Raktari
Nagyon tudatosan mondtam azt, hogy összebújunk. Így gondoltam: csókolózva, egymást simogatva, ingerelve áldozni még egy kicsit a kéjnek. Azt hiszem, Yoshi nem volt vele tisztában, mert mintha meglepődne és megpróbálná visszafogni magát, amit gyorsan letörök folyamatos csókolásával. Kicsit aggódom, hogy lerohanom, de ha őszinte akarok lenni, nem úgy ismerem őt, aki nemet mondana valamikor is az ilyesmire. Érzékenyen reagál, megremeg, felsóhajt, én pedig nem állok meg, lassan, szelíden, szerelmesen ostromlom őt, mintha magabiztos lennék, pedig még azt sem tudom, mennyiben akarok hagyatkozni Masao felbujtására. Mindenesetre nem akarom, hogy szőkém azt képzelje, csak akkor kívánom, akarom és érintem így, ha ittas vagyok. Ennek alapján meg kellene adnom magam most is, mint tegnap éjjel, miközben bennem van az is, hogy én tegyem őt újra vergődő passzívvá. Félek, ezzel csak magamnak akarom bizonyítani, amit már annyiszor hallottam, hogy nem vagyok undorító, feslett, torz vagy beteges. Nem a bizonyítás sikertelensége aggaszt, hanem az, hogy képes lennék ilyesmit tenni, talán bele is bukni, hogy magamnak megkíséreljek valamit beadni, amit évek óta nem tudok, nem bírok, egyszerűen nem megy. Tegnap is annak éreztem magam, egy riherongy cafkának, hiszen úgy viselkedtem, de az istenek sújtsanak le rám, ha azt merem hazudni itt bent, a magányomban, hogy nem élveztem. Borzalmas és fantasztikus éjszaka volt egyszerre.
Szeretek meztelenül összesimulni valakivel. Nem akárkivel persze, de ez az én esetemben biztosan nem is kétséges. Szeretem a bőr érintését, a melegét, az alatta húzódó izmok megfeszülését, az erek finom lüktetését, magát az emberi testet, melyben annak a lénye lakozik, akiért képes vagyok kivetkőzni önmagamból is, megadni teljes mértékben magam, elviselni a kínzó gondolataimat és a perzselő szerelmet. Ha tehetném, mindet kiirtanám magamból, ám nem vagyok ennyire erős, ezért újra és újra ebbe a csapdába esem, amibe most is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése