1.

Asame

- Mondd! - emelem fülemhez a telefont, miközben komótosan hátradőlök dolgozószobám székében és rágyújtok. Tele van a tököm a számlákkal mára és nagyon remélem, hogy Akihito valami fontos dolog miatt keres, mert most jelenleg olyan fáradt vagyok, hogy nincs kedvem hosszas bájcsevejekre vele. Kurva sok munka szakadt a nyakamba azáltal, hogy Zakurát és Kawanot kiiktattuk. Sheon játszhatja a faszagyereket a gazdija területén továbbra is, persze gondos felügyelet mellett, míg Takuyának elintéztem, hogy átvehesse Kawano helyét. Nem volt nehéz meggyőzni a Szindikátust arról, miért akarom a testőrt ott látni, Takuya eleget bizonyított ahhoz, hogy kiérdemelje a pozícióját, mindamellett van benne annyi kurázsi, hogy bizonyítsa, joggal van ott, ahova magam tetettem.

- Megvan Eiya - mondja tömören, nekem pedig a számból is majdnem kiesik a cigi, mikor ezt meghallom. Nem tudom, örüljek-e annak, hogy él és megtalálták, vagy kezdjek el aggódni azon, mi lesz, ha hazahozatom. - Egy kínai milliomos cafkája. Az embereim már dolgoznak a kiszabadításán. Két nap és Japánban lesz.

- Mit tudsz róla?

- Megtörték, testileg és lelkileg is rendesen. Az embereim szerint a jelenlegi tulaja egy perverz vén fasz, akinek már nem áll fel, ezért inkább csak kínozza és segédeszközökkel kefélgeti a szajháit, amelyik ellenáll neki, azt keményen megbünteti. Eiyát is így tudta betörni, jobban mondva, ennek nem fogsz örülni, de a kölyköt folyamatosan drogozzák, hogy engedelmes legyen. Hagyni kéne a faszba, annak a srácnak már lőttek. Ha le is tudod hozni a drogról, nem tudni, mennyire tört meg és mennyire változott meg a viselkedése.

- Nem számít! Hozzátok őt haza! A többi legyen az én problémám.

- Ahogy akarod.


Lerakom mobilom az asztalra és hátradőlök a székben. Két nap és Eiya itt lesz. Hogy a büdös picsába adagolom én ezt be Deonnak? Sehogy... Majd megtudja, ha itt lesz a kölyök. Azt hiszem, kurva hosszú és fárasztó napoknak nézünk elébe, főleg, ha Deon kiveri a hisztit miatta. Márpedig valamiért van egy olyan sanda gyanúm, hogy ez így lesz. Elnyomom cigarettámat és felállva helyemről indulok el a testőrszobába, hogy megkeressem Ryuuichit. Szeretném, ha előkészítene egy szobát a kölyöknek és intézkedne még pár dologgal kapcsolatban.


Testőröm szerencsére egyedül tartózkodik az irodahelyiségben, így nyugodtan tudunk beszélni anélkül, hogy bárkit ki kellene küldenem onnan. Nem venném most jó néven, ha Shinji is itt dekkolna, mert a testőr túl jó megfigyelő és kapásból levágná, hogy esetlegesen valami olyasmit akarok megvitatni Ryuuval, ami nem tartozik Deonra egyelőre.

- Akihito megtalálta Eiyát - közlöm tárgyilagosan vele, mire döbbenet ül ki az arcára. Valószínűleg a jóelőbb én sem festhettem másként, mikor Aki velem közölte ezt a hírt. - Két nap múlva itt lesz Japánban. Készíts neki elő egy szobát. Egyelőre nem tudom, mire számíthatunk, de nincs jó állapotban a kölyök. Folyamatosan drogozzák, így szeretném, ha ehhez mérten intézkednél.

- Ide hívassam Takashit?

- Nem ártana, bár nem tudom, milyen állapotban hozzák ide Aki emberei. Mindenesetre legyen készenlétben, és Deonnak és Shinjinek egy szót se egyelőre a dologról.

- Mi a terved vele?

- Rendbe hozom, amit évekkel ezelőtt elbasztam - felelem neki őszintén, majd elindulok vissza a helyemre. Útközben betérek a konyhába is, hogy kávét csináljak magamnak, s amint megvagyok vele, rágyújtva indulok el vissza a dolgozószobámba. Gőzöm sincs, merre jár a hülye kölyköm, így miután ismét letelepedek az asztalomhoz, elveszem róla a készüléket és felhívom.

- Hali - köszön bele vidáman.

- Merre csavarogsz?

- Tükörterem.

- Akarjam tudni, mit csinálsz ott, vagy érjem be annyival, hogy ott vagy?

- Azt neked kell tudnod. Nem hiszem, hogy tudnék olyat produkálni, ami miatt kiesel a székedből a döbbenet miatt, de azért mindig igyekezni fogok. Egyébként elemzek mozdulatokat, semmi szexuális - jelenti ki kuncogva.

- Ezek után meg majd el is hiszem - húzom kicsit az agyát, úgyis szereti, ha szívom a vérét, hát még, ha mást. - Mi a programod mára?

- Gyere fel és nézd meg, ha nem hiszed! - invitál játékosan. - Semmi extra, ha itt végeztem, tartok egy nagy táncos edzést magamnak, aztán lefürdök és meghajtom a gépet, amennyiben valaki nem tartja fenn a programváltoztatás jogát - meséli el.

- Félek, hogy a végén ráveszel mindenféle perverz dologra - heccelem továbbra is, ravasz mosollyal, mire hangosan elneveti magát. - Ha kiugráltad magad, elmehetnénk kajálni.

- Itthon vagy el el? - kérdezi.

- A városban valahol.

- Király! - ujjong. - Mennyire vagy már éhes?

- Mennyire legyek?

- Rosszabb vagy Jeremynél - jelenti ki. - Elmentem átöltözni.

- Tíz perc múlva a ház előtt - bontom a vonalat. Nem kapkodok nagyon, mert tisztában vagyok azzal, hogy a Deonnak kiszabott idő maximum arra elég, hogy leérjen a szobájába. Én is tervezek egy átöltözést indulás előtt, már csak az a kérdés, mennyire lepődik meg, ha kivételesen nem kocsival megyünk.


Gyanítom roppantmódon díjazni fogja az ötletemet, főleg, hogy a haja most is be lesz lőve, mint mindig, így a siker előre borítékolt. De... imádom szívni a vérét és kiakasztani. Ráadásul egész jól sikerült eddig rejtegetnem előre a másik kis büszkeségemet, így a hatás elég vegyes lesz, abban biztos vagyok. Komótosan elszívom a cigim és kiiszom maradék kávémat, majd elvonulok a szobámba zuhanyozni és átöltözni. Fél óra kell a kölyöknek minimum, így nekem is van időm elkészülni rendesen. Bevetem magam a fürdőbe és megszabadulva a rajtam lévő göncöktől állok be a tus alá. Hamar túllendülök a zuhanyon, nekem még mindig nem szokásom órákig baszakodni egy letusolással, hacsak nem Deont kell közben felkenni a csempére. Most ez az opció kimarad sajnos, így a derekamra csavart törülközővel lépek ki a zuhanytálcából, s a szekrényhez megyek. Az alsó fiókban rejtegetek pár cuccot, amit még a kölyök nem fedezett fel, s elővéve azokat belebújok. Egy átka van ennek a ruhának. Kurva szar benne tárolni a mobilt és a cigit, de ennyi kellemetlenséget megér a dolog. Miután végzek, magamhoz veszem a pisztolyom, majd a kabátba is belebújok és kisétálok a garázsba.


Még így is lazán elszívok egy cigit, mire megjelenik a kölyök, feszes, sötétkék, koptatott farmerben, testhez simulós pólóban, melyhez egy kék kockás inget választott, s szokásához híven most sem gombolta össze magán, s mikor meglátom szanaszét álló, kicsit zselézett haját, elégedett mosolyra húzódik a szám. Sejtettem, hogy remek ötlet lesz, ha ma motorral megyünk. Meg kell hagyni, a kölyök kitett magáért most is. Kezdem magam mellette alulöltözöttnek érezni ebben a motoros cuccban.

- Egész gyors voltál - jegyzem meg neki azért, mert bár én sem kapkodtam el a dolgot, tudván, hogy úgyis késik, de ez a plusz húsz perc... A nőkre mondják, hogy órákig készülődnek, hát bátran kijelenthetem, az én kölyköm ebben egészen hasonlít rájuk.

- Egész jó ez a cucc - válaszol vigyorogva. - Hol rejtegetted, hogy még sosem találkoztam vele? - kérdezi, miközben elém lépdel, majd megsimogatja a mellkasomat.

- Az orrod előtt volt végig, a szekrényben.

- Sorry, de nem túrtam fel a ruháid. Ha kértél valamit, azt odaadtam, meg ha kellett, kiszolgáltam magam pólóval és csumi.

- Mindig tudtam, hogy valamit úgy lehet a legjobban elrejteni, ha szem előtt hagyod. Túrnod sem kellett volna, hogy megtaláld, de csacsogunk még, vagy indulunk? Farkaséhes vagyok - közlöm a kölyökkel egyszerűen.

- És még utállak is. Mi marad a sérómból? - kérdezi félmosollyal, a fejét csóválva.

- Ez benne a legjobb. - Nyújtom neki oda a bukósisakot.

- Mi, hogy megint totálisan elcseszed, amivel én csomó ideig szórakoztam, hogy jól nézzen ki? - kérdezi értetlenül.

- Természetesen. Jössz, vagy menjek egyedül? - kérdezem most már kissé türelmetlenül, miközben felveszem a saját bukósisakom. Deon nyelvet nyújt rám, majd kiveszi kezemből a neki szánt bukót és végül nehéz szívvel, de követi a példámat. Ne aggódj, kölyök, majd megigazgatod, ha odaértünk. Felülök a motorra és beindítom, míg Deon is így tesz, s átkarolva kapaszkodik meg bennem. Megtúráztatom kicsit a motort, mielőtt elindulnánk, majd végül kigurulunk a kapun, s meghúzva a gázkart lépünk le a házból.