12.

Eiya

A szobánkban találom magam, betakarva szinte nyakig, s Ao engem ölelve szuszog mellettem békésen. Odahajtom fejem fejéhez, mire szinte azonnal mocorogni is kezd. Mindig éberen alszik, főleg mióta megoperáltak és mióta itt vagyok. Nem lehetnek könnyű napjai és én csak őszinte hálát érzek és mérhetetlen szerelmet, amiért velem van. Ragaszkodom hozzá. Jobban, mint a saját életemhez.

- Hogy vagy? - kérdezi álmosan pillantva fel rám. Bolond, ahelyett, hogy aludna inkább, mert semmi baj. - Fáj valamid?

- Minden rendben. Jól vagyok, te viszont igazán aludhatnál végre rendesen is. Ha gond van, úgyis felkeltelek - mondom neki komolyan.

- Majd alszom később. Hozattam enni magunknak, rád férne, utána átmasszírozlak teljesen.

- Jól van - bólintok rá akaratára, majd hagyom, hogy kikeljen mellőlem az ágyból. Segít felülni, majd elvéve az asztalról a tálcát teszi azt ölembe és telepedik le mellém, hogy csendben elfogyaszthassuk az ételt. Legalább is úgy gondoltam, így lesz, ám Ao megtöri a csendet.

- Beszélgettem kicsit Deonnal, míg te pihentél.

- Miről? - kérdezem kíváncsian, rápillantva.

- Arról, hogy hogyan tovább. Ismer két férfit, akik tudnának nekem segíteni abban, hogy jobban elsajátítsam azokat a dolgokat, amiket a mesterem tanított, hogy el tudjalak látni téged. Az egyikük valami orvosféle, holnap idejön, hogy beszéljünk vele és megnézzen téged - mondja csendesen, én pedig összerezzenek. Nem szeretném annyira ezt. Nem akarom, hogy sokan tudják a dolgot, de tudom, hogy Aonak az a fontos, hogy engem el tudjon látni, bármi bajom lenne, mert az érintésfóbiám miatt nem engedek másnak, csak neki.

- És a másik?

- Ismeri az irányított meditációt, az agykontrollt, ő ebben tudna nekem segíteni, de ő nem jön holnap. Majd ha rábólintasz te is.

- Én... ha neked ezek fontosak, szeretném. Igyekszem nem kiborulni.

- Fontosak, mert szeretném, ha teljesen rendbe jönnél és szeretném, ha a következő műtétet is megcsinálnánk, hogy teljesértékű férfi lehess ismét. De ez attól függ, te mit szeretnél, hogy vállalod-e az azzal járó gondokat és fájdalmakat, vagy eleged volt az egészből. Nem kell most döntened, Eiya, és azt sem szeretném, ha csak miattam mennél bele. Magad miatt dönts - kér komolyan.

- Szeretném - mondom ki végül csendesen. - Azért, mert szeretnék veled lenni, rendesen is. - Elmosolyodik és finoman érve hozzám húz magához, majd gyengéden megcsókol. Megsimogatom karját és elmosolyodom. Szeretném őt boldognak látni és tudom, hogy csak akkor lesz boldog, ha én is az vagyok. Márpedig az akarok lenni...