1.

Ryuuichi

Elintéztem, amit el kellett rendeznem a testőrökkel, így miután visszatérek a testőrszobába, nekiállok egy újabb adag számlázásnak. Tudom, hogy számíthatok Shinji segítségére is, viszont most azt szeretném, ha nem foglalkozna mással, csak Tatsukival. Ráfér, hogy kicsit megnyugodjon, hogy vele legyen. Hosszú percek telnek el, majdnem a felét sikerül gépre vinnem az egyik könyvnek, mikor Bakari jelenik meg a szobában. A férfi komoly, határozott, ahogy mindig, most sem látszik rajta semmilyen érzelem, csak fáradtság, elszántság.

- Asaméval még nem beszéltem, de terveim szerint az elkövetkezendő minimum két hetet Tatsukival a házban töltjük - jelenti ki. - Meglehetősen küzdelmes időszak lesz, bár ez elsősorban engem és valószínűleg Shinjit fogja érinteni. Remélem, engedélyezitek a srácnak, hogy Tatsuki mellett legyen. - Halvány kérés azért bújik ebben a mondatban, ahogy némi követelés és bejelentés is. Annak ellenére, hogy színtelen hangon beszél, a mondatai igen érzékletesek, megfontoltak, ahogy megszokhattuk már tőle. - Kitamura klánja mindenestől kiirtásra került - ad jelentést. - Nem maradt egyetlen ember azok közül, akik hozzá tartozónak vallották magukat a legjobb időszakban. Nincs semmilyen utód, a terület üres, Kageru és Katsuri már osztozkodnak rajta, telepednek le. Kiváltak tőlünk, bár készségesen mellénk csapódnak, ha úgy hozza a szükség. Tetsuji visszakapta a kurváit és szigorú megfigyelés, ellenőrzés mellett ténykedhet, ahogy eddig. Ha felmerül a gyanúnk, hogy mégis Kitamura embere, megöljük, ezt Asahito is pontosan tudja. Tettünk róla, hogy Shinjire senki se vadásszon amiatt, mert hajdanán megölte Kitarot és arról is, hogy senki se merjen Tatsuki útjára lépni, aki nem mellette, érte, miatta akar lenni. Jelenleg kimondhatjuk, hogy béke van, már ha létezik ilyen az alvilágban. Mondhatjuk csendnek is - teszi hozzá mintegy mellékesen. - Ha Asaménak szüksége lenne valamire, a mi embereink is ugraszthatók, nem óhajtunk adósa maradni semmiben. A közte és Tatsuki közt megkötött szövetség fontos a számunkra, méghozzá nem érdek miatt. Törekszünk egyenlőségjelet tartani, ezért ha gond adódna, vagy elkélne valami, gondoljatok ránk is - kéri komolyan. - Még nem tudja senki, hogy Tatsukit ide hoztam, ő úgy határozott, hogy egyelőre ez így is maradjon, viszont ha ezen még akkor változtathatok, amíg itt van, több alvilági is várható ide leróni a tiszteletét - folytatja a tájékoztatást. - Bár gondolom, Deon már körbetelefonálta a barátait, hogy elmondja, hogy a pirszingese él és megkerült, Tatsuki nyugalma megőrzése érdekében hagyja békén egyelőre mindenki, akit ő nem hív. Hálás, amiért Jeremy dekkolhatott itt az elmúlt másfél-két hónapban, noha tisztában van vele, hogy Deon nem engedte volna, hogy a szalonban maradjon.

- Addig maradtok, míg jónak látjátok és szeretnétek. Senki nem fog zavarni titeket és főleg nem Tatsukit, magam gondoskodom erről és biztosíthatlak, hogy Asaménak sincs kifogása az ellen, hogy a házában töltsetek annyi időt, amennyit jónak láttok - felelem neki komolyan. - Felesleges hálálkodnia azért, mert nem dobtuk az utcára Jeremyt, a közte és Asame között lévő szövetség erős és egy ilyen szövetségbe Asaménak mindig is belefért, hogy ha úgy van, magához vegye szövetségese tanítványát és vigyázzon rá, míg szükséges. Inkább mi... én tartozom hálával azért, hogy nem hagytátok veszni Shinjit. - Talán nem ez a legmegfelelőbb kifejezés, de tényleg őszinte hálát érzek azért, mert megvédték a kölyköt, nem hagyták, hogy Kitamura elkapja, mert Shinji nagyszerű testőr és remek tanítvány. - Egyelőre az itteni dolgok lecsendesedtek. A kínaiak lapítanak, így kijelenthetem, hogy bár valószínűleg időlegesen, de béke van teljesen - osztom meg én is vele azokat az infókat, amiket nem árt most tudnia Bakarinak az itteni helyzetről. - Örülünk, hogy visszatértetek - teszem hozzá végül. - Nem kívánom távol tartani Shinjit Tatsukitól, ha szükségem van rá, szólni fogok róla. Most amúgy is az elsődleges feladat számára az, hogy a főiskolára koncentráljon, Tatsuki pedig mindig is ösztönzőleg hatott a kölyökre.

- Javaslom, hogy jelöljetek ki más testőrt Deon mellé, mert Tatsuki amint lehet, szerintem a lakására akar majd menni, amennyiben Shinji engedélyt kap vele tartani. Nincs miért hálásnak lenned neked és másnak sem, Tatsuki még akkor döntötte el, hogy megvédi Shinjit, mikor megtudta, hogy a srác kölyökként kinyírta az ellenségét. Deonnak tartozott annyival, hogy védje, ami az övé, a barátját. Ő, amit kitalál, azt véghez viszi, az idő folyamán pedig csak egyre több indok sorakozott fel, miért ne hagyja veszni Shinjit.

- Ez amúgy is esedékes lett volna, ha Shinji elkezdi a főiskolát, mert nem tud Deon mellett lenni mindig, ha a kölyöknek szüksége lesz rá, így ha ideiglenesen is, de Deon másik testőrt kapott volna erre az időre.

- Hát most nem a főiskolán múlik. Van már olyan, akit alkalmasnak tartotok a kölyök mellé?

- Teruki. - Látszik, hogy a választotton Bakari komolyan elgondolkodik. Latolgat, végül megrázza a fejét.

- Be akarom tanítani.

- Akkor kerítek mást erre a feladatra.

- Köszönöm.

- Felesleges. Értesítsem Asamét, hogy beszélni akarsz vele is, vagy elég, ha elmondom neki mindazt, amit te elmondtál nekem?

- Utóbbi - dönt végül így. Fáradt, valószínűleg azért.

- Rendben. Szükségetek van valamire?

- Felkészülten érkeztünk, ezért egyelőre nem.

- Rendben van - felelem, mire Bakari feláll a helyéről, majd egy biccentést követően távozik is. Lesz megint jócskán munkám a ház körül, de cseppet sem bánom. Könnyebb lenne, ha már ide tudnám venni Xiah-t és Jinseit, de még van pár évük az iskola befejezésig, ráadásul fiatalabbik fiam a későbbiekben nem akar testőrködéssel foglalkozni, őt sokkal jobban vonzza a mérnöki pálya. Hát… Nem lesz egyszerű.