27.

Masao

Sikerül annyira kellemes helyzetet teremteni Jeremynek, hogy végül elalszik rajtam. Simogatom, míg végül teljesen mélyre merül az álmok világában, aztán nagyon óvatosan leteszem és felöltözöm. Hívom Hachit is, mert mára befejeztük itt a ténykedést. A lány nagyon zavarban van, hiába próbálom oldani, újra és újra a törölközőkön heverő srácra pillant, engem is többször végigmér, bár lopva, a figyelmemet azonban ilyesmi nem kerüli el. Szégyellős mosollyal beszél hozzám, szemeit többször lesüti, de végül megegyezünk mindenben, hazavihetem a yukatában a kölyköt. Nem akarom felkelteni, hadd pihenjen, ezért miután mindent elrendeztünk Hachival, a karjaimba veszem, ő pedig az összehajtott ruháit hozza utánam. Az egyik srác nyitja előttem az ajtókat, szégyellősen túr bele kérésemre a zsebembe, hogy a kocsit kinyithassa, végül rendben útra kelek az anyósülésen szunnyadó Jeremyvel. Nem sietek az utakon, de remélem, a srác nem ébred fel. Végül rendben hazaérek vele, s addig ügyeskedek, míg eljutunk az ágyamig, ám amint leteszem a kölyköt, az felriad.

- Semmi baj - szólok neki rögtön, csendes hangon -, hazahoztalak, aludj nyugodtan.

- Ne hagyj itt - nyöszörgi félálomban belém kapaszkodva, de már alszik is vissza.

- Nem hagylak - mondom nyugtatóan, megsimogatva a fejét, s amint elenged, levetkőzöm és mellé bújok. Átölelem. Álmában közelebb fészkelődik hozzám, egészen mellém simul, aztán érezhetően visszanyugszik, s nagyot sóhajt. Jót vigyorgok rajta.

- Szeretlek - suttogja.


Nézem az arcát. Nem sokat látok belőle a kevés fény miatt, de addig figyelem, míg el nem nyom az álom. Azt hiszem, korán ér az ébredés, mikor mocorogni és dörgölőzni kezd, bár csak nagyon óvatosan, mintha nem akarná, hogy felkeljek, holott tudja, hogy aggódnék, ha éber rezdülésére nem térnék magamhoz. Hasra fordítom az ágyon és fölé telepedve simulok a testéhez. Nyughatatlan egy kölyök, tele van szívbéli és ösztönös vággyal. Először meglepődik, megdermed alattam, így én is mozdulatlanná válok, míg fel nem fogja, mi a helyzet, s csak azután dörgölőzöm tovább hozzá, hogy elnyúlik alattam. Becsatlakozik, finoman mozdul, játékosan, talán kíváncsian, mire nyakát kezdem csókolni. Azonnal félremozdítja a fejét, hogy nagyobb teret járhassak be bőrén, miközben törleszkedik, megadva magát provokál. A yukatán keresztül cirógatom végig az oldalát, aztán letámaszkodva dörgölöm fenekéhez a férfiasságom. Halkan felmordul, aztán elkuncogja magát és igyekszik tovább izgatni. Heves, de próbálja visszafogni magát, amin én vigyorodom el. Húzom egy kicsit, szórakozom az érzékeivel, teste alá nyúlva simogatom végig mellkasát, hasát, utána csípőjén kihaladva markolok bele fenekébe és lassan a nyakába is beleharapok. Újabb, jóval hangosabb morgás hagyja el a torkát, aztán nyögésbe fordul végre a dolog. Továbbra is küzd, hogy ne kapkodjon el semmit, de végül csak nem bírja ki, erőteljesen, határozottan kezd el mozdulni. A türelme elfogyott, amit most morgásokkal ad a tudtomra, meg azzal, hogy igyekszik megemelkedni alattam. Halvány félmosollyal szorítom le, míg síkosítót kerítek, nyomok belőle az ujjaimra, majd belekezdek az előkészítésébe.


Nyögdécselve, morgolódva kezd velem küzdeni, ám érzem, hogy ez a nem túl erős ellenállás cseppet sem abból fakad, hogy nem akarná, amit teszek vele, hanem most épp így élvezi, ellenállva a leszorításnak. Nem sokáig teszem ezt, visszavonulok, lábai közé telepszem és csípőjénél fogva négykézlábra húzom és folytatom szabad kezemmel a combjai, feneke, dereka simogatását. Válla felett néz rám hátra, még ezzel is a tudtomra adja, hogy élvezi, amit művelek vele a sóhajtozáson, nyögdécselésen kívül. Kipirulva rám mosolyog, zavartan, mégis hívogatóan, félelem nélkül kínálja fel magát teljesen. Deja vum van... mintha ez már megtörtént volna egy másik fiúval nem kevés alkohol elfogyasztása után...


Befejezem az ujjazást, s míg óvszert húzok, apránként végigcsókolok Jeremy gerincének vonalán. Mivel hajlamos megugrani, fél kézzel a csípőjét tartom, másikkal pedig testébe vezetem a férfiasságomat. Kiabálva nyög fel, s bár megadja magát, a biztonság kedvéért még tartom a csípőjénél fogva, mert azt is érzem rajta, hogy pillanatokon belül beindul, én azonban nem csak egy heves kefélésre vágyom, mert azt akárkitől megkaphatnám, hanem érzéki együttlétre, olyanra, amire nem képes mindenki. Talán engednem kéne, mert a szexhez két ember kell, de ez nem megy mindig. Jeremy élvezi a dugást, amit szemérmetlenül ki is mutat, nyíltabb lett, őszintébb, de hevesebb is, ami nekem egyszerre tetszik és sarkall arra, hogy visszafogjam.


Reszketés indul meg a srácon, majd ahogy egyre mélyebbre lököm benne magam, az alkarjára esik. Simogatom, mialatt gyorsítok, ő pedig ösztönösen elkezdi magát beletolni a lökéseimbe. Hagyom elszabadulni. Hagyom, hogy átvegye felette a nyers állatiasság az uralmat, s ennek megfelelően hajszolom őt az élvezetek csúcsáig. Hangos a kölyök, ha nem lenne jól szigetelve a ház, aggódhatnék a szomszédok miatt, ami tetszik, arra ösztönöz, hogy erősen húzzam bele a lökéseimbe, aminek a legkevésbé sem áll ellen, teljesen a fejét vesztve engedi át magát az ösztönnek és nekem, végül remegve, nyüszítve és kiabálva élvez el alattam. Addig mozgok még a testében, amíg jólesik neki, aztán kihúzódom belőle, megszabadulok az óvszertől és magammal húzom, hogy együtt feküdjünk el. Simogatom, s utójátékként adom meg neki mindazt, amire előjátékként nem volt igénye. Most van, bágyadtan, szédülve, mosolyogva, hozzám simulva fogadja és igyekszik lélekjelenlétéhez mérten viszonozni is. Csókokat lehet a bőrömre, simogat, de ahogy cirógatom, halk sóhajok, apró nyögések törnek fel a torkából. Elvigyorodom azon az elégedettségen, amit látok rajta, s hogy macskamód törleszkedik.


Becsukom a szemem és élvezem az orgazmus utáni perceket. Időt utazok, kilépek a térből, érzésileg legalábbis biztosan és újra eszembe jut az a képtelen gondolat, hogy ha húsz-huszonöt éves lennék, mihez kezdenék, ilyen lennék-e. Ha nem találkozom Raktarival, de valamilyen csoda folytán nem öl meg az alvilági sötétség, milyen ember lettem volna? Még most sem tudom, ahogy azt sem, milyennek kellene lennem, mihez kellene kezdenem az életemmel. Itt fekszik a karjaimban egy kölyök, aki szerelmes belém, akivel újrakezdhetném és én csak kifogásokat keresek... Öreg vagyok én már ahhoz, hogy változzak.

- Zuhanyzunk? - kérdezem meg tőle, ezzel terelve a saját gondolataimat más vizekre.

- Ühüm - válaszol Jeremy halkan, bólintva is hozzá, de még előtte felágaskodva csókot kér. Az ölembe húzva adom meg neki, aztán testemhez fogva kászálódom ki az ágyból és a fürdőbe viszem. Leteszem a tusba, utána beállítom a vizet. Mosolyogva áll neki letusolni, de háttal fordul nekem és mindent úgy csinál, hogy figyelemfelkeltő legyen. Zavarban van egy kicsit, de nem sokkal később addig araszol, míg hozzám nem tud simulni és fel is sandít rám. Nekiállok habos kézzel simogatni, lefürdetni. Elmosolyodik, aztán rövidesen ezután megfordul, hogy viszonozza az érintéseket, a simogatást, így mosdatva engem. Kicsit koncentrál, de aztán felvigyorog rám és megint hozzám simul átölelve a derekamat. Ragaszkodó, érzelmes, bújós kölyök, meg sem lepődöm, inkább a mellkasomhoz húzom a fejét és átfogva testét hagyom, hogy a víz lemossa rólunk a habot. Azon csodálkozom csak el, hogy némi fellesés után belém harap.

- Hát ezt meg miért? - kérdezem tőle.

- Csak - kuncogja el magát, de aztán puszit is nyom oda. - Bocsi.

- Ugyan - mondom a fejem is megcsóválva, jelezve számára, hogy nem történt semmi, ami problémás lenne. - Mit reggeliznél? - érdeklődöm.

- Hm... Bundáskenyeret - jelenti be végül.

- Ahhoz van is itthon minden. - Azzal még utoljára átöblítem magunkat, s elzárom a vizet, majd törölközőt adok Jeremynek és én is nekiállok megszárítkozni. - Magában, vagy valamit azért együnk hozzá?

- Zöldséged van? Mármint ilyen uborka, paradicsom jellegű - kérdezi rám felnézve törölközés közben.

- Akad.

- Akkor mit szólnál abból salátához?

- Rendben. A salátát vagy a bundáskenyeret vállalod?

- Amelyiket te nem - vigyorodik el. - Bármelyiket szívesen.

- Akkor megcsinálom a salátát - döntök végül, azzal kiterítem a törölközőmet és visszamegyek a szobába ruhát keríteni.

- Rendben. - Követ, aztán elgondolkodva néz körbe. - Ruháim?

- Ott, az enyém alatt - mutatok a székre. - Ha akarsz, öltözhetsz a szekrényemből - ajánlom fel. Nem vagyunk egy méret, de ha csak alsónadrágot vesz és egy pólót, úgy is tökéletes, ahogy simán egy szál pólóban ellehet, ha az enyémek közül választ, leérnek hosszan rajta. Nem mintha a meztelenség zavarna.

- Megfontolandó - neveti el magát és pillanatok alatt a szekrénynél terem, majd előkap egy alsógatyát ás felveszi. - Mehetünk? - Kuncogok rajta, mert épp csak le nem csúszik a csípőjéről, de végül egybe belebújva biccentek. Megindulunk, a srác meg vágtatva előz meg és a lépcsőn le is csúszik róla az alsónadrág, ő meg elegánsan kilép belőle. Kitör belőlem a röhögés, úgy szedem fel utána a ruhadarabot, mivel a kölyök süvít is tovább, aztán a korlátra akasztom és a konyhában érem be.

- Festői - jegyzem meg játékosan Jeremynek, azzal nekiállok előpakolni. Tojás, zöldségek, fűszerek, tányérok, eszközök...

- Ha nem tetszik, majd szólsz - közli elvigyorodva és nekiáll tojást feltörni, majd összekeverni őket. - Még egy kicsit nőnöm kell, azt hiszem.

- Nem gondolnám - jelentem ki zöldségmegmosás közben. - Pont jó vagy így.

- Igen? - kuncogja el magát, miközben kenyeret szel. - Mindenhez?

- Te nem úgy érzed? - passzolom vissza neki a kérdést.

- Egyedül abban nem vagyok biztos, hogy ez az alvilágban tényleg előnyös lehet, de szeretek ilyen lenni, csak valahogy bennem van, hogy talán kicsit nehezebb lesz. Persze ez lehet, hülyeség.

- Az alvilágban bármit előnnyé lehet kovácsolni és bármiből hátrányt lehet csinálni - mondom könnyedén, mialatt dolgozunk. - Lóg ott egy póló - mutatok is rá -, különféle dolgok sütéséhez érdemes felvenni, mert a forró olaj nem simogat - javaslom neki így a felvételét.

- Tudom, és igyekszem is rájönni, hogy mit hogyan tudok jobban alkalmazni, vagy mivel tudom előnyössé tenni ezt a dolgot - válaszol, miközben belebújik a pólóba és csak utána teszi oda az olajat melegedni. - Amit még nem tudok igazán kezelni, az a passzív voltom, ami valahogy furcsa, ugyanakkor Tsujin látom, hogy működőképes.

- Annyi az egész, hogy az alvilág felé nem azt mutatod, hogy passzív vagy, hanem azt, hogy egy közülünk.

- Csak... egyelőre azt hiszem, az nem megy. Vagyis fogalmam sincs, hogy megy-e, de élesben meg necces próbálgatni.

- Maradsz ma estére is? - kérdezem meg hirtelen ötlettől vezérelve.

- Miért? - kérdez vissza meglepetten.

- Elviszlek pár helyre.

- Akkor maradok, majd beszélek Teruval, meg Tsujival - dönt végül.

- Azt javaslom, azért nézzünk vissza a szalonba, hogy mennyi maradt belőle, meg te is át tudsz akkor öltözni.

- Rendben van. Mit takar a mi maradt belőle? - kérdezi meg kis aggodalommal a hangjában.

- Valószínűleg végigszexelték az egész kócerájt és Tsuji gyakran keményen szereti csinálni - osztom meg a kölyökkel.

- Ezt említette nekem, csak én meg nem értettem, mi a jó abban, ha közben felsebzik vagy fájdalmat okoznak.

- Remélem, nem tőlem várod, hogy megmagyarázzam - nevetem. - Tőlem távol áll az ilyesmi, de azt meg tudom erősíteni, hogy Tsujinak ez élvezetet okoz.

- Nem vártam, hogy megmagyarázd, mert Tsuji is próbálkozott vele, de ez azt hiszem, vagy bejön valakinek, vagy nem. Ti... azaz hogy te is? - kérdezi meg nagyon óvatosan.

- Fogalmazz pontosan, ha felteszel egy kérdést - kérem komolyan.

- Te is szexeltél vele úgy?

- Ez még mindig nem elég pontos - jelentem ki némi szigorúsággal. - Az alvilágban kiforgatják a jól megfogalmazott mondatokat. El tudod képzelni, egy nem nyilvánvalóan és pontosan feltett kérdésből hol kötsz ki? Ne félj kimondani semmit, még akkor sem, ha kínos vagy intim dolgot kérdezel.

- Jó - adja meg magát, aztán nagyot sóhajt. - Szóval... te is szexeltél vele durván?

- Nem. Szenvedélyesen, hevesen igen, ösztönhajtva igen, de durván, nyersen, erőszakosan nem.

- De akkor honnan tudod, hogy bejön neki a durvaság meg az erőszak?

- Kérte és megpróbált rávenni - válaszolom őszintén. - Kétszer ki is hajítottam a fenébe, mert nekem a legkevésbé sem jött be, hogy lenyúzta a bőröm, ami nem csak azért jelentett problémát, mert Raktarinak valahogy meg kellett magyaráznom, hanem azért is, mert a harapás az egyik legdurvább sebtípust okozza. Ha elég nagy, mély és erős, akkor roncsol és fertőz, ráadásul valamilyen szinten tép is, így az orvosi ellátása hosszadalmas és igényes.

- Ezt tudom, vagyis láttam már. Deon... - Nagy levegőt vesz és inkább gondolkodik egy kicsit, én pedig kivárom, végül befejezi-e, hiszen az a kölyök érdekel, mégsem akarom sehogy sem rávenni Jeremyt, hogy beszéljen róla. - Szóval Deon egyszer szétharapta az ujját, de nagyjából csontig. Elég durva volt, ráadásul valahol mindkettőnk hibája miatt. Meg Tatsukinak is van egy harapásnyoma tőle a kulcscsontja felett jobb oldalon, amit egy kitörés közben sikerült elkövetnie.

- Az emberi és a macskaharapás a legsúlyosabb. Mindkettőnek olyan anyagok vannak a nyálában, ami finoman szólva sem jó, ha bekerülnek a bőr alá. Persze most nem beszélünk olyan fajokról, amelyekkel nagyon kicsi az esély, hogy találkozhatunk az állatkerten kívül - teszem hozzá elmosolyodva.

- Meg elég durva is, mármint látni vagy érezni is. Egy időben Lucas is szívesen harapott, bár annyira nem durván, mint amilyeneket Deon tud produkálni.

- Akkor teljesen megérted, számomra miért nem összeegyeztethető ez a szexszel.

- Meg. Én sem szeretem annyira, csak olyan mértékben, hogy ne hagyjon nyomot, maximum akkor látsszon, de másnapra tűnjön el.

- Úgy gondolom, elég fájdalom ér az életben ahhoz, hogy a szexben ne okozzunk egymásnak többet - osztom meg a kölyökkel. Mivel a zöldségeknek csak egy kicsit be kell szívniuk a rájuk szórt fűszereket, megterítek. - Sokkal jobb módszereim vannak arra, hogy megőrjítsem a másikat anélkül, hogy kínoznám, nyomorgatnám, bántanám, megaláznám, vagy úgy bánnék vele, mint egy érzéketlen tárggyal.

- Régen ezért szerettem veled lenni - ismeri el. - Mert még akkor sem aláztál meg, mikor úgymond fizettél nekem azért, hogy elhoztál. Ez furcsa volt és jó. - Közben az első adag kenyeret kiszedi az olajból és belepakolja a következőt. Mögé lépek és csípőjére teszem a kezem, állam a fejéhez érintem.

- Elárulom, mindenki azért akar velem lenni, mert másképp szexelek, mint a legtöbben. Nem te voltál az első és még csak az utolsó sem, akinek valamilyen módon fizettem, de sosem gondoltam úgy, hogy aki a testével kereskedik, az megaláztatásokat érdemel ezért. Egy olyan világban nőttem fel, ahol az erkölcstelenség, a pszichopataság, a gerinctelenség és társaik voltak a normálisak, amit ugyan elfogadni nem igazán tudtam, mert másfajta értékrend alakult ki bennem, attól függetlenül azt hiszem, tudok objektíven viszonyulni akármihez. No meg most már tudod, hogy az első szerelmem egy szajha volt - teszem hozzá.

- Igen, tudom - válaszol halkan, kicsit közelebb mozdulva hozzám. - Csak akkor furcsa volt és különleges, azóta kapott magyarázatot. Miért fizettél szexért? - kérdezi meg végül őszintén.

- Mindenki úgy kezdi, hogy kicsi és gyenge - fogok bele a magyarázatba -, ez alól én sem voltam kivétel és gyorsan rájöttem, hogy abban a környezetben, amiben élek, én nem azon az oldalon kapnék helyt, mint amelyiken lenni szeretnék. Igen, serdülőkorában mindenki átesik azon, hogy ukeként azonosítják - teszem nyilvánvalóvá, miről beszélek. - Erre különféle reakciók vannak, Tatsuki például brutálisan kivégezte és közszemlére tette az első ilyet, más elfogadta és tanult, majd megerősödve átállt a másik oldalra, megint mások nem igazán tudtak választani, én meg inkább egy könnyebb útra léptem, elmentem kurvázni. Ez alapján számomra nem volt idegen fizetni a szexért - magyarázom meg könnyedén.

- De nem kaphattál volna meg bárkit ingyen is? - kérdezi be. - Mármint persze később, szóval Raktari után. Nem hiszem, hogy annyira nehéz lett volna bárkit ágyba cipelned. Vagy tévedek?

- Voltak kalandjaim is bőven, ne aggódj - nevetem.

- Egy pillanatig nem jutott eszembe aggódni - neveti el magát ő is. - Miért szedtél fel annyiszor?

- Nem egyértelmű? Jó volt veled.

- Ez a része de. Csak mitől volt jobb, mint mással?

- Nem állítottam, hogy jobb volt, csak azt, hogy jó volt. Odaadó, őszinte, nyitott szerető vagy, van is érzéked a szexhez.

- Tudod, hogy csak veled mentem el ennyiszer? - kérdezi meg hirtelen. - Két ember volt még, akikkel kétszer, de ennyi.

- Most már igen - mondom elnevetve magam, mire a srác felém fordul és rám nyújtja a nyelvét.

- Nem mintha olyan sokat számítana most már.

- Ha neked nem, nekem sem - passzolom a dolgot könnyedén. Jeremynek a személyisége is tetszett, kedveltem és természetesen felkeltette bennem a patronálót is. Segíteni akartam neki, kicsit jobbá tenni az életét, de csak annyira, hogy ne mondhassuk el, közünk van egymáshoz. Semleges akartam maradni, mégis tenni érte annyit, amennyit lehet ezen feltétel mellett. Mint Akemi esetében. Csak végül, mint ahogy azt a példa is mutatja, másképp alakult. Nagyon másképp. Megemelem Jeremy fejét állánál tolva, majd megcsókolom. Gyengéden és szeretettel csókol vissza, keze a mellkasomra csúszik és kicsit nekem támaszkodik, azonban nem hagyom, hogy elszaladjon velünk a ló, kíméletlenül visszafordítom a tűzhely felé, nehogy megégjen a bundás kenyerünk, mert fél nap szellőztetés sem lesz neki elég. Nevetve veszi tudomásul, hogy dolog van, én pedig, hogy ne zavarjam, hiszen ismerem annyira, hogy tudjam, ennyivel nem zárta le, ellépek mögüle és átforgatom a zöldségeket.


Mikor végez, asztalra szervírozzuk a magunk készítette ételrészt, aztán helyet foglalunk. Jó étvágyat kívánunk, s én nekiállok vigyorogni, mert a kölyök nem tudja megtagadni magát, úgy fal, ahogy mindig, mintha éheztetnék, pedig már közel sincs abban a helyzetben. Nem baj, engem sosem zavart. Elpusztít vagy négy szeletet a bundás kenyérből salátával együtt, én meg a maradékot. Pukkadok is, így hátradőlök a széken és elégedetten, megtelve élvezem a helyzetet. Jeremy is hasonlóan jól érezheti magát, mert vigyorogva hátradőlve simogatja meg a hasát.

- Ez jó volt - jelentem ki.

- Aham, ügyesek vagyunk - kuncogja el magát. - Szóval hova viszel ma?

- Néhány alvilági területre. Főként azokra gondoltam, amelyek a tiétek - teszem hozzá -, nem árt, ha ismered őket.

- Ez mennyire lehet necces? - kérdezi meg némi gondolkodás után.

- Mit értesz ezalatt? - kérdezek vissza.

- Hogy lehet-e balhé, keveredhetünk-e bajba, sodorhatlak-e veszélybe, vagy magamat - sorolja fel.

- Mindig lehet balhé, az alvilág egy ilyen hely - válaszolom könnyedén, újra elmosolyodva, mert ez az aggodalmaskodás aranyos -, veszélybe meg nem hinném, hogy bármivel is sodorhatnál, de ha igen, fel vagyok rá készülve, megszoktam már ezt az életet.

- Akkor jó. - Láthatóan megkönnyebbül egy kicsit, amin már csak kuncogni tudok. - De ez azt jelenti, hogy ma éjjel is itt alszok?

- Ha akarsz, igen, ha nem akarsz, visszaviszlek a szalonba.

- Szeretnék maradni - fogalmaz inkább így, halvány mosollyal az arcán.

- Rendben - egyezek bele, s elkezdem megtervezni a napom, amit talán úgy kéne kezdeni, hogy megmozdulok.