27.

Jeremy

Jól érzem magam és csak egyre jobb kezd lenni ez az egész helyzet. Élvezem Masao közelségét, visszacsúszunk a vízbe és csak bújok hozzá. A megnyugvásra, beszélgetésre is szükségünk van, ezt érzem, így nem tiltakozom egy percig sem, de feszegetni sem akarom azokat a dolgokat, amiket ő sem. Tőle is meghallgatok részleteket, momentumokat és előkerülnek újra bizonyos dolgok köztünk. Kíváncsi vagyok, és valahol csak még jobban szeretem őt most. Hiányzott, ilyenkor érzem csak, mennyire nagyon, hogy ez a tizenkilenc nap most mennyire sok volt. Talán magamnak sosem vallottam volna ezt be, ha akkor Tatsuki nem kérdez rá, de most már nagyjából mindegy is, itt vagyunk, ráadásul kaptam lehetőséget, olyat, amiben sosem hittem, sosem bíztam és talán lehet belőle valami. A kérdésre azonban olyan nehéz válaszolni, hogy mit is akarok tulajdonképpen. Nem tudom... randizni, megismerni egymást, aztán meglátjuk, mi hogyan alakul. Ez az egész beszélgetés most őszinte, megnyugtat és valahol vágyakkal, kíváncsisággal tölt el.


Végül csak kikászálódunk a vízből, bár ezt főleg Masao intézi, én meg nem tiltakozom ellene. Yukatát veszünk fel, aztán némi vacillálás után helyet kérek a férfi ölében és mivel nem ágál ellene, így kényelmesen elhelyezkedem, majd kérek is. Nem szoktam és most is zavarba hoz a gesztus maga is, de hihetetlenül kellemes érzés. Végül hátradőlök és Masao vállára hajtom a fejem, míg meg nem érkezik az újabb adag étel. Megint csöngetnek, így kikerülök a férfi öléből és elfoglalom a helyem, amíg tálcát cserél Hachival.

- Köszönöm - mosolygok rá, mikor megkapom az adagom, de egyelőre nem kezdek hozzá, csak méregetem.

- Nagyon szívesen - válaszol a férfi és nekilát a pudingjának. - Kérsz egy falatot? - kínál meg egy kiskanálnyit nyújtva, amit vigyorogva kapok be. Ilyet még sosem kóstoltam. Abban biztos vagyok, hogy vanília puding, azt hiszem, meg van sütve és a tetején törékeny cukorszirup van.

- Ez tök finom - állapítom meg végül és most már nekikezdek az enyémnek is, de azért felsandítok Masaora és végül ez első falatot neki nyújtom egy hatalmas mosolyt mellékelve hozzá. Masao szívesen fogadja a kóstolót, így elégedetten tolom a számba a következő adagot. Húúúú! Ez isteni, már nem is emlékszem, mikor ettem utoljára, így szinte leolvadok a székről, ráadásul jólesően morgok is hozzá. Hoppá! Igyekszem nem zavarba jönni, de azért na... ilyenkor gasztronómiai orgazmusom van. Persze kinevetnek, szóval csak sikerült megint magam alatt vágni a fát. Szabadulni próbálok, így ráöltöm a nyelvem a férfire.

- Örülök, hogy ízlenek.

- Nagyon szuperek - ismerem el, aztán veszek még egy adagot. - Ahogy a hely is nagyszerű. Szép, csendes, nyugodt és különleges.

- Ilyet kerestem.

- Imádom - ismerem el. Lassan pusztítom be a sütimet és élvezkedve dőlök hátra, mikor befejeztem. Még elnyammogok az utolsó falaton egy darabig, aztán megajándékozom egy újabb mosollyal Masaot és megpaskolom a pocim. - Húúú! Ha így folytatom, igen kövér leszek.

- Nem félek én attól - mondja nevetve, s félreteszi a kitakarított tálkát.

- Végülis amíg van kivel lemozogni... - húzom el a végét a mondatnak, de hagyom magam kényelemben.

- Nos igen, ez is egy fontos szempont, meg amilyen eleven vagy...

- Hát most nem tudnám háromszor körberohanni a háztömböt - ismerem be vigyorogva.

- Nem is lenne egészséges - neveti.

- Hát nem - hagyom ennyiben a dolgot, aztán mégiscsak felkelek és ismét az ölébe igyekszem kéredzkedni. Most nem hagyja, de azt hiszem, csak némi türelemre int. Megágyaz a törölközőkből és oda ül le, én meg kíváncsian vizslatom a művelet közben, aztán int nekem, hogy valahol foglaljak helyet, így végül mellé telepszem le. Elfekszik és simogatni kezd, mire elmosolyodom és hasonló módon végigsimítok az oldalán, s azon gondolkodom, hogy bejátszam-e már most a bújást, vagy még várjak egy kicsit. Végül persze nem sikerül legyőzni magam és a fejemet mellkasára hajtva simulok hozzá, fél kézzel és lábbal átkarolva. Átfog és úgy helyezkedik, hogy nekem is kényelmes legyen.

- A következő helyszínt te választod - jelenti ki egyszeriben. Meglepődöm, így hirtelen nem is tudom, hogy mit mondjak, aztán csak elmosolyodom.

- Rendben van - válaszolok végül és végigcirógatok a mellkasán. - Még gondolkodom rajta - teszem hozzá, de ez most nagyon kellemes meleget váltott ki a mellkasomban. Valami szupi hely kellene, olyan, ami az enyém, de mégis jó. Hűűű! Gondolkodni kell rajta egy darabig, az biztos.

- Még időben szóltam szerintem.

- Valahogy úgy sejtem, igen - nevetem el magam. Masao nem válaszol, csak lehunyja a szemeit és így marad, csendben. Mosolyogva fekszem vissza rá kényelmesen és gyengéden cirógatom őt. Jólesik nekem és remélem, neki is, bár ha nem, akkor majd megállít úgyis. Aztán eszembe jut valami, így nagyon csendesen teszem fel a kérdést. - Meddig maradhatunk?

- A hely nonstop, tehát amíg jólesik - válaszol halkan. - Gondolom, nálam alszol.

- Ha lehet, igen, mert Tsuji megint be akar újítani valakit, nekem meg nem nagyon lenne ahhoz hangulatom - ismerem be. Meg egyáltalán... jobban szeretnék Masaoval maradni. - Meg szeretnék veled maradni - mondom ki ezt is, még mielőtt azt hiszi, csak az az oka a dolognak.

- Rendben. Ne felejtsd el, hogy a szalonban te vagy otthon - jelenti ki komolyan.

- Tudom, de reméltem, nem dobsz ki - árulom el csendesen. - Teru meg otthon van, szóval így végülis szabad a hely.

- Eszemben sem volt kidobni, úgy számoltam, hogy jössz velem haza. - Hatalmasat vigyorgok és nyomok egy csókot a mellkasára. Nagyon reméltem, hogy így lesz, sőt, igazából erre építettem egy kicsit talán.

- És holnap visszaviszel? - érdeklődöm azért meg. Gondolom, Teru sem akadna ki, ha hívnám, de jobb tisztázni előre.

- Elfuvarozlak, persze, de nem vagyok időhöz kötve, csak néhány telefont kell elintéznem, egyébként ráérek.

- Szuper! - lelkesülök fel egy kicsit. Akkor majd beszélek Teruval is, hogy nem kell kapkodnia. Aztán gondolok egyet és felmászom Masao mellkasára és elhelyezkedem rajta. - Szólj, ha nagyon nehéz vagy kényelmetlen vagyok - kérem csendesen.

- Nehéz... - ejti ki kétkedőn. - Te? - kérdezi nevetve, mire megemelem a fejem és kinyújtom a nyelvem rá. - Ha felszedsz még vagy húsz kilót, már aggódhatsz ilyesmin, addig nem hiszem, hogy kéne, de lepakollak magamról, ha kényelmetlenné válik a pehelysúlyod - jelenti ki vigyorogva. - Mesélj a testvéreidről - kér, mire hatalmas vigyorba szalad a szám.

- Van egy öcsém, Rick. Ő amolyan ellentétem, de nagyjából mindenben. Heves, bátor, jó kiállású, lassan magasabb mint én, ráadásul ő is hajlik arra, hogy bekapcsolódjon ebbe a világba. Tatsukinak megakadt rajta a szeme, ezt érzem. Igazi kis nőcsábász lett belőle egyébként, rá sem lehet ismerni, mióta szeretetet kap Yanamitól. Annyira jó látni, hogy kinyílt, nem kell szorongania és feszengeni sem a bátyám miatt. Megerősödött, felszedett pár kilót is, most már emberkinézete van. Végre normális tizenhét éves lehet. Meg van két húgom. Imádom őket, két kis királylány. Roxy az idősebb, ő tizennégy, míg Amy a kisebb, ő tizenkét éves. Imádnivaló cserfes leányzók, akik mindenben megtalálják a szépet. Szerencsére sikerült kihagyni őket a nehéz dolgokból, már anyámat sem hiányolják rég, szépen fejlődnek, tanulnak. Nagyon okosak és most, hogy adottak a körülmények sorban hozzák a szebbnél szebb eredményeket. Roxy szeret rajzolni, mint én, bár főleg azóta műveli, mióta Tatsukival megismerkedett. Olyan édes volt, teljesen beleesett a tetoválómba és még arra is rá tudta venni, hogy japán ételt egyen, amit előtte senkinek. Azóta meg csak kupálódik ki, tanul főzni, különórákra jár, meg versenyekre, meg ilyesmi. Amy meg úszni szeret nagyon, ügyesen is csinálja, de csak annyira kell neki, amíg még élvezi is. Nagyon szép helyen laknak, van külön szobájuk, de a lányoknak akkora az ágya, hogyha igénylik, Rick is ott lehessen, vagy ha olyan az alkalom, akkor velük tudjak aludni. Rickkel elég sokat beszélünk, a legtöbb dolgot tudja rólam, míg a lányok ebből szépen kimaradnak és csak a jobbakat. Annyira jó, hogy végre boldogok, Yanami pedig saját gyerekekként kezeli őket, megöleli, megpuszilja, ilyenek, amiket nálunk otthon sosem kaptak meg. Nem is csodálom, hogy egyre többet és jobban fejlődnek, ráadásul a körülmények is adottak, elő van készítve minden a számukra. - Masao nagyokat mosolyog az elmondottakra. Nagyon szeretem a többieket, szerintem ez érezhető.

- Még a végén Tatsukinak összejön egy kis aranyos feleség - heccel, mire aprót harapok a bőrébe, de csak nagyon finoman. - Igazán szerencsések vagytok a testvéreiddel. Te kaptál egy olyan mestert, akivel jó dolgod van, a testvéreid pedig egy olyan anyát, akire akárki irigykedhetne.

- Nagyon hálás vagyok mind Tatsukinak, mind Deonnak és Yanaminak is. El sem tudom mondani, mennyire szeretem őket és most látni, hogy boldogok és egyenesbe kerültek, mindennél többet jelent. Elmúlt a fenyegetettség, a félelem és normális életet élhetnek saját, szabad döntésekkel. Tudod... nekem Tatsuki olyan, mint egy apa, szóval nagyon sokat jelent - ismerem be egy kis szünet után.

- Örülök - mondja csendesen, mosolyogva, lehunyt szemekkel. Lassan végigsimogat a hátamon, majd kezét visszateszi a derekamra. Picit törleszkedem hozzá, bújok és simulok, de csak lassan, kedveskedve. Igazából el tudnék így aludni most, mert biztonságban érzem magam és elégedettnek. Aprókat mozdulva cirógatom a férfi mellkasát és a gondolataimba merülök, Masao is hallgat, nem töri meg a csendet, ez viszont még inkább elnyugtat most. Néha jólesik csendben maradni egy kicsit, csak élvezni a helyzetet, hallgatni a másik szuszogását, bújni és egészen másra figyelni. Köröket, ábrákat simogatok a férfi bőrére, miközben azon agyalok, hogy ez most pontosan mit jelenthet, mit találjak ki, merre tovább. Elmúlt a kétségem és a félelmeim, nem akarok másnak látszani és ezt igyekszem meg is mutatni neki. Ez ma nem csak a szexről szól, nem csak arról, hogy összejövünk, aztán elköszönünk és ez valahol hihetetlenül jó érzést kelt bennem. Nem élem bele magam semmibe, csak igyekszem élni a lehetőséggel, de nem fogok erőszakoskodni, majd minden szépen alakul és ez nekem így meg is felel. Lehunyt szemmel ismerkedem megint Masao testével a pici, kedves simítások által. Nincs ebben semmi, csak valahogy jó megtenni, akkor meg nem állok neki ellent, már ha az alvilágit sem zavarja ez a ténykedés. Aztán persze eljön, amire számítanom kellett és bár nem tudom mikor, de a gondolatok összefolynak és beleveszek a sötétségbe, halkan szuszogva alszom el.