10.

Aoyun

Örülök annak, hogy ha nem is túl gyorsan és nagy léptekkel, de Eiya végül nyit
Deon felé. Úgy látszik, tényleg megtartja azt, amit ígért, mert visszahívja a kölyköt, pedig tisztában vagyok vele, hogy neki sem egyszerű az, ha látják, miként bánok vele, de Ji békejobbot nyújt neki mégis. Persze látom Deonon, hogy nem érzi túl jól magát ebben a helyzetben, hogy frusztrált, így igyekszem én is hamar túlleni Eiya átmasszírozásán. Most nincs szüksége amúgy sem a hosszú, órákig tartó lazító masszázsra, mert azt megkapta. Egyelőre csak csillapítom a fájdalmait, enyhítem a rosszullétét, s amint ezzel megvagyok, visszaadom rá a felsőjét. A kölyköm persze még mindig hallgat, így végigsimítok karjain, s combjára fektetve kezeit kulcsolom össze ujjainkat, miközben arra kérem, hogy hunyja le szemeit. Elmosolyodom, mert úgy látom, Deonnak is sikerül felkelteni az érdeklődését, de továbbra sem tolakodó. Engem nem zavar, hogy látja, mit csinálok, Eiya meg kiküldte volna, ha mégis meggondolja magát.


Most már megint csak Eiyára koncentrálok, s füléhez hajolva egy mantrát kezdek el mormolni. Érzem, hogy a kölyök lassan elernyed, megszűnik benne a feszültség, mert gyengül a szorítása, s amint teljesen ellazul, elengedem kezeit, és lassan végigmasszírozok karjain, majd combjain.

- Jobb? - kérdezem tőle befejezve, mire aprót bólint, majd kezeim dereka köré húzza és nekem dől.

- Szép mantra - szólal meg Deon is, felnyitva a szemeit és rám pillantva. Láthatóan sokkal nyugodtabb lett ő is, aminek örülök. - Hol tanultál masszírozni és mantrát mondani?

- Említettem neked már, hogy a mesteremtől kértem segítséget Eiyához annak idején. Mivel a drog mellé nem lehetett akármit adni neki és a Si-tait nem érdekelte, mennyire szenved, így a mesterem kértem meg rá, hogy tanítsa meg nekem ezeket, mert valamit tennem kellett Jivel.

- Sokkal jobb is ez a módszer, mert bár egy szót sem értettem belőle, rám is nyugtató hatással volt, ráadásul nincs kellemetlen mellékhatása, bármikor alkalmazható és az ember saját maga is kitalálhat mantrát, amit magának mormolhat, vagy mondhat fejben.

- Ennek a mantrának pont ez a lényege. Segít feloldani a lét bilincseit, ahol a fájdalom és a szenvedés az úr, és megszabadít a démonoktól, ártó szellemektől.

- Démonokban és ártó szellemekben nem igazán hiszek, azt viszont könnyen el tudom fogadni, hogy mi magunk vagyunk önmagunk démonai, pontosabban a gyengeségeink, hibáink azok, melyektől igyekeznünk kell megszabadulni - mondja komolyan Deon, s halvány mosolyra húzza a száját.

- Minden csak értelmezés kérdése - felelem neki viszonozva a mosolyt. - Te meg ne csak lapíts az ölemben, mert Deon nem hozzám jött és mintha mondani akartál volna valamit - rovom meg játékosan a kölyköm, de komolynak szánva a kijelentést.

- Csak nem akartalak megzavarni titeket - feleli csendesen. - Sajnálom az előbbit - mondja végül Deonra pillantva.

- Mit? - kérdezi meg értetlenül. - Szeretek veled beszélgetni - teszi hozzá rám pillantva.

- Ahogy viselkedtem veled. Csak úgy éreztem, sarokba akarsz szorítani.

- Azért, mert azt mondtam, behívom Asamét fordítónak?

- Nem, nem erről van szó, de ha lehet, inkább ne hívd ide. Tudom, hogy előbb-utóbb szembe kell vele kerülnöm, de még nem akarok. Még nem most. Úgy érzem, csak arra ment ki az egész, hogy megtudj valamit...

- Ez természetes, hiszen nem ismerlek. A papírjaidat bármikor magam elé tudom idézni teljes pontossággal, hallottam rólad Asamétól és Kazutól, beszéltünk pár mondat erejéig Aoyunnal rólad, de ennyi.

- A legegyszerűbb módja, ha idejössz és kérdezel, de a hátulról mellbe dolgot nem szeretem. Elég volt belőle hat éven keresztül. Az, ami pedig téged érdekel, gondolom, Asaméhoz kapcsolódik.

- Megpróbáltam egyszerűen nyitni, nem mindjárt a közepébe vágni a dolgoknak, de leredukáltad a beszélgetést a gumicukorra, arról meg nem volt kedvem hosszadalmas csevelyt folytatni - közli nyíltan. - Menne, de kurvára nem vágott egybe mindazzal, amit tudok rólad és utálom, ha hülyére vesznek. Lehet, csak nem célravezető, mert nem Asame miatt vagyok itt.

- Mit akarsz tudni?

- Így semmit.

- Eiya! - szólok most már rá komolyabban a kölykömre, mert nem arról volt szó, hogy a másik végletet választva nekiugrik Deonnak. Tarkójára csúsztatom kezem és végigmasszírozok rajta gondosan átdolgozva az itt található trigger-pontot, Deon azonban feláll a helyéről és leint.

- Nem kell belekényszerítened ebbe az egészbe, ha nem, nem, így is lehet - jelenti ki, azzal elindul az ajtó felé.

- Borzalamasan gyerekes, ahogy viselkedtek - közlöm mindkettejükkel. - Mindkettőtöknek türelmesebbnek kellene lennie a másikkal. Mellesleg, ne haragudj, de nincs igazad. Eiyát nem lehet kényszeríteni, erre biztos nem. Mellette voltam, tanítottam, képeztem, tisztában vagyok vele, hogy amit nem akar, azt nem fogja megtenni, nem a két szép szeméért tömték droggal. Viszont szeretném, ha tisztáznátok dolgokat egymás között, mert a felesleges acsarkodással nem mentek semmire.

- A keresetlen megjegyzéseidet tartsd meg magadnak! - szólít fel határozottan és hidegen. Az arckifejezése is egészen rideg lesz, pillantása metszővé válik. Kikelek a kölyök mögül, s csak engedelmesen meghajolok, majd cigarettám elővéve gyújtok rá. - A saját káromon tanultam meg, hogy a túl kemény ellenállás arra készteti az embereket, hogy beletördeljék a járomba azt, aki nem elég okos. Nekem ez szó szerint értendő, Eiyát droggal tömték, ettől függetlenül is tisztában vagyok vele a tapasztalataim útján, hogy kurva szar leállni, vagy amikor ágyhoz van kötve az ember. Majd ha értelmes huszonéves módjára hajlandó viselkedni és nem játszmázik, fontolóra veszem, hogyan tovább - közli, azzal távozik. Kifújom a füstöt és megdörgölöm a halántékom.

- Ez mire volt jó? - kérdezem komolyan Eiyát, mert jelenleg magam sem értem ezt a támadó viselkedést.

- Nem akarok itt lenni - feleli csendesen, elvackolva magát az ágyban.

- Megígértem neked, hogy elviszlek innen, amint helyre jöttél, de addig igazán nyugton maradhatnál, mert nekem nincs meg a kellő tudásom ahhoz, hogy rendbe hozzalak teljesen. Nem azért hoztalak el a Si-taitól, hogy a makacskodásod miatt dögölj meg itt! - morgom. - Kicsit gondolkodj el azon, hogy megéri-e ezt a cirkuszt csinálni, vagy tényleg kidobatod innen magad. Lehet, hogy téged ez kurvára nem mozdít, Eiya, de én nem fogom végignézni, hogy tehetetlen leszek, mert azzá teszel és ebbe döglesz bele végül - lépek az ajtóhoz, a kölyök pedig elsírja magát. Talán jobb is, ha végre kiadja magából és jelenleg nélkülem. Legalább van ideje gondolkodni és átgondolni dolgokat.