem a yakuzámat és ez sikerül is, de csak egy megjegyzést kapok. Ennek is örülök. Nagyon.


A beszélgetés alatt folyamatosan kapom az ívet, s végül Asame győz kiütéssel, amitől jócskán égek. Képes úgy tenni, mintha csak én fixíroznék és vágynék egy egész estés együttlétet, méghozzá teljes nyugodtsággal. Hihetetlen ez a pasi... Igyekszem nem gondolni most azokra a szeretkezésekre, mert már így is túlságosan izgatott vagyok, ám a rosszfiúm mögém lép és a fülembe suttog, ráadásul azzal a feltett szándékkal, hogy odakozmál. Forrni kezd a vérem, meg sem tudom állítani magam, úgy vetődöm rá. Hamar felállok és hozzásimulok, s gátlástalanul megmutatom neki, mire képes az ágyékba kúszó hangjával és az ügyesen megformált mondataival. Válaszul a vállára kap, mintha ezzel mutatná meg mindenkinek, az övé vagyok, s most minden kétséget kizáróan valahol a magáévá is fog tenni. Még jó, hogy nincs itt senki. Ellenben attól begyulladok, hogy elindul velem, ezért heccelni kezdem Asamét. Természetesen nem tesz le, így végül átkarolom a testét, mégis beleszédülök az utazásba és a lerakásba. Aztán ami az ajtó mögött fogad...


Basszus!


Ez egy komplett kéjbarlang, mely egyszerre kellemes és perverz, hiszen a süllyesztett kád és a hatalmas franciaágy romantikussá teszi, főleg, ha a kettő közti panorámaüveget és az azon túli erkélyt veszem számításba, viszont van itt kikötözéshez alkalmas részleg is, természetesen széles választék kínálja magát a szexuális eszközökből, ráadásul a plafon egy merő tükör. Ámulok és zavarban vagyok, de persze Asame hamar feltalálja magát, csinál egy fürdőt, ami jól is fog jönni, hiszen pihentet. Az más kérdés, hogy erről a helyről nem a pihenés jut eszembe, hanem sokkal inkább a szex. De az bármilyen formában. Viszont a rosszfiúm nem adja jelét, hogy azért hozott volna ide, hogy megdugjon, úgyhogy nem igazán tudom, mihez kezdjek, téblábolok, nézelődök, szemügyre veszem az eszköztárat, végül beülök a férfi mellé a kádba. Szóhoz sem jutok, úgyhogy egészen addig nyugton maradok, míg yakuzám le nem fröcsköl. Talán játszani akar, ezért magára hagyom egy kis időre a vízben, választok egy nyakörvet a sok kincs közül, majd azzal térek vissza Asaméhoz. Kíváncsi vagyok, hagyja-e, hogy rátegyem. Ő nem ellenkezik, csak az én kezem remeg, de némi bénázás után végre sikerül bekapcsolni a nyakörvet.

- Jól áll - jegyzem meg merészen.