11.

Aoyun

Deon lepakol az ágyról, a közelbe helyezi a lavórt, majd a szekrényhez lép, hogy törülközőket vegyen elő, miközben füléhez emelve a telefont Takashit hívja. Egyelőre csak figyelem őt, miközben Eiyát nyugtatom ismét egy mantrát mormolva fülébe, apró kis utasításokat is belecsempészve, majd miután Deon elkészül, kiemelem a fotelból Eiyát és az ágyhoz víve elfektetem rajta. Továbbra is csukva van a szeme, így folytatom a beszédet hozzá még mindig nyugtatva.

- Üdv, sensei! Remélem, nincs nagyon elfoglalva, mert itt van önre szükség. Kérem, siessen! - hallom félfüllel, ahogy Takashival beszél a kölyök, lazán, mégis tisztelettel. Elengedem végül Eiyát, amint meggyőződöm róla, hogy nyugton lesz, majd feltűrve az ingem ujját veszek el egy másik törülközőt is a kupacból, s egyelőre ráterítem a kölyök testére. Óvatosan megszabadítom őt az alsójától, majd csakúgy, mint első alkalommal, mikor a házba kerültem, fölétérdelek és arcára simítom egyik tenyerem, egészen közel hajolva hozzá.

- Om. Bhur bhuva svaha. Tat savitur varenyam. Bhargo devasya dhimahi, dhiyo yo nah prachodayat - ismételgetem neki csendesen, míg Deon kihozza a ládát. - Om. A Három Világot beragyogó Legfelsőbb fény. Világítsa meg tudatunkat és irányítsa értelmünket az Erényesség útján - lehelek apró csókot a kölyök homlokára, majd felkelek az ágyról. Elmegyek kezet mosni, majd visszatérve a szobába a vízbe mártom a kisebbik törülközőt, s kicsavarva azt óvatosan és lassan benyúlok a kölyök testét fedő törülköző alá, hogy lemosdassam. Deon a pillantásával kérdezi, ő mit tehet. - Egyelőre mást nem tudsz - válaszolok neki szóban. - Most nyugton lesz egy darabig, míg ellátom és ideér Takashi is - mondom csendesen, miközben átmosom a vízben a törülközőt és folytatom tovább Eiya lemosását. Párszor még megismétlem, majd elviszem és kiöntöm a vizet, átöblítem a törülközőt is, s újabb kézmosást követően visszatérek a szobába. - Légyszíves vegyél ki nekem egy bontatlan csomag gézlapot és nyisd ki - kérem őt. Deon biccent, ám előtte elszalad kezet mosni, majd miután visszatért, kivesz egy csomaggal a gézből és kibontva azt nyújtja felém. Kiveszek pár darabot, majd tépek vattát és belecsomagolom a gézbe. - Kérek fertőtlenítőt - teszem még hozzá és miután önt belőle az így gyártott gézlabdára, felhajtom a törülközőt a kölyök testén. Ehhez már muszáj vagyok látni is. Az egyik törülköző fölé tartom a szabaddá váló kezem. - Önts egy kicsit ide is - kérem őt, majd amint ez is megvan, megfogom a kölyök farkát és nekiállok lekezelni, folyamatosan figyelve Eiyára, aki bár halkan nyöszörögni kezd, egyelőre még nyugton van. Félreteszem a gézlabdát, majd elvéve a fertőtlenítős üveget ismét öntök tenyerembe és mindkét kezem átmosom vele. - Kérek még két gézlapot, meg egy gurigát.


Bekötöm a sebet, Deon pedig segít elvágni a gézt és vág egy darab ragasztót is, amivel ideiglenesen rögzíteni tudom a kötést, majd visszatakarom a törülközővel Eiyát, s felkelve az ágyról elkezdek rendet rakni magam után, hogy egy újabb kézmosást követően visszatérhessek a szobába mellé. Deon is elmegy kezet mosni, miután a még kint hagyott két törülközőt beveszi a fürdőbe, hogy bedobja a szennyesbe, én pedig elfekszem Eiya mellett és gyengéden simogatni kezdem, s a kölyök is közel telepszik az ágyhoz egy széket húzva magának. Hamarosan Shabu ugrik fel az ölébe, ő pedig simogatni kezdi a macskát. Elmosolyodom.

- Eiya is szeretne egyet - szólalok meg védül csendesen.

- Látni kellett volna Asamét, amikor megmondtam neki, hogy macskát szeretnék - meséli elnevetve magát. - Asszem, azt mondta, erre a kérdésre később visszatérünk, aztán fejpumpolás nélkül ő kezdett később kérdezni, hogy mégis milyet, honnan. Shabu menhelyi macska, közösen választottuk és nagyon hálás egy bestia. Mindig azt fűti, amelyikünknek kell egy kis dorombolás, azon meg nem győzök röhögni, mikor udvarol Asaménak, mint valami kistini.

- Aranyos kis dög - mondom őszintén elmosolyodva. - Megígértem a kölyöknek, hogy kap egy macskát, ha minden rendeződött. Már ennyitől is képes keményen küzdeni azért, hogy hamar talpra álljon, nekem meg nincs okom rá, hogy ne adjam meg neki, amit szeretne.

- Én a házi macskára szavazok, ha engem kérdezel, ellenállóbb és hálásabb, egyébként szerintem jó ötlet, talán ugyanúgy jó hatással lenne Eiyára, mint Asaméra volt.

- Az állatoknak amúgy is van valami különleges képességük, amivel segíteni tudnak az embereken - teszem hozzá. - Majd együtt nézünk valamit. Szeretném, ha ő választana. Évekig nem engedték neki, hogy szabadon döntsön bármiről, itt az ideje elkezdenie szokni ezt is, hogy nem az van, amit mondanak neki, hanem igenis megválaszthatja, mit akar és mit nem.

- Hatodik érzék. Beszélni nem tudnak, de legalább érzik, mi van az emberben. A macska kifejezetten meg tud nyugtatni szerintem, engem legalábbis kifejezetten megnyugtat a dorombolása és imádok vele játszani. Eiya elaludt?

- Nem, mély meditációban van. Könnyebb ellátni így a sebeit.

- Az jó. A későbbiekben, ha akarod, összehozhatlak két férfivel, akik egymást kiegészítve tanultak meg dolgokat. Számomra a gyógyszerek kilencvenöt százaléka méreg, a maradék meg lófaszt se ér, ezért Tatsuki engem is masszírozott, meditáltatott, hipnotizált, míg Bakari rengeteget tud az orvoslásról, testről - ajánlja fel. - Nem tudom, ki tud újat mutatni a másiknak, Tatsuki mindent maga tanult, Bakarinak voltak tanítói is.

- Valószínűleg tudnának mit tanítani nekem még. Nemrégiben kezdtem el foglalkozni ezzel, mert a GHB mellé nem igazán mert senki sem gyógyszert adni a kölyöknek és nem is szeretem őket annyira. Ki tudom masszírozni a fájdalmat a testéből, lejjebb tudom vinni a lázát vele, el tudom rövidebb időre nyugtatni, mint most is, de a tudásom ennél tovább nem terjed és sajnos nem tudok a mesteremehez fordulni már. Szeretnék velük találkozni és tanulni tőlük.

- Rendben, megkérem őket, hogy látogassanak meg minket.

- Köszönöm.

- Ugyan, nincs mit. Komolyan gondoltam, hogy amíg nem vagytok ellenünk, támogatlak titeket.

- Senki nem akar ellenetek lenni. Nekem Eiya az elsődleges, a kölyök pedig csak nyugalmat szeretne végre. Még mindig képes magát ostorozni a történtek miatt, de most már szeretném, ha nem szenvedne tovább sem emiatt, sem a bűntudata miatt, mert más lett. Már nem az a szajha, akit annak idején eladtak és akit a Si-tai megvett. Megtörték, többször is, de felállt belőle. Már csak ebből kell rendbe jönnie. Nem volt egyszerű dolgom vele, mire el tudta fogadni magát, hogy nem egy emberi selejt, hanem igenis értékes kölyök, de most már nem tekint magára úgy, mintha semmit sem érne.

- Az, hogy ki mennyit ér, nem mérhető pénzben és nem függ a testtől - jelenti ki. - Elmondta, hogy mi volt Asaméval és én az ő oldaláról is ismerem, hogy áll a kérdéshez, de csak annyit mondhatok, hogy nyugodtan összeereszthetők ők ketten.

- Én ezzel tisztában vagyok és szerencsére most már ő is, hogy nem attól lesz több vagy kevesebb, mennyit fizetnek érte vagy hogy képes lesz-e még nemi életet élni. Nem félek összeereszteni őt Asaméval, de ezt neki kell elsősorban akarnia.

- Akarja, de fél Asamétól, pedig nem kell. Zárkózó és kimért ember, de nem azért hozatta vissza Eiyát, hogy újabbat rúgjon bele.

- Tudom. Itt lenni is fél, de talán most, hogy tudott veled beszélni róla, már könnyebb lesz az is, hogy majd Asaméval megtegye.

- Nem akarom, hogy minél előbb elvidd, igenis nézzen szembe a félelmével és jöjjön rá, hogy indokolatlan, mert senki se akarja és fogja bántani. Ha kikerül innen, legalább már azon túllesz.

- Nem akarom elvinni. Egyedül nem tudom őt ellátni, bármennyire is szeretném, ahhoz nem elég a tudásom.

- Javulni fog a helyzet és a tudásod is nő majd. Említetted a nemi életet. Mitől függ, hogy képes legyen rá a későbbiekben?

- Ha ebből a műtétből rendbe jön, később lehet szó arról, hogy egy implantátumot tegyenek be neki, ami teljesen úgy fog működni, mint az eredeti.

- Ez mennyi idő?

- Ha teljesen komplikációmentesen zajlik, akkor már csak egy hónap.

- Az jó - mondja elmosolyodva. - És használatba mikor veheti?

- A teljes gyógyulást követően szinte azonnal.

- És az időben mennyi?

- Két-három hónap.

- Az tök jó! - vágja rá meglepődve. - Azt hittem, több, sokkal több.

- Szerencsére a mai orvostudomány mellett már nem, de az a három hónap így is kemény lesz, de megéri mindenképpen, ha ő is vállalja - simogatom meg Eiya arcát, aki most már kezd lassan magához térni.

- Mert ez kétséges? - kérdezi meg komolyan.

- Bízom benne, hogy nem, de ha azt mondja, nem akar tovább szenvedni már, akkor nem fogom erőltetni. Három hónap már lehet, hogy semmi az eddigiekhez képest, amit kibírt, de ettől még mindenkinek van egy határ, mikor már azt mondja, elég. Mindegy, mi lesz a döntése, én támogatni fogom benne akkor is.

- Persze, létezik olyan, hogy tűréshatár és el kell tudni fogadni a másik döntését, de én is azt remélem, hogy maradéktalanul rendbe akar jönni és teljes értékű életet akar élni.

- Egyelőre kitart, és nagyon remélem, hogy ez így is marad - nyomok csókot a kölyök fejére. Nem zavar, hogy itt van Deon. Nem érdekel az sem, hogy belelát a kettőnk közti kapcsolatba, mert legyen bármi, akkor is nekem Eiya az első. Senkinek nem hagyom, hogy bántsa. - Mikorra tudod idehívni Tatsukit és Bakarit? - kérdezem meg végül. Ha megtanulhatom, hogyan enyhítsem még jobban a fájdalmat, hogyan tudjak még többet segíteni Eiyának, akkor élni akarok a lehetőséggel minél előbb.

- Tatsuki úgy negyed órára lakik innen, Bakari valamivel több. Amikor kell, hívom egyiket vagy másikat, mert együtt elég gyilkos páros - mondja elvigyorodva.

- Először mindenképpen Bakarival szeretnék beszélni. Szeretném, ha meg is nézné Eiyát, utána jöhet Tatsuki is.

- Jó - mondja elmosolyodva. - Ha valamit ő nem tud, akkor van kapcsolata, ahonnan informálódhat. Kevés esetben bíz másra valamit, amit elvállalt, csak akkor, ha ő nem érzi helyénvalónak valami miatt, hogy ő csinálja meg.

- Akkor holnap, ha ráér megejthetnénk. Felkészítem Eiyát is rá lelkileg, de tájékoztasd, kérlek Bakarit is, hogy tudjon róla.

- Természetesen felkészítem arra, hogy nagyjából mire számíthat. A módszerei rendhagyóak, de semleges, kimért és tartózkodó ember.

- Rendben van - válaszolok neki végül. - Köszönöm - teszem még hozzá és végül Takashi is megérkezik. Megvárja, míg elnyugtatom újra az ágyon fekvő kölyköt és leviszem egy mélyebb meditációba, hogy ne legyen vele gond, majd nekiáll ellátni őt. Szerencsére a dolog nem olyan vészes, mint elsőre tűnt. Három apró öltéssel helyrehozza a felszakadt sebet, majd kötést tesz rá, végül még ellenőrzi, hogyan áll a leszokással, majd elköszön tőlünk. Óvatosan karomba emelem Eiyát és elindulok vele a saját szobánkba, elköszönve Deontól. A kölyök hamarosan úgyis felkel, hogy lemosdathassam és valami ételt is belé diktáljak. Majd akkor lesz időnk megbeszélni a másnapot.