39.

Ichiro

Nem dolgozunk túl sokat, alig egy órácskát, mikor érzem, hogy Yajiro már nem igazán olvas, inkább szuszogva alszik. Elmosolyodom rajta és óvatosan elfektetem, meg elveszem tőle a papírokat is, hogy kényelmesebb legyen a számára a pozíció. Olyan kis aranyos és képtelen vagyok elszakadni tőle. Aztán persze muszáj... Még dolgozom egy fél órát, majd felhívom Kasarit.

- Halló?

- Szia, Ichiro vagyok - köszönök neki vidáman. - Hogy tervezed a napot?

- Úgy beszéltük meg, hogy főzök rátok, nem? - kérdezi játékosan incselkedve. - Hamarosan elkészülök.

- Hát, én úgy készültem, nem nagyon erőltettem meg magamat kaja terén. Mikorra menjek érted?

- Másfél óra múlva jó neked?

- Tökéletes, bár Yajiro alszik éppen.

- Készítek össze neki ruhákat is. Van még valamire szüksége vagy szükségetek?

- Szerintem nincs, minden más van itt is nálam.

- Jól van, akkor másfél óra múlva találkozunk.

- Rendben van, addig vigyázz magadra és az emelgetős részekkel várj meg - kérem komolyan.

- Úgy lesz. A többit majd megbeszéljük, ha ideértél.

- Oké, akkor majd megyek. Szia - búcsúzom el a nőtől, majd kinyomom a telefont és megsimogatom a srácomat, hogy ellenőrizzem a hőmérsékletét is. Hőemelkedése van, de nyugodtan alszik, így nem zavarom fel, még úgyis van egy órám dolgozni, így azzal foglalkozom.

Aztán eljön az öltözködés ideje, összeszedem magam és írok egy cetlit, hogy hova tűntem, majd elindulok Yajiro anyukájáért. Felcsörgetem, mikor a ház előtt állok, mivel nem tudom, hogyan jussak be, meg hogy számít-e rám. Kijön elém, ráadásul megtudom, hogy övé az ötös kapukód, így később már ezzel nem lesz gondom. Felkísérem az emeletre, mint tegnap, aztán belépek utána és bezárom az ajtót.

- Szia - köszöntöm vidáman.

- Szervusz. Hogy van a fiacskám? - kérdezi meg. - Látom, elkezdett kifárasztani - kuncogja barátságosan megpaskolva a vállam.

- Jobban van, csak az éjszakánk sikerült kicsit neccesre, de már csak hőemelkedése volt. Sok mindenen átrágtuk magunkat, beszélgettünk, kijöttek dolgok, de még van, ami benne van.

- Ebben biztos vagyok. Mikről sikerült beszélned vele?

- Taoról, Yuuról, a mi kapcsolatunkról, kicsit a pasikhoz való hozzáállásáról, Uechiről - sorolom, ami eszembe jut hirtelen.

- Nem is hangzik rosszul. Hogy bírod? - kérdezi halvány mosollyal, miközben összeszedi a szárítóról Yajiro ruháit.

- Éjszaka kicsit kétségbe estem, akkor úgy elkapott a frász, meg minden egyéb - ismerem el. - Nem tudtam, hogyan tovább, de aztán átlendültünk ezen is.

- Mi történt?

- Be kellett vágnom a zuhany alá, mert megint magas láza volt, aztán meg olyan furin viselkedett, én sem tudtam jól kezelni. Kimerült voltam és azt éreztem, hogy akarja is ezt, meg nem is. Néha kapaszkodik belém, néha meg talán elengedne.

- Furin viselkedett? - kérdez rá rám nézve.

- Olyan volt, mintha nem is tudom... mint egy gyerek, aki rossz helyre került. Rosszat is álmodott, többször is.

- Jól fel van zavarva akkor a lelke - állapítja meg.

- Eléggé, bár ma reggel meg olyan idilli volt a dolog. Szóval nagyon jólesett a délelőtt.

- A nagytakarítás is egy hatalmas rendetlenség megteremtésével kezdődik - mondja elmosolyodva. - Ilyenkor kerül elő a szőnyeg alól a kosz, a polcokra és tárgyakra rakódott rengeteg por, a sok kacat, némi szemét, elavult holmik... Majd ő is szelektál, megnyugszik.

- Tudom, ezért nem is sürgetem, bár a Taoval való beszélgetést szeretném ténylegesen kiharcolni nála.

- Nehéz lesz, de talán jót is tenne. Rég láttam azt a fiút...

- Szerintem, ha rendeznék a viszonyukat és tudnák, hányadán állnak egymással, minden másképpen menne, mint most. Yajironak is segítene, ha rájönne, Tao nem utálja.

- Kétlem, hogy ezt feltételezi, ellenben sokkal nagyobb gond, hogy önmagának nem bocsát meg.

- Ebbe párszor belenyúltam és értem, mi a gondja magával, de amíg ez fennáll, sosem fogja tudni elengedni magát.

- Nos igen, ez így van. Nem véletlenül nincs olyan jó kapcsolatuk, s lép is el Taotól, amint lépésnyi közel kerül hozzá. Szerintem nem is tudja, mihez kezdjen a fiúval - árulja el őszintén a véleményét, miközben a ruhákat zacskóba teszi. - Nem adok olyan sok holmit, csak ami lényeges vagy tudom, hogy kedves Yajironak.

- Rendben van, most az én cuccaim vannak rajta, bár nem igazán zavarja, mert mindig pár számmal nagyobbakat hord. Vagyis... talán mostanában semmi nincs rajta, de ez mellékes. - Ezen Kasari jót nevet, s közben a zacskót a kanapéra teszi, majd a konyhába megy, hogy az összekészített ételeket lezárja és elcsomagolja.

- Nem egy szégyenlős figura szerencsére, azt viszont nem értem, miért kell egy-két számmal nagyobb holmikat vásárolnia magának, nőni és hízni nem fog, a testalkata meg arányos, nincs mit takargatnia. Bár igaz, hogy lezsernek néz ki, de jól áll neki a passzosabb nadrág és egy jó szabású póló is.

- Majd elviszem én is vásárolgatni, mert nekem is kellene pár új cucc, aztán meglátjuk, enged-e nekem - kuncogom el magam, miközben kimegyek segíteni. - Mit segítsek?

- Ezeket kell kivinni majd az autóba - mutat a több adag kajára. Csinált süteményt is. - Mire akarod rávenni?

- Passzosabb dolgokra, amikben jobban látni, milyen. Vagány cuccokra, mégis Yajirosra - mondom könnyedén, miközben összeszedem, amiket be kell rámolni.

- Remekül hangzik, remélem, enged az unszolásodnak. - Fellelkesül, ami igazán jólesik.

- Majd mikor felpróbálja a fél ruhaboltot, ideges lesz rám - kuncogom.

- Nem olyan próbálgatós típus.

- Most muszáj lesz, addig nem engedem el.

- Szegény - neveti.

- Muszáj lesz megszoknia, én is így szoktam - neveti el magát.

- Ráncba szeded? - kérdezi, hiszen szórakoztatja őt a dolog.

- Valahogy úgy, vagány csávót csinálok belőle. Bár már így is irigykednek rám a Ritsukuban szerintem.

- Tudom én, hogy remek srác az én kisfiam - ért egyet büszkén a nő. - Tetszetős is? Úgy értem, pasiszemmel. Én anyai szemmel látom és számomra tökéletes - teszi hozzá.

- Számomra az, szerintem gyönyörű, bár nem akarja elhinni nekem. Sokkal jobban bejön, mint a többiek, akiknek komoly izmai vannak. A hasát például imádom - vallom be csillogó szemekkel.

- Én a fenekét szeretem fogdozni, olyan jó fogású hátsója van - kuncogja huncutul.

- Ezt mintha említette volna - nevetek fel. - Egyébként nekem sincs ellenemre a hátsója.

- Azt gondoltam - csatlakozik a nevetéshez. - Zavarna, ha beugranánk a degujáért? - kérdezi meg óvatosan. - Szegény kisállat szomorúan hiányolja, Yajiro meg olyan aranyos, mikor játszik vele.

- Engem nem zavar, de akkor valami ketrecféle sem ártana neki szerintem - állapítom meg, bár kérdő hangsúllyal.

- Úgy gondoltam, a ketrecével együtt - kuncogja el magát. - De csak ha ez neked nem okoz problémát - teszi hozzá komolyan.

- Nem, a lakásom nagy, el fog férni, vigyünk neki enni, meg fekhelyet és akkor ellesz nálam is, semmivel sem lesz rosszabb sora - ígérem mosolyogva.

- A boltban összekészítem Yashinot.

- Addig én bepakolok a kocsiba és utánad megyek, rendben?

- Jól van. Tessék, a kulcs - adja oda a sajátját, miután leszedte a csomóról. - A boltban találkozunk akkor.

- Csak pakold össze, a ketrecet, ilyesmit lehozom én - ígértetem meg Kasarival, hogy nem csinál olyat, ami kiborítja a fiát. Egy mosollyal biccent nekem, aztán cipőt és kabátot húz, majd a lakásban hagy. Összeszedem a cuccokat, két körben le is kerül az autóba, majd rendesen bezárok és a nő után indulok. Leparkolok a bolt előtt és megnézem, mit készített elő. Egy csomag degutápot és almot, meg némi fürdőhomokot és egy tálat találok, amik szépen landolnak a kocsiban mind. Kasarira fenn találok rá, így mosolyogva lépek hozzá. - Ketrecen és degun kívül még valami?

- Összekészítettem, ami kellhet.

- Akkor szerintem minden más már a kocsiban. Indulhatunk?

- Igen. - Végül minden a helyére kerül, a boltot pedig bezárja Yajiro anyukája, majd beül mellém és jó húsz perc múlva megállunk a parkolóban.

- Szerintem két körben viszek fel mindent, az első a degu - állapítom meg.

- Rendben. Azért a lakáskulcsom visszakérhetem? - kérdezi incselkedve és a tenyerét nyújtja. - Enélkül nehéz lenne hazamennem - teszi hozzá kuncogva.

- Bocsi - nevetek fel és a zsebemből a kezében landol a fémdarab. - Eszemben volt, csak aztán... valahol félúton elakadt.

- Semmi baj - neveti, majd visszafűzi a helyére.

- Akkor, hölgyem, indulhatunk? Megtekinti a lakásom? - kérdezem ugratva az asszonyt, ami nagyon tetszik neki.

- Természetesen. Már nagyon kíváncsi vagyok - árulja el izgatottan.

- Mire? - kérdezem, mikor mindketten kiszállunk. Aztán kiköltöztetem a ketrecet a hátsó ülésről és a többi holmit is kézbe veszem, ami ehhez tartozik.

- Hogy milyen helyen élsz, mekkora rumlit volt képes csinálni a csemetém, hogy van... Mindenre! - válaszolja szinte majd’ kiugorva a bőréből.

- Elpakoltam - ismerem be kuncogva a lift felé vezetve az asszonyt, majd fel az emeletre és végül benyitok hozzám. Kíváncsian várom, mit szól mindehhez. Csillogó szemmel lépdel be, és le is kapja a cipőjét. Elmosolyodom rajta, de meghagyom neki a felfedezés örömét. Mindenhol rend van, nincs mit szégyellnem a nő előtt.

- Körülnézhetek? - kérdezi meg, holott látszik rajta, hogy még a kabátját is elfelejti levenni, annyira szeretne mindenhova benézni.

- Természetesen, Yajiro odabenn alszik - mutatok rá az ajtóra, ami a hálóba vezet. - Addig felhozom az ennivalót, meg a ruhákat - teszem le végül a ketrecet a nappali fala mellé.

- Nem zavar, ha beviszem neki Yashinot?

- Nem, csak semmi baja ne legyen a szőrmóknak - mosolygok rá.

- Ilyentől nem kell tartanod - biztosít, majd kiveszi a még ijedt kisállatot. - Semmi baj, picike, mindjárt felkeltheted a gazdádat - nyugtatja a degut kedveskedő hangon. Megcsóválom a fejem és lemegyek a kocsiba a cuccokért, majd azokkal együtt nyitok be megint. Lepakolok a konyhába, meg a nappaliba, aztán belépek a hálóba, ahol Yajiro már nagyban az állatkáját szeretgeti, aki izgatottan csivitel neki. Kasari kabátja az ágyon fekszik, és rajongva bújik a fiához, így inkább hagyom őket egy kicsit és a konyhában felteszek még egy adag teának való vizet. Ha jól hallom, beszélgetnek, így tényleg nem zavarok az idillbe, addig is folytatom a munkát, hogy majd minél több időt tölthessek azzal a sráccal ott benn. Nemsokára megjelenik Kasari is, és szed az ételből, ami még meleg. Mellé lépek és kerítek egy tálcát, hogy enni vigyünk a lókötőnek a szobában.

- Szerinted hogy van? - kérdezem súgva.

- Attól függ, milyen szempontból nézem. Meg van ijedve, zavarodott, hirtelen a fejére borult minden, mint ahogy az enyémre a minap a szekrénye tartalma, de jól haladtok - válaszol őszintén. - Ugye te is eszel? - kérdezi már szedésre készen.

- Igen, köszönöm - engedem, hogy szedjen nekem is. - Akkor ha így tartom a helyzetet, az segíteni fog?

- Igen.

- Akkor jó - válaszolok vidáman. - Szerzek még tálcát, hogy mind együtt tudjunk enni.

- Rendben. - Tényleg elhozom a másik kettő műanyagdarabot, majd ezeken viszem be az ételt és Yajiro mellé bújok, meg egy csókot is kérek tőle, amit meg is kapok. Kasari közben a srác másik oldalán foglal helyet, de azért Yajiro ölébe csúsztatom a tálcát. Ahogy nézem, a deguja összekarmolta kicsit a nyakát és a vállát, de ez nem igazán izgatja a srácot, néha megsimogatja Yashinot evés közben. Mosolyogva figyelem és pakolom a számba a kaját, ami isteni lett, Yajiro anyukája csodálatosan főz.

- Úgy örülök, hogy elhoztátok a kis hisztérikámat - árulja el boldogan és újra megsimogatja a degu fejét.

- Biztos voltam benne, hogy örülni fogtok egymásnak.

- Legalább bevezetődsz az állattartás rejtett világába - ugrat Yajiro, mire gyengéden oldalba bököm.

- Aztán majd küzdhetek egy féltékeny nősténnyel - kuncogom el magam.

- Nagyon édes tud lenni, vinnyog és rázza a ketrecet, meg próbálja kikaparni és kirágni magát onnan - ért egyet széles vigyorral Yajiro.

- Már érzem, hogy nem lesz könnyű - mosolygok rá. - De legalább lesz miért engesztelned engem.

- Ugyan már! - neveti. - Miért kéne téged engesztelni?

- Ha nem alszom, morcos leszek, kivéve, ha jó okom van nem aludni - közlöm vidáman.

- Ja, a dolog könnyen orvosolható, Yashino szépen a nappaliban lesz elszállásolva, ha nem alszik rendesen - jelenti ki angyali mosollyal. - De ha jó okot akarsz nemaludni, azt is szívesen szolgáltatok - teszi hozzá.

- Hm? - kérdezek vissza egy félmosollyal.

- Értetted te - közli széles vigyorral és Kasari is elkuncogja magát.

- Megrontjuk a degud megint? - kérdezem egy széles vigyorral.

- Ezt hogy érted? - kérdez vissza Yajiro, majd leesik neki, mert elkezd röhögni. - Szerintem a két év alatt meg lett rontva egy párszor, szóval simán belefér.

- Ez a ha beszélni tudna esete - röhögöm el magam és kap a srác egy puszit az arcára.

- Örülök, hogy nem tud - árulja el nevetve. - Azért részletesen nem örülnék, ha anyám tudná, miket művelek.

- Ezért nem papagájt tartasz, mi? - hecceli Kasari őt.

- Nem áll hozzám közel, pusztán azért - vág vissza lazán Yajiro.

- Mondd, ugye kamera nincs a szobádban? - kérdezem húzva őket.

- Csúnya világ lenne! - röhögi a srác. - Anyu, ugye ennyire nem vagy kíváncsi típus?

- Nem, azért ennyire nem - neveti a nő. - Bár... - teszi hozzá elgondolkodva és végignéz a két fiún.

- Jajaj... Az enyémben nem volt, de a tiedben lehet, hogy lesz - heccel Yajiro.

- Ha kell, vannak ismerőseim, akik áttúrják - röhögöm el magam.

- Nem akarod videón visszanézni, mit művelünk egymással? - ugrat tovább a srác.

- Ezt nem mondtam, csak... azt maximum kettesben - kuncogok rajta, bár meg kell, hogy mondjam, ötletnek nem olyan rossz.

- Harmadiknak én sem anyámat venném be - árulja el vigyorogva, a kiürült tányérját pedig átadja a nőnek. - Köszönöm, még mindig istenien főzöl.

- Örülök, hogy ízlett.

- Tényleg isteni volt - teszem hozzá én is, aztán összeszedem a mosatlant, hogy kivihessem.

- Egészségetekre. - Mosolyogva biccentek neki, aztán kiviszem a tányérokat és elmosogatok. Mire visszajövök Yajiro már összegömbölyödve bújik az ágyban, anya felé fordul és a degu a nyakánál van. Kasari a fia fejét simogatja és beszélgetnek. Bekucorodom a srác mellé, de nem akarok beleszólni a beszélgetésükbe. A srác hátranyúl a kezemért, majd a mellkasához fogja, így egy kicsit mocorgok, hogy kényelmes legyen, ráadásul Kasari is elfekszik a fiával szemben. Azt hiszem, altatja, így hagyom ügyködni, csak karolom Yajirot. Lassan el is alszik a srác, amit jól megmosolygok. Kedveskedve megsimogatja a fejemet is és rám mosolyog, amit boldogan viszonzok.

- Szerinted rendben lesz? - kérdezem csendesen súgva.

- Bízom benne. Jó kilátásaitok vannak - teszi hozzá.

- Miből gondolod? - kérdezek tovább, picit megsimogatva Yajirot.

- A ragaszkodásából és azokból, amiket elmondott.

- Nagyon szeretném, minden nappal egyre jobban szeretem őt - vallom be. - Annyira nehéz lenne elengedni.

- Egyelőre nagyon nem hiszi el, hogy hosszútávon kibírod mellette.

- Tudom, ezt nekem is mondta, de még mindig nem értem, miért. Azt mondta, hogy senki sem viseli el hosszútávon, mert mindig csinál valami stiklit, vagy nem bírják vele tartani az iramot.

- Sajnos ez így van és ezek nem az első pár napban ütik fel a fejüket, hanem később.

- Szerintem a problémák azért vannak, hogy megoldjuk, hogy együtt változzunk mind a ketten, ha szükség van rá. Nem akarom megváltoztatni, elnyomni, nem hiszem, hogy egy hiba csak az egyik félen múlik. Ráadásul ez a srác értékes és nagyon mély rétegei vannak, amik nagyon tetszenek.

- Örülök, hogy elkezdte megmutatni ezeket a rétegeket. Ragaszkodik hozzád - mondja, s közben megsimogatja a kezem, amit Yajiro magához ölelt.

- Fontos nekem és én is ragaszkodom hozzá. Azt kérte, ha már elegem van belőle, dobjam ki, amin csak néztem egyet. Egyrészt beteg, másrészt szeretem, harmadrészt meg nem is értettem, hogy jön ez neki.

- Fél, hogy egyszer csak véglegesen repül.

- Szerinted ez a félelme eloszlatható valahogy?

- Nem hiszem.

- Talán majd idővel - állapítom meg egy apró puszit nyomva a srác hátára.

- Talán, de tartok tőle, hogy még jó darabig félni fog attól, hogy elhagyod.

- Akkor pedig nehezen fogom tudni vele megértetni, hogy ettől nem kell tartania.

- Fontos vagy a számára és egy barátját már elvesztette, akivel együtt volt, akihez ragaszkodott, ez a rossz tapasztalat pedig dolgozik benne.

- Hát ezt nem csodálom, bár remélem, nem lesz gond ebből és megmaradunk nyugalomban, mert nekem az lenne a célom. Megmondtam neki, hogy az sem baj, ha mást is megkíván, megbeszéljük és ennyi. Nem fogom kiverni a hisztit emiatt.

- És ha élne ezzel...? - kockáztatja meg Kasari komolyan. - Hagynád, hogy valaki mással lefeküdjön, mikor szereted?

- Mivel elmagyarázta, hogy ez szimpla vágy a részéről, szóval nem kötődik érzelem hozzá, így igen. Meg igyekszem rávenni majd lassan, hogy ne csak egymásnak essünk, hanem mélyítsünk az együttléteinken, az is hatással lesz a dologra. - Kasari csak mosolyog és újra megsimogatja a fejem, ami igazán jólesik. - Tényleg odavagyok érte és nem akarom, hogy baja essen.

- Milyen bajra gondolsz?

- Lelkiekre. Nem fogom hagyni, hogy a háta mögött kibeszéljék, vagy hogy a múlt miatt bántsák. Mellettem van és ez a lényeg, a többi nem érdekel, ezért elvárom, hogy mást se. Ezt akarom megbeszélni majd még Daykival és Raktarival is, mert úgy érzem, őket érzi Yajiro nagyon kilengősnek.

- Kilengősnek?

- Akik teljes mértékben inkább Taot támogatták, mint őt és talán még most is így néznek rá.

- Raktarira nem érzem teljesen igaznak ezt, én őt pusztán szörnyen konzervatívnak tudok mondani, Yajirot támogatja és védi, szereti is barátként, az pedig egy zűrös időszak volt, a fiamat Yuu elásta, ezért nem csoda, ha a fiúk nem álltak mellé.

- Nem igazán ismerem azt, hogy Yuu pontosan miket mondott, csak annyit mondott el Yajiro, hogy ő csevegte el Taonak az egészet és még élvezte is.

- Yuu úgy állította be a helyzetet, mintha Yajiro készségesen elment volna vele az első szóra.

- Yajiro meg nem ellenkezett, hanem hagyta, hogy a többiek úgy gondolják, mennyire szemét - állapítom meg végül. - Úgy érzem, az a srác egy szemét pöcs, ráadásul még szeret is az lenni.

- Nekem sincs jobb véleményem róla - ért egyet ezzel Kasari. - Azt hiszem, azért nem próbálta meghazudtolni Yuut, mert félt tőle, hogy csak rosszabb lesz, arról nem beszélve, hogy azt a kisfiút mindennél jobban szerette és nem akarta megosztani kettejük közt a barátokat.

- Szeretném, ha legalább Taoval rendezné a viszonyát, akkor talán a többiek is másképpen állnának hozzá. Vagy te nem így gondolod?

- Fontosabb, hogy ő nem lenne folyton feszültségben.

- Ráadásul nekem mindig úgy tűnik, hogy Tao örül neki, hogy lát minket, meg annak is, hogy együtt vagyunk.

- Nagyon jólelkű fiúcska, el tudom képzelni, hogy valóban így van.

- Nekem úgy tűnt, teljes mértékben. Az ő élete is helyrepakolódott, van lovagja, akiért tök odavan, így szerintem örülne, ha Yajiroval is így lenne.

- És akkor láthatnám én is azt a gyereket - mondja elmosolyodva.

- Neked is hiányzik? - kérdezem meg mosolyogva.

- Persze. Több, mint fél évet éltünk együtt.

- Akkor meg pláne nem értem, Yajiro miért nem akar vele beszélni.

- Mert nem zárta le vele érzelmileg a kapcsolatot, ott van benne a rengeteg tüske és sérülés.

- Szerintem most már tényleg itt az ideje, mert addig nem fog tudni velem sem mit kezdeni.

- Ebben nem lennék biztos, a viselkedése ugyanis a kapcsolatotok szempontjából nagyon biztató. Rengeteget haladt előre ez alatt a pár nap alatt.

- Ez így van, nagyon sokban megnyílt és engedett. Hihetetlen, mennyire kezdem megszokni, hogy itt van és mennyire nem akarom, hogy messze kerüljön.

- Ő is azt mondta, hogy nem szeretne elmenni, de inkább, mert látja, hogy fáradsz el idegileg mellette és nem akarja, hogy máris kidobd.

- Nem idegileg fáradok el, hanem alapvetően fáradt vagyok, így könnyebben ingerelhető is. Elsírtam magam tegnap este tehetetlenségemben, ami szerintem megijesztette. De ettől még eszemben sincs elküldeni vagy kidobni.

- Igen, meg.

- Nem akartam, csak féltettem, magas volt a láza, és nem akarta a hűtőfürdőt, én meg köteleztem rá. Megkínoztam és ez megviselt, pedig csak jót akartam neki.

- Anyaként ezt rengetegszer megtettem, de inkább kicsit összeszorítom a fogaim, mintsem elveszítsem.

- Nekem ezt még szokni kell, úgy értem, nem akartam bántani és megviselt, hogy meg kellett tennem, még akkor is, ha ez volt a jó döntés.

- Ne aggódj, Yajiro nem beteges típus, csak azért dőlt le a lábáról, mert erős érzelmi hatások érik és változnak benne dolgok, amiket nehezen fogad.

- Tudom, csak tíz éve nem vigyáztam senkire és nem gondoztam így senkit.

- Nekünk ez mindennapos az állatok miatt.

- De nekem nagyon nem. Utoljára azzal a lánnyal foglalkoztam ennyit, akit feleségül akartam venni. Azóta nem mertem ilyen mélyen belemenni egy kapcsolatba. Még az első férfi szerelmem esetében is inkább átpasszoltam az anyukájának a gondozását ilyenkor.

- Yajiro miért más ebből a szempontból?

- Őszintén nem tudom. Itt érzem benn, ugyanazt a meleget, mint anno, régen. Azóta semmi nem volt ilyen... nem fogott meg ennyire.

- Eleget vártatok egymásra - kuncogja.

- Bőven sokat is. És nézz rá, annyira aranyos és tökéletes.

- Tudom, az én fiam - neveti halkan Kasari. - Látnád a deguját, milyen elégedetten alszik!

- Hiányzott neki Yajiro, mi?

- Igen. Nagyon ragaszkodó, Yajiro elkényeztette.

- Szegény kis dög, majd mikor rájön, hogy minden gond nélkül kivágom az ágyból, ha olyan van - kuncogom el magam hamiskás mosollyal.

- Inkább a helyére tedd vissza, jobban jársz, különben szétrág mindent, vehetsz új kábeleket, meg bútorokat - tanácsolja vidáman a nő.

- Én is így gondoltam, körözik a ketrecben.

- Az megfelel neki és Yajiro sem kezd kioktatásba a helyes állattartásról.

- Tökéletes, pláne, hogy nem egy kisregény kedvéért tervezem kipakolni innen.

- Azt mindjárt gondoltam - kuncogja a nő.

- Téged nem zavar, hogy a fiad alám kerül? - kérdezem meg óvatosan, hiszen Tao mellett fordított volt a dolog.

- Miért zavarna? Úgy szeretkeztek, ahogy nektek jó.

- Mert ha jól tudom, Taoval a másik oldalon volt. Mármint ez nem mintha probléma lenne, vagy ilyesmi - szabadkozom.

- Igen, de Tao volt a fiam számára az első és sokáig az egyetlen, akivel a másik oldalon foglalt helyet a szeretkezésben, egyébként mindig is, ahogy te mondtad, mások alá került.

- Nem érzed ezt... lealacsonyítónak? - kérdezek rá arra, amit egyszer már hallottam egy anya szájából.

- Nem. Kellene? - kérdez vissza egy kicsit aggódva. - Mindig csupán féltettem a fiamat, mert ijesztő volt a nyugalma a különféle helyzetekkel szemben.

- Nem hiszem, hogy kellene, mert bántani, megsebezni nem fogom sosem. Csak ezt már vágták a fejemhez... szóval jobb ilyeneket tudni. De mire gondoltál a helyzetek alatt?

- Drága kisfiam került elő buliból elég... rossz állapotban.

- Bántalmazták?

- Így is lehet fogalmazni.

- Feszegessem a témát, vagy inkább ne?

- Maradjunk annyiban, hogy kötöttünk ki nem egyszer az ügyeleten.

- Sose gondol bele abba, amit csinál - ingatom meg a fejem. - De ilyen többet nem lesz.

- Adja az ég! - mondja komolyan.

- Figyelni fogok rá, én meg sosem tudnék vele brutális lenni.

- Azt hiszem, Yajironak érzéke volt hozzá az első pár évben, hogy kifogja ezeket a torzlelkű férfiakat...

- Szegény srác - simogatom meg újra óvatosan. - Azt mondta, hogy a jóval idősebbekkel kezdett.

- Igen, akik tisztában voltak azzal, hogy naiv, fiatal, esetlen, tapasztalatlan... - sorolja.

- Ez megbocsáthatatlan szerintem - mondom ki komolyan. - Én is kezdtem nálam jóval fiatalabbal, mégsem az volt a célom, hogy tönkretegyem.

- Kihasználták, ő pedig ezzel a legkevésbé sem volt tisztában.

- Ő is megjárt sok mindent már, pedig mennyire nem érdemelte meg.

- Nem igazán tudom eldönteni még most sem, hogy jobb-e, hogy nincs tisztában vele, hogy megjárt sok mindent, vagy jobb lenne, ha megértené, hogy sokszor amit vele tettek, az... nem jó.

- Amíg vagyunk és figyelünk rá, addig szerintem így jó. Márpedig mellette állunk és nem hagyjuk egyedül.

- Sose vitt magával, nem is kértem, hogy tegye, ezért sosem tudtam mást tenni, minthogy elláttam és elmagyaráztam neki, hogy mi az a viselkedési norma, amit meg kéne ütniük azoknak, akiket választ és mi az, ami intő jel, ami miatt el kellene kerülnie a férfiakat.

- Most azért a srácok figyelnek arra, hogy ne tűnjön el, meg ha tovább marad távol, akkor megkeressük. Bár most el sem mozdult mellőlem, ami jó volt így.

- Chiakival tudtam beszélni, ő pedig közvetítette a kérésemet, miszerint vigyázzanak Yajirora jobban, de ne feltűnően.

- Ezt is teszik szerintem, odafigyelnek rá és lekötik, hogy ne legyen probléma.

- Azért nem annyira jó, amikor a saját barátod azért nyomul, hogy ne mással menj el - szólal meg csendesen a srác.

- Még mindig úgy gondolod, hogy ez az egyetlen oka? - kérdezem halkan.

- Hogy Chiaki miért kezdett velem?

- Igen.

- Miért, te mit gondolsz, miért? - kérdezi szkeptikusan.

- Mert bejöttél neki? - kérdezek rá komolyan.

- Nem értem, ezzel mit akarsz - árulja el és hátrapillant rám.

- Mi van, ha tényleg tetszettél neki, ha tényleg meg akart hódítani és szeretett veled lenni?

- Ja, ez megvan, tudom, hogy bejöttem neki és szeret velem lenni, mindegy, hogy csak videójátékozunk, dumálunk, vagy kufircolunk, de azt is érzem, hogy az is benne volt, hogy mindig visszatért hozzám, hogy ezzel megakadályozza, hogy mással legyek.

- Hogy őszinte legyek én is megakadályoznám, de nem csak azért, hogy ne legyél mással, hanem mert szeretlek.

- Ez más. Chiaki nem úgy szeret, ahogy te.

- Ebben tuti biztos vagy?

- Persze, megbeszéltük.

- Értem - hagyom ennyiben, mivel tudom, hogy az, hogy megbeszéltük, semmit sem jelent.

- Sose tűnt fel, hogy nem hozza el a párját, ami nem is nagyon van neki? Nem tűnt fel, hogy sose látod szomorúnak, mindig vidám és energikus, pedig egy ember se lehet mindig fent? - kérdezi komolyan és még Kasari is meglepődik ezen.

- Ezzel mit akarsz mondani? - kérdezem meglepetten.

- Gondold végig.

- Igyekszem, de nem értem, mire akarsz kilyukadni.

- Szereti Raktarit. - Csészealj méretűre nyílnak a szemeim és hirtelen a levegőm is bennragad. Na ez... ez... ez... üt. Nagyon üt.

- Aha - nyögöm ki erőtlenül.

- Középiskolai barátok, Chiakinak az adott lendületet, hogy Raktari valami nyaralás után erősködött, hogy találkozzanak, aztán megmondta, hogy nem kell szégyellnie, hogy meleg, amúgy meg ő is az. Bemutatta neki a barátait és roppantul kellemetlenül érintette, hogy Raktari meglépett, aztán persze rájött, hogy foglalt és rettentően konzervatív, meg szégyenlős. Ne tudd meg, mennyire ki volt akadva ő is, miután kiderült, hogy majdnem volt egy köre azzal a hapsival, aki miatt Raktari sose tekintett rá pontenciális pasiként. Mondta, hogy labdába se rúg amellett a faszi mellett. Az is ilyen izmos macsó, tetovált, halkszavú, de rendes, ráadásul kábé az apja lehetne. Raktarinak az olyanok jönnek be, mint ő, meg Yoshi, meg esetleg te, szal Chiaki mindig meghúzódik csendben, összetartja a bandát, mert szereti a csapatot, meg ez Raktarihoz köti. Egy esetleges szétesést Chiaki nem engedhetett meg, mert nem tudta sokáig, hogy Raktari kinek annyira jóbarátja, hogy ha nem áll vele egy oldalon, akkor ő is leszakad. Persze egyértelmű, hogy Raktari Daykival és Taoval, meg Chiakival ápolja a legjobb kapcsolatot - magyarázza hevesen, Kasari meg csak nagyokat hallgat -, de Daykira Chiaki kegyetlenül féltékeny sokszor, mivel őt közelebb engedi magához Raktari, mint őt, ráadásul azon agyal már évek óta, hogy dugtak-e és ha igen, csak egyszer, vagy voltak-e szeretők. Szerintem rohadt mindegy, és ezt mondtam is neki, mivel Raktari makacsul ragaszkodik Yoshimihez és viszont, tehát el kéne már végre felejtenie, de Chiaki hülye és inkább szépen csendben rendben tart mindent.

- Öööööö... - Igazán elmés megszólalás tőlem. - Ez gáz.

- Gáz? - bukik ki belőle meglepetten.

- Az... sokban bonyolítja a helyzetet.

- Ezt most nem értem.

- Most gondold el... szóval Raktari úgy sejtem, ezt nem tudja, ellenben Chiaki meg magát szakítja ketté. Szóval vagy kéne neki két nagy pofon, hogy térjen észhez, vagy pedig ebben az állapotban fog maradni.

- Fogalma sincs róla. Chiaki szerint azt tudja, hogy Tao fülig odavolt érte és nem is egyszer, meg Dayki is.

- Sosem akarta elmondani neki?

- Nem hát. Mit kezd Raktari a szerelmével? Inkább csak kínosan érezné magát, hogy vagy tíz éve észre se vette Chiakit.

- Mit eszik mindenki Raktarin? - kérdezem meg kíváncsian.

- Na ez egy nagyon jó kérdés.

- Kellemes fiatalember és tele van titokkal - válaszol könnyedén Kasari. - De biztos nem könnyű sem neki, sem a párjának - teszi hozzá.

- Raktari azért elég konzervatív, szóval szerintem Yoshimi nagyon jól tudja, hogy nincs oka aggódni. De ez azért már kezd kicsit sok lenni, még nekik is.

- Nem az aggodalom a fő, hanem aki konzervatív, az makacs - mondja a nő.

- És ez mivel jár?

- Nehéz vele egyezségre jutni, meggyőzni őt, nehezen enged.

- Tulajdonképpen ez tényleg így van, de... kezd egy szappanoperára hasonlítani a csapat - ismerem be.

- Ez természetes - kuncogja a nő.

- Szerintem kábé mindenki volt mindenkibe szerelmes, a többség kavart is a másikkal és... húúú... szóval elég hosszú kezd lenni a lista.

- Bocs, de én Taon kívül másba nem voltam szerelmes - vet ellen lazán Yajiro.

- Ezzel azt hiszem, te képviseled a kisebbséget.

- Fontos ez?

- Nem tudom... mármint amíg probléma nincs belőle...

- Szerintem ez lényegtelen, nagy kavarások szerintem nem voltak.

- Igen, valószínűleg igazad van.

- Lényegtelen dolgokkal nem kell törődni.

- Jól van, nem akartam bolygatni a dolgokat - válaszolok békítően, ő pedig ezt elfogadja, mert hozzám simul, a degu meg elégedetlenül mocorogni kezd és álmos fejjel szaglászik fel. - Azt hiszem, a csajod nem élvezi a mozgolódást - ugratom a srácot.

- Bocs, szívi, de így a te csajod is - vág vissza.

- A bónusz barátnő - kuncogom el magam.

- És a pótanya - helyesel egy pillantással az anyjára utalva. - Nekem mi jár hozzád? - faggatja játékosan.

- Hm... szériatartozék a kibírhatatlan szülők, két-három nagyon közeli barát és pár ellenlábas - sorolom vigyorogva.

- Sima ügy - jelenti ki vidáman.

- Akkor semmi gáz - nevetem el magam. - Jah, meg időnként egy lelkis Jeremy is befut.

- Hogy mi?

- Elég sokat járt itt a srác korábban, hogy kiöntse a lelkét, mikor másképp nem ment. Mostanában ez már ritka, de még előfordul, hogy feljön beszélgetni - árulom el.

- Tök jó. Chiaki aggódott miatta, hogy mennyire tudott beilleszkedni és érzi jól magát a bandában, de akkor ezek szerint jól kijöttek a dolgok végül. Hogyhogy kiöntötte neked a lelkét?

- Emlékszel, mikor lesmárolt? - kérdezek rá. - Utána jött el, elvileg bocsánatot kérni, aztán itt ragadt és kijött belőle minden. Akkor itt is aludt, eléggé ki volt készülve, szóval nem akartam kirakni, meg kicsit spicces is volt. Aztán meg kialakult a dolog.

- Mi baja volt, mitől volt kikészülve?

- Még nem heverte ki teljesen Yoshimit sem, bár mindenkinek azt mutatta, plusz az akkori kapcsolatában is voltak problémák.

- De már kiheverte, ugye?

- Ki, persze, csak akkor hirtelen történt vele sok minden.

- Értem. - Kasari kimegy, viszi magával a degut is, ráadásul nem is jön vissza, így hozzábújok a srácomhoz.

- Zavar, hogyha időnként találkozom vele?

- Nem, egyáltalán nem. Jeremy a barátunk.

- Ha jól értettem, akkor hiányzunk is neki, mikor sokáig nem találkozik velünk. Csak sok a munkája, néha meg már szinte úgy érzem, kikészíti magát.

- Az nem jó.

- Most jót fog tenni neki a kikapcsolódás.

- Azt csinál?

- Ha jól tudom, nyaralni mentek Masaoval a hétvégére, szóval pihentek.

- Ki kell faggatni a kölyköt, hogy hol jártak, mit csináltak, ilyesmi.

- Majd péntekre meghívjuk őt is, mit szólsz? És akkor megmutogathat mindent.

- Persze.

- Hogy érzed most magad? - kérdezem halkan.

- Kicsit fáj a hasam és a fejem. Te hogy vagy?

- Én tökéletesen, kezdek megnyugodni teljesen.

- Miért voltál nyugtalan?

- Mert nem voltál jól és kicsit idegessé tett a dolog, de anyukád mellett már nem félek. - Belekapaszkodik a ruhámba a srác és lehúz magához, hogy megcsókoljon. Vágyik rám, érzem, ahogy törleszkedik, mégis lassan és forrón csókol meg. Legalább ilyen hévvel és vággyal viszonzom neki, miközben végigsimogatok a testén. Fél kézzel kapaszkodik továbbra is a ruhámba, míg a másikkal simogat csókolózás közben, ezalatt én végigtapicskolok a testén és jó alaposan bejárom azt. Persze nekiáll vetkőztetni, amit örömmel fogadok és segítek neki benne, hogy végre összesimulhassunk. A meztelen vállamat kezdi csókolni, finoman harapdál az izmaimba, tapogatja az oldalam, a kezei felkúsznak a hátamra, majd belemélyesztve az ujjait, húz rajta végig. Imádom, amit csinál, teljesen beindít, így csókolom, nyalom, harapdálom a nyakát, vállát, mellkasát. Hagy teret nekem, ezért bejárom a testét a számmal, miközben beletúr a hajamba, a hátam simogatja, vagy éppen belemarkol a vállamba. Kívánom és teljesen odavagyok érte ilyenkor, amit heves dörgölőzéssel, simogatással, csókokkal adok a tudtára. Mindenképpen égek érte, forró a testem, miközben ellenállhatatlan vágytűzben égek. Felhúzva lábát simogat végig az enyémen, miközben a combjával finom nyomást fejt ki az altestemre. Továbbra is hevesen ostromolja a nyakam meg a vállam, és végigkarmol a hátamon. Tökéletesen illik hozzá, amit tesz, imádom és élvezem egyszerre, így még inkább belemelegszem, bár gyengéd maradok, mert bántani nem akarom, csak élvezetet nyújtani a számára. Kinyúlok, hogy előkerítsem a síkosítót, majd nyomok a kezembe és alaposan elkenem a fenekén mindenhol, mert így sokkal jobb tapogatni és masszírozni azt a részt. Terpeszbe pakolja a lábait, szinte kínálja magát, de tovább simogat és markolássza a testem, kissé megemelkedik az ágyon, így csókolja a nyakam és a vállam. Vigyorogva viszonzom a játékot, majd határozottan, de óvatosan tolom az ujjam a srácba, hogy előkészítsem magamnak. Felszuszog és fél kézzel letámaszkodik, hogy az izmai ellazuljanak, így könnyebb dolgom van, amiért igazán hálás vagyok. A másik keze a bőrömön jár, markol és karol magához, miközben tovább csókol, amit természetesen vissza is kap. Azért bevillan, hogy az anyukája éppen egy szobával arrébb van és valószínűleg remekül hall minket... Vagy ez nem baj? Én már nem tudom, de nem is érdekel.


Hamar váltok két ujjra, de ezzel már sokkal óvatosabb vagyok. Lassítok és figyelek a srácra, nem akarom bántani, így inkább biztosra megyek. Szuszogva fekszik el az ágyon tovább tapicskolva és a lábaival fog át. Nagyon tetszik, imádom és most már kínzóan lüktet bennem is a vágy, mégsem hagyom, hogy eluralkodjon rajtam, előbb ténylegesen abba az állapotba akarom hozni, hogy ne essen baja. A szemei csukva, szuszog, simogat és húzva invitál csókba, amit természetesen forrón kap meg, beleteszem, hogy mennyire tetszik, mennyire kedves nekem és hogy igazán magaménak akarom. Végigsimogat a testemen, majd röviden eljátszik a férfiasságommal, mire belenyögök a szájába. Olyan édes a srác, most valahogy kicsit más is, ráadásul egyre jobban beleszeretek, éppen ezért óvni akarom, vigyázni rá, a tenyeremen hordozni, mindent megadni neki. Most mégis a magaménak akarom, bár azt hiszem, ezzel nincs gondja, így birtoklom, bár óvatosan, gyengéden. Csípőjét úgy mozdítja, hogy sokkal inkább hozzáférjek, ráadásul a hajamba túr, amit imádok. Újra és újra végigtapogatom a testét, simogatom fél kézzel, míg a másik jár benne. Közben meg azon agyalok, hogy szenvedjek az óvszerrel, vagy hagyjam most is a fenébe.

- Tegyél a magadévá - kéri suttogva, szuszogva. Ennek lehetetlen ellenállni, vigyorba fut a szám, kihúzom az ujjaim a srácból, majd síkosítót kenek magamra, beigazítom a farkam és lassan a testébe nyomulok. Nem kapkodom el ezt sem, nem az a célom, hogy gyorsan kerüljek mélyre, hanem, hogy ne bántsam őt. Átkarol, de ellazulva fekszik, én pedig várok valamennyit, mielőtt lassan, bár határozottan kezdek el mozdulni benne és egy gyengédebb, bár hevesre sikerült csókot adok neki. Beleszuszog és aprókat nyög a csókunkba, amitől megborzongom, ráadásul ujjai a bőrömbe nyomódnak. Eljátszom vele egy kicsit, nem hajtom meg magunkat, most így, lassabban, hosszan szeretném szeretni és remélem, partner lesz benne. Nem kell gyorsan, hevesen szexelnünk ahhoz, hogy nagyon jó lehessen. A vállam, hátam és fenekem markolja, hamarosan elkezdi beletolni magát a lökéseimbe, de csak lassan, az ütemet felvéve. A nyakára tapadok, a vállán, mellkasán kalandozom el, közben simogatom. Tudom, hogy élvezi, a szuszogása, a cirógatása és a markolászása mindent elárul. Picit gyorsítok, de csak mert már nem bírom ki az őrjítést én sem, saját csapdámba esek lassan, amin jót vigyorgok. A nyakam és vállam csókolja, keze a hajamban túr, lassan pedig megered a hangom is, amit a bőrébe próbálok rejteni.


Yajiro kis idő múlva úgy mozdul, hogy érezem, erősebb és gyorsabb lökésekre vágyik. Nem tudok ennek nemet mondani, így megteszem, amit kér és egy kellemes, közepesen gyors tempóval dugom tovább, de mélyebbre és erősebbre lököm a merevedésem a testébe. Erősebben kezd szuszogni, apró hangok is feltörnek belőle és felhúzza magát, hogy megcsókolhasson. Fél karomat a lapockái alá fúrom, hogy könnyebben tartsa meg magát, miközben élvezettel falom az ajkait és járok benne. Apró, halk hangon nyögdécsel és nyöszörög, amit megtoldok a saját hangjaimmal, mivel már tényleg képtelen vagyok megállni. Elragad az ösztön, átveszi felettem az uralmat teljesen és nem bírom ki, hogy ne kezdjek el még gyorsabban lökni előre, érezni a súrlódást és élvezni a srácot magam alatt. Végigkarmol az oldalamon, miközben hangosan zihál, majd visszaereszkedik az ágyra. Annyira szép, ahogy az arcán a gyönyör játszik, szemei csukva, szája kissé elnyílva, de nem sokáig tudom figyelni, mert képtelen vagyok nyitva tartani a szemem. Vadul tolja rám magát, fogom a csípőjét, hogy azért ritmusban maradjunk, ugyanakkor kicsit rántom is ezzel, hogy igazán intenzív legyen az érzés. Készségesen mozdul, néha élvezettel nyög fel, de még mindig jóval halkabb, mint én. Lehet, hogy rosszul kéne éreznem magam emiatt, de nem megy. Belém kapaszkodik, hogy könnyebben tudjunk együtt mozdulni, amit lelkes csókkal köszönök meg, majd megint a nyakára tapadok, csókolva, nyalva a bőrét. Yajiro szívja és harapja a bőrömet, ráadásul karmol is, amivel tüzesebbé tesz, bár én a nyakára tapadok és otthagyom az ajkaim nyomát. Hangosan zihál, majd benne ragad a levegő és összerántja a gyönyör a testét, ami annyira édes nekem, végigsüvít a gerincem mentén az élevezet és egy hangos kiáltással beleengedem az élvezetem.


Reszketve omlik vissza a matracra a srác, miközben kapaszkodik a hátamba és zihál alattam. A fejem a vállára támasztom és apró csókokat lehelek rá, amikor éppen egy kis levegőhöz jutok. Még egy picit muszáj így maradnom, mert elég gyengének érzem magam és nem vagyok abban biztos, hogy le tudok kászálódni róla. Ölel és kapaszkodik belém, de egyelőre levegőért kapkod, az arcán pedig mámoros mosoly ül, már mikor tudok annyit mozdulni, hogy ezt lássam is. Lassan kihúzódom belőle és elfekszem mellette. Yajiro felül és gyorsan papírzsepit keres, hogy oda kerüljön, ami kifolyik belőle, majd meg is takarítja magát. Megpróbálom magamra húzni, rávenni, hogy bújjunk még össze egy kicsit. Amint végzett, engedi magát húzni, bújik is, ami most igazán jólesik, így takarót is kerítek magunkra gyorsan.

- Imádlak - suttogom rekedten a kielégültségtől.

- Nekem is jó volt - kuncogja, majd ad néhány csókot a nyakamba.

- Anyukád most vagy nagyon röhög, vagy éppen meg akar fojtani - kuncogom el magam.

- Miért akarna? - kérdezi csodálkozva.

- Mert azt sem vártuk meg, hogy elmenjen.

- Vicces, hogy mindig ezen aggódsz - jegyzi meg.

- Mivel az én anyám szíjat hasítana a hátamból érte.

- Az én anyám nem ilyen. Nem is értem a tiédet - mondja őszintén.

- Nem nagyon akartak tudni arról, hogy bárkivel szexelek, akármilyen nemű volt is az illető, mivel teljesen kiakadtak rajta.

- Azért, mert ők nem csinálják, mástól nem kéne sajnálni.

- Szerintük ez helytelen volt és elvonta a figyelmem a lényegről.

- Örülök, hogy nem hasonlítasz túl sokban rájuk - mondja őszintén. Lábával is átkarol, jobbjával megsimogat, míg arcát a mellkasomnak dörgöli.

- Utáltam, hogy ilyenek, így csakazért sem csináltam, amit akartak. Meg amúgy is jó volt így nekem, azon meg nem változtatunk.

- Hagyd rájuk, te meg már felnőttél.

- Már nem érdekel, még meghallgatom a hegyibeszédet, ha van, de egyik fülemen be, a másikon ki.

- Nem lehet jó így...

- Egy idő után megszokod és már fel sem veszed. Pláne, hogy a mindennapjaimba nem szólhatnak bele.

- Bőven nem. Igazából kíváncsi vagyok rájuk.

- Kíváncsi? Mire? - simítok végig a hátán.

- Rájuk és arra, amikor ott leszünk.

- Szerintem tortúra lesz, mint mindig. Én azért szoktam imádkozni, hogy hadd menjek már.

- Lehet... nem tudom... én kíváncsi vagyok.

- Hát figyelj, ha ennyire szeretnéd tudni, akkor végülis elvihetlek.

- Úgy beszéltük meg, hogy majd bemutatsz otthon, amit nem igazán értettem, hogy ha balhésak a szülők, miért kell ez, de igazából belejöttem a gondolatba utána - árulja el mosolyogva.

- Mert... nem tudom... mert én fontosnak tartanám, hogy tudják, hogy boldog vagyok. Azt hiszem, ezért.

- Túlvagyunk ennek a megbeszélésén, nyugi.

- Akkor jó - válaszolok kicsit tényleg lenyugodva, mikor is kopogást hallok. Gondolom, Kasari az, így a srácra nézek a karomban. - Hm?

- Bejöhet?

- Felőlem igen, van rajtunk takaró, nem?

- Gyere! - szól ki a nőnek, aki erre tálcával jelenik meg. - Nem mintha különösképp szégyenlős lennék, vagy zavarna, hogy anyám lát - folytatja, mialatt az anyja hozzájuk közeledik. Yajiro felül, majd elveszi tőle. Két bögre tea és házi sütemény van rajta. - Köszi. Csüccs - invitálja maga mellé. - Nem fáj a kezed?

- Nem vészes.

- Holnap kell segíteni a boltban esetleg?

- Beszéltem Uechivel ezzel kapcsolatban.

- Tényleg? - kérdezi meglepődve a srác.

- Igen. Ichiro elmesélte, hogy szerencsésen ütköztek és van mit megbeszélnem vele, meg ideje lenne eldönteni, hogy alkalmas-e alkalmazottnak, vagy inkább szépen szálljon ki és legyen béke köztetek.

- Jaj, anya...!

- Én támogatom - röhögöm el magam, de csak finoman.

- Te áruló - mondja nekem elmosolyodva és a felé nyújtott teát visszaveszi, hogy igyon belőle.

- Én ugyan nem, csak saját véleménnyel rendelkezem - közlöm húzva kicsit, de kap egy puszit a nyakába. Yajiro és anyukája is jót mosolyog ezen, a srác megenyhül és a teájából is kapok. Elfogadom és belekortyolok a lébe. - Mindenesetre ha van valami, akkor hívhatsz - biztosítom róla Kasarit.

- Számítok rád, ne aggódj - mondja kuncogva. - Hogy érzed magad?

- Egész jól.

- Te? - kérdez rá nálam is.

- Boldogan - ismerem be egy félmosollyal és átkarolom a srácomat. Yajiro zavart félmosollyal simul hozzám, míg Kasari arcán örömöt fedezek fel. - És te? - dobom vissza a kérdést, hogy oldjam a hangulatot.

- Remekül. Jó titeket együtt látni - mondja ki őszintén.

- És még milyen jó együtt lenni - mondom ki csendesen, de komolyan gondolva, mire a sráctól kapok a számba egy sütit. Végülis ha nem akarja, hogy jobban zavarba hozzam, akkor tényleg jobb, ha rágok.

- Látom - jegyzi meg elmosolyodva.

- Ööö... - Na ez az, amikor a fagyi visszanyal. Inkább csak csórok még egy sütit, hogy a szám is tele legyen.

- Most kötöszködsz?

- Igen - válaszol huncut mód az asszony, Yajiro meg nevet rajta és én is eleresztek egy mosolyt.

- Miért is kell kötöszködni? - érdeklődöm meg mosolyogva.

- Csupán nem értem, miért dekoráljátok ki egymást.

- Ezt már mondtam, anyu - kezdi komolyan és egyszerűen a srác -, a pasik egymással nem szeretkeznek, hanem kefélnek, dugnak, mint az állatok.

- Ez butaság - mondom meg komolyan és ha jól látom, Kasari sem ért ezzel egyet, bár nevet rajta.

- Hány emberrel is szexeltél rajtam kívül?

- Férfivel?

- Nyilván. Nőkről nincs tapasztalatom, nem is lesz és férfiakról volt szó - egészíti ki a választ.

- Körülbelül tíz-tizenkét emberrel.

- Én ennek a sokszorosával és tudok ötöt mondani, akivel érvényesült, amit te mondasz.

- De nem ennek kellene a normálisnak lennie - szólal meg Kasari. - Nem vagytok állatok. Engem egyáltalán nem zavar, amit csináltok egymással, de nem örülök annak, hogy így fogod fel. Egy férfi is képes szeretetre és gyengédségre, képes odaadó lenni, törődni a másikkal, ezt ne felejtsd el.

- Tudom.

- Egyébként meg... tényleg minden bántás nélkül, de Jeremyn vagy Raktrain valaha láttál ilyen foltokat? - érintek meg egyet a nyakán.

- Ellenben Daykién nem egyszer és büszke is rájuk - vág könnyedén vissza.

- De az Dayki... egyébként lehet, hogy nem tűnt fel, de próbállak visszafogni és magam is, amíg bírom - mondom meg neki halkan.

- És megy? - kicsit meglepett és érzem, hogy őszinte a kérdése.

- Valameddig igen, csak még magamon is meg kell tanulnom újfent uralkodni, mert teljesen elvesztem az eszem néha, amiben aztán persze a segítségemre is vagy. Szóval majd összeszokunk. De én szeretnék veled úgy is együtt lenni.

- Nem vagyok rá képtelen - jelenti ki.

- Tudom, csak a kezdeti lendület, majd szépen csendesedik és akkor majd kicsit más tartalommal is töltődik.

- Nem hiszem, hogy a kettő kizárja egymást. Egyébként így nem jó velem? - kérdezi meg komolyan. - Nem ezt szoktad mondani.

- De, nagyon élvezem és imádom, csak nem mindig erre vágyom - ismerem be.

- Egyszerűbb, ha kimondod, hogy akkor mire, a beszédből könnyebben értek - válaszol rá őszintén.

- Rendben - egyezem bele egy újabb csókot helyezve a nyakára. Válaszul a fülemhez hajol és elküld fürdeni, amin jót vigyorgok, majd kapok egy csókot is arra a helyre. Most én jövök, így a fülébe suttogok. - Nem biztos, hogy az anyukád előtt szeretnék kimászni innen - ismerem be halkan. Yajiro hangosan röhög rajtam, aztán megissza a teáját és a másik bögrét is kiüríti.

- Kérek szépen még - kéri meg Kasarit, aki erre egy apró mosollyal felkel, hogy hozzon. - Félsz, hogy meglátja a hátsód és megtapogatja? - ugrat újra felröhögve.

- Nem... inkább attól félek, hogy a himbilimbim látja meg - kuncogok fel, a srác meg hangosan röhögi el magát megint.

- A feneked szerintem jobban érdekelné - árulja el már a könnyeit törölgetve.

- Na akkor stopp - nevetek rajta. - Minden nemes testrészem neked van fenntartva.

- Megtisztelve érzem magam, de ha beteg lesz a legnemesebb, hiába tartod fenn nekem, annak is örülni fogsz, hogy pisilésre tudod majd használni, szóval sipirc innen. Anyám se tölti örökké a teát - teszi hozzá heccelődve.

- Jól van na - kuncogok és azért még játkosan beleharapok a vállába, aztán kikászálódom mellőle és a fürdő felé veszem az irányt.