11.

Deon

Na így kell kurvára idegesnek lenni, de Aoyun mantrája engem is elnyugtat. Emlékeztet arra, amikor Tatsuki duruzsolja a sajátját, s fejest ugrom a nyugalomba. Kellemes a csobbanása, az izmaim még masszírozás nélkül is kiengednek és valami olyan légkör jön létre a szobában, amit kellemesnek mondhatok. Kedvelem Aoyunt, kimért és nagy tudású, intelligens férfi, mint Asame, szívesen ülök be hozzá beszélgetni, időnként figyelem, mit csinál Eiyával és csodálom azt a türelmet, odafigyelést, gondoskodást, szelídséget és gyengédséget, amivel bánik a sráccal. Nagyon tetszik. Persze visszatér a feszültség, mikor Ao megpróbálja szóra bírni a kis ölkedvencét, akiről kiderül, hogy tényleg jó játékos, ami meglehetősen zavar. Mindjárt megered a nyelve és nem egy hat éves szintjén beszél velem, bennem pedig felébred minden elaltatott félsz és indulat, ami csak gyűlik és gyűlik, majd Aoyunon csattan, mert nem tűrhetem tőle, hogy tiszteletlen legyen velem a srác előtt. Bár tényleg kedvelem őt, szem előtt kell tartanom, hogy ha Eiya elbukik, akkor az ellenségem lesz, s ahogy ő is félre fogja dobni az előzmények jó hangulatát, kellemes csevelyeit, úgy nekem is meg kell tudnom tenni. Egy yakuza pártfogoltja vagyok, méghozzá azé a yakuzáé, akinek az informátora az ő mestere, a kis ölkedvence pedig a volt szajhája. Még most is a kezében van Eiya, még most is akárhogyan rendelkezhet vele és sajnos vagy nem sajnos én nagy mértékben bele tudok szólni a dolgok alakulásába. Ha Eiya ártani akar Asaménak, lelkifurdalás nélkül fogom kinyírni, mert bár most még fél tőle, a viselkedése a neve hallatán nagyon kétélű lehet. Túl ügyesen játszik szerepet és ezt nem fogom hagyni kibontakoztatni. Az már nem is izgat, nyújtja-e a seggét annak a férfinek, aki hozzám tartozik, hiszen Asame magabiztos, hűséges és szilárd elhatározású ember, amiatt pedig végképp nem kéne aggódnom, hogy esetleg ő akarna bármit is Eiyától. Ez a srác... méltatlan az elfogultságára és ha így viselkedik, akkor a jóakaratára is.


Rohadtul sért az, ahogy a dolgok alakultak. Aoyun nincs abban a helyzetben, hogy gyerekesnek nevezzen, vagy kioktasson, ezt pedig közöltem is vele, remélem, vette is a lapot, mert nem akarom újra elővenni ezt és keményen megbüntetni azért, mert elfelejti, hol a helye. A tiszteletet ki kell érdemelni, ezt tudom, de a tiszteletlenségért pedig megtorlás jár tőlem is. Szeretném, ha elég volna az a pár leteremtő szó, az Asame-szerű rideg pillantás, hiszen tudom, hogy Eiya ellen nála nem nyerhetek, ezért nem szállhatok harcba. Ettől függetlenül, ha kiéleződik a helyzet, a reménytelenség ellenére is neki fogok kezdeni, mert ilyen a természetem és a győzelemért fogok hajtani, miközben tisztában leszek vele minden pillanatban, hogy ezt csak elveszíteni tudom és annak súlyos ára lesz, mert ha meg kell ölnünk Aoyunt, az számomra már rég nem csak egy jó kutya elvesztését jelenti. Tisztelem és megszerettem őt, a fenébe is!


Asame hibája, hogy ilyen szar helyzetbe kerültem és igenis megérdemli ő, hogy szenvedjen a hülye exszajhája miatt, ha már idehozatta az otthonunkba! Neki kellett ez a baromság. Méghogy jóvá teszi a régi hibáját...! A faszom kivan ezzel! Sokkal többet foglalkoztam Aoval és ezzel az üggyel, mint ő!


A szobámba robogok, majd rágyújtok egy finom Asame-cigarettára, s az ágyra ülök, hogy kényelmesen elszívjam. A macska megemeli a fejét, rám néz, majd nagyot nyújtózik. Végigsimogatok karcsú, izmos testén, ő pedig feláll és hozzám lép. Még jó, hogy a cicusok negatív energiákat gyűjtenek, mert abból van bőven. A kopogásra dühösen szólok ki, ám Aoyun helyett Eiya jelenik meg, méghozzá eléggé rossz színben, ezért minden indulatom azonnal elmúlik, s csak aggódás marad. Azt hiszem, még nem kelhet fel...