2.

Deon

Nagyokat röhögünk Kazuval, meg próbáljuk kitalálni a következő versenyre azt, amitől más lesz, mint a többi. Kicsit újítani akarok, vannak is ötleteim, de kell valaki, akinek olyan nagy tapasztalatai vannak a versenyzők, meg minden más szempontból is, amivel alapot adhatok a gondolataimnak. Az egészet Kapocs szakítja félbe és már a csengésből tudom, hogy Asame keres, ami alapból meglep, mert ritkán keres, amikor a barátaimmal vagyok, ezért mindjárt hecceléssel kezdek. Persze közben azért félrevonulok valamennyire, azért mindent nem kötök Kaz orrára se. Bocsánatot kérek tőle, azzal elfordulok, Asame meg még jobban meglep, mikor arról kérdez, mikor megyek haza. Nem tudom, még elvagyunk Kazukival, terveztem felhívni Yorut is, hogy segítsen, de ha hazavár most, akkor szívesen elköszönök a sráctól és megyek. Úgy vélem, tervez valamit, csak még azt nem tudom, ehhez előbb vagy utóbb kéne-e hazaérnem. Erre tök egyszerűen kéne válaszolnia, ám azzal, hogy kikerüli és nem mond semmit, csak begyulladttá tesz. Visszafordulok Kaz felé, s miközben beszélek a yakuzámmal, őt nézem. Mi az, hogy felhív, hogy mikor megyek haza, nem mondja, mikorra vár és csak annyival takarózik, hogy csupán érdekelte?! Asaméra ez egy cseppet sem vall, én meg nem vagyok hülye, hogy ne tudjam, minden kérdésnek oka van. Azt hiszem, a fejem felett kezdenek gyűlni a WTF?!-ek.


Azt hiszem, Kaz is fogja, hogy kezdek ideges lenni ettől a hívástól, ami nem csoda, nem szokásom rejtegetni az érzéseim, véleményem, gondolataimat. Nem tetszik nekem ez a semmiért hívás, rosszat sejtek miatta. Leszámoltunk Kawanoval és Zakurával, jól alakulnak a dolgok Takuyát illetően, Sheon is egyfajta távoli szövetségessé válhat, ha okosan dönt, szóval nem értem, mi ez az egész. Ki is sül, hogy van valami, de Asame csak akkor akarja megbeszélni, ha már otthon vagyok. Hát köszi... Ezek után nem fogok tudni nyugton lenni, vagy megmaradni Kazunál. Muszáj hazamennem és minél előbb megtudnom, mi a franc van!


Miután Asame kinyom, leengedem a telefont és értetlenül nézek az ágyán ülő srácra.

- Ezt most nem vágom - jelentem ki. - Felhívott megkérdezni, mikor jövök haza, de azt nem árulta el, miért és cseppet sem úgy tűnt, hogy valami jó vár otthon - mondom meg neki.

- Legjobb tudomásom szerint nyugi van. Ha nagy gáz lenne, szerintem szólt volna, hogy húzd meg magad nálunk, míg rendezi a dolgot.

- Én is úgy tudom, hogy nyugi van - erősítem meg még mindig értetlenkedve az iménti miatt. - Fingom sincs, most maradjak-e itt, vagy menjek haza, az a jobb-e. Bár tuti tudja, hogy egy ilyen telefon után beülök a Nissanba és elhúzok haza - teszem hozzá, miközben odabattyogok az ágyhoz.

- Mondanám, hogy előbb egy kicsit higgadj le, mert szerintem feleslegesen túrázol a dolgon, de azt is tudom, hogy hiába mondom.

- Ja, tényleg felesleges - értek vele egyet. - Jobban szeretek meggyőződni dolgokról és ha gáz nincs is, valami van és azt tudni akarom, hogy micsoda. A versenyt majd megbeszéljük, lehet, bevonhatnánk Yorut is, meg Shinre is rácsörgök, van-e kívánsága, vagy valami ötlete - ajánlom fel.

- Rendben van. Utána zúzunk egyet valahol?

- Mi után, ha megtudtam, hogy mi van, vagy ha kitaláltuk, mit akarunk? - kérdezek vissza.

- Veheted mindkettőnek, bár most a versenyre gondoltam speciel. Mindenesetre tájékoztass, hogy mi van, hátha Nishi megint lapít valamiről.

- Nézd, én nem azért találok ki valamit, hogy aztán tervben maradjon - tájékoztatom hitetlen mosollyal. - Majd hívlak, most viszont megyek.

- Elnézését kérem, Deon-sama - áll fel röhögve és látványosan meghajol. Ezen most nem tudok mulatni, ezért inkább csak magamhoz veszem a dzsekim. - Kikísérlek.

- Nem így gondoltam, de megfelel - mondom csendesen.

- Hé! - Meglöki emellé könyökével az enyémet bíztatásképpen, mire befordulok elé és átölelem. Nem tart sokáig, csupán pár pillanat az egész, de sokkal jobban érzem magam tőle. Végül elengedem és megveregetem a vállát.

- Nyugi, nincs para. És vigyázok az úton - teszem hozzá, hogy ne aggódjon feleslegesen. Volt pár hajmeresztő esetem a kocsikkal, ettől függetlenül jól vezetek és annak ellenére, hogy szeretem a gyorsaságot, a biztonságot nem felejtem el. Nem akarok idő előtt meghalni.

- Rendben van - mosolyodik el. Elköszönök tőle végül kint, beülök a csodakocsimba és elhajtok. Nem akarok sietni, mégis a gázt nyomom folyamatosan. Nem szabálytalankodok, nem centizgetek, de amint lehet, haladok. Nyugtalanít az, hogy nem tudom, mi van otthon, mikor nem kéne lennie semminek. Lerendeztük a legutóbbi balhét, ügyeltünk rá, hogy nyugodt nyárnak nézhessünk elébe, ezért rohadtul nem vágom, mi a fasz van. Amint leparkolok a garázsban, kiszállok az autómból, majd cigarettára gyújtok és indulok is a házba. Az irány Asame dolgozószobája, utána felhívom, ha nem lesz ott.